Fodor Tamás színművész bejegyzést tesz közzé a saját Facebook-profilján.
*
Gyász.
Juliska mint Ariel (Shakespeare: Vihar 2007 Stúdió K Színház)
Fodor Tamás színművész bejegyzést tesz közzé a saját Facebook-profilján.
*
Gyász.
Juliska mint Ariel (Shakespeare: Vihar 2007 Stúdió K Színház)
Bárdos Deák Ágnes bejegyzést tesz közzé a saját Facebook-oldalán.
*
Az efféle, államilag támogatott agitprop nyomulástól szabadultunk meg, többek közt. Az újgenerációs propagandisták mentora, Stefka István a propagandát illető know how-t még a Kádár-rezsimből mentette át, ahol ugyanúgy kivette a részét a jóból mint a bukott Orbán-rezsim idején. Utóbbiban a forradalminak csúfolt r56 (r = revolution) kocsmával is díjazták lojalitását, ahol a sör mellé a hazugsággyár ideológiai termékeit fogyaszthatták az agymosásra nyitott odalátogatók.
(Facebook, 2026. június 17.)
Stumpf András bejegyzést tesz közzé a saját Facebook-oldalán.
*
Nem, a hős pesti srácok nevét bitorló propagandaterméket egyáltalán nem sajnálom. Az utóbbi években semmilyen fontos infót onnan nem tudhattunk meg (nem volt ez mindig így, kezdeti éveikben újságírás is volt arrafelé, de az már régen volt nagyon).
A Huth nevű, közpénzekből eddig oly' jóllakott, óvodásfejű médiaterrorista pedig lehetőleg ne nyígjon és ne vágja magát áldozati pózba! Ne röfögjön arról, hogy baloldaliak szolidaritását várja.
Két dolog miatt se tegye.
Egyrészt ahhoz, hogy a szennylapjának jó eséllyel vége, semmi köze nincs semmilyen baloldalnak, de még csak politikai oldalnak sem. Az ő szennylapját a saját gazdái zárják be. A Pesti Srácokra Orbán Viktor strómanjai tesznek lakatot, nem Magyar Péteréi.
Szóval ha hüppögni van kedve a jóllakottnak, házon belül hüppögjön. Orbán Viktorra haragudjon, ne keverjen ebbe bele senki mást.
Ami viszont fontosabb, amiért e pribék irányába nincs helye semmilyen szolidaritásnak, morzsányinak sem: Huth volt az 8 évvel ezelőtt, aki vidékre utazott egy konferenciára csak azért, hogy ott rárúgja az ajtót egykori magyar nemzetes kollégáira, akik éppen akkor vesztették el az állásukat. Huth benzint, időt, pénzt nem kímélve kamerákkal, stábbal ment Egerbe, váratlanul rájuk tört és jól lekommunistázta, megalázta őket. Vidult azon, hogy emberek elvesztették a megélhetésüket.
Ott, abban a pillanatban vált egyértelművé, hogy ebben a figurában annyi emberség van éppen, mint a tálib harcosban, aki lefejezi áldozatát, aztán gyorsan videóra is veszi, ahogy a friss tetemet röhögve még le is hugyozza.
Persze ezt a figurát még a tálibhasonlattal is felemeljük. A tálib ugyanis, ha épp bukó van, legalább (mindenféle szüzekre és örök életre gondolva) meghal.
És nem rinyál hozzá.
(Facebook, 2026. június 17.)
Tóta W. Árpád bejegyzést tesz közzé a saját Facebook-oldalán.
*
És most emlékezzünk egy perc hangos röhögéssel. A hivatalosan kifizetett fideszmédiában nem volt suttyóbb, műveletlenebb, primitívebb társaság a Pesti Srácoknál. Ők nem megvett értelmiségiek voltak, hanem az állampolgársági vizsgára is alkalmatlan buta hombárok, akik kiszagolták, hogy itt még nekik is csurran-cseppen.
