Topolya focimilliárdjai – Akadémiagyártás Szerbiában

A 168 óra című hetilap közli Buják Attila vajdasági riportját a topolyai fociakadémiáról.

*

Topolya focimilliárdjai – Akadémiagyártás Szerbiában

A modern magyar „futballimperializmus” jegyében újabb bázissal bővül a határon túli akadémiák sora. A Csíkszereda–Munkács–Dunaszerdahely–Eszék-gyűrűből az egykori „hongyarapított” területek közül egyedül Délvidék hiányzott. De a kör decemberben bezárult: a kormány úgy döntött, az észak-bácskai Topolya csapatára alapozva jön létre a Délvidéki Futball Akadémia, hárommilliárd forintos hazai adományból. A tizennégyezres vajdasági város a szerb harmadik ligában morzsolja a hanyatló kelet-európai futball keserű kenyerét. A nézőszám száz-kétszáz főre rúghat. Miért Topolya vitte el a pálmát (és a pénzt)?

A Tisza felől jeges szél fúj, ahogy Zentáról közelítjük meg Topolyát. A jégtáblák a múltat is idézik, mert – bár az utca fagyos és kihalt – valaha forgalmi dugó is volt itt. Például 1697-ben, amikor Prinz Eugen (Savoyai Jenő herceg) birodalmi hadai átkelés közben lepték meg a törököt, s a Tisza vizében két óra harc után harmincezer holttest úszott Titel felé. Az akció (Magyarország visszafoglalása) a korszak legmenőbb uniós projektje volt. Most nincs szó visszafoglalásról, csak foglalásról. Fociról, földről, politikáról.
Topolya centrális erőtere a központi szemafor. Innen vezet az elágazás szabályos derékszögben kelet–nyugat, észak–dél irányban. Topolya telepített város, látszik, hogy Mária Terézia mérnökei terveztették, világos településszerkezet, egyenes utak.
A Gurmanhoz címzett étterem, talponálló a kulturális élet centruma. A félhomályban csöndes zsongás. Itt gyakori a magyar szó, bár az etnikai arányok lassanként fellazultak. Topolya csak a hozzácsapott kis falvak lakosságát beszámítva adja ki a magyar kétharmadot. Ám a helyi futballcsapatot, a TSC-t már szerbek dominálják. Boros Csongor magyar, de a másik ász, Szilágyi inkább már Silađi, a sportrovatokban pedig Vladimir. Aztán sorjáznak a Bogdanovićok, Lazićok. A vajdasági magyar futball ilyen. A csapatban szerbek fociznak, a lelátón magyar „ultrák” csápolnak. A tíz évvel korábbi magyarverő hangulat nagyjából már a múlté. A kilencvenes éveket, a szerb társadalom sokkos állapotát tükrözte. Gyűlöletpótléknak pedig ott vannak a horvátok, az albánok, a bosnyákok.
Az ivó hangulata határozottan sörtestvéries. A politika sem osztja meg a közönséget. Annál inkább a helyi sajtót. A nagy hagyományokra visszatekintő, a Kádár–Tito-korban pozitív szerepet játszó Magyar Szó a közelmúltban meghasadt. A „helyi Fidesznek” (mellettük kampányolt a magyar miniszterelnök) nevezett Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) újabb diadala után itt is elkezdődtek a leszámolások. „Nova szisztematizácija” (új munkahelyi besorolás) fedőnéven hat-nyolc jó tollú kollégától azonnal megszabadultak. A kirúgottak az alternatívának tartott Magyar Mozgalom alapítói voltak. Ők indítottak Szabad Magyar Szó néven ellenportált. A VMSZ politikusa, Pásztor Bálint képviselő (Pásztor István elnök fia) mondja:
– Miféle Szabad Magyar Szó? Nincs ilyen. Anyagi forrásai is kétesek. Ez olyan, mintha önöknél megjelenne az online Szabad 168 Óra.
Mégis a Szabad Magyar volt az első, amely a topolyai sportakadémia hárommilliárdját megkapirgálta. A leghitelesebb forrás, a klub szponzora, Zsemberi János itteni vállalkozó, a helyi tévébiznisz atyja hallgatásba burkolózik. Zsemberi arra vár, hogy aláírják a szerződést is. Annyit azért elmondhatunk, hogy Zsemberi a VMSZ külső támogatója, a topolyai önkormányzat gazdasági tanácsosa, hónapok óta készen állt a pénzbefogadásra. Az akadémia helyének szánt telket (négy pálya, egy épület, egy stadion létesülhet) sejtésektől vezetve már rég megvette.
A történet furcsasága, hogy míg a többi határon túli futballakadémia (a dunaszerdahelyi DAC, a Csíkszereda, a Munkács vagy az Eszék) egy-egy milliárdot kapott, a harmadosztályú Topolya esetében erős kezdésnek tűnik a hárommilliárd. Pláne, ha számításba vesszük, hogy Topolya nem él-hal a fociért. A Gurman közönsége a hírt közönyös hümmögéssel fogadja.
Hogy miért ernyedt Topolya? A válaszhoz járatosnak kell lenni a szerb futball rejtelmeiben.
A szerb foci elképesztő mélységekbe zuhant. Míg a rivális horvátok jelen vannak majd minden világversenyen, az új évezred elején még szerb sztárok kaptak helyet a Manchester Unitedban, a Realban, a mai csillag, Dušan Tadić jó, ha a Premier Ligá-s Southamptonig viheti. Csapataik a nemzetközi kupákból a magyaroknál is gyorsabban kizuhannak, ami mégiscsak teljesítmény. A nézőszám ehhez mérhető. A Zvezda és a Partizán ultrái aluljárókban mérkőznek, maga a játék egyre élvezhetetlenebb. Szakértők szerint a nagy hármas után (Zvezda, Partizán, Vojvodina) a harmadik ligáig gyakorlatilag bárki bármikor az első osztályba juthat, akinek némi kis pénze van. És mindig akad félbolond, aki a túléléshez dinárt ad. Az ötödik ligás magyar csapatot, a Zentát a helyi CBA pártfogolja. A harmadik liga (öt régió van – Vajdaság, Belgrád, Dél-, Kelet- és Nyugat-Szerbia) állítólag a „profizmus” előszobája. Itt már vannak szerződések, igazolási pénzek, munkaidő-kedvezmények. Komoly gázsira azért ne gondoljunk. Ha a hazai NB I-ben kétszázötvenet-háromszázat kaszál egy vidéki csapat játékosa, az a szerb Szuperligában mondjuk százezer. A részvétel nem emészt fel sok pénzt, az utaztatás a Vajdaságon belül nem költség. Légióst meg nem igazolnak. Zsemberi úr, a szponzor állítja: ők mindig gyerekekben, utánpótlás-nevelésben utaztak. Tehát inkább eladtak.
