Apunk a Spunk

 A Yuhar közli Szabó Palócz Attila írását Apunk a Spunk címmel.

*

Apunk a Spunk!
Naranjito megszégyenülése a svéd bíró sípja által – Az elcsalt mérkőzés hatására még a képregényújság is megszakította világbajnoki sorozatát

Az előző mérkőzésünkön, az északírek ellen három nappal korábban viszonylag gyengén szereplő jugoszlávoknak Ivan Gudelj gyönyörű csukafejes góljával már a mérkőzés tizedik percében megszerezte a vezetést, és ezzel tulajdonképpen megpecsételte csapata sorsát, még ha ezt ő nem is tudhatta előre... Akkor még lengtek a nézőtéren a kék-fehér-piros vöröscsillagos zászlók. Azt ugyan nem tudhatjuk, hogy tetszett-e neki a meccs ilyen alakulása, de a dán játékvezető azonnal késztetést érzett, hogy megváltoztassa, megfordítsa ezt az állást. Mégsem veszíthetnek a házigazdák egy világbajnokságon! Számtalan példát láttunk már azóta is erre... A dán bíró türelmetlennek bizonyult, azt a négy percet is alig tudta kivárni... A spanyol Miguel Ángel Alonsót ugyan jól láthatóan a tizenhatoson kívül, közvetlenül a felfestett fehér vonal előtt buktatták, de nagyot zuhanva és hosszan csúszva a füvön, végül mégis belül kötött ki. A játékvezető pedig, aki a közvetlen közelben állt, tehát jól láthatott mindent, gondolkodás nélkül a tizenegyespontra mutatott. Ezzel azonban még nem volt vége. Az akkori spanyol válogatott egész teljesítményére jellemző módon rosszul elvégzett büntetőt ugyanis a jugoszláv Dragan Pantelić kapuja mellé lőtték. Henning Lund-Sørensen most sem tétovázott: visszarendelte a tizenegyest. A megismételt büntetőt pedig végül Juanito – vagyis polgári nevén: Juan Gómez González (1954–1992) – értékesítette, a jegyzőkönyv szerint a tizennegyedik percben. A két gól között tehát hivatalosan alig négy perc telt el. Az eset annyira kínos volt, hogy másnap még a spanyol sajtó is egybehangzóan tiltakozott és lemoshatatlan szégyenről beszélt, a világ pedig körberöhögte ugyan a dán játékvezetőt, de a nagyra törő jugoszláv reményeken ez akkor már kicsit sem segíthetett... S a mérkőzés végén sem akadt senki sem, akinek kedve lett volna lengetni a nézőtéren a kék-fehér-piros vöröscsillagos zászlót...

Az újvidéki magyar kiadóház, a Forum kiadványa volt a szerb nyelvű Spunk novosti című képregényújság. A hetilap, habár első számát 1981. december 31-re datálták, tulajdonképpen csak egy évig jelent meg, s azt is 1982-ben. Az utolsó, sorrendben ötvenharmadik száma 1982. december 30-i dátummal került a trafikokba. Ha figyelembe vesszük a próbaszámot, vagyis a nulladik számot is, akkor összesen ötvennégy alkalommal jelent meg a Spunk novostinak ez a ciklusa. Két évvel később ugyanis újabb ciklus indult, a lapot újraindították negyedévenként megjelenő vaskos, színes képregényes folyóiratként, de a két kiadványnak tulajdonképpen semmi köze nem volt egymáshoz, még ha az 1984-est negyedik évfolyamként is számozták. És azonos volt a főszerkesztő, Svetozar Tomić is. Azonban ez a második ciklus is rövid életűnek bizonyult, utolsó száma – sorrendben a negyedik – az 1985-ös második megjelenése volt.

Naranjito, az 1982-es spanyolországi labdarúgó-világbajnokság kabalafigurája

Akárcsak az idén, labdarúgó-világbajnokságot játszottak 1982-ben is, az akkori Jugoszlávia pedig a szerencsétlen sorsolásnak köszönhetően a házigazda spanyolokkal került egy csoportba. Ez volt az első vébé, amelyen huszonnégy ország vett részt. Long live Naranjito!