Annál semmi sem látványosabb, mint hogy a reformáció emléknapját Martin Luther Kinggel illusztrálták, mert ezt dobta elsőnek a Google, és egyiküknek sem esett le, hogy talán nem feketék csinálták a reformációt. És nem véletlen ballépés volt. Az egész szerkesztőségben senki nem ismerte Szolzsenyicin nevét. Táncsics Mihályról megírták, hogy egy komcsi féreg volt, pont aznap, hogy Stefka István Táncsics-díjat zsákmányolt - de hát ez stimmel. Volt szakértőjük, aki szerint a klímaváltozást a multik pénzelik. Az Apple náluk Alma lett, mert hozzá se nyúltak a gépi fordításhoz. Megírták, hogy a Tisza bukott, mert a kicsi Deák téren gyülekezik - holott onnan indult a menet a Hősök terére. És a kecskebaszáshoz is értettek. Talán errefelé lesz a kiút számukra.
És remélem, most az utcára került fogyatékosokban felpislákol az emléke a Pesti TV történetének. Az elmélet az volt, hogy majd a kábeltévén győzik meg a fiatalokat, erre került is - jé, de ismerősen kerek összeg! - ÖTszázmillió forint. Huth Gergely azonmód kiszervezte a "műsorgyártást" (baromkodást fotelekből) a saját cégének. Ezt olyan pofátlanul csinálta, hogy a PS-tulajdonos Vaszily Miklós kénytelen volt belső vizsgálatot indítani, majd visszavenni a gyártást. Igen, idióták, ti most szoptok, Gergő pedig köszöni, jól járt. Kérdezzétek meg tőle, nincs-e kedve visszaforgatni valamicskét! Hát nem ezért tőkésítettétek fel?
Amúgy sok sikert az előfizetőkhöz. Sajnos az olvasóitok valószínűleg pont olyan sötétek, mint ti, és így nem lesznek képesek bankkártyát használni.
Kommentben sorolom a PS legcsodásabb mélypontjait.
(Facebook, 2026. június 16.)
Király Nóra bejegyzést tesz közzé a saját Facebook-oldalán.
*
Huszonnégy év után nem könnyű ezt leírni.
Szombaton online néztem végig a Fidesz-kongresszust. (Sokan kérdezték, hogy miért nem mentem el. A válasz egyszerű: nem kaptam meghívást. Nem voltam küldött és mivel semmilyen tisztségem nincs a Fideszben, ezért nem hívtak meg.)
Furcsa érzés. Inkább szomorúság volt bennem, mint harag. Ennyi év után az ember pontosan tudja, kik dolgoztak ebben a közösségben tisztességgel, hétvégén, ünnepnapokon, sokszor napi tíz-tizenkét órát is, mert tényleg az országért dolgoztak.
Ezeket az embereket ma is tisztelem. Éppen ezért fáj ennyire látni, hogy a vereség után sem az történt, amire szükség lett volna és amire sokan vártunk.
A választás előtt már két évvel sokan próbáltuk elmondani, hogy az emberek fordulnak el tőlünk és ebből kétharmados vereség lesz. Ott voltunk a terepen, beszéltünk emberekkel, hallottuk a mondatokat, láttuk az arcokat, és pontosan éreztük, hogy valami nagyon eltört.
Látszott, hogy sokan elfáradtak. Látszott, hogy sokan csalódtak. Látszott, hogy olyan emberek is elfordulnak, akik korábban sok mindent megértettek, sok mindent elviseltek, és sokáig bíztak abban, hogy a hibákat belülről is ki lehet javítani. Amikor már ők is azt mondják, hogy ebből elég volt, akkor egy politikai közösségnek először hallgatnia kellene. Meghallani, mi fáj az embereknek, és megérteni, miért fordultak el.
A bajt abban (is) látom, hogy a Fidesz egyre távolabb került az emberek mindennapi életétől. Sokszor olyan kampányt próbáltak csinálni, mintha Amerikába utaztunk volna, miközben Magyarországon rengeteg családnak már egy balatoni hétvége is komoly anyagi döntés. Sokan már azt érezték, hogy meghallgatás helyett pusztán meg akarjuk magyarázni nekik, mit kellene gondolniuk.
