Agybahatolás

A Szabad Magyar Szó magyar fordításban közli Ljudmila Janković Gubik írását.

*

Agybahatolás

Már régóta egyértelmű, hogy mi itt mindannyian kissé ütődöttek vagyunk, másként vélhetően nem is élhetnénk túl országocskánkat.
Ami érdekessé teszi a dolgokat, az az indoktrináció, az a befolyásolt tanítás, amelyet évtizedek óta követnek el ez ellen a nép ellen, amely miatt azt hisszük, hogy mindenki bennünket gyűlöl. Pusztán azért, mert a hatalmon lévők folyamatosan ezt sulykolják belénk.
Gyűlölnek bennünket, mert… Mik is vagyunk?
Igazság szerint a világ fele azt sem tudja, hogy létezünk, arról pedig, hogy milyen keményen tudjuk az államfőknek megmondani a magunkét, ékesen tanúskodott országunk bőbeszédű elnökének kissámlin való üldögélése néhány évvel ezelőtt.
Amikor valaki megkérdezi a párttagokat, hogy a vezér részéről melyik kötelezővé tett narratívát tanulták meg fejből, hogy miért is gyűlöl bennünket éppen mindenki, a kérdezettek rendszerint újabb betanult történeteket mondanak fel, s a jó példán felbuzdulva, melyet ugyancsak a vezénylő fejedelem kínál, mindenre válaszolnak, csak a feltett kérdésre nem.
Lényegében mindig szóba kerül (Dragan) Đilas, Soros György, vagy ki tudja, még ki nem, aminek természetesen semmi köze a valósághoz, de na. Amennyit azt a Đilast emlegetik, remélem, hogy a rengeteg csuklás ellenére még életben van, ha pedig ennyi érv szól ellene, miért nincs már az az ember börtönben? Na, ezt sem lehet tőlük megkérdezni. Mármint kérdezni éppen lehet, de választ nem érdemes várni.
A hatalom alattvalói egyikének legújabb hülyeségén könnyesre nevettem magam, habár az eset inkább tanúskodik arról, hogy ők úgy általában mennyire műveletlenek, s mennyire képtelenek kifejezni a gondolataikat.
Történt ugyanis, hogy Aleksandar Šapić, Belgrád távozó főpolgármestere nemes egyszerűséggel kijelentette: behatolt a lakosságba, behatolt Belgrád polgáraiba. Szerencsétlen fővárosiak, Šapić megdugta őket, ők pedig észre sem vették…
A viccet félretéve, soha nem fogom megérteni, hogyan juthatunk el odáig, hogy a világ egyik legjobb vízilabdázója előbb a Szerb Haladó Párt tagjává, majd a párt főbizottságának alelnökévé válik. Ez még csak nem is a mélyre süllyedés, ez valami olyasmi, amitől Isten óvjon mindenkit, amire nincs is jó szó. Az hagyján, hogy az illető politikailag aktív korában összehordott eget-szelet, de hogy erre mi szüksége volt, senki sem érti.
Egyébként érdemes körbenézni, bárki láthatja, hogy kik is az említett párt tagjai. Tisztelet a kisszámú kivételnek, ezek az emberek nem tudják szavakba önteni a gondolataikat, olyan kifejezésekkel dobálódznak, amelyeket valaha, valakitől hallottak, de lövésük nincs, mit jelentenek, mindenki hibás mindenért, csak ők az ártatlanok, hajtogatják papagájként a megrendelt szöveget. Komolyan, kérdezzen bárki bármit ezektől az emberektől, azt fogja tapasztalni, hogy ugyan lényegében semmiről nincs fogalmuk sem, de kész, bemagolt válaszokat bármikor képesek felmondani.
– Hány óra van?
– Fogalmam nincs, de biztos, hogy ehhez Đilasnak köze van, rettent sok pénzt lopott el, kifosztotta az államot, bla-bla-bla…
Tisztázzuk: nem védem én Dragan Đilast, még csak nem is ismerem, de a válaszok, amelyeket az említett csoport tagjai adnak, már nem is nevetségesek, egyszerűen sértőek az intelligencia, a józan ész számára.
Az említett csoport jó része még a tulajdon anyanyelvét sem beszéli, nemhogy egy másikat. A mindenféle sebtében nyomtatott diplomákról beszélni sincs kedvem, két mondat után nyilvánvalóvá válik, kivel van az embernek dolga, ezek valami idegen bolygóról érkeztek. Ilyen képzetlen, műveletlen káderállomány sehol a világon nincs. És most nem is a diplomákról, hanem a tényleges képzettségről beszélek.
Sokat lehet leszűrni egy adott emberről a beszédmódjából, a vele folytatott beszélgetésből. Ha a hatalmon lévő párt alattvalójaként folyamatosan ugyanazt a választ szajkózza valaki, függetlenül attól, hogy milyen kérdést tettek fel neki, akkor ott nem sok jóra kell számítani. A saját fejükkel gondolkodó embereknek SAJÁT álláspontjuk van, képesek egy adott kérdésre a SAJÁT szavaikkal válaszolni, nem ismételgetik folyamatosan mások betanult mondatait.
Olyanok szabják a sorsunkat, olyanok basáskodnak felettünk, akik önálló gondolkodásra képtelenek.
Úgyhogy jól gondolja meg mindenki, mit tesz az előttünk álló választásokon.
Az a MUSZÁJ VOLT már régen nem érv.
A legrosszabb, ami az emberrel történhet, az, hogy a gyermekei (meg úgy általában, a jövő nemzedéke) szégyellik magukat miatta. Önök, akiknek MUSZÁJ VOLT, sajnos, a jövő nemzedékei előtt fognak felelni tetteikért, azoknak, akiknek nem marad más hátra, minthogy mélyen szégyelljék magukat önök miatt, amikor egyszer megértik, hogy önök mit tettek és hogyan éltek.
Amit valóban MEG KELL TENNIÜK és MEG KELL TENNÜNK mindannyiunknak, az az, hogy olyan erőkre szavazzunk, akik jobbá teszik hazánkat, akik segítenek hazánknak a gyógyulásban, hogy a gyermekeinknek legalább jövőjük legyen, hogy az unokáinknak ne bűnözők és utcalányok legyenek a példaképei, s hogy felfogják: a valódi, ténylegesen megszerzett tudásukat senki sem veheti el tőlük. S hogy a trafikok végre újságot áruljanak, ne diplomákat.
Talán ők képesek lesznek hamvaiból újjáteremteni ezt az országot, gyökeresül megsemmisíteni az általános korrupciót, ismételten az oktatás és kultúra helyszínévé tenni az iskolát, az utcákat, a mozikat, a koncerteket…
Nagyon sok munka lesz.
Ami most van, az pedig a közvetlen agybahatolás. Hogy ne fogalmazzak durvábban.

Ljudmila Janković Gubik

(Szabad Magyar Szó, 2023. november 21.)

Álnéven jegyzett cikkel kritizálja a kormányt az RTL

A Transzparens Újságírásért Alapítvány honlapján Hegedűs Anna rátámad az RTL Klub megújult honlapjára.

*

Álnéven jegyzett cikkel kritizálja a kormányt az RTL

Ellenzéket támogató marketing kampány után álnéven jegyzett kormánykritikus cikkeknek is teret ad az RTL új híroldala.

Terjedelmes cikkben hasonlítja össze az RTL újonnan indult hírportáljának külsős szerzője a szerbiai és a magyar árstoppal kapcsolatos rendeleteket. A Transzparens megkeresésére az RTL elismerte, hogy a cikket szerző Kocsányos Pálma valójában nem létezik. A nevét titokban tartó szerző szerint a kormány csupán másolja a szerb rendelkezéseket, amelyek amúgy nem váltották be a hozzá fűzött reményeket, hatása érzékelhetetlen.
Alapítványunk megpróbált utána járni a Szabad Magyar Szó hírportálon, a vajdasági médiatér legolvasottabb online médiumán is publikáló Kocsányos Pálma személyének. Első körben az rtl.hu -t kerestük meg az alábbi kérdéseinkkel:

1. Kocsányos Pálma létező személy?

2. Amennyiben létező személy, miért nincs feltüntetve az impresszumban?

3. Amennyiben létező személy, esetleg tudnak elérhetőséget adni hozzá?

Megkeresésünkre a szerkesztőség rövidesen reagált is:

„Tisztelt olvasónk,

köszönjük a levelet! A cikket létező személy írta, aki álnevet használ, az impresszumban azért nem szerepel, mert külsős szerzőnk. Továbbítottuk neki az ön levelét.”

Ahogy arról korábban beszámoltunk, az RTL-nél nem ez az első alkalom, hogy közvetetten szólaltat meg kormánykritikus hangokat. A hírportál január eleji reklámkampánya olyan aktuálpolitikai kérdésekre utalva hívta fel a figyelmet a tények körüli szubjektív narratívák lehetőségére, amelyek a kormánynak kellemetlenek.

Hegedűs Anna

(Transzparens Újságírásért Alapítvány, 2022. január 17.)

Elhunyt Maletaški Krisztina, a Vajdasági RTV újságírója

A Szabad Magyar Szó közli Maletaški Krisztina halálhírét.

* 

Elhunyt Maletaški Krisztina, a Vajdasági RTV újságírója

Huszonnyolc éves korában elhunyt Maletaški Krisztina, a Vajdasági RTV munkatársa, a Kávé Kikivel című műsor arca. Az újságíró halálhírét a Vajdasági Rádió és Televízió honlapja közölte.
Maletaški Krisztina 1993-ban Zentán született. Általános iskolai tanulmányait az adai Cseh Károly Általános Iskolában végezte, majd a Zentai Gimnázium tanulója volt. Középiskolai tanulmányai befejezése után az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Kar Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékére iratkozott. Évek óta a Vajdasági Rádió és Televízió szerkesztőségének oszlopos tagja volt.
Néhány évvel ezelőtt saját ötlettől vezérelve elindította a Kávé Kikivel című műsorát, amelyben vajdasági és magyarországi közéleti személyiségekkel beszélgetett.
A temetésének időpontját később teszik közzé.

(Szabad Magyar Szó 2021. február 4.)

„Ahogy a becézgetés eltorzítja a szavakat”

A Szabad Magyar Szó kivonatos ismertetőt közöl a Kortárs irodalmi folyóirat online kiadásában korábban megjelent, Szabó Palócz Attilával készült interjúból.

