2017. január 31., kedd

„...már a címből is látszik, hogy nepismen társaságról van szó”

A Második Nyilvánosság Facebook-oldalán megjelenik Bózsó István írása.

*

MEGÉREM-E MÉG AZ ÉLETBEN AZT, HOGY A VMSZ ÁLNEVES TROLLPORTÁLJÁN EGYSZER ÚGY KRITIZÁLJA VALAKI A MUNKÁMAT, HOGY KÖZBEN FEL MERI FEDNI A KILÉTÉT IS?

A párt seggnyalói és csicska bértollnokai továbbra is gyáva névtelenségbe burkolóznak, miközben ontják magukból a hazugságokat és ferdítéseket. Persze nem csak rólam, hanem mindenki másról is, aki nem melegszik velük együtt a trágyaszagú „akoljukban” (hogy imádott elnök uruk szóhasználatával éljek).
Ha igazat írnának, mi okuk lenne álnév mögé bújni? Elvégre egyszerre két diktatórikus kormány (a szerb és a magyar) támogatását is élvezik, egyiknek részei is, a másik meg úgy kitömte őket zsozsóval, mint a karácsonyi töltött pulykát. Emellett rátehénkedtek a Magyar Szóra, Hét Napra, Pannonra, meg a kisvárosi tévéadókra, rádiókra, helyi lapokra is, amelyek szakadatlanul öntik a gyanútlan emberekre a hazugságaikat, öntömjénező baromságaikat. Minden közintézményt leuraltak, ami kicsit is magyar érdekeltségű, legyen az iskola vagy városháza.
Ám ha ekkora erőfölényben vannak, akkor hogy-hogy nem akad abban a rongyos VMSZ-ben legalább egyetlen egy, valamennyire tökös legény (vagy leány), aki meg meri mutatni az arcát is a világnak, amikor rólam vagy másokról hazudozik?
Náluk a pénz, a hatalom és a médiafölény. Miért vannak mégis ennyire beszarva tőlem, az állítólagos senkitől?
E súlyos kérdéseket felvető bevezető megírására az sarkallt, hogy a VMSZ valamelyik frusztrált, álnéven írogató trollja a maga módján „gratulált” a múlt pénteken átvett díjamhoz, amivel a Vajdasági Újságírók Független Egyesülete (NDNV) ismerte el az emberek tájékoztatásáért tett eddigi erőfeszítéseimet. Ahogy egyik barátom fogalmazott: „Lassan ez az egyetlen díj, amit nem szégyen átvenni.” Én is hasonlóan vélekedek róla, de ezt most hagyjuk.
A „szerző” – akit szemmel láthatóan elöntött a sárga epe – az NDNV mocskolása mellett „elfelejtette” megemlíteni, hogy az NDNV elsőként alakult meg a rendszerváltást követően a volt Jugoszlávia területén létrejövő, független újságíró egyesületek közül. Tagjait támadta és üldözte a milosevići rezsim, akik ennek ellenére mindvégig kiálltak a szakmaiság, a lakosság objektív tájékoztatása mellett. Talán még emlékeznek rá egyesek, hogy miközben a rezsim minden létező elektronikus csatornán mosta az emberek agyát, addig az NDNV újvidéki irodájának ablakából hangosan olvasták fel a világ valódi híreit, amit az odasereglett tömeg hallgatott. Eredeti célkitűzéseikhez ragaszkodva dolgoztak tovább a 2000-es eseményeket követően is, és teszik ezt a mai napig, a mostani rezsim brutális nyomásának ellenére is.
Persze anno, a 90-es években még nagyon más szelek fújtak: a vajdasági magyarokat egységfrontba tömörítette a háborúellenesség és a békevágy, és ezt képviselte az akkori VMSZ is, élvezve az emberek támogatását.
Ki hitte volna, hogy a diktatúra megbuktatása, a szerbiai „demokratikus átmenet” után cirka másfél évtizeddel az egykori békepártiak pont azoknak a seggét fogják majd két pofára nyalni, akik egymás ellen uszították a térség népeit, kirobbantották a modernkori Európa legvéresebb testvérháborúját, és nem mellesleg elhurcoltatták apáinkat, nagyapáinkat a horvát frontra golyófogónak. Tényleg ennyire fontosak azok a parlementi bársony székek?
A gerinctelenségnek nincs határa, az erkölcsi lecsúszásnak nincs alja – legalábbis erre kell következtetnem, amikor elnézem a VMSZ Női Fórumának elnöke, azaz Horváth Noémi által fő- és felelős(???)szerkesztett Jó Reggelt Vajdaság című portált (így, ahogy írom: se vessző, se felkiáltójel, tehát már a címből is látszik, hogy nepismen társaságról van szó). Nagyon kíváncsi vagyok, mikor csapnak már bele a lecsóba, és kezdenek el kampányolni Nikolić vagy Vučić mellett az elnökválasztással kapcsolatban. Idáig süllyedtek mostanra. Hát gratulálok.
Bővelkedik hazugságokban az alábbi irományuk, de nem fogok olyan lenni mint ők, akik legtöbbször úgy kritizálnak egy cikket vagy szerzőt, hogy közben nem merik azt belinkelni (mert akkor egyből látszana, miben mekkorát hazudnak):
https://www.facebook.com/joreggeltvajdasag/posts/1247439545324635
Kommentáltam a JRV Facebook-oldalára is eme bejegyzésük alá, de egyből elrejtették a hozzászólásomat (nem tudom, azóta megszüntették-e a rejtést). Nem merték kint hagyni, nehogy a kedves olvasó megismerje az én álláspontomat is. Ritka gyáva társaság. És miközben engem cenzúráznak, álnéven szakmai felelősségvállalásról rinyálnak. A skizofrénia manapság kisebb-nagyobb eredményeséggel gyógyítható, de akadnak gyógyíthatatlan esetek is, lásd a JRV „újságíróit”.
Kedves JRV-sek, VMSZ-es bértollnokok! Legközelebb majd akkor verjétek a nyálatokat, ha már meritek vállalni a pofátokat is meg a neveteket is, ne adj' Isten, a szemem elé mertek kerülni élőben is! Addig bújjatok szépen vissza Pásztor, Orbán meg Vučić seggébe, és melegedjetek. Oda valók vagytok.

