A Magyar Hírlap közli Szabó Palócz Attila írását A
gyűlölködés vámszedői címmel a szerző Némafilm című tárcasorozatában.
*
A gyűlölködés vámszedői
Magyarellenes falfirkák jelentek meg a hétvégén a vajdasági
Topolyán, azon a településen, amelynek magyar polgármesterét az önkormányzati
választásokon nagyobb arányban választották újra, mint amennyi a település
magyar lakosságának aránya. Ebből az is látszik: a polgármester a megelőző
ciklusban olyan jól végezte a dolgát, hogy még a szerb lakosság egy része is rá
szavazott. Az óriásplakátot, amelyiken a gyalázkodó felirat megjelent, a
tulajdonos cég munkatársai a rendőrségi helyszínelés után azonnal eltávolították.
Tehát az üzenet élt néhány órát, aztán hamvába holt, csak a rossz emléke maradt
meg utána. Gyors és hatékony intézkedést követelt az illetékesektől Egeresi
Sándor, a vajdasági képviselőház elnöke is, aki szerint a fenyegető, gyűlöletet
és a nemzeti kisebbségekkel szembeni türelmetlenséget kifejező iromány nemcsak
Topolya többségében magyar lakosai és a magyar nemzeti kisebbség, hanem
Vajdaság valamennyi polgára ellen irányult.
Habár Egeresi nyilatkozatában általánosít, lényegében igaza
van, hiszen egy olyan békés kisvárosban, mint Topolya, kevéssé valószínű, hogy
az ilyen üzeneteket olyan emberek írják fel a falra, óriásplakátra, vagy
éppenséggel a kerítésre, a tyúkól oldalára, akik ott élnek helyben, és ott
járják naponta a város utcáit. Az ilyen provokáció, mint már többször is
beigazolódott, vélhetően ezúttal is kívülről érkezik, és olyan politikai
érdekek szolgálatában áll, amelyek szeretnek a zavarosban halászni, amelyeknek
a kezére játszik a félelem és a bizonytalanság, rosszabb esetben a nemzeti és
etnikai tűrhetetlenség.
Az efféle gyűlölködés azonban nemcsak a szerbekre, nemcsak
Vajdaságra jellemző, ez mára már a délszláv háború utáni balkáni állapotok
egyik védjegyévé vált. Magam is láttam néhány évvel ezelőtt Boszniában, hogy
amíg az egyik helybeli behívja lakásába, és kávéval vendégeli meg a másik
nemzethez tartozó átutazót, addig a szomszédja leköpi. Ugyancsak most hétvégén
történt Horvátországban, hogy az észak-dalmáciai Benkovac település
központjában egyelőre ismeretlen elkövetők megrongáltak két szerbiai autóbuszt.
Nem mellékes körülmény persze ebben a történetben az sem, hogy ezekkel a
járművekkel a háború idején Horvátországból elüldözött, de szavazati joggal
rendelkező szerbek érkeztek Benkovacra, hogy leadják voksaikat az önkormányzati
választásokon. Az ügyben illetékes zadari rendőrség közleménye szerint az egyik
belgrádi busznak a karosszériáját rongálták meg, a másiknak pedig bezúzták az
ablakát. A kár végül is nem nagy, a járművek ellen fordult düh élt néhány órát,
aztán hamvába holt. A buszok remélhetőleg biztosítva voltak, majd lesz egy kis
dolguk a mestereknek, aztán megy minden tovább a maga útján. Csak a rossz
emlékek maradnak meg a történtek után.
Nem valószínű, hogy azok az elkövetők, akik a magyarellenes
feliratokat odamázolták a topolyai óriásplakátra, valaha is váltottak egyetlen
szót is élő vajdasági magyar emberrel, még kevésbé valószínű, hogy bármilyen
személyes okuk lett volna arra, hogy halálos üzeneteket hagyjanak hátra. Amíg
azonban a gyűlölködés vámszedői – önmagukat politikusoknak álcázva – egymás
ellen uszítják a lakosságot, addig mindig lesznek olyan csekély értelmű,
rászedhető egyedek, akik hallgatnak az uszító szóra, sőt rosszabb esetben,
cselekednek is – mint az elmúlt hétvégén Topolyán és Benkovacon is.
Igen, Egeresinek igaza van, az elkövetőket, akik a
feliratokat az óriásplakátra mázolták, el kell fogni, bíróság elé állítani,
megbüntetni. De a valódi társadalmi megtisztulást azok felelősségre vonásával
kell kezdeni, akik uszítják és feltüzelik a lakosságot, akiknek politikai
érdekük van abban, hogy egymás ellen fordítsák az embereket.
(Magyar Hírlap, 2009. május 19.)
