A 168 óra című hetilap közli Buják Attila vajdasági riportját a topolyai fociakadémiáról.
Topolya focimilliárdjai – Akadémiagyártás Szerbiában
A modern magyar „futballimperializmus” jegyében újabb bázissal bővül a határon túli akadémiák sora. A Csíkszereda–Munkács–Dunaszerdahely–Eszék-gyűrűből az egykori „hongyarapított” területek közül egyedül Délvidék hiányzott. De a kör decemberben bezárult: a kormány úgy döntött, az észak-bácskai Topolya csapatára alapozva jön létre a Délvidéki Futball Akadémia, hárommilliárd forintos hazai adományból. A tizennégyezres vajdasági város a szerb harmadik ligában morzsolja a hanyatló kelet-európai futball keserű kenyerét. A nézőszám száz-kétszáz főre rúghat. Miért Topolya vitte el a pálmát (és a pénzt)?
A Tisza felől jeges szél fúj, ahogy Zentáról közelítjük meg Topolyát. A jégtáblák a múltat is idézik, mert – bár az utca fagyos és kihalt – valaha forgalmi dugó is volt itt. Például 1697-ben, amikor Prinz Eugen (Savoyai Jenő herceg) birodalmi hadai átkelés közben lepték meg a törököt, s a Tisza vizében két óra harc után harmincezer holttest úszott Titel felé. Az akció (Magyarország visszafoglalása) a korszak legmenőbb uniós projektje volt. Most nincs szó visszafoglalásról, csak foglalásról. Fociról, földről, politikáról.
Topolya centrális erőtere a központi szemafor. Innen vezet az elágazás szabályos derékszögben kelet–nyugat, észak–dél irányban. Topolya telepített város, látszik, hogy Mária Terézia mérnökei terveztették, világos településszerkezet, egyenes utak.
A Gurmanhoz címzett étterem, talponálló a kulturális élet centruma. A félhomályban csöndes zsongás. Itt gyakori a magyar szó, bár az etnikai arányok lassanként fellazultak. Topolya csak a hozzácsapott kis falvak lakosságát beszámítva adja ki a magyar kétharmadot. Ám a helyi futballcsapatot, a TSC-t már szerbek dominálják. Boros Csongor magyar, de a másik ász, Szilágyi inkább már Silađi, a sportrovatokban pedig Vladimir. Aztán sorjáznak a Bogdanovićok, Lazićok. A vajdasági magyar futball ilyen. A csapatban szerbek fociznak, a lelátón magyar „ultrák” csápolnak. A tíz évvel korábbi magyarverő hangulat nagyjából már a múlté. A kilencvenes éveket, a szerb társadalom sokkos állapotát tükrözte. Gyűlöletpótléknak pedig ott vannak a horvátok, az albánok, a bosnyákok.
Az ivó hangulata határozottan sörtestvéries. A politika sem osztja meg a közönséget. Annál inkább a helyi sajtót. A nagy hagyományokra visszatekintő, a Kádár–Tito-korban pozitív szerepet játszó Magyar Szó a közelmúltban meghasadt. A „helyi Fidesznek” (mellettük kampányolt a magyar miniszterelnök) nevezett Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) újabb diadala után itt is elkezdődtek a leszámolások. „Nova szisztematizácija” (új munkahelyi besorolás) fedőnéven hat-nyolc jó tollú kollégától azonnal megszabadultak. A kirúgottak az alternatívának tartott Magyar Mozgalom alapítói voltak. Ők indítottak Szabad Magyar Szó néven ellenportált. A VMSZ politikusa, Pásztor Bálint képviselő (Pásztor István elnök fia) mondja:
– Miféle Szabad Magyar Szó? Nincs ilyen. Anyagi forrásai is kétesek. Ez olyan, mintha önöknél megjelenne az online Szabad 168 Óra.
