Gyertyafényben

A Magyar Nemzet című lap Poszt-trauma című rovatában közli Szabó Palócz Attila írását.

*

Gyertyafényben

Alig néhány napja történt, hogy egy barátom meghívott, lépjek be a Budapest régi képeken nevű Facebook-csoportba. Nem kellett nagyon győzködni, rábeszélni vagy biztatni, mert mindig is fogékony voltam az ilyesmire. Csatlakozásom után pedig első lépésben csak görgettem a képeket, s időnként megállva alaposabban is megnéztem egyik-másik régi felvételt. Van itt minden, mint az Ecseri piacon: a fürdőzőkkel teli Római-part a hetvenes évekből, a brit Iron Maiden heavy metal zenekar tagjai egy, a Halász bástyán pózoló beállításban 1986-ból, meg persze az Erzsébet híd közelében, a pesti Duna-part lépcsőin hűsölő csodaszép lányok 1969-ből… Minden. meg minden is, ahogy mondani szokták.
Mégis egy 1956-os fényképnél állapodtam meg végül, amikor visszagörgetve azokat a fotókat keresgéltem ki újra, amelyek valamiért felkeltették az érdeklődésemet. Erich Lessing felvételén esik a hó, csak annyit tudhatunk róla, hogy valamikor decemberben készült, pontos dátumot nem írt mellé a kép feltöltője. Valaki azonban digitálisan máris kiszínezte az eredetiben természetesen fekete-fehér felvételt. Érdekesek lettek a színhatások, amelyek így talán egy kicsit ki is emelik a fotográfia szereplőinek arcvonásait, elmélyítik a ráncokat, kivehetőbbé teszik az érzéseket. Mindig olyan érzést keltenek bennem ezek a kiszínezett felvételek, mint a hasonlóképp kiszínezett, fokozatosan egyre tarkábbá és izgalmasabbá, fordulatosabbá, furfangosabbá váló történetek: minél több mesélik el őket, annál inkább münchhauseniekké válnak. Elmentettem gyorsan a felvételt, s így aztán ez a fénykép is mindig egyre többet mond el, akárhányszor megnézem újra.
A fotó a mai Fővám téren készült, amely akkor már és akkor még Georgi Dimitrov bolgár kommunista vezető nevét viselte. Egy idős nő karácsonyfára való gyertyákat árul a járókelőknek, de nem ám amolyan díszeseket, tarkákat-csicsásakat, nem: ezek egyszerűek, fehérek, manapság talán nem is mondanánk többnek az úgynevezett háztartási gyertyáknál, amelyek lassan már egyébként is kivesznek a köztudatból, de legfőképp a boltok, üzletek, bevásárlóközpontok, nagyáruházak kínálatából. Ha nem gyújtanánk gyertyát ilyenkor az adventi koszorún, és nem díszítenénk így a karácsonyfát, a mai tizenévesek vélhetően már azt sem tudnák, hogy mire jó és mi is az a gyertya.
Ünnepre készülődtek hát ezek az emberek ezen a kiszínezett felvételen, karácsonyra, alig másfél hónappal a forradalom és szabadságharc vérbefojtása, a megszálló szovjet tankok diadala után, de gyertya abban a helyzetben is jutott a fenyőre. Néhányan talán az ünnep más kellékeit is elő tudták teremteni, másoknál ott hevertek még a nagyszülőktől örökölt díszek a szekrény alá tolt cipős dobozokban. Hazudhat bárki, ezen ne lepődjünk meg, megszokhattuk, de egy dolog van, amiről ez nehezen feltételezhető: a néplélek nem hazudik. A felvétel szereplőinek ugyanis mindenek ellenére is igényük volt a karácsonyra, a megszokott ünnep megtartására. A szovjet tankok talán meghatásozhatták a körülményeket, szétlőhettek épületeket, átgázolhattak utcákon és tereken, beleszólhattak a hétköznapokba, de a néplélek igénye kívül esett a hatáskörükön: abba a szférába már nem juthattak el. Még ha ez történetesen egy olyan ünnep is volt, amelyik különösen irritálta a rezsimet.
Ezek az emberek pedig akkor már akár szabadságban is ünnepelhettek volna, ha a szovjet birodalom tiszteletben tartja az ország és népének önrendelkezési jogait, talán szabadságban is ünnepelhettek volna, ha a nagyhatalmakat csak egy csekélykét is érdekli, mi történik a kicsi Magyarországon, talán szabadságban is ünnepelhettek volna, ha egy kicsit is más erőviszonyok és érdekérvényesítési mechanizmusok működnek akkortájt a nemzetközi nagypolitikában.
De ezek az emberek vert helyzetben is tudtak ünnepelni. Megalázottan és véres körülmények között megfogyatkozottan is. Mint a romok az utcákon, a keserűség is ott volt még ugyan az arcukon – szép színesben is –, mégis megadták a tiszteletet a piros betűs napnak, a családjuknak és a szeretteiknek. Kitartásuk és hitük mindenképp az utókor elismerésére és tiszteletére érdemesíti őket.
Évtizedek múltak el azóta. Szinte minden megváltozott időközben a nemzetközi nagypolitikában. S mégis, a megszokottnál az idén is óvatosabbaknak kell lennünk karácsonykor, de ez mit sem változtat majd az ünnep fennköltségén és meghittségén.