*

„Ahogy a becézgetés eltorzítja a szavakat”

A legkisebb punk a világon, avagy játékból született és játékosságra ösztönző mesék és versek gyerekeknek

„Én tulajdonképpen véletlenül kerültem a gyermekirodalomba, némi túlzással, mert persze az sohasem véletlen, hogy gyermeke születik az embernek. Viszont az egyáltalán nem volt tervezett, hogy én egyszer még majd gyerekeknek kezdek el írni, verseket, meséket” – mondta el a magyarországi Kortárs című folyóirat online kiadásának adott interjúban Szabó Palócz Attila, vajdasági magyar író, költő, újságíró, lapunk rendszeres munkatársa.

„Korábban tulajdonképpen csak egy mesejátékot írtam az Újvidéki Rádió hangjátékműsorainak, s azt is az intézmény akkori dramaturgjának személyes, baráti kérésére. Így visszagondolva, és a gyermekek szempontjából nézve, az a szöveg hemzsegett akkor a horrorisztikus elemektől. Kutyákról szólt a mese, akiket elfognak a sintérek – úgy finomítottuk a kifejezést, hogy kutyapecérek –, majd pedig reggel az iskolába tartó gyerekek szabadítják ki őket a sintértelepről. Ez még az egyetemi éveim legelején történt, rögtön, első éven. Színművészetire jártam, s nekem akkor hatalmas élmény volt, hogy ismert színházi személyiségek dolgoztak a darabomon, népszerű vajdasági magyar színészek játszották a szerepeket. Bennük pedig volt annyi kollegialitás, hogy ötleteket, tippeket, tanácsokat adtak. Bakota Árpád színművész például arról beszélt, hogy nem érti annak a szerepnek a funkcióját a darabban, akit ő játszott, s ebből én nagyon sokat tanultam azzal kapcsolatban, hogyan kell mozgatni az egyes alakokat egy hangjátékban. Kovács Frigyes azt dicsérte, hogy milyen jól tudok párbeszédben gondolkodni, s nem írok döcögős, szögletes, erőltetett dialógusokat… Azon a szövegen akkor persze már nem változtathattam, hiszen felvették, a rádió bemutatta, de a későbbiekben, az újabb műveimben nagy hasznát vettem ezeknek a hozzászólásoknak” – mesélte Szabó Palócz Attila. Az interjú abból az alkalomból készült, hogy a szerzőnek hamarosan egyszerre jelenik meg három gyermekkötete a FEM, vagyis a Free European Man kiadó gondozásában.

Ezek közül a könyvek közül kettőt már ismerhet a vajdasági magyar közönség, ugyanis 1996-ban jelent meg a Fityisz című gyermekverskötet, 2000-ben pedig A falevélke új ruhája című verses- és meséskönyv. Mára már mindkettő teljes példányszámában elfogyott, könyvesboltokban egyik sem elérhető, és a kiadók raktárában sem találni már belőlük példányokat, legfeljebb csak antikváriumokban lehet alkalomszerűen ráfutni ezekre a könyvekre. Ez indokolta újbóli kiadásukat is.

A harmadik, ugyanebben a sorozatban előkészületben lévő kötetet a Visegrád bércei címet kapta, és ebben a szerző A falevélke új ruhája megjelenése óta keletkezett újabb gyermekverseit, meséit, mesefeldolgozásait gyűjtötte össze. Szabó Palócz Attila így mesélt a korábbi gyermekköteteiről a magyarországi folyóirat munkatársának: „Néhány évvel később, 1994-ben megszületett a lányom, de én akkor még mindig nem gondoltam arra, hogy gyermekverseket írjak. Csak később, a közösen eltöltött időből, a lányommal való játszadozásból születtek az első gyermekverseim. Játszottunk, ökörködtünk, marhultunk, s közben szinte spontán módon, véletlenszerűen keletkeztek olyan szövegek, amelyeket utóbb érdekesnek, méltónak találtam arra, hogy lejegyezzem. Ezek lettek az első gyermekverseim, amelyek akkor egyébként nem várt sikerrel rögtön meg is jelentek. S ahogy folytattuk a játszadozást, egy idő után azt vettem észre, hogy csak úgy dőlnek ki a kezem alól a gyermekversek. Ezekből 1994-ben állt össze az első gyermekkötetem, amelyik Fityisz címmel jelent meg a Forum könyvkiadónál. Nekem pedig külön öröm volt, hogy a gyerekek, a szülők, az óvónők nagyon megszerették ezt a kötetet. Manapság is előfordul, hogy megismerkedek emberekkel, akik fejből mondják a Fityisz verseit, s amikor rájuk kérdezek, hogy honnan ismerik ezeket a szövegeket, nevetve válaszolják: »Háromgyerekes anyuka vagyok… Tudod te, hányszor fel kellett olvasnom nekik?«” – idézte fel élményeit a beszélgetésben a szerző.

Szabó Palócz Attila a kötet címének eredetét is felfedte az interjúban: „Tegyük hozzá, hogy ez a Fityisz nem azt jelenti, mint amilyen értelme ennek a kifejezésnek Magyarországon van. Én zentai vagyok, ott nőttem fel, Újvidéken jártam egyetemre, s amikor a lányom megszületett, mi még mindig Újvidéken éltünk. A fityisz kifejezést – az ujjal való, nemzetközileg is értelmezhető jelbeszéd megnevezéseként, »bemutatás« értelmében –, bevallom, én soha nem hallottam korábban. Mi ezt sem Zentán, sem Újvidéken nem használtuk. Lányomnak viszont egészen kicsi korában dús, erős haja volt, amit sehogyan sem tudtunk lefésülni, mindig felállt egy nagy kupacban a feje közepén, pont úgy, mint egy punk taraj. Talán zselézni kellett volna… Úgy is hívtuk őt abban az időszakban, hogy »a legkisebb punk a világon«. És ez a spontán módon folyamatosan újraképződő punk taraj amolyan fickós külsőt kölcsönzött a kisgyermeknek. Ezért kezdtünk hát úgy is hívni, fickó, fitykó, fityisz és így tovább, már ahogyan, ugye, a becézgetés eltorzítja a szavakat. A Fityisz szót tehát én a lányom megnevezéseként írtam fel címként a kéziratra, amikor leadtam a kiadóban. Nem is gondoltam a szónak erre a másik értelmére.”

(Szabad Magyar Szó, 2020. március 14.)

Szabó Palócz Attila

Az interjú teljes terjedelmében elérhető a Kortarsonline.hu oldalain:

Traumából gyermekirodalmat - interjú Szabó Palócz Attilával

Hamarosan megjelenik a vajdasági származású Szabó Palócz Attila új kötete, amely a sokoldalú alkotó két gyerekverskönyvének átdolgozott kiadása lesz. A színészként, színházi rendezőként és újságíróként is jelentős teljesítményeket magáénak tudó szerző a meseírás rejtelmeiről is mesélt, és arról, hogy mit jelentett számára az írás a háborúban.

Teljesen mindegy, hogy a világ mely szegletében magyar az ember

A Szabad Magyar Szó kivonatos tatalmi összefoglalóban ismerteti Bence Erikával készült, a Tiszatáj című folyóirat online kiadásában megjelent interjút.

*

Teljesen mindegy, hogy a világ mely szegletében magyar az ember

Bence Erika: A publicisztikát alacsonyabb szintű, sőt lenézett tevékenységként kezelték – és akként kezelik még ma is

„Akárcsak a politikai határok, úgy a nyelvi és a kulturális korlátok is csak időlegesek és képlékenyek. Lehet, hogy eljön majd az az idő, amikor mindegy lesz, hogy hol, a világ melyik szegletében magyar az ember. Mert mindenhol lehet” – fogalmazott a Tiszatáj című folyóirat online kiadásának adott interjúban Bence Erika irodalomtörténész, egyetemi tanár, aki nemrég rendezte sajtó alá az elmúlt időszakban különböző lapokban és folyóiratokban megjelent publicisztikai írásait. Az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Karának tanára eddig tizenhárom kötettel jelentkezett, elsősorban tudományos munkákkal, de találhatunk művei közt regényt és novelláskötetet is. Pályáját újságíróként kezdte, ezért nem meglepő tőle, hogy töretlenül érdeklődik a sajtó világa iránt, és rendszeresen jelentkezik publicisztikai írásokkal is, mégis most először áll közönség elé ilyen műfajú kötettel. A Vajon mitől retteg? című könyv várhatóan az idei Ünnepi Könyvhétre jelenik meg a FEM, vagyis a Free European Man kiadó gondozásában.

Az interjúban Bence Erika elmondta: igaz ugyan, hogy „19. századi magyar irodalmat, illetve a korszakkal és a jelenséggel összefüggő tárgyakat tanítok, illetve ahogy a hivatalos meghatározás mondja: szűkebb kutatási területem a magyar irodalomtörténet – komparatisztikai és elméleti összefüggésekkel. És az is tény, hogy a 18. század végén, illetve a 19. század elején alakultak ki olyan műfajok és beszédmódok, amelyek a magyar nyelvű sajtó konstituálódásával nyertek teret a magyar kultúra és irodalom alakulástörténetében. Egyszerűen szólva: a 18. század végén alapították az első magyar nyelvű lapokat és folyóiratokat, mint a Magyar Hírmondót, a Magyar Museumot, az Orpheust, az Urániát és másokat. S ha innen tekintünk végig a rákövetkező alakulástörténeti folyamatokon – ami inkább szövevényes képet alkot, mintsem az írók egymásutánját jelenti –, akkor azt látjuk, hogy a legnagyobbak, Kármántól Mikszáthig, Adytól, Kosztolányitól Esterházyig, Parti Nagyig, Darvasiig és Dragománig, mindannyian fontosnak tartották és tartják ma is a közírás formáit: a röpiratot, a pamfletet, az esszét, a tárcát, a karcolatot. De a kérdés az én szempontomból nem ilyen értelemben függ össze a hivatásommal, hanem inkább a műfaj, a beszédmód megítélése szempontjából.”

