A Második Nyilvánosság Facebook-oldalán megjelenik Bózsó István írása.
MEGÉREM-E MÉG AZ ÉLETBEN AZT, HOGY A VMSZ ÁLNEVES TROLLPORTÁLJÁN EGYSZER ÚGY KRITIZÁLJA VALAKI A MUNKÁMAT, HOGY KÖZBEN FEL MERI FEDNI A KILÉTÉT IS?
A párt seggnyalói és csicska bértollnokai továbbra is gyáva névtelenségbe burkolóznak, miközben ontják magukból a hazugságokat és ferdítéseket. Persze nem csak rólam, hanem mindenki másról is, aki nem melegszik velük együtt a trágyaszagú „akoljukban” (hogy imádott elnök uruk szóhasználatával éljek).
Ha igazat írnának, mi okuk lenne álnév mögé bújni? Elvégre egyszerre két diktatórikus kormány (a szerb és a magyar) támogatását is élvezik, egyiknek részei is, a másik meg úgy kitömte őket zsozsóval, mint a karácsonyi töltött pulykát. Emellett rátehénkedtek a Magyar Szóra, Hét Napra, Pannonra, meg a kisvárosi tévéadókra, rádiókra, helyi lapokra is, amelyek szakadatlanul öntik a gyanútlan emberekre a hazugságaikat, öntömjénező baromságaikat. Minden közintézményt leuraltak, ami kicsit is magyar érdekeltségű, legyen az iskola vagy városháza.
Ám ha ekkora erőfölényben vannak, akkor hogy-hogy nem akad abban a rongyos VMSZ-ben legalább egyetlen egy, valamennyire tökös legény (vagy leány), aki meg meri mutatni az arcát is a világnak, amikor rólam vagy másokról hazudozik?
Náluk a pénz, a hatalom és a médiafölény. Miért vannak mégis ennyire beszarva tőlem, az állítólagos senkitől?
E súlyos kérdéseket felvető bevezető megírására az sarkallt, hogy a VMSZ valamelyik frusztrált, álnéven írogató trollja a maga módján „gratulált” a múlt pénteken átvett díjamhoz, amivel a Vajdasági Újságírók Független Egyesülete (NDNV) ismerte el az emberek tájékoztatásáért tett eddigi erőfeszítéseimet. Ahogy egyik barátom fogalmazott: „Lassan ez az egyetlen díj, amit nem szégyen átvenni.” Én is hasonlóan vélekedek róla, de ezt most hagyjuk.
A „szerző” – akit szemmel láthatóan elöntött a sárga epe – az NDNV mocskolása mellett „elfelejtette” megemlíteni, hogy az NDNV elsőként alakult meg a rendszerváltást követően a volt Jugoszlávia területén létrejövő, független újságíró egyesületek közül. Tagjait támadta és üldözte a milosevići rezsim, akik ennek ellenére mindvégig kiálltak a szakmaiság, a lakosság objektív tájékoztatása mellett. Talán még emlékeznek rá egyesek, hogy miközben a rezsim minden létező elektronikus csatornán mosta az emberek agyát, addig az NDNV újvidéki irodájának ablakából hangosan olvasták fel a világ valódi híreit, amit az odasereglett tömeg hallgatott. Eredeti célkitűzéseikhez ragaszkodva dolgoztak tovább a 2000-es eseményeket követően is, és teszik ezt a mai napig, a mostani rezsim brutális nyomásának ellenére is.
Persze anno, a 90-es években még nagyon más szelek fújtak: a vajdasági magyarokat egységfrontba tömörítette a háborúellenesség és a békevágy, és ezt képviselte az akkori VMSZ is, élvezve az emberek támogatását.
Ki hitte volna, hogy a diktatúra megbuktatása, a szerbiai „demokratikus átmenet” után cirka másfél évtizeddel az egykori békepártiak pont azoknak a seggét fogják majd két pofára nyalni, akik egymás ellen uszították a térség népeit, kirobbantották a modernkori Európa legvéresebb testvérháborúját, és nem mellesleg elhurcoltatták apáinkat, nagyapáinkat a horvát frontra golyófogónak. Tényleg ennyire fontosak azok a parlementi bársony székek?