A gyengén szereplő és alulteljesítő ibériaiakat azonban mindenképp tovább kellett segíteni a csoportkörből, nagy szégyen lett volna, ha már ott kiesnek, s a továbbjutást a bíró, a dán Henning Lund-Sørensen, épp a délszláv válogatott kárára hozta össze nekik... A házigazdák, igaz ugyan, hogy a csoportban második helyezettként, három szerény kis pontocskával, de továbbjutottak a középdöntőbe, ahol aztán azonban csúfosan leszerepeltek... (Nyitóképünkön a spanyol Rafael Gordillo és a jugoszláv Zlatko Krmpotić látható akció közben a mérkőzés egyik pillanatában.)

A botrányosan elcsalt meccset 1982. június 20-án játszották. A Spunk novosti három nappal korábbi lapszámának címlapján még bemutatták – Jugoszlávia csoportbeli ellenfeleinek sorában – a spanyol válogatottat, a következő heti címlapon azonban hirtelen megszakadt ez a sorozat.

Ezt vélhetően nem tekinthetjük véletlennek, vagy szerkesztői mulasztásnak...  

A jugoszláv válogatott 1982. június 17-én Észak-Írország legjobbjaival csapott össze Zaragozában, ám akkor kiegyeztek egy „laza”, gólnélküli döntetlenben. A mérkőzés összefoglalóját itt tekinthetik meg olvasóink:

Itt tehát a délszláv csapat egy pontot már feleslegesen „elpazarolt”, „elpocsékolt”...

Majd június 20-án következett a jugoszlávok sorsát megpecsételő, még el sem kezdett világbajnoki menetelését megakasztó találkozó a házigazdák ellen, Velenciában. Álljon itt először ennek a találkozónak az összefoglalója is:

Majd pedig, akinek ideje engedi, az oroszországi közvetítések szünetében akár az 1982-es mérkőzés teljes felvételét is megtekintheti:

A jugoszláv válogatott egy győzelemmel (Honduras ellen), egy döntetlennel és egy vereséggel három pontot gyűjtött, és az ötödik csoport harmadik helyezettjeként esett ki az első csoportkör végén...

A Spunk novostinak a Jugoszlávia világbajnoki ellenfeleit bemutató sorozata az újság címlapján jelent meg, de ez a széria csak három rész kinyomtatását élte meg. A sorozatot közlő lapszámokat itt lapozhatják át olvasóink:

(Yuhar, 2018. június 17.)

Adalékok Oromhegyes még meg nem írt monográfiájához

A Yuhar közli Balla Lajos – Laci írását Adalékok Oromhegyes még meg nem írt monográfiájához címmel.

*

Adalékok Oromhegyes még meg nem írt monográfiájához
A legújabb település kialakulása

Oromhegyes a Telecskai-dombok szélén található, több mint ezernyolcszáz lakosú falu, amely viszonylag új település, valamikor az 1848-49-es szabadságharc és forradalom leverését követően jött létre. A település környéke már az őskorban is lakott volt, erről tanúskodnak az iskola építésekor fellelt jégkorszaki leletek, de feltételezhető, hogy a korai középkorban itt helyezkedett el a Ket-Adryan (Két-Adorján) településpáros egyike. Dudás Gyula, a 19. századi jeles történészünk szerint egyértelmű: Feel-Adryan csakis Tetőhegyes környékén lehetett, amely településről pedig számos feljegyzést találhatunk korabeli oklevelekben.

A tatárjárás és a törökdúlás után a vidék elnéptelenedett, 1686. október 20-án mégis jelentős esemény történt itt, hiszen a Szeged visszavételéért folytatott ostrom legjelentősebb ütközete, az első zentai csata nagy valószínűséggel az Oromhegyes határában található Csákó-halom (Bergel-domb) környékén játszódott le. A karlócai békekötés után a vidék újratelepítése 1752 körül indul be, a környékre Pest-megyei és felvidéki magyarok érkeztek, benépesítették Kanizsát (Ó-Kanizsát, Magyarkanizsát), de ugyanők tanyavilágot hoztak létre a Telecskai-dombok peremén, amit oromi tanyákként emlegettek. A városlakók csak télen éltek Ó-Kanizsán, nyáron „hazamentek” a tanyákra, hogy ősszel visszatérvén „otthon” legyenek – most már – a városban is.

A mai falu kialakulásáról eddig a szájhagyományokból szerezhettünk legtöbb adatot, ezt olvashatjuk is Milutinovity Sarolta Oromhegyes, az én szülőföldem című könyvében. Sokan nem is tudják, milyen mérhetetlen mennyiségű adat található meg a zentai Történelmi Levéltárban, ahol ráleltem Ó-Kanizsa nagyközség (mezőváros, később pedig: rendezett tanácsú város) képviselő-testületének jegyzőkönyveire. Ezekből válogattam ki azokat a feljegyzéseket, amelyek a falura és közvetlen környezetére vonatkoznak. Nagy köszönettel tartozom Fodor Istvánnak, a zentai Történelmi Levéltár igazgatójának, valamin a munkatársainak, de különösen Szöllősi Szilviának, az ő segítségük nélkül nem jöhetett volna létre ez a könyv. A kiadvány mellékletében megtalálhatják az eredeti jegyzőkönyvek közül az általam legfontosabbnak ítélt dokumentumok fénymásolatait is, hátha valakit érdekel, így ezek alapján megtalálhatja majd azokat a zentai Történelmi Levéltárban. Az átiratok szó szerintiek, így olvashatók az eredeti dokumentumokban, nem szerettem volna javítással, „lektorálással” pálcát törni az akkori jegyzőkönyvvezetők helyesírási ismeretei fölött.

Tudnia kell az olvasónak, hogy létezik e jegyzőkönyvekben más bejegyzés is a vidékről, ez pedig az úgynevezett Curialisták pere, amit a Zákó-földön és a Curián lakók folytattak a bíróságon Ó-Kanizsa képviselő-testületével. Mivel a jegyzőkönyvben nem található utalás a településre (csak az ott lakókra), így e kivonatokat nem dolgoztam fel. Mivel az anyag nagyon érdekes, ezt egy különálló kiadványban kellene megjelentetni, remélem lesz rá vállalkozó.

Elismerem, a világon bármely jegyzőkönyv a valóság leegyszerűsített, sokszor pedig kikozmetikázott lejegyzése, mégis úgy érzem, hogy ezek a segítségünkre lehetnek a környékünk közelmúltjának tanulmányozásában, valamint az elmúlt százhatvan évben létrejött szájhagyomány igazságtartamának megállapításában. Jó olvasást, böngészést, majd pedig kutatást kívánok!

 

Idézet a könyvből

1854. február 9.

(eltöröltetési szándék)

24ik Szám. Felolvastatott Huszágh Miklós úr ÓKanizsai lakos folyamodványa, melyben előadatik, hogy az Ókanizsai határban, a szállási földek területén úgy nevezett Sipos falván a szálási föld oly kis darabokba osztatik szét, hogy egy láncz öt ‘s több felé is hasíttatván ezen csekély területeken építettnek ‘s már építve léteznek is házak, mellyek tulajdonosai minden egyéb földek ‘s javak nélkül létezve a közlegelőt bitorolják sőt azon építenek is, és a szomszédságnak jelessen a folyamodónak is földjein évenkint tetemes károkat tesznek, mit a közbátorság tekintetéből is már azért sem lehett tűrni, mivel ezen Sipos falván lakó egyének köz tapasztalás szerint - szóbeliek ‘s rosz magaviseletűek lévén, az egész Sipos falva gyanus és a közbátorságot fenyegető egyének gyülhelyéül szolgál; - eme előadás alapján kéri a folyamodó hogy a község a Sipos falvának eltöröltetése iránt lépéseket tegyen, annyival is inkább mivel a Sipos falva minden felsőbbi engedély nélkül építetett ‘s épül, sőt a földek oly csekély részre való eldarabolása, mint Sipos falván történik a magas cs. kir. tartományi kormánynak 1853ik évi Junius 11én 9119 szám alatt kelt rendeletével, - mely a Tettes Polgármesteri Hivataltol 853ik év Julius 11. 2661 sz. alatt érkezett a községhez, - épen ellenkezik.

A folyamodó előadását ‘s nézeteit a képviselői testület magáévá teszi ‘s rendeltetett, eme határozattnak közlendése mellett a Tekintetes Polgármesteri Hivatalt megkérni, hogy egy küldötség által a helyszínén az ügy állásárúl meggyőződvén Sipos falvának eltöröltetése felől intézkedjék, - addig is pedig az elöljáróság tiltsa ‘s akadályozza, hogy Sipos falván új házak ne építsenek.

A szerkesztő megjegyzése Mivel szerzőnk egy 1854. február 9-én keltezett feljegyzést választott az itt olvasható kötet bevezetéséül, cikkünket az oldal jobb szélén található kronológiánkban ehhez az évszámhoz igazítjuk.

(Yuhar, 2018. június 7.)