A miniszter, aki megtáncoltatta az országot (II. rész)

A Szabad Magyar Szó közli Szabó Palócz Attila A miniszter, aki megtáncoltatta az országot című írásának második részét.

*

A miniszter, aki megtáncoltatta az országot (II. rész)
A közélet és a zene összefüggéseiről – közvetett módon (Daloskönyv 5.0)

„Nem egyszerű kifizetőhely lesz, hanem értékalapú biztosító” – írta hivatalos politikusi Facebook-oldalán Hegedűs Zsolt, Magyarország egészségügyi minisztere tegnap, május 21-én este, mintegy a nap eredményeit összegezve. Mint megjegyezte, folyamatban van az egészségügyi háttérintézmények átadása-átvétele, ezért járt csütörtökön Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelőnél (NEAK), amelyik a továbbiakban – kisebb átszervezést követően – ismét a régi nevén, Országos Egészségbiztosítási Pénztárként (OEP) működik majd tovább. Hegedűs Zsolt az a miniszter, akinek a választások estéjén, április 12-én, a Tisza Párt eredményvárójának végén, Magyar Péter győzelmi beszéde után – akkor még csak az egészségügyi tárca várományosaként – a Batthyány téren bemutatott önfeledt, felszabadult tánca bejárta a világsajtót, s elterjedt az internet legtávolabbi, legeldugottabb bugyraiban is. Az akkor készült felvétel hihetetlenül népszerűvé vált, és ismét ráirányította a figyelmet egy néhány évvel ezelőtt keletkezett dalra, HOSH és 1979 közösen jegyzett munkájára, amelyet Jalja, az ismert brit énekesnő adott elő. A zeneszám keletkezéséről és a belőle készült különböző változatokról, remixekről írtunk sorozatunk előző részében, amit ITT érhetnek el olvasóink. A történetnek azonban ezzel még távolról sincs vége, hiszen a dalnak irodalmi és filmes alapjai is vannak, amelyek bőven adnak nyílt utat… illetőleg témát és lehetőséget arra, hogy továbbmeséljük mindezek históriáját.

Suzanne Collins Az éhezők viadala című regényéből, valamint az ennek alapján készült filmadaptációkból ismert Bitódal (The Hanging Tree) – ahogyan már a címe is utal erre – Arlo Chance kivégzésének történetét meséli el a szemtanú visszaemlékezésének hitelességével, ugyanis az irodalmi alap cselekménye és annak belső földrajza szerinti 12. körzetből származó Lucy Gray Baird jelen volt, amikor a két békeőr (peacekeepers) és a bányafőnök meggyilkolásával vádolt bányászt nyilvánosan felakasztották. Erre utal a Bitódal szövegében a „Strung up a man they say murdered three”, vagyis „Ahol felkötötték a hármuk gyilkosát” sor.

Arlo a vád szerint felrobbantott egy bányát, ami három halálos áldozattal járt, ez volt a bűne. A teljhatalmú Kapitólium (The Capitol) elrendelte a nyilvános akasztást, és a bányákat aznapra bezárta, elrettentési célzattal pedig minden bányásznak kötelezővé tette, hogy végignézze a büntetés végrehajtását.

A dal magyar változatát Katniss Everdeen – vagyis inkább Jennifer Lawrence – filmbeli magyar hangja, Földes Eszter énekli. Bár van ebben is egy furcsa csavar, ugyanis a nemzetközi stúdiók bevett gyakorlata szerint az olyan kulcsfontosságú, a zenei toplistákra – és azoknak is az élére, élvonalába – szánt betétdalokat, mint a The Hanging Tree, a forgalmazó Lionsgate kérésére világszerte tilos volt lefordítani vagy újrahangszerelni. Ezért több országban – mint például a filmek szinkronizálásának hagyományáról ugyancsak ismert Németországban is – az átdolgozott változatban is meghagyták Jennifer Lawrence eredeti angol énekhangját. Így a német mozikban és a későbbi kiadásokon is azt a megoldást alkalmazták, hogy Katniss a szinkronos változatban végig németül beszél ugyan, de amint elkezd énekelni a folyóparton, zökkenőmentesen átvált az eredeti angol hangsávra. A Lionsgate azonban több piacon – köztük a magyaron, a francián és az olaszon is – engedélyezte a dal teljes helyi lefordítását és feléneklését, hogy a mozinézők számára még átélhetőbb legyen a lázadás himnusza. Az engedély megszerzéséhez, illetve megadásához pedig a Lionsgate zenei részlege és producerei személyesen hallgatták meg és hagyták jóvá Földes Eszter verzióját, mielőtt a film a magyar mozikba kerülhetett volna. A tiltás persze részben ezzel együtt is fennmaradt: a külföldi forgalmazók a dal hivatalos rádiós zenei kislemez-változatát (a Rebel Remixet) nem szinkronizálhatták. A slágerlistákra és a hivatalos filmzenei albumra kizárólag a Jennifer Lawrence-féle angol verzió kerülhetett fel. A filmben azonban teljes mértékben legálisan és hivatalosan szólal meg magyarul a dal. Az éhezők viadala magyar rajongói oldala tett közzé egy, állítólag moziban rögzített felvételt Katniss dalából, s itt bizony (mindnyájunk okulására…) anyanyelvünkön hangzik el a szöveg – persze további kérdéseket vet fel, hogy ez mennyire legális, de én nem ítélkezem, nekem ez így tökéletesen megfelel, s a felvétel egyelőre még elérhető a YouTube-on: 

Sorfal a bitófa körül

A Bitódal magyar szövege:

Jöjj hát, jöjj hát, majd ott várok rád, 

ahol felkötötték a hármuk gyilkosát. 