Maradok tisztelettel:
Bózsó István – Stephen Bozhen

(Második Nyilvánosság, 2017. január 31.)

2017. január 30., hétfő

Egy német fotográfus balkáni utazása

A Szabad Magyar Szó közli Szabó Palócz Attila írását Kurt Hielscher német fotográfusról.

*

Egy német fotográfus balkáni utazása
Kormánymegbízatás a századelőn, avagy Kurt Hielscher felvételei egy rég letűnt világból

Mit tudunk róla? Nos, gyakorlatilag szinte semmit… Kurt Hielscher német fotográfus 1881-ben született a sziléziai Striegauban, majd sebtében túlélt két világháborút, s 1948-ban hunyt el, hatvanhét éves korában, a manapság is alig tizenkétezres lélekszámú szászországi Lichtenstein városában, amely persze még véletlenül sem azonos az önálló államisággal rendelkező piciny hercegséggel, vagyis a független állammal. De ez egyébként is egy viszonylag gyakori földrajzi név a régióban, hiszen például a német Baden-Württemberg tartományban is van egy Lichtenstein nevű település, azt még kevesebben lakják, ott nagyjából kilencezren élnek, a polgármestere pedig egy bizonyos Peter Nußbaum. Őt most kellő udvariassággal köszöntjük – megtisztelő együttműködését előre is megköszönjük! –, de a szervilizmust mellőzzük, s egy, a virtuális térben megejtett gyors kézfogás után már lapozunk is tovább, mert ehhez a történethez a folytatásban neki aztán végképp semmi köze nem lesz. Isten tartsa meg jó egészségben!

Peter Nußbaum, a baden-württembergi, kilencezres lélekszámú Lichtenstein polgármestere