(Magyar Nemzet, 2020. december 23.)

Vírustagadók és jehovások

 A Magyar Nemzet című lap Poszt-trauma című rovatában közli Szabó Palócz Attila írását.

*

Vírustagadók és jehovások

A legnépszerűbb internetes közösségi portálon tudatta a nyilvánossággal a magyar nyelvterület egyik legemblematikusabb vírustagadójának, Gődény Györgynek a felesége, hogy férjét – az otthonukban megtartott házkutatás után – a rendőrség előállította. Elvitték az egyenruhások… Végre! – sóhajtottam fel. „Biztos tudtok róla, hogy már jó ideje aljas támadásoknak vagyunk kitéve. De a mai nap ennél tovább mentek, és a családunk életébe már közvetlenül is beavatkozva, hajnalban megszálltak bennünket, majd házkutatás és lefoglalás után Gyurit elvitték a magukat »nemzetinek« mondó nyomozóiroda emberei…” – írta hát a Facebookon Gődényné asszony, s bejegyzése nyomán egynémely harcias vírustagadók már azonnal utcai demonstrációkat akartak szervezni, tiltakozni az önkény ellen.
Szerintem meg már rég ki kellett volna vonni a forgalomból ezt az embert és a fanatizált közönségét, minden elismerésem a nyomozóké, hogy végre léptek ebben az ügyben. Mert nem az a legnagyobb probléma ezzel a vírustagadónak mondott embercsoporttal, hogy megtéveszti, hazugságaival és az agyrém kategóriáját bőven kimerítő torzításaival tévútra tereli az egyébként sokkal jobb sorsra érdemes emberek gondolkodását, de meggyőződésem, hogy egyenesen közveszélyes is. S attól válik közveszélyessé, hogy valamiféle megszállott térítőként a fanatizmusig hergeli mindazokat, akik bedőlnek a vírusellenes dumáknak, s akik fogékonyak az ilyen átverésekre.
Intő példaként láthatom magam előtt szomszédomat, a Vírustagadó Józsit, a nyugdíjas sörfőzőmestert, akinek kőbányai főztjét évtizedeken át vedelte itt egy egész ország apraja-nagyja, no meg persze lázadó tinédzsere. Szegény Józsira én nem haragszom, ő áldozat ebben a történetben, tény azonban, hogy az elsők között dőlt be a Gődény-féle álnokságnak, még a maszkellenes tüntetésre is elment a nyáron a Szabadság térre, pedig manapság már elég nehezen jár. És szegény Józsit teljesen fanatizálták ezek a közveszélyes őrültek, oly annyira, hogy ma már nem lehet vele két értelmes szót sem váltani, mert azonmód a vírusügyi nemzetközi összeesküvésnél lyukadunk ki. Nem eshet köztünk szó ma már sem a régi sörfőző élményeiről – amelyeket afféle Hrabal-utóérzésként mindig is szívesen hallgattam –, sem bármi másról, akár az időjárásról. Ma már pont úgy viselkedik, mint a Jehova tanúi, akik merev meggyőződéssel csakis egy témát ismernek, és csakis egy választ fogadnak el.
Józsi persze sörfőzőmester – és a legjobbak egyike –, tehát az egészségügyről nagyjából annyi ismerettel rendelkezik, amennyit az a néhány, kötelezően előírt munkaegészségügyi vizsgálat alkalmával szerzett; és nem áll közelebbi kapcsolatban sem a biológiával, élettannal, vegytannal, fizikával, a virológiával meg pláne nem. Józsi a vírussal kapcsolatos ismereteit, amelyeket ellentmondást nem tűrően rázúdít a környezetére, internetes mémekből gyűjti. És megismétlem: Józsi áldozat ebben a történetben. Az egyetlen bűne, hogy fogékony a marhaságokra.
Nem a szólásszabadság része az – akármennyire is kardoskodjanak mellette az ATV meghívott stúdióvendégei –, hogy embereket a megtévesztésük révén hajszolnak bele az óvatlanságba és ezáltal sodorják (élet)veszélybe, ez már kőkemény bűncselekmény, amit a törvény szigorával kell büntetni. Én elsősorban ezért haragszom Gődény „doktorra” – meg persze azért az agymosásért is, amit Józsi szomszéddal tett –, és kérdés nélkül bevarrnám minimum tíz évre a rácsok mögé. Mert megérdemli! De egyelőre ezt, sajnos, a vágyálmaim kategóriájába kell átsorolnom, ugyanis még ugyanaznap este szabadon engedték, az éjszakát már otthon tölthette. Pedig az első tízévnyi börtönpriccs után, törvényes tárgyaláson további tíz évet rá mérnék, akkor már csak azért, hogy szokja a törődést…
S Józsit tenném meg Iustitia mérlegének nyelvévé: Gődényt és társait majd csak azután engedném ki, amikor már az ő fejéből is kitisztulnak ezek a közveszélyes gondolatok, és a védőoltást megkapva immár sör- vagy borgőzös fejjel tudok vele beszélgetni újra, akár az időjárásról, akár a régi sörfőző élményeiről, a sörfőzés apró kis konyhatitkairól.

