A mindent legázoló földi forgatagban

A Yuhar közli Szabó Palócz Attila írását A mindent legázoló földi forgatagban címmel.

*

A mindent legázoló földi forgatagban
Idők tánca – Egy egyedülálló kampánynyitó, illetve egy zenés darab, amelyik nagyobb figyelmet érdemelt volna

Huszonhat évvel ezelőtt, 2000 nyarán – tehát még Slobodan Milošević regnálása idején – egy nagyszabású projekttel készült a Vajdasági Magyar Szövetség az augusztus 20-i nemzeti ünnepünkre, illetve az akkoriban már szokásossá vált palicsi alkalmi rendezvényre. Az Idők tánca zenéjének megírására néhány hónappal korábban, egy másik nemzeti ünnepünk környékén, még márciusban kérték fel Bakos Árpádot, az ismert vajdasági magyar népzenészt, zeneszerzőt. „Én elsősorban énekes vagyok. Talán az énekes-zenész meghatározás volna a legpontosabb. A mögöttem álló jó pár év és a feladatok, amelyekkel találkoztam, hozták magukkal az igényt, hogy zenét is írjak” – vallotta magáról egy jóval későbbi, 2006-os interjúban, ami abból az alkalomból készült vele, hogy Szabadka Község Közművelődési Közössége 2005-ben neki ítélte oda a Bodrogvári Ferenc-különdíjat.

„Itt az út és rajta nyom, zsenge árnyakat

gázol el, hol átvonul a földi forgatag… […]

Lenn az út és rajta nyom, zsenge szárnyakat

nyom agyon, hol átvonul a népi forgatag.”

Az Idők tánca című táncjátékot nem játszották túl sokszor – ilyen tekintetben tehát, felettébb sajnálatos módon, egy rövid életű vállalkozásnak bizonyult –, a 2000. augusztus 20-i palicsi bemutató után vendégszerepelt a produkció Kanizsán és Horgoson, illetve felléptek vele a budapesti Petőfi Csarnokban, a ma már nem létező, lebontott városligeti PeCsában is, ahol egy napon két egymást követő előadást tartottak. Így azonban, hogy csak nagyon kevés alkalommal került színre, a szélesebb publikumhoz sem volt igazán alkalma eljutni, nem válhatott igazán ismertté a produkció, ami csak azért jelent gondot ebben az esetben, mert a dalszövegek és a zenei anyag minősége ennél mindenképp többet érdemelt volna. Bakos Árpád zeneszerzőként Beszédes István verseihez nyúlt, és helyenként szabadon kezelte azokat, engedve a dallamvilág kívánalmainak, úgymond dalszövegesítve a költői sorokat, a produkciót Hernyák György rendezte az ismert, akkoriban még igencsak fiatal, a pályájuk elején járó színművészek – ifj. Szloboda Tibor, Mess Attila, Erdélyi Hermina, Katkó Ferenc – mellett a péterrévei Szőke Tisza Tánccsoport tizenhat tagjának közreműködésével. Az eddig megnevezetteknél idősebb vajdasági magyar színésznemzedékek tagjai közül a darabban fellépett Kovács Frigyes, valamint a zenészek közül kiemelhetjük Vörös Csongor, Vlada Rusić, Varga Attila és Horváth Lehel nevét. S tegyük hozzá, hogy ifj. Szloboda Tibort ebben a második felsorolásban is említeni kellene, hiszen az Akik utaztok, merre mentek? című számban hegedűn is játszott.
Mivel csak néhány alkalommal került színre, az Idők táncát tehát csak kevesek láthatták, csak kevesen ismerhették meg. A legtöbben talán annak köszönhetően találkozhattak vele, hogy zenei anyaga cédén is megjelent. Hiszen így jutott el Vajdaságunk határain túlra is. S ennek köszönhető az is, hogy egyes dalait később más produkciókhoz is felhasználták, elhangzottak vidéki gyermekelőadásokban, vagy kisebb-nagyobb, helyi érdekű rendezvényeken.

Több volt tehát ez a produkció egy egyszerű hakninál – a nemzeti ünnepünkre politikai felkérésre készült egyszeri előadásnál (látta, aki látta… tudja, aki tudja…) – a rendező és a színészek számára, s ugyancsak több volt egy fél kézzel, rutinból összedobott alkalmi vállalkozásnál a zeneszerző és a zenésztársai számára. A helyzet komolyságát jelzi, hogy az eredeti tervek szerint az augusztusban megtartott bemutató, majd az azt követő néhány nyári előadás után a darab felkerült volna a szabadkai Népszínház repertoárjára, tehát eleve úgy tervezték, hogy rendszeresen játszani fogják. A produkció méretei azonban megdrágították az előadás játszását, repertoáron tartását, illetve a népes zenész- és szereplőgárda miatt az egyeztetési gondok is ránehezedtek a szervezésre, ezért végül is aztán az illetékesek elálltak ettől az elgondolástól. Pedig, ha a színház repertoárjára kerülhetett volna, és a társulatnak is lehetősége lett volna rendszeresen játszani, az nyilvánvalóan hozzájárulhatott volna ahhoz, hogy az Idők tánca szélesebb körben is ismertté váljon. Így azonban csak benne maradt egy lehetőség, amiből akár sokkal többet is ki lehetett volna hozni. Mondom ezt anélkül, hogy bárkit is hibáztatni szeretnék emiatt.

Hát most mit ne mondjak?! Sok ilyen esetet láttunk addig is, azóta is…

Itt azonban álljunk meg egy szóra. Mint már mondtuk is, a táncjáték (ős)bemutatóját a Vajdasági Magyar Szövetség augusztus 20-i, Szent István-napi ünnepségén tartották meg Palicson, tehát nem titkoltan, sőt, örömmel és büszkén felvállaltan egy politikai rendezvény keretében, aminek külön súlyt adott, hogy ez volt egyúttal a párt választási kampánynyitója, kampányindítója is, hiszen 2000 választási év volt, nem is akármilyen. A huszonhat évvel ezelőtti VMSZ azonban még nem a mai, nem a későbbi, távolról sem a 2015-ös vagy 2026-os VMSZ volt. Hiszen a 2000-es palicsi Szent István-napi rendezvény tulajdonképpen annak a választási kampánynak is a nyitóeseménye volt, amelynek végén – a balkáni polgárháborús helyzet és a vele járó (lét)bizonytalanság sok esztendeje, sok-sok felesleges és aljas, kegyetlen gyilkolás és szenvedés, egy ország szétesése után, és sokkal később, mint ahogy az országra, a népre, a hazára, a lakosságra, a kisebbségi közösségünkre nézve egészséges lett volna – Slobodan Milošević diktatúrája megbukott. Szóval ez még messze nem a Pásztor-házból származó uralkodók… izé… pártelnökök vezette VMSZ volt – akkor sem, ha a dinasztia egyes tagjai már akkor is közel álltak a csúcsvezetéshez –, a párt elnöki funkcióját akkoriban még Kasza József töltötte be, akit ugyan már akkor sem (meg korábban sem…) kedveltünk igazán, de az azóta eltelt idő mégis megmutatta, hogy mennyivel jobb és vállalhatóbb politikai vezető volt ő, mint azok, akik később megpuccsolták és ellopták, lenyúlták a pártját. Mint, akik átvették a helyét. Attól pedig persze messze járnak, hogy képesek lennének a helyébe lépni…

