Agybahatolás

A Szabad Magyar Szó magyar fordításban közli Ljudmila Janković Gubik írását.

*

Agybahatolás

Már régóta egyértelmű, hogy mi itt mindannyian kissé ütődöttek vagyunk, másként vélhetően nem is élhetnénk túl országocskánkat.
Ami érdekessé teszi a dolgokat, az az indoktrináció, az a befolyásolt tanítás, amelyet évtizedek óta követnek el ez ellen a nép ellen, amely miatt azt hisszük, hogy mindenki bennünket gyűlöl. Pusztán azért, mert a hatalmon lévők folyamatosan ezt sulykolják belénk.
Gyűlölnek bennünket, mert… Mik is vagyunk?
Igazság szerint a világ fele azt sem tudja, hogy létezünk, arról pedig, hogy milyen keményen tudjuk az államfőknek megmondani a magunkét, ékesen tanúskodott országunk bőbeszédű elnökének kissámlin való üldögélése néhány évvel ezelőtt.
Amikor valaki megkérdezi a párttagokat, hogy a vezér részéről melyik kötelezővé tett narratívát tanulták meg fejből, hogy miért is gyűlöl bennünket éppen mindenki, a kérdezettek rendszerint újabb betanult történeteket mondanak fel, s a jó példán felbuzdulva, melyet ugyancsak a vezénylő fejedelem kínál, mindenre válaszolnak, csak a feltett kérdésre nem.
Lényegében mindig szóba kerül (Dragan) Đilas, Soros György, vagy ki tudja, még ki nem, aminek természetesen semmi köze a valósághoz, de na. Amennyit azt a Đilast emlegetik, remélem, hogy a rengeteg csuklás ellenére még életben van, ha pedig ennyi érv szól ellene, miért nincs már az az ember börtönben? Na, ezt sem lehet tőlük megkérdezni. Mármint kérdezni éppen lehet, de választ nem érdemes várni.
A hatalom alattvalói egyikének legújabb hülyeségén könnyesre nevettem magam, habár az eset inkább tanúskodik arról, hogy ők úgy általában mennyire műveletlenek, s mennyire képtelenek kifejezni a gondolataikat.
Történt ugyanis, hogy Aleksandar Šapić, Belgrád távozó főpolgármestere nemes egyszerűséggel kijelentette: behatolt a lakosságba, behatolt Belgrád polgáraiba. Szerencsétlen fővárosiak, Šapić megdugta őket, ők pedig észre sem vették…
A viccet félretéve, soha nem fogom megérteni, hogyan juthatunk el odáig, hogy a világ egyik legjobb vízilabdázója előbb a Szerb Haladó Párt tagjává, majd a párt főbizottságának alelnökévé válik. Ez még csak nem is a mélyre süllyedés, ez valami olyasmi, amitől Isten óvjon mindenkit, amire nincs is jó szó. Az hagyján, hogy az illető politikailag aktív korában összehordott eget-szelet, de hogy erre mi szüksége volt, senki sem érti.
Egyébként érdemes körbenézni, bárki láthatja, hogy kik is az említett párt tagjai. Tisztelet a kisszámú kivételnek, ezek az emberek nem tudják szavakba önteni a gondolataikat, olyan kifejezésekkel dobálódznak, amelyeket valaha, valakitől hallottak, de lövésük nincs, mit jelentenek, mindenki hibás mindenért, csak ők az ártatlanok, hajtogatják papagájként a megrendelt szöveget. Komolyan, kérdezzen bárki bármit ezektől az emberektől, azt fogja tapasztalni, hogy ugyan lényegében semmiről nincs fogalmuk sem, de kész, bemagolt válaszokat bármikor képesek felmondani.
– Hány óra van?
– Fogalmam nincs, de biztos, hogy ehhez Đilasnak köze van, rettent sok pénzt lopott el, kifosztotta az államot, bla-bla-bla…
Tisztázzuk: nem védem én Dragan Đilast, még csak nem is ismerem, de a válaszok, amelyeket az említett csoport tagjai adnak, már nem is nevetségesek, egyszerűen sértőek az intelligencia, a józan ész számára.
Az említett csoport jó része még a tulajdon anyanyelvét sem beszéli, nemhogy egy másikat. A mindenféle sebtében nyomtatott diplomákról beszélni sincs kedvem, két mondat után nyilvánvalóvá válik, kivel van az embernek dolga, ezek valami idegen bolygóról érkeztek. Ilyen képzetlen, műveletlen káderállomány sehol a világon nincs. És most nem is a diplomákról, hanem a tényleges képzettségről beszélek.
Sokat lehet leszűrni egy adott emberről a beszédmódjából, a vele folytatott beszélgetésből. Ha a hatalmon lévő párt alattvalójaként folyamatosan ugyanazt a választ szajkózza valaki, függetlenül attól, hogy milyen kérdést tettek fel neki, akkor ott nem sok jóra kell számítani. A saját fejükkel gondolkodó embereknek SAJÁT álláspontjuk van, képesek egy adott kérdésre a SAJÁT szavaikkal válaszolni, nem ismételgetik folyamatosan mások betanult mondatait.
Olyanok szabják a sorsunkat, olyanok basáskodnak felettünk, akik önálló gondolkodásra képtelenek.
Úgyhogy jól gondolja meg mindenki, mit tesz az előttünk álló választásokon.
Az a MUSZÁJ VOLT már régen nem érv.
A legrosszabb, ami az emberrel történhet, az, hogy a gyermekei (meg úgy általában, a jövő nemzedéke) szégyellik magukat miatta. Önök, akiknek MUSZÁJ VOLT, sajnos, a jövő nemzedékei előtt fognak felelni tetteikért, azoknak, akiknek nem marad más hátra, minthogy mélyen szégyelljék magukat önök miatt, amikor egyszer megértik, hogy önök mit tettek és hogyan éltek.
Amit valóban MEG KELL TENNIÜK és MEG KELL TENNÜNK mindannyiunknak, az az, hogy olyan erőkre szavazzunk, akik jobbá teszik hazánkat, akik segítenek hazánknak a gyógyulásban, hogy a gyermekeinknek legalább jövőjük legyen, hogy az unokáinknak ne bűnözők és utcalányok legyenek a példaképei, s hogy felfogják: a valódi, ténylegesen megszerzett tudásukat senki sem veheti el tőlük. S hogy a trafikok végre újságot áruljanak, ne diplomákat.
Talán ők képesek lesznek hamvaiból újjáteremteni ezt az országot, gyökeresül megsemmisíteni az általános korrupciót, ismételten az oktatás és kultúra helyszínévé tenni az iskolát, az utcákat, a mozikat, a koncerteket…
Nagyon sok munka lesz.
Ami most van, az pedig a közvetlen agybahatolás. Hogy ne fogalmazzak durvábban.

