[Gyász. Juliska mint Ariel...]

 Fodor Tamás színművész bejegyzést tesz közzé a saját Facebook-profilján.

*

Gyász.
Juliska mint Ariel (Shakespeare: Vihar 2007 Stúdió K Színház)

(Facebook, 2026. június 22.)

[Az efféle, államilag támogatott agitprop nyomulástól szabadultunk meg, többek közt...]

Bárdos Deák Ágnes bejegyzést tesz közzé a saját Facebook-oldalán.

*

Az efféle, államilag támogatott agitprop nyomulástól szabadultunk meg, többek közt. Az újgenerációs propagandisták mentora, Stefka István  a propagandát illető know how-t még a Kádár-rezsimből mentette át, ahol ugyanúgy kivette a részét a jóból mint a bukott Orbán-rezsim idején. Utóbbiban a forradalminak csúfolt r56 (r = revolution) kocsmával is díjazták lojalitását, ahol a sör mellé a hazugsággyár ideológiai termékeit fogyaszthatták az agymosásra nyitott odalátogatók.

(Facebook, 2026. június 17.)

[Nem, a hős pesti srácok nevét bitorló propagandaterméket egyáltalán nem sajnálom...]

Stumpf András bejegyzést tesz közzé a saját Facebook-oldalán.

*

Nem, a hős pesti srácok nevét bitorló propagandaterméket egyáltalán nem sajnálom. Az utóbbi években semmilyen fontos infót onnan nem tudhattunk meg (nem volt ez mindig így, kezdeti éveikben újságírás is volt arrafelé, de az már régen volt nagyon).
A Huth nevű, közpénzekből eddig oly' jóllakott, óvodásfejű médiaterrorista pedig lehetőleg ne nyígjon és ne vágja magát áldozati pózba! Ne röfögjön arról, hogy baloldaliak szolidaritását várja.
Két dolog miatt se tegye.
Egyrészt ahhoz, hogy a szennylapjának jó eséllyel vége, semmi köze nincs semmilyen baloldalnak, de még csak politikai oldalnak sem. Az ő szennylapját a saját gazdái zárják be. A Pesti Srácokra Orbán Viktor strómanjai tesznek lakatot, nem Magyar Péteréi.
Szóval ha hüppögni van kedve a jóllakottnak, házon belül hüppögjön. Orbán Viktorra haragudjon, ne keverjen ebbe bele senki mást.
Ami viszont fontosabb, amiért e pribék irányába nincs helye semmilyen szolidaritásnak, morzsányinak sem: Huth volt az 8 évvel ezelőtt, aki vidékre utazott egy konferenciára csak azért, hogy ott rárúgja az ajtót egykori magyar nemzetes kollégáira, akik éppen akkor vesztették el az állásukat. Huth benzint, időt, pénzt nem kímélve kamerákkal, stábbal ment Egerbe, váratlanul rájuk tört és jól lekommunistázta, megalázta őket. Vidult azon, hogy emberek elvesztették a megélhetésüket.
Ott, abban a pillanatban vált egyértelművé, hogy ebben a figurában annyi emberség van éppen, mint a tálib harcosban, aki lefejezi áldozatát, aztán gyorsan videóra is veszi, ahogy a friss tetemet röhögve még le is hugyozza.
Persze ezt a figurát még a tálibhasonlattal is felemeljük. A tálib ugyanis, ha épp bukó van, legalább (mindenféle szüzekre és örök életre gondolva) meghal.
És nem rinyál hozzá.

(Facebook, 2026. június 17.)

[És most emlékezzünk egy perc hangos röhögéssel...]

Tóta W. Árpád bejegyzést tesz közzé a saját Facebook-oldalán.

*

És most emlékezzünk egy perc hangos röhögéssel. A hivatalosan kifizetett fideszmédiában nem volt suttyóbb, műveletlenebb, primitívebb társaság a Pesti Srácoknál. Ők nem megvett értelmiségiek voltak, hanem az állampolgársági vizsgára is alkalmatlan buta hombárok, akik kiszagolták, hogy itt még nekik is csurran-cseppen.
Annál semmi sem látványosabb, mint hogy a reformáció emléknapját Martin Luther Kinggel illusztrálták, mert ezt dobta elsőnek a Google, és egyiküknek sem esett le, hogy talán nem feketék csinálták a reformációt. És nem véletlen ballépés volt. Az egész szerkesztőségben senki nem ismerte Szolzsenyicin nevét. Táncsics Mihályról megírták, hogy egy komcsi féreg volt, pont aznap, hogy Stefka István Táncsics-díjat zsákmányolt - de hát ez stimmel. Volt szakértőjük, aki szerint a klímaváltozást a multik pénzelik. Az Apple náluk Alma lett, mert hozzá se nyúltak a gépi fordításhoz. Megírták, hogy a Tisza bukott, mert a kicsi Deák téren gyülekezik - holott onnan indult a menet a Hősök terére. És a kecskebaszáshoz is értettek. Talán errefelé lesz a kiút számukra.
És remélem, most az utcára került fogyatékosokban felpislákol az emléke a Pesti TV történetének. Az elmélet az volt, hogy majd a kábeltévén győzik meg a fiatalokat, erre került is - jé, de ismerősen kerek összeg! - ÖTszázmillió forint. Huth Gergely azonmód kiszervezte a "műsorgyártást" (baromkodást fotelekből) a saját cégének. Ezt olyan pofátlanul csinálta, hogy a PS-tulajdonos Vaszily Miklós kénytelen volt belső vizsgálatot indítani, majd visszavenni a gyártást. Igen, idióták, ti most szoptok, Gergő pedig köszöni, jól járt. Kérdezzétek meg tőle, nincs-e kedve visszaforgatni valamicskét! Hát nem ezért tőkésítettétek fel?
Amúgy sok sikert az előfizetőkhöz. Sajnos az olvasóitok valószínűleg pont olyan sötétek, mint ti, és így nem lesznek képesek bankkártyát használni.
Kommentben sorolom a PS legcsodásabb mélypontjait.