A Gurmanban szakértőink az ötödik körnél tartanak, körtepálinkával megbolondítva. Száll a bagófüst, mi maradunk a kávénál, amely itt, Szabadkától délre, törökös, tele jóslásra alkalmas, finom rajzolatú zaccal.
A Vajdaságra most olyan idők járnak, amikor a foci sem esik jól. Ahogy mondják, a „reális munkanélküliség” huszonöt százalék, a hivatalos („nem reális”) tizenhat. Sokat segít a szerb statisztikán az orbáni kettős állampolgárság és az unió. Aki „átmegy magyarba”, s onnan dobbant az unióba, nem a szerb statisztikát rontja tovább. Nem véletlen, hogy „magyar papírra” a szerbek is ácsingóznak. Érdekesen integrálódik a Vajdaság szociális rendszerébe a politika. Valaki meséli: környékén egy iskolában meghalt a takarítónő. Pályáztatunk, mondták a helyiek.
– Hova gondolsz? – riadozott a direktor. – Az a VMSZ lefoglalt helye.
Orbánék figyelmét a város sportélete keltette fel. Talán azért, mert a Vajdaságban három nagyobb magyar önkormányzat létezik, ahol magyar polgármestert adnak: Topolya, Zenta, Magyarkanizsa. Az Aranysárkány városa, Szabadka már elveszett. (Sokak szerint elkótyavetyélte a hosszú kormányzásba lassan belekorrumpálódó VMSZ.)
A Szabad Magyar Szó idézte fel minap, hogy Árok Ferenc volt ausztrál szövetségi kapitány, a jugoszláv labdarúgás nesztora, a Vojvodina játékosa 2014-ben Szöllősi Györgynél vendégeskedett Felcsúton. Ekkor futottak össze Orbán Viktorral. A miniszterelnök, aki futballban tiszteli a kort, az ősz mestert szakmai beszélgetésre invitálta. Árok, lévén szókimondó ember, nem rejtette véka alá a véleményét. Őrültség horvát edzőt tartani, előbb-utóbb ki fognak esni. Árok vesszőparipája az utánpótlás-nevelés, ami a volt Jugoszláviában, ahol életforma és iparág a légiósfuttatás, nem csoda. Mikor Orbán ősszel megfordult Nišben, a szerb–magyar kormányülésen, Feri bácsit meglátogatta Újvidéken. Közben Árok sem tétlenkedett. A Magyar Szóban rendszeresített rovatában buzgón dicsérte a fiatalok nevelésében példaadó topolyai klubot. Ez hozta össze Zsemberi Jánossal, a TSC szponzorával. Zsemberi a pénzügyi pokol mélyéről hozta vissza Topolyát.
Zsemberi akkor már a labdarúgásban is nagy ember volt. A Partizan elnökségi tagja Feri bácsit a nagy meccsekre Belgrádba is fuvarozta. A viszonzás sem késett. Árok hozta össze Orbánnal. Az üzletember megvásárolta a telket, ahol akadémiája működhet, várva a nagy pillanatot, mikor a pénztárgép megcsörren.
A topolyiak mosolyognak, amikor a magyar hírcsatornák Bajsa község fiát, a futball mániákusát „helyi oligarchának” nevezik. Zsemberi nem Abramovics.
– Az egy egészen más liga – mosolyog erre Pásztor Bálint, a VMSZ politikusa.
Tény, hogy Zsemberinek, Abramovicshoz hasonlóan, van legalább két csapata. Az ötödosztályú Bajsa (ez Topolya előfaluja) és a Topolya. A Bajsa a TSC fiókcsapata. Aki a harmadosztályba nem elég jó, fejlődhet Bajsán.
Maga Zsemberi kakukktojásnak számít a vállalkozói világban, ahol nem tolonganak a magyarok. A „nemzeti burzsoáziát” gyámolító Milošević-rendszer a privatizációt elég szűkkeblűen bonyolította le, a vajdasági magyarságot, amiből lehetett, kiforgatta, magyar vállalkozó nem boldogulhatott.
Zsemberi a mezőgazdaságból érkezett. A Tito-korszak fiaként, Magyarországon tanuló egyetemistaként az agrárium mellett a kereskedés sem volt idegen tőle. A Gorenje-korszak elmúlt, a CD-, videokorszak is kifújt. Sokan akkor fedezték fel a tányérantenna- és kábeltévéüzletet. Találékony emberként Zsemberi rájött, behozhat antennákat szabályosan is. Kütyüit rendszerré is szervezheti. Előbb Topolyát hálózta be, majd a környéket, aztán Belgrád körül is engedélyhez jutott. Ma már Boszniáig, Montenegróig nyúlnak Zsemberi hadállásai.
A topalyaiak kedvelik, mert mint mondják, méltó, ám nem hivalkodó luxusban él. Audival jár, de ha beül a városban egy sörre, szívesen veszik. Ma is Bajsán él, saját erőből sokat tesz a faluért. Nem csak futballra költi a pénzt, alkalmilag az asztaliteniszezőket, erőemelőket is támogatja.
– Tudjuk, a stadionügyek Magyarországon politikai hullámokat vetnek. Mi ezzel nem foglalkozunk – jelenti ki Pásztor úr. – Pláne most, amikor a Vajdaság ötvenmilliárdos gazdasági támogatáshoz jutott. De ne higgye, hogy az alapítvány ügyét Topolyán botránynak tekintik.
Városi legendák mégis fel-felcsapnak. Zsíros bácskai földekről szólnak, s megszerzésükben – Mészáros Lőrinc példája nyomán – a sportbarátság szervező erő lehet. Titokzatos délvidéki strómanokról regélnek, akik a kincset érő földeket elővásárolják anyaországi politikusoknak. Szerbia hamarosan feloldja a külföldieket sújtó földvásárlási tilalmat. És akkor hajrá, Topolya! Sietni kell, mert a háttérben, a közel-keleti nyitás jegyében megjelentek „Pharaon fiai”, Arábia újgazdagjai. A zobnaticai ménesbirtok már arab kézre jutott.
A régi stadion körül járunk, a Krivaja folyócska partján. A vízben fagyos olajfoltok, a pályát patinás mészkőfal övezi. A csapat még az alapozásnál tart. Bekopogunk. Palágyi Szabolcs sportigazgató nyit ajtót, egykori moravicai labdarúgó, Zsemberi úr helyi rezidense. Jó, hogy jövünk, mert Zsemberi úr ajándékot szánt nekünk. Reprezentatív albumot nyom a kezünkbe a topolyai labdarúgás százéves történetéről. A főbűnös Beer Károly úr volt, aki 1913-ban Pestről bőr futball-labdát hozatott. Az emberek meg rugdosni kezdték.
– Épül majd stadion is? – kérdezzük.
– Lehet, nem tudom – mondja a szakember titokzatosan.
– Mi a cél? A Szuperliga?
– Nem tudom.
Itt tartunk. De Magyarországról a pénz úton van.