Láttak itt sok csodát és nem lenne furább, 

ha az éj sötétje ott találna ránk.

 

Jöjj hát, jöjj hát, a fánál várok rád, 

hol a gyilkos kérte kedvese irgalmát. 

Láttak itt sok csodát és nem lenne furább, 

ha az éj sötétje ott találna ránk.

 

Jöjj hát, jöjj hát, a fánál várok rád, 

hol azt mondtam fussunk és miénk a világ. 

Láttak itt sok csodát és nem lenne furább, 

ha az éj sötétje ott találna ránk.

 

Jöjj hát, jöjj hát, a fánál várok rád, 

Kössük nyakunkra a remény [halál] nyakláncát. 

Láttak itt sok csodát és nem lenne furább, 

ha az éj sötétje ott találna ránk.

Arlo Chance-t nyilvánosan akasztották fel a 12. körzet hírhedt bitófáján (Hanging Tree), amely egy hatalmas, öreg fa volt a körzet szélén lévő réten. A békeőrök – köztük az akkor ott állomásozó fiatal Coriolanus Snow (a későbbi diktátor…) és Sejanus Plinth (Az énekesmadarak és kígyók balladája című előzménykötet egyik legfontosabb kulcsfigurája…) – sorfalat álltak a fa körül. 

„Run, Forrest, run”

Arlo nyugodtan állt a bitón – egy ideiglenes faállványon a fa alatt –, egészen addig, amíg meg nem látta a tömegben a szerelmét, egy Lil nevű lányt. Amikor a nő megpróbált felé rohanni, a férfi kétségbeesetten azt ordította neki: „Fuss!” Ebben a pillanatban nyitották ki alatta a csapóajtót, és a kötél azonnal kioltotta az életét. Az erdő szélén lévő fecsegőposzáták (jabberjays) és lajhármányok (mockingjays) elkapták Arlo utolsó, félbeszakadt kiáltását, és még percekig azt harsogták a kivégzés után, hogy „Fuss! Fuss! Fuss! Fuss! Fuss! Fuss!”

Kell ehhez ide még egy kis madártani útmutató:

Fecsegőposzáta = Jabberjay (a Kapitólium által tenyésztett, emberi szavakat kémkedésre használó mutáns)

Lajhármány = Mockingjay (a vadonban született keverék madár, Katniss és a lázadás szimbóluma)

A dal narratívájában ezek a madarak ott hasognak, ahol:

Az angol eredetiben: „Where the dead man called out for his love to flee”.

A magyar fordításban: „Hol a gyilkos kérte kedvese irgalmát”.

Lucy Gray Baird ezt a tragédiát írta meg dalában, de átalakította: a szövegben a szerelmesek már titkos éjféli találkozót beszélnek meg a bitófánál, hogy együtt szökjenek el a szabadságba.

A dal rendkívül sötét és lázadó tónusa köszön vissza a „Kössük nyakunkra a kötél-nyakláncot” („Wear a necklace of rope”) sorban is, ami a hivatalos dalfordításban így hangzik magyarul: „Kössük nyakunkra a remény [halál] nyakláncát”, ez pedig egyértelműen arra utal, hogy a halál és a bitófa is jobb és kívánatosabb (kegyesebb…) sors, mint a Kapitólium elnyomása alatt, rabságban és kínzások közt élni. Mivel a dal így már nyíltan rendszerellenes üzenetet hordozott, a regény cselekménye szerint a Kapitólium szigorúan betiltotta azt.

A nyakláncok közötti különbség

Évtizedekkel Arlo Chance kivégzése után a 12. körzetben a dalt már csak titokban, szájról szájra terjedt, illetve szállt át nemzedékről nemzedékre. Katniss Everdeennek még az édesapja tanította meg kiskorában, de az édesanyja neki is megtiltotta, hogy otthon vagy nyilvánosan elénekelje, mert rettegett a megtorlástól.

Amikor Katniss a forradalom idején – A kiválasztott című részben – végül mégis elénekli a szerzeményt a mezőn, a lázadók propagandafőnöke, Plutarch Heavensbee, akinek szerepét Philip Seymour Hoffman (1967–2014) tolmácsolta a filmváltozatban, rögzíti azt. A dal szövegét minimálisan módosítják – ekkor kerül bele a kötél helyett a „remény nyaklánca”; innentől éneklik így: „Kössük nyakunkra a remény nyakláncát” – a mozgósításhoz, és hamarosan már ez az ének válik a Kapitólium elleni fegyveres felkelés és a menetelő tömegek hivatalos himnuszává.

A The Hanging Tree című dalból a film bemutatója óta készült számtalan, az alapműhöz vagy teljesen, vagy csak részben, vagy egyáltalán nem kötődő feldolgozások sokaságából kedvencem a Dán Nemzeti Szimfonikus Zenekar felvétele, amelyen a szólót az etióp származású Andrea Lykke Oehlenschlæger énekli. Közreműködik: Diluckshan Jeyaratnam. A dán szimfonikusok 2022-ben tartottak egy nagyszabású filmzenei koncertet Ludwig Wicki vezényletével, amit a DR Koncerthuset rögzített, a felvétel pedig a YouTube-on is elérhető. 

