Az AeroMAgazin összeállítást közöl Magyarországnak – mint az Európai Unió tagjának – csatlakozásáról a Fokvárosi Egyezményhez.
*
A Fokvárosi Egyezmény
Amint az ENSZ Nemzetközi Polgári Repülési Szervezete (ICAO) által évente kiadott nyilvántartásából kiderül, a Magyar Köztársaság részese az összes nemzetközi polgári légi közlekedést szabályozó egyezménynek. Ennek legfőbb oka az ICAO-tagságból eredő kötelezettségen túl az, hogy a globális légi közlekedés nemzetközi jellegéből eredően az egységesített szabályok betartása rendkívüli jelentőséggel bír. A nemzeti jog szerepe persze továbbra is meghatározó, de ez egyre inkább csak a nemzetközi egyezmények által nem szabályozott keretekre korlátozódik.
EU-tagságunkból eredően ráadásul a nemzetközi egyezményekhez történő csatlakozás előkészítése már közösségi szinten folyik. A nemzetközi szerződéseket az Európai Közösség képviselője a tanács felhatalmazása alapján a tagországok nevében köti meg. Nemrég az Európai Közösség is részese lett a 2001. november 16-án Cape Townban elfogadott, a mobil berendezésekkel kapcsolatos nemzetközi érdekekről szóló egyezménynek (a továbbiakban: Egyezmény) és az Egyezmény légi járművekkel kapcsolatos kérdéseiről szóló, ahhoz csatolt jegyzőkönyvnek. Eddig 35 szerződő állam és regionális gazdasági szervezet csatlakozott az Egyezményhez.
Mit is jelent ez számunkra, milyen jogok és kötelezettségek erednek az új szabályozásból?
Az Egyezmény célja egy független, nemzetközileg elismert védelmi jogosultság létrehozásához szükséges rendszer megalkotása. A védelem a tulajdonost illeti, aki nagy értékű eszközének használatát átengedi a másik félnek, míg a függetlenség jelen esetben azt jelenti, hogy amint azt az Egyezményben előírtaknak megfelelően bejegyezték (a dublini székhelyű Aviareto cég vezeti a nyilvános regisztert – www.internationalregistry.aero), azonnal érvényes jogi védelmet biztosít a hitelezők számára, függetlenül az esetleg eltérő nemzeti jogoktól. Ennek érdekében a következő követelményeknek kell megfelelnie:
1. Olyan „egyedileg beazonosítható tárgyra” vonatkozó jogosultságnak kell lennie, amely a következő három kategória valamelyikébe tartozik:
– repülőgépvázak, repülőgép-hajtóművek, helikopterek,
– vasúti gördülőállomány,
– űreszközök.
2. Majd az alábbi három fő jogosultság valamelyikébe kell esnie:
– bármilyenfajta biztosítékra vonatkozó jogosultság, függetlenül attól, hogy a különböző országok joga említi-e,
– az eladó jogosultsága,
– a lízingbe adó jogosultsága.
Az Egyezmény rendszerének fő eleme a nemzetközileg elismert jogosultságok nemzetközi regisztrációjának létrehozása, s ezért egyetlen nemzetközi nyilvántartást vezetnek be a mozgó járművek minden specifikus csoportja részére, s ez a nyilvántartás hatékony kényszerítőeszközt biztosít a jogok érvényesítésére, mivel alapvetően meghatározza egy bizonyos tárgyra vonatkozóan a versengő jogosultságok prioritását. Fontos megjegyezni, hogy a regisztráció nem érvényességi feltétel, hanem csupán egy olyan eszköz, amely a jogosult rendelkezésére áll jogainak érvényesítése érdekében.
Az Egyezmény legjelentősebb rendelkezései a teljesítés elmaradásának orvoslására vonatkoznak, amelyeket akkor lehet alkalmazni, ha az adós nem teljesíti valamely kötelezettségét, amellyel kapcsolatban jogosultságot jegyeztek be. Ekkor az alkalmazható következmények a fennálló jogosultság típusától függenek. Így az eladónak vagy lízingbe adónak jogában áll a szerződést felmondania, és birtokba vennie a tárgyat, ami logikus, hiszen az ő tulajdonjoga áll fenn a dolgon.
A jogosult a tárgyat birtokba veheti, ellenőrizheti, értékesítheti vagy lízingbe adhatja, valamint a tárgy használatából, illetve az üzletvitelből származó bevételeket vagy hasznot beszedheti. Alternatív megoldásként sor kerülhet a tárgy elzálogosítósára az adósság rendezése végett, de csak az érdekeltek egyetértésével. Az Egyezményben biztosított jogainak gyakorlása érdekében a hitelező maga is eljárhat, illetve a hatáskörrel rendelkező bíróság segítségét is igénybe veheti.
Az Egyezményben a biztosítékokra vonatkozó jogosultságok prioritási sorrendje a következő:
1. a bejegyzett jogosultság elsőbbséget élvez a nem bejegyzettel szemben;
2. a korábbi bejegyzés elsőbbséget élvez a későbbivel szemben;
3. ez a sorrend akkor is fennáll, ha a jogosultnak a joga bejegyzésekor tudomása van egy fennálló, nem bejegyzett jogosultságról. Ez a szabály különbözik sok nemzeti szabályozástól, amely ezzel éppen ellentétes, és így nem felel meg az új nemzetközi rendszernek.