Tóthfalunak nem jutott
A Vajdaságban Tóthfalun működik a Nyers Istvánról elnevezett futballakadémia. Nyers délvidéki származású játékos volt. 1946-ban emigrált, Puskásékkal egy ideig még együtt játszott. Szabadkán hunyt el 2005-ben.
A tóthfalui akadémia, alig harminc kilométerre Topolyától, öt éve létezik, négy korosztályban hatvan gyerekkel foglalkoznak. Támogatás nekik mégsem jutott. A Szabad Magyar Szó szerint részben azért nem, mert már komoly kapcsolatuk van a Ferencvárossal. Az akadémia koordinátora Bontovics István, aki a magyarkanizsai önkormányzatban a hatalmon levő VMSZ-szel szembenálló UKROK – Községi Összefogás képviselőcsoport tagja. Vagyis nem ápol olyan baráti kapcsolatot a Fidesz-vezetéssel, mint a topolyai Zsemberi János.

Nem a ló, hanem a föld
Topolyán meglepetést keltett, amikor kiderült, hogy a környék nevezetességét, a ménesbirtokot arab (emirátusi) tulajdonos, a Yugo Elite Agro vásárolta meg. A cég ügyvezető igazgatója, Suvaidi Al Saed megígérte, hogy a lovak számára megőrzi a ménesbirtok-hagyományt. Az első bácskai ménest még a 18. század közepén alapították Zobnatica-pusztán, a pezsgős Törley családnak is volt erre birtoka, kastélya és lova.
Maga a birtok minden korszakában luxushelynek számított, a luxust kedvelő Tito marsall is szilveszterezett itt. A ligetben némaság fogad, felbukkan egy-egy üdülőkastély. A hólepte szobor Casanováé, a híres mén 33 versenyt nyert zsinórban. A karámok között fedett melegítőpálya, 1500 méteres versenypálya, büfé, lelátó, vezénylőtorony. Pár éve Zobnaticán rendezik a Lázár Vilmos-féle Magyar vágta regionális futamát.
A legnagyobb megrökönyödést az a hír keltette, hogy az emirátus emberei felszámolták a tizenegyezer hízósertést nevelő telepet, helyén majd áfonyát termelnek – pedig a föld az áfonyának nem kedvez. Rekultivációs eljárással kívánják hát a kiváló bácskai földet kicserélni. A helyiek arra következtetnek, hogy Saed megbízóinak nem a ló, hanem a föld kellett.

(168 Óra, 2017. január 26.)

Az utóbbi napokban olyan cikkek és rémhírek keltek szárnyra...

Pásztor Bálint bejegyzést tesz közzé a Facebookon:

Az utóbbi napokban olyan cikkek és rémhírek keltek szárnyra, hogy az „új” közlekedésbiztonsági törvény miatt 1000 eurós pénzbüntetésekre számíthatnak a polgárok. A Parlament nem fogadott el ilyen törvényt, nincsenek ilyen drákói büntetések. Volt hasonló tartalmú tervezetről szó az ősz elején, de nem szerepelt a Kormány napirendjén, nem került parlamenti eljárásba, így új törvény sincs. A közlekésbiztonsági törvény évek óta nem módosult. Vezessenek óvatosan!

(Facebook, 2016. január 10.)

„Rossz húzás volt hallgatni”

Az Autonomija portál közli Pressburger Csaba interjúját Korhecz Tamással.

*

„Rossz húzás volt hallgatni”

Interjú Korhecz Tamás megválasztott alkotmánybíróval hallgatásának okairól, döntésének erkölcsi dimenzióiról és az alkotmánybírói bérezésről

Bombaként robbant december 7-én a hír, hogy Korhecz Tamás, a Magyar Mozgalom társelnöke elvállalta a Szerbiai Alkotmánybíróságba történő jelölést. Az pedig valóságos atombombaként robbant, amikor Pásztor Bálint, a Vajdasági Magyar Szövetség köztársasági képviselője bejelentette: e párt frakciója javasolta Korheczet alkotmánybírónak. Csakhamar az is kiderült, hogy az MM vezetői közül senkinek sem volt tudomása arról, hogy tartományi képviselőjük, szervezetük társelnöke és arca az ádáz ellenfél hívó szavára, szó nélkül elhagyja őket. Miután megszületett a hivatalos döntés az alkotmánybírók kinevezéséről, Korhecz Tamás hétfőn végre a nyilvánosság elé állt és beszélt. Az Autonómia azokra a részletekre kérdezett rá, amelyek a sajtótájékoztatón mondottakból nem derültek ki. Az interjú kérdéseit írásban küldtük el Korhecz Tamásnak és ő ugyanilyen formában válaszolt rájuk.