Ljudmila Janković Gubik

(Szabad Magyar Szó, 2023. november 21.)

Pásztor arra kéri a magyarokat, hogy szavazzanak Vučićra

A Szabad Magyar Szó kivonatosan ismerteti az interjút, amit a Magyar Szó készített Pásztor Istvánnal, a Vajdasági Magyar Szövetség elnökével.

*

Pásztor arra kéri a magyarokat, hogy szavazzanak Vučićra

A VMSZ elnökét nem érdekli, hogy az államfőjelölt mit követett el a délszláv polgárháborúk idején

A VMSZ jelenlegi politikai viszonyrendszerében az általa lehetségesnek látott egyedüli racionális döntést választotta a párt vezetése, vagyis azt, hogy a hatalmi koalíció elnökjelöltjét támogatja a még ki sem írt, de már bejelentett, küszöbön álló szerbiai elnökválasztáson – mondta el a Magyar Szó hétvégi számában megjelent interjúban Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke. „Értelmes döntésnek tartom ezt, mert az ország, a magyar közösség prioritásai szempontjának megfelel – és ez támasztja alá a pártpolitikai szempontot. Egy ilyen változó, zavaros világban, amilyenben élünk, azt hiszem, az elsődleges érdekünk éppen a politikai stabilitás megőrzése és a döntéshozó képesség fenntartása, és ez az elhatározás, amire jutottunk, ezt teszi lehetővé. Határozott és hatékony döntéseket kell tudnia az államnak hozni, ez a vajdasági magyar embernek is érdeke. A biztonság pedig mindenek felett álló szempont” – tette hozzá a pártelnök.

Mint mondta, fontos szempontja volt a döntés meghozatalának az is, hogy az elmúlt években a Szerb Haladó Párttal a VMSZ kialakított egy együttműködést, amelyet minden fontos pillanatban újabb koalíciós megállapodással erősítenek meg. A pártelnök úgy látja, hogy a most is aktuális koalíciós megállapodás tartalmaz minden, közösségi szempontból fontos prioritást. Pásztor István elemi érdeknek tekinti ennek az egyezségnek a fenntartását, „a közös célok megvalósítását”, amelyek közül az interjúban az uniós közeledést, valamint a térség- és gazdaságfejlesztési programot említette ki.

A VMSZ vezetője azzal érvelt Aleksandar Vučić támogatása mellett, hogy szerinte a magyar embereknek is érdekük, hogy olyasvalakit támogassanak, „akit már láttunk akcióban, aki a magyar közösség irányába konkrét lépéseket tett, s ez Vučićról mindenképp elmondható”. A jelenlegi szerb kormányfő erényeit sorolva Pásztor felidézte, hogy ő volt az, akinek a hivatali idejében kormányrendelet törölte el a kollektív bűnösséget, ő ment el a Vergődő madárhoz leróni a kegyeletét, s ebben az időszakban fogadták el a kisebbségi akciótervet is. Továbbá úgy értékelte, hogy Vučić vezetése mellett jelentős mértékben javultak a szerb–magyar kapcsolatok.

„Olyan teljesítmény ez, aminek alapján én most, feltételezem, joggal kérem a vajdasági magyar embereket, hogy menjenek el szavazni, és rá szavazzanak. Nem akarok belebonyolódni abba, hogy két vagy három évtizeddel ezelőtt ki mit mondott” – fogalmazott a ma megjelent interjúban Pásztor István.

Mint mondta, fontos kérdés volt pártja számára, hogy állítson-e saját jelöltet, vagy kiálljon Aleksandar Vučić mellett. „Az nem merült fel, hogy valamelyik másik elnökjelöltet támogassuk” – tette nyilvánvalóvá a pártelnök, aki kitért arra is, hogy az Orbán Viktor magyar kormányfővel folytatott minapi egyeztetésén egyetértettek abban, hogy nemzetpolitikai szempontból fontos, hogy a kiélezett helyzetekben olyan döntések szülessenek, amelyek a vajdasági magyar közösség és az egész nemzet érdekeit szolgálják. „Ez egy ilyen döntés” – mondta Pásztor István.

Arra a kérdésre válaszolva, hogy a VMSZ felkészült-e az esetleges újabb parlamenti választásokra, a pártelnök úgy fogalmazott, hogy jelenleg „nincs politikai észszerűsége annak, hogy újra előrehozott választások legyenek. Ha mégis ilyen döntés születik, mi is részt veszünk a csatában. A Vajdasági Magyar Szövetség a parlamenti és önkormányzati választásokon mindig egyedül indul. Most is így lesz, még akkor is, ha a haladókkal koalícióban fellépve esetleg sokkal több mandátumot tudnánk megállapodás alapján kapni, mint amennyit választások útján tudunk szerezni. Az a meggyőződésünk, hogy az önállóan megszerzett mandátumok fajsúlya nagyobb. Önálló programunk, listánk és kampányunk lesz. Mindeközben tisztában vagyok azzal, hogy nem egyszerű a helyzet: elképzelhető, hogy ugyanazon a napon kétfajta üzenetnek kell eljutnia a választópolgárhoz, megindokolva, hogy miért kell az egyik szavazólapon az egyik, a másikon a másik párt vagy párt jelöltje előtti számot bekarikázni” – mondta a Magyar Szó mai számában megjelent interjúban Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke.