Mégis a Szabad Magyar volt az első, amely a topolyai sportakadémia hárommilliárdját megkapirgálta. A leghitelesebb forrás, a klub szponzora, Zsemberi János itteni vállalkozó, a helyi tévébiznisz atyja hallgatásba burkolózik. Zsemberi arra vár, hogy aláírják a szerződést is. Annyit azért elmondhatunk, hogy Zsemberi a VMSZ külső támogatója, a topolyai önkormányzat gazdasági tanácsosa, hónapok óta készen állt a pénzbefogadásra. Az akadémia helyének szánt telket (négy pálya, egy épület, egy stadion létesülhet) sejtésektől vezetve már rég megvette.
A történet furcsasága, hogy míg a többi határon túli futballakadémia (a dunaszerdahelyi DAC, a Csíkszereda, a Munkács vagy az Eszék) egy-egy milliárdot kapott, a harmadosztályú Topolya esetében erős kezdésnek tűnik a hárommilliárd. Pláne, ha számításba vesszük, hogy Topolya nem él-hal a fociért. A Gurman közönsége a hírt közönyös hümmögéssel fogadja.
Hogy miért ernyedt Topolya? A válaszhoz járatosnak kell lenni a szerb futball rejtelmeiben.
A szerb foci elképesztő mélységekbe zuhant. Míg a rivális horvátok jelen vannak majd minden világversenyen, az új évezred elején még szerb sztárok kaptak helyet a Manchester Unitedban, a Realban, a mai csillag, Dušan Tadić jó, ha a Premier Ligá-s Southamptonig viheti. Csapataik a nemzetközi kupákból a magyaroknál is gyorsabban kizuhannak, ami mégiscsak teljesítmény. A nézőszám ehhez mérhető. A Zvezda és a Partizán ultrái aluljárókban mérkőznek, maga a játék egyre élvezhetetlenebb. Szakértők szerint a nagy hármas után (Zvezda, Partizán, Vojvodina) a harmadik ligáig gyakorlatilag bárki bármikor az első osztályba juthat, akinek némi kis pénze van. És mindig akad félbolond, aki a túléléshez dinárt ad. Az ötödik ligás magyar csapatot, a Zentát a helyi CBA pártfogolja. A harmadik liga (öt régió van – Vajdaság, Belgrád, Dél-, Kelet- és Nyugat-Szerbia) állítólag a „profizmus” előszobája. Itt már vannak szerződések, igazolási pénzek, munkaidő-kedvezmények. Komoly gázsira azért ne gondoljunk. Ha a hazai NB I-ben kétszázötvenet-háromszázat kaszál egy vidéki csapat játékosa, az a szerb Szuperligában mondjuk százezer. A részvétel nem emészt fel sok pénzt, az utaztatás a Vajdaságon belül nem költség. Légióst meg nem igazolnak. Zsemberi úr, a szponzor állítja: ők mindig gyerekekben, utánpótlás-nevelésben utaztak. Tehát inkább eladtak.
A Gurmanban szakértőink az ötödik körnél tartanak, körtepálinkával megbolondítva. Száll a bagófüst, mi maradunk a kávénál, amely itt, Szabadkától délre, törökös, tele jóslásra alkalmas, finom rajzolatú zaccal.
A Vajdaságra most olyan idők járnak, amikor a foci sem esik jól. Ahogy mondják, a „reális munkanélküliség” huszonöt százalék, a hivatalos („nem reális”) tizenhat. Sokat segít a szerb statisztikán az orbáni kettős állampolgárság és az unió. Aki „átmegy magyarba”, s onnan dobbant az unióba, nem a szerb statisztikát rontja tovább. Nem véletlen, hogy „magyar papírra” a szerbek is ácsingóznak. Érdekesen integrálódik a Vajdaság szociális rendszerébe a politika. Valaki meséli: környékén egy iskolában meghalt a takarítónő. Pályáztatunk, mondták a helyiek.
– Hova gondolsz? – riadozott a direktor. – Az a VMSZ lefoglalt helye.
Orbánék figyelmét a város sportélete keltette fel. Talán azért, mert a Vajdaságban három nagyobb magyar önkormányzat létezik, ahol magyar polgármestert adnak: Topolya, Zenta, Magyarkanizsa. Az Aranysárkány városa, Szabadka már elveszett. (Sokak szerint elkótyavetyélte a hosszú kormányzásba lassan belekorrumpálódó VMSZ.)