Kurt Hielscher fotográfus a századforduló után, a 20. század tízes, húszas és harmincas éveinek egyik legismertebb európai utazója volt, szinte a kontinens egészét bejárta, s ezekre a kalandozásokra a korabeli legmodernebb technikát képviselő fotós felszerelését mindig magával vitte. Több kötet szerzője, különösen jelentősek – és szakmai körökben máig megbecsültek – tájképei és építészeti felvételei.
Berlinben 1926-ban jelent meg a Jugoslavien. Slovenien, Kroatien, Dalmatien, Montenegro, Herzegowina, Bosnien, Serbien című kötete. Túl nagy fordítói lelemény nem kell ehhez (különösképp, hogy jómagam pedig nem is vagyok németes…): Jugoszlávia. Szlovénia, Horvátország, Dalmácia, Montenegró, Hercegovina, Bosznia, Szerbia. Történt ugyanis, hogy az akkor már ismert fotográfus Kurt Hielschert a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság kormánya meghívta, hogy jönne már el ide, járja be az országot kedvére, utazgasson, amerre kedve szottyan, s felszerelésével örökítse meg, amit arra érdemesnek talál.
Álommeló lenne ma is az ilyesmi!
Hielscher tehát bejárta a korabeli SZHSZ királyságot, s gyakorlatilag dokumentálta ezzel a Balkán nagy részét, megfigyelte az itt élő embereket, a szokásaikat. A művész, mint mondta, nem akart képeslapfotókat készíteni, vagyis manapság és mai szóhasználattal talán azt mondhatnánk felvételeinek nagy részére, hogy azok ehelyett sokkal inkább úgynevezett szociofotók lettek.
Belgrádban tolmácsot adtak mellé, meg egy  írásos engedélyt a kezébe, amely szabad mozgást biztosított neki az ország egész területén. Ebben pedig a különleges felhatalmazás értelmében a rendelkezésére álltak a helyi közigazgatási szervek járművei, no és persze személyzete is. Autók, önkormányzati szekerek, hivatalnokok… A kedvébe járt mindenki, aki csak tehette. S kellő helyismeret nélkül persze szüksége is volt megfelelő kalauzolásra.
A Zeiss Ikon és az Agfa vállalat az akkor elérhető legfejlettebb technikával szerelte fel Hielschert, aki a feljegyzések szerint nagyjából ezerkétszáz felvételt készített balkáni utazásán, amelyek közül mintegy százat publikált.
Érdekességként említhetjük, hogy Hielscher már 1926-ban is azt a címet adta kötetének, hogy Jugoszlávia, pedig az őt vendégül látó kormány akkor még a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság hétköznapi életét irányította, mindennapjait egyengette a maga, belső politikai csatározásokkal tarkított módján, s majd csak három évvel később, 1929. október 3-án változtatta nevét Jugoszláv Királyságra. Akármit mondjanak is hát a hivatalos szervek, kormányok, királyok, császárok, uralkodók és trónbitorlók, hatalomra áhítozók, elnökök, vezérek, nemzetközi szerződések, dekrétumok és paktumok, memorandumok és elaborátumok, paragrafusok és cikkelyek, akárhogy igyekezzenek is az önjelölt megmondóemberek, vélhetően a köznyelvben már akkor is mindenki „egyszerűen csak” Jugoszláviaként emlegette ezt az államalakulatot, s ezért is adta a német fotográfus ezt a címet a kötetének. I. Sándor király a névváltoztatással tehát jószerivel csak követte és törvényesítette az elkerülhetetlent. Mert a végszót mindig a köznyelv mondja ki… Olykor még előbb is, mint a hatóságok.
S akkor ugorjunk sebtében a 21. századba: az igencsak sokoldalú niši színművész, Davorin Dinić, a helyi bábszínház társulatának tagja (aki Bulgáriában, a szófiai egyetemen szerzett oklevelet…), a múlt pénteken „fedezte fel” magának – és a világháló végtelen, mérhetetlen közösségének – a mintegy száz évvel ezelőtt alkotó német mester munkásságát, vagyis akkor töltött fel harminckét darabból álló válogatást Kurt Hielscher felvételeiből a Facebook internetes közösségi portálra. Ő maga sem gondolta volna tán, de virtuális fényképalbuma nem várt sikert aratott: péntek óta megállás nélkül záporoztak a lájkok, s alig néhány nap alatt több mint ezerötszázan osztották meg – természetesen az utódállamok mindegyikéből, mindegyikében. Szóval a csodájára jártunk, ahányan csak észrevettük az információk sokszor immár áttekinthetetlen tengerében, zuhatagában…

Davorin Dinić színészként a niši bábszínház színpadán

Kurt Hielscher remek fotói egy olyan világot idéznek meg, amelynek ma már nyoma sincs a régióban. Pedig alig telt el, s még csak nem is egész száz esztendő… A német fotográfust elsősorban nem a házak és az épített örökség, hanem az emberek érdekelték, mondhatnánk azt is, hogy teljes joggal, hiszen olyanoknak láthatjuk a fényképek szereplőit, ahogyan a szerkezet – amely ritka vendég volt akkoriban még ezeken a tájakon – kattanása tetten érte őket. Persze, a korabeli technikai lehetőségek mellett nem beszélhetünk a mai értelemben vett spontaneitásról, valamiféle beállítottságra mindenképp szükség volt, már csak azért is, hogy éréklehető feltételek készüljenek; nem elmosódottak, nem homályosak, nem életlenek. Tehát már csak ezért sem beszélek spontaneitásról. Beszélek azonban életmódról, a hétköznapok megéléséről, a szokásokról, a legegyszerűbb bíbelődésekről, napi rutinról, szinte észrevétlen cselekvésekről, vagy éppenséggel a ruházat, az öltözék praktikus elemeiről, amelyeket akkor is önkéntelenül (és készületlenül is…) magán visel az ember, ha az idegen fotográfus – vagy annak tolmácsa – csak véletlenszerűen állítja meg őt pózolni a szarajevói piacon, vagy kapja lencsevégre ahogy társaságban üldögél. Kivel is? Barátaival, ismerőseivel, üzletfeleivel… Aki akkor épp eljött.