A gerinctelenségnek nincs határa, az erkölcsi lecsúszásnak nincs alja – legalábbis erre kell következtetnem, amikor elnézem a VMSZ Női Fórumának elnöke, azaz Horváth Noémi által fő- és felelős(???)szerkesztett Jó Reggelt Vajdaság című portált (így, ahogy írom: se vessző, se felkiáltójel, tehát már a címből is látszik, hogy nepismen társaságról van szó). Nagyon kíváncsi vagyok, mikor csapnak már bele a lecsóba, és kezdenek el kampányolni Nikolić vagy Vučić mellett az elnökválasztással kapcsolatban. Idáig süllyedtek mostanra. Hát gratulálok.
Bővelkedik hazugságokban az alábbi irományuk, de nem fogok olyan lenni mint ők, akik legtöbbször úgy kritizálnak egy cikket vagy szerzőt, hogy közben nem merik azt belinkelni (mert akkor egyből látszana, miben mekkorát hazudnak):
https://www.facebook.com/joreggeltvajdasag/posts/1247439545324635
Kommentáltam a JRV Facebook-oldalára is eme bejegyzésük alá, de egyből elrejtették a hozzászólásomat (nem tudom, azóta megszüntették-e a rejtést). Nem merték kint hagyni, nehogy a kedves olvasó megismerje az én álláspontomat is. Ritka gyáva társaság. És miközben engem cenzúráznak, álnéven szakmai felelősségvállalásról rinyálnak. A skizofrénia manapság kisebb-nagyobb eredményeséggel gyógyítható, de akadnak gyógyíthatatlan esetek is, lásd a JRV „újságíróit”.
Kedves JRV-sek, VMSZ-es bértollnokok! Legközelebb majd akkor verjétek a nyálatokat, ha már meritek vállalni a pofátokat is meg a neveteket is, ne adj' Isten, a szemem elé mertek kerülni élőben is! Addig bújjatok szépen vissza Pásztor, Orbán meg Vučić seggébe, és melegedjetek. Oda valók vagytok.
Maradok tisztelettel:
Bózsó István – Stephen Bozhen
*
MEGÉREM-E MÉG AZ ÉLETBEN AZT, HOGY A VMSZ ÁLNEVES TROLLPORTÁLJÁN EGYSZER ÚGY KRITIZÁLJA VALAKI A MUNKÁMAT, HOGY KÖZBEN FEL MERI FEDNI A KILÉTÉT IS?
A párt seggnyalói és csicska bértollnokai továbbra is gyáva névtelenségbe burkolóznak, miközben ontják magukból a hazugságokat és ferdítéseket. Persze nem csak rólam, hanem mindenki másról is, aki nem melegszik velük együtt a trágyaszagú „akoljukban” (hogy imádott elnök uruk szóhasználatával éljek).
Ha igazat írnának, mi okuk lenne álnév mögé bújni? Elvégre egyszerre két diktatórikus kormány (a szerb és a magyar) támogatását is élvezik, egyiknek részei is, a másik meg úgy kitömte őket zsozsóval, mint a karácsonyi töltött pulykát. Emellett rátehénkedtek a Magyar Szóra, Hét Napra, Pannonra, meg a kisvárosi tévéadókra, rádiókra, helyi lapokra is, amelyek szakadatlanul öntik a gyanútlan emberekre a hazugságaikat, öntömjénező baromságaikat. Minden közintézményt leuraltak, ami kicsit is magyar érdekeltségű, legyen az iskola vagy városháza.
Ám ha ekkora erőfölényben vannak, akkor hogy-hogy nem akad abban a rongyos VMSZ-ben legalább egyetlen egy, valamennyire tökös legény (vagy leány), aki meg meri mutatni az arcát is a világnak, amikor rólam vagy másokról hazudozik?
Náluk a pénz, a hatalom és a médiafölény. Miért vannak mégis ennyire beszarva tőlem, az állítólagos senkitől?