(Szabad Magyar Szó, 2017. február 25.)

A műsorvezető alig jutott szóhoz

A Szabad Magyar Szó összeállítást közöl Aleksandar Vučić előző esti tévészerepléséről.

* 

A műsorvezető alig jutott szóhoz
Aleksandar Vučić keddi tévészereplésének számszerűsített elemzése

Aleksandar Vučić kormányfő kedd esti tévészereplésében összesen negyvenöt alkalommal vágott a műsorvezető szavába, miközben ő kérdést szeretett volna feltenni neki – derült ki az Újvidéki Újságíróiskola elemzéséből, amelyet a Magločistač portál ismertetett.
Az adásban a műsorvezető ötvenkét kérdést tett fel, a szerb miniszterelnök pedig huszonhétszer kérdezett vissza.
Az elemzés megállapítja azt is, hogy Aleksandar Vučić a műsorban huszonkilenc alkalommal vádolta meg különböző dolgokkal a Szerbiai Rádió és Televíziót, valamint személyesen a műsorvezetőt.
A teljes műsoridőből a Szerb Haladó Párt leendő államfőjelöltje hetvennégy percet beszélt, míg a műsorvezetőnek mindössze kilenc és fél percre sikerült szóhoz jutnia – áll az elemzésben, amit a Magločistač portál ismertetett.

(Szabad Magyar Szó, 2017. február 15.)

Aleksandar Vučić benne volt a tévében

„Eszem ágában sincs jelöltetni magam”

A Szabad Magyar Szó egy összeállítással reagál Aleksandar Vučić államfői jelölésének bejelentésére.

*

„Eszem ágában sincs jelöltetni magam”
Mindenki más sokkal jobban tudja, hogy mit fogok tenni, mint én – mondta Aleksandar Vučić a davosi világgazdasági fórumon

„Nem akarok köztársasági elnökjelölt lenni. Eszem ágában sincs jelöltetni magam az elnöki posztra”

(2016. március 21., Happy TV)

A fent idézett kijelentés Aleksandar Vučić kormányfőtől származik. Szerbia polgárai már hozzászoktak az állandó kampányfeszültségekhez, a jelöltekről szóló találgatásokhoz és ahhoz, hogy folyamatosan arról szól a közbeszéd, vajon lesznek-e választások vagy nem. Csupán kilenc hónappal a rendkívüli parlamenti választásokat követően sok szó esik az újabb megmérettetés megtartásáról, a miniszterelnök nyilvános szerepléseinek pedig állandó elemévé vált, hogy folyamatosan cáfolja az esetleges elnökjelöltségére vonatkozó újságírói felvetéseket.

Az elmúlt egy évben a kormányfő egyértelműen nyilatkozott a jelöltséget illetően. Még a kormányalakítás időszakában, azon kijelentését követően, hogy igyekszik mielőbb összeállítani a kormánytagok névsorát, és ha ez nem sikerül neki, nem zárja ki, hogy valaki más tegye meg ugyanezt, az Elég volt mozgalom felvetésére, hogy ezzel a kijelentéssel bejelentkezett az elnöki posztra, Vučić ismételten leszögezte, hogy

„Ennek ellenére, Szerbia polgárainak érdekében ezredszerre is megismétlem: eszem ágában sincs jelöltetni magam az elnökválasztáson és semmiképpen sem leszek Szerbia elnöke.” (2016. július 23., Tanjug)

Hasonlóképpen nyilatkozott a parlamentben is, egy vitában, amelyet a Szerb Radikális Párt elnökével, Vojislav Šešeljjel folytatott:

„Ami az elnökválasztást illeti: Šešelj úr, Ön jelöltetni fogja magát, éppen úgy, ahogyan én nem fogom, és ezt mindketten tudjuk. Ismerem én jól Önt, ugyanúgy, ahogyan Ön is ismer engem. Šešelj úr, tudja, másoktól eltérően én minden napot, tizenöt éven keresztül minden napot Šešelj úrral töltöttem és jól tudom, mikor beszél komolyan és mikor nem. Tehát amikor azt mondja, hogy nem fogja jelöltetni magát, nem kell komolyan venni. Jelöltetni fogja magát, de még hogy. Ahogyan azonban mondtam is, én nem fogom magam jelöltetni.” (2016. augusztus 10-én, a parlamenti vitában)

A Belgrádi biztonsági fórum egyik vitájában, amelyet tavaly októberben tartottak, Vučić hasonlóképpen nyilatkozott. Kijelentette, hogy noha sokan tekintenek politikai lépéseire az elnökválasztási kampány részeként, ő nem fogja magát jelöltetni.

„Azt mondják, a bunkó Vučić szeretne győzni az elnökválasztáson, pedig én jelöltetni sem fogom magam.” (2016. október 13., Beta)

Egy hónappal később, a kormány első száz napjának alkalmából arra a kérdésre, hogy jelölteti-e magát az elnökválasztáson, a következőt válaszolta:

„Az elnökválasztással nem foglalkozom, és nem is fogok, annak ellenére sem, hogy egyesek a  kormányban igenis foglalkoznak ezzel a kérdéssel.” (2016. november 19., Tanjug)

Ennek ellenére, alig néhány nappal később a zágrábi Globusnak adott interjúban Vučić már igyekezett felhigítani az addigi állításait és egyértelműsítette, hogy lemond kormányfői posztjáról, ha a Szerb Haladó Párt veszít az elnökválasztáson. Arra az újságírói észrevételre, hogy a közvélemény-kutatások arra utalnak, hogy ő maga már az első választási fordulóban biztosan nyerne, míg a haladók valamely más jelöltje veszítene a második fordulóban, s ezért az elemzők szerint mégiscsak jelölteti magát, Vučić azt válaszolta:

„Lehet, hogy ők tudnak valamit, amit én nem.” (2016. november 23., Tanjug)

Hogy a kormánypártban időközben már sokat gondolkodtak Vučić jelöléséről, azt tudjuk többek között abból is, hogy a miniszterek egyre gyakrabban beszélnek arról, hogy ő lehetne az egyetlen jelölt, aki jelentős szavazattöbbséggel tudna győzni. Leginkább Zorana Mihajlović kormányalelnök ilyen jellegű kijelentései voltak szembeötlőek.