● A rendelkezésünkre álló információk szerint Ön november 23-án nyilatkozott hivatalosan arról, hogy elfogadja az alkotmánybíróvá történő jelölést, a nyilvánosság azonban csak december 7-én, azaz két héttel később értesült erről a tényállásról, valamint arról, hogy Önt épp az a Vajdasági Magyar Szövetség javasolta erre a tisztségre, amellyel a Magyar Mozgalom színeiben az utóbbi másfél évben kemény csatái voltak. Miért hallgatott erről? Miért hagyta meg Pásztor Bálintnak a hírbomba robbantásának diadalmas örömét?

– A jelölésem, noha 23-án írásban nyilatkoztam annak elfogadásáról, november 29-ig meg sem történt. Hivatalosan pedig akkor lettem jelölt, amikor kiderült, kiket javasolt a házelnöknő a tízes jelöltlistára. Mindezt azért mondom el, hogy érzékeltessem azt, hogy az egész ügymenetre nekem nem volt ráhatásom, nem volt pályázat, előre lefektetett határidőkkel, kritériumokkal stb. Ebben a helyzetben nem akartam témává tenni valamit, ami bizonytalanabb volt, mint a kutya vacsorája. Ha tárgyaltam és egyezkedtem volna a VMSZ-szel, akkor talán okosabb lettem volna, és a pontos információk birtokában azokat az MM-vezetéssel is megoszthattam volna. Ismerve a jelölőszervezet működését és észjárását, azt is elképzelhetőnek tartom, hogy egyszerűen visszavonják a felkérést, nem adják át a jelölést stb. Ma már tudom, szándékuk komoly volt, és arról meg is egyeztek a kormányzó haladókkal – akkor ebben még nem lehettem biztos. A fenti tények ellenére ma már úgy látom, ennek minden veszélye ellenére az információimat és a döntésemet meg kellett volna osztani másokkal az MM-ben.

● Hétfői sajtótájékoztatóján úgy fogalmazott: „ma már úgy látom, hiba volt, hogy halogattam az ezzel kapcsolatos párbeszédet”, gondolván itt arra, hogy nem egyeztetett az alkotmánybíróvá történő jelöléséről a Magyar Mozgalom vezetésével. Miért döntött mégis úgy akkor, hogy nem osztja meg közvetlen munkatársaival (fogalmazhatunk úgy is: bajtársaival), hogy Ön fölkérést kapott és azt el is fogadta vagy el is szándékozik fogadni?

– Erre az előzőekben már válaszoltam.

● Számolt-e azzal, hogy az MM számára micsoda megszégyenülést jelent az, hogy a tagságnak, de még az ügyvivő testület tagjainak is a sajtóból kell értesülniük (egyik) vezetőjük döntéséről?

– Igaz, ideális helyzetben, az ilyen és ehhez hasonló döntésekről nem a sajtóból értesül egy szervezet vezetősége. A tagság más, nem gondolom, hogy a tagságot külön gyűléseken és fórumokon kellene tájékoztatni egy jelölés elfogadásáról, még akkor sem, ha az egy adott ponton személycseréhez vezethet a szervezetben. Megszégyenülésről azonban nem beszélnék, én sem éreztem magam megszégyenítve, amikor egy-egy vezetőségi tagunk elfelejtett értesíteni arról, hogy az életében bekövetkezett változás miatt a jövőben teljesen passzivizálja magát és nem vesz részt a szervezet munkájában.

● Milyen reakcióra számított a Magyar Mozgalom részéről mindezek fényében? Illetve milyen reakciót tartott volna elfogadhatónak?

– Barátok nem esnek nyilvánosan egymásnak, nem határolódnak el egymástól, akkor sem, ha neheztelnek egymásra egy-egy lépés miatt. A minimum az lett volna, ha akkor hozzák meg ezeket a döntéseket, amikor az ülésen én is részt tudok venni. Nem így történt. Most már kár is ezzel foglalkozni.

● Annyit tudunk az Ön fölkéréséről, hogy közvetett úton történt, Ön nem tárgyalt közvetlenül a VMSZ-szel. Mikor érkezett ez a felkérés és mennyi idő alatt döntött annak elfogadásáról?

– Ha jól emlékszem, november 17-én értesültem a felkérésről. Azt üzenték, 2-3 napon belül döntsek, én 21-én közöltem a döntésem. Mindez nagyon gyorsan történt egy rendkívül zűrös tanítási időszakban, amikor Újvidék, Palics és Budapest között ingáztam folyamatosan.

● Nyilván kevesen vitatják el Öntől, hogy alkalmas erre a tisztségre, azt pedig még kevesebben, hogy mindenkinek joga van saját karrierjét egyengetni. Ugyanakkor a döntésének van egy erkölcsi dimenziója is. Az ezzel kapcsolatos kritikákat a következőképp lehetne összefoglalni: Ön személyes ambícióit tartva szem előtt cserben hagyta azt a szervezetet, amelyet fölépített, ráadásul úgy, hogy annak a pártnak a segítségét fogadta el, amely mindent megtett szervezetük tagjainak ellehetetlenítéséért, sőt, mindezt titokban intézte. Elfogadja ezt a kritikát vagy ennek a kritikának legalább egy részét?

– Az MM nem én vagyok és az MM-et nem én építettem fel, sokan tettük bele az MM-be azt, amire képesek voltunk, másokkal együtt én is. Eközben mindvégig az vezérelt bennünket, hogy közülünk mindenki ott tegyen az ügyért, ahol éppen tevékenykedik, és annyit, amennyit abból a pozícióból tehet. Ebből a szempontból szabad, nyitott szervezet voltunk, parancsuralmi elemek nélkül. Tehát ha valaki az MM alapítók, vezetőségi tagok közül munkát, tisztséget vagy hivatást változtatott, akkor sokszor a munkához való hozzájárulása is jelentősen megváltozott.