(Magyar Nemzet, 2020. december 18.)

It is history now but it is memorable!

Lena Sverchkova egy lemezborítót oszt meg a Ian Gillan/New Rising Sun nevű facebook-oldalon.

*

It is history now but it is memorable!

Figyelem Iron Maiden rajongók, ez nektek szól! 😈

A Metalshop HU új bejegyzést tesz közzé a Facebook-oldalán.

*

Figyelem Iron Maiden rajongók, ez nektek szól! 😈 Most 10%-os árengedménnyel vásárolhattok Iron Maiden mörcsöt a webshopunkban! 🤘 Vásárláskor csupán használd a MAIDENXMAS kódot a bevásárlókosaradban! 🛒 Az akció vasárnap éjfélig érvényes!

Örömmel, felelősséggel és kreatív szellemiséggel

A Fóti Hírnöki című lap interjút közölt Tuzson Bencével, a térség országgyűlési képviselőjével.

*

Örömmel, felelősséggel és kreatív szellemiséggel
Tuzson Bence: A Magyar Posta fóti depója országos viszonylatban is kulcsfontosságú, mert a csomagok túlnyomó részét mostantól városunkban fogják feldolgozni

Meggyőződésem, hogy a választókerületemhez tartozó településeken az elmúlt néhány évben kormányzati támogatással megvalósított beruházások itt helyben kivétel nélkül találkoztak a lakosság igényeivel – nyilatkozta a Fóti Hírnöknek Tuzson Bence, a Pest megyei 5-ös számú választókerület országgyűlési képviselője. Mint mondta, november végén helyezték üzembe városunkban a Magyar Posta eddigi legnagyobb alapterületű csomaglogisztikai depóját, ami háromszáz munkahelyet teremetett a régióban, és legalább ennyi család biztos megélhetését is biztosítja Fóton és a környékbeli településeken. A politikus beszélt arról is, hogy büszke az elért eredményekre, mert térségünk településeit ma már az ország legélhetőbb térségeként emlegetik különféle fórumokon és felmérésekben.