A Szabad Magyar Szó idézte fel minap, hogy Árok Ferenc volt ausztrál szövetségi kapitány, a jugoszláv labdarúgás nesztora, a Vojvodina játékosa 2014-ben Szöllősi Györgynél vendégeskedett Felcsúton. Ekkor futottak össze Orbán Viktorral. A miniszterelnök, aki futballban tiszteli a kort, az ősz mestert szakmai beszélgetésre invitálta. Árok, lévén szókimondó ember, nem rejtette véka alá a véleményét. Őrültség horvát edzőt tartani, előbb-utóbb ki fognak esni. Árok vesszőparipája az utánpótlás-nevelés, ami a volt Jugoszláviában, ahol életforma és iparág a légiósfuttatás, nem csoda. Mikor Orbán ősszel megfordult Nišben, a szerb–magyar kormányülésen, Feri bácsit meglátogatta Újvidéken. Közben Árok sem tétlenkedett. A Magyar Szóban rendszeresített rovatában buzgón dicsérte a fiatalok nevelésében példaadó topolyai klubot. Ez hozta össze Zsemberi Jánossal, a TSC szponzorával. Zsemberi a pénzügyi pokol mélyéről hozta vissza Topolyát.
Zsemberi akkor már a labdarúgásban is nagy ember volt. A Partizan elnökségi tagja Feri bácsit a nagy meccsekre Belgrádba is fuvarozta. A viszonzás sem késett. Árok hozta össze Orbánnal. Az üzletember megvásárolta a telket, ahol akadémiája működhet, várva a nagy pillanatot, mikor a pénztárgép megcsörren.
A topolyiak mosolyognak, amikor a magyar hírcsatornák Bajsa község fiát, a futball mániákusát „helyi oligarchának” nevezik. Zsemberi nem Abramovics.
– Az egy egészen más liga – mosolyog erre Pásztor Bálint, a VMSZ politikusa.
Tény, hogy Zsemberinek, Abramovicshoz hasonlóan, van legalább két csapata. Az ötödosztályú Bajsa (ez Topolya előfaluja) és a Topolya. A Bajsa a TSC fiókcsapata. Aki a harmadosztályba nem elég jó, fejlődhet Bajsán.
Maga Zsemberi kakukktojásnak számít a vállalkozói világban, ahol nem tolonganak a magyarok. A „nemzeti burzsoáziát” gyámolító Milošević-rendszer a privatizációt elég szűkkeblűen bonyolította le, a vajdasági magyarságot, amiből lehetett, kiforgatta, magyar vállalkozó nem boldogulhatott.
Zsemberi a mezőgazdaságból érkezett. A Tito-korszak fiaként, Magyarországon tanuló egyetemistaként az agrárium mellett a kereskedés sem volt idegen tőle. A Gorenje-korszak elmúlt, a CD-, videokorszak is kifújt. Sokan akkor fedezték fel a tányérantenna- és kábeltévéüzletet. Találékony emberként Zsemberi rájött, behozhat antennákat szabályosan is. Kütyüit rendszerré is szervezheti. Előbb Topolyát hálózta be, majd a környéket, aztán Belgrád körül is engedélyhez jutott. Ma már Boszniáig, Montenegróig nyúlnak Zsemberi hadállásai.
A topalyaiak kedvelik, mert mint mondják, méltó, ám nem hivalkodó luxusban él. Audival jár, de ha beül a városban egy sörre, szívesen veszik. Ma is Bajsán él, saját erőből sokat tesz a faluért. Nem csak futballra költi a pénzt, alkalmilag az asztaliteniszezőket, erőemelőket is támogatja.
– Tudjuk, a stadionügyek Magyarországon politikai hullámokat vetnek. Mi ezzel nem foglalkozunk – jelenti ki Pásztor úr. – Pláne most, amikor a Vajdaság ötvenmilliárdos gazdasági támogatáshoz jutott. De ne higgye, hogy az alapítvány ügyét Topolyán botránynak tekintik.