Az elmúlt fél évben több meghatározó vezetőségi tagunk úgy változtatott eddigi életén, munkáján, hogy az radikálisan csökkentette részvételét a közös munkában. Egyetlen esetben sem tárgyaltuk meg ezeket a „személyes ambíciókat”, az új helyzeteket az MM Ügyvivő Testületén, senki sem kérte ki a testületek véleményét arról, hogy most egy nagyot vált és ez lehetetlenné teszi aktív részvételét a munkában. Most úgy tűnik, ez a szabály egyedül rám nem vonatkozott,

nekem kérnem kellett volna a vezetőség hozzájárulását ahhoz, hogy új pozícióból tegyem azt, amit közös érdekeinkért ott tehetek. Az egyetlen érdemi különbség, hogy engem a VMSZ javasolt az új tisztségre, ugyanakkor a jelölés mögött nem volt alku, kiegyezés, megegyezés, sőt tárgyalás sem, ezért ezt a különbséget sem tartom döntőnek. Az sem lényegtelen, hogy kizárólag parlamenti frakciók javasolhattak alkotmánybírót, nem tudom, hogy magyarként és vajdaságiként melyik frakciónak kellett volna javasolnia engem? Mivel a szótlanságom az ügyben minden alap nélkül a cinkosság látszatát keltette, ez mindenképpen rossz húzásnak bizonyult. Mindazonáltal ha másnap beszámolok a felkérésről és a döntésemről, akkor sem kaptam volna támogatást az MM-től, de ezt már nem fogjuk tudni modellezni vagy újrajátszani.

● Milyen biztosítékot kapott arra vonatkozóan, hogy a tíz jelöltből Ön benne lesz az öt befutóban? Vagy úgy fogadta el a fölkérést, hogy számolt a megválasztás bizonytalan kimenetelével? Ha ez utóbbi: nem gondolt arra, hogy az egész egy csapda, amelybe ha belesétál, két szék között a földre esik?

– Biztosíték nem volt arra sem, hogy a tízben benne leszek, az egyetlen érdemi biztosíték a VMSZ motivációjában keresendő, ez pedig, hogy távozzak a tartományi parlamentből, az Alternatíva a Vajdaságárt frakció éléről. Ha nem választanak meg, akkor ez a várt fejlemény nem következik be, Pásztor Istvánnak továbbra is minden ülésen szembesülnie kellett volna aktív jelenlétemmel. Ennek ellenére természetesen eshettem volna a két szék közé is, ezzel a lehetőséggel is számoltam. Akkor „se AB-tagság, se MM-társelnökség”-helyzet lett volna, de nem tragikus és nem is szánalmas állapot „csak” egyetemi tanárként élni. Ha az „asztal alá” estem volna, a képviselőséget addig csináltam volna, amíg értelmét látom.

● Pásztor Istvánról, a VMSZ elnökéről Ön a sajtótájékoztatóján igencsak elmarasztaló véleményt fogalmazott meg, ami reakció volt Pásztor Istvánnak az Önre vonatkozó igencsak elmarasztaló véleményére, amelyet a vasárnapi székházavató ünnepségen mondott. Ön ugyanaznap este mégis jelen volt a VMSZ által szervezett ünnepélyen. Milyen üzenetet közvetít azzal, hogy elmegy a VMSZ rendezvényére, másnap pedig azt mondja, nem váltott mezt?

– Itt most két nagy lyukat rúgott, szerkesztő úr. Először is a Pásztor Istvánra és a VMSZ-re vonatkozó kritikai megjegyzéseimet attól teljesen függetlenül mondtam el, hogy a nevezett mit mondott az ünnepi fogadáson, az írásos nyilatkozatomat már vasárnap megírtam anélkül, hogy a székházavató fogadásról, az ott elhangzottakról bármit tudtam volna. Pásztor mondanivalójával a sajtótájékoztatómon szembesítettek. Másodszor, a Magyar Karácsony nevű rendezvényen csakis azért voltam jelen, mert Boglárka lányom a Palics MME néptánccsoportjába jár és ők felléptek a műsorban. Nem hiszem, hogy szülőként az lenne a dolgom, hogy gyermekemet politikai okokból eltiltsam a fellépéstől, vagy szülőként ne legyek jelen. Az elmúlt két évben, ha tehettem, elmentem lányaim minden fellépésére, amit a Palics MME szervezett, akkor is, ha tudtam, hogy a fellépések időnként alig palástolt pártpropagandát szolgáltak. Ennyi az igazság, se több, se kevesebb.

● Ön arról biztosította a nyilvánosságot, hogy döntését nem a pénz motiválta, sőt, mivel legfeljebb egyetemi állását tarthatja meg az alkotmánybírói poszt mellett, bevételei „minden bizonnyal csökkenni fognak”. Mégis: mennyit keres ma egy alkotmánybíró és egy magánegyetem tanára?

– Ahogy a múltban, úgy most sem titkolom el a mindig tisztességesen leadózott jövedelmemet. Ezek nagy részét az elmúlt évtizedben nem költségvetési forrásból valósítottam meg. Visszatérve a kérdésére, azt, hogy mennyit keres egy főállású alkotmánybíró, eddig nem érdeklődtem meg. Számomra ez nem volt mérlegelési szempont, az azonban biztos, hogy szerbiai viszonylatban ez a legmagasabb állami bérek közé tartozik.

Én megtartom a főállásomat a Dr Lazar Vrkatić egyetemi karon (egyedül ezt a pénzkereső munkaviszonyt engedélyezi a törvény), ami azt jelenti, hogy az AB-n fizetéskiegészítést fogok kapni. Az egyetemen, ahol tanítok, kb. 1000 eurós nettó fizetést kapok.

Azért mondtam, hogy összességében kisebb lesz a jövedelmem, mint eddig, mert a törvényes tilalmak miatt elesek a képviselői és frakcióvezetői pótléktól, a szakfordítói jövedelmemtől és a magyarországi oktatói-tudományos tevékenységemből eredő jövedelmem egy részétől is. Ez valószínűleg meghaladja majd azt az összeget, amit az AB-től kapok.

● Az eskütétel után Ön kilenc évig szilenciumra lesz ítélve. Azok előtt az alkotmánybírósági döntések előtt is fejet kell hajtania, amelyekkel személy szerint mélységesen nem ért egyet, de a bírák többsége megszavazza. És még csak nem is nyilatkozhat erről, nem fogalmazhat meg különvéleményt. Hogyan fogja majd viselni ezt a „szerzetesi életvitelt”? Eljöhet-e, és ha igen, mikor, milyen ügy kapcsán az a pillanat, amikor azt mondja: kész, kilépek, ez vállalhatatlan számomra, ezt nem csinálom tovább?