Újságírói kérdésre válaszolva az egyetemi tanár hozzátette még: „Arra gondolok, hogy egyetemi körökben, részben a tudományos követelményrendszer kényszerei miatt – mivel tudományos kutatói szempontból nem értékelhető, azaz nem hoz kompetenciapontokat –, a publicisztikát alacsonyabb szintű, sőt lenézett tevékenységként kezelték és kezelik, még akkor is, ha az ember ezt a két területet jól disztingválja, s még véletlenül sem helyettesíti be egymással. Én nem »odafordultam«, hanem igazság szerint el sem fordultam a publicisztika különböző változataitól és műfajaitól, köztük a politikai diskurzustól sem. Arról van szó, hogy újságíróként kezdtem a pályafutásom, s miután tanári és kutatói pályára léptem, majd tudományos fokozatokat szereztem, és előléptem a lehetséges tanári ranglétrán, akkor sem fordítottam hátat a közírói szerepnek.”

Előkészületben lévő kötetéről így vallott a szerző: „A kézirat, amelynek könyv alakban való megjelenését az idei Ünnepi Könyvhétre tervezzük a kiadómmal, irodalmi, közéleti és politikai publicisztikát: esszéket, tárcákat és vitacikkeket tartalmaz. Az óvatos megfogalmazás abból ered, hogy az eddigi könyvkiadási pályázatokon, amelyekre beadtuk a kéziratot, egyelőre nem nyert támogatást. Különböző bizottságok tagjaként azonban már magam is több alkalommal belülről láttam, hogyan zajlik mifelénk a pénzosztás ilyen téren. Fel is szólaltam miatta: kikérték maguknak a jelenlevő pártkáderek – tehát hatékony nem voltam, de legalább megtettem, amit az adott pillanatban tehettem! Egészen kicsinyes személyeskedés és tendenciózusság határozza meg, hogy ki kap és ki nem kap támogatást. Tapasztalatból tudom – tizenhárom önálló kötetem jelent meg eddig –, hogy minden kézirat, amelyet kiadásra érdemesnek tart a szakma, előbb-utóbb megjelenik valahol. Tíz kötetem esetében is hasonló volt a helyzet, vagyis első körben nem kapott támogatást! De a kuratóriumoktól függetlenül is akad majd olyan támogató, aki lát benne fantáziát, vagy fontosnak tartja, hogy ezek a tartalmak az olvasó kezébe kerüljenek.”

A BENCE ERIKÁVAL KÉSZÜLT INTERJÚ TELJES TERJEDELMÉBEN ELÉRHETŐ A TISZATÁJ HONLAPJÁN:

Kipillantani az üveglap mögül

BESZÉLGETÉS BENCE ERIKA IRODALOMTÖRTÉNÉSSZEL A mai fiatal nem dől be a képmutató közvélekedésnek, miszerint „jobb szegénynek lenni, mint gazdagnak!"; vagy, ahogy a sorkatonaság szükségességéről időnként felvillanó álvitában gyakran elhangzik: „kényszer nélküli élet helyett szükséges, hogy a sorkatonaság soraiban edződjön!" A mai fiatal nem hiszi el, hogy ezek a tartalmak igazak.

(Szabad Magyar Szó, 2020. március 7.)

Bence Erika

Megalakult a FüVÉSZ

A Szabad Magyar Szó közzéteszi a FüVÉSZ megalakulásáról készült közleményt.

*

Megalakult a FüVÉSZ

Nem formális szervezetként szombaton, Topolyán megalakult a FüVÉSZ, a Független Vajdasági Értelmiségiek Szövetsége, amely céljai közt határozta meg, hogy az elmúlt időszakban mesterségesen kialakított politikai megosztottság helyett – és annak ellenében – egységes cselekvésre, közös fellépésre, együttműködésre biztassa és késztesse a vajdasági alkotókat.

A FüVÉSZ megalakulását megalapozta a felismerés, hogy a vajdasági magyar irodalomnak nincs egységes írószervezete, és ez a hiányosság már évtizedek óta megnehezíti, hátráltatja, esetenként pedig el is lehetetleníti a vajdasági magyar alkotók érdekérvényességét – sok esetben pedig az érvényesülését is. A szövetség ezért írószervezetként is kíván működni, és ezzel segíteni azoknak az alkotóknak a munkáját, akik hitelesen és kompromisszummentesen tudják képviselni kultúránkat itthon is, Magyarországon is, és a nagyvilágban.

A FüVÉSZ érdekelt egy olyan könyvkiadó létrehozásában, amely felkarolja és támogatja a független, mellőzött, a politikai kirekesztettség miatt háttérbe szoruló alkotókat, s nemcsak publikálási lehetőséget, hanem szereplést, különböző, rangos hazai és külföldi szakmai rendezvényeken való megjelenési lehetőséget is biztosít a számukra.

A FüVÉSZ nem érdekelt az ideológiai-politikai megosztottság további elmélyítésében, ezért nézeteiktől, meggyőződésüktől, elkötelezettségüktől és párthovatartozásuktól függetlenül várja soraiba azokat az alkotó egyéniségeket, akik fontosnak tartják, hogy megőrizzük – illetve helyreállítsuk – kultúránk sokféleségét, hogy ezzel is lehetőséget teremtsünk az építő jellegű, konstruktív párbeszédre, a közös értékeink megbecsülésére és megőrzésére.

A FüVÉSZ-nek nem célja tagságának tömegesítése, ellenben szívesen látja tagjai között mindazokat az érdeklődőket, akik egyetértenek célkitűzéseivel.

A topolyai alakuló összejövetelen a FüVÉSZ kezdeményezői Bence Erika irodalomtörténészt, egyetemi tanárt választották a szövetség elnökének.

A szombati megalakulást azért tekintik egyelőre – átmenetileg – nem formálisnak, mert egyetértettek abban is, hogy elindítják a szervezet bejegyzésének folyamatát, és a formális megalakulást a szövetség hivatalos bejegyzéséhez kötik majd.

A FüVÉSZ megalapításának kezdeményezői:

Bajtai Kornél

Basity Gréta

Bence Erika

Mihájlovits Klára

Szabó Palócz Attila

Tomek Viktor

Yugovich, Robert

Zámbó Illés

Permanens forradalomban (2.)

A Családi Kör közli Szabó Palócz Attila sajtótörténeti sorozatának folytatását.

*

SAJTÓTÖRTÉNETI FELJEGYZÉSEK
Permanens forradalomban (2.)
Egy évvel ezelőtt indult a Szabad Magyar Szó

Egy évvel ezelőtt, 2016. október 23-án, az ötvenhatos magyar forradalom és szabadságharc hatvanadik évfordulóján jelent meg a világhálón a Szabad Magyar Szó című független vajdasági magyar közéleti portál. Való igaz, az elmúlt egy esztendőben sokan úgy tekintettek erre, mint egyfajta „ellenforradalmi” csínyre, s igyekeztek marginalizálni az internetes lapot, vagy éppenséggel tudomást sem vettek róla. Sőt, olyanok is voltak, akik a létezését is megkérdőjelezték. Talán éppen ezért is fontos, hogy lássuk, mit látnak benne mások, úgymond kívülről nézve.

Mindazok, akik korábban, még a Szabad Magyar Szó indulása előtt (de természetesen azóta is…) hozzájárultak a vajdasági magyar közéletben ahhoz, hogy kialakuljanak a jelenlegi állapotok – vagyis, hogy eltűnjön a szólásszabadság, egyeduralkodóvá váljon az egyszólamúság, felülről diktált tézisek közé biggyesszenek kérdéseket az újságírók, s munkájuk a mikrofonállvány szerepkörében teljesedjék ki, ellentmondást nem tűrő „vezérek” irányítsanak mindent –, nos igen, ők voltak a leghangosabbak a független közéleti fórum elleni támadásokban az elmúlt egy esztendőben. Amikor kell, természetesen vitatkozunk és érvelünk, de meggyőzésükre – akárcsak az olvasó meggyőzésére is – elsősorban munkánk minőségét és magatartásunk következetességét, egyszersmind a kettő összességéből adódó szakmai elkötelezettségünket tudjuk felkínálni, azok szellemében is, akik emléke előtt kegyelettel fejet hajtunk az októberi megemlékezéseken, s akiket gyakorlatilag már azzal is példaképül választottunk (talán nem is csak…) magunknak, hogy a Szabad Magyar Szó indulását épp az évfordulóra időzítettük.
Ha pedig szemelvényeket keresünk arra vonatkozóan, hogy ki és hogyan reagált fórumunk indulására, vagyis, hogy milyen megnyilvánulások övezték a Szabad Magyar Szó megjelenését az első napokban, az első pillanatban, akkor úgy foglalhatjuk össze a tapasztalatokat, hogy: Kaptunk hideget, de meleget is egyaránt…

Elsők az egyenlők között

Október 23-a tavaly vasárnapra esett. A vajdasági magyar sajtóban elsőként – reggel fél kilenc után három perccel – a Vajdaság Ma hírportál reagált a Szabad Magyar Szó megjelenésére. Basity Gréta azt írta: „Vasárnap délelőtt nem kis meglepetés érte azokat, akik beütötték az egyetlen vajdasági magyar nyelvű nyomtatott napilap internetes címét. A www.magyarszo.com címen ugyanis egy Szabad Magyar Szó feliratú logó fogadta az olvasókat, amely a honlap fejléce értelmében független közéleti fórum.”
A cikk korrekt módon összegezte, mintegy kivonatoltan ismertette a portál nyitó napjának anyagait és azok tartalmát, felsorolta a szerzőket és közölte az alapítók elképzeléseit, indokait a cselekvésre. Külön említette Purger Tibor Miért – és miért nem című írását, Vígi Zoltán Valódi kérdésre őszinte választ című vezércikkét, valamint Kókai Péter és Pressburger Csaba közösen jegyzett, Ahol a hír szent és a vélemény szabad című szövegét. „Akik a Facebookon megosztott magyarszós szövegekre kattintanak, őket a következő üzenet fogadja: »A keresett tartalom ezen a címen sajnos már nem érhető el. Ismerje meg és kövesse a Szabad Magyar Szót itt, ezen a honlapon«” – írta a Vajdaság Ma.
A szerb nyelvű N1 televízió, amely az amerikai CNN-nek a volt Jugoszlávia térségében működtetett hálózatához tartozik, honlapján fél tizenkettő után négy perccel közölte a Beta hírügynökségnek a Szabad Magyar Szó indulásáról kiadott jelentését. Összeállításukban idézték Vígi Zoltán alapító főszerkesztő nyilatkozatát, miszerint az új lapot kezdetben nagyjából tíz újságíró készíti, akik közül néhányan egyelőre nem írják alá teljes névvel a cikkeiket, amíg jogilag nem rendeződik a helyzetük.