És közben ott volt a luxizás, amit mindenki látott. A 10–20 milliós táskák, a magángépek, a több tízmilliárdos jachtok, a felfoghatatlan fényűzés, amit ezek az emberek nem önerőből értek el, mégis érinthetetlenek voltak. Ezek a képek mindent felülírtak, amit a terepen dolgozó, tisztességes jobboldali emberek nap mint nap próbáltak közvetíteni a pártvezetés felé, sikertelenül.
Nagyon örülök annak, és tisztelem azokat, akik a szombati kongresszuson ezt ki merték mondani, és változtatni is akarnak rajta. Szerintem ma ezekre az emberekre kellene figyelni. Azokra, akik a helyzet szépítése és a kellemetlen mondatok félresöprése nélkül is pontosan értik: új irány kell‼️
Az utolsó utáni pillanatig reménykedtem abban, hogy belül tudunk változást elérni.
A kongresszus után viszont úgy látom, hogy ugyanaz a kommunikációs irány és mentalitás folytatódik, amely már a választás előtt is zsákutcába vitt minket.
A Fidesz vezetésének joga van ezt az utat választani. Nekünk, kritikus megszólalóknak pedig el kell döntenünk, hogy tudunk-e és meddig ezen az úton továbbmenni.
Hosszú hetek óta tépelődöm ezen, mert huszonnégy év nem múlik el nyomtalanul. Barátságok, közös munkák, kampányok, beszélgetések, győzelmek és nehéz napok kötnek ehhez a közösséghez. Ezeket nem tagadom meg, és nem is fogom megtagadni.
Továbbra is hiszek abban, hogy Magyarországnak szüksége van jobboldali, keresztény, konzervatív, polgári gondolkodásra. Szüksége van olyan politikára, amely ismeri az emberek életét, érti a családok terheit, és nem felejti el, hogy a közélet végső értelme a szolgálat❤️
U.i. Lehet velem nem kezet fogni. Ennél nagyobb megaláztatást is kaptam már, és azt is elviseltem. Azt viszont nem lehet szó nélkül hagyni, hogy egy történelmi vereség után a kongresszus színpadáról még mindig fenyegetés, árulózás és belső ellenségkeresés hangzik el. A szembenézést kérő, a Fideszt szívvel-lélekkel és normális értékrenddel újjáépíteni szándékozók elhallgattatása helyett ideje lenne azokat a régi reflexeket és embereket végre nyugdíjazni, akik a jobboldalt még mindig félelemmel akarják egyben tartani.
(Facebook, 2026. június 15.)
Bolovits Gábor bejegyzést tesz közzé a saját Facebook-profilján.
*
Nézem őket a kupolacsarnok márványoszlopai között, s arra gondolok: a zene az egyetlen méltóság, amelyet nem lehet sem adományozni, sem elvenni.
Ezek a gyermekek ott, a sükösdi porból érkezve, fehér ingükben és a fekete csokornyakkendők szorításában valami olyasmit hoztak a falak közé, ami ritka vendég ott: az őszinteséget.
Mert a tambura nem hazudik. Annak a hangszernek teste van, fája, amely egyszerre itta be a bácskai esőt és a napfényt. S amikor a gyermekkezek megpendítik a húrokat, nemcsak egy dallam szólal meg, hanem egy nép kollektív emlékezete.
Az a konok, kétségbeesett és mégis diadalmas élni akarás, amely a »Zöld az erdő« soraiban lüktet. Ott álltak a hatalom csarnokában, s hirtelen nem ők voltak a kicsik, hanem az épület vált díszletté az ő sorsuk mögött.
Ebben a pillanatban volt valami végzetes és gyönyörű. Ahogy a cigány himnusz felverte a történelmi falak porát, az ember megértette: a kultúra nem a könyvtárakban lakik, hanem a vérben és a mozdulatban.
Nem a díszes aranyozás teszi a nemzetet, hanem az a feszült figyelem, amivel egy kisfiú a hangszerére hajol, mert tudja, hogy abban a percben ő a felelős a világ rendjéért.
Igen, a dal az utolsó menedék. S amíg ezek a kezek így tartják a tamburát, addig van remény, hogy a szívünk sem marad néma az idők viharában.
(Facebook, 2026. május 10.)
Siflis Zoltán bejegyzsét tesz közzé a Facebookon.