Mindebből következik, hogy a 2000-es VMSZ még egy vállalható párt volt azok számára is, akik nem értettek mindenben egyet vele, de értelmét és lehetőségét látták az együttműködésnek; a 2000-es VMSZ még egy vállalható párt volt azok számára is, akik nem voltak a tagjai, de egyes kiemelt fontosságú ügyek mentén és adott szituációkban helyét látták a közös munkának. De 2000 persze sok más tekintetben is egy igen eseménydús, mozgalmas évünk volt…

Az elmúlt tízegynéhány esztendő hozadékai teszik, hogy ma már magyarázkodni kell, ha valaki együttműködik a VMSZ-szel. Messzire jutott el ugyanis ez a párt attól, hogy 2000-ben még a DOS (Demokratska opozicija Srbije; Szerbiai Demokratikus Ellenzék) tagjaként szállt szembe Slobodan Miloševićtyel és az ország diktatórikus vezetésével, ma meg már koalícióban kormányoz azokkal – vagy legalábbis azok egy részével –, akik ellen huszonhat esztendővel ezelőtt részt vett az összefogásban. Lássuk be, a VMSZ gyakorlatilag átállt a másik oldalra, elárulva mindent, amiért 2000 októberében még a VMSZ-esekkel együtt vonultunk az utcákra…

Itt természetesen nem politizálni szeretnék, az összefüggések és a mindenféle áthallások csak az augusztus 20-i rendezvényt szervező, a zenés produkciót megrendelő párt nevének említéséből következnek. Ezért kell hát magyarázkodni! Mert az adott pillanatban tulajdonképpen természetesnek is tekinthető (volt…), hogy egy ismert vajdasági magyar népzenészt kérnek fel a műsor elkészítésére, a program összeállítására. Egységes zenés műként, színpadi alkotásként Bakos Árpád pedig – afféle műfaji meghatározásként, vagy alcímként – táncjátéknak nevezete el művét. A dalok megírásához – mint már jeleztem is – Beszédes István verseit használta fel, de megidéződött benne például egy al-dunai székely népdal dallama is.

„A falról térkép sarka lóg,

beütve fejsze nyele csüng,

a tájrajzi részlet alól

eltűnt a pontos lényegünk.

Beléphetünk, beléphetünk,

a falon túlra érkezünk,

a tájrajzi részlet alá,

beütni, -vágni névjegyünk.”

„A falról térkép sarka lóg,

a térképen újabb falak,

ahol megváltunk, és ahol

fokossal minket váltanak.”

A Magyar Szó – amely akkoriban, a Varjú Márta előtti időkben még ugyancsak nem volt azonos a mai, s mondjuk 2015 óta datált halovány vázával, lecsupaszítottságában is szánalmas önmagával – 2000-ben még egy megbízható, hitelességét kényesen őrző és féltő, arra sokat adó újság volt. Mondom ezt csak azért, mert ma már azért is magyarázkodni kell, ha a Magyar Szóra hivatkozunk, vagy a Magyar Szót említjük… De 2000-ben ez még egy nagyon is vállalható újság volt – büszkén kimondható névvel –, ma azonban már rég nem az. Csak, hogy az alapokat is tisztázzuk…

Szóval…

A Magyar Szó tehát így tudósított az augusztus 20-i ünnepség programját beharangozó sajtótájékoztatóról:

Idők tánca
Ősbemutató a Szent István-napi ünnepségen

Augusztus 20-án, a millenniumi Szent István-napi ünnepség keretében lesz az Idők tánca című táncjáték ősbemutatója. A zeneszerző Bakos Árpád, a versek Beszédes István alkotói műhelyében születtek, a nagyszabású produkció rendezője Hernyák György.
A tegnapi sajtótájékoztatón Bakos Árpád szólt arról, hogy a táncjáték zenéje – mint más szerzeményei esetében is – népzenei alapokra épül, Beszédes István versei mai fogantatásúak.
– Elérkezett az idő, hogy a magunk módján, saját erőnkből létrehozzunk egy önálló előadást, amellyel a millennium évében méltóképp megünnepelhetjük Szent István napját. Az alkotói folyamat során elkerülhetetlenül szembesülnünk kellett a kérdésekkel: honnan? merre? meddig? miért?, miközben tudtuk, hogy mi egyetlen kérdésre sem adhatunk biztos választ, de a kérdéseket fel kell vetnünk. Szóljon rólunk, szóljon hozzánk, szóljon értünk a zene, a dal, a tánc – ezekkel a szavakkal ajánlja Bakos Árpád a figyelmünkbe az Idők tánca elnevezésű produkciót.
Palicson, a Vigadónál, a tó partján felállított alkalmi színpadon fellépnek a Népszínház magyar társulata és a Kosztolányi Színház művészei: G. Erdélyi Hermina, Hernyák György, Katkó Ferenc, Mess Attila (ének), ifj. Szloboda Tibor (hegedű, ének), Kovács Frigyes (vers), valamint Horváth Lehel (ének). A zenészek: Bakos Árpád (összesen 8 hangszeren játszik, amelyek között van koboz, sargia, moldvai kaval, töröksíp, és énekel is), Vörös Csongor (billentyűs hangszer, kísérő ének), Vlado Rusić (billentyűs hangszer, gitár, ütősök), Varga Attila (kaval, duda és furulya). Fellép a péterrévei Szőke Tisza Tánccsoport 16 tagja is. A koreográfus Terzin Róbert. Az előadás szerves részét képező film rendezője Siflis Zoltán.
A táncjáték hanganyaga CD-lemezen is megjelenik, a Szabadkai Rádió adja ki, a felvétel a Kreaton stúdióban készült.
Horváth László, a polgármesteri hivatal protokollosztályának képviselője arról szólt, hogy az augusztus 20- ai ünnepség idén kettős jubileum jegyében zajlik: a magyar keresztény állam megalapításának 1000. és a kereszténység 2000 éves évfordulója. Szilágyi Dorottya, a VMSZ szabadkai irodájának vezetője ismertette a tervezett programot: 17 órakor ünnepi szentmise lesz a Szent Teréz-székesegyházban, majd 19 órakor kezdődik a hagyományos Szent István-napi műsor Palicson, a Vigadó előtt, a tó partján, a VMSZ elnökének köszöntőjével, kenyérszenteléssel, majd 20 órakor mutatják be az Idők tánca című produkciót. Ezt követi az e napon immár hagyományos népünnepély. Most is több településről várnak részvevőket a nagyszabású rendezvényre. 

m. k. [Mihályi Katalin]

(Magyar Szó, 2000. augusztus 5.) 