Egy hírügynökségi jelentés alakváltozásai

Az N1 televízió honlapjának cikkében emlékeztettek arra is, hogy tavaly nyáron a Magyar Szó akkori szerkesztőségének egy része tüntetésen tiltakozott az ellen, hogy a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) túl nagy befolyást szerzett a lapban. Az újságírók – akárcsak a szakmai nyilvánosság – már akkor figyelmeztettek arra, hogy a Magyar Szóra hatalmas politikai nyomás nehezedik, mert a legerősebb vajdasági magyar párt rátelepedett az újságra és kizárólagos cenzúrát gyakorol – írták a jelentésben.
A GradSubotica című, magánkézben lévő szabadkai helyi hírportál szinte ugyanezzel a szöveggel és azonos tartalommal tette közzé a Beta hírügynökség jelentését. Az egyetlen különbség csak annyi volt, hogy ők más illusztrációt használtak a cikkükhöz.
Az Autonomija című politikai hírportál pedig nemcsak ismertette a Beta hírügynökség jelentését, de arra építve alaposan fel is dolgozta a témát. Egyebek mellett idézte az igazgatóbizottság („upravni odbor”) közleményét, amely jogi lépéseket helyezett kilátásba a domain visszaszerzése érekében. A testület álláspontja szerint ugyanis a Szabad Magyar Szó alapítói „eltulajdonították” a Magyar Szó szellemi tulajdonát, és – mint fogalmaztak – már a cégnyilvántartásban is úgy regisztrálták, hogy a Magyarszo.com internetes cím a nyomtatott lap kiadójának tulajdona. A Magyar Szó Lapkiadó Kft. igazgatóbizottságának ezek az állításai nem felelnek meg a valóságnak.

A sajtószabadság megilleti a nemzeti kisebbségeket is

Az Autonomija terjedelmes cikke idézte az igazgatóbizottsági közleményt, amelyben azt állították, hogy a Szabad Magyar Szó alapítóinak célja az volt, hogy zavart keltsenek az olvasókban, annak érdekében, hogy a saját politikai és ideológiai meggyőződésüket terjesszék, propagálják, népszerűsítsék. Kitértek arra is, hogy a testület véleménye szerint az, ami történt, példátlan lépés, és az újságírókhoz, értelmiségiekhez, a szellem embereihez méltatlan viselkedés. Mint írták, a Szabad Magyar Szó alapítóinak inkább egy saját honlapot kellett volna létrehozniuk, és azt felépíteniük, ahelyett, hogy eltulajdonítsák mások szellemi termékeit.
Az Autonomija cikke kitért arra is, hogy a Magyarszo.com soha nem is volt a Magyar Szó tulajdona – a cégregiszter tehát ilyesmit soha nem is tartalmazhatott –, s idézte Vígi Zoltán szavait, amelyek szerint a Szabad Magyar Szó tulajdonképpen a nyomtatott napilap vezető újságíróinak korábbi menesztése, kirúgása miatt jött létre. A lapvezetés által gyakorolt brutális politikai cenzúra a nyomtatott újságból kigyomlált minden olyan véleményt, amely nem egyezik az uralkodó politikai struktúrák álláspontjával, bírálatnak a lap hasábjain helye nincs, semmiféle más meggyőződésnek egyáltalán nem ad sem teret, sem publicitást.
A cikk ugyancsak idézte Purger Tibor, a Szabad Magyar Szó alapítójának szavait, amelyek szerint a sajtószabadság alapvető emberi jog, ami megilleti a nemzeti kisebbségeket is. A társadalomban senkinek sincs joga arra, hogy elnémítsa, elhallgattassa a más véleményeket, illetve azok képviselőit. A kisebbségi sajtót is megilleti a pluralizmus, és nem csak a felülről irányított egyszólamúság – idézték Purgertől. Történt mindez egy évvel ezelőtt.
A történet pedig azóta is töretlenül folytatódik tovább…
A Szabadmagyarszo.com internetes címen bárki élő egyenesben követheti!

Az érdeklődés középpontjába kerültünk
„● Korábban otthon, Vajdaságban színésznőként az Újvidéki Színház társulatának tagja volt, majd Magyarországon költőként az Élet ÉS Irodalom versszerkesztőjeként dolgozott. A kilencvenes évek első felében úgy határozta meg a helyzetét egy interjúban, hogy „eddig a színésznő tartotta el a költőnőt, most a költőnő tartja el a színésznőt”. Hogyan alakult ezeknek a kettősségeknek a története a későbbiekben?
– Azóta nagyon nagyot változott a helyzet. A költőnő ma már nem tarthatja el azt a másik személyt, aki vagyok. Érdekes módon most a képzőművészet került a nemzetközi érdeklődés fókuszába, amire én korábban nem is gondoltam volna. Igaz, a performance mindig fókuszban volt, s nem azt mondom, hogy eltartott volna, de bizonyos mértékben mindig fedezte az utazásaim költségeit. Így mégiscsak láthattam valamennyit a világból, mert költőnőként, színésznőként azért nem bírtam volna utazgatni sehová. Hiszen a színésznői fizetésem csak a legalapvetőbb egzisztenciális költségeim fedezésére volt elég, vagy arra sem. De a különböző meghívások, a hangköltészeti, vizuális költészeti fellépések, a performance-fesztiválokon való szereplések révén egy kicsit mégis utazhattam. És ezeknek, az akkoriban még csak mellékesnek tekintett tevékenységeimnek köszönhetően az érdeklődés középpontjába kerültek a vizuális munkáim, a kollázsaim, hangköltészetem. De nemcsak az enyém, hanem a hatvanas-hetvenes években a közép-kelet-európai térségben alkotó művészek munkái is. A volt jugoszláv, a magyar, a csehszlovák, a lengyel alkotók a világ művészettörténészeinek az érdeklődése középpontjába kerültek. Vagyis kerültünk! Így felfedeztek engem is valamikor a 2000-es évek elején, és akkoriban érkeztek az első kurátorok múzeumokból, mert rájöttek, hogy itt is volt ám nagyon erős művészet. Underground, ugye. Olyan művészet, amely nem volt hivatalos. Márpedig a miénk egyáltalán nem volt hivatalos: megcsináltuk, s aztán jól van, nekünk az jó érzés volt, de sokszor ennyiben is maradt minden. Ha elküldtük a műveket kiállításokra, azok ott ragadtak, soha nem kaptuk vissza, de örültünk, hogy beírhattuk az életrajzunkba, hogy itt is volt külföldön kiállításunk, meg ott is volt… De volt elég sok olyan munkám is, amit még nem küldtem el sehova, s akkor egyszeriben elkezdtek vásárolni tőlem. Akkor már nem volt állandó állásom itt, Magyarországon, tényleg a létminimum alatt éltem az újvidéki kis nyugdíjamból. Tehát a legjobbkor jött, hogy elkezdtek vásárolgatni tőlem, s a mai napig ez tartja el a költőnőt. Nem a színésznő, hanem a képzőművésznő.”
(Szabó Palócz Attila: Elveszve egy macho társadalomban, Szabad Magyar Szó, 2016. november 9.; interjú Ladik Katalinnal)

Van mire szerénynek lennie
„● Tom Hanks milyen ember?
– Nagyon rendben van, teljesen normális figura. Nyilván teheti, van mire szerénynek lennie, de ugyanezzel az erővel lehetne egy óriási tulok is. Nagyon közvetlen, nagyon normális, semmiféle szempontból nem hozza a másikat rossz helyzetbe sem úgy, hogy megjátszaná a megközelíthetetlen monolitot, sem úgy, hogy indokolatlanul »bratyizzon« az emberrel, amivel ugyancsak nem igazán lehetne mit kezdeni. Profi munkakapcsolatban voltunk, mindketten tudtuk, hogy három napig együtt fogunk dolgozni, nem játszhattuk folyamatosan a köztünk lévő áthidalhatatlan különbségeket, hiszen nem ez volt a dolgunk. Különben is, a szerepem szerint vízbe kellett volna fojtanom, tehát nem igazán lehettem tekintettel az Oscar-díjakra… Ő is jó akar lenni a szerepében és tudja, hogy ahhoz az kell, hogy én is jó legyek. És mindent megtesz ezért.”
(Mihájlovits Klára: Tom Hanks fojtogatója, Szabad Magyar Szó, 2016. október 26.; interjú Nagypál Gáborral)

(Családi Kör, 2017. október 26.)

Első az elsők között: A Vajdaság Ma hírportál tudósítása a Szabad Magyar Szó indulásáról (2016. október 23., 8:33)

Print Screen: Az N1 televízió honlapjának híradása a Szabad Magyar Szó indulásáról (2016. október 23., 11:34)

Permanens forradalomban

A Családi Kör közli Szabó Palócz Attila újabb sajtótörténeti sorozatának első részét.

*

SAJTÓTÖRTÉNETI FELJEGYZÉSEK

Permanens forradalomban

Egy évvel ezelőtt indult a Szabad Magyar Szó

„A helyzettel való közvetlen megismerkedés során kiderült, hogy mind a szovjet katonai parancsnokság, mind a magyar fegyveres erők parancsnokságának előzetes jelentései némiképp – negatív irányban – túlzónak bizonyultak; a katonákkal folytatott megbeszélés után átmentünk az MDP KV-be, ahol megbeszélést folytattunk Gerővel, Nagy Imrével, Kádárral, Szántó Zoltánnal, Hegedűssel, akik tájékoztattak bennünket a városban kialakult helyzetről és az általuk foganatosított intézkedésekről a rendzavarások felszámolása érdekében” – Anasztasz Ivanovics Mikojan (1895–1978) és Mihail Andrejevics Szuszlov (1902–1982) fogalmazott így az 1956. október 24-én Budapestről Moszkvába küldött, közösen jegyzett rejtjeltáviratában. Hozzátették még: „Az a benyomásunk alakult ki, hogy különösen Gerő elvtárs, de más elvtársak is túlbecsülik az ellenség erőit, és lebecsülik saját erőiket.”

