A Yuhar közli Balla Lajos – Laci írását Adalékok Oromhegyes még meg nem írt monográfiájához címmel.
*
Adalékok Oromhegyes még meg nem írt monográfiájához
A legújabb település kialakulása
Oromhegyes a Telecskai-dombok szélén található, több mint ezernyolcszáz lakosú falu, amely viszonylag új település, valamikor az 1848-49-es szabadságharc és forradalom leverését követően jött létre. A település környéke már az őskorban is lakott volt, erről tanúskodnak az iskola építésekor fellelt jégkorszaki leletek, de feltételezhető, hogy a korai középkorban itt helyezkedett el a Ket-Adryan (Két-Adorján) településpáros egyike. Dudás Gyula, a 19. századi jeles történészünk szerint egyértelmű: Feel-Adryan csakis Tetőhegyes környékén lehetett, amely településről pedig számos feljegyzést találhatunk korabeli oklevelekben.
A tatárjárás és a törökdúlás után a vidék elnéptelenedett, 1686. október 20-án mégis jelentős esemény történt itt, hiszen a Szeged visszavételéért folytatott ostrom legjelentősebb ütközete, az első zentai csata nagy valószínűséggel az Oromhegyes határában található Csákó-halom (Bergel-domb) környékén játszódott le.
A karlócai békekötés után a vidék újratelepítése 1752 körül indul be, a környékre Pest-megyei és felvidéki magyarok érkeztek, benépesítették Kanizsát (Ó-Kanizsát, Magyarkanizsát), de ugyanők tanyavilágot hoztak létre a Telecskai-dombok peremén, amit oromi tanyákként emlegettek. A városlakók csak télen éltek Ó-Kanizsán, nyáron „hazamentek” a tanyákra, hogy ősszel visszatérvén „otthon” legyenek – most már – a városban is.
A mai falu kialakulásáról eddig a szájhagyományokból szerezhettünk legtöbb adatot, ezt olvashatjuk is Milutinovity Sarolta Oromhegyes, az én szülőföldem című könyvében. Sokan nem is tudják, milyen mérhetetlen mennyiségű adat található meg a zentai Történelmi Levéltárban, ahol ráleltem Ó-Kanizsa nagyközség (mezőváros, később pedig: rendezett tanácsú város) képviselő-testületének jegyzőkönyveire. Ezekből válogattam ki azokat a feljegyzéseket, amelyek a falura és közvetlen környezetére vonatkoznak. Nagy köszönettel tartozom Fodor Istvánnak, a zentai Történelmi Levéltár igazgatójának, valamin a munkatársainak, de különösen Szöllősi Szilviának, az ő segítségük nélkül nem jöhetett volna létre ez a könyv. A kiadvány mellékletében megtalálhatják az eredeti jegyzőkönyvek közül az általam legfontosabbnak ítélt dokumentumok fénymásolatait is, hátha valakit érdekel, így ezek alapján megtalálhatja majd azokat a zentai Történelmi Levéltárban. Az átiratok szó szerintiek, így olvashatók az eredeti dokumentumokban, nem szerettem volna javítással, „lektorálással” pálcát törni az akkori jegyzőkönyvvezetők helyesírási ismeretei fölött.
Tudnia kell az olvasónak, hogy létezik e jegyzőkönyvekben más bejegyzés is a vidékről, ez pedig az úgynevezett Curialisták pere, amit a Zákó-földön és a Curián lakók folytattak a bíróságon Ó-Kanizsa képviselő-testületével. Mivel a jegyzőkönyvben nem található utalás a településre (csak az ott lakókra), így e kivonatokat nem dolgoztam fel. Mivel az anyag nagyon érdekes, ezt egy különálló kiadványban kellene megjelentetni, remélem lesz rá vállalkozó.
Elismerem, a világon bármely jegyzőkönyv a valóság leegyszerűsített, sokszor pedig kikozmetikázott lejegyzése, mégis úgy érzem, hogy ezek a segítségünkre lehetnek a környékünk közelmúltjának tanulmányozásában, valamint az elmúlt százhatvan évben létrejött szájhagyomány igazságtartamának megállapításában.
Jó olvasást, böngészést, majd pedig kutatást kívánok!
Idézet a könyvből
1854. február 9.
(eltöröltetési szándék)
24ik Szám.
Felolvastatott Huszágh Miklós úr ÓKanizsai lakos folyamodványa, melyben előadatik, hogy az Ókanizsai határban, a szállási földek területén úgy nevezett Sipos falván a szálási föld oly kis darabokba osztatik szét, hogy egy láncz öt ‘s több felé is hasíttatván ezen csekély területeken építettnek ‘s már építve léteznek is házak, mellyek tulajdonosai minden egyéb földek ‘s javak nélkül létezve a közlegelőt bitorolják sőt azon építenek is, és a szomszédságnak jelessen a folyamodónak is földjein évenkint tetemes károkat tesznek, mit a közbátorság tekintetéből is már azért sem lehett tűrni, mivel ezen Sipos falván lakó egyének köz tapasztalás szerint - szóbeliek ‘s rosz magaviseletűek lévén, az egész Sipos falva gyanus és a közbátorságot fenyegető egyének gyülhelyéül szolgál; - eme előadás alapján kéri a folyamodó hogy a község a Sipos falvának eltöröltetése iránt lépéseket tegyen, annyival is inkább mivel a Sipos falva minden felsőbbi engedély nélkül építetett ‘s épül, sőt a földek oly csekély részre való eldarabolása, mint Sipos falván történik a magas cs. kir. tartományi kormánynak 1853ik évi Junius 11én 9119 szám alatt kelt rendeletével, - mely a Tettes Polgármesteri Hivataltol 853ik év Julius 11. 2661 sz. alatt érkezett a községhez, - épen ellenkezik.A folyamodó előadását ‘s nézeteit a képviselői testület magáévá teszi ‘s rendeltetett, eme határozattnak közlendése mellett a Tekintetes Polgármesteri Hivatalt megkérni, hogy egy küldötség által a helyszínén az ügy állásárúl meggyőződvén Sipos falvának eltöröltetése felől intézkedjék, - addig is pedig az elöljáróság tiltsa ‘s akadályozza, hogy Sipos falván új házak ne építsenek.
A szerkesztő megjegyzése
Mivel szerzőnk egy 1854. február 9-én keltezett feljegyzést választott az itt olvasható kötet bevezetéséül, cikkünket az oldal jobb szélén található kronológiánkban ehhez az évszámhoz igazítjuk.
(Yuhar, 2018. június 7.)