(Facebook, 2026. június 16.)

[Huszonnégy év után nem könnyű ezt leírni...]

Király Nóra bejegyzést tesz közzé a saját Facebook-oldalán.

*

Huszonnégy év után nem könnyű ezt leírni.
Szombaton online néztem végig a Fidesz-kongresszust. (Sokan kérdezték, hogy miért nem mentem el. A válasz egyszerű: nem kaptam meghívást. Nem voltam küldött és mivel semmilyen tisztségem nincs a Fideszben, ezért nem hívtak meg.)
Furcsa érzés. Inkább szomorúság volt bennem, mint harag. Ennyi év után az ember pontosan tudja, kik dolgoztak ebben a közösségben tisztességgel, hétvégén, ünnepnapokon, sokszor napi tíz-tizenkét órát is, mert tényleg az országért dolgoztak.
Ezeket az embereket ma is tisztelem. Éppen ezért fáj ennyire látni, hogy a vereség után sem az történt, amire szükség lett volna és amire sokan vártunk.
A választás előtt már két évvel sokan próbáltuk elmondani, hogy az emberek fordulnak el tőlünk és ebből kétharmados vereség lesz. Ott voltunk a terepen, beszéltünk emberekkel, hallottuk a mondatokat, láttuk az arcokat, és pontosan éreztük, hogy valami nagyon eltört.
Látszott, hogy sokan elfáradtak. Látszott, hogy sokan csalódtak. Látszott, hogy olyan emberek is elfordulnak, akik korábban sok mindent megértettek, sok mindent elviseltek, és sokáig bíztak abban, hogy a hibákat belülről is ki lehet javítani. Amikor már ők is azt mondják, hogy ebből elég volt, akkor egy politikai közösségnek először hallgatnia kellene. Meghallani, mi fáj az embereknek, és megérteni, miért fordultak el.
A bajt abban (is) látom, hogy a Fidesz egyre távolabb került az emberek mindennapi életétől. Sokszor olyan kampányt próbáltak csinálni, mintha Amerikába utaztunk volna, miközben Magyarországon rengeteg családnak már egy balatoni hétvége is komoly anyagi döntés. Sokan már azt érezték, hogy meghallgatás helyett pusztán meg akarjuk magyarázni nekik, mit kellene gondolniuk.
És közben ott volt a luxizás, amit mindenki látott. A 10–20 milliós táskák, a magángépek, a több tízmilliárdos jachtok, a felfoghatatlan fényűzés, amit ezek az emberek nem önerőből értek el, mégis érinthetetlenek voltak. Ezek a képek mindent felülírtak, amit a terepen dolgozó, tisztességes jobboldali emberek nap mint nap próbáltak közvetíteni a pártvezetés felé, sikertelenül.
Nagyon örülök annak, és tisztelem azokat, akik a szombati kongresszuson ezt ki merték mondani, és változtatni is akarnak rajta. Szerintem ma ezekre az emberekre kellene figyelni. Azokra, akik a helyzet szépítése és a kellemetlen mondatok félresöprése nélkül is pontosan értik: új irány kell‼️
Az utolsó utáni pillanatig reménykedtem abban, hogy belül tudunk változást elérni.
A kongresszus után viszont úgy látom, hogy ugyanaz a kommunikációs irány és mentalitás folytatódik, amely már a választás előtt is zsákutcába vitt minket.
A Fidesz vezetésének joga van ezt az utat választani. Nekünk, kritikus megszólalóknak pedig el kell döntenünk, hogy tudunk-e és meddig ezen az úton továbbmenni.
Hosszú hetek óta tépelődöm ezen, mert huszonnégy év nem múlik el nyomtalanul. Barátságok, közös munkák, kampányok, beszélgetések, győzelmek és nehéz napok kötnek ehhez a közösséghez. Ezeket nem tagadom meg, és nem is fogom megtagadni.
Továbbra is hiszek abban, hogy Magyarországnak szüksége van jobboldali, keresztény, konzervatív, polgári gondolkodásra. Szüksége van olyan politikára, amely ismeri az emberek életét, érti a családok terheit, és nem felejti el, hogy a közélet végső értelme a szolgálat❤️

U.i. Lehet velem nem kezet fogni. Ennél nagyobb megaláztatást is kaptam már, és azt is elviseltem. Azt viszont nem lehet szó nélkül hagyni, hogy egy történelmi vereség után a kongresszus színpadáról még mindig fenyegetés, árulózás és belső ellenségkeresés hangzik el. A szembenézést kérő, a Fideszt szívvel-lélekkel és normális értékrenddel újjáépíteni szándékozók elhallgattatása helyett ideje lenne azokat a régi reflexeket és embereket végre nyugdíjazni, akik a jobboldalt még mindig félelemmel akarják egyben tartani.