Piaci hangulatkép Szarajevóból

A legendás mostari híd minden korban a fotográfusok kedvenc témája volt

Višegradi tájkép kisfiúval

Davorin Dinić fotóalbumát, amelyben Kurt Hielscher felvételeit osztotta meg a Facebookon, csak a mögöttünk hagyott hétvége alatt mintegy ezerötszázan osztották meg, s természetesen egy voltam közülük én is. Erre az alkalomra pedig tízet válogattam most össze az 1920-as években készült nagyszerű fotográfiák közül, mintegy ízelítőül és kedvcsinálóul is, hogy tessék csak, tessék csak bátran keresgélni az interneten, hiszen lépten-nyomon, hiszen bármikor érhetnek bennünket hasonlóan kellemes meglepetések…

Krašnja, Szlovénia

A szarajevói zsidótemető

Travniki leányok…

…és travniki legények

Bardovci (Szkopje mellett)

Szkopje

Ohrid

Alkalmi utazásunk itt most véget ér ugyan, de ezzel a válogatással is tisztelgünk Kurt Hielscher emléke előtt. Hiszen végső ideje, hogy mi is megtanuljuk, megjegyezzük a nevét… Davorin Dinićet pedig köszönet illeti azért, hogy ennyi év távlatából a figyelmünkbe ajánlotta ezeket a felvételeket!

(Szabad Magyar Szó, 2017. január 30.)

Megjelenik a Lokál című lap második évfolyamának huszonegyedik száma

Az ingyenesen terjesztett hírújság immár a bulvár kevéssé minősíthető és eléggé el nem ítélhető szintjén habosítja tovább az olaszországi busztragédia témáját.


 

 

 

 

 

 

 

Mindenhol jó, de a legjobb máshol...

A Magyar Kétfarkú Kutya Párt egy újabb mémet tesz közzé a Fecebookon a 2024-es olimpiai pályázat ellenkampányában.

„Mit néze’ migráns geci!?”

Barlog Károly a Facebookon teszi közzé rövid jegyzetét.

*

„Mit néze’ migráns geci!?” – üvölti nekem egy részeg kőműves. Mondom neki, „eltaláltad, barátom, tényleg migráns geci vagyok, és épp azon angyalok, milyen fondorlattal vehetném el a munkádat, meg a haverod munkáját, meg az anyádét, ja, azt inkább nem”. Pislog. Elmegy.

(Facebook, 2017. január 30.)

2017. január 28., szombat

A zsarolóvírus eljövetele

A Vasárnap Reggel című lap közli Szabó Palócz Attila írását.

*

A zsarolóvírus eljövetele
Magyarországon már nagyjából félmilliárd forintnyi váltságdíjat fizettek ki a cégek a fájljaikért

A kiberbűnözők folyamatos támadásainak vannak kitéve nemcsak a különböző céges, de a személyes számítógépes rendszerek is. Így hát a zsarolóvírusok akár az otthonunkba is beférkőzhetnek. A vállalatok többet fizetnek váltságdíjként, de a privát folyószámláinkat is könnyűszerrel megcsapolhatják.