E súlyos kérdéseket felvető bevezető megírására az sarkallt, hogy a VMSZ valamelyik frusztrált, álnéven írogató trollja a maga módján „gratulált” a múlt pénteken átvett díjamhoz, amivel a Vajdasági Újságírók Független Egyesülete (NDNV) ismerte el az emberek tájékoztatásáért tett eddigi erőfeszítéseimet. Ahogy egyik barátom fogalmazott: „Lassan ez az egyetlen díj, amit nem szégyen átvenni.” Én is hasonlóan vélekedek róla, de ezt most hagyjuk.
A „szerző” – akit szemmel láthatóan elöntött a sárga epe – az NDNV mocskolása mellett „elfelejtette” megemlíteni, hogy az NDNV elsőként alakult meg a rendszerváltást követően a volt Jugoszlávia területén létrejövő, független újságíró egyesületek közül. Tagjait támadta és üldözte a milosevići rezsim, akik ennek ellenére mindvégig kiálltak a szakmaiság, a lakosság objektív tájékoztatása mellett. Talán még emlékeznek rá egyesek, hogy miközben a rezsim minden létező elektronikus csatornán mosta az emberek agyát, addig az NDNV újvidéki irodájának ablakából hangosan olvasták fel a világ valódi híreit, amit az odasereglett tömeg hallgatott. Eredeti célkitűzéseikhez ragaszkodva dolgoztak tovább a 2000-es eseményeket követően is, és teszik ezt a mai napig, a mostani rezsim brutális nyomásának ellenére is.
Persze anno, a 90-es években még nagyon más szelek fújtak: a vajdasági magyarokat egységfrontba tömörítette a háborúellenesség és a békevágy, és ezt képviselte az akkori VMSZ is, élvezve az emberek támogatását.
Ki hitte volna, hogy a diktatúra megbuktatása, a szerbiai „demokratikus átmenet” után cirka másfél évtizeddel az egykori békepártiak pont azoknak a seggét fogják majd két pofára nyalni, akik egymás ellen uszították a térség népeit, kirobbantották a modernkori Európa legvéresebb testvérháborúját, és nem mellesleg elhurcoltatták apáinkat, nagyapáinkat a horvát frontra golyófogónak. Tényleg ennyire fontosak azok a parlementi bársony székek?
A gerinctelenségnek nincs határa, az erkölcsi lecsúszásnak nincs alja – legalábbis erre kell következtetnem, amikor elnézem a VMSZ Női Fórumának elnöke, azaz Horváth Noémi által fő- és felelős(???)szerkesztett Jó Reggelt Vajdaság című portált (így, ahogy írom: se vessző, se felkiáltójel, tehát már a címből is látszik, hogy nepismen társaságról van szó). Nagyon kíváncsi vagyok, mikor csapnak már bele a lecsóba, és kezdenek el kampányolni Nikolić vagy Vučić mellett az elnökválasztással kapcsolatban. Idáig süllyedtek mostanra. Hát gratulálok.
Bővelkedik hazugságokban az alábbi irományuk, de nem fogok olyan lenni mint ők, akik legtöbbször úgy kritizálnak egy cikket vagy szerzőt, hogy közben nem merik azt belinkelni (mert akkor egyből látszana, miben mekkorát hazudnak):
https://www.facebook.com/joreggeltvajdasag/posts/1247439545324635
Kommentáltam a JRV Facebook-oldalára is eme bejegyzésük alá, de egyből elrejtették a hozzászólásomat (nem tudom, azóta megszüntették-e a rejtést). Nem merték kint hagyni, nehogy a kedves olvasó megismerje az én álláspontomat is. Ritka gyáva társaság. És miközben engem cenzúráznak, álnéven szakmai felelősségvállalásról rinyálnak. A skizofrénia manapság kisebb-nagyobb eredményeséggel gyógyítható, de akadnak gyógyíthatatlan esetek is, lásd a JRV „újságíróit”.
Kedves JRV-sek, VMSZ-es bértollnokok! Legközelebb majd akkor verjétek a nyálatokat, ha már meritek vállalni a pofátokat is meg a neveteket is, ne adj' Isten, a szemem elé mertek kerülni élőben is! Addig bújjatok szépen vissza Pásztor, Orbán meg Vučić seggébe, és melegedjetek. Oda valók vagytok.
Maradok tisztelettel:
Bózsó István – Stephen Bozhen
(Második Nyilvánosság, 2017. január 31.)