– Az alkotmánybíráknak minden esetben joguk van a többség döntése ellen szavazni és különvéleményt megfogalmazni. Ezzel a lehetőséggel élni kívánok mindazokban az esetekben, amikor fontos ügyben szakmai meggyőződésemmel szemben álló döntést hoz az AB. Csak példaként említem, hogy dr. Kartag Ódri Ágnes igen erőteljes és meggyőző különvéleményt fogalmazott meg a nemzeti tanácsos AB-ügyben. Szóval eddig is lehetett. Természetesen nem kényelmes állandóan kisebbségbe szorulni, de bízom benne, hogy szakmai viták lesznek, ahol lehetőség lesz egymás meggyőzésére. Pontosan ezért gondolom azt, hogy sok esetben tehetek majd valamit az általam vallott értékekért az új helyzetben is. Természetesen, ahogy mindegyik tisztségről, úgy erről a tisztségről is bármikor le lehet mondani.

● Milyen a viszonya az MM meghatározó személyiségeivel, (egykori?) barátaival, támogatóival? Elismerte, hogy hiba volt nem egyeztetni velük, de kért-e bárkitől is bocsánatot emiatt?

– Az MM vezetésében voltak barátaim és voltak bajtársaim, munkatársaim egyaránt. Viszonyom velük megváltozott, miután ők nyilvánosan elhatárolódtak tőlem és exkommunikáltak. Az MM egyes vezetői határolódtak el tőlem és nem én tőlük, de nem szeretném fodrozni az ügyet. Senkit megbántani nem volt szándékom, ha az információ visszatartásával valakit megbántottam, akkor azt ezúttal is megkövetem. Egyelőre mosolyszünet van, a többit majd meglátjuk.

(Autonomija, 2016. december 20.)

A félremagyarázások és csúsztatások elkerülése miatt...

Pásztor Bálint bejegyzést tesz közzé a Facebookon:

A félremagyarázások és csúsztatások elkerülése miatt: november 22-én sms-ben azt kérdeztem, hogy találkozunk a napokban vagy eljuttatja hozzám a dokumentumokat, amelyek szükségesek az elnök asszonynak írt levélhez. A válasz az volt, hogy az egyiket elküldi e-mailben, a másikat eljuttatja a székházunkba. Így is lett. Nem rajtam múlt, hogy nem találkoztunk. Mindentől függetlenül, a lényeg a végeredmény, csak nem szeretném, ha olyan kép alakulna ki tévesen, hogy fontos ügyeket sms-ben intézek vagy nem szerettem volna egy asztalhoz ülni.

(Facebook, 2016. december 19.)

Tomislav Nikolić aláírta Korhecz Tamás alkotmánybírói kinevezését

Pásztor Bálint bejegyzést tesz közzé a Facebook-profilján.

*

A VMSZ jelölte, ő vállalta, Tomislav Nikolić kinevezte, megjelent a Hivatalos Közlönyben.

Korhecz Tamás alkotmánybíró.

(Facebook, 2016. december 17.)

Ki védi meg az embert, ha magyar?

A Magyar Mozgalom honlapján állásfoglalást tesz közzé Ózer Ágnes leváltásáról.

*

Ki védi meg az embert, ha magyar?

A Magyar Mozgalom állásfoglalása Ózer Ágnes leváltása kapcsán

A Magyar Mozgalom meglepetéssel értesült a médiából, hogy menesztették a Vajdasági Múzeum éléről Ózer Ágnest és helyére Drago Njegovant nevezték ki megbízott tisztségre. Mint azóta kiderült, maga az érintett is a kormány közleményéből tudta meg, hogy leváltották őt. A személycsere már csak azért is érthetetlen, hiszen Ózer Ágnest áprilisban nevezték ki ismételten az intézmény élére, most pedig, nyolc hónap elteltével módosították ezt a döntést.

A Hét Napnak Pásztor Bálint a Vajdasági Magyar Szövetség – Demokratikus Cselekvés Pártja képviselőcsoport vezetője a minap azt nyilatkozta: „Feladatunk továbbá, hogy minden vajdasági magyar szakembert, akinek a tudására az érdekérvényesítés szempontjából szükség van – függetlenül attól, hogy az elmúlt hónapokban milyen színekben politizált –, megpróbáljunk megszólítani, és olyan helyzetet teremtsünk, hogy a közösség érdekében munkálkodhassunk.”

Tekintve, hogy Ózer Ágnes az MM alapítója tagja, a most született döntés kapcsán felvetődik a kérdés: így néz vajon ki, amikor a más színekben politizáló magyar szakembereknek lehetőséget teremtenek?

A másik lehetőség, hogy a Szerb Haladó Párt magának követelte ezt a tisztséget, amelyre egy olyan személyt nevezett ki, aki amellett száll síkra, hogy Vajdaság Szerbiához való csatolásának dátuma állami ünnep legyen. Tekintve, hogy a VMSZ tartományi szinten (is) a haladók koalíciós partnere – amely szövetségről a párt illetékesei lépten-nyomon azt hangoztatják, hogy kiválóan működik – ebben az esetben az a kérdés merül fel, hogy vajon milyen mértékben tudja érvényesíteni akaratát a VMSZ ebben a koalícióban, ha egy ilyen kiváló szakember leváltásának nem állta útját?

Ózer Ágnes az Újvidéki Rádió híradójának elmondta, az ügy kapcsán felmerült benne a kérdés, mit ér az ember, ha magyar. A Magyar Mozgalom némileg módosítva is felteszi a kérdést: Ki védi meg az embert, ha magyar?

(Magyar Mozgalom, 2016. december 16.)

Ózer Ágnes

A vajdmagyar politikai atombomba

Bódis Gábor a Naplo.org oldalain reflektál arra, hogy a VMSZ Korhecz Tamást jelölte alkotmánybírónak.

*

Napi ajánló

A vajdmagyar politikai atombomba

Suttyomban, mint ahogy errefelé szokás, a Korhecz és Pásztorok nevű szórakoztató zenekar egyetlen akkorddal szétveri a tiszavirág életű vajdmagyar pluralizmust.