– Milyen jelentősége van városunk szempontjából a posta logisztikai központjának, miért került Fótra ez a fejlesztés?
– Döntéseinknél, a jelentős kormányzati támogatások elérhetővé tételénél a legfontosabb szempont eddig is az itt élő emberek igénye és a családok életminőségének javítása volt, és megígérhetem, hogy ez így marad a jövőben is. Fót szempontjából igen nagy jelentősége van annak, hogy az ország eddigi legnagyobb alapterületű csomaglogisztikai depóját adták át nemrég a városban. Ez az üzem pedig a Magyar Posta első saját tulajdonú depója is egyben. A zöldmezős beruházás kilenc hónap alatt valósult meg mintegy ötmilliárd forintból. A fóti depó országos viszonylatban is kulcsfontosságú, ugyanis a csomagok túlnyomó részét mostantól itt fogják feldolgozni. S nem mellékes az sem, hogy a posta tavaly nyáron indította el az MPL+ programot, amelynek célja a postai logisztikai hálózat teljes megújítása. Amikor pedig egy ilyen megújulási folyamatban vehetünk részt, illetve annak lehetünk a részesei, azzal automatikusan egyfajta előnyösebb helyzetbe kerülünk, ami térségünk és Fót fejlődése szempontjából is csak a hasznunkra válhat.

– A járványhelyzetben is meg tudjuk őrizni ezt az előnyös helyzetet?
– Ha a postára gondolunk, akkor a járványhelyzet még fel is erősíti ezt az előnyös helyzetünket. Gondoljunk csak arra, hogy a felmérések szerint a koronavírus miatt kialakult helyzetben alig több mint egy hónap alatt ötvenezer új online vásárló jelent meg a piacon. tehát az életünknek ez a része is igen jelentős mértékben az internetre terelődött át, ami járványügyi szempontból nagyon helyes, hiszen amennyire csak lehet, kerülnünk kell a személyes érintkezéseket. Ez azonban olyan mértékű hirtelen jött növekedés, aminek a jelentőségét csak akkor mérhetjük fel igazán, ha összevetjük azzal, hogy tavaly ugyanehhez a nagyságrendhez még nyolc hónap kellett. Éppen ezért van kiemelt jelentősége annak, hogy ez a fejlesztés még az idei, a karácsonyi ünnepeket megelőző csúcsidény előtt befejeződhetett. A jövő egyébként is a logisztikai szolgáltatásokban van, ugyanis aki a logisztikát uralja, az fogja uralni a kereskedelmet is. Ha a Magyar Posta erős, akkor képes lehet arra, hogy a magyar árukereskedelemben meghatározó elemként a továbbiakban is részt vegyen. Ezért is fontos, hogy Fóton valósulhatott meg egy ilyen mértékű beruházás, ami megbecsülést jelent az itt élők számára, és háromszáz embernek biztosít megélhetést.

– A munkahelyteremtés összefüggésben áll azzal, hogy a kormányzat igyekszik felkarolni a családokat, a családalapítás előtt álló fiatal házasokat?
– Igen, nyilvánvalóan összefüggésben áll ezzel is, ugyanis háromszáz munkahely legalább ennyi család biztos megélhetését is jelenti Fóton és a környékbeli településeken. Öröm, de hatalmas felelősség is egyben, hogy régiónk az ország legnagyobb tankerülete, hazánk egyik legifjabb térsége. Ezért kell különös figyelmet fordítani itt nálunk azokra a fejlesztésekre, amelyek a fiatalokhoz, a gyerekekhez, a családokhoz kapcsolódnak. Magyarország kormánya kitart az alapvető célkitűzése, vagyis a családbarát ország megvalósítása mellett. Ezt a célt szolgálják az otthonteremtési akciótervnek az elmúlt hetekben bejelentett újabb kedvezményei is. Ehhez kapcsolódva pedig meggyőződésem, hogy a választókerületemhez tartozó településeken az elmúlt néhány évben kormányzati támogatással megvalósított beruházások itt helyben kivétel nélkül találkoztak a lakosság igényeivel.

– Ön szerint miben erősödött meg a leginkább az elmúlt években városunk és térségünk?
– Ilyen megközelítésben az itt élő emberek életminősége az elsődleges. Nagyon fontos ugyanis, hogy ma már nemcsak mi érezzük – akik szeretjük ezt a régiót és a szívügyünknek tekintjük városaink boldogulását, fejlődését –, hogy valóban jó itt élni, hanem látják ezt ma már mások is. Településeinket ma már az ország legélhetőbb térségeként emlegetik különféle fórumokon és felmérésekben. Iskolák, óvodák, bölcsődék, egészségházak, utak épültek, mind-mind annak érdekében, hogy jobbá, kényelmesebbé tegyük kicsik és nagyok mindennapi életét. Ma már nem kell messze utazni, ha sportolni szeretnénk, vagy kulturális élményre vágyunk, itt helyben sok minden elérhetővé vált. A mögöttünk álló két év pedig újra megmutatta, hogy valós eredményeket csak átgondolt, hozzáértő munkával lehet elérni. Én hiszek a közösség erejében és az összefogásban, aminek révén minden eredmény a közös sikerünk lehet.