Az ünnepnaphoz közeledve a lap egy újabb beharangozóval jelentkezett:

Ősbemutató Palicson
A VMSZ Szent István-napi műsorával indítja választási kampányát 

A VMSZ a hagyománynak megfelelően az idén is Palicson tartja a központi Szent István-napi ünnepségét, amely ezúttal a kettős jubileum – a kereszténység 2000., illetve a magyar állam ezredik évfordulója jegyében kerül megszervezésre. Az augusztus 20-ai ünnepség kapcsán tegnap sajtótájékoztatót tartott a VMSZ, amelyen Szilágyi Dorottya irodavezető ismertette az ünnepi programot, Hernyák György rendező pedig az Idők tánca című zenés táncjáték vasárnapra beharangozott, az ünnepség fénypontját jelentő ősbemutatója kapcsán nyilatkozott. Az előadásról szólva kiemelte, hogy mind a szerzők, mind az előadók kivétel nélkül vajdaságiak, amire hosszú idő óta nem volt példa tájainkon.
A millenniumi ünnepség keretében 17 órakor Szabadkán, a Szent Teréz Székesegyházban ünnepi szentmisét celebrál dr. Pénzes János katolikus püspök, majd 19 órakor Palicson, a Vigadónál ökumenikus kenyéráldásra, illetve kenyérszentelésre kerül sor a katolikus, a református és az evangélikus egyház képviselőinek részvételével. Ezután hangzik majd el Kasza József pártelnök ünnepi beszéde, amely egyben a VMSZ választási kampányának kezdetét is jelenti. A folytatásban a Népkör MMK műsora következik, 20 órakor pedig az Idők táncának említett ősbemutatóját tekinthetik meg az érdeklődők. Az előadásban fellépnek a Szabadkai Népszínház művészei és a péterrévei Szőke Tisza Tánccsoport tagjai. A táncjáték szövegét Beszédes István írta, zenéjét Bakos Árpád szerezte, a rendező pedig Hernyák György.
Az ünnepi műsort követő népünnepélyen a Martini együttes szórakoztatja majd az egybegyűlteket, a vacsoráról a Népkör étterem gondoskodik. A rendezvény helyszínére 50 helységből indít díjmentesen különbuszokat a VMSZ, ezzel kapcsolatban bővebb információt a 024/553-801-es telefonszámon lehet kapni Somogyi Tündétől. 

mr [Mihók Rudolf]

(Magyar Szó, 2000. augusztus 17.)

Az augusztus 20-i lapszámban pedig interjú jelent meg a zeneszerzővel, Bakos Árpáddal:

Korok, emberek… találkoznak, keverednek
Az idők tánca mai palicsi ősbemutatója kapcsán beszélgettünk Bakos Árpád zeneszerzővel 

Az Idők tánca című táncjáték ősbemutatója ma este lesz Palicson, a millenniumi Szent István-napi ünnepségen. Aki már hallotta a CD-n megjelent hanganyagot, azt mondja: méltán számíthat a sikerre.
Bakos Árpád márciusban kapta a felkérést, hogy készítse el a zenei anyagot, s ő pedig a versek szerzőjeként rögtön Beszédes István költőre gondolt. A produkció rendezője pedig Hemyák György. 

■ Bárhol is hangzik fel egy-egy zeneszámod, világosan felismerhető, ennek te vagy a szerzője.
– Kortárs etnozenével foglalkozom, s nemcsak a magyar, hanem a környező országok és népek zenéjére is építem alkotásaimat. Örülök annak, ha már itt-ott sikerül olyan hangzást elérni, amitől felismerhetővé válik, hogy ez az én zeném. Egyébként, én nem tudok olyan dalt elénekelni, ami nem igazán a sajátom, ha teljes mértékben, szövegében és dallamában is nem érzem a magaménak – vallja Bakos Árpád. 

■ Honnan az Idők tánca elnevezés?
– Franz Kafka egyik jegyzetében vagy a naplójában találkoztam e kifejezéssel, s nagyon megtetszett. Az időben keverednek a korok, keverednek az emberek… Ezen a helyen, ahol mi vagyunk, tudjuk jól, sokféle ember megfordul, akik annyiféle kultúrát hordoznak magukkal, ami valamilyen, talán szerencsés módon keveredik, s mi ennek részesei vagyunk, bármit teszünk is ellene. 

■ A versek képezték az alapot, vagy pedig a zene ihlette a szöveget?
– Volt, amikor a vers született meg előbb, és ehhez készült el a dallam, de megtörtént az is, hogy Beszédes István kapta meg a zenei anyagot, s ehhez írta a szöveget. 

■ Ennyiféle ritka hangszer kevésszer csendül fel egy-egy produkcióban, nyolc hangszer van a Bakos Árpád névnél feltüntetve.
– Igyekeztem minden dalban egy-egy olyan hangszert bemutatni, amely épp arra a fajta zenére jellemző. Ha egy picit keletiesebb a hangzás, akkor macedón kavalon játszom, ha archaikusabb, akkor a moldvai kavalt használom. Varga Attila dudán és kavalon, Vörös Csongor és Vlada Rusić billentyűs hangszereken játszik, de a ritmusok „feljátszásánál” is segítettek, s ifj. Szloboda Tibor hegedűjátékát is hallhatjuk. A dalokat a szabadkai Népszínház és a Kosztolányi Színház művészei adják elő: G. Erdélyi Hermina, Katkó Ferenc, Mess Attila, Hemyák György rendező, és Horváth Lehel, aki ugyan nem színész, de nagyon jól énekel. Egy vers is elhangzik Kovács Frigyes előadásában. A koreográfiát Terzin Róbert készítette, s közreműködik a péterrévei Szőke Tisza tánccsoport. 

■ Mit jelent számodra, hogy létrejött ez a produkció, amit remélhetőleg láthatunk még, s az, hogy a Szabadkai Rádió megjelentette CD-n is az Idők táncát?
– Nagyon nagy dolog, hogy épp most létrejöhetett. Remélem, mindenkire ösztönzőleg hat, aki alkotni szeretne, vagy alkotással foglalkozik, hogy még mindig tudunk itt dolgozni, mert az alkotáshoz megfelelő ez a környezet, történjen bármi is. S ez a produkció is azt bizonyítja, hogy még mindig össze lehet gyűjteni az embereket valamilyen jó cél érdekében, s végig is lehet vinni azt, amit eltervezünk. Bízok abban, hogy ha nem is az egész táncjáték, de annak részei kőszínházban is láthatók lesznek; bár lehetséges, hogy teljes egészében bekerülhet őszre a szabadkai színház terveibe. 

■ Úgy tudom, az ősbemutatót követően sem sok időd jut pihenésre.
– Szeptember elején utazom Budapestre, ahol a Téka együttessel készítem a második zenei anyagomat, az első egy kazetta volt, most egy CD-t fogunk kiadni közösen. Októberben pedig Szkopjéban macedón zenészekkel magyar, moldvai népzenét fogok CD-re játszani. Ez is egy nagyon érdekes kihívás lesz – hallottuk Bakos Árpádtól.
MIHÁLYI Katalin
(Magyar Szó, 2000. augusztus 20.)