„Nem titok, hogy Aleksandar Vučić kormányfő a legnépszerűbb politikus az országban és hogy egyedül ő bírja a polgárok több mint ötven százalékának támogatását, ami elég az első fordulóban aratandó győzelemhez az elnökválasztáson” – jelentette ki Zorana Mihajlović, a Szerb Haladó Párt elnökségének tagja, hozzátéve, hogy ezeket a tényeket figyelembe veszik, amikor a haladók döntenek az elnökjelölt személyéről. (2016. december 24., Tanjug)

Vučić szilárd álláspontját, amely arra vonatkozott, hogy nem indul a köztársasági elnöki posztért, jelentősen felpuhította a davosi világgazdasági fórumon, ahol arra a kérdésre, hogy jelölteti-e magát, azt válaszolta, hogy még nem döntött.

„A köztársasági elnökválasztáson való esetleges részvételre vonatkozó döntést január végén vagy február elején hozom meg. Mivel mindenki más sokkal jobban tudja, hogy mit fogok tenni, mint én, ezért az a dolgom, hogy harcoljak Szerbiáért, ahogyan eddig is, és szeretnék miniszterelnök lenni. Szorgalmasan és keményen dolgoztam az ország érdekében és azt hiszem, hogy ezt az emberek az élet számos területén megtapasztalták.” (2016. december 24., Tanjug)

Az Istinomer.rs alapján

(Szabad Magyar Szó, 2017. február 14.)

Stefanović: Vučić, egyhangúlag (frissítve!)

A Szabad Magyar Szó hírösszefoglalót közöl a Szerb Haladó Párt elnökségi üléséről.

*

Stefanović: Vučić, egyhangúlag (frissítve!)

A Szerb Haladó Párt elnöksége kedden megtartott ülésén úgy döntött, hogy Aleksandar Vučićot jelöli a szerbiai elnökválasztásokon. A döntést ellenszavazat nélkül hozták meg – jelentette a B92. A párt kedd délutáni elnökségi ülése után Nebojša Stefanović belügyminiszter annyit mondott az újságíróknak, hogy „Vučić, egyhangúlag”, vagyis ezek szerint az elnökség támogatta a miniszterelnök jelöltségét, írta az N1 televízió. Az ülés zártkörű volt és egyetlen napirendi pontként az elnökjelölt személyéről döntöttek. Vučić akkor még nem nyilatkozott, csak annyit mondott, hogy készül egy közlemény, abban benne lesz minden.
A hamarosan kiadott közleményükben a haladók leszögezik: a párt elnöksége a párt főbizottságának azt javasolja, hogy Szerbia elnöki tisztségére jelölje a jelenlegi kormányfőt.
Hangsúlyozzák ugyanakkor azt is, hogy Vučić vállalja: folytatja az egyeztetéseket Tomislav Nikolić elnökkel és megpróbálja „a Szerb Köztársaság minden felelős tényezőjének teljes állami egységét biztosítani annak érdekében, hogy Szerbiát megvédje a múlt erőitől és biztosítsa további fejlődését”. A haladók elnökének, Aleksandar Vučićnak feladata továbbá, hogy tárgyaljon a párt minden partnerével, hogy biztosítsa a minél szélesebb körű támogatást, amely szavatolhatná a sikert az elnökválasztáson.
A haladók főbizottságának ülése pénteken, február 17-én lesz.
Ivica Dačić, a Szerbiai Szocialisra Párt elnöke szerint az, hogy a választás Vučićra esett, az „egyetlen racionális és logikus” megoldás. Dragan Marković Palma, az Egységes Szerbia elnöke közölte, hogy a szocialistákkal egyetemben támogatni fogja Vučić jelöltségét.
A Vajdasági Magyar Szövetség, amely ugyancsak a haladók szövetségese, egyelőre nem nyilatkozott arról, hogy tudja-e támogatni a jelenlegi kormányfő elnökjelöltségét.

(Szabad Magyar Szó, 2017. február 14.)

Aleksandar Vučić

Háborúellenes aktivistákat vertek össze a haladó vitaesten

A Szabad Magyar Szó beszámol egy politikai incidensről.

*

Háborúellenes aktivistákat vertek össze a haladó vitaesten

Az Ifjúsági Emberi Jogi Kezdeményezés (YIHR) szervezet aktivistáira támadtak a Szerb Haladó Párt kedd esti fórumán, ahol rugdosták őket és járműveikben is kárt okoztak – közölte az N1 tévé. A párt Beškán szervezett vitaestet, amelynek vendége a háborús bűnök elkövetése miatt Hágában jogerősen 10 évre elítélt Veselin Šljivančanin volt.
A vitafórum akkor szakadt meg, amikor Šljivančanin beszélni kezdett, az aktivisták pedig egy transzparenst húztak ki, amelyen ez állt: „A háborús bűnösök hallgassanak, hogy beszélhessünk az áldozatokról”. A performance során kavarodás támadt, a jelenlévők széttépték a szervezet plakátjait, az aktivistákat pedig kidobták, velük együtt az N1 tévé forgatócsoportját is.
A YIHR aktivistái azt mondják, megtermett fiatalemberek verték és rugdosták őket és autóikban is kárt okoztak. A helyszínen megjelent a rendőrség is, akik kikérdezték a jelenlévőket.
Veselin Šljivančanin a Jugoszláv Néphadsereg parancsnoka volt, aki Vukovár lerombolásánál irányította a katonaságot. Hágában 2010-ben jogerősen tíz év börtönt kapott.