Városi legendák mégis fel-felcsapnak. Zsíros bácskai földekről szólnak, s megszerzésükben – Mészáros Lőrinc példája nyomán – a sportbarátság szervező erő lehet. Titokzatos délvidéki strómanokról regélnek, akik a kincset érő földeket elővásárolják anyaországi politikusoknak. Szerbia hamarosan feloldja a külföldieket sújtó földvásárlási tilalmat. És akkor hajrá, Topolya! Sietni kell, mert a háttérben, a közel-keleti nyitás jegyében megjelentek „Pharaon fiai”, Arábia újgazdagjai. A zobnaticai ménesbirtok már arab kézre jutott.
A régi stadion körül járunk, a Krivaja folyócska partján. A vízben fagyos olajfoltok, a pályát patinás mészkőfal övezi. A csapat még az alapozásnál tart. Bekopogunk. Palágyi Szabolcs sportigazgató nyit ajtót, egykori moravicai labdarúgó, Zsemberi úr helyi rezidense. Jó, hogy jövünk, mert Zsemberi úr ajándékot szánt nekünk. Reprezentatív albumot nyom a kezünkbe a topolyai labdarúgás százéves történetéről. A főbűnös Beer Károly úr volt, aki 1913-ban Pestről bőr futball-labdát hozatott. Az emberek meg rugdosni kezdték.
– Épül majd stadion is? – kérdezzük.
– Lehet, nem tudom – mondja a szakember titokzatosan.
– Mi a cél? A Szuperliga?
– Nem tudom.
Itt tartunk. De Magyarországról a pénz úton van.
Tóthfalunak nem jutott
A Vajdaságban Tóthfalun működik a Nyers Istvánról elnevezett futballakadémia. Nyers délvidéki származású játékos volt. 1946-ban emigrált, Puskásékkal egy ideig még együtt játszott. Szabadkán hunyt el 2005-ben.
A tóthfalui akadémia, alig harminc kilométerre Topolyától, öt éve létezik, négy korosztályban hatvan gyerekkel foglalkoznak. Támogatás nekik mégsem jutott. A Szabad Magyar Szó szerint részben azért nem, mert már komoly kapcsolatuk van a Ferencvárossal. Az akadémia koordinátora Bontovics István, aki a magyarkanizsai önkormányzatban a hatalmon levő VMSZ-szel szembenálló UKROK – Községi Összefogás képviselőcsoport tagja. Vagyis nem ápol olyan baráti kapcsolatot a Fidesz-vezetéssel, mint a topolyai Zsemberi János.
Nem a ló, hanem a föld
Topolyán meglepetést keltett, amikor kiderült, hogy a környék nevezetességét, a ménesbirtokot arab (emirátusi) tulajdonos, a Yugo Elite Agro vásárolta meg. A cég ügyvezető igazgatója, Suvaidi Al Saed megígérte, hogy a lovak számára megőrzi a ménesbirtok-hagyományt. Az első bácskai ménest még a 18. század közepén alapították Zobnatica-pusztán, a pezsgős Törley családnak is volt erre birtoka, kastélya és lova.
Maga a birtok minden korszakában luxushelynek számított, a luxust kedvelő Tito marsall is szilveszterezett itt. A ligetben némaság fogad, felbukkan egy-egy üdülőkastély. A hólepte szobor Casanováé, a híres mén 33 versenyt nyert zsinórban. A karámok között fedett melegítőpálya, 1500 méteres versenypálya, büfé, lelátó, vezénylőtorony. Pár éve Zobnaticán rendezik a Lázár Vilmos-féle Magyar vágta regionális futamát.
A legnagyobb megrökönyödést az a hír keltette, hogy az emirátus emberei felszámolták a tizenegyezer hízósertést nevelő telepet, helyén majd áfonyát termelnek – pedig a föld az áfonyának nem kedvez. Rekultivációs eljárással kívánják hát a kiváló bácskai földet kicserélni. A helyiek arra következtetnek, hogy Saed megbízóinak nem a ló, hanem a föld kellett.