Az Idők tánca ma már a YouTube-on is elérhető:

Az előadásból mindössze egy fénykép – Hevér Miklós felvétele – jelent meg a Magyar Szónak a palicsi ünnepségről készült beszámolója mellett:

Itt hívjuk fel olvasóink figyelmét, hogy cikkünk végén a cédé teljes anyagát meghallgathatják! Érdemes közben megfigyelni, hogy Az első lépés című nyitószerzemény gyakorlatilag két részből áll: a) Egy lépés; b) Tánc. Ez pedig csak azért érdekes, hogy felidézhessük a produkció hangulatát: az Egy lépés című résznél az előadás még nem kezdődött el, ez csak afféle felvezetése, megalapozása volt a darabnak. A nézők közben még a helyüket keresték, vagy épp az ismerőseiket üdvözölték, talán csevegtek is, de mivel a hangszórókból figyelmeztetően már megszólalt a zene, lassan minden bizonnyal el is csendesedtek. A ráhangoló felvezetés után pedig 3:40-nél kezdődött el a valódi műsor.
A cédé utolsó dalaként hallható remix természetesen csak zenei különlegesség, az előadásnak ez nem volt a része.
Technikai megvalósításában az előadás play back módszerrel került színpadra, tehát a szereplők a helyszínen nem énekeltek, a dalok teljes egészében felvételről hangzottak el. A színészek közül többen is érintettek voltak a Tanyaszínház tárgyesztendei bemutatójában és turnéjában, Bakos Árpádnak tehát ezzel a nehezítő tényezővel is számolnia kellett. A stúdiómunkálatokat tehát úgy kellett megszervezni, hogy egy-egy szereplő dalainak felvételét mindig arra a rövid időszakra időzítsék, amíg ő rendelkezésre tudott állni. Ugyanez nehezítette a rendező munkáját is, aki külön dolgozott a péterrévei táncosokkal és a Tanyaszínházban foglalt színészekkel, és csak a közös jelenetek próbáira kellett mindenkit egyszerre behívnia.

Mess Attila felénekli a Vaskapuban című dalt a szabadkai Kreaton stúdióban

„A Menny kapuján egy vaskilincs,

a kaszás learat ma,

özvegysírás-rívás

be nem juthat alatta.

Mert őérte van a háború,

a mindenható úrért,

bár szajkózzák az okosok,

hogy a léten túlért.

Épp e léten túlért,

engem annyi bú ért.”

Bakos Árpi személyre szabott dedikációja a cédé borítójának belső hátlapján az akkoriban immár második közös munkánkra utalt a szabadkai Gyermekszínházban, ahol – Ágoston Pribilla Valéria igazgatónő vezetése idején – először a János Vitéz című darabon dolgoztunk együtt, majd pedig a mesefeldolgozásaim alapján rendezte Rumi László a Mátyás király bolondja című előadást. Ez utóbbinak a bemutatójára készülődtünk épp, amikor az énekes és zeneszerző aláírta nekem a kiadványt…

A következő alkalmak egyikét fogjuk kihasználni arra, hogy egyszer még majd erről is részletesen meséljünk! 🙂

A cédéborítót Kreszánkó Viktória tervezte.

A fenti összeállításunkban idézett újságcikkek az alábbi lapszámokban jelentek meg:

Magyar Szó, 2000. augusztus 5.

Magyar Szó, 2000. augusztus 17.

Magyar Szó, 2000. augusztus 20.

Magyar Szó 2000. augusztus 22.

Bakos Árpád: Idők tánca

01. Bakos Árpád – Az első mozdulat – a) Egy lépés – b) Tánc

Audió lejátszó

00:00

00:00

A hangerő növeléséhez, illetőleg csökkentéséhez a Fel/Le billentyűket kell használni.

1. 01. Bakos Árpád – Az első mozdulat – a) Egy lépés – b) Tánc

6:10

2. 02. Bakos Árpád – Itt az út

4:25

3. 03. Bakos Árpád – Zsoltár

5:19

4. 04. Bakos Árpád – Párhuzamos utak

3:57

5. 05. Bakos Árpád – Vaskapuban

3:15

6. 06. Bakos Árpád – Akik utaztok, merre mentek?

5:57

7. 07. Bakos Árpád – Nem jár vicinális

2:39

8. 08. Bakos Árpád – Kápolnavirágok

4:59

9. 09. Bakos Árpád – A Bermudánál

2:20

10. 10. Bakos Árpád – Minden egyes méteren

2:45

11. 11. Bakos Árpád – Idők tánca

3:06

12. 12. Bakos Árpád – Hozd fel, Isten

6:56

13. 13. Bakos Árpád – Tánc (remix)

6:01

 Szabó Palócz Attila

(Yuhar, 2026. június 9.) 

Kivirágzik a Művészetek Kertje a Szigeten (VIDEÓVAL)

A Szabad Magyar Szó közli Szabó Palócz Attila összeállítás egy szigetes programról.

*

Kivirágzik a Művészetek Kertje a Szigeten (VIDEÓVAL)

Kortárs cirkusz, tánc, audiovizuális és az összművészeti produkciók várják a látogatókat

Új szintre emeli a Sziget Fesztivál a művészeti élményeket az idei rendezvényen, a közönség aktív bevonására építve a helyszín tereit. Az új koncepció középpontjában a Jardin des Arts (Művészetek Kertje) áll, amely egy összefüggő kulturális negyedként kapcsolja össze a kortárs cirkusz, a tánc, az audiovizuális művészetek és az összművészeti előadások világát úgy, hogy a látogatók ezúttal nemcsak nézői, hanem alakítói is lehetnek az élményeknek.

Jelentősen bővül a zenei és egyéb kulturális negyedek száma az idei Sziget Fesztiválon, amelyekben a programokat vagy a műfaji hasonlóság, vagy a kulturális sokszínűség hozza össze. Az egymástól így elkülönülő, de átjárható terek megannyi, felfedezendő kisebb fesztiválként állnak össze egy nagy egésszé. Így például a hip-hop, a rap kultúra epicentruma, a dropYard, a Sziget elektronikus zenei háromszöge, a Delta District, a sokszínű zenei felhozatallal előrukkoló Szoho, vagy a Budapest Park helyszíne, ahol koncentráltan mutatkozik be a magyar zenei színtér színe-java.

A zenei programok mellett az idén még nagyobb hangsúllyal jelentkeznek szerte a Szigeten a „nem zenei” élményprogramok is, beszéljünk akár a Nagy Utcaszínház minden este látható monumentális előadásáról, a Sziget teljes területén felbukkanó Sétáló Utcaszínházakról, a Magic Mirror mindig nagy tömegeket vonzó előadásairól, az Art Garden helyszínről, az idén visszatérő Lumináriumról, az Art of Freedom inspiráló projektjeiről vagy a klasszikus és újragondolt elemekkel és interaktív játékokkal teli Vándor Vurstliról.