*
HELYREIGAZITÁS KÖZÜGYBEN
Miután ma 2026. február 2. -án a Magyar Királyság képekben elnevezésű internetes csoport oldalán elolvastam A máig elhallgatott délvidéki magyar tragédia ( 1944 – 1945 ) cikket, összefoglalót, egészen pontosan a feltárás úttörői fejezetet, valamint 2025. 10. 20 -án a Magyar Szóban a Tömegsirok és lágerek Délvidéken 1944 – 48 tudományos konferenciáról megjelent beszámolót, cikket( A megtorlásokról a legújabb kutatások tükrében), abban is az alábbi kijelentést, hogy a konferenciát Matuska Márton emlékének szentelték, aki elsőként kezdte feltárni az 1944 - es délvidéki megtorlások történetét, késztetett, hogy megírjam és köztudatosítsam azokat a valós tényeket amelyek személyemhez, öt évtizedes filmes és több mint három évtizedes magyar kisebbségi közéleti - politikai munkásságomhoz tartoznak, arra vonatkoznak. Helyreigazitásomat kizárólag kisebbségi, honunkban, Délvidéken a történelmi emlékezetünkben elterjedt, téves és felületes, szelektív emlékezet esetére, pontatlanságára kényszerülök felhívni a figyelmet és váltotta ki bennem a reagálást arra, hogy Matuska Mártont tekintik, volt az, aki elsőként kezdett foglalkozni a délvidéki megtorlásokkal. Ennek a téves és igazságtalan, egy személyre vonatkozó, kultuszteremtést tartom etikátlannak, igazságtalannak. Igy indult a 1944 – es partizán megtorlások története. Bevezetéskén és a történet megértése érdekében meg kell említenem az alábbiakat. 1985 -ben, többed magammal, megállapítottam az első délvidéki magyar filmszociográfiai műhelyt a Topolyai Film – és Videó Alkotótábort ( 1985 – 1990 ). Elhatároztam, elhatároztuk Dudás Károllyal, Csorba Bélával, Hoffmann Artúrral, Póth Imrével, Kasziba Istvánnal, Kiss Gáborral, Szemerédi Magdával, Egri Józseffel és másokkal, hogy a magunk szerény anyagi és amatőr filmtechnikai lehetőségeivel hozzájárulunk a délvidéki magyarság traumatikus történeteinek filmes, dokumentumfilmes feltárásához, filmes -videós technikával történő feldolgozásához. Ez egy független filmes vállalkozás volt, védelmet, anyagi és politikai támogatást, védelmet jelentő intézmény nélkül. A rendelkezésre álló felszerelést a topolyai és a szabadkai Népi Technika Oktatási Egyesület, valamint Hoffman Artúr és jómagam videó felszerelése képezte. Visszatérve az 1944 – es megtorlások történetéhez, azaz az anyaországban és itt Délvidéken, a titói Jugoszláviában ki foglalkozott elsőként a témával. Az anyaországban a kádári korszakban 1987 ben Sára Sándor Sir az út előttem című dokumentumfilm sorozatában szól a bácskai 44 – es magyarellenes partizán vérengzésről. A filmsorozatnak ezt a részletét be is mutatták az, vagy a rákövetkező Magyar Filmszemlén. Ezen a bemutatón filmesként, nézőként magam is jelen voltam. Nagy hatással volt rám Sára Sándor filmje (Kossuth díjas, Balázs Béla díjas, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett rendező -operatőr) eldöntöttem, hogy ezt a korszakot, témát, a délvidéki áldozatok történetét, részleteinek filmes feltárásába belekezdek. Titokban, nem nyilvánosságra hozva a kutatás, filmes rögzítésének szándékát, tényét, nekikezdtem az előkészületeknek. Ekkor fordultam dr. Székely András Bertalanhoz, művelődésszociológushoz e témában, hogy a nemzeti történelmi levéltárban talál e, van e felhasználható forrásanyag. Azért hozzá, mert, emlékezetem szerint, akkor székely András Bertalan volt a népjóléti tárcánál a határon túli magyarok felelős vezetője. 1988 -ban kaptam is tőle levéltári forrásanyagot, amelyet, már nem emlékszem kinek a közreműködésével, nem nekem Szabadkára, hanem Újvidékre a Magyar Szó szerkesztőségbe küldte el.