Először is gratulálni szeretnék a VMSZ vezetőinek, akik pontosan tudták, hogy az „ellenfél” önhittségére mindig is számíthatnak. Egy ilyen alkalmat nem lehet elszalasztani: akad egy zsíros állás (minden valamirevaló jogász álma), amelynek betöltésére van befolyásuk. Végre valami hasznosra is fel lehet használni a haladókkal kötött koalíciót. Alkotmánybírákat választ Szerbia és a jelölteket a parlament választja ki, az államfő meg jóváhagyja.

Nosza, nézzük csak, hogyan lehetne két legyet ütni egy csapásra! Adva van egy politikai ellenfél, amely okvetetlenkedik, még ha nem is túl hevesen, és valahogy semlegesíteni kellene. Nem hivatalos (mert nem vállalta) vezetőjük jogászprofesszor, aki előtt meg kellene villantani egy politikától távol eső, sőt elzárt területet, ahol jól érezné magát. Az ajánlat elképesztően csábító. Az Alkotmánybíróság tagja. Bingó!

Az üzlet megköttetik. Az ellenzéki Magyar Mozgalom tudomása nélkül! Úgy tűnik, a sokat emlegetett keresztényi erények közé nem tartozik a harcostársak tájékoztatása.

Jön a belgrádi Politika (habár én nem találtam a hírei között), amelyre a Pannon RTV hivatkozik, és amely azt írja: „Korhecz Tamást is javasolja alkotmánybírói tisztségre a szerb köztársasági parlament.” Na, ez még olyan félszenzáció, hiszen lehet, hogy valamilyen szerb jogászi testület ismerte fel az MM társelnökének alkotmányjogi képességeit. De utána jön a Magyarszo.rs: „Pásztor Bálint, a Vajdasági Magyar Szövetség–Demokratikus Cselekvés Pártja köztársasági parlamenti frakcióvezetője lapunknak nyilatkozva megerősítette, hogy a képviselői csoport ifj. dr. Korhecz Tamást, a Magyar Nemzeti Tanács volt elnökét, a Magyar Mozgalom társelnökét javasolta a Szerbiai Képviselőháznak az alkotmánybíróság megüresedett kilenc bírói tisztségének egyikére.”

Korhecz Tamás, tudomásunk szerint, eddig nem cáfolt. A Magyar Mozgalom honlapja még mindig azon kesereg, hogy nem lehetett ott a MÁÉRT-on (Orbán Viktor katedrája butuska külhoni magyar vezetők kioktatására). Korheczról, alkotmánybírákról egy szó sem. Nem vették észre?

Ébresztő fiúk és lányok! Korhecz paktuma után semmi nem marad a mozgalomból, ha most nem reagáltok. Politikai értelemben árulás történt. Ilyenkor össze szokták hívni a központi bizottságot, amely állást foglal. Sebaj, ha nincs ilyen, de valamilyen vezetőség csak van.

A harangok már megkondultak.

Persze, amennyiben Korhecz, az MM és a többiek hamarosan kiállnak a nyilvánosság elé, és mindent cáfolnak vagy elmagyaráznak, akkor mea culpa. Mindent visszavonok.

De ennek óráról órára mind kisebb az esélye.

(Naplo.org, 2016. december 7.)

A VMSZ javasolta alkotmánybírónak Korhecz Tamást!

A Naplo.org a Magyar Szóra hivatkozva jelentést tesz közzé Korhecz Tamás alkotmánybírói jelöléséről.

*

A Korhecz sztori

A VMSZ javasolta alkotmánybírónak Korhecz Tamást!

Ha ez igaz, akkor Pásztorék egy mesterhúzással lefejezték a Magyar Mozgalmat. Persze ehhez a VMSZ-nek partner is kellett.

Pásztor Bálint, a Vajdasági Magyar Szövetség–Demokratikus Cselekvés Pártja köztársasági parlamenti frakcióvezetője lapunknak nyilatkozva megerősítette, hogy a képviselői csoport ifj. dr. Korhecz Tamást, a Magyar Nemzeti Tanács volt elnökét, a Magyar Mozgalom társelnökét javasolta a Szerbiai Képviselőháznak az alkotmánybíróság megüresedett kilenc bírói tisztségének egyikére. Az indítvány elnyerte az illetékesek támogatását, így a jelölés immár hivatalos. A frakció november 29-én tett javaslatot Korhecz Tamás személyére, magyarázta Pásztor, mondván, hogy a jelöléshez mellékelni kellett a jelölt életrajzát, valamint a jelölt beleegyezését, hogy vállalja a szóban forgó tisztség betöltését, amennyiben kinevezik. Tekintettel a vajdasági magyar közéletben uralkodó állapotokra és viszonyokra, a jelölés sokak számára bírhatott a meglepetés erejével. A VMSZ azért javasolta Korhecz Tamást erre a tisztségre, mert a pártot nem a bosszú vezéreli, mutatott rá Pásztor Bálint. Hozzátette: továbbra is kitart korábbi nyilatkozata mellett, hogy ez a közösség megérdemli, hogy mindenki a szolgálatában állhasson, függetlenül aktuális politikai nézeteitől. – Mindent szeretnénk megtenni annak érdekében, hogy aki megteheti, az szakmai hozzáértésével szolgálja a vajdasági magyar közösséget. Egyértelmű, hogy szakmai szempontból mindannyiunk közül Korhecz Tamás a legalkalmasabb az alkotmánybírói tisztség betöltésére. A jelölés megtételét megelőzően a VMSZ Elnöksége és Tanácsa egyhangúan döntött arról, hogy frakciónk Korhecz Tamást jelölje a tisztségre – taglalta a politikus. (magyarszo.rs)

(Naplo.org, 2016. december 7.)

Pásztor Bálint immár kormányfeladatot teljesít

A Naplo.org egy, a Szabad Magyar Szó korábbi tudósítását továbbgondoló jegyzetet tesz közzé Pásztor Bálint immár kormányfeladatot teljesít címmel.

*

Napi ajánló

Pásztor Bálint immár kormányfeladatot teljesít

És mivelhogy kisebbség még ilyen fenséges jogokkal nem rendelkezett, mint a magyar Szerbiában (szabadon vett idézet Orbántól és csapatától), mi mást tehet a képviselő? Ráveti magát Saša Radulovićékra. Így érdemes kutyába lemenni.