(Szabad Magyar Szó, 2017. január 17.)

Kisvárosi karcolatok

A Magyar Mozgalom honlapján megjelenik Kókai Péter írása Kisvárosi karcolatok címmel.

*

Kisvárosi karcolatok

MERÉNYLET A ZENTAI VÁROSHÁZÁN!

AZ ÁLDOZATOT A ZENTAI KÖZKÓRHÁZ SÜRGŐSSÉGI OSZTÁLYÁN ÁPOLJÁK

Súlyos merénylet történt a 2016-os év utolsó napjaiban a zentai városháza épületében. Az áldozat életveszélyes sérüléseket szenvedett el, lapzártakor a helyszínelés még tartott.

Az ügy előzménye, hogy december 29-én a reggeli órákban a városháza nagytermében összegyűltek a községi képviselők, hogy megtartsák a képviselő-testület idei utolsó ülését. Ekkor még nem lehetett sejteni, hogy egy nagyobb létszámú összeesküvő csoport mire készül, az ülés azonban hamarosan eljutott a harmadik napirendi pontig. Ennek elnevezése már adott okot némi gyanúra: „Rendelet a kultúrában a programok és projektumok kiválasztásának módjáról, ismérveiről és mércéiről, amelyeket Zenta község költségvetéséből finanszírozunk, illetve társfinanszírozunk”. A valódi merénylet azonban a szóban forgó rendelet 3. szakaszában volt ravasz módon elrejtve, amely szó szerint így hangzott: „A jelen rendeletben minden fogalom a grammatika hímnemében van használatban, beleértve a férfi és női természetes nemet is”. (sic!)

Mielőtt még kibontakozhatott volna a termékeny vita a hímnemű grammatika nemi életéről (a nőnemű grammatika nem jelent meg az ülésen), a természetes nemű férfi és női képviselők (a többiek nem) kézhez kapták a Községi Tanács erre vonatkozó módosító javaslatát is. Kiderült, a Tanács egy nappal korábban alaposan megvizsgálta a fenti mondatot, és úgy találta, azzal minden rendben van, semmilyen javításra nem szorul, viszont önmagában nem áll meg, ezért egy magyarázó mondatot még hozzá kell fűzni. A következőt: „A jelen szakasz 1. bekezdésének rendelkezései nem vonatkoznak a jelen rendelet magyar fordítására, mert a magyar nyelvben nincsenek nemek”. A módosító javaslat indoklásában Ceglédi Rudolf polgármester kifejtette, „a Községi Tanács úgy véli, hogy a módosító javaslatok a rendeletjavaslat szövegének jobbá tételét szolgálják, így meghozták azok elfogadásáról a végzést”.

Ismétlés a tudás anyja, mondják, érdemes tehát együtt és integrálisan is megszemlélni az előterjesztett javaslat vonatkozó részét:

„A jelen rendeletben minden fogalom a grammatika hímnemében van használatban, beleértve a férfi és női természetes nemet is. A jelen szakasz 1. bekezdésének rendelkezései nem vonatkoznak a jelen rendelet magyar fordítására, mert a magyar nyelvben nincsenek nemek.”

Súlyosbító körülménynek számít, hogy még a rendeletjavaslat elfogadása előtt az egyik kotnyeleskedő ellenzéki képviselő felszólalásában arra figyelmeztetett, hogy a fenti szövegrészt ebben a formájában semmiképpen sem szabad elfogadni, mert az súlyosan károsít minden olyan emberi szervet, amelyik kapcsolatba kerül vele (fül, szem, agy, vegetatív idegrendszer), ezenkívül minden bizonnyal kimeríti az emberiség ellen elkövetett bűncselekmény fogalmát is. Figyelmeztetése és javaslata, mely szerint ezt így mindenestől törölni kell azonban hiábavalónak bizonyult, a VMSZ-es és haladópárti képviselők széttárták kezeiket (ez van, mit lehet itt tenni?), így december 29-én a délelőtti órákban a zentai városházán megtörtént a merénylet: a hatalmi többség megszavazta a rendeletjavaslatot, benne a már többször idézett mondatokkal!

A bűnüldöző szervek a magyar nyelv ellen elkövetett csoportos nemi erőszak megalapozott gyanújával indítottak eljárást, a magyar nyelvet a zentai közkórház sürgősségi osztályán ápolják. A nyomozás folyamatban van.

A gyengébb idegrendszerűek ekkor abban reménykedtek, hogy az ülés további része már izgalom- és stresszmentesen fog elmúlni, de tévedtek. További jelentős újítások bevezetéséről döntött évzáró ülésén a testület. Ezek egyike például a Roma Kávé.

A Roma Kávé tulajdonképpen nem egy új intézmény. Több évszázados múltra tekint vissza ez a gyakorlat, csak épp a Zenta község területén élő romák oktatási helyzetének előmozdítására irányuló, 4 éves időszakra vonatkozó akciótervén (ezen a napirendi ponton belül került megvitatásra ugyanis ez a tétel) kívüli világban ennek a gyakorlatnak más a neve. Szülői értekezletnek, vagy szülői fogadóórának szokás nevezni, és általában nincs költségvonzata. Az Akcióterven belüli világban azonban ugyanennek az aktusnak Roma Kávé a neve, és az a lényege, hogy az önkormányzat évente 10 ezer dinárt költ arra, hogy (az elnevezésből adódóan: minden bizonnyal kávéval) vendégelje meg a szülői értekezletre, vagy fogadóórára ellátogató roma szülőket.