„Moszkvai idő szerint 5 órakor a városban a helyzet ténylegesen a következő:

A felkelők valamennyi tűzfészkét felszámolták, most a legnagyobb, a rádiónál lévő tűzfészek felszámolása folyik, ahol körülbelül négyezer ember gyűlt össze. Kitettették a fehér zászlót ugyan, ám amikor a magyar hatóságok képviselői megjelentek, a kapituláció feltételeként Gerő elmozdítását jelölték meg, mely természetesen elutasíttatott. A mi parancsnokságunk azt a feladatot tűzi ki, hogy ezt a tűzfészket ma éjszaka meg kell semmisíteni. Jellemző, hogy itt a magyar munkatársak, de mindenekelőtt az államvédelmi munkatársak elkeseredett ellenállást tanúsítottak a felkelőkkel szemben, és itt csupán amiatt szenvedtek vereséget, hogy a hadianyagból kifogytak, és támadta őket egy, az engedelmességet megtagadó, pihent magyar zászlóalj is.”

A hiányzó lapok nyomában

Ennyit tudtak hát Moszkvában az ötvenhatos magyar forradalom és szabadságharc második napján, a Budapesten zajló eseményekről. Mikojan és Szuszlov aznap érkezett a magyar fővárosba és 31-éig tartózkodott Budapesten. Aznapi operatív jelentésük, amelyet úgynevezett rejtjeltáviratban küldtek meg a forradalmi események helyszínéről a szovjet birodalom központjába, mintegy három és fél évtizeddel később, 1993-ban jelent meg nyomtatásban magyar nyelven. A Móra Ferenc Könyvkiadó ugyanis akkor adta ki a Hiányzó lapok 1956 történetéből című kötetét a Zenit könyvek sorozatában. Válogatta, az előszót és az utószót írta: Vjacseszlav Szereda és Alekszandr Sztikalin. Fordította Bazsó Tibor, Bazsó Márton, Kádas Géza és Soproni András.

Forradalmi pillanatok, amelyekről a két szovjet vezető magatartása és véleménye szinte mindent elárult.

Alternatívák nélkül

S immár hatvanegy esztendő távlatából visszaolvasva Mikojan és Szuszlov sorait, felettébb sajnálatos módon azt kell látnunk, hogy hiába telt el időközben ez a bizonyos hatvanegy esztendő, hiába volt időközben egy rendszerváltoztatás Magyarországon (az egykori Jugoszláviát pedig röviddel a többpártrendszer bevezetése után nyomban szétdúlták a kilencvenes évek véres délszláv polgárháborúi…), hiába omlott össze a szovjet birodalom, s hiába éltünk korábban mi, vajdasági magyarok (no jó, én persze még csak gyerekfejjel…) egy mindettől a maga viszonylag elegáns módján elhatárolódó titói, önigazgatású, jugoszláv rendszerben… Mindhiába! Mert hat évtized múltán is azt kell látnunk, hogy ugyanezek a berögződések, ugyanazok a diktatórikus normák működnek a társadalom vezető struktúráiban, mint akkoriban. A „tűzfészkek felszámolása” napi szinten folyamatban van, mert ez a hatalom célja, és semmi más; s hiába tűzik ki esetenként a fehér zászlót némely ellenállók, kívánságaik, elvárásaik nem találnak meghallgattatásra.

Most nem Mikojan és Szuszlov írja a jelentéseket, nem Moszkva diktál, de a mozgástér nem kevésbé behatárolt.

Pedig – gondoljunk csak bele –, ha a vezető politikai erők csak fele annyi energiát fektetnének a saját munkájukba (s ha így valóban el is végeznék a dolgukat…), mint amennyit az ellenvélemények, a kritikák, a másként gondolkodók elhallgattatásába fektetnek, hol is tarthatnánk ma már…

Ma már piros betűs nemzeti ünnepünk az ötvenhatos magyar forradalom és szabadságharc kitörésének emléknapja; a leverésére, brutális elfojtására pedig gyásznapként emlékezünk. A forradalmak tehát nem múlnak el észrevétlenül…

Akármennyire szeretné is ezt a szabadságharcok leverése után felálló új hatalom.

Márpedig hat évtizeddel ezelőtt Vajdaságunk szerepe épp a forradalom szovjet leverése után, a megtorlások és a vérbosszú elől menekülő százezrek befogadása – és későbbi továbbküldése – révén értékelődött fel. Mi töltöttük be a kapu szerepét nemcsak a nyugati… de a szabad világ felé is! Hatvan évvel később azonban most szinte minden másképp van: a sajtó- és szólásszabadságunkért most – akárcsak egy évvel ezelőtt is! – nekünk, vajdasági magyaroknak kell kiállnunk. Ugyanolyan nyílt, ámde eltökélt naivitással, ahogyan egykor a szovjet tankokkal, páncélosokkal néztek farkasszemet a pesti srácok. Tisztelet emléküknek! Mert – s idézzük csak ismét Mikojan és Szuszlov rejtjeltáviratának szövegét: „Az elvtársak azon a véleményen vannak, hogy a magyar hadsereg rosszul viselkedett, bár a debreceni hadosztály derekasan helytállt. A magyar matrózok, akik a Duna rakpartjain járőröztek, és különösen, mint ezt már említettük, az államvédelem katonái és munkatársai jól helytálltak.” S a titkosított és szigorúan bizalmas, a levéltárak és archívumok rejtett zugaiban, porosodó sötét mélységeiben évtizedeken át karhatalmisták által őrzött soraikat persze a történelem már rég megcáfolta.

Egy évvel ezelőtt, 2016. október 23-án, az ötvenhatos magyar forradalom és szabadságharc hatvanadik évfordulóján indult a Szabad Magyar Szó – tisztelegve ezzel az áldozatok emléke előtt is –, hiszen az elnyomással, elhallgattatással szembeni küzdelemnek nincs alternatívája… A hat évtizeddel későbbi szellemi elnyomás, ha eszközeiben és módszereiben különbözik is, semmivel sem különbözik elődjétől, s jól példázzák ezt a mai, vajdasági magyar politikai viszonyaink is. Azzal pedig, hogy az egyensúly helyreállításán ügyködünk, így kerülünk automatikusan, szándékainkon kívül is egy permanens forradalomba. S ez tulajdonképpen még csak nem is a mi megfogalmazásunk vagy a hitvallásunk, még ha vállaljuk is, hanem – mint összeállításunkból majd kiderül – tevékenységünket értékelve mások fogalmazták meg.

Ezúton is, egy év távlatából is köszönjük!

Az elkendőzés helyett

Az ötvenhatos magyar forradalom és szabadságharc hatvanadik évfordulóján indult hát a Szabad Magyar Szó című független vajdasági magyar közéleti portál, s mint már mondtuk is, ezzel is tisztelegett a hősök és áldozatok emléke előtt. Példaképeket persze mindenfelé találhat magának az ember, ehhez bizony bőséges a történelmi kínálat, a forradalmi szellemet azonban mindig kiérleli valami – leggyakrabban az elnyomás. Az tehát, hogy milyen példaképet választunk magunknak, kiket, milyen események részeseit, nagyban összefügg azzal is, hogy a döntés pillanatában milyen élethelyzetben találjuk magunkat, milyen társadalmi-politikai viszonyok formálják sorsunkat. S milyen erőkkel, hatásokkal, milyen kaliberű elnyomókkal szemben vívjuk meg hétköznapi kis forradalmainkat, a családi tűzhelytől a munkahelyig, és igen, természetesen a közéleti szerepvállalásig is. Az ötvenhatos események hősei előtt tisztelgünk tehát – a kegyelet főhajtásával –, akkor is, amikor a nyílt szókimondásra, az őszinte párbeszédre, a dolgok megvitatására (az elkendőzésük helyett), egymás véleményének kölcsönös tiszteletben tartására, szabad levegővételre buzdítunk azáltal is, hogy Szabad Magyar Szó néven egy független közéleti fórumon biztosítunk teret és helyet immár egy esztendeje mindazoknak, akik hozzánk hasonlóan ugyancsak ki vannak éhezve minderre.

A jövő héten, sorozatunk második részében azokat az írásokat és publikációkat olvassuk majd újra – együtt! – egy év távlatából, amelyek a független közéleti fórum indulására reflektáltak, s elvitték hírünket a nagyvilágba. Nem riadunk meg a bírálatoktól sem, az építő jellegű kritikát pedig nem sértésnek, hanem segítségnek tekintjük, s ugyanúgy megköszönjük, mint a támogatást.

Miért kell a Szabad Magyar Szó?
„1. Mert alapvető emberi jog a szabad véleménynyilvánítás.

2. Mert a nemzeti kisebbséget is megilleti a sokszínűség, a pluralista társadalmi lét szabadsága.

3. Mert a kisebbségi sajtó közösségteremtő ereje nem az egyengondolkodásban, hanem az együtt gondolkodásban rejlik.

4. Mert mégoly totális politikai meg anyagi hatalom, túlerő és támogatottság birtokában sincs joga senkinek elhallgattatni a másként gondolkodókat.

5. Mert szükséges és lehetséges a tiszta és tisztességes közéleti vita, a nyílt eszmecsere.

6. Mert minden konstruktív véleménynek helye van.

7. Mert műveljük a jobbító szándékú, pallérozott kritikát, és vállaljuk a jó szándékú bírálatot.

8. Mert gátat kell szabni a populista demagógiának.

9. Mert megálljt kell parancsolni a félelemkeltésre alapozó politikának.

10. Mert elutasítjuk a gyűlölködést és a karaktergyilkosságot.

11. Mert a szétszóródó, a háborúk, a megfélemlítés és kisemmizettség elől külföldre távozó, elsősorban az interneten kommunikáló vajdasági magyaroknak is joguk van a valós otthoni helyzet megismerésére és a beleszólásra.

12. Mert szükséges és lehetséges a politikai és pénzhatalmi gócoktól független, szakmai értékek mentén szerveződő médiacsalád.”

(Purger Tibor: Miért – és miért nem, Szabad Magyar Szó, 2016. október 23.)

A szakma becsülete

„Mi, alulírottak, akik a vajdasági magyarság egyetlen napilapjának együttesen tízéves időszakát jegyeztük, úgy érezzük, hogy napjaink Magyar Szója mára teljesen elvesztette az irányérzékét, és letért arról az útról, ami az eredeti küldetése.