*
Topolya focimilliárdjai – Akadémiagyártás Szerbiában
A modern magyar „futballimperializmus” jegyében újabb bázissal bővül a határon túli akadémiák sora. A Csíkszereda–Munkács–Dunaszerdahely–Eszék-gyűrűből az egykori „hongyarapított” területek közül egyedül Délvidék hiányzott. De a kör decemberben bezárult: a kormány úgy döntött, az észak-bácskai Topolya csapatára alapozva jön létre a Délvidéki Futball Akadémia, hárommilliárd forintos hazai adományból. A tizennégyezres vajdasági város a szerb harmadik ligában morzsolja a hanyatló kelet-európai futball keserű kenyerét. A nézőszám száz-kétszáz főre rúghat. Miért Topolya vitte el a pálmát (és a pénzt)?
A Tisza felől jeges szél fúj, ahogy Zentáról közelítjük meg Topolyát. A jégtáblák a múltat is idézik, mert – bár az utca fagyos és kihalt – valaha forgalmi dugó is volt itt. Például 1697-ben, amikor Prinz Eugen (Savoyai Jenő herceg) birodalmi hadai átkelés közben lepték meg a törököt, s a Tisza vizében két óra harc után harmincezer holttest úszott Titel felé. Az akció (Magyarország visszafoglalása) a korszak legmenőbb uniós projektje volt. Most nincs szó visszafoglalásról, csak foglalásról. Fociról, földről, politikáról.
Topolya centrális erőtere a központi szemafor. Innen vezet az elágazás szabályos derékszögben kelet–nyugat, észak–dél irányban. Topolya telepített város, látszik, hogy Mária Terézia mérnökei terveztették, világos településszerkezet, egyenes utak.
A Gurmanhoz címzett étterem, talponálló a kulturális élet centruma. A félhomályban csöndes zsongás. Itt gyakori a magyar szó, bár az etnikai arányok lassanként fellazultak. Topolya csak a hozzácsapott kis falvak lakosságát beszámítva adja ki a magyar kétharmadot. Ám a helyi futballcsapatot, a TSC-t már szerbek dominálják. Boros Csongor magyar, de a másik ász, Szilágyi inkább már Silađi, a sportrovatokban pedig Vladimir. Aztán sorjáznak a Bogdanovićok, Lazićok. A vajdasági magyar futball ilyen. A csapatban szerbek fociznak, a lelátón magyar „ultrák” csápolnak. A tíz évvel korábbi magyarverő hangulat nagyjából már a múlté. A kilencvenes éveket, a szerb társadalom sokkos állapotát tükrözte. Gyűlöletpótléknak pedig ott vannak a horvátok, az albánok, a bosnyákok.
Az ivó hangulata határozottan sörtestvéries. A politika sem osztja meg a közönséget. Annál inkább a helyi sajtót. A nagy hagyományokra visszatekintő, a Kádár–Tito-korban pozitív szerepet játszó Magyar Szó a közelmúltban meghasadt. A „helyi Fidesznek” (mellettük kampányolt a magyar miniszterelnök) nevezett Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) újabb diadala után itt is elkezdődtek a leszámolások. „Nova szisztematizácija” (új munkahelyi besorolás) fedőnéven hat-nyolc jó tollú kollégától azonnal megszabadultak. A kirúgottak az alternatívának tartott Magyar Mozgalom alapítói voltak. Ők indítottak Szabad Magyar Szó néven ellenportált. A VMSZ politikusa, Pásztor Bálint képviselő (Pásztor István elnök fia) mondja:
– Miféle Szabad Magyar Szó? Nincs ilyen. Anyagi forrásai is kétesek. Ez olyan, mintha önöknél megjelenne az online Szabad 168 Óra.