– Karácsony előtt hogyan tekint az ünnepekre, a jövő évre?
– Előretekintve a terveket, az ötleteket, a kreativitást látom a választókerületemhez tartozó településeken, azt a haladó és előremutató szellemiséget, ami Fótnak mindig is a jellemzője volt, s ami hozzájárult az eddigi fejlesztések megvalósításához. Hiszen ez alapozta meg eddig is a közösen elért sikereinket. Büszke vagyok mindarra, amit az utóbbi években együtt elértünk, de nem dőlhetünk hátra. Tehát az előttünk álló feladatokat is látom. A célok világosak, az eredmények magukért beszélnek, de munka maradt bőven a következő évekre is. Ahogy megtapasztaltuk, ha összefogunk, a siker nem marad el. A karácsony pedig kiváló alkalom arra, hogy az év végén egy kicsit megállva, fellélegezve, a meghitt családi hangulatban, családunk körében elmélyüljünk abban a szeretetteljes légkörben, amely erőt és kitartást adhat nekünk kreativitásunk kibontakoztatásához, terveink megvalósításához, vagyis a további közös sikereinkhez. Ebben a szellemben kívánok hát áldott karácsonyi ünnepeket, és örömökben, egészségben, sikerekben gazdag boldog új esztendőt minden kedves olvasónak!

(Fóti Hírnök, 2020. december)

Az állami, önkormányzati és postai vezetők a nemzetiszínű szalag átvágását követően

Dr. Tuzson Bence nyitóbeszéde

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

Első parlamenti felszólalásom!

Koncz Zsófi videót tesz közzé a hivatalos politikusi Facebook-oldalán.

*

Első parlamenti felszólalásom!

Ahogy ígértem, szeretettel mutatom be Önöknek az első parlamenti felszólalásomból és az előkészületekből született kisvideót. 😊
A témaválasztás pedig nem is lehetett volna más, mint egy 20 éves álom valóra válása. 😇

[Here's a shot taken in the Pub at Stowe of the band playing and singing Christmas Carols for whoever cared to listen...]

Colin Hart egy fényképet tesz közzé a Ian Gillan Official Site nevű Facebook-oldalon.

*

Here's a shot taken in the Pub at Stowe of the band playing and singing Christmas Carols for whoever cared to listen. There was a little drinking involved, of course!
This was during the writing sessions for House of Blue Light in December 1985. The album was recorded at the Playhouse in Stowe a few months later.
Roger, Ian G., Jon and Ritchie. Charlie Lewis in the background.
Happy days!

(Ian Gillan Official Site, 2020. november 12.)

Ian Gillan, "new orleans", 1982, spanish TV, archivos TVE

Egy octubre rojo nevű felhasználó egy archív videót tölt fel a YouTube-ra.

*

Ian Gillan, "new orleans", 1982, spanish TV, archivos TVE

Hamarosan kezdődhet a neveleki csatornázás

 A Neveleki Hírmondó című kiadvány közli Tuzson Bence államtitkár nyilatkozatát.

*

Hamarosan kezdődhet a neveleki csatornázás

„Hat évvel azután, hogy Nevelek csatlakozott Gödhöz, egy nagyon fontos és várva várt mérföldkőhöz érkezett a városrész.
Október 16-án megjelent a közbeszerzési felhívás a Göd-Nevelek szennyvízcsatorna kiépítésére. Az ajánlatok beérkezési határideje november 27., majd ezután következhet a szerződéskötés a kiválasztott tervezővel és kivitelezővel.
Amennyiben megfelelő ajánlatok érkeznek be a közbeszerzési pályázatra – amelynek kiírója a DMRV Zrt. és az (NFP) Nemzeti Fejlesztési Programiroda konzorciuma –, akkor várhatóan már tavasszal elkezdődhetnek a munkálatok Nevelek utcáin.
A kivitelezési ütemterv kidolgozása után azt nyilvánosságra hozzák, hogy minden itt élő család időben fel tudjon készülni a munkálatokra” – tájékoztatta egyesületünket Tuzson Bence országgyűlési képviselő.