A nemzeti jogokban az ilyen jellegű tranzakciók szabályozása jelenleg meglehetősen bonyolult és részletes, azonban egymástól nagyon különböző az egyes országok szabályozása, s ez megnehezíti az egyik országban alapított jogosultság másik országban történő érvényesítését. Az európai államok legtöbbjében a fő probléma az, hogy ingó dolgokhoz nyújtott hitel visszafizetésének biztosítására nem lehet megfelelő biztosítékhoz jutni. Az eddig leghatékonyabb biztosíték a zálogjog volt, amely a polgári jog tana szerint azzal járt, hogy a zálogtárgyat a zálogjogosult részére birtokba kellett adni. Ez természetesen nem felelt már meg a gazdasági élet szereplőinek, így a különböző országokban különböző próbálkozások történtek a probléma megoldására, illetve felmerült a különböző, jogokkal biztosított tranzakciókra vonatkozó normák harmonizációjának szükségessége.
A harmonizáció két útja látszik lehetségesnek. Az egyik a valamely tagállam joga által érvényesen bejegyzett biztosítékra vonatkozó jog kölcsönös elismerése a többi tagállam jogrendszere (és bíróságaik) által. Ezt elutasították, mivel ez nagyon bonyolult rendszerhez vezetne, és jogbizonytalanságot is eredményezhetne.
A másik lehetőség az irányelvekkel történő harmonizáció, azonban ehhez a Szerződés 95. cikke szerint a tanács egyhangú döntése szükséges, így ismét az államok politikai akaratának kérdéséhez jutunk.
Az új Unidroit (International Institute for the Unification of Private Law) Egyezmény jó példája annak, hogyan lehet a közös szabályozást megvalósítani. Az új rendszer nem ütközik egyetlen alapvető elvbe sem, egyetlen nemzeti jogrendszer figyelmen kívül hagyásával sem fenyeget, ugyanakkor különösen jó hatással van az iparág szereplőire. Pillanatnyilag ez látszik az egyetlen életképes megoldásnak a vagyontárgyak speciális típusai esetén arra, hogy nemzetközileg elismert jogosultsággal biztosítsa a tranzakciókat.
Az Egyezmény előnyös hatásai
Az Egyezmény ezen új nemzetközi jogi keret létrehozásával csökkenteni fogja a vagyonalapú finanszírozáshoz és lízingtranzakciókhoz köthető kockázatot, amely mögött szerződéses viszonyok állnak, ahol pedig szükséges, azokat hazai jogszabályok alkalmazásával támogatja. A kockázat mérséklésével növelhető a légiforgalmi iparágban honos hitelek elérhetősége, csökkenthető azok költsége, így szélesítve a légi járműveket üzemeltetők rendelkezésére álló finanszírozási lehetőségeket. Mivel a finanszírozás a légi járművek vagy hajtóművek beszerzéséhez köthető tipikus feltétel, a Fokvárosi Egyezmény a megnövekedett biztonsághoz azáltal is hozzájárul, hogy sok területen segíti a légitársaságokat flottájuk modernizálására, fejlesztésére irányuló erőfeszítéseik során.
Az Egyezményben foglaltak már most pozitív hatást gyakorolnak a légiközlekedési iparág valamennyi szereplőjére. A részes államok több szempontból is az egyezmény kedvezményezettjei – először is az alacsonyabb adósságszinten keresztül azok a kormányok, amelyek állami garanciavállalással finanszírozzák légijármű-beszerzéseiket; másodszor a kockázatok csökkentése növeli a kormányoknak a légijármű-eladásokhoz nyújtott exporthiteleinek kereteit; harmadszor a privatizációs potenciált ebben a szektorban is előmozdítja.
A légitársaságok is jól járnak, mert a csökkentett finanszírozási költségeken keresztül, valamint a pénzalapokhoz és finanszírozási forrásokhoz való hozzáférési lehetőségeik növekedésével a működtetés hatékonysága és a nyereségesség is javulhat.
Nyertesei az új szabályoknak a kereskedelmi légijármű-gyártók és beszállítóik is, hiszen növeli az értékesítést, a teljesítményt és a foglalkoztatási szintet. Ezenkívül jó ez a légiipari befektetőknek is, mert a befektetésekre jutó hozamok növekednek, miközben a pénzüket nagyobb biztonságban tudhatják. Persze ne feledkezzünk meg az utasokról sem, akik a továbbadott árcsökkentéseken és a szolgáltatási színvonal növelésén keresztül élvezhetik ezen előnyöket.
A költségcsökkentésből és a külső adósságszint mérsékléséből adódó haszon a kevésbé fejlett gazdaságoknak válhat javára, hiszen ezen országok gazdasági rendszerei jelenleg nem a vagyonalapú finanszírozási alapelveken nyugszanak. Ezzel szemben a flottatervezéssel, exporttevékenységgel és a foglalkoztatással összefüggő haszon a fejlett gazdaságok sajátja.
Az Egyezmény legfőbb erénye tehát, hogy egységesítést hozott a repülőgépek finanszírozási szabályrendszerében, és jelentős segítséget fog nyújtani az elkövetkezendő húsz évben az új légi járművek iránti kereslet kielégítésében. Ennek a piacnak a becsült értéke ma több mint 1200 milliárd dollár.