Úgy gondoljuk, ez az újság ma már a saját alapítója, a Magyar Nemzeti Tanács által meghatározott irányelveket sem tartja tiszteletben, amelyek szerint »a gyors, időszerű, pontos, alapos, tárgyilagos, sokoldalú, kiegyensúlyozott, megbízható és felelős hírszolgáltatás és tájékoztatás alapvető követelmény…« (Vajdasági magyar médiastratégia 2011–2016).

Úgy véljük, a felsorolt követelmények szinte mindegyikével baj van, de elsősorban a minőségi elvárások csoportjával: a tárgyilagossággal, a sokoldalúsággal, a kiegyensúlyozottsággal, a megbízhatósággal és a felelősséggel. Ezért minden olyan kezdeményezést támogatunk, amely az újságírói szakma becsületének visszaállítására törekszik közösségünkben. Lehetőségeinkhez mérten minden olyan eszközt latba kell vetnünk, amellyel az olvasó megingott bizalmát visszaszerezhetjük. Ezt diktálja az újságírói etika és a szakmai felelősségérzet.”

(Kókai Péter – Pressburger Csaba: Ahol a hír szent és a vélemény szabad, Szabad Magyar Szó, 2016. október 22.)

(Folytatjuk)

(Családi Kör, 2017. október 19.)

A Magyar Rádió épülete az ötvenhatos események egyik kiemelt jelentőségű helyszíne volt

A Második Nyilvánosság című Facebook-csoport adminisztrátorai nevezték forradalminak a Szabad Magyar Szó indulását

Szeretne Ön újra Buksit?

A Szabad Magyar Szó közli Szabó Palócz Attila cikkét Szeretne Ön újra Buksit? címmel.

* 

A Családi Kör című hetilap holnapi számában jelenik meg az egykori Buksi című gyermeklap – amely, ha még létezne, az idén lenne hatvan éves, hiszen az első száma a távoli 1957 karácsonyára, december 26-án került a trafikokba – történetét feldolgozó sorozat nyolcadik része. Tehát nagyjából két hónapja olvashatnak rendszeresen a hajdani kedvenc kiadványukról az újság volt rajongói, kedvelői, gyűjtői. Mióta elkezdődött ez a sorozat, több olyan visszajelzés is érkezett szerkesztőségünkbe, miszerint nagyon sokan örülnének annak, ha a Buksi még mindig megjelenne, vagy újraindulna. „Még él a remény...” – írta valaki.
 Ezért most arra vagyunk kíváncsiak, hogy a Szabad Magyar Szó látogatóinak mi a véleményük erről.

Önök szeretnék, hogy legyen ismét Buksi?

Elnökválasztás: urnazárás után!

A Szabad Magyar Szó folyamatosan tudósít az elnökválasztás eseménysoráról.

*

A jelöltek:

1. Saša Janković, a Szerbia félelem nélkül polgárok csoportjának jelöltje,

2. Vuk Jeremić, a Jobban kell polgárok csoportjának jelöltje,

3. Miroslav Parović, a Nemzeti Szabadelvű Mozgalom jelöltje,

4. Saša Radulović, az Elég volt mozgalom jelöltje,

5. Luka Maksimović, a Ljubiša Preletačević Beli – Csak bátran polgári csoport jelöltje,

6. Aleksandar Vučić, a Szerb Haladó Párt és a velük koalícióban lévő pártok jelöltje,

7. Boško Obradović, a Dveri jelöltje,

8. Vojislav Šešelj, a Szerb Radikális Párt jelöltje,

9. Aleksandar Popović, a Szerbiai Demokrata Párt jelöltje,

10. Milan Stamatović, az Egészséges Szerbiáért polgári csoport jelöltje,

11. Nenad Čanak, a Vajdasági Szociáldemokrata Liga jelöltje.

 

00:10

Elmúlt éjfél, a választási eredmények nagyjából egyértelműek, bár még sokat fogjuk vitatni azokat. Tudósításunkat azonban most ezennel berekesztjük. Köszönjük mindazoknak, akik egész éjszaka kitartottak mellettünk! Reggel már az eredmények értelmezésével és magyarázatával jelentkezünk majd.

00:02

A Dveri nem ismeri el a választási eredményeket:

A Dveri követeli a választási eredmények megsemmisítését

Boško Obradović, a Dveri elnökjelöltje kijelentette, hogy pártjának adatai szerint Aleksandar Vučić kormányfő a szavazatok ötvenegy százalékét szerezte meg, s a nem teljes feldolgozottság mellett ez az arány egyre csökken. „Vučić győzelme ebben a pillanatban nagyon is megkérdőjelezhető, hiszen a nagyvárosokban még nem végeztek a szavazatszámlálással" - mondta Obradović.

23:48

Nem gratulált a győztesnek, szerinte egyesek elhamarkodottan kiáltották ki győzelmüket, ami szinkronban van a módszerrel, ahogyan kampányoltak. Saša Janković, aki a második helyet szerezte meg az elnökválasztáson, úgy értékelte, hogy ez a voksolás a tisztelettudó emberek, a szabályok, az elvek és értékek győzelmét hozta...

Saša Janković: Ez még csak a kezdet

Győzelmet hirdetett az elnökválasztáson második helyet megszerző Saša Janković, aki kihangsúlyozta, ez a voksolás a tisztelettudó emberek, a szabályok, az elvek és értékek győzelme, amelyekért az első naptól kezdve harcolt. Hozzátette, nem gratulál a győztesnek, nem kíván semmit előrebocsátani, de szeretné megvárni a teljes és végleges eredményeket.

23:42

„Nem az volt a kérdés, hogy ki nyeri a vasárnapi szerbiai elnökválasztás első fordulóját, hanem az, hogy milyen arányban. Hivatalos eredmények még nincsenek, de immár biztos: Aleksandar Vučić (Szerb Haladó Párt) miniszterelnök már az első fordulóban megszerezte a szavazatok több, mint felét, így nem kell második fordulót tartani” – írja az időközben frissített, eredetileg még korábban kiadott, Vučićnak sikerült, ami elődeinek még soha című anyagában az Index.hu. A cikk szerzője, Tóth- Szenesi Attila hozzáteszi még: „Késő este be is jelentette győzelmét, külön megemlítve a magyar és a bosnyák szavazókat, akik az általuk lakott településeken is szerinte többségben őt támogatták. Az első és a második helyezett közötti nagy különbség szerinte azt is jelzi, hogy a választás tiszta volt. Úgy gondolja, hogy elnöklete alatt fenn lehet tartani a jó viszonyt Oroszországgal, és haladni az európai integráció útján” – olvasható a cikkben. A szerző úgy fogalmaz: „A Szabad Választásokért és Demokráciáért Központ (CeSID) szerint 96 százalékos feldolgozottságnál Aleksandar Vučić 54,9, a legesélyesebb ellenjelölt, Saša Janković 16,2 százalékon áll. Az Ipsos, valamint a jelöltek szavazatszámlálói hasonló értékeket mértek.” A teljes cikket itt találhatják meg olvasóink:

Vučićnak sikerült, ami elődeinek még soha

Nem az volt a kérdés, hogy ki nyeri a vasárnapi szerbiai elnökválasztás első fordulóját, hanem az, hogy milyen arányban. Hivatalos eredmények még nincsenek, de immár biztos: Aleksandar Vučić (Szerb Haladó Párt) miniszterelnök már az első fordulóban megszerezte a szavazatok több, mint felét, így nem kell második fordulót tartani.

Az Index.hu korábbi összefoglalóját pedig itt érhetik el:

Orbán Viktor erről biztosan nem tud

Aleksandar Vučić miniszterelnököt már most hétvégén Szerbia elnökévé választják, esetleg még két hetet várnia kell rá. Leegyszerűsítve ez a vasárnap szerbiai elnökválasztás első fordulójának a tétje, de várjuk ki a végét, Szerbiában vagyunk, ahol jósolni lehetetlen. De miért akar egy sikeres, ereje teljében lévő politikus a valódi hatalmat jelentő miniszterelnöki székből a magyarhoz hasonló, ceremoniális jellegű köztársasági elnökibe átülni?

„Rajtuk kívül még kilencen szálltak ringbe. A humorista Luka Maksimović – aki valójában a hatalomnak tetsző jelölt, mert megosztja az ellenzéki szavazatokat, minden erővel támogatták is – 9,4 százalékkal a harmadik, Vuk Jeremić egykori külügyminiszter 5,8 százalékkal a negyedik, a radikális Vojislav Šešelj 4,4 százalékkal az ötödik helyen áll. Jellemző, hogy az Egyesült Államokban és Londonban, ahol már megszámolták a szavazatokat, a nyugatos, polgári gondolkodású Janković nyert elsöprő fölénnyel, volt, ahol Vučić a második helyre sem tudott odaérni” – olvashatjuk az Index.hu szerbiai elnökválasztási összefoglalójában. A szerző így folytatja: „Az eddigi elnök, Tomislav Nikolić is az országot kormányzó haladó párt soraiból került ki. Számos közéleti botránya miatt reménytelen volt újraindítani. Végül a miniszterelnök Vučić lett a jelölt, rajta kívül ugyanis a káderhiánnyal küzdő haladó pártnak nem lett volna épkézláb jelöltje. A VMSZ, legnagyobb vajdasági magyar párt a kampányban Vučićot támogatta, akárcsak Orbán Viktor vagy a haladók kampányzáróján szerbül felszólaló Szijjártó Péter.” Tóth- Szenesi Attila megállapítja azt is: „Úgy tűnik, a mostani volt 2012 óta a legalacsonyabb részvétel mellett rendezett választás Szerbiában, a részvétel várhatóan nem éri el az 50 százalékot. 2006, Szerbia önállóvá válása óta még egyszer sem volt olyan, hogy már az első fordulóban megválasszák a köztársaság elnökét. Előtte 1992-ben a jugoszláv tagköztársaság Szerbiában volt példa egy első fordulós győzelemre. A győztest úgy hívták, hogy Slobodan Milošević.” A szerző végül úgy értékeli az előállt helyzetet, hogy: „Számos szabálytalanság jellemezte a választás napját, ezeket a Szabad Magyar Szó szedte össze. Messze a teljesség igénye nélkül: Horgoson autóztattak, Magyarkanizsán telefonálgattak a hatalom jelöltjét, Aleksandar Vučićot támogatva. A szabadkai piacon a gyanú szerint ezer dinárost (1 dinár 2,5 forint) ígértek egy megfelelő szavazatért, Temerinben magasabb volt az ára, háromezer dinár.”