Magyarország Akármilyen védelmi technológiákkal próbálkozzunk, a bűnözők mindig újabb módszereket fejlesztenek ki, hogy beférkőzzenek a számítógépünkbe. Legújabb „hóbortjuk” az úgynevezett zsarolóvírus (angolul: ransomware), amellyel milliókat keresnek, s amely az utóbbi időben már egyre nagyobb gondokat okoz itthon is. „Amint észleljük, hogy számítógépünk megfertőződött, azonnal válasszuk le a rendszerről, hogy a vírus ne tudjon terjedni, vagyis a fájlszerver megosztásain keresztül ne fertőzzön tovább” – mondta lapunknak Máriás Zoltán, a biztonsági szoftverekkel foglalkozó TMSI Kft. alapítója és tulajdonosa.
A zsarolóvírus turpissága, hogy az úgynevezett trójai vírusok mintájára beépül a számítógép rendszerébe, és ott zárolja a tulajdonos fájljait. Így tehát nem tudunk hozzáférni a saját dokumentumainkhoz, ugyanúgy, mintha jelszóval lelnének védve, azzal a különbséggel, hogy ezek feloldásához ilyenkor épp mi nem ismerjük a kulcsszavakat. Amikor a felhasználó meg akarja nyitni a fájljait, a monitoron egy üzenet jelenik meg előtte, amelyben a zsaroló közli, hogy mennyi pénzt – vagyis váltságdíjat – követel.
Miután a bűnözők megkapják az összeget, az esetek többségében – nagyjából hetven százalékról beszélhetünk – valóban megadják a zárolás feloldásához szükséges kulcsot, más esetekben azonban ez elmarad. Szakértők figyelmeztetnek arra is, hogy gyakorlatilag nem beszélhetünk maradéktalanul sikeres helyreállításról, szinte mindig maradnak a támadás után sérült állományok.
Egyes becslések szerint a zsarolóvírus használata már Magyarországon is annyira elterjedt, hogy a hazai cégek az elmúlt két évben összesen nagyjából félmilliárd forintot fizettek ki miattuk az alvilágnak. Sokkal ritkábbak és kevésbé jellemzőek a magánszemélyek elleni támadások, de természetesen ilyenek is rendszeresen előfordulnak. Pontos számokat természetesen nem ismerhetünk, mert nem minden esetet hoznak nyilvánosságra. A megtámadott cégeknek sem érdekük egy elhúzódó nyomozás, hiszen ha nem férnek hozzá az adataikhoz, ha nem tudják használni a rendszerüket, akkor a veszteségük sokkal nagyobb lehet. A legtöbben igyekeznek gyorsan és csendben rendezni a számlát, hogy további károk elszenvedése nélkül helyreálljon a cég működése.
A kárenyhítést első lépésben azzal kell kezdenünk, hogy azonosítjuk a támadó szoftver típusát, ehhez ma már rendelkezésre állnak megfelelő internetes honlapok is – mondta lapunknak Máriás Zoltán. Szerencsés esetben a ransomware típusához már kifejlesztettek  úgynevezett decryptort, vagyis visszafejtő megoldást. Ha azonban ilyet nem találunk, akkor el kell gondolkodnunk azon, hogy mennyit érnek nekünk a zárolt fájlok. Formatálhatjuk a teljes rendszert és újratelepíthetjük a számítógépet, de akkor minden ott tárolt adatot elveszíthetünk – mondta a TMSI Kft. ügyvezető igazgatója. Vagy dönthetünk úgyis, hogy kifizetjük a váltságdíjat.
„Az etikai normákat és az ilyenkor szokásos hozzáállást figyelembe véve a válasz erre a kérdésre természetesen egyértelmű nem. Viszont vannak olyan helyzetek, amelyek esetén mégis elfogadható opcióvá válik a váltságdíj megfizetésének gondolata. Ilyen lehet például a soha többé nem rekonstruálható családi események, élmények megörökítésének titkosítása, amelyekhez nem rendelkezünk tartalékmásolattal. Vagy amennyiben egy hét programfejlesztési anyaga veszik el és az újraprogramozás sokkal drágább, mint a váltságdíj” – részletezte Máriás Zoltán.
A szakember hozzátette: „Ebben az esetben fel kell venni a megadott módon a kapcsolatot a zsarolóval és meg lehet próbálni bitcoinban kifizetni a váltságdíjat. Az eddig ismert esetek legnagyobb részében a helyreállítás sikeres volt.”

Tudta-e?
A magyar zsarolóvírus kifejezés az angol ransomware megfelelőjeként honosodott meg. Az eredeti szóban a ransom annyit tesz: váltságdíj. Azokat a zsarolási célzattal készült rosszindulatú károkozókat nevezzük így, amelyekkel a bűnözők megpróbálnak pénzt kicsalni a felhasználókból. A szakemberek szerint azonban a zsarolóvírus kifejezés nem teljesen pontos, ezért nem szívesen használják, ugyanis a ransomware károkozók a működésüket tekintve technikai értelemben nem minősülnek vírusoknak. A fertőzés után a zsaroló titkosítja a dokumentumainkat, és azt csak fizetés ellenében oldja fel.

Röpködnek a dollártízezrek
Az Egyesült Államokban a zsarolók sokkal nagyobb összeget kérnek el a megtámadott cégektől, mint itthon. Az IBM által készített felmérés szerint a regisztrált esetek nagyjából felében tízezer dollárnak, vagyis átszámítva 2,9 millió forintnak megfelelő virtuális fizetőeszközt, úgynevezett bitcoint követelnek a bűnözők. Húsz százalékra tehető azoknak az eseteknek a száma, amikor az összeg meghaladta a 40 ezer dollárt, vagyis a 11,6 millió forintot. A felmérésben részt vevő cégek fele találkozott már zsarolóvírussal. Közülük hetven százalék ismerte el, hogy fizetett is. Az FBI becslése szerint éves szinten nagyjából egymilliárd dolláros üzletágról beszélünk.