Azzal a kéréssel, hogy juttassák el hozzám. De mivel a küldemény eljuttatása több napot vett igénybe, az anyag többek között Matuska Márton kezébe került, aki megragadta a lehetőséget, addig személyesen nem is ismertük egymást, de ennek kapcsán találkoztunk Újvidéken. Én elmondtam a témával kapcsolatos filmes tervemet, azt, hogy egy tényfeltáró dokumentumfilm forgatása, ideális körülmények között is hónapokig, ennek a témának forgatása, majd megszerkesztése, kedvező körülmények között is legalább egy évet igényel. Matuska érvelve, hivatkozva a téma jelentőségére stb. azt mondta, hogy heteken belül elkezdi a feltárt alanyokkal készült riportok közlését a Magyar Szóban. Kértem, hogy e fontos, elhallgatott, felnemtárt témának elsőkénti szerzőségére adjon esélyegyenlőséget nekem, filmemnek is, a folytatásos interjúk közlésével várjon néhány hónapot, hogy legalább egy időben kerüljön nyilvánosságra a film és a tárcasorozat.
Nem igy történt. Személyes elvárásomtól, egyéni érdekemtől fontosabb volt számomra, hogy kisebbségi és többségi közösségünket az 1944 – es tragédiánkról a lehető legtöbbet feltárjunk, beszéljünk. Gátolni, hangosan szóvá tenni, hátráltatni, megnehezíteni Matuska döntését nem akartam. Emlékezetem szerint Matuska, 1990 őszétől 1991. februárjáig, 130 részben közölte a magyarellenes atrocitások alanyaival készített történeteket. Én, a Temetetlen hallottjaink című filmemet 1989 től 1990 ig forgattam, vágtam, 1991 ben volt a film vándorvetítéses bemutatója. Délvidék szerte művelődési házakban, könyvtárakban, nem mozis, vászonra történő vetítéssel, hanem házi televíziós képernyőn lejátszva. A filmben szereplő, valló riportalanyok interjú késztők csapatába bevontam, megkértem Matuska Mártont is. ( A Temetetlen hallottjaink 74 perces film linkje, itt megtekinthető: https://www.youtube.com/watch?v=2fbaorqFn0k; kapcsolódó cikk: https://www.vajma.info/.../Egy-megkesett-de-orvendetes... )
Munkatársaim voltak: operatőrök Póth Imre, Eralauer Csaba, Kiss Aurél, riporterek Blaskó Márta, Csorba Béla, Matuska Márton és jómagam, narrátor Kovács Frigyes. Televíziós bemutatásra pl. az Újvidéki Televízióban számitásba sem jöhetett, akkor és mindmáig sem. Szerbiában, a vajdasági televíziós ősbemutatására 2021. novemberében került sor a Pannon Televízióban. Hallgatólagosan mindmáig belenyugodtam, hogy Matuska arassa le az elsőkéntiség babérjait, számítva, hogy majd e témában, filmes szerepem is idővel, emlékezetkultúránkban kiegyenlítődik Matuskáéval. Mindmáig az 1944 -es délvidéki megtorlások történetével foglakozó írásos tanulmányokban és konferenciákon nevem és filmem említése kimarat, kimarad. Dióhéjban igy fest a helyzet. Sajnálom, hogy magamnak kellett felhívni ezekre a tényekre tágabb és szűkebb közösségünk e témában illetékesek figyelmét. A tények és a saját filmes munkásságom iránti igazság és hitelesség érdekében teszem.
Szabadka, 2026. 02. 02.
Siflis Zoltán, Balázs Béla díjjal és a Magyar Filmakadémia Arany Érdemrenddel elismert filmrendező
(Facebook, 2026. február 2.)
Dupka György bejegyzést tesz közzé a Facebook-oldalán.
*
A vajdasági Zentán kiadott Családi Kör c. folyóirat 2025 októberi számában Szabó Pálócz Attila A vasfüggöny visszaköszön címmel jelent meg Dupka György íróval, történésszel, az Együtt c. irodalmi folyóirat lapigazgatójával készített interjúja, aki a vajdasági olvasóknak az elhúzódó háború árnyékában is "takarék lángon lobogó" irodalmi, kulturális életről, az egyre fogyatkozó helyi magyarság túlélési akaraterejéről, a békevárásról osztotta meg gondolatait. Köszönjük a lehetőséget.