Az egyik legjelentősebb újítást azonban a költségvetés elfogadása kapcsán vezetik be az idei évtől kezdve a zentai önkormányzatban. A büdzsé elfogadását ugyanis a jövőben összekapcsolják a hálaadás ünnepével. A hálaadás alapvetően amerikai hagyomány, de mint annyi minden más, úgy ez a tengerentúli szokás is begyűrűzött már Európába, és eljutott egész a zentai önkormányzatig, olyannyira, hogy a jövőben rendszeresítik azt. A hagyományteremtés útján az első lépést a Szerb Haladó Párt kevi képviselője tette meg, aki a 2017. évi költségvetés elfogadásával kapcsolatos napirendi pont alatti felszólalásában szükségét érezte annak, hogy nyilvánosan fejezze ki háláját és köszönetet mondjon a Szerb Haladó Pártnak, valamint név szerint Báló Tatjana kkt-elnökasszonynak, és Győri István alpolgármesternek, amiért elkészült a költségvetés, és annak egy jelentős tétele a kevi bekötőút felújításának költségeit fedi. Eme szép hagyomány megteremtéséhez azonnal csatlakozott az ellenzék is, egyik képviselőjük felszólalásában szintén nyilvánosan köszönetet mondott a költségvetés előkészítőjének, amiért előkészítette a költségvetést, a közigazgatási hivatal vezetőjének, amiért koordinálta a munkát, az önkormányzat valamennyi alkalmazottjának, amiért dolgozott, valamint a bejárati portásnak, amiért csak azt engedte be a városháza épületébe, akinek ott dolga volt, és így lehetővé tette a benti zavartalan munkát. A hálaadás gyakorlatát a jövőben minden bizonnyal szabványosítják a zentai önkormányzatban, a képviselők egy előre leadott formanyomtatványon sorolhatják majd fel mindazoknak a neveit, akiknek elrebeghetik hálaadó imájukat, amiért elkészült a költségvetés.

És az újítások bőséges tárháza ezzel még mindig nem merült ki. A 2017-es évtől kezdve a zentaiaknak ugyanis alaposan meg kell majd gondolniuk, hol, Zenta melyik részén akarnak gyülekezni. Életbe lép ugyanis a „rendelet Zenta község területén a terület meghatározásáról, amelyen tilos a nyilvános gyülekezés” (innen kívánunk jobbulást szegény magyar nyelvnek). Szóval, lesznek helyek, ahol nem lehet csak úgy gyülekezni. Hol vannak ezek a helyek? Nos, a rendelet szerint tilos a gyülekezés az egészségügyi intézmények (kórház, egészségház, mentőszolgálat, gyógyszertár), az általános és középiskolák, az iskoláskor előtti intézmények, és a Szerb Köztársaság létesítményei előtt, amelyek védelmi és biztonsági szempontból stratégiai és különleges jelentőségűek. Továbbá, tilos a gyülekezés azokon a helyeken is, „amelyeken a gyülekezéssel megszegik az emberi és kisebbségi és más jogokat és szabadságot, veszélyeztetik az erkölcsöt, vagy a helyeken, amelyek zártak a nyilvánosság számára”. A kedves olvasó ezen a ponton talán felteszi magában azt a bugyuta és teljesen felesleges kérdést, hogy: na jó, de Zentán hol vannak azok a helyek, ahol a gyülekezés megszegi az emberi és kisebbségi jogokat és szabadságot, és veszélyezteti az erkölcsöt? De ez már nem tartozik a kedves olvasóra. Semmi köze hozzá. Nem tartozik az ellenzéki képviselőkre sem. Nekik sincs közük hozzá. Sőt, még a hatalmi képviselőknek sincs közük hozzá, mert még azokból a padsorokból is feltették ugyanezt a kérdést, de hiába, az megválaszolatlanul maradt. Általánosságban tehát senkinek semmi köze hozzá, mint ahogy ahhoz sem, egyáltalán ki az, aki eldönti ezeket a helyeket. Juhász Attila szerint azonban ezeket a kérdéseket nem is kell pontosan megválaszolni, a lényeg az, hogy a rendeletet el kell fogadni. Ezért aztán el is fogadták.

Szóval: BÚÉK – de csak óvatosan azzal a gyülekezéssel!

(Magyar Mozgalom, 2016. december 30.)

Azt én értem, hogy a Bilicki vezette polgári csoportosulás eddig is koalícióban volt a helyi haladókkal...

A Második Nyilvánosság című Facebook-csoport közli Bózsó István kommentárját az adai polgármester pálfordulásáról.

*

Azt én értem, hogy a Bilicki vezette polgári csoportosulás eddig is koalícióban volt a helyi haladókkal és a véemeszesekkel (a 29 képviselői helyből 19 volt az ő listájuké, ami szinte kétharmad, szóval nem is voltak rákényszerülve a koalícióra, de mindegy). Ám kérdem én: ha az adai polgároknak lehetőségük volt a haladók meg (többek között) a Bilicki-féle független csoportosulás között választani, és kétharmaduk Bilickiék listáját választotta a haladóké (vagy bárki másé) helyett, akkor azok az emberek, akik négy éves felhatalmazást adtak arra, hogy NE(!) a haladók vezessék a községüket, nem lettek most egészen véletlenül arcul köpve? (S.B.)

(Második Nyilvánosság, 2016. december 22.)

Ada: Bilicki Zoltán szerint a község érdeke volt az együttműködés szorosabbá tétele

A Vajdaság Ma hírportál tudósítást közöl arról, hogy Bilicki Zoltán, Ada polgármestere csatlakozott a Szerb Haladó Párthoz.

*

Ada: Bilicki Zoltán szerint a község érdeke volt az együttműködés szorosabbá tétele

Bilicki Zoltán, Ada község polgármestere ma délelőtti sajtótájékoztatóján megerősítette, hogy belépett a Szerb Haladó Pártba (SNS), és úgy fogalmazott, elsősorban a község érdeke volt, hogy szorosabbra fűzzék az együttműködést a tartományi és a köztársasági szervekkel.