23:32

Aleskandar Vucic elmondta diadalmi beszédét...

„Kristálytiszta minden, tizenkét százalékkal többet kaptam, mint az összes többi jelölt együttvéve"

Aleksandar Vučić, a Szerb Haladó Párt vezetője kijelentette: választási győzelme „kristálytiszta" és megmutatja, hogy Szerbia polgárai milyen irányba szeretnének haladni. Hangsúlyozta azt is, hogy több mint kétmillió polgár szavazott rá, s hogy egyedül is tizenkét százalékkal több voksot kapott, mint az összes többi jelölt együtt.

Hamarosan épül majd a diadalív is Belgrádban, ne aggódjanak...

23:12

„A legerősebb ellenzéki jelölt Szerbiában ezen az estén a korábbi ombudsman, Saša Janković volt, akinek egyedüliként sikerült kétszámjegyű eredményt elérni Vučićon kívül.”

„Rövid volt a választási éjszaka"

A köztársasági elnökválasztások éjszakája, úgy tűnik, sokkal kevesebb bizonytalanságot hordoz, mint a parlamenti voksolás eredményvárása. Ez az éjszaka meglehetősen rövidnek ígérkezik - írja gyorselemzésében a B92. A CeSID és az Ipsos adatai szerint a regnáló kormányfő, a hatalmi koalíció elnökjelöltje, Aleksandar Vučić meggyőző fölénnyel nyert és mintegy öt százalékkal több szavazata van, mint a szükséges 50 százalék plusz egy voks ahhoz, hogy már az első fordulóban győztesnek minősítsék.

23:05

Most írja Markovics Annamária a Magyar Távirati Iroda hírfolyamában, hogy Aleksandar Vučić bejelentette a győzelmét. A jelenlegi miniszterelnök, a Szerb Haladó Párt vezetője és a kormánykoalíció jelöltje a pártközpontban tartott sajtótájékoztatóján kijelentette: fontos nap volt ez Szerbia életében, mert megmutatkozott, hogy az ország tovább akar haladni az európai integráció útján, s ezzel egy időben fenntartani a jó viszonyt Oroszországgal, és folytatni akarja a megkezdett reformokat is. A haladók pezsgővel és tűzijátékkal ünnepelte a pártvezető a győzelmét. Vučić arról is beszélt, hogy becslése szerint több mint kétmillió választópolgár adta rá a voksát. Kijelentette: büszke arra, hogy ennyi szavazatot kapott, azaz – állítása szerint – több voksot szerzett, mint az összes többi jelölt együttvéve. Hozzáfűzte: fontosnak tartja, hogy a választás tiszta volt, és jelentős különbség van az első két jelölt eredménye között, így győzelmét senki sem vonhatja kétségbe. Kiemelte, hogy a magyar és a bosnyák többségű településeken is ő kapta a legtöbb voksot, tehát nem csak a többségi nemzet támogatását élvezi. Aleksandar Vučić bejelentette: elnöksége alatt a kormányfőként meghatározott irányvonalat kívánja folytatni, és meg akarja őrizni az ország és a régió stabilitását. A központi választási bizottság a szavazatok 16,84 százalékának feldolgozását követően közölte: Aleksandar Vučićra a szavazópolgárok 59,89 százaléka adta a voksát. Az Ipsos közvélemény-kutató cég is hasonló eredményre jutott. Több mint nyolcszáz szavazóhelyen végzett felmérésének eredményeit vizsgálva, 91,5 százalékos feldolgozottságot követően bejelentette, hogy a voksok ötvenöt százalékát Aleksandar Vucic szerezte meg – jelenti a távirati iroda.

22:58

Joó-Horti Lívia, a Magyar Mozgalom társelnöke a Szabad Magyar Szónak: „Senki ne higgye és ne gondolja azt, hogy ez a végeredmény az ország lakosságának valós hangulatát és politikai véleményét tükrözi. A megfélemlítés, a zsarolás, a megvásárolt szavazatok tömkelege és a tömeges elvándorlás megtette hatását: egy teljesen hamis és irreális kép alakult így ki Szerbiáról itthon és külföldön is.”

„Vasforgács a mágnes körül"

A választási eredményeket kommentálva Joó-Horti Lívia, a Magyar Mozgalom társelnöke a Szabad Magyar Szónak elmondta: „Ennek a választásnak az volt az igazi tétje, hogy körvonalazódik-e Szerbiában egy olyan politikai erő, amely, mint a vasforgács a mágnes körül, képes összeszerveződni, és összeállni egy olyan tömbbé, amely reális alternatívát jelent a jelenlegi haladó (rém)uralommal szemben, és egy napon képes lesz majd leváltani azt.

22:47

A Magyar Mozgalom adatai szerint a Zentán leadott 7476 szavazatból Sasa Jankovićot 3156-an támogatták, s ezzel szemben Aleksandar Vučić csak 2947 szavazópolgár támogatta a voksával. Az összes többi jelölt messze lemaradva végzett mögöttük.

22:38

Az Ipsos közölte: Elmondható, hogy Szerbia a választások első fordulójában új köztársasági elnököt kapott...

Ipsos: Megállapíthatjuk, hogy Szerbiának új elnöke van

Marko Uljarević, az Ipsos igazgatója (nyitóképünkön) közölte: elmondható, hogy Szerbia a választások első fordulójában már új köztársasági elnököt kapott. Az Ipsos a voksok 85,7 százalékos feldolgozottságánál megállapította: Aleksandar Vučić 54,9 százalékot kapott, Saša Janković 16,3 százalékot, Luka Maksimović 9,5 százalékot, Vuk Jeremić pedig 5,7 százalékot.

22:22

CeSID: „A százalékok változhatnak bizonyos mértékben, de egyetlen pillanatban sem lesz akkora változás, hogy valaki más legyen Szerbia elnöke.”

CeSID: Kétségtelenül Vučić Szerbia új elnöke

A Szabad választásokért és demokráciáért központ (CeSID) közölte: kétségtelen, hogy Aleksandar Vučić, a hatalmi koalíció jelöltje Szerbia új köztársasági elnöke. „Az eredmények már egy ideje nem változnak jelentős mértékben. A vasárnapi választások nyertese Aleksandar Vučić.

22:20

Most írja Markovics Annamária a Magyar Távirati Iroda hírfolyamában, hogy Aleksandar Vučić nyerte meg az elnökválasztást az előzetes adatok szerint. A központi választási bizottság közölte, hogy a szavazatok 16,84 százalékának feldolgozottsága alapján Aleksandar Vučićra a szavazópolgárok 59,89 százaléka adta a voksát. A második helyen Saša Janković volt ombudsman áll 13,12 százalékkal, őt Ljubiša Preletačević Beli, egy viccpárt jelöltje követi (8,37 százalék), míg Vuk Jeremić volt külügyminiszter a voksok 5,21 százalékát szerezte meg. A rendelkezésre álló adatok szerint a részvételi arány 51,4 százalékos volt. Az Ipsos közvélemény-kutató cég több mint nyolcszáz szavazóhelyen végzett felmérést a szavazófülkékből kilépők megkérdezésével, és az válaszok 86,2 százalékának feldolgozását követően azt közölte, hogy a voksok 54,9 százalékát Aleksandar Vučić szerezte meg. A Szabad Választásokért és Demokráciáért Központ (CeSID) felmérése is hasonló eredményt hozott. Valamivel huszonkét óra előtt tartott sajtótájékoztatóján Đorđe Vuković, a központ vezetője kijelentette: a választást Vučić nyerte meg, nem lesz második kör. Hozzátette: a voksok százalékos eloszlása némiképp változhat, de nagyobb változásra nem kell számítani. Az elnöki tisztségért tizenegy jelölt indult. Tomislav Nikolić leköszönő államfő mandátuma május 31-én jár le, Aleksandar Vučić ezt követően veheti át tőle az elnöki posztot, addig pedig az is kiderül, hogy ki lesz az új szerb kormányfő. A feltételezések szerint Vučić olyan utódot választ magának, akit irányítani tud majd. Vučić emellett a Szerb Haladó Párt vezetéséről sem mond le, így a kétszázötven fős parlamentben is megtartja hatalmát, ahol a haladóknak százharmincegy képviselője van – jelenti a távirati iroda.

22:14

Vuk Jeremić, a köztársasági elnökválasztás egyik jelöltje megköszönte Szerbia polgárainak a támogatást és megállapította, hogy a vasárnapi választáson az ország megtette az első lépést a szabadság felé...

Jeremić: Köszönjük, Szerbia, megtettük az első lépést

Vuk Jeremić, a köztársasági elnökválasztás egyik jelöltje megköszönte Szerbia polgárainak a támogatást és megállapította, hogy a vasárnapi választáson az ország megtette az első lépést a szabadság felé. „Köszönöm, Szerbia!

21:59

Saša Janković kampánystábja is közölte a rendelkezésére álló adatokat:

Janković kampánystábja: A részvételi arány 54,8 százalékos, és ennyi Vučić szavazati aránya is

Saša Janković kampánystábja közölte: a választóhelyek 6,12 százaléka adatainak feldolgozása után megállapították, hogy a részvételi arány az elnökválasztáson 54,8 százalékos volt. Azt is közölték, hogy Aleksandar Vučić nyerte meg a szavazatok 54,8 százalékát, a második helyen Saša Janković végzett a szavazatok 16,59 százalékával, harmadik pedig Luka Maksimović lett, aki a voksok 9,23 százalékát szerezte meg.

21:49

A CeSid a szavazatok hetvennyolc százalékos feldolgozottsága mellett közölte, hogy Aleksandar Vučić a voksolók 55,80, Saša Janković 15,40, Beli Preletačević, vagyis Luka Maksimović 9,40, Vuk Jeremić pedig 5,80 százalékának támogatását szerezte meg. Az összes többi jelölt eredménye öt százalék alatt maradt.