(Neveleki Hírmondó, 2020. október)

     

Laudáció Márti néni tiszteletére

A Második Nyilvánosság közli Stephen Bozhen, vagyis Bózsó István írását Varjú Márta újbóli megválasztása alkalmából a Magyar Szó élére.

*

Laudáció Márti néni tiszteletére

Vajdaság nem az a hely, ahol meglepetésszerű, pozitív változások borzolnák a hétköznapi apátiába süllyedt, békés polgárok idegeit. Itt ami szar, az még jó sokáig szar is marad, esetleg csak még szarabb lesz idővel.

E “szabály” alól természetesen a közpénzből fenntartott pártszennylapunk… oppardon, “közszolgálati, független” napilapunk, a Magyar Szó sem képez kivételt, amelynek szerkesztősége élén immár kilenc éve regnál az őt etető kézbe soha bele nem harapó, megbízhatóan akaratgyenge és szervilis Varjú Márta (azaz Márti néni; egyszer egy magánbeszélgetésben Mártaként hivatkoztam rá, mire a beszélgetőpartnerem rámszólt, hogy anyám lehetne, úgyhogy mutassak tiszteletet, nekem ő nem Márta, hanem Márti néni – azóta is ehhez tartom magam), aki a napilap Pressburger Csaba neve által fémjelzett, nyúlfarknyi, ám annál markánsabban polgári, kritikus és mérlegelő hangvételű korszakát (már amennyire ez kibontakozhatott a rövidre szabott idő alatt, és a nagyszámú, kommunizmusból megörökölt, ún. “nélkülözhetetlen”, azaz tehetségtelen, semmirekellő, ámde munkajogilag bebetonozott kolléga “segítségével”, akik azóta is boldogan muzsikálnak – azaz teszik a semmit – a VMSZ szolgálatában) volt hivatott a vajdasági magyar kollektív tudatból nyom nélkül kitörölni – a szavazóbázis töretlen elhivatottságát (és elöregedését, wahaha!) látva nyugodtan kimondhatjuk: teljes sikerrel.

Lehetne most itt retorikai tűzijátékok durrogtatásával dehumanizálni szegény Márti nénit, meg azon poénkodni, hogy a VMSZ a járt szamarat a járatlan lóért el nem hagyja, de egyrészt nem kívánok bayeri mélységekbe (vagy hogy közelebbi szarember példájával éljek: a jereváni rádió véresszájú törpepincsijeként Orbánnak csaholó, pósai mélységekbe süllyedni), másrészt teljesen szem elől tévesztenénk a jelenség lényegét, ha Márti néni személyére fókuszálnánk, nem pedig (kamu)tevékenysége kontextusára.

Márti néni összes nyilvános megszólalása a magyar “ékesszólás” ünnepe: az összefüggéstelen, minden józan logikát és való világgal való kapcsolatot nélkülöző mondatai nem pusztán önmagáról állítanak ki bizonyítványt, hanem az őt újra és újra megválasztó testületről is. Elég nyilvánvaló mindenki számára, aki a világ dolgait képes a sorosozás, a migránsozás és a brüsszelezés kereteinél kissé tágabb összefüggéseiben vizsgálni (egyébként ez meglepően kevés embert jelent valójában), hogy a Magyar Szót kilenc éve nem Márti néni főszerkeszti. Ehhez ő csupán a nevét adja, de valódi beleszólása, döntési joga abszolúte nincs. A báb reászabott szerepében jól is érzi magát, sőt, ő tényleg azt hiszi, hogy főszerkeszt (csak épp sosincs mit csinálnia – talán még azt is elhiszi, hogy ezen a poszton az embernek csupán ennyi, azaz semennyi a dolga), de valószínűleg azzal sincs tisztában, hogy az intellektuális képességei a cipőfűző bekötéséig terjednek, és egy normális világban, ahol a hatalmi politikumot nem a legromlottabb, legbetegebb aljanép alkotja (és ahol a szavazó többség nem annyira rövidlátó, hogy egy ilyen söpredéket folyamatosan hatalmon tartson), ő még a felmosóvödör fölötti rendelkezés jogát sem kapná meg a Magyar Szó székházában, nem hogy rovatvezetőnek és szerkesztőbizottsági tagnak nevezgessen ki egy olyan, többszörösen durva plagizáláson kapott (persze nem a maszós kollégák által lebuktatott), teológiai tanulmányaiba már jóval korábban belebukott (a “ne lopj!” parancsolatot nem vette be a gyomra) “újságírót”, aki az ilyen gerinctelen kamumunkahelyek létezése nélkül simán éhen halna.