A Sziget Fesztivál 2026-ban tovább erősíti művészeti programjainak egyedi karakterét: az idei év fókuszában az immerzív élmények és a közönség aktív bevonása áll, aminek egyik központi eleme a Jardin des Arts, azaz a Művészetek Kertje lesz.

A megújult struktúra egyik meghatározó eleme a Jardin des Arts, amelyet olyan összetett művészeti negyedként álmodtunk meg, ahol az előadóművészet különböző formái egymással folyamatos párbeszédben léteznek – mondta Jenna Jalonen, a Sziget művészeti és élményprogramokért felelős vezetője. „Fontos számunkra, hogy a kortárs cirkusz, a tánc, az audiovizuális és az összművészeti produkciók ne egymás mellett, hanem egymást inspirálva és erősítve jelenjenek meg. A Jardin des Arts helyszínei eltérő módokon közelítik meg az immerzív élményt, így a közönség többféle nézőpontból és intenzitással kapcsolódhat az alkotásokhoz” – tette hozzá.

Collective XY: Möbius – ©Christophe Raynaud De Lage

Le Grand Theatre a nagyszabású produkciók új otthonaként látványos cirkuszi és táncelőadásoknak ad teret, ahol minden este több mint 1500 néző merülhet el az előadások világában egy amfiteátrumszerű építményben. Ezen a színpadon fellép – többek között – a Collective XY francia újcirkuszi társulat a Möbius című produkciójával, a Holland Club Guy & Roni, Ausztrália egyik vezető kortárs tánctársulata, az Australasian Dance Collective, a HIIIT és Boris Acket koprodukciója a Bad Nature, ahol a tánc, élőzene és lenyűgöző egyedi színpadi világ találkozik éjfél után.

Tizennégy év után egy külön erre az alkalomra készülő produkcióval tér vissza egykori „szülőhelyére”, a Szigetre, a Recirquel társulat. A Liberty, Love, Rave című darab, amely szintén a Le Grand Theatre helyszínén látható a fesztivál napjai alatt, egy elképesztően látványos show, ahol a kortárs cirkusz, a modern és street tánc, valamint az elektronikus zene olvad össze egy közös, lüktető univerzummá.

„Nekünk különösen kedves a visszatérés, hiszen 2012-ben a Magic Mirror sátorba készült előadással indult el a Recirquel. A csapat mára Európa és a világ egyik legkeresettebb újcirkusz társulatává vált, amelyben az artistaművészet és a táncművészet egy teljesen egyedi formában, a cirque danse-ban egyesül” – mondta el Vági Bence, a Recirquel művészeti vezetője. A produkció mélyen kapcsolódik a Szabadság Szigete szellemiségéhez: a szabadság itt nem téma, hanem megtapasztalás. Az egyórás show valójában egy olyan Rave party, amelyben a drag queen műsorvezető mellett nyolc artista és az Art Kingdom Dance Community harminc táncosa szerepel, akikhez a közönség is csatlakozik.

A MOBILIS egy 360°-os szabadtéri hely, ahol a közönség és az előadók közötti határ elmosódik: a nap közös mozgással indul, majd táncelőadások követik egymást, mint például Ahmed Ayed tunéziai koreográfus produkciója, az …And Nobody Else, a kanadai Le Patin Libre görkorcsolya-produkció, a Wheels & Cello és a francia energiabomba Cie Accrorap – Prelude Out című előadása. Estére pedig közös táncolással zárul a program a sötétedés előtt.

Le DÔME egy új teljesen egyedi tervezésű kupolaszerű, zárt tér, amely nappal intim előadótérként fogadja az előadásokat: Losinformalls (ES) – Perdón, Szeri Viktor (HU) – Fatigue és Oli Mathiesen with Lucy Lynch and Sharvon Mortimer (NZ) – The Butterfly Who Flew Into The Rave. Éjszaka pedig egy minden elemében magával ragadó audiovizuális élményként működik. A 360°-os vetítések és hanginstallációk a látogatókat a tér aktív résztvevőivé teszik.

Egy új felépítménybe költözik a The Joker, ahol nappal társasjátékok és közösségi aktivitások, este pedig alternatív stand-up, humor- és bűvész produkciók szórakoztatják a fesztiválozókat. A programban olyan híres fellepők jelennek meg, mint Siegfried & Joy (DE) és Gabriella Leister (USA). Az idén először magyar nyelvű humoristák is színpadra lépnek, a Dumaszínházzal együttműködésben. Visszatér Tom Cassani (UK) kortárs bűvész, a helyszín saját dzsókere, aki különleges akciókkal fogadja a bátor látogatókat egész héten. Éjféltől pedig minden este új műsorral mutatkozik be a Midnight Circus Cabaret látványos cirkuszi előadása.

A cirkuszművészet kiemelt szerepet kap az idén is a Szigeten. A Cirque du Sziget helyszínén, az előadások mellett workshopok, interaktív elemek és kisebb performanszok teszik lehetővé, hogy a látogatók aktívan kapcsolódjanak a cirkuszi világhoz. A műsorban pedig olyan társulatok mutatkoznak be, mint a Tridicolous (DE), az Alta Gama (FR), illetve a Race Horse Company (FIN). 

Alta Gama – ©Luis Giménez

Szabó Palócz Attila

(Szabad Magyar Szó, 2026. június 7.)

Jövőbe tekintő múltidézés egy budapesti kiállításon

A Szabad Magyar Szó közli Szabó Palócz Attila tudósítását egy kiállításmegnyitóról.

*

Jövőbe tekintő múltidézés egy budapesti kiállításon
Benkő Imre felvételeiből láthatnak válogatást az érdeklődők a Dugattyúsban

A Dugattyús nevű pezsgő kulturális tér – ahol a művészet, a zene és a közösség találkozik – ad otthont június 3. és 17. között annak az emlékkiállításnak, amely a Sziget Fesztivál egyik legfontosabb vizuális krónikása, a tavaly elhunyt Benkő Imre (1943–2025) Kossuth-, Balázs Béla- és World Press Photo-díjas fotográfus emléke és életműve előtt tiszteleg. A tárlat a legendás alkotónak a Szigeten készült felvételeiből mutat be egy első válogatást, amely később, kibővített formában a fesztiválon is látható lesz.
Szerdán este nyílt meg a budai Dugattyús kulturális terében Benkő Imre emlékkiállítása a Sziget Fesztivál stábjának szervezésében. Benkő 1993-tól – vagyis a legelső fesztiváltól – kezdve páratlan érzékenységgel örökítette meg a fesztivál legőszintébb, legszabadabb pillanatait. A fesztivál három évtizede alatt emberek milliói fordultak meg a Hajógyári-szigeten: generációk nőttek fel a Sziget szabadságán, közösségén és különleges hangulatán. Benkő Imre ezt a világot nemcsak dokumentálta, hanem valóban értette is. Kameráján keresztül nemcsak koncerteket és tömegeket láthatunk, hanem emberi történeteket, találkozásokat, szabadságot, önkifejezést és a Sziget valódi lelkét.
Benkő fotográfiáit az empátia, az időtlenség, a finom humor, a mesteri szerkesztettség, a merész képkivágások és a többrétegű látásmód jellemzi. Képei túlmutatnak a fesztiváldokumentáció műfaján: egyszerre szólnak egy korszakról, egy közösségről és az emberi jelenlét megismételhetetlen pillanatairól.