Mégis a Szabad Magyar volt az első, amely a topolyai sportakadémia hárommilliárdját megkapirgálta. A leghitelesebb forrás, a klub szponzora, Zsemberi János itteni vállalkozó, a helyi tévébiznisz atyja hallgatásba burkolózik. Zsemberi arra vár, hogy aláírják a szerződést is. Annyit azért elmondhatunk, hogy Zsemberi a VMSZ külső támogatója, a topolyai önkormányzat gazdasági tanácsosa, hónapok óta készen állt a pénzbefogadásra. Az akadémia helyének szánt telket (négy pálya, egy épület, egy stadion létesülhet) sejtésektől vezetve már rég megvette.
A történet furcsasága, hogy míg a többi határon túli futballakadémia (a dunaszerdahelyi DAC, a Csíkszereda, a Munkács vagy az Eszék) egy-egy milliárdot kapott, a harmadosztályú Topolya esetében erős kezdésnek tűnik a hárommilliárd. Pláne, ha számításba vesszük, hogy Topolya nem él-hal a fociért. A Gurman közönsége a hírt közönyös hümmögéssel fogadja.
Hogy miért ernyedt Topolya? A válaszhoz járatosnak kell lenni a szerb futball rejtelmeiben.
A szerb foci elképesztő mélységekbe zuhant. Míg a rivális horvátok jelen vannak majd minden világversenyen, az új évezred elején még szerb sztárok kaptak helyet a Manchester Unitedban, a Realban, a mai csillag, Dušan Tadić jó, ha a Premier Ligá-s Southamptonig viheti. Csapataik a nemzetközi kupákból a magyaroknál is gyorsabban kizuhannak, ami mégiscsak teljesítmény. A nézőszám ehhez mérhető. A Zvezda és a Partizán ultrái aluljárókban mérkőznek, maga a játék egyre élvezhetetlenebb. Szakértők szerint a nagy hármas után (Zvezda, Partizán, Vojvodina) a harmadik ligáig gyakorlatilag bárki bármikor az első osztályba juthat, akinek némi kis pénze van. És mindig akad félbolond, aki a túléléshez dinárt ad. Az ötödik ligás magyar csapatot, a Zentát a helyi CBA pártfogolja. A harmadik liga (öt régió van – Vajdaság, Belgrád, Dél-, Kelet- és Nyugat-Szerbia) állítólag a „profizmus” előszobája. Itt már vannak szerződések, igazolási pénzek, munkaidő-kedvezmények. Komoly gázsira azért ne gondoljunk. Ha a hazai NB I-ben kétszázötvenet-háromszázat kaszál egy vidéki csapat játékosa, az a szerb Szuperligában mondjuk százezer. A részvétel nem emészt fel sok pénzt, az utaztatás a Vajdaságon belül nem költség. Légióst meg nem igazolnak. Zsemberi úr, a szponzor állítja: ők mindig gyerekekben, utánpótlás-nevelésben utaztak. Tehát inkább eladtak.
A Gurmanban szakértőink az ötödik körnél tartanak, körtepálinkával megbolondítva. Száll a bagófüst, mi maradunk a kávénál, amely itt, Szabadkától délre, törökös, tele jóslásra alkalmas, finom rajzolatú zaccal.
A Vajdaságra most olyan idők járnak, amikor a foci sem esik jól. Ahogy mondják, a „reális munkanélküliség” huszonöt százalék, a hivatalos („nem reális”) tizenhat. Sokat segít a szerb statisztikán az orbáni kettős állampolgárság és az unió. Aki „átmegy magyarba”, s onnan dobbant az unióba, nem a szerb statisztikát rontja tovább. Nem véletlen, hogy „magyar papírra” a szerbek is ácsingóznak. Érdekesen integrálódik a Vajdaság szociális rendszerébe a politika. Valaki meséli: környékén egy iskolában meghalt a takarítónő. Pályáztatunk, mondták a helyiek.
– Hova gondolsz? – riadozott a direktor. – Az a VMSZ lefoglalt helye.
Orbánék figyelmét a város sportélete keltette fel. Talán azért, mert a Vajdaságban három nagyobb magyar önkormányzat létezik, ahol magyar polgármestert adnak: Topolya, Zenta, Magyarkanizsa. Az Aranysárkány városa, Szabadka már elveszett. (Sokak szerint elkótyavetyélte a hosszú kormányzásba lassan belekorrumpálódó VMSZ.)