Mint ilyen (mai kifejezéssel élve) “chiptuning-mentes” személy a lehető legautentikusabb programot vetette papírra a pályázatában: továbbra sem fog csinálni semmit, illetve továbbra sem fog semmit másként csinálni, mint ahogy eddig nem csinálta (shorturl.at/wyQVW). Lássuk be: ez a program annyira ütős, hogy akkor is nyert volna, ha rajta kívül lett volna más jelentkező is erre a posztra. De nem volt. Mondjuk nem is volt a pályázattal telekürtölve a sajtó, az igaz.

Így állunk tehát 2020-ban Vajdaságban, ahol nem mellesleg az a Kabók Erika kapott Pro Urbe-díjat Szabadkán a sorozatos, migránsozós uszításért, akit pont emiatt vágták ki a Vajdasági Újságírók Független Egyesületéből (lévén, hogy az újságírói kódexet keresztben-hosszában hágta át), de úgy, hogy a lába nem érte a földet. 

Végülis kettejükben (a megjelenésükön kívül) abszolút van valami közös: mindketten csak hiszik magukat valaminek: egyik főszerkesztőnek, a másik meg újságírónak.

Hölgyeim, mindkettejüknek szívből gratulálok, a megtartott poszthoz és a díjhoz egyaránt! Önök pontosan azok, akiket a földbedugott fejű, vajdasági magyarság jelenleg érdemel. Teljes az egyensúly az univerzumban.

(Második Nyilvánosság, 2020. szeptember 12.)

Göd jövőjét építjük

 A Gödi Körkép című lap interjút közöl Tuzson Bence államtitkárral.

*

Göd jövőjét építjük
Tuzson Bence: Képviselőként az a dolgom, hogy azokra a településekre, amelyeket én képviselek, minél több lehetőséget elhozzak, és minél több fejlesztési forrást elérhetővé tegyek

Két év alatt épült fel a gödi Kincsem óvoda, az ország egyik legnagyobb ilyen intézménye, amelyet az idén ősztől csaknem négyszáz kisgyermek vehet birtokba. Amikor úgy jön haza az óvodából a gyermek, hogy mosoly van az arcán, és láthatóan boldog, akkor tudjuk, hogy ő több lett attól, amit az óvodában kapott – fogalmazott a lapunknak adott interjúban Tuzson Bence, a Pest megyei 5-ös számú választókerület országgyűlési képviselője, akinek már a beruházás tervezése óta igen nagy szerepe volt abban, hogy ez az óvoda megépülhetett. Mint mondta, az a kötelességünk, hogy gondoskodjunk a gyermekeinkről, hiszen azokból lesznek a holnap, a jövő felnőttei, akik most még óvodáskorúak, és ők fogják képviselni hazánkat, ők hozzák majd meg a legfontosabb döntéseket.