És lesz még ebből szomorúfűz…

A The Hanging Tree regényekből és filmekből ismert szövege azonban jelentősen módosult, mire a londoni énekesnő, Jalja – polgári nevén: Georgina Revell – került a stúdiómikrofon elé. A változtatások pedig egyaránt érintették a zenei hangulatot és a szöveg konkrét tartalmát is. Az eredeti könyves és mozis verzió egy sötét, fojtogató attitűdű dal egy kivégzésről, akasztófáról és a halálos menekülésről – vagy a menekülésről a halálba. Jalja változatából teljesen kihagyták a halálra és erőszakra utaló sorokat, ezzel együtt pedig eltűnt az akasztófa is. Az eredeti „hanging tree” (bitófa) kifejezést „willow tree”-re (szomorúfűzre) cserélték. De kimaradt az a versszak is, amely arról szól, hogy felakasztottak egy embert, aki a „pletykák” – vagyis a hatalom hivatalos narratívája – szerint megölt három másikat. Az eredeti verzió legsötétebb sora, a Kössük nyakunkra a kötél-nyakláncot, szintén teljesen hiányzik a popverzióból.

A zeneszám Jalja tolmácsolásában egy szabadságvágyról és menekülésről szóló, romantikusabb hangvételű dalfeldolgozássá vált, amelyben a hangsúly az immár viszonylag leegyszerűsített „fussunk, hogy szabadok legyünk” („run by my side so we can be free”) sorokra helyeződött át. Mindennek fényében pedig annak sem a kell a meglepetés erejével hatnia ránk, hogy a teljes dalszöveg is mindössze egy versszaknyira szűkült:

Are you, are you, 

Coming here with me 

To run by my side 

So we can be free 

Strange things do happen here 

It’s the time to leave 

If we met at midnight at the willow tree

A The Hanging Tree másik közismert szimfonikus felvétele a szentpétervári Imperial Orchestra ugyancsak 2022-es változata. Ők is egy nagyzenekari filmzenei koncert keretében adták elő ennek a feldolgozását Lev Dunajev zenekarvezető vezényletével. Szólista: Nagyezsda Ovcsaruk.

Disztópiából a népünnepélybe

Jennifer Lawrence előadásában – tehát Suzanne Collins regényeinek filmadaptációjában – ez a dal egy kíséret nélküli, lassú, komor és hátborzongató népdalként – afféle közszájon forgó balladaként – kezdődik, és fokozatosan vált át egy menetelős, harci, forradalmi himnuszba. Indulóba. A Jalja-féle feldolgozás ezzel szemben egy pörgős, dallamos és sodró lendületű deep house, elektronikus dance sláger. A sötét politikai dráma helyett a zene klubhangulatot kapott, amelyre – ahogy a magyar közéletben is láthatóvá vált – kiválóan lehet táncolni. A dalnak ez a fülbemászó, elektronikus lüktetése segített abban, hogy a popzenében és a közösségi médiában is önálló életre keljen, háttérbe szorítva Az éhezők viadala eredeti, nyomasztó, disztópikus világát.

HOSH és 1979 Midnight-verziójának sikere nyomán egy hivatalos remixcsomag is megjelent a Spotifyon és az Apple Musicon. A különböző elektronikus zenei producerek teljesen eltérő hangulatot adtak a dalnak. A legsikeresebb és legismertebb hivatalos változatok egyike pedig mindenképp MK remixe, amelyik már szerepelt összeállításunk előző részében. Marc Kinchen ugyanis egy klasszikus, feszes lüktetésű, klubokba szánt house tracket csinált a dalból, amely pörgősebb zongorafutamokat kapott. Magyarországon is ez a verzió futott be igazán a médiában, és vélhetően ezért került a dj műsorára is április 12-én éjszaka, a Tisza Párt Batthyány téri rendezvényén.

Az pedig már hab a tortán, hogy alig néhány héttel később az énekesnőt meghívták a május 9-i Rendszerváltó Népünnepélyre, hogy személyesen adja elő a dalát, élőben a Kossuth téren. Ez egy kiváló alkalom volt arra is, hogy Hegedűs Zsolt, akkor még mindig „csak” az egészségügyi tárca várományosaként, megismételje az addigra már elhíresült táncát. Tőkés Lászlónak pedig ezúton innen is üdvözletünket küldjük!

A meglepetésvendég brit Jalja fellépése a Kossuth téri Rendszerváltó népünnepélyen, az új Országgyűlés alakuló ülése után, 2026. május 9-én (Vasvári Tamás felvétele / MTI)

Amikor az elmúlt hetekben összeállítottuk A NER legszebb dalainak jegyzékét (amelynek egyes epizódjait ITT és ITT és ITT érhetik el olvasóink…), először még úgy terveztük, hogy Jalja dalának eredetijét hagyjuk annak a végére, afféle konklúzióként, hiszen a magyar történelemben ma már ez a zeneszám jelöli egy korszak végét és egy másik, egy új kezdetét. Ez lett volna a bonus track az eredeti elképzeléseink alapján. Akkor hangzott fel ugyanis, amikor az Orbán-kormány megbukott, az ünneplő közönség előtt, majd pedig akkor szólalt meg ismét, élőben, amikor az utána következő új magyar Országgyűlés megalakult. Ez a dal tehát számunkra immár eltörölhetetlenül is egy korszakhatár. Egy határkő. Egy fordulópont élménye. Ezért terveztük úgy, hogy ezzel zárjuk zenei kalandozásunkat. Csak az okozott gondot – a bőség zavara –, hogy a rengeteg létező és elérhető változat közül (mint már láthattuk is az eddigiekben…) melyiket válasszuk. Ezért döntöttünk végül is aztán úgy, hogy külön összegezzük ennek a népi éneknek, filmes betétdalnak, zeneszámnak, remixnek a históriáját, hogy méltó módon megemlékezhessünk róla, és feljegyezhessük, hogy mi mindent is jelent különféle változataiban.