A szerda esti kiállításmegnyitón Benkő Zsolt – Benkő Imre fia –, az ismert blues-gitáros és zeneszerző lépett fel édesapja fényképei előtt

A most megnyílt emlékkiállítás – amelyik június közepéig látható – Benkő Imrének a Szigeten készült munkáiból kínál első válogatást. A tárlat nemcsak a fotográfus kivételes életművéből ad ízelítőt, hanem felidézi azt az egyedülálló kapcsolatot is, amely több mint harminc éven át összekötötte őt a fesztivállal.

A kiállítás anyaga az idén nyáron visszatér arra a helyszínre, ahol ezek a legendás felvételek megszülettek: a Szigeten Mosberger Róbert kurátor által tervezett és készített speciális kiállítópavilonokon egy kibővített válogatás várja majd a látogatókat. A különleges installáció méltó módon idézi meg Benkő Imre örökségét, és lehetőséget teremt arra, hogy a fesztivál közönsége újra találkozzon azokkal a képekkel, amelyek a Sziget történetének legemberibb és legszabadabb pillanatait őrzik.

Egy kis ízelítő a kiállítás anyagából:

Szabó Palócz Attila

(Szabad Magyar Szó, 2026. június 4.)

A miniszter, aki megtáncoltatta az országot (II. rész)

A Szabad Magyar Szó közli Szabó Palócz Attila A miniszter, aki megtáncoltatta az országot című írásának második részét.

*

A miniszter, aki megtáncoltatta az országot (II. rész)
A közélet és a zene összefüggéseiről – közvetett módon (Daloskönyv 5.0)

„Nem egyszerű kifizetőhely lesz, hanem értékalapú biztosító” – írta hivatalos politikusi Facebook-oldalán Hegedűs Zsolt, Magyarország egészségügyi minisztere tegnap, május 21-én este, mintegy a nap eredményeit összegezve. Mint megjegyezte, folyamatban van az egészségügyi háttérintézmények átadása-átvétele, ezért járt csütörtökön Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelőnél (NEAK), amelyik a továbbiakban – kisebb átszervezést követően – ismét a régi nevén, Országos Egészségbiztosítási Pénztárként (OEP) működik majd tovább. Hegedűs Zsolt az a miniszter, akinek a választások estéjén, április 12-én, a Tisza Párt eredményvárójának végén, Magyar Péter győzelmi beszéde után – akkor még csak az egészségügyi tárca várományosaként – a Batthyány téren bemutatott önfeledt, felszabadult tánca bejárta a világsajtót, s elterjedt az internet legtávolabbi, legeldugottabb bugyraiban is. Az akkor készült felvétel hihetetlenül népszerűvé vált, és ismét ráirányította a figyelmet egy néhány évvel ezelőtt keletkezett dalra, HOSH és 1979 közösen jegyzett munkájára, amelyet Jalja, az ismert brit énekesnő adott elő. A zeneszám keletkezéséről és a belőle készült különböző változatokról, remixekről írtunk sorozatunk előző részében, amit ITT érhetnek el olvasóink. A történetnek azonban ezzel még távolról sincs vége, hiszen a dalnak irodalmi és filmes alapjai is vannak, amelyek bőven adnak nyílt utat… illetőleg témát és lehetőséget arra, hogy továbbmeséljük mindezek históriáját.

Suzanne Collins Az éhezők viadala című regényéből, valamint az ennek alapján készült filmadaptációkból ismert Bitódal (The Hanging Tree) – ahogyan már a címe is utal erre – Arlo Chance kivégzésének történetét meséli el a szemtanú visszaemlékezésének hitelességével, ugyanis az irodalmi alap cselekménye és annak belső földrajza szerinti 12. körzetből származó Lucy Gray Baird jelen volt, amikor a két békeőr (peacekeepers) és a bányafőnök meggyilkolásával vádolt bányászt nyilvánosan felakasztották. Erre utal a Bitódal szövegében a „Strung up a man they say murdered three”, vagyis „Ahol felkötötték a hármuk gyilkosát” sor.

Arlo a vád szerint felrobbantott egy bányát, ami három halálos áldozattal járt, ez volt a bűne. A teljhatalmú Kapitólium (The Capitol) elrendelte a nyilvános akasztást, és a bányákat aznapra bezárta, elrettentési célzattal pedig minden bányásznak kötelezővé tette, hogy végignézze a büntetés végrehajtását.

A dal magyar változatát Katniss Everdeen – vagyis inkább Jennifer Lawrence – filmbeli magyar hangja, Földes Eszter énekli. Bár van ebben is egy furcsa csavar, ugyanis a nemzetközi stúdiók bevett gyakorlata szerint az olyan kulcsfontosságú, a zenei toplistákra – és azoknak is az élére, élvonalába – szánt betétdalokat, mint a The Hanging Tree, a forgalmazó Lionsgate kérésére világszerte tilos volt lefordítani vagy újrahangszerelni. Ezért több országban – mint például a filmek szinkronizálásának hagyományáról ugyancsak ismert Németországban is – az átdolgozott változatban is meghagyták Jennifer Lawrence eredeti angol énekhangját. Így a német mozikban és a későbbi kiadásokon is azt a megoldást alkalmazták, hogy Katniss a szinkronos változatban végig németül beszél ugyan, de amint elkezd énekelni a folyóparton, zökkenőmentesen átvált az eredeti angol hangsávra. A Lionsgate azonban több piacon – köztük a magyaron, a francián és az olaszon is – engedélyezte a dal teljes helyi lefordítását és feléneklését, hogy a mozinézők számára még átélhetőbb legyen a lázadás himnusza. Az engedély megszerzéséhez, illetve megadásához pedig a Lionsgate zenei részlege és producerei személyesen hallgatták meg és hagyták jóvá Földes Eszter verzióját, mielőtt a film a magyar mozikba kerülhetett volna. A tiltás persze részben ezzel együtt is fennmaradt: a külföldi forgalmazók a dal hivatalos rádiós zenei kislemez-változatát (a Rebel Remixet) nem szinkronizálhatták. A slágerlistákra és a hivatalos filmzenei albumra kizárólag a Jennifer Lawrence-féle angol verzió kerülhetett fel. A filmben azonban teljes mértékben legálisan és hivatalosan szólal meg magyarul a dal. Az éhezők viadala magyar rajongói oldala tett közzé egy, állítólag moziban rögzített felvételt Katniss dalából, s itt bizony (mindnyájunk okulására…) anyanyelvünkön hangzik el a szöveg – persze további kérdéseket vet fel, hogy ez mennyire legális, de én nem ítélkezem, nekem ez így tökéletesen megfelel, s a felvétel egyelőre még elérhető a YouTube-on: 

Sorfal a bitófa körül

A Bitódal magyar szövege:

Jöjj hát, jöjj hát, majd ott várok rád, 

ahol felkötötték a hármuk gyilkosát. 