A Szabad Magyar Szó idézte fel minap, hogy Árok Ferenc volt ausztrál szövetségi kapitány, a jugoszláv labdarúgás nesztora, a Vojvodina játékosa 2014-ben Szöllősi Györgynél vendégeskedett Felcsúton. Ekkor futottak össze Orbán Viktorral. A miniszterelnök, aki futballban tiszteli a kort, az ősz mestert szakmai beszélgetésre invitálta. Árok, lévén szókimondó ember, nem rejtette véka alá a véleményét. Őrültség horvát edzőt tartani, előbb-utóbb ki fognak esni. Árok vesszőparipája az utánpótlás-nevelés, ami a volt Jugoszláviában, ahol életforma és iparág a légiósfuttatás, nem csoda. Mikor Orbán ősszel megfordult Nišben, a szerb–magyar kormányülésen, Feri bácsit meglátogatta Újvidéken. Közben Árok sem tétlenkedett. A Magyar Szóban rendszeresített rovatában buzgón dicsérte a fiatalok nevelésében példaadó topolyai klubot. Ez hozta össze Zsemberi Jánossal, a TSC szponzorával. Zsemberi a pénzügyi pokol mélyéről hozta vissza Topolyát.
Zsemberi akkor már a labdarúgásban is nagy ember volt. A Partizan elnökségi tagja Feri bácsit a nagy meccsekre Belgrádba is fuvarozta. A viszonzás sem késett. Árok hozta össze Orbánnal. Az üzletember megvásárolta a telket, ahol akadémiája működhet, várva a nagy pillanatot, mikor a pénztárgép megcsörren.
A topolyiak mosolyognak, amikor a magyar hírcsatornák Bajsa község fiát, a futball mániákusát „helyi oligarchának” nevezik. Zsemberi nem Abramovics.
– Az egy egészen más liga – mosolyog erre Pásztor Bálint, a VMSZ politikusa.
Tény, hogy Zsemberinek, Abramovicshoz hasonlóan, van legalább két csapata. Az ötödosztályú Bajsa (ez Topolya előfaluja) és a Topolya. A Bajsa a TSC fiókcsapata. Aki a harmadosztályba nem elég jó, fejlődhet Bajsán.
Maga Zsemberi kakukktojásnak számít a vállalkozói világban, ahol nem tolonganak a magyarok. A „nemzeti burzsoáziát” gyámolító Milošević-rendszer a privatizációt elég szűkkeblűen bonyolította le, a vajdasági magyarságot, amiből lehetett, kiforgatta, magyar vállalkozó nem boldogulhatott.
Zsemberi a mezőgazdaságból érkezett. A Tito-korszak fiaként, Magyarországon tanuló egyetemistaként az agrárium mellett a kereskedés sem volt idegen tőle. A Gorenje-korszak elmúlt, a CD-, videokorszak is kifújt. Sokan akkor fedezték fel a tányérantenna- és kábeltévéüzletet. Találékony emberként Zsemberi rájött, behozhat antennákat szabályosan is. Kütyüit rendszerré is szervezheti. Előbb Topolyát hálózta be, majd a környéket, aztán Belgrád körül is engedélyhez jutott. Ma már Boszniáig, Montenegróig nyúlnak Zsemberi hadállásai.
A topalyaiak kedvelik, mert mint mondják, méltó, ám nem hivalkodó luxusban él. Audival jár, de ha beül a városban egy sörre, szívesen veszik. Ma is Bajsán él, saját erőből sokat tesz a faluért. Nem csak futballra költi a pénzt, alkalmilag az asztaliteniszezőket, erőemelőket is támogatja.
– Tudjuk, a stadionügyek Magyarországon politikai hullámokat vetnek. Mi ezzel nem foglalkozunk – jelenti ki Pásztor úr. – Pláne most, amikor a Vajdaság ötvenmilliárdos gazdasági támogatáshoz jutott. De ne higgye, hogy az alapítvány ügyét Topolyán botránynak tekintik.