S bár Hegedűs Zsolt előzőleg még arról beszélt, hogy az április 12-i tánc egyszeri alkalom volt, a parlament megalakuló ülése után mégis újra nagyot táncolt, amihez hamarosan a Tisza-frakció tagjai is csatlakoztak Jalja élőben előadott számára. A táncról készült videó pedig ismét bejárta a világsajtót.

Jalja és Hegedűs Zsolt közös szelfije a Kossuth téren

„Nehéz megtalálnom a megfelelő szavakat, amelyekkel összefoglalhatnám mindazt az érzelmet, amit az elmúlt hetek eseményei váltottak ki belőlem” – írta később Instagram-oldalán az énekesnő, miután élőben adta elő a Kossuth téren a Midnight című dalát. „Igazi kiváltság, hogy egy kis szerepet játszhattam egy történelmi pillanatban, amelyet még emlékezetesebbé tettek az egészségügyi miniszterük felejthetetlen táncmozdulatai” – tette hozzá Jalja, aki szerint Hegedűs valóban a fittség és az egészség példaképe. A Londonból érkezett vendég is úgy látta, hogy az egészségügyi tárca várományosa egész éjjel táncolt és mozgásban volt – derült ki a Telex összegzéséből.

Jalja megköszönte a lehetőséget Magyarországnak, a Tiszának és Hegedűs Zsoltnak: „Egész életemben emlékezni fogok erre a napra, gyönyörű volt, energizáló volt, forradalom volt. Szeretlek titeket” – üzente a magyaroknak. (Szántó-Nagy Bálint: Egész életemben emlékezni fogok – üzente a brit énekesnő, aki élőben adta elő a Hegedűst táncra perdítő dalát, Telex, 2026. május 11.)

„A meghívott előadó, Jalja a saját coverjét énekelte, amit a győzelmi beszéd után lejátszottak (kommentelt is alája, hogy megtiszteltetés).

Az áthallás brutális, mivel ezzel a dallal meneteltek az »éhezők« a rezsim ellen” – írta Facebook-bejegyzésében Varga Endre.

És akkor így lett végre tánc!

Mert valójában így nőtte ki magát egy spontán választási éjszakai buli tudatos, országimázst építő kulturális és politikai eseménnyé, amelyben a brit popszakma és a magyar egészségügyi reformok is teljesen egybefonódtak…

(Szabad Magyar Szó, 2026. május 22.)

A miniszter, aki megtáncoltatta az országot

 A Szabad Magyar Szó közli Szabó Palócz Attila írását A miniszter, ami megtáncoltattta az országot címmel.

*

A miniszter, aki megtáncoltatta az országot
A közélet és a zene összefüggéseiről – közvetett módon (Daloskönyv 4.0)

„Az egészségügyben nem pusztán kormányváltást, hanem rendszerváltást várnak az emberek” – ezzel indokolta a Válasz Online internetes felületén tegnap, május 20-án megjelent nyilatkozatában Hegedűs Zsolt, magyar egészségügyi miniszter azt, hogy miért változik meg alapjaiban és cserél vezetőt valamennyi kulcsfontosságú kormányzati intézmény. A gyógyítás minőségének drámai romlását okozta, hogy az Orbán-rezsim sorra döntötte le az egészségügy „irányítótornyait” – írta cikkében Élő Anita. Ezeket most mind újraépítik, és újakat, például minőségügyi hatóságot hoznak létre a gyógyítás színvonalának ellenőrzésére – derült ki a Tisza Párt választási győzelmének estéjén bemutatott táncáról elhíresült miniszter szavaiból. Azt pedig már akár véletlennek is tekinthetnénk, hogy április 12-én éjszaka épp a brit Jalja dala, a Midnight szólt, amikor Hegedűs Zsolt, akkor még „csak” az egészségügyi tárca várományosaként táncolni kezdett a színpadon, mert szólhatott volna akár bármi más is az adott pillanatban. Kevés az esélye ugyanis annak, hogy a lemezlovassal ilyen részletesen egyeztették volna előre a programot, arra pedig mérget vennék, hogy az ünnep hevében szinte bármire – akármilyen zene szóljon is – önfeledt, felszabadult táncba kezdett volna. 

Ha volt benne szándékosság, akkor persze mindenképp dicsérnünk kell az időzítés pontosságát, a helyszínválasztás jelképességét, a rendező zsenialitását – ami abban a programban sok más tekintetben is megnyilvánult –, de mennyivel szebb hinni mégis abban, hogy csakis a véletlenen múlott, hogy épp ezt a zeneszámot kapta fel a magyar közvélemény, a szavazók sokasága és a választási győzelmet ünneplők népes tábora. Akárcsak a nemzetközi tévécsatornák és a különféle portálok… Jalja – avagy polgári nevén: Georgina Revell – vélhetően soha nem volt annyira népszerű ebben az országban, mint azon az éjszakán! És a dalából készült sok-sok remix is új életre kelt.