Tóta W. Árpád bejegyzést tesz közzé a saját Facebook-oldalán.
*
„Jobboldali újságírónak lenni önmagában morális fölényt jelent” Gulyás Gergely szíves közlése szerint. Emellé már igazán felesleges lenne ismerni Alekszandr SZOLZSENYICIN nevét, vagy legalább betű szerint kimásolni Schmidt Mária baromságait.
Ezek még ruszkibérencnek is hülyék.
(Facebook, 2025. szeptember 29.)
Tóta W. Árpád bejegyzést tesz közzé a saját Facebook-oldalán.
*
Van olyan keresztény újság, ahol a főszerkesztő nem ismeri a „gyónás” kifejezést.
A vasarnap.hu rajongója vagyok, ahogy a Szabadsajtó Klubban is bevallottam. Ez nekem egy erdei kápolna, ahol egyedül lehetek, tudom, hogy nincs azon az oldalon rajtam kívül senki. Legfeljebb az adóm, mert kormányhirdetés, az jut oda. De legalább így személyesen nekem szól.
Egészen különleges újság ez. Ebben a cikkben, amit maga a főszerkesztő, Jurák Kata jegyez, arról tudósítanak, hogy Washingtonban a papoknak... fel kell törniük A VALLOMÁS PECSÉTJÉT.
Hogy az mi? Angolul tényleg így hangzik: seal of confession. Magyarul pedig, ahogy minden, tényleg minden egyes katolikus tudja az elsőáldozástól: GYÓNÁSI TITOK. Szó szerint csak az fordítja le angolból, akinek nemhogy egy szatyor, de egy huncut marék fingja nincs a vallásról. Nem érdekli és nem gyakorolja. Csak hirdeti óriási pofával.
Srácok, ha szükségetek van egy jól fizetett tanácsadóra, szóljatok. Ezt a lécet tök ateistaként is megugrom.
(Facebook, 2025. május 6.)
A Spar üzletlánc bejegyzést tesz közzé a hivatalos Facebook-oldalán.
*
Az Állati rekordok 2 matricagyűjtő albumban megtalálod Garfield legújabb kalandjait, ahol együtt ismerhetitek meg a természet különleges rekordjait. Tudtad, hogy vannak állatok, akik rendkívüli hűséggel kötődnek társaikhoz, míg mások hihetetlen hosszú életet élnek? ❤️
Ne maradj le a matricaőrületről!
Minden 5.000 Ft vásárlás után egy ajándék zöld matricacsomagot kaphatsz, ha gyorsabban szeretnél haladni, 149 Ft-ért kék matricacsomagot is beszerezhetsz.
A Garfield matricagyűjtő albumot pedig MySPAR kuponnal 899 Ft-ért vásárolhatod meg!
Indulj el Garfielddal egy állati rekordvadászatra – és töltsd meg az albumod különleges matricákkal!
További részletek: www.spar.hu/garfield
A Bélyegbarát nevű Facebook-csoport újabb érdekes bejegyzést tesz közzé.
*
1974. A Mars-kutatás eredményei
50 évvel ezelőtt, 1974. márciusában adta ki a Posta a Mars-kutatás eredményeit bemutató bélyegsorozatot és blokkot, amit Cziglényi Ádám tervezett. A hidegháború ellenére a sorozat a szovjet és az amerikai eredményeket egyaránt bemutatta, ami egyébként az összes űrkutatás témájú bélyegkiadásunkra jellemző.
Az elmúlt 50 éveben sok minden nem változott, akkor és most is úgy gondolták a tudósok, hogy 10-20 év múlva ember lép a Marsra.
Egyszer talán eljön ez a nap is.
Fábián Denissza régi munkácsi fényképeket tesz közzé a Kárpátalja ("Закарпаття") régi és mostani képeken nevű Facebook-csoportban.
*
Munkács 1935–1938
Vanished World / Eltűnt világ
Vishniac archívum