(Vasárnap Reggel, 2017. január 28.)

Megjelenik a Varásnap Reggel című lap huszadik évfolyamának negyedik száma

A címlapon Tenki Rékával hirdeti magát az újság.


 

 

 

 

 

 

 

Vízkelety Mariann: 500 millió forintot biztosít az igazságügyi tárca a jogi karok támogatására

A Magyar Távirati Iroda ismerteti a Mediaworks-csoporthoz tartozó lapokban megjelent cikket.

*

Jog-támogatás-lapszemle
Vízkelety Mariann: 500 millió forintot biztosít az igazságügyi tárca a jogi karok támogatására

Budapest, 2017. január 28., szombat (MTI) – Ötszázmillió forintot biztosít az igazságügyi tárca a jogi karok támogatására, és ebből 225 millió jut arra, hogy egy ösztöndíjprogrammal felkeltsék a fiatalok érdeklődését a vidéki egyetemeken folyó jogászképzés iránt – nyilatkozta Vízkelety Mariann, az Igazságügyi Minisztérium igazságügyi kapcsolatokért felelős államtitkára a Mediaworks lapoknak.

Az államtitkár a kezdeményezést részben azzal indokolta, hogy a kormány szeretné megerősíteni a jogászképzés színvonalát a vidéki egyetemeken, azokban a régiókban, ahol várható, hogy a közeljövőben jelentősebb elvándorlással kell szembesülni. Szeretnék megfékezni az ilyen irányú tendenciákat, a tapasztalatok szerint ugyanis a felvételizők több mint fele eleve budapesti felsőoktatási intézményekbe adja be a jelentkezését.
Az összeg egy jelentős részét tanulmányi ösztöndíjakra, másik részét pedig kutatási, illetve oktatásfejlesztési programok támogatására szánja a kormány. Az igazságügyi miniszter két típusú ösztöndíjat alapított: nemzeti kiválósági és tanulmányi jogászösztöndíjat.
Az öt vidéki jogi kar tanulói pályázhatnak nemzeti kiválósági jogászösztöndíjra, és havi ötvenezer forintos ösztöndíjat kaphatnak megfelelő felvételi, tanulmányi és egyéb eredményeik alapján. A tanulmányi ösztöndíjat a most felvételiző diákok is megkaphatják, az ő esetükben a felvételi eljárásban szerzett pontjaikat veszik alapul az ösztöndíjra való jelentkezéskor – ismertette Vízkelety Mariann.
A minisztérium és az öt jogi kar vezetése közösen dolgozott ki egy szempontrendszert, amelynek alapján a pályázatokat elbírálják.

bbri \ gjé \ bpt
MTI 2017. január 28., szombat 10:10

(Magyar Távirati Iroda, 2017. január 28.)

500 millió forintot biztosít az igazságügyi tárca a jogi karok támogatására

Ötszázmillió forintot biztosít az igazságügyi tárca a jogi karok támogatására, és ebből 225 millió jut arra, hogy egy ösztöndíjprogrammal felkeltsék a fiatalok érdeklődését a vidéki egyetemeken folyó jogászképzés iránt - nyilatkozta Vízkelety Mariann, az Igazságügyi Minisztérium igazságügyi kapcsolatokért felelős államtitkára a Mediaworks lapoknak.



Fél milliárd forint a jogi karoknak

Ötszázmillió forintot biztosít az igazságügyi tárca a jogi karok támogatására, és ebből 225 millió jut arra, hogy egy ösztöndíjprogrammal felkeltsék a fiatalok érdeklődését a vidéki egyetemeken folyó jogászképzés iránt - nyilatkozta Vízkelety Mariann, az Igazságügyi Minisztérium igazságügyi kapcsolatokért felelős államtitkára a Mediaworks lapoknak.



Jelentős támogatás a jogi karoknak

Ötszázmillió forintot biztosít az igazságügyi tárca a jogi karok támogatására, és ebből 225 millió jut arra, hogy egy ösztöndíjprogrammal felkeltsék a fiatalok érdeklődését a vidéki egyetemeken folyó jogászképzés iránt - nyilatkozta Vízkelety Mariann, az Igazságügyi Minisztérium igazságügyi kapcsolatokért felelős államtitkára.



500 millió a jogi karoknak

Ebből 225 millió jut arra, hogy egy ösztöndíjprogrammal felkeltsék a fiatalok érdeklődését a vidéki egyetemek iránt.