 

Népszerűségi faktor

A választások éjszakáján a Midnight című zeneszámnak – jól felismerhetően – az a változata hangzott fel a Batthyány téri hangszórókból, amelyet az MK néven ismert Marc Kinchen, a detroiti születésű, közönségkedvenc amerikai house producer készített, és sokak (elsősorban a szakma és a publikum…) egybehangzó véleménye szerint ez ennek a dalnak a legnépszerűbb változata. Ha pedig valami valamiből a legnépszerűbb, akkor bizony a legismertebbnek is kell lennie egyúttal. Éppen ezért ebből a változatból kiindulva fejtjük hát most fel sebtében a zeneszám történetét – sikerekben gazdag életútját –, miközben igyekszünk megvilágítani annak hátterét is. 

Ez tehát egy remix. S erre táncolt a választási siker megünneplésének hevében Hegedűs Zsolt április 12-én éjszaka, akkor még csak leendő egészségügyi miniszterként, a tárca várományosaként. A produkciójáról készült felvételek pedig szinte azonnal bejárták a világsajtót. 

Egy virálissá vált videó

Hegedűs Zsolt így írt másnap erről a Facebookon:

„Ott állsz a színpadon a választás estéjén a győzelem után. Körülötted felszabadult emberek, öröm, nevetés, könnyek, ölelések.  

Táncolsz, mert végre lehet. 

Alapjában beindítod a rendszerváltó partyt, Budapest utcáin újra és újra felhangosodik a zene. 

Idegenek táncolnak együtt, mintha mindig is ismerték volna egymást, örülnek, ölelkeznek.

 

Másnap arra ébredsz, hogy nem álom volt, győzött a rendszerváltó erő, a TISZA. Nem csak győzött – hanem masszív kétharmaddal. 

Hogy a méltatlan, szakmailag és etikailag is leszerepelt emberek, köztük az egészségügyi államtitkár még a saját körzetében is elbukik.

Hogy végre vissza lehet állítani a demokratikus fékeket és ellensúlyokat. 

Hogy békésen le lehet váltani a levitézlett, áruló »írástudó« vezetőket. 

Hogy békésen lehet egyesíteni a nemzetet. 

Hogy lehet megint szakmai önálló egészségügyi minisztériuma az országnak. 

Hogy a táncodról készült videó virálissá vált az éjszaka folyamán. 

Emberek osztják meg újra és újra, mert nem a politika szól belőle, hanem valami sokkal egyszerűbb: felszabadult öröm, emberség, remény.

 

Megfizethetetlen érzés.”

Szóval, az akkor még csak leendő egészségügyi miniszter tánca pillanatokon belül hihetetlenül népszerűvé vált az interneten, és gyakorlatilag gyorsabban terjedt, mint a legsikeresebb mémvideók úgy nagy általánosságban. Habár nem szeretek elmerülni és elveszni a kommentszekcióban, most mégis Tarjányi Rudolfot, az egyik kommentelőt idézem: „Ezzel a pár perc tánccal már többet tett a lelki egészségünkért az új egészségügyi miniszter, mint a régi miniszter 16 év alatt. 😂 Imádom ezt a pasit, imádom a táncát, imádom az energiáját!! 😂” 

MK, vagyis Marc Kinchen a house zene – számomra viszonylag idegen – világában igazi legendának számít (legalábbis azt olvastam róla… :-) ), aki már a kilencvenes évek eleje óta a saját kényére és kedvére formálja az elektronikus zenei színteret. A Midnight nagy sikerű remixét 2020-ban készítette el. MK zenei stílusára jellemzőek a lüktető deep house groove-ok, a jellegzetes zongorabetétek (hogy boomerként nekem is legyen valami fogódzóm…) és a vokálok ritmikus, szaggatott feldarabolása – vagyis az úgynevezett vocal chops. Olyan ikonikussá vált klubslágerek fűződnek a nevéhez, mint a Burning vagy az Always. Az ő átdolgozása például a Nightcrawlers Push The Feeling On című száma is, amelynek alapjára később Pitbull felépítette a Hotel Room Service című világslágerét. De MK remixelt többek között Dua Lipának, Lana Del Reynek és Calvin Harrisnek is. 

Íme tehát MK változata a Midnight című dalra, amit a Batthyány téren is hallhattunk Jalja hangján:

Még Jalja, az énekesnő is kommentelt az interneten a Hegedűs Zsolt táncát bemutató videó alá

Sárvári Töttős Györgyi pedig így írt róla: „Végre egy ilyen magyar vonatkozású hírtől hangos a nemzetközi sajtó! 🥰😎💙 

Még Jalja is büszke Dr. Hegedűs Zsoltra!!! Influencerek tanítják a koreográfiát. Új imázsunk lett!!!!! 🌻Végre! 

És hogy ez a dal Az éhezők viadalában a szabadságért küzdő Katniss Everdeen dala, az nem lehet véletlen! 💙”

A megújult országimázs

Jalját akkor az RTL Klubnak sikerült megszólaltatnia, az énekesnő pedig elmondta, hogy megtisztelő számára, hogy a magyar politikatörténet meghatározó dalává vált a zenéje – a tánc közben hallható brit énekesnőt hirtelen ezrek kezdték el megjelölni táncos posztoknál és kommenteltek a zenéje alá, így tudta meg, hogy a hat évvel ezelőtt készült remix mennyire trendi lett Magyarországon –, és ő maga is rengetegszer újranézte Hegedűs Zsolt táncát. Mint mondta, szívesen venne tőle táncórákat. 