– Egy hosszabb tárgyalási folyamat után jutottam arra az elhatározásra, hogy belépek a Szerb Haladó Pártba, ugyanis úgy gondolom, azzal, hogy szorosabb együttműködést alakítunk ki a tartományi, illetve a köztársasági kormánnyal, nagyobb mértékben hozzá fogunk tudni járulni a község fejlődéséhez. Mint azt valószínűleg a polgárok tudják, a Szerb Haladó Párt és a Mi igazoljuk a bizalmat! polgári csoportosulás eddig is koalícióban volt egymással, és mivel a Szerb Haladó Párt a pillanatnyi tartományi és köztársasági kormány meghatározó politikai opciója, ezért a község érdeke az volt, hogy szorosabbá váljon ez az együttműködés – fogalmazott Bilicki Zoltán, aki elmondta, a községi képviselő-testületbeli frakciók összetételében nem várható változás.

– A mandátumok tekintetében nem várható változás, nincsenek információim arról, hogy a képviselők közül bárkinek is hasonló szándékai lennének, ugyanakkor azt is szeretném kihangsúlyozni, hogy sem a községi tanács összetételében, sem az olyan funkciók esetében, amelyekre a községi képviselő-testület nevezi ki a megbízott személyeket, nem várhatók változások – tette hozzá Bilicki Zoltán.

Mint ismeretes, Bilicki Zoltán 2008-ban a Demokrata Párt (DS) színeiben lett Ada község polgármestere és egyben az ország legfiatalabb polgármestere. 2012-ben is ugyanennek a pártnak a jelöltjeként indult a választásokon, és újabb négyéves mandátumra kapott megbízást. A 2016-os választások előtt néhány hónappal kilépett a Demokrata Pártból, majd a Mi igazoljuk a bizalmat! polgári csoportosulás listavezetőjeként indult a választásokon. A csoportosulás minden várakozást felülmúló eredményt ért el, hiszen a 29 képviselői helyből 19-et szerzett a községi képviselő-testületben, ahol a polgári csoportosulás 19 képviselője jelenleg a Szerb Haladó Párt és a Vajdasági Magyar Szövetség 4-4 képviselőjével közösen alkotja a hatalmi többséget.

(Vajdaság Ma, 2016. december 22.)

Bilicki Zoltán, Ada község polgármestere

Ki védi meg az embert, ha magyar?

A Magyar Mozgalom honlapján állásfoglalást tesz közzé Ózer Ágnes leváltásáról.

*

Ki védi meg az embert, ha magyar?

A Magyar Mozgalom állásfoglalása Ózer Ágnes leváltása kapcsán

A Magyar Mozgalom meglepetéssel értesült a médiából, hogy menesztették a Vajdasági Múzeum éléről Ózer Ágnest és helyére Drago Njegovant nevezték ki megbízott tisztségre. Mint azóta kiderült, maga az érintett is a kormány közleményéből tudta meg, hogy leváltották őt. A személycsere már csak azért is érthetetlen, hiszen Ózer Ágnest áprilisban nevezték ki ismételten az intézmény élére, most pedig, nyolc hónap elteltével módosították ezt a döntést.

A Hét Napnak Pásztor Bálint a Vajdasági Magyar Szövetség – Demokratikus Cselekvés Pártja képviselőcsoport vezetője a minap azt nyilatkozta: „Feladatunk továbbá, hogy minden vajdasági magyar szakembert, akinek a tudására az érdekérvényesítés szempontjából szükség van – függetlenül attól, hogy az elmúlt hónapokban milyen színekben politizált –, megpróbáljunk megszólítani, és olyan helyzetet teremtsünk, hogy a közösség érdekében munkálkodhassunk.”

Tekintve, hogy Ózer Ágnes az MM alapítója tagja, a most született döntés kapcsán felvetődik a kérdés: így néz vajon ki, amikor a más színekben politizáló magyar szakembereknek lehetőséget teremtenek?

A másik lehetőség, hogy a Szerb Haladó Párt magának követelte ezt a tisztséget, amelyre egy olyan személyt nevezett ki, aki amellett száll síkra, hogy Vajdaság Szerbiához való csatolásának dátuma állami ünnep legyen. Tekintve, hogy a VMSZ tartományi szinten (is) a haladók koalíciós partnere – amely szövetségről a párt illetékesei lépten-nyomon azt hangoztatják, hogy kiválóan működik – ebben az esetben az a kérdés merül fel, hogy vajon milyen mértékben tudja érvényesíteni akaratát a VMSZ ebben a koalícióban, ha egy ilyen kiváló szakember leváltásának nem állta útját?

Ózer Ágnes az Újvidéki Rádió híradójának elmondta, az ügy kapcsán felmerült benne a kérdés, mit ér az ember, ha magyar. A Magyar Mozgalom némileg módosítva is felteszi a kérdést: Ki védi meg az embert, ha magyar?

(Magyar Mozgalom, 2016. december 16.)

Ózer Ágnes

Leváltás a „nagy projekt” szolgálatában?

A Vajdaság Ma hírportál a szerező Levelek a Rózsa utcából című sorozatában közli Friedrich Anna összefoglalóját Ózer Ágnes leváltásáról.

*

Leváltás a „nagy projekt” szolgálatában?

Felháborító! – Ez volt az első reakcióm, amikor elolvastam a hírt, hogy dr. Ózer Ágnes muzeológus-történészt leváltották a Vajdasági Múzeum igazgatói posztjáról, mégpedig azt követően, hogy ugyanezen a tisztségen eltöltött négy eredményesnek mondható évet, és néhány hónappal ezelőtt újraválasztották.

Dr. Ózer Ágnes neve és személyisége ismert Vajdaság-szerte, és bizton állítom, szűkebb pátriánkon túl is. Nem vagyok szakmabeli – csak egy újságíró, aki a munkája folytán találkozott vele néhányszor az életben – de ezt a nézőpontot figyelembe véve is meg merem kockáztatni a véleményt, hogy kiváló történész-szakembert ismertem meg a személyében, aki az érzékeny történelmi kérdésekre is mindig tudta a választ. És ha a szerb-magyar történelmet nézzük, szerintem ez a fontos: szakmai, szakértői válasz az érzékeny kérdésekre. Hogy igazgatóként milyen volt (bár tudjuk, hogy ez esetben a politika a mérvadó), szerintem erre a kérdésre a pozitív választ az támasztja alá, hogy nem is olyan régen újraválasztották a közvélemény előtt ismertté vált számos érdekes kiállítás megszervezésével a háta mögött.