Ötszázmillióval támogatja a jogi karokat az igazságügyi tárca | Minap.hu

Ebből 225 millió jut arra, hogy egy ösztöndíjprogrammal felkeltsék a fiatalok érdeklődését a vidéki egyetemeken folyó jogászképzés iránt - nyilatkozta Vízkelety Mariann, az Igazságügyi Minisztérium igazságügyi kapcsolatokért felelős államtitkára a Mediaworks lapoknak.



500 millió forintos támogatás a jogi karoknak | Magyar Idők

Ötszázmillió forintot biztosít az igazságügyi tárca a jogi karok támogatására, és ebből 225 millió jut arra, hogy egy ösztöndíjprogrammal felkeltsék a fiatalok érdeklődését a vidéki egyetemeken folyó jogászképzés iránt - nyilatkozta Vízkelety Mariann, az Igazságügyi Minisztérium igazságügyi kapcsolatokért felelős államtitkára a Mediaworks lapoknak.



Vízkelety Mariann: 500 millió forintot biztosít az igazságügyi tárca a jogi karok támogatására

Ötszázmillió forintot biztosít az igazságügyi tárca a jogi karok támogatására, és ebből 225 millió jut arra, hogy egy ösztöndíjprogrammal felkeltsék a fiatalok érdeklődését a vidéki egyetemeken folyó jogászképzés iránt - nyilatkozta Vízkelety Mariann, az Igazságügyi Minisztérium igazságügyi kapcsolatokért felelős államtitkára a Mediaworks lapoknak.



500 millió forint a jogi karok támogatására

(null)



Vízkelety Mariann: 500 millió forintot biztosít az igazságügyi tárca a jogi karok támogatására

Budapest - Ötszázmillió forintot biztosít az igazságügyi tárca a jogi karok támogatására, és ebből 225 millió jut arra, hogy egy ösztöndíjprogrammal felkeltsék a fiatalok érdeklődését a vidéki egyetemeken folyó jogászképzés iránt - nyilatkozta Vízkelety Mariann, az Igazságügyi Minisztérium igazságügyi kapcsolatokért felelős államtitkára a Mediaworks lapoknak.



Félmilliárd forintot ad az Igazságügyi Minisztérium a jogi karoknak

Ötszázmillió forintot biztosít az igazságügyi tárca a jogi karok támogatására, és ebből 225 millió jut arra, hogy egy ösztöndíjprogrammal felkeltsék a fiatalok érdeklődését a vidéki egyetemeken folyó jogászképzés iránt - nyilatkozta Vízkelety Mariann, az Igazságügyi Minisztérium igazságügyi kapcsolatokért felelős államtitkára.



500 millió forintot biztosít az igazságügyi tárca a jogi karok támogatására

Ötszázmillió forintot biztosít az igazságügyi tárca a jogi karok támogatására, és ebből 225 millió jut arra, hogy egy ösztöndíjprogrammal felkeltsék a fiatalok érdeklődését a vidéki egyetemeken folyó jogászképzés iránt - nyilatkozta Vízkelety Mariann, az Igazságügyi Minisztérium igazságügyi kapcsolatokért felelős államtitkára a Mediaworks lapoknak.

Ösztöndíjprogram vidéki fiataloknak

A Mediaworks-csoporthoz tartozó nyolc megyei napilap, a 24 óra, a Petőfi Népe, az Új Dunántúli Napló, a Békés Megyei Hírlap, a Heves Megyei Hírlap, az Új Néplap, a Somogyi Hírlap és a Tolnai Népújság közli Szabó Palócz Attilának a Vízkelety Mariann államtitkárral készült anyagát.

*

Ötszázmillió forint a jogászképzés minőségének javítására
Ösztöndíjprogram vidéki fiataloknak

Ötszázmillió forintot biztosít az igazságügyi tárca a jogi karok támogatására, s ebből 225 millió jut arra, hogy egy ösztöndíjprogrammal felkeltsék a fiatalok érdeklődését a vidéki egyetemeken folyó jogászképzés iránt. A felvételi jelentkezési időszak február közepén jár le.

Magyarország Fontos kormányzati célkitűzés, hogy megerősítsék a jogászképzés színvonalát a vidéki egyetemeken azokban a régiókban, ahol várható, hogy a közeljövőben jelentősebb elvándorlással kell szembesülni. Szeretnék megfékezni az ilyen irányú tendenciákat, a tapasztalatok szerint ugyanis a felvételizők több mint fele eleve budapesti felsőoktatási intézményekbe adja be a jelentkezését. „Nem az a cél, hogy a tehetséges vidéki középiskolások a fővárosba jöjjenek, hanem az, hogy helyben is találjanak olyan egyetemet, ahol a tanulmányaikat megfelelő színvonalon tudják folytatni. A vidék megtartó erejének biztosítása az egyik kiemelt kormányzati cél” – mondta lapunknak Vízkelety Mariann, az Igazságügyi Minisztérium igazságügyi kapcsolatokért felelős államtitkára.
A tárcánál ötszázmillió forint áll rendelkezésre forrásként az egyetemek jogi karán a jogászképzés minőségének javítására. „Trócsányi László tárcavezető úgy döntött, hogy ennek egy jelentős részét vidéki egyetemi tanulmányi ösztöndíjakra, másik részét pedig kutatási, illetőleg oktatásfejlesztési programok támogatására fordítja” – tájékoztatott az államtitkár.
A most felvételiző diákoknak február közepéig kell eldönteniük, hogy melyik egyetemekre adják be jelentkezésüket. „Hasznos lehet, ha tudják, hogy milyen lehetőségek állnak nyitva előttük. Az igazságügyi miniszter két típusú ösztöndíjat alapított: nemzeti kiválósági és tanulmányi jogászösztöndíjat. Az öt vidéki jogi kar tanulói pályázhatnak nemzeti kiválósági jogászösztöndíjra, és havi ötvenezer forintos ösztöndíjat kaphatnak, megfelelő felvételi, tanulmányi és egyéb eredményeik alapján. Jó, ha a most felvételizők is tudják, hogy ezt azok is megkaphatják, akik még csak most jelentkeznek” – mondta lapunknak Vízkelety Mariann.
A diákok és szüleik az egyetemek honlapján tájékozódhatnak a részletekről. Mivel a most felvételiző diákok esetében még nem beszélhetünk egyetemi tanulmányi eredményekről, így az ő esetükben a felvételi eljárásban szerzett pontjaikat veszik alapul az ösztöndíjra való jelentkezéskor.
Az Igazságügyi Minisztérium és az öt jogi kar vezetése ezért közösen kidolgozott egy szempontrendszert, egy módszertant, aminek alapján a pályázatokat elbírálják.
Mint mondta, fontosnak tekintik azt is, hogy a jogászképzés színvonalának emelése ne csupán az ösztöndíjak segítségével történjen, hanem kutatási és oktatásfejlesztési projektek támogatásával is: „Ezt a programot most másodízben hirdetjük meg, körülbelül 220 millió forintos kerettel. Ebben azonban már nemcsak a vidéki, hanem a budapesti egyetemek is részesülhetnek.” A kezdeményezés célja pedig az, hogy amennyiben a tárca egy-egy témát kormányzati és igazságügy-politikai szempontból is fontosnak tart, akkor támogatni tudja.
Kérdésünkre, hogy melyek lehetnek ezek a területek, az államtitkár elmondta, hogy a múlt héten tartottak találkozót, amelyen Trócsányi László és a nyolc jogi kar vezetői megvitatták az igényeket. „Arra törekedtünk, hogy olyan témaköröket jelöljünk meg, amelyek az egyetemek profiljához is illeszkednek, de az előttünk álló jogalkotási célokkal is összeegyeztethetők. Ilyen lehet az idegenrendészeti szabályok összehasonlítása az Európai Unióban, vagy a fogyasztóvédelmi jog, a jogi versenyképesség, vagy éppenséggel az interneten megvalósuló jogszabálysértések” – mondta lapunknak Vízkelety Mariann.

(2017. január 28.)

Most egy picit ne figyeljen senki más, csak a Hirado.hu-s kollégák, de tényleg

Az Index.hu közli Kolbert András rövid kis észrevételét.

*

Most egy picit ne figyeljen senki más, csak a Hirado.hu-s kollégák, de tényleg

Helló, kiment a cikketek, az a címe, hogy Telefonon tárgyalt Trump Putyinnal, és abban van két apróság, az egyik, hogy Merkel nem osztrák kancellár (még, ki tudja, mi lesz holnap), a másik, hogy az a tweet, amit idéztek, az valami poénkodó hülyegyerek, az igazi USA-elnök a sima @POTUS, de nyilván ti sem gondoljátok komolyan, hogy Trump azért hívta fel Putyint, hogy megtudja, mit kell tennie a következő héten.
De az semmi, én a múltkor a HM Sajtóosztálynak úgy kezdtem egy levelet, hogy Tisztelt Sajtóosztáj, előfordul, szombat van. :D

Frissítés: na, látom, átment, de tovább is van. Bevallom, nekem sem tűnt fel, de a japán fickóval is van egy kis gond: Abe Sinzó a magyar átírás, és nem elnök, hanem miniszterelnök. Persze lehet ám, hogy van egy Abe Shinzo nevű elnöke Japánnak, fene tudja.

(Index.hu, 2017. január 28.)

2017. január 27., péntek