 – Bármikor ráérek, ha Hegedűs Zsoltnak lenne kedve táncolni velem…

 

A hamisítvány eredetije

Egyet hátralépve: eggyel eredetibb változata ugyanennek a dalnak az, amit HOSH és 1979 rögzített Midnight (The Hanging Tree) címmel, az énekesnő, Jalja közreműködésével. Mivel MK fenti remixe is ebből a változatból készült, természetesen abban a verzióban is ugyanennek az énekesnőnek a hangját hallhatjuk… Csak, hogy tisztázzuk, az 1979 ebben az esetben nem egy évszám, hanem egy művésznév, és még csak nem is a mögötte megbúvó alkotó, a jelenleg Amszterdamban élő olasz Giovanni Salviato születési esztendejét jelöli. Az előadó névválasztása sokkal inkább afféle tisztelgés Billy Corgan és az amerikai The Smashing Pumpkins zenekar előtt, amelynek az egyik leghíresebb, nagyon is emlékezetes slágere kapta anno az 1979 címet. Bár Giovanni Salviato pontos életkora nem ismert – magánélete védelmére hivatkozva ugyanis titkolja a személyes adatait –, nagyjából a harmincas évei elején vagy közepén járhat, tehát vélhetően valamikor a kilencvenes években született, talán épp 1994-ben. Vagy akörül… 

HOSH egy picit idősebb nála, az ismert német dj és zenei producer – polgári nevén: Holger Behn – ugyanis Hamburgban született 1986-ban. Ő ma már az elektronikus zenei világban, különösen a melodikus house és techno (Melodic House & Techno) szcénában tölt be meghatározó szerepet. A 2000-es évek közepén vált ismertté, mint a világhírű Diynamic kiadó egyik alapító tagja és vezető művésze, Solomun és Stimming mellett. Saját, független lemezkiadóját fryhide néven – ami a német Freiheit, azaz szabadság szóból ered – 2017-ben hozta létre, és ennél a kiadónál jelent meg a Midnight (The Hanging Tree) című világsláger is. 

Amikor az olasz producer, 1979 elküldte neki az instrumentális zenei alapot, HOSH azonnal felfedezte benne a potenciált. A lehetőséget. A tónusaiba kódolt világsikert… Ő tette hozzá a filmbéli (erre még majd visszatérünk…) vokált, ő csiszolta tökéletesre a hangzást, és a saját kiadóján keresztül globális sikerre vitte a dalt. 

A zeneszámnak ez a változata keletkezett hát a két művész együttműködéséből: 

Nézettségi rekordok

A fenti videót csaknem négymillió-háromszázezer alkalommal játszották le a YouTube-on 2020 óta, és ma is a nyolcvankettedik a legnézettebb fájlok rangsorában. Ami azért, valljuk be, nem egy rossz átlag… Az alkotók egyike, HOSH szettjeit és saját számait a hipnotikus, történetmesélős atmoszféra, a mély groove-ok és a filmzenei hatású, dallamos elemek jellemzik. A művész jelenleg Ibizán, a népszerű nyaralóhelyen él (név és cím a szerkesztőségben… :-) ), s mint mondja, a katalánul Eivissa néven ismert, Spanyolországhoz tartozó Földközi-tengeri sziget nyugodtabb, télies és spirituális arca nagyban inspirálja a munkásságát. 

Nos, télies inspirációért akár Skandinávia felé is tekingethetne, hiszen ott mégiscsak gyakoribb és jellemzőbb az ilyesmi, mint Ibizán. De hát a skandináv kapcsolatokat és vonatkozásokat nem is ő, hanem az egyik alkotótársa hozza be ebbe a történetbe. Nem szeretném ugyanis, ha bárkit is megtévesztene a fenti videó rendezőjének, Erlendur Sveinssonnak a neve, hiszen létezik egy ugyanilyen nevű kitalált irodalmi alak is, aki az izlandi krimik leghíresebb nyomozója. Erlendur felügyelő, a reykjavíki rendőrnyomozó a főhőse a világhírű izlandi sikerszerző, Arnaldur Indriðason skandináv krimisorozatának, amelyik magyarul is nagy sikert aratott az olyan epizódjaival, mint a Vérvonal (Mýrin), a Kihantolt bűnök (Grafarþögn) vagy a Fekete lepel (Myrká). A Vérvonal című kötetből népszerű izlandi mozifilm is készült. 

A valódi, a hétköznapok valóságában is létező, köztünk bolyongó Erlendur Sveinsson foglalkozása és hivatása szerint filmrendező és forgatókönyvíró, aki Reykjavíkban született, és a New York-i Columbia Egyetemen szerzett diplomát, leginkább pedig a díjnyertes rövidfilmjeiről (Kanarí, Thick Skin) ismert. Emellett persze nagyon aktív a zenei videók világában is: olyan ismert izlandi előadóknak készített klipeket, mint a világhírű dzsesszénekesnő Laufey, valamint Ásgeir vagy a Víkingur Ólafsson. A fenti videó is az ő tehetségét dicséri. 

HOSH több változatot is közzétett a Midnight felvételéből. Az elsődleges, akkor még csak egy egyszerű animált, szöveges videóval megfilmesített és megosztott verziót – amit 2020. január 10-én töltött fel a YouTube-ra – már csaknem hétmilliónyian látták. Ennek kísérőszövegében írt arról is az alkotó, hogy minden varázsütésre történt: „Amikor 1979 elküldte nekem az instrumentális változatot, valami bekattant az agyamban, és máris hallottam mellette a Bitódal szövegét. Mint kiderült, ez egy tökéletes egyezés, elővettem hát az anyagot, elvégeztem a saját módosításaimat, és újra felvettem az éneksávot a tehetséges Jaljával.” 