(Facebook, 2026. június 15.)

[Nézem őket a kupolacsarnok márványoszlopai között, s arra gondolok: a zene az egyetlen méltóság, amelyet nem lehet sem adományozni, sem elvenni...]

 Bolovits Gábor bejegyzést tesz közzé a saját Facebook-profilján.

*

Nézem őket a kupolacsarnok márványoszlopai között, s arra gondolok: a zene az egyetlen méltóság, amelyet nem lehet sem adományozni, sem elvenni.
Ezek a gyermekek ott, a sükösdi porból érkezve, fehér ingükben és a fekete csokornyakkendők szorításában valami olyasmit hoztak a falak közé, ami ritka vendég ott: az őszinteséget.
Mert a tambura nem hazudik. Annak a hangszernek teste van, fája, amely egyszerre itta be a bácskai esőt és a napfényt. S amikor a gyermekkezek megpendítik a húrokat, nemcsak egy dallam szólal meg, hanem egy nép kollektív emlékezete.
Az a konok, kétségbeesett és mégis diadalmas élni akarás, amely a »Zöld az erdő« soraiban lüktet. Ott álltak a hatalom csarnokában, s hirtelen nem ők voltak a kicsik, hanem az épület vált díszletté az ő sorsuk mögött.
Ebben a pillanatban volt valami végzetes és gyönyörű. Ahogy a cigány himnusz felverte a történelmi falak porát, az ember megértette: a kultúra nem a könyvtárakban lakik, hanem a vérben és a mozdulatban.
Nem a díszes aranyozás teszi a nemzetet, hanem az a feszült figyelem, amivel egy kisfiú a hangszerére hajol, mert tudja, hogy abban a percben ő a felelős a világ rendjéért.
Igen, a dal az utolsó menedék. S amíg ezek a kezek így tartják a tamburát, addig van remény, hogy a szívünk sem marad néma az idők viharában.

(Facebook, 2026. május 10.)

HELYREIGAZITÁS KÖZÜGYBEN

Siflis Zoltán bejegyzsét tesz közzé a Facebookon.

*

HELYREIGAZITÁS KÖZÜGYBEN 

Miután ma 2026. február 2. -án a Magyar Királyság képekben elnevezésű internetes csoport oldalán elolvastam A máig elhallgatott délvidéki magyar tragédia ( 1944 – 1945 ) cikket, összefoglalót, egészen pontosan a feltárás úttörői fejezetet, valamint 2025. 10. 20 -án a Magyar Szóban a Tömegsirok és lágerek Délvidéken 1944 – 48 tudományos konferenciáról megjelent beszámolót, cikket( A megtorlásokról a legújabb kutatások tükrében), abban is az alábbi kijelentést, hogy a konferenciát Matuska Márton emlékének szentelték, aki elsőként kezdte feltárni az 1944 - es délvidéki megtorlások történetét, késztetett, hogy megírjam és köztudatosítsam azokat a valós tényeket amelyek személyemhez, öt évtizedes filmes és több mint három évtizedes magyar kisebbségi közéleti - politikai munkásságomhoz tartoznak, arra vonatkoznak. Helyreigazitásomat kizárólag kisebbségi, honunkban, Délvidéken a történelmi emlékezetünkben elterjedt, téves és felületes, szelektív emlékezet esetére, pontatlanságára kényszerülök felhívni a figyelmet és váltotta ki bennem a reagálást arra, hogy Matuska Mártont tekintik, volt az, aki elsőként kezdett foglalkozni a délvidéki megtorlásokkal. Ennek a téves és igazságtalan, egy személyre vonatkozó, kultuszteremtést tartom etikátlannak, igazságtalannak. Igy indult a 1944 – es partizán megtorlások története. Bevezetéskén és a történet megértése érdekében meg kell említenem az alábbiakat. 1985 -ben, többed magammal, megállapítottam az első délvidéki magyar filmszociográfiai műhelyt a Topolyai Film – és Videó Alkotótábort ( 1985 – 1990 ). Elhatároztam, elhatároztuk Dudás Károllyal, Csorba Bélával, Hoffmann Artúrral, Póth Imrével, Kasziba Istvánnal, Kiss Gáborral, Szemerédi Magdával, Egri Józseffel és másokkal, hogy a magunk szerény anyagi és amatőr filmtechnikai lehetőségeivel hozzájárulunk a délvidéki magyarság traumatikus történeteinek filmes, dokumentumfilmes feltárásához, filmes -videós technikával történő feldolgozásához. Ez egy független filmes vállalkozás volt, védelmet, anyagi és politikai támogatást, védelmet jelentő intézmény nélkül. A rendelkezésre álló felszerelést a topolyai és a szabadkai Népi Technika Oktatási Egyesület, valamint Hoffman Artúr és jómagam videó felszerelése képezte. Visszatérve az 1944 – es megtorlások történetéhez, azaz az anyaországban és itt Délvidéken, a titói Jugoszláviában ki foglalkozott elsőként a témával. Az anyaországban a kádári korszakban 1987 ben Sára Sándor Sir az út előttem című dokumentumfilm sorozatában szól a bácskai 44 – es magyarellenes partizán vérengzésről. A filmsorozatnak ezt a részletét be is mutatták az, vagy a rákövetkező Magyar Filmszemlén. Ezen a bemutatón filmesként, nézőként magam is jelen voltam. Nagy hatással volt rám Sára Sándor filmje (Kossuth díjas, Balázs Béla díjas, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett rendező -operatőr) eldöntöttem, hogy ezt a korszakot, témát, a délvidéki áldozatok történetét, részleteinek filmes feltárásába belekezdek. Titokban, nem nyilvánosságra hozva a kutatás, filmes rögzítésének szándékát, tényét, nekikezdtem az előkészületeknek. Ekkor fordultam dr. Székely András Bertalanhoz, művelődésszociológushoz e témában, hogy a nemzeti történelmi levéltárban talál e, van e felhasználható forrásanyag. Azért hozzá, mert, emlékezetem szerint, akkor székely András Bertalan volt a népjóléti tárcánál a határon túli magyarok felelős vezetője. 1988 -ban kaptam is tőle levéltári forrásanyagot, amelyet, már nem emlékszem kinek a közreműködésével, nem nekem Szabadkára, hanem Újvidékre a Magyar Szó szerkesztőségbe küldte el.
Azzal a kéréssel, hogy juttassák el hozzám. De mivel a küldemény eljuttatása több napot vett igénybe, az anyag többek között Matuska Márton kezébe került, aki megragadta a lehetőséget, addig személyesen nem is ismertük egymást, de ennek kapcsán találkoztunk Újvidéken. Én elmondtam a témával kapcsolatos filmes tervemet, azt, hogy egy tényfeltáró dokumentumfilm forgatása, ideális körülmények között is hónapokig, ennek a témának forgatása, majd megszerkesztése, kedvező körülmények között is legalább egy évet igényel. Matuska érvelve, hivatkozva a téma jelentőségére stb. azt mondta, hogy heteken belül elkezdi a feltárt alanyokkal készült riportok közlését a Magyar Szóban. Kértem, hogy e fontos, elhallgatott, felnemtárt témának elsőkénti szerzőségére adjon esélyegyenlőséget nekem, filmemnek is, a folytatásos interjúk közlésével várjon néhány hónapot, hogy legalább egy időben kerüljön nyilvánosságra a film és a tárcasorozat.
Nem igy történt. Személyes elvárásomtól, egyéni érdekemtől fontosabb volt számomra, hogy kisebbségi és többségi közösségünket az 1944 – es tragédiánkról a lehető legtöbbet feltárjunk, beszéljünk. Gátolni, hangosan szóvá tenni, hátráltatni, megnehezíteni Matuska döntését nem akartam. Emlékezetem szerint Matuska, 1990 őszétől 1991. februárjáig, 130 részben közölte a magyarellenes atrocitások alanyaival készített történeteket. Én, a Temetetlen hallottjaink című filmemet 1989 től 1990 ig forgattam, vágtam, 1991 ben volt a film vándorvetítéses bemutatója. Délvidék szerte művelődési házakban, könyvtárakban, nem mozis, vászonra történő vetítéssel, hanem házi televíziós képernyőn lejátszva. A filmben szereplő, valló riportalanyok interjú késztők csapatába bevontam, megkértem Matuska Mártont is. ( A Temetetlen hallottjaink 74 perces film linkje, itt megtekinthető: https://www.youtube.com/watch?v=2fbaorqFn0k; kapcsolódó cikk: https://www.vajma.info/.../Egy-megkesett-de-orvendetes... )
Munkatársaim voltak: operatőrök Póth Imre, Eralauer Csaba, Kiss Aurél, riporterek Blaskó Márta, Csorba Béla, Matuska Márton és jómagam, narrátor Kovács Frigyes. Televíziós bemutatásra pl. az Újvidéki Televízióban számitásba sem jöhetett, akkor és mindmáig sem. Szerbiában, a vajdasági televíziós ősbemutatására 2021. novemberében került sor a Pannon Televízióban. Hallgatólagosan mindmáig belenyugodtam, hogy Matuska arassa le az elsőkéntiség babérjait, számítva, hogy majd e témában, filmes szerepem is idővel, emlékezetkultúránkban kiegyenlítődik Matuskáéval. Mindmáig az 1944 -es délvidéki megtorlások történetével foglakozó írásos tanulmányokban és konferenciákon nevem és filmem említése kimarat, kimarad. Dióhéjban igy fest a helyzet. Sajnálom, hogy magamnak kellett felhívni ezekre a tényekre tágabb és szűkebb közösségünk e témában illetékesek figyelmét. A tények és a saját filmes munkásságom iránti igazság és hitelesség érdekében teszem.

Szabadka, 2026. 02. 02.
Siflis Zoltán, Balázs Béla díjjal és a Magyar Filmakadémia Arany Érdemrenddel elismert filmrendező

(Facebook, 2026. február 2.)

[A vajdasági Zentán kiadott Családi Kör c. folyóirat 2025 októberi számában...]

 Dupka György bejegyzést tesz közzé a Facebook-oldalán.

*

A vajdasági Zentán kiadott Családi Kör c. folyóirat 2025 októberi számában Szabó Pálócz Attila A vasfüggöny visszaköszön címmel jelent meg Dupka György íróval, történésszel, az Együtt c. irodalmi folyóirat lapigazgatójával készített interjúja, aki a vajdasági olvasóknak az elhúzódó háború árnyékában  is "takarék lángon lobogó" irodalmi, kulturális életről, az egyre fogyatkozó helyi magyarság túlélési akaraterejéről, a békevárásról osztotta meg gondolatait. Köszönjük a lehetőséget.

 

[„Jobboldali újságírónak lenni önmagában morális fölényt jelent” Gulyás Gergely szíves közlése szerint...]

Tóta W. Árpád bejegyzést tesz közzé a saját Facebook-oldalán.

*

„Jobboldali újságírónak lenni önmagában morális fölényt jelent” Gulyás Gergely szíves közlése szerint. Emellé már igazán felesleges lenne ismerni Alekszandr SZOLZSENYICIN nevét, vagy legalább betű szerint kimásolni Schmidt Mária baromságait.
Ezek még ruszkibérencnek is hülyék.

(Facebook, 2025. szeptember 29.)

[Van olyan keresztény újság, ahol a főszerkesztő nem ismeri a „gyónás” kifejezést...]

Tóta W. Árpád bejegyzést tesz közzé a saját Facebook-oldalán.

*

Van olyan keresztény újság, ahol a főszerkesztő nem ismeri a „gyónás” kifejezést.
A vasarnap.hu rajongója vagyok, ahogy a Szabadsajtó Klubban is bevallottam. Ez nekem egy erdei kápolna, ahol egyedül lehetek, tudom, hogy nincs azon az oldalon rajtam kívül senki. Legfeljebb az adóm, mert kormányhirdetés, az jut oda. De legalább így személyesen nekem szól.
Egészen különleges újság ez. Ebben a cikkben, amit maga a főszerkesztő, Jurák Kata jegyez, arról tudósítanak, hogy Washingtonban a papoknak... fel kell törniük A VALLOMÁS PECSÉTJÉT.
Hogy az mi? Angolul tényleg így hangzik: seal of confession. Magyarul pedig, ahogy minden, tényleg minden egyes katolikus tudja az elsőáldozástól: GYÓNÁSI TITOK. Szó szerint csak az fordítja le angolból, akinek nemhogy egy szatyor, de egy huncut marék fingja nincs a vallásról. Nem érdekli és nem gyakorolja. Csak hirdeti óriási pofával.
Srácok, ha szükségetek van egy jól fizetett tanácsadóra, szóljatok. Ezt a lécet tök ateistaként is megugrom.

(Facebook, 2025. május 6.)

[Az Állati rekordok 2 matricagyűjtő albumban megtalálod Garfield legújabb kalandjait...]

 A Spar üzletlánc bejegyzést tesz közzé a hivatalos Facebook-oldalán.

*

Az Állati rekordok 2 matricagyűjtő albumban megtalálod Garfield legújabb kalandjait, ahol együtt ismerhetitek meg a természet különleges rekordjait. Tudtad, hogy vannak állatok, akik rendkívüli hűséggel kötődnek társaikhoz, míg mások hihetetlen hosszú életet élnek? ❤️
Ne maradj le a matricaőrületről!
Minden 5.000 Ft vásárlás után egy ajándék zöld matricacsomagot kaphatsz, ha gyorsabban szeretnél haladni, 149 Ft-ért kék matricacsomagot is beszerezhetsz.
A Garfield matricagyűjtő albumot pedig MySPAR kuponnal 899 Ft-ért vásárolhatod meg!

Indulj el Garfielddal egy állati rekordvadászatra – és töltsd meg az albumod különleges matricákkal!

További részletek: www.spar.hu/garfield

[Situacija u Novom Sadu u 19,10 h… Ispred nastavničke kule u kampusu Novosadskog Univerziteta je (p)ostavljeno 20-30 džakova sa šutom, letvama i sličnim “materijalom”...]

Bojan Pajtić bejegyzést tesz közzé a saját Facebook-oldalán.

*

Situacija u Novom Sadu u 19,10 h… Ispred nastavničke kule u kampusu Novosadskog Univerziteta je (p)ostavljeno 20-30 džakova sa šutom, letvama i sličnim “materijalom”. Navodno zbog nekog renoviranja. Ispred je parkiran kombi neke privatne firme za bezbednost. Na trgu 5-6 momaka sa kapuljačama. Parking iza zgrade ftn-a prepun automobila.Ukoliko se do ujutru taj šut pod hitno ne skloni zbog opšte bezbednosti, osnovano sumnjam da se radi o scenografiji za igrokaz protiv studenata. Na 50 metara od tog “materijala” su PMF, Filozofski, Pravni i FTN. Upozoravam predstavnike režima da će, ukoliko jedan jedini kamen ili letva budu upotrebljeni protiv studenata posledice biti nesagledive. Sklanjajte to ODMAH. I šut i kapuljače.

Bojan Pajtić

(Facebook. 2024. december 8.)

[Nos, végülis bárkivel előfordulhat olyan vis maior, hogy kifogy a kocsijából a benzin...]

Konok Péter egy bejegyzést tesz közzé a saját Facebook-oldalán.

*

Nos, végülis bárkivel előfordulhat olyan vis maior, hogy kifogy a kocsijából a benzin. Mert persze az ilyen újabb kocsikban – az enyém például még csak 16 éves, hozzám képest egy csecsemő – már „fedélzeti komputer” mutatja a még hátralévő kilométereket, amiben úgy általában nem bízom, de alapból szeretem feszegetni a határokat, azt hiszem, az talán afféle alkati kérdés, jól mutat majd a sírkövemen. 

A „fedélzeti komputer” (beszarok ezen a fellengzős elnevezésen, de mindegy) még 28 kilométerrel kecsegtet, mikor már itthon, a kapu előtt a motor nyökög, vakog, nyiffan, leáll. Egy-két ráindítással még éppen annyit tudok kicsiholni belőle, hogy a kapun belülre kerüljünk, hurrá. Ha már kifogyott, hát jobb helyen nem is tehette volna. 

Itt persze adódik a probléma, mert benzint kellene bele tölteni, hogy elmehessek a benzinkútra, én meg benzint itthon nem tartok, mert szoktam néha bulit rendezni, valaki még a végén meginná nekem, történetek itt már furcsább dolgok is. Elgyalogolhatnék éppen egy kannával a kútra, csak két kilométer, de szerencsére vannak jóbarátaim, az egyik már írja is, hogy melóból hazafelé beugrik két liter benzinnel, aztán hajrá. Meg is jön, tekerünk a kannára ilyen beöntőcsöcsöt, nyitom a megfelelő csinos ajtócskát, dugnánk be a csöcsöt ahová való: nem megy. 

A Ford fejlesztői ugyanis valamikor kitalálták, hogy a tanksapka a civilizáció haladásának kerékkötője, ezért elvetették. A beöntőnyílásban van egy helyes kis ajtócska, ami csak a megfelelő méretű kútpisztoly nyomására nyílik ki, semmi sapka. Ez a kúton fel sem tűnik, de kannával már kínosabb. Erre a célra a Ford fejlesztői egy passzentosan hercig tölcsért ajánlanak – eléggé úgy néz ki, mint egy kórházi kacsa – ami nekem nincs. Később már tartozék lett, mint az emelő meg a vontatószem, de amikor az én kocsimat gyártották, még nem volt az. Vegye meg a paraszt, ha kell neki, ha nem veszi, így jár. Illetve nem jár, mert ácsorog. 

Egy darabig próbálunk mindenféle dolgokat a nyílásba tuszkolni, egyik sem passzol. Ujjainkkal nyomogatjuk az ajtócskát nyitó ravasz reteszeket, de három is van belőlük, ami megnehezíti a dolgot, az egyik ráadásul nem is látszik, nagyjából úgy kell elképzelni, mint a beöntőnyílás G-pontját: mindenki tudja, hogy létezik, de senki sem tudja, hogy pontosan hol (igen, ezen a ponton felmerül, hogy „Faszom bele!”, és egy pillanatra el is töprengek ezen a megoldáson, de a méret sem jó, a tartás sem az igazi, vágyat sem tudnék csiholni magamból, és különben is: az utcáról pont rálátni az autóra, és bár engem errefelé már így is mindenki hülyének tart, de azért vannak fokozatok). 

Barátom amúgy igazi technikai ember, zenész és asztalos, aki kaputelefonokat szerel, szóval ötletei is vannak és felszerelése is, én pedig bölcsészként általános irányelveket tudok megfogalmazni, illetve azok kritikájára is mindig kész vagyok, de elvérzünk a feladaton. Megpróbáljuk az ajtócskát kicsit bebillentve a résen át apránként beadagolni a benzint, folyik is, csak a kocsi alól halk csurgás hallatszik közben, mintha valaki orvul oda pisálna: a Ford fejlesztőmérnökei, hogy az Isten áldja újító szellemüket, direkt valami kis elvezetőt szereltek bele, hogy ilyen durva próbálkozások esetén a benzin egy erre rendszeresített csövecskén a kocsi alá csorogjon, ami kétségkívül kellemes meglepetés. Hideg van és sötét, ott bassza meg az egész, majd holnap, világosban. (Azért tényleg jó, hogy itthon vagyok, nem valahol az M3-as leállósávjában Guglinsekeresd és Kitudjapuszta között félúton.)

Már látom is magam, ahogy autósboltról autósboltra vándorlok: „– Mit keres? – Én bíz’ a Szent Grált! – Benzineshez vagy dízeleshez? – Á, vicceltem, csak ilyen speckó tölcsért szeretnék Ford Focushoz… – Ja, azt nem tartunk!”, de azért reggel még bemegyek a sufniba, arrébb teszem a rossz fridzsit, a kerekenincs biciklit meg a Szent Grált, és alatta… ott vigyorog rám a gyerekkorom! 

Akinek volt rendes gyerekkora, az játszott indiánosdit. Akinek rendes és szerencsés gyerekkora volt, annak piros, műanyag fúvócsöve is volt az indiánosdihoz, amivel tapadókorongos nyilacskákat lehetett kipöffenteni. És aki akkora mázlista, mint én, az meg is találja ezt a fúvócsövet a sufniban, ami azért nagy öröm, mert az misztikus módon pontosan illeszkedik a Ford trükkös benzinlukába, benyomja a reteszeket, stimulálja a G-pontot, túlér az aljas kivezető csövecskén, és már csak egy tölcsér kell a végére, hogy az ember önthesse bele a két liter vészüzemanyagot, és mehessen benzinért a benzinkútra. Tölcsér meg van, ha nincs, csinálunk: betankolom a két litert, büszkén elautózom a kútra, megtankolok húsz litert (egyszer élünk, urizálunk), és azt mondom: ejnye, hát győztünk. Büszke és erős (bár kissé büdös) országnak érzem magam, ahogy éppen a bércre hág. 

Persze, semmi kis történet lett volna ez a Ford fejlesztőmérnökei nélkül. Meg is nézem a neten, hogy mégis, mi a lószarral indokolják forradalmi ötletüket. Nos, azzal, hogy így az ember keze nem lesz benzines a tanksapkától, mert, ugye, nincs tanksapka. Frappáns. Fülig benzinesen kissé nyűgös leszek tőle, de megértem. A világ halad, aki elébe áll, azt eltiporja. 

Most már csak azzal a cinikus marketingessel szeretnék egy sör mellett elbeszélgetni Hegelről, Proustról, a szépségről, a szeretetről és a jó kurva nénikéjéről, aki ezt a kifinomultan gonosz tankolásgátló rendszert pofátlan módon „Easy Filling System” néven jegyeztette be.

Konok Péter

(Facebook, 2024. december 4.)

[Egy kis időkapszula, szerencsére elengedte egy helyen a perforáció...]

Földesi Tamás bejegyzést tesz közé a Régi Lutra Albumok és Matricák! Csere-Bere,Adás-Vétel! nevű Facebbok-csoportban.

*

Egy kis időkapszula, szerencsére elengedte egy helyen a perforáció😱.
Sziasztok. Tudom nem ide tartozik, de 2 hónapja sajnos ellopták a táskámat a munkahelyemről, a matricák többsége (Állatok a hàz körül, Sebesség, WWF, Animals of the World, Star Wars, Jurassic World, Toy Story, Duck Tales, de főleg az a szerencsètlen számomra fontos Tini nindzsa majdnem befejezett sor) kb 2000 matrica aznap a táskámban volt.

Sajnos nagyobb kár is ért, valószínűleg a besurranó nem tudta mi ez, nem hiszem, hogy valaha a marketplacen lesz újra, sajnos lehet egy kukàban landolt.

Ti is tudjátok micsoda veszteség ez, én soha nem mondtam magam gyűjtőnek, próbàlom megtalálni most az egyensúlyt az értékesebb matricàk és a mennyiség között.

Szerencsére a teli albumok és a Jurassic Park meg a teljes Sebesség sor megmaradtak.

Tanulság, vigyàzni kell a gyűjteményre, megfelelően tárolni és nem egyben tartani ha lehet.

Jövő héten befejezem egyelőre ezt az egészet, megszületett a második gyermekem, nem is nagyon lesz idő erre.

Azért írtam ezt az egészet le Nektek, mert 3szor kezdtem újra ezt a gyűjtést. Többet nem fogom. De ennyi idő alatt is, kiokoskodtam az áràt képregényekből, cserélgettem, könyörögtem, kutattam s ki lehet gyűjteni a dolgaitokat.

Ha van türelem hozzá, persze szerencse is kell, mert itthon Magyarországon lehet néha találni jó dolgokat, de külföldön sokkal több minden van. És nem nagyon vettem semmit, nem is szeretik ha veszel, csak cserélsz.

Jövő héten befejezem a tini nindzsa sort, van hozzà egy üres album is, de hátha egyszer még ér valamit. Vagy a gyerekeim beragasztják, s lezárja bennem a hiànyt, amikor 6 éves voltam s csak két tasak volt az albumhoz:)

Ezt a teljes sort 2 hónap alatt hoztam össze, iszonyat munkával és szervezéssel, s nem került többe mint egy péntek esti ivászat falun.

