*
Kalandozás régi képeslapok nyomán
Szabó Palócz Attila sokoldalú személyiségét és munkásságát már megismerhették az Irodalmi Jelen olvasói. Utazások apósommal című, 2023-ban megjelent könyve súlyánál és méreténél fogva is páratlan alkotás. Nem