Idézzük a Szabad Magyar Szót:

„Érdekes nyilatkozatot adott Pásztor Bálint a VMSZ – Demokratikus Tevékenység Pártja képviselői csoport vezetője. A Tanjug hírügynökség által közzétett nyilatkozat szerint a parlament jelenlegi összetétele visszalépés a korábbiakhoz képest. Szerinte a problémát a Saša Radulović által vezetett Elég volt képviselői csoport jelenti. Ahogyan fogalmazott, »az a probléma, hogy van egy képviselői csoport, amely mindent másképp csinálna, mint amilyen az elmúlt 25-26 év gyakorlata volt«. Pásztor Bálint még hozzátette: ez már a 11. összetételű parlament a többpártrendszer 1990-es bevezetése óta és létezik bejáródott gyakorlat, amit minden képviselőnek és képviselői csoportnak tiszteletben kell tartania. (…) Mindenképp érdekes megállapítás Pásztor Bálint részéről az, hogy a mostani parlamenti összetétel keretében épp az Elég volt okozza a problémát, amely gyakorlatilag az egyetlen hiteles ellenzéki csoportosulásnak tekinthető. Ezzel szemben egy szóval sem említi meg a botrányok rekorderét, Vojislav Šešeljt, aki Michael Davenport uniós misszióvezető beszédét többek között azzal zavarta meg, hogy mobiltelefonjáról egy átírt csetnikdalt indított el, vagy pedig Marijan Rističevićet, a hatalmi többség képviselőjét, aki az egyik demokrata képviselő súlyosan beteg egyéves gyermekét és annak műtéte költségeit emlegette.”

Ezt követően a Szabad Magyar Szó felsorolja azokat a felejthetetlen eseteket, amelyek a szerb parlamenti életet jellemezték és jellemzik.

Szerintünk azonban nem csak ez a lényeg. Hanem hogy a magyar szavazatokkal bejutott és állítólag a magyar érdekeket védő képviselő miért ront rá egy (talán tényleg az egyetlen hiteles) ellenzéki pártra. Nem mintha emiatt a bolhacsípés miatt bárkinek is rosszkedve támadna Szerbiában.

De: az egyszemélyes kormány úgy mérte fel, hogy az Elég volt párt veszélyt jelenthet számára. Bármennyire is furcsa legyen ez és számunkra, közönséges halandók számára eléggé érthetetlen. Ám legyen.

Ha pedig a miniszterelnök így gondolja, akkor minden alattvalónak csaholva kell rávetnie magát a legújabb szerb hazaárulókra. És mivelhogy kisebbség még ilyen fenséges jogokkal nem rendelkezett, mint a magyar Szerbiában (szabadon vett idézet Orbántól és csapatától), mi mást tehet a képviselő? Ráveti magát Saša Radulovićékra.

Így érdemes kutyába lemenni.

(Naplo.org, 2016. december 5.)

Agónia

A Magyar Hírlap közli Szabó Palócz Attila írását Agónia címmel a szerző Némafilm című tárcasorozatában.

*

Agónia

Hetek, illetve most már hónapok óta nyilvánvalóan, teljes mellszélességgel felvállaltan, büszkén és tántoríthatatlanul agonizál a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ), a délvidéki magyarság mindeddig legerősebb pártja. Ha pedig egy politikai szervezetben gondok adódnak, akkor bizony a felszínre kerül több olyan kérdés is, amelyikről korábban – tapintatból-e, avagy félelemből, meghunyászkodásból, szolgalelkűségből, de – korábban mindenki hallgatott.

Most, hogy tavaly decemberben a VMSZ a köztársasági parlamentben szembefordult koalíciós partnerével, a Boris Tadić államfő vezette Demokrata Párttal, és nem szavazta meg az ország költségvetését – amivel kis híján a kormányt is sikerült megbuktatnia –, majd válaszlépésként a sértett demokraták sorra szorítják ki a VMSZ-t a vajdasági magyarság szempontjából kulcsfontosságú önkormányzatokból, a pozícióvesztés tehát egyre fájóbb pontjain érinti a pártot; most végre megnyíltak a szájak, és kimondják végre azokat a dolgokat is, amelyekről korábban mélyen hallgattak. Így például azt is, hogy a VMSZ-ben már rég nem úgy mennek a dolgok, ahogyan menniük kellene.

Ma már szóvá teszik azt is, hogy Pásztor István pártelnök parlamenti frakcióvezetőt csinált a saját fiából, Pásztor Bálintból, így alakítva családi vállalkozássá a pártot. És kimondják végre (az ellenlábas) VMSZ-es politikusok ma már azt is, hogy ők ketten döntenek sok kérdésben, lényegében mások megkérdezése nélkül, atyai-fiúi vonalon, bensőséges relációban. Így pedig ők ketten döntöttek arról is, hogy ki kell zárni a pártból az elégedetlenkedőket, mindazokat, akik esetlegesen kritikát mertek volna megfogalmazni a legmagasabb pártvezetés működésével és döntéseivel kapcsolatban. Az pedig már egyenesen a bohózat kategóriájába tartozik, hogy mindeközben Kasza Józsefet, a párt korábbi elnökét, a minap még tiszteletbeli elnökét is kizárták a pártból. Mert mindenki hülye, csak a csúcsvezetés született eleve zseninek.

„Nem látom annak jeleit, hogy a Vajdasági Magyar Szövetség mindebbe belerokkant, vagy beleremegett volna” – mondta Pásztor István, a VMSZ elnöke, a vajdasági magyarság egyetlen napilapja, az Újvidéken megjelenő Magyar Szó most hétvégi számának adott nyilatkozatában. Kár, hogy a pártelnök sem veszi észre, hogy ez bizony már az agónia. Pedig igencsak érdekes a lapnak ugyanebben a számában, az egyik érintett település magyar lakossága körében készült körkérdése is, amelyikben az emberek örömmel fogadják a változásokat. Valaminek történnie kellett végre – mondták egybehangzóan a megkérdezettek, utalva ezzel arra, hogy rosszul működtek a településen Pásztorék helyi pártkatonáinak vezetése mellett a dolgok.

A VMSZ nem attól gyengült meg, hogy itt-ott elveszítette önkormányzati pozícióit, hanem attól, hogy az emberek csalódtak benne, a vajdasági magyarok kiábrándultak belőle.

(Magyar Hírlap, 2010. február 25.)