[A Költészet Napján hadd rukkoljak elő egy családi történettel, amit tegnap mesélt a két Nagynéném...]

Szurovecz Kitti egy bejegyzést tesz közzé a Facebook-profilján a magyar költészet napja alkalmából.

*

A Költészet Napján hadd rukkoljak elő egy családi történettel, amit tegnap mesélt a két Nagynéném, én meg könnyesre röhögtem magam. Pakolászás közben előkerült ez a régi, úgy 60 éves fénykép. Balról jobbra: Erzsike, Marika és Rozika tekertek hazafelé a gimiből a nagyhatárban, szerintem ránézésre három Audrey Hepburn is lehettek volna, de nem ez a sztori lényege.  Hanem az, hogy mint megtudtam, ebben az időben kaptak egy közös szerelmeslevelet, amiben találkára hívták őket. A megszólítás az volt, hogy "Maga meg a maga húga"  és ez a bájos kezdet végigvonult az egész, egyébként helyesírási hibáktól hemzsegő íráson. A Molnár-lányoknak nem kellett vagányságért a szomszédba menni, sorról sorra kijavították a levelet, majd frappáns, nemleges választ dolgoztak ki, amit úgy írtak alá, hogy "Maga meg a maga húga..."    És én ebben a családban nőttem fel.   

(Facebook, 2024. április 11.)

Kiefett a fogam

Paku József (Yoza) egy verset tesz közzé a saját Facebook-profilján a magyar költészet napja alkalmából.

*

Magyar költéfet filágnapja

Paku Jóvef - Kiefett a fogam

Kiefett a fogam

Kiefett kövépen

Nem tudok moft szotyolávni

Se befélni fépen

Kiefett a fogam

Nem if olyan durfa

Pont befér a fivófál

A kettő köfti lyukba

Kiefett a fogam

Tifta vámpir lettem

Mindenkinek megmutatom

Itt fan a zsebemben

(Facebook, 2024. április 11.)

[Nincs lelkierőm megcsinálni a heti videót...]

Pottyondi Edina bejegyzést tesz közzé a Facebook-oldalán.

*

Nincs lelkierőm megcsinálni a heti videót. 

Egyrészt megrémít az az elfogult őrület, ahogy Magyar Péterhez viszonyul az ellenzéki világ egy része. Nem látok különbséget az Orbán-és Gyurcsány-fanatikusok vérszomja és a Magyar-hívők kritikátlan komment-talibánsága között. Tényleg az lenne a vágyott szép új világ, hogy ha egy riporter nem a közmédiás alákérdezést tolja a két hónapja még a NER-ből bőséggel eléldegélő, hirtelen ellenzéki szerepben közhatalomra ácsingózó, gyakran önellentmondásba keveredő politikus-aspiránssal, azt az új Messiás hívei válogatott gyalázkodásokkal szénné alázzák? 

Nincs tisztítótűz, csak pokol és mennyország. Ez Magyarország.

Másrészt a végtelenségig elkeserít, hogy Tarr Zoltánt, háromgyerekes édesapát, református lelkészt, a szombati tüntetés legjobb felszólalóját kirúgták a munkahelyéről a következő munkanapon. Ez Oroszország.

Nem tudom, hogy hol van most a helyem. Videós vagyok, humorista, aki szórakoztatással és a véleményével tartozik. 

De ebben a világban az őrület és a gátlástalan gonoszság ül tort, és most nincs erőm viccelődni. Talán nem is helyes.

(Facebook, 2024. április 9.)

Szögletes sarokkonzolok fához 💪

A PrimePick Magyarország egy hirdetést tesz közzé a Facebookon.

*

Szögletes sarokkonzolok fához 💪

 A legjobb ár  Szög és tartó konzolok rögzítő csavarokkal (10 db)  Bútorok, például szekrények, ágyak, asztalok, székek stb. alátámasztására szolgál.

1974. A Mars-kutatás eredményei

A Bélyegbarát nevű Facebook-csoport újabb érdekes bejegyzést tesz közzé.

*

1974. A Mars-kutatás eredményei

50 évvel ezelőtt, 1974. márciusában adta ki a Posta a Mars-kutatás eredményeit bemutató bélyegsorozatot és blokkot, amit Cziglényi Ádám tervezett. A hidegháború ellenére a sorozat a szovjet és az amerikai eredményeket egyaránt bemutatta, ami egyébként az összes űrkutatás témájú bélyegkiadásunkra jellemző.
Az elmúlt 50 éveben sok minden nem változott, akkor és most is úgy gondolták a tudósok, hogy 10-20 év múlva ember lép a Marsra.  Egyszer talán eljön ez a nap is.

[Munkács 1935–1938]

Fábián Denissza régi munkácsi fényképeket tesz közzé a Kárpátalja ("Закарпаття") régi és mostani képeken nevű Facebook-csoportban.

*

Munkács 1935–1938
Vanished World / Eltűnt világ
Vishniac archívum