Láttak itt sok csodát és nem lenne furább, 

ha az éj sötétje ott találna ránk.

 

Jöjj hát, jöjj hát, a fánál várok rád, 

hol a gyilkos kérte kedvese irgalmát. 

Láttak itt sok csodát és nem lenne furább, 

ha az éj sötétje ott találna ránk.

 

Jöjj hát, jöjj hát, a fánál várok rád, 

hol azt mondtam fussunk és miénk a világ. 

Láttak itt sok csodát és nem lenne furább, 

ha az éj sötétje ott találna ránk.

 

Jöjj hát, jöjj hát, a fánál várok rád, 

Kössük nyakunkra a remény [halál] nyakláncát. 

Láttak itt sok csodát és nem lenne furább, 

ha az éj sötétje ott találna ránk.

Arlo Chance-t nyilvánosan akasztották fel a 12. körzet hírhedt bitófáján (Hanging Tree), amely egy hatalmas, öreg fa volt a körzet szélén lévő réten. A békeőrök – köztük az akkor ott állomásozó fiatal Coriolanus Snow (a későbbi diktátor…) és Sejanus Plinth (Az énekesmadarak és kígyók balladája című előzménykötet egyik legfontosabb kulcsfigurája…) – sorfalat álltak a fa körül. 

„Run, Forrest, run”

Arlo nyugodtan állt a bitón – egy ideiglenes faállványon a fa alatt –, egészen addig, amíg meg nem látta a tömegben a szerelmét, egy Lil nevű lányt. Amikor a nő megpróbált felé rohanni, a férfi kétségbeesetten azt ordította neki: „Fuss!” Ebben a pillanatban nyitották ki alatta a csapóajtót, és a kötél azonnal kioltotta az életét. Az erdő szélén lévő fecsegőposzáták (jabberjays) és lajhármányok (mockingjays) elkapták Arlo utolsó, félbeszakadt kiáltását, és még percekig azt harsogták a kivégzés után, hogy „Fuss! Fuss! Fuss! Fuss! Fuss! Fuss!”

Kell ehhez ide még egy kis madártani útmutató:

Fecsegőposzáta = Jabberjay (a Kapitólium által tenyésztett, emberi szavakat kémkedésre használó mutáns)

Lajhármány = Mockingjay (a vadonban született keverék madár, Katniss és a lázadás szimbóluma)

A dal narratívájában ezek a madarak ott hasognak, ahol:

Az angol eredetiben: „Where the dead man called out for his love to flee”.

A magyar fordításban: „Hol a gyilkos kérte kedvese irgalmát”.

Lucy Gray Baird ezt a tragédiát írta meg dalában, de átalakította: a szövegben a szerelmesek már titkos éjféli találkozót beszélnek meg a bitófánál, hogy együtt szökjenek el a szabadságba.

A dal rendkívül sötét és lázadó tónusa köszön vissza a „Kössük nyakunkra a kötél-nyakláncot” („Wear a necklace of rope”) sorban is, ami a hivatalos dalfordításban így hangzik magyarul: „Kössük nyakunkra a remény [halál] nyakláncát”, ez pedig egyértelműen arra utal, hogy a halál és a bitófa is jobb és kívánatosabb (kegyesebb…) sors, mint a Kapitólium elnyomása alatt, rabságban és kínzások közt élni. Mivel a dal így már nyíltan rendszerellenes üzenetet hordozott, a regény cselekménye szerint a Kapitólium szigorúan betiltotta azt.

A nyakláncok közötti különbség

Évtizedekkel Arlo Chance kivégzése után a 12. körzetben a dalt már csak titokban, szájról szájra terjedt, illetve szállt át nemzedékről nemzedékre. Katniss Everdeennek még az édesapja tanította meg kiskorában, de az édesanyja neki is megtiltotta, hogy otthon vagy nyilvánosan elénekelje, mert rettegett a megtorlástól.

Amikor Katniss a forradalom idején – A kiválasztott című részben – végül mégis elénekli a szerzeményt a mezőn, a lázadók propagandafőnöke, Plutarch Heavensbee, akinek szerepét Philip Seymour Hoffman (1967–2014) tolmácsolta a filmváltozatban, rögzíti azt. A dal szövegét minimálisan módosítják – ekkor kerül bele a kötél helyett a „remény nyaklánca”; innentől éneklik így: „Kössük nyakunkra a remény nyakláncát” – a mozgósításhoz, és hamarosan már ez az ének válik a Kapitólium elleni fegyveres felkelés és a menetelő tömegek hivatalos himnuszává.

A The Hanging Tree című dalból a film bemutatója óta készült számtalan, az alapműhöz vagy teljesen, vagy csak részben, vagy egyáltalán nem kötődő feldolgozások sokaságából kedvencem a Dán Nemzeti Szimfonikus Zenekar felvétele, amelyen a szólót az etióp származású Andrea Lykke Oehlenschlæger énekli. Közreműködik: Diluckshan Jeyaratnam. A dán szimfonikusok 2022-ben tartottak egy nagyszabású filmzenei koncertet Ludwig Wicki vezényletével, amit a DR Koncerthuset rögzített, a felvétel pedig a YouTube-on is elérhető. 

És lesz még ebből szomorúfűz…

A The Hanging Tree regényekből és filmekből ismert szövege azonban jelentősen módosult, mire a londoni énekesnő, Jalja – polgári nevén: Georgina Revell – került a stúdiómikrofon elé. A változtatások pedig egyaránt érintették a zenei hangulatot és a szöveg konkrét tartalmát is. Az eredeti könyves és mozis verzió egy sötét, fojtogató attitűdű dal egy kivégzésről, akasztófáról és a halálos menekülésről – vagy a menekülésről a halálba. Jalja változatából teljesen kihagyták a halálra és erőszakra utaló sorokat, ezzel együtt pedig eltűnt az akasztófa is. Az eredeti „hanging tree” (bitófa) kifejezést „willow tree”-re (szomorúfűzre) cserélték. De kimaradt az a versszak is, amely arról szól, hogy felakasztottak egy embert, aki a „pletykák” – vagyis a hatalom hivatalos narratívája – szerint megölt három másikat. Az eredeti verzió legsötétebb sora, a Kössük nyakunkra a kötél-nyakláncot, szintén teljesen hiányzik a popverzióból.

A zeneszám Jalja tolmácsolásában egy szabadságvágyról és menekülésről szóló, romantikusabb hangvételű dalfeldolgozássá vált, amelyben a hangsúly az immár viszonylag leegyszerűsített „fussunk, hogy szabadok legyünk” („run by my side so we can be free”) sorokra helyeződött át. Mindennek fényében pedig annak sem a kell a meglepetés erejével hatnia ránk, hogy a teljes dalszöveg is mindössze egy versszaknyira szűkült:

Are you, are you, 

Coming here with me 

To run by my side 

So we can be free 

Strange things do happen here 

It’s the time to leave 

If we met at midnight at the willow tree

A The Hanging Tree másik közismert szimfonikus felvétele a szentpétervári Imperial Orchestra ugyancsak 2022-es változata. Ők is egy nagyzenekari filmzenei koncert keretében adták elő ennek a feldolgozását Lev Dunajev zenekarvezető vezényletével. Szólista: Nagyezsda Ovcsaruk.

Disztópiából a népünnepélybe

Jennifer Lawrence előadásában – tehát Suzanne Collins regényeinek filmadaptációjában – ez a dal egy kíséret nélküli, lassú, komor és hátborzongató népdalként – afféle közszájon forgó balladaként – kezdődik, és fokozatosan vált át egy menetelős, harci, forradalmi himnuszba. Indulóba. A Jalja-féle feldolgozás ezzel szemben egy pörgős, dallamos és sodró lendületű deep house, elektronikus dance sláger. A sötét politikai dráma helyett a zene klubhangulatot kapott, amelyre – ahogy a magyar közéletben is láthatóvá vált – kiválóan lehet táncolni. A dalnak ez a fülbemászó, elektronikus lüktetése segített abban, hogy a popzenében és a közösségi médiában is önálló életre keljen, háttérbe szorítva Az éhezők viadala eredeti, nyomasztó, disztópikus világát.

HOSH és 1979 Midnight-verziójának sikere nyomán egy hivatalos remixcsomag is megjelent a Spotifyon és az Apple Musicon. A különböző elektronikus zenei producerek teljesen eltérő hangulatot adtak a dalnak. A legsikeresebb és legismertebb hivatalos változatok egyike pedig mindenképp MK remixe, amelyik már szerepelt összeállításunk előző részében. Marc Kinchen ugyanis egy klasszikus, feszes lüktetésű, klubokba szánt house tracket csinált a dalból, amely pörgősebb zongorafutamokat kapott. Magyarországon is ez a verzió futott be igazán a médiában, és vélhetően ezért került a dj műsorára is április 12-én éjszaka, a Tisza Párt Batthyány téri rendezvényén.

Az pedig már hab a tortán, hogy alig néhány héttel később az énekesnőt meghívták a május 9-i Rendszerváltó Népünnepélyre, hogy személyesen adja elő a dalát, élőben a Kossuth téren. Ez egy kiváló alkalom volt arra is, hogy Hegedűs Zsolt, akkor még mindig „csak” az egészségügyi tárca várományosaként, megismételje az addigra már elhíresült táncát. Tőkés Lászlónak pedig ezúton innen is üdvözletünket küldjük!

A meglepetésvendég brit Jalja fellépése a Kossuth téri Rendszerváltó népünnepélyen, az új Országgyűlés alakuló ülése után, 2026. május 9-én (Vasvári Tamás felvétele / MTI)

Amikor az elmúlt hetekben összeállítottuk A NER legszebb dalainak jegyzékét (amelynek egyes epizódjait ITT és ITT és ITT érhetik el olvasóink…), először még úgy terveztük, hogy Jalja dalának eredetijét hagyjuk annak a végére, afféle konklúzióként, hiszen a magyar történelemben ma már ez a zeneszám jelöli egy korszak végét és egy másik, egy új kezdetét. Ez lett volna a bonus track az eredeti elképzeléseink alapján. Akkor hangzott fel ugyanis, amikor az Orbán-kormány megbukott, az ünneplő közönség előtt, majd pedig akkor szólalt meg ismét, élőben, amikor az utána következő új magyar Országgyűlés megalakult. Ez a dal tehát számunkra immár eltörölhetetlenül is egy korszakhatár. Egy határkő. Egy fordulópont élménye. Ezért terveztük úgy, hogy ezzel zárjuk zenei kalandozásunkat. Csak az okozott gondot – a bőség zavara –, hogy a rengeteg létező és elérhető változat közül (mint már láthattuk is az eddigiekben…) melyiket válasszuk. Ezért döntöttünk végül is aztán úgy, hogy külön összegezzük ennek a népi éneknek, filmes betétdalnak, zeneszámnak, remixnek a históriáját, hogy méltó módon megemlékezhessünk róla, és feljegyezhessük, hogy mi mindent is jelent különféle változataiban.

S bár Hegedűs Zsolt előzőleg még arról beszélt, hogy az április 12-i tánc egyszeri alkalom volt, a parlament megalakuló ülése után mégis újra nagyot táncolt, amihez hamarosan a Tisza-frakció tagjai is csatlakoztak Jalja élőben előadott számára. A táncról készült videó pedig ismét bejárta a világsajtót.

Jalja és Hegedűs Zsolt közös szelfije a Kossuth téren

„Nehéz megtalálnom a megfelelő szavakat, amelyekkel összefoglalhatnám mindazt az érzelmet, amit az elmúlt hetek eseményei váltottak ki belőlem” – írta később Instagram-oldalán az énekesnő, miután élőben adta elő a Kossuth téren a Midnight című dalát. „Igazi kiváltság, hogy egy kis szerepet játszhattam egy történelmi pillanatban, amelyet még emlékezetesebbé tettek az egészségügyi miniszterük felejthetetlen táncmozdulatai” – tette hozzá Jalja, aki szerint Hegedűs valóban a fittség és az egészség példaképe. A Londonból érkezett vendég is úgy látta, hogy az egészségügyi tárca várományosa egész éjjel táncolt és mozgásban volt – derült ki a Telex összegzéséből.

Jalja megköszönte a lehetőséget Magyarországnak, a Tiszának és Hegedűs Zsoltnak: „Egész életemben emlékezni fogok erre a napra, gyönyörű volt, energizáló volt, forradalom volt. Szeretlek titeket” – üzente a magyaroknak. (Szántó-Nagy Bálint: Egész életemben emlékezni fogok – üzente a brit énekesnő, aki élőben adta elő a Hegedűst táncra perdítő dalát, Telex, 2026. május 11.)

„A meghívott előadó, Jalja a saját coverjét énekelte, amit a győzelmi beszéd után lejátszottak (kommentelt is alája, hogy megtiszteltetés).

Az áthallás brutális, mivel ezzel a dallal meneteltek az »éhezők« a rezsim ellen” – írta Facebook-bejegyzésében Varga Endre.

És akkor így lett végre tánc!

Mert valójában így nőtte ki magát egy spontán választási éjszakai buli tudatos, országimázst építő kulturális és politikai eseménnyé, amelyben a brit popszakma és a magyar egészségügyi reformok is teljesen egybefonódtak…

(Szabad Magyar Szó, 2026. május 22.)