21:45

Az Ipsos a szavazatok ötvenöt százalékos feldolgozottsága alapján közölte: Aleksandar Vučić megnyerte a voksok 55,8 százalékát. Őt Saša Janković követi 15,4 százalékkal, majd Luka Maksimović következik 9,2 százalékkal, Vuk Jeremić pedig 5,7 százalékot kapott. Kevesebb, mint öt százaléknyi szavazatot kapott Vojislav Šešelj (4,5), Boško Obradović (2,1), Saša Radulović (1,4), Milan Stamatović (1,3), Nenad Čanak (1,2), Aleksandar Popović (1,1) és Miroslav Parović (0,3). Marko Uljarević , az Ipsos igazgatója szerint ezen adatok alapján megállapítható, hogy Szerbia elnököt választott a voksolás első fordulójában.

21:38

Nebojša Stefanović, a Szerb Haladó Párt tisztségviselője szerint a második és harmadik helyezett Luka Maksimović és Saša Janković, de „nem feltétlenül ebben a sorrendben”.

SZHP: Vučićot Beli követi

Nebojša Stefanović szerint a második és harmadik helyezett Luka Maksimović és Saša Janković, „nem feltétlenül ebben a sorrendben". A szavazóhelyek zárását követő első nyilatkozatában Stefanović leszögezte: a haladók megvárják, hogy befejeződjön a szavazatok összeszámlálása, mielőtt konkrét adatokat tesznek közzé, s hogy még korai megmondani, milyen lesz a Vučićot követő sorrend.

21:29

„Nem voltak nagyobb szabálytalanságok. A zsaroláson kívül. És a szavazatvásárláson. És a hamis plakátokon. És a fenyegetéseken. És a törvénysértésen. És a bezárt médiumokon kívül. Semmi...” – írta a Twitteren Tatjana Vojtehovski újságírónő.

Tatjana Vojtehovski on Twitter

Nije bilo vecih nepravilnosti. Osim ucena. I kupovine glasova. I lažnih plakata. I pretnji. I kršenja zakona. I zatvorenih medija. Ništa...

21:26

A Szerb Radikális Párt egyáltalán nem közölt semmiféle eredményeket, a székházban senki sem beszélt az újságírókkal – jelentette a B92.

21:13

Bujanovacban hat szavazóhelyen senki sem voksolt – írja honlapján a B92.

21:09

Kis frissítés – kis változásokkal: az Ipsos adatai szerint Aleksandar Vučić nyerte meg a szavazatok 57 százalékát, Saša Janković  14,8 százalékot kapott, Luka Maksimović  9,3 százalékot, Vuk Jeremić pedig 5,6 százalékot – jelentette az RTS.

20:57

Az Ipsos adatai nagyjából megegyeznek a CeSidével:

Ipsos: Vučić több mint 58 százalék, Janković majdnem 14

A szavazóhelyek 41.6 százalékának feldolgozása alapján az Ipsos adatai szerint Aleksandar Vučić kapta a szavazatok 58,1 százalékát, Saša Janković 13,8 százalékot, Luka Maksimović 9,3 százalékot, Vuk Jeremić pedig 5,5 százalékot kapott - jelentette az RTS.

20:52

A CeSid adatai szerint 33,7 százalékos feldolgozottság mellett Aleksandar Vučić hatvan százalékot meghaladó arányban vezet az elnökválasztáson. A CeSID azonban figyelmeztet, hogy ezek még csak részeredmények, amelyekkel kapcsolatban tartózkodni kell a kommentároktól. A jelenlegi állás tehát a következő: Aleksandar Vučić 61,75% Saša Janković 12% Luka Maksimović 7,4% Vuk Jeremić 5,8% Vojislav Šešelj 4,5% Boško Obradović 2,1% Nenad Čanak 1,6% Milan Stamatović 0,9% Saša Radulović 0,8% Aleksandar Popović 0,7% Miroslav Parović 0,3%

20:44

Megérkeztek az első választási eredmények! A szavazatok 0,2 százalékának összegzése szerint Aleksandar Vučić kapta a szavazatok 86,5 százalékát, míg Saša Janković, Vuk Jeremić, Luka Maksimović (Beli) és Miroslav Parović 2,7 százalékot kapott – jelentette a B92. Kiemeljük, hogy kis szavazóhelyekről van szó, ahol alacsony a szavazók száma, ezek az adatok nem vetítenek elő semmiféle végeredményt.

20:37

A CeSid szerint 2012 óta a mai volt a legkisebb részvételi arány – hangzott el az N1 televízió adásában.

20:32

Nincs második kör tévévita nélkül – mondta Vojislav Šešelj, aki arra számít, hogy a választások második fordulójában ő mérkőzhet meg Aleksandar Vučićtyal.

20:30

Koszovóból érkezett a legtöbb bejelentés választási csalásokról – jelentette be az N1 tévé élő adásában Vuk Jeremić elnökjelölt szóvivője.

20:26

Néhány kép arról, hogyan telt a mai napunk:

Felvételeink Szabadkán készültek.

20:20

Ljubiša Preletačević bejelentette, hogy hatvan százalék fölötti eredménnyel megnyerte az elnökválasztást, de mint mondta, nem elégedett ezzel az eredménnyel. (Ezt senki se vegye komolyan!)

20:13

Most írja Markovics Annamária a Magyar Távirati Iroda hírfolyamában, hogy bezártak a szavazóhelyiségek. A részvételi arány tizennyolc óráig a választási bizottság adatai szerint 46,23 százalékos volt, alacsonyabb az öt évvel ezelőttinél. Az Ipsos közvélemény-kutató cég mérése szerint tizenkilenc óráig a szavazópolgárok 49,7 százaléka adta le voksát. Az előzetes felmérések arra utaltak, hogy magas, akár ötvenhét százalékos is lehet a részvétel, ám feltételezhetően végül a tényleges részvétel alig haladja majd meg az ötven százalékot. 2012-ben tizennyolc óráig a szavazásra jogosultak 48,24 százaléka adta le voksát, a végleges eredmények szerint pedig a részvétel 57,77 százalékos volt. A választás nyugodtan, nagyobb rendellenességek nélkül zajlott – jelentette ki a szerbiai közszolgálati televízió esti híradójában Vladimir Dimitrijević, a választási bizottság elnöke. A valamivel több mint 6,7 millió szavazójoggal rendelkező szerb állampolgár tizenegy jelölt közül választhatott, a feltételezések szerint a legtöbb szavazatot Aleksandar Vučić jelenlegi miniszterelnök szerezte meg. Szerbia 2006-ban vált külön Montenegrótól, azóta a most megválasztott elnök lesz a harmadik államfő. Előbb a demokrata Boris Tadić, majd a haladópárti Tomislav Nikolić töltötte be ezt a posztot. Az utóbbi huszonöt évben soha nem történt meg, hogy már az első körben megválasztották volna az elnököt. Amennyiben most már az első fordulóban megszerzi a voksok több mint ötven százalékát valamelyik jelölt, akkor nem kell második kört tartani, ellenkező esetben a törvény szerint tizenöt napon belül meg kell szervezni a második fordulót, amelybe a két legtöbb szavazatot szerzett jelölt kerül be. Az első hivatalos adatokra huszonkét óra körül lehet számítani, a végleges eredményeket pedig kilencvenhat órán belül kell nyilvánosságra hozni – jelenti a távirati iroda.

20:12

A CeSid adatai szerint Szerbiában 17 óráig a szavazásra jogosultak 40,09 százaléka voksolt. Đorđe Vuković, a Központ munkatársa az N1-nek nyilatkozva azt mondta, hogy az utóbbi négy választási ciklushoz viszonyítva a részvételi arány valamivel alacsonyabb a szokásosnál. „Tekintettel az adatokra, nehezen valószínűsíthető, hogy a részvételi arány meghaladja az 55 százalékot, a mi számításaink szerint 53 százalékos lesz. Természetesen, meglepetések lehetnek, megesett már, hogy az utolsó órában 12-13 százaléknyi szavazó voksolt, de olyan is volt, hogy csak 5 százalékkal emelkedett a részvételi arány ebben az időszakban” – magyarázta Vuković.

20:08

A Köztársasági Választási Bizottság adatai szerint 18 órakor 46,23 százalékos volt részvételi arány a köztársasági elnökválasztáson; hasonló a helyzet Vajdaságban és Szerbiában is, Belgrádban viszont valamivel nagyobb ez a mutató. A Köztársasági Választási Bizottságnak nincs tudomása komolyabb választási szabálytalanságokról. A szavazóhelyek 20 órakor zártak.

20:04

Nagy Britanniában és az Egyesült Államokban már a nap folyamán befejeződött a szavazás, amely Saša Janković elsöprő győzelmét hozta. Az erről szóló cikkünket ITT érhetik el:

A szórványban fölényesen nyert Saša Janković

Nagy Britanniában és az Egyesült Államokban már a nap folyamán befejeződött a szavazás, amely Saša Janković elsöprő győzelmét hozta. Chicagóban Saša Janković 88 szavazatot kapott, Vučić 12-t, Preletačević Beli 16-ot, Saša Radulović Vuk Jeremić 5-5 voksot. Washingtonban Saša Jankovićra 82-en szavaztak, Vučićra 28-an, Vuk Jeremićre 15-en, Preletačević Belire 12-en, Saša Radulovićra pedig hatan.

20:00

Reggel óta, a szavazóhelyek megnyitásától kezdve a Szabad Magyar Szó folyamatosan tudósított a választási eseményekről. Most este nyolc óra van, aki bújt, aki nem, urnazárás. Aki akarta, annak mostanra le kellett adnia a szavazatát. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy ettől a pillanattól számítva nem érvényesek a kampánycsend idejére vonatkozó szabályok. Vagyis: nyugodtan beszélhet bárki bármit... A napi eseményfigyelőnket most lezárjuk, s egy új cikkben várjuk az eredményeket. Folyamatosan frissülő anyagunkat az időközben beérkező új információkkal itt követhetik nyomon olvasóink. Mai, egész napi korábbi összefoglalónkat pedig ITT találhatják meg:

Szerbia elnököt választ

A hatalmi koalíció elnökjelöltje Aleksandar Vučić nem sokkal 8 óra után adta le a szavazatát Új-Belgrádban a lánya társaságában. Ha a szavazás során szabálytalanságot észlel, azt a 069/232-19-01 telefonszámon jelezheti. #izbori2017 Naši posmatrači stižu na 450 biračkih mesta širom Srbije. Call centar počinje sa radom.