Városi legendák mégis fel-felcsapnak. Zsíros bácskai földekről szólnak, s megszerzésükben – Mészáros Lőrinc példája nyomán – a sportbarátság szervező erő lehet. Titokzatos délvidéki strómanokról regélnek, akik a kincset érő földeket elővásárolják anyaországi politikusoknak. Szerbia hamarosan feloldja a külföldieket sújtó földvásárlási tilalmat. És akkor hajrá, Topolya! Sietni kell, mert a háttérben, a közel-keleti nyitás jegyében megjelentek „Pharaon fiai”, Arábia újgazdagjai. A zobnaticai ménesbirtok már arab kézre jutott.
A régi stadion körül járunk, a Krivaja folyócska partján. A vízben fagyos olajfoltok, a pályát patinás mészkőfal övezi. A csapat még az alapozásnál tart. Bekopogunk. Palágyi Szabolcs sportigazgató nyit ajtót, egykori moravicai labdarúgó, Zsemberi úr helyi rezidense. Jó, hogy jövünk, mert Zsemberi úr ajándékot szánt nekünk. Reprezentatív albumot nyom a kezünkbe a topolyai labdarúgás százéves történetéről. A főbűnös Beer Károly úr volt, aki 1913-ban Pestről bőr futball-labdát hozatott. Az emberek meg rugdosni kezdték.
– Épül majd stadion is? – kérdezzük.
– Lehet, nem tudom – mondja a szakember titokzatosan.
– Mi a cél? A Szuperliga?
– Nem tudom.
Itt tartunk. De Magyarországról a pénz úton van.
Tóthfalunak nem jutott
A Vajdaságban Tóthfalun működik a Nyers Istvánról elnevezett futballakadémia. Nyers délvidéki származású játékos volt. 1946-ban emigrált, Puskásékkal egy ideig még együtt játszott. Szabadkán hunyt el 2005-ben.
A tóthfalui akadémia, alig harminc kilométerre Topolyától, öt éve létezik, négy korosztályban hatvan gyerekkel foglalkoznak. Támogatás nekik mégsem jutott. A Szabad Magyar Szó szerint részben azért nem, mert már komoly kapcsolatuk van a Ferencvárossal. Az akadémia koordinátora Bontovics István, aki a magyarkanizsai önkormányzatban a hatalmon levő VMSZ-szel szembenálló UKROK – Községi Összefogás képviselőcsoport tagja. Vagyis nem ápol olyan baráti kapcsolatot a Fidesz-vezetéssel, mint a topolyai Zsemberi János.
Nem a ló, hanem a föld
Topolyán meglepetést keltett, amikor kiderült, hogy a környék nevezetességét, a ménesbirtokot arab (emirátusi) tulajdonos, a Yugo Elite Agro vásárolta meg. A cég ügyvezető igazgatója, Suvaidi Al Saed megígérte, hogy a lovak számára megőrzi a ménesbirtok-hagyományt. Az első bácskai ménest még a 18. század közepén alapították Zobnatica-pusztán, a pezsgős Törley családnak is volt erre birtoka, kastélya és lova.
Maga a birtok minden korszakában luxushelynek számított, a luxust kedvelő Tito marsall is szilveszterezett itt. A ligetben némaság fogad, felbukkan egy-egy üdülőkastély. A hólepte szobor Casanováé, a híres mén 33 versenyt nyert zsinórban. A karámok között fedett melegítőpálya, 1500 méteres versenypálya, büfé, lelátó, vezénylőtorony. Pár éve Zobnaticán rendezik a Lázár Vilmos-féle Magyar vágta regionális futamát.
A legnagyobb megrökönyödést az a hír keltette, hogy az emirátus emberei felszámolták a tizenegyezer hízósertést nevelő telepet, helyén majd áfonyát termelnek – pedig a föld az áfonyának nem kedvez. Rekultivációs eljárással kívánják hát a kiváló bácskai földet kicserélni. A helyiek arra következtetnek, hogy Saed megbízóinak nem a ló, hanem a föld kellett.
(168 Óra, 2017. január 26.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése