Játék a realitás és képzelet határain

A Magyar Hírlap közli Forgách Kinga Orsolya ismertetőjét Branislav Brković regényéről.

*

Játék a realitás és képzelet határain

Branislav Brković könyve, A valóság legvégső változata magyarul is megjelent

Magyarországon még ismeretlen szerző a montenegrói Branislav Brković, aki a helyi kortárs irodalom egyik jelentős alakja. A valóság legvégső változata a realitás és a képzelet határait elmosó, különleges elbeszélői megoldásokkal dolgozó mű, amely egy sokáig elnyomás alatt álló nép identitásának töréseire reflektál.

Az 1949-ben Montenegróban született Branislav Brković első prózakötete 1985-ben jelent meg, Galo Samac címmel, azóta már számos regényt és elbeszéléskötetet, valamint két verseskötetet is publikált, hazája kortárs irodalmának jelentős alakja. A Prijatelj című lap alapítóinak és szerkesztőinek egyike, rövid történeteiért megkapta az Ivo Andrić-díjat.

A valóság legvégső változata című kisregénye már 1998-ban megszületett, de magyarul csak nemrég, a Napkút gondozásában jelent meg, Szabó Palócz Attila fordításában. A műben keveredik álom és valóság, mítosz és történelem, fikció és őrület: a párhuzamos világokat bemutató cselekmény csak töredékeiben olvasható ki, de a látszólag összefüggéstelen mozaikdarabkák által felsejlik Montenegró múltja. A történet megfoghatatlanságával, szétesettségével reflektál a társadalmi, politikai megrázkódtatásokra, de legfőképpen azok hatásait képezi le szokatlan narrációs struktúrájával.

A kisregény három nagyobb részből, az Apa, a Bíró és a Sátán című fejezetekből áll, amelyek az uralom három szintjét képezik le: a családon belüli dominanciát, az állami hatalmat és a metafizikai erőt. A történet főhőse mindhárom szinten elveszett és kiszolgáltatott, megtört identitásával már nem képes elválasztani a reálist a lehetségestől. Saját világába zárkózva egyszerre harcol valós traumáival és képzelt démonaival. Belső káosza a külső világ rendjének felbomlását tükrözi, noha a háború csak érintőlegesen jelenik meg elméjében. A mű szerkezete és elbeszélésmódja eltér a hagyományos narratív megoldásoktól, legfőképpen azzal, ahogy összemosódik az epikai tudat és a történelmi diskurzus. A történetben hangsúlyos az álom, a képzelet és a víziók szerepe, egzisztenciális kérdéseket is feszegetve. A montenegrói, valamint a jugoszláv mítoszok hatása mellett erősnek tűnik a kafkai hagyomány jelenléte is. A szöveg struktúráját a képzelt és valós dialógusok határozzák meg, amelyek a szabadság és a függetlenség illékonyságának üzenetét is hordozzák. A kötet címe pedig – A valóság legvégső változata – ebben a kontextusban csupán mint ironikus szójáték értelmeződhet.

(Magyar Hírlap, 2016. január 4.)