● Ön a kezdetektől fogva aktívan részt vett a vállalkozásban, és segítette a gödi óvodaépítés beruházását. Milyen érzés itt állni most, az elkészült épületben?
– Régóta az a meggyőződésem, hogy a jövőt építi az, aki iskolákat és óvodákat, vagyis oktatási-nevelési intézményeket épít. S mivel mi vagyunk az ország egyik legfiatalabb térsége, és a miénk hazánk legnagyobb tankerülete, számunkra különösen fontos, hogy az oktatói-nevelői munka a 21. század követelményeinek megfelelő eszközökkel és a lehető legjobb körülmények között folyjon. Számomra a képviselői munka egyet jelent az általam képviselt emberek, települések és térség igényeivel, ez is az egyik oka annak, hogy nagyon jól emlékszem még arra a 2018-as márciusi napra, amikor megszületett a döntés, és Göd városa megkaphatta azt a támogatást, amiből elkezdődhetett ennek a beruházásnak a megvalósítása. Négyszázmilliós támogatásról van szó, ami valóban nagy összeg. Sokszor elmondtuk már, hogy a legfontosabb nagyberuházások a koronavírus-járvány ellenére sem álltak le, a kényszerű korlátozások időszakában is töretlenül folytattuk a munkát. Ennek ékes bizonyítéka a gödi Kincsem óvoda is, hiszen a legnehezebb időszakban is dolgoznunk kellett annak érdekében, hogy az idejáró csaknem négyszáz óvodás gyermek számára a tanévkezdésre elkészülhessen ez a csodálatos új épület.
● A gödi városvezetésben időközben megváltozott helyzet hogyan befolyásolta ezt a munkát?
– Gondolkodhatunk mi akárhogyan a világ dolgairól, nem feltétlenül kell mindig és mindenben egyetértenünk, mégis van valami, amiben nehéz is lenne különbségeket találnunk: abban, hogy a gyermekeink a legfontosabbak. Az a kötelességünk, hogy gondoskodjunk róluk. S ne felejtsük el azt sem, hogy milyen nagy jelentősége van annak, hogy ezek a mai gyerekek hogyan fognak majd gondolkodni. Mindemellett én partnerséget kínálok mindenkinek: az együttműködés napjainkban, a koronavírus-járvány elleni védekezés második szakaszában különösen fontos. Képviselőként azon dolgozom, hogy azokra a településekre, amelyeket én képviselek – így tehát Gödre is –, minél több lehetőséget elhozzak, és minél több fejlesztési forrást elérhetővé tegyek, de a helyi polgármesterekre vár az a feladat, hogy ezeknek a kereteknek, amelyeket állami forrásokból sikerül megszereznünk, jó gazdái legyenek. Ebben a munkában mindenkinek megvan a maga feladata, mert csak együttműködéssel tudunk jelentős eredményeket elérni. A képviselőként végzett munkám egyik legfontosabb alapelve, hogy minden támogatást megadok azoknak a településvezetőknek, akik jó fejlesztési programokat akarnak professzionális módon megvalósítani, azaz jót és jól cselekszenek. Aki ebben a munkában, a fejlesztésekben partner, az rám mindig számíthat.
● Az ország legfiatalabb térsége vagyunk, sok-sok gyermekeket nevelő családdal. Mit hozhat számukra ez a tanév?
– Most még négy gyermek édesapjaként, de decembertől már ötgyermekes apukaként pontosan tudom, milyen érzés bekísérni egy gyermeket reggel az óvodába, és rábízni valakikre, akik ott nevelik őt, majd délután úgy jön haza a gyermek, hogy mosoly van az arcán, mert boldog, és a viselkedéséből látom, hogy ő több lett attól, amit az óvodában kapott. Az óvoda indítja el az életbe a gyermekeinket, szerepe tehát éppen ezért különösen hangsúlyos. A családi miliő után az óvoda az első olyan közösség, amelyből a gyermekeink egész életre szóló élményeket visznek magukkal. Egy ilyen beruházásnak, mint a Kincsem óvoda felépítése, nagyon nagy jelentősége van, de ha csak az épületre gondolunk – bár a környezet valóban impozáns és lenyűgöző –, akkor csak falakat, téglát, maltert, vakolatot és festéket látunk, sokkal fontosabb azonban, hogy ezek a falak élettel teljenek meg. Ehhez két dologra van szükség. Először is gyermekekre, akik zsivajjal, zajjal és időnként csínytevéssel is, de mégiscsak betöltik a teret. Másrészt az ország legfiatalabb térségének egyikeként évről érve egyre több férőhelyre van szükségünk, ezért választókerületemben már évek óta gyakorlatilag folyamatosak az óvoda- és iskolaépítések. Szükség van ugyanakkor olyan szakemberekre is, akik foglalkoznak a gyermekeinkkel, ezért nekik is köszönetet kell mondanunk a kitartásukért, hiszen két év telt el időközben, amíg megvalósult ez a beruházás, s addig is el kellett viselniük az építkezést. Köszönetet kell mondani mindazoknak, akik hozzájárultak ahhoz, hogy ez a beruházás megvalósulhatott, hiszen az ország egyik legnagyobb óvodájáról beszélünk. Szeretném, ha a fenntartó jó gazdája lenne ennek az óvodának, és fontos célkitűzésnek tekintem, hogy ebben a sok szempontból rendhagyó tanévben, amikor a koronavírus-járvány okozta veszély ismét megnőtt, az emberek féltik a gyermekeik egészségét, míg mások a munkahelyük és a gazdaság válsága miatt aggódnak, a szabályok maradéktalan betartásával menedzselnék le ezt a tanévet a szakemberek. A cél az, hogy megvédjük az emberek egészségét és a munkahelyeket. Ehhez kívánok mindannyiunknak sok erőt és kitartást.

(Gödi Körkép, 2020. szeptember)