De most a vajdasági (bácskai, bánáti, szerémségi) kormány leváltotta, mert egy bizonyos dr. Drago Njegovan kell, hogy megbízott igazgatóként a helyébe kerüljön. Megnéztem Njegovan úr életrajzát a Vajdasági Múzeum honlapján, ugyanis az újonnan kinevezett igazgató úr eddig ugyanebben az intézményben múzeumi tanácsos, tudományos főmunkatárs és a tudományok doktora volt. Most tehát ő a tartományi kormány által kinevezett új igazgató dr. Ózer Ágnes helyett. Az új igazgató a Vajdasági Múzeum honlapja szerint Lukaviceben született (a Wikipédia azt írja, hogy ilyen helység a Cseh Köztársaságban van, de sejtem, hogy inkább Lukavicát kellett volna feltüntetni). Az életrajzából az sem derül ki, hogy hol érettségizett, hol diplomált és hol doktorált, de azt már tudni lehet, hogy 1992-től „Vajdaság politikai-gazdasági kusztoszaként” dolgozott és ettől kezdődően számos tudományos tett is a nevéhez fűződik a Vajdasági Múzeumban. Előtte valahol (?) 1973-ban befejezte a gimnáziumot, a politikai karon diplomált 1978-ban (valahol?), és például 1987 és 1991 között előadó volt a Pedagógiai Karon (valahol?). Életrajzából ezt követően már tudni lehet, hogy Vajdaságban dolgozott.

Na már most, az internetről azt megtudtam, hogy Lukavica Szarajevó keleti része lehet, és dr. Njegovan úrnak a Vajdasági Múzeum honlapján közölt tudományos munkáinak adataiból (http://www.muzejvojvodine.org.rs/index.php/lat/odeljenja-zaposleni/odeljenje-savremene-istorije/dr-drago-njegovan) azt is kikövetkeztettem, hogy az a bizonyos Pedagógiai Kar, ahol előadó volt 1991-ig, eszéki székhelyű lehetett, ugyanis ott szerzőtárs volt egy olyan munkában, aminek a címe Az iskola és a társadalmi közösség (1986), és amelyet az eszéki Pedagógiai Karon adtak ki.

Bosznia, Horvátország és most Vajdaság – sorolom, és rögtön meg is fedem magam: az előítéleteim miatt. Az előítéletek ugyanis általában téves következtetéshez vezetnek, de mégis rámeredek e tudományok doktorának a főbb műveire, amelyek mind-mind 1990 után, tehát a délszláv háború idején és annak utána keletkeztek, és amelyek súlypontja Szerémség, Bácska és Bánát Szerbiához történő csatolása. Az előítéleteimet folytatva leírom ide azt is, hogy a kinevezésnek ennek tudatában csakis politikai – és nem szakmai – indíttatása lehet, hiszen itt van a köztudatban a szerb államfő által minap bejelentett „nagy projekt” is, azaz november 25-ének, Szerémség, Bánát és Bácska Magyarországból való kiszakítása és Szerbiához való csatolása napjának állami ünneppé tétele. Ez az államfői ötlet összecseng az idézett tudományos munkákkal, a jelek szerint ezt a szándékot kell tehát „tudományos-történelmi” emlékekkel igazolni, amihez, íme, a megfelelő emberek meg is vannak immár.

Nézem továbbá a tartomány (Bácska, Bánát, Szerémség) kormányának az összetételét is. A 14 kormánytag között egy a magyar (a VMSZ soraiból), a többiek a Szerb Haladó Párt, a Szerb Szocialista Párt és a Szocialisták Mozgalmának a tagjai vagy párton kívüliek, s születtek közülük egyesek Kruševacon, Belgrádban, Bijelinában, Prizrenben, Loznicában… (Jól átérezhetik az itteni történelmi múlt hozadékait.)

A szűkszavú kormányközleményből nem derül ki, hogyan szavazott az egyetlen VMSZ-es kormánytag, pedig annak vonatkozásában, hogy dr. Ózer Ágnes a Magyar Mozgalom alapító tagja, ez is fontos hírelem lenne. Kár, hogy maga a VMSZ nem nyilatkozott erről. Ez ugyanis a nyilvánosságra tartozna, nem azért, hogy esetleg a Magyar Mozgalom és a VMSZ viszonyán rágódjunk, hanem elvi kérdések miatt, hiszen itt nem napi politikáról, hanem sokkal messzebbre mutató politikai üzenetről van szó. Ez a leváltás nem egy puszta személycsere, ez egy üzenet a történészi szaktudás és a napi politika összefonódásáról. Jelzi, hogy a magyarok ősi szálláshelyeit – Szerémséget, Bácskát, Bánátot – újra és újra elfoglalják az élet számos vonatkozásában, tehát nem csak területileg és új lakosság betelepítésével lakosságilag, hanem például a célnak megfelelő irányultságú történészek által a történelmi tényekkel való esetleges manipulálással, vagy finomabban fogalmazva, egyes események és adatok elhallgatásával, mások kiemelésével is.

Ezek után azt mondanám, hogy itt az ideje tömören néhány mondatban megfogalmazni a november 25-ei esetleges szerb állami ünneppel kapcsolatos 1918-as történelmi tényeket angol, német, francia, orosz és más nyelveken és várható „ünnepkor”, alkalmas apropóként minden évben terjeszteni a világban, hogy mi volt, és mi van. Igaz, ez nem elégtétel, de jelzés lehet, hogy a történelmi igazságot leváltásokkal és kinevezésekkel, elhallgatásokkal és szépítésekkel nem lehet semmissé tenni még akkor sem, ha a terület elfoglalása és a lakosság összetételének átalakítása az új hatalom szemszögéből sikeresen befejeződött.

(Vajdaság Ma, 2016. december 15.)

Ózer Ágnes