A Bitódal (The Hanging Tree) cím már önmagában sok mindent elárul, amiről még csak ezután lesz majd szó az alábbiakban… 

Előbb azonban hallgassuk most meg ezt az elsődleges, még csak egyszerű szöveges videóval megosztott változatot is ugyanebből a dalból: 

Unplugged

Miután tehát januárban kijött az első, szöveges videó, majd áprilisban megjelent Erlendur Sveinsson klipje, egy hónappal később már az akusztikus változat is elkészült a Midnightból: 2020. május 15-re időzítették a zongora- és hegedűkísérettel feldolgozott verzió feltöltését. HOSH tehát alaposan megfuttatta ezt a zeneszámot, rádolgozott arra is, hogy minél többféle ízlést és igényt kielégítsen a dal különböző megjelenési formáival. Természetesen az akusztikus változatban is Jalja énekel. 

A különbségek azonban szignifikánsak az érdeklődés mértékében: az akusztikus változatra a korábbiakhoz képest máig is mindössze „alig” félmilliónyian voltak kíváncsiak. 

Jöjj hát, jöjj hát…

Arról pedig már Jalja Instagram-oldaláról (is…) értesülhettünk, hogy a Midnight aranylemezes lett:

 

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Jalja (@jalja_official) által megosztott bejegyzés

Aki olvasta Suzanne Collins regényét, Az éhezők viadalát, vagy látta a belőle készült filmeket, az a fenti említése nyomán már egyből rájöhetett, hogy az abban kulcsfontosságú Bitódalról van szó – eredeti címén: The Hanging Tree –, amikor a szöveg eredetéről beszélünk. Azt mondtuk ugyanis, hogy miután HOSH, az alkotók egyike megkapta 1979-től a zenei alapokat, a dal instrumentális változatát, rögtön kihallotta belőle a Bitódal szövegét. A Bitódalra ismert a felvétel lüktetésében… Ő vette fel Jaljával és mixelte rá az éneksávot az előkészített alapokra. 

A dal közismert ismétlődő sora: 

Angol változatban: Are you, are you… 

Magyar fordításban: Jöjj hát, jöjj hát… 

A Bitódal Az éhezők viadalában eredetileg egy „régi” népdalként, népi énekként, balladaként tűnik fel, ami hamarosan – apróbb módosításokkal – a lázadás, a felkelés, az ellenállás himnuszává válik. A dal konkrét története és jelentése így már többsíkúvá válik, többféleképp is értelmezhető, és különböző kontextusokban más és más jelentése is lehet. 

Különböző kontextusokban mást és mást szimbolizál.

Az alábbi filmrészletben Katniss Everdeen – akinek szerepét Jennifer Lawrence alakította a trilógia filmadaptációjában – énekli a dalt, s bár a jelenet még népdalként kezdődik, annak végén már a lázadás indulójaként hallhatjuk:

 (Folytatjuk)

(Szabad Magyar Szó, 2026. május 21.)

Magyar Péter: Egy világ tanulta meg kimondani, hogy „árad a Tisza” + VIDEÓ

 A Szabad Magyar Szó közli Szabó Palócz Attila tudósítását a budapesti rendezvényekről.

*

Magyar Péter: Egy világ tanulta meg kimondani, hogy „árad a Tisza” + VIDEÓ
Tömegek vettek részt Budapesten, a Kossuth téren megszervezett Rendszerváltó népünnepélyen – „Ma minden szabadságszerető ember a világon szeretne egy kicsit magyar lenni”

Megbecsülni is nehéz lenne, hányan gyűltek össze szombaton Budapesten, a Kossuth téren Magyar Péter hívására, a Rendszerváltó népünnepélyre: a helyszínen és a környező utcákban megmozdulni sem lehetett, órákig tartott eljutni egyik pontból a viszonylag közeli másikig, ami rendes körülmények között nem volna több két és fél, három perces laza sétánál. Annyian voltak, hogy a mobilhálózatok egyszerűen nem bírták a terhelést, nem volt térerő, a telefonok nem működtek. Az emberek kivetítőkön követték a parlamentben zajló eseményeket, a szavazásokat, a miniszterelnöki eskütételt, és hangos véleménynyilvánítással reagáltak arra is, amikor Sulyok Tamás államfőt mutatták a kamerák. Ilyenkor rendszeresen felhangzott a „Mondjon le! Mondjon le!” skandálás.

Az érdeklődők már délelőtt gyülekezni kezdtek, s bár már akkor is sokan voltak, de a tér még átjárható – és átlátható – volt, a zöldfelületeknek köszönhetően inkább hasonlított a környezet kellemes családi piknikezésre a napsütéses tavaszi időben, mint politikai nagygyűlésre. Valamikor az ebéd utáni időben, délután kettő körül telt be teljesen a Kossuth tér, hogy szinte még lépni sem lehetett. A tömeg a kivetítőkön követte, hogy mi zajlik odabent, a Steindl Imre által tervezett Országházban, amit Magyarország új miniszterelnöke az elmúlt napokban előszeretettel nevezett a világ legszebb épületének. S valóban, a változások első szele már a reggeli órákban megérinthette az oda belépőket: a tévéstábok, riporterek, újságírók láthatóan élő egyenesben döbbentek meg azon, hogy Kövér László, a korábbi fideszes házelnök önkényes és öncélú szigorgyakorlásának ciklusai után végre ismét szabadon lehetett mozogni az épületben, meg lehetett szólítani politikusokat, képviselőket, sőt, még (leendő) minisztereket is a folyosón, ők pedig nem menekültek a kérdések elől, nem „angolnáztak” el sietve, hanem megálltak, és készségesen válaszoltak. Úgy tűnt, mintha az újságírók annyira elszoktak volna ettől, hogy idegenül érezték magukat a normális körülmények között.
Hatalmas kivetítőket nemcsak a Kossuth téren, hanem a környező, a forgalom elől erre az alkalomra lezárt utcákban is felállítottak. Az összegyűltek pedig, akik ezeken követték a bent zajló eseményeket, valósággal együtt éltek a történésekkel: tapsoltak vagy éppenséggel ovációval fogadták, ha valami kedvükre való hangzott el, illetve fújoltak, skandálni kezdtek, amikor a kamerák például Sulyok Tamás köztársasági elnököt mutatták. „Mondjon le! Mondjon le! Mondjon le!” – hangzott fel ilyenkor a skandálás. Az államfő ugyanis távolról sem tartozik a legnépszerűbb politikusok közé, sőt, épp ellenkezőleg, vélhetően a legelutasítottabb magyar közéleti szereplők egyike a Kossuth téren összegyűlt tömeg szemében. Hatalmas üdvrivalgás fogadta például, amikor az immár beiktatott Magyar Péter miniszterelnökként elmondott első beszédében felszólította azokat a közjogi méltóságokat és intézményvezetőket, „akik az elmúlt rendszer politikai kiszolgálóivá váltak, vagy mindig is azok voltak, legyen bennük egyszer bátorság szembenézni a saját felelősségükkel, és félreállni Magyarország demokratikus megújulásának az útjából”. Mondjanak le ma, de legkésőbb május 31-ig, és kezdje a sort rögtön Sulyok Tamás államfő – fogalmazott, miközben a megnevezett ott ült a díszpáhpolyban. Az a Sulyok Tamás, akit „ma itt hallhattunk” a nemzet egészének képviseletéről, jogállamról beszélni, két év után először a jogállamért aggódni. Ironikus, hogy ez az elmúlt két évben nem sikerült – jegyezte meg Magyar Péter.
A parlament alakuló ülésének egyik vendége volt Német László bíboros, a Belgrádi Főegyházmegye érseke is, aki erről a Facebookon tett közzé egy bejegyzést. „Megtisztelő, hogy ma itt lehetek. Isten áldja az új Országgyűlést és Magyarország új kormányát, Isten áldja Magyarországot” – írta.

 

A protokolláris események után Magyarország új miniszterelnöke a Kossuth téren is beszédet mondott. Itt arról beszélt, hogy „a mai nap egy közösen megtett hosszú útnak és annak a közös hitnek a beteljesedése, hogy Magyarország képes újra talpra állni, újra hinni önmagában, és újra közös hazája lenni minden magyar embernek”. Mint mondta, az Országház, amely évekig „az elnyomás, a hatalmi gőg, a kivagyiság szimbóluma” volt, most „a tiétek, visszavettétek”, a „ti képviselőitek ülnek ott újra, minden magyar ember képviselői”. Kitért arra is, hogy ezt a történetet nem pártközpontokban, nem propagandagépezetek írták: „Ti írtátok munkával, hazaszeretettel, reménységgel, aggodalommal, eltökéltséggel és derűvel. Ez itt most a ti rendszerváltásotok, a ti hazátok, a ti Országgyűlésetek”. Magyar Péter köszönetet mondott ezért az embereknek, majd hozzátette még, hogy a földkerekség minden kontinense elámulva, irigységgel figyelte és figyeli a csodát, amit a magyar emberek véghez vittek és visznek, és egy világ tanulta meg kimondani, hogy „árad a Tisza”. Ma minden szabadságszerető ember a világon szeretne egy kicsit magyar lenni – jegyezte meg.

Fél hatkor kezdődött a Legyen tánc című zenés program. A vidám és ünneplő közönség előtt elsőként a Vígszínház fiatal művészei a Csíki kórus közreműködésével adták elő a Mi vagyunk a Grund című dalt A Pál utcai fiúk című musicalből. Őket Molnár Ferenc Caramel követte, aki legelső sikeres számát, a Szállok a dallal-t adta elő az Országház lépcsőjén. Presser Gábor ötvenegy évvel ezelőtt született szerzeményét, a Locomotiv GT által ismertté tett Neked írom a dalt adta elő. Hozzá és muzsikustársaihoz a dal közepén Wunderlich József színművész és Mehringer Marci csatlakozott, ezzel több generáció zenélt egyszerre a színpadon.

Ezután következett a meglepetésvendég, aki az Egyesült Királyságból érkezett. Jalja (Georgina Revell) 2020-as slágere, a Midnight korábban az április 12-i választás éjszakáján a Tisza Párt Batthyány téri eredményváróján is elhangzott, és Hegedűs Zsolt, a párt egészségpolitikusa fergeteges táncot járt rá. A Kossuth téren Jalja immár élőben adta elő a dalt, amelyre az azóta egészségügyi miniszterré jelölt Hegedűs Zsolt ismét táncra perdült – néhány jelenlévő képviselő- és kormánytársa is beszállt a buliba.

A Kossuth téri rendezvény hivatalos része ezzel véget ért, de kezdetét vette egy táncos afterbuli, amely a tervek szerint késő estig tart majd.

Szabó Palócz Attila

(Szabad Magyar Szó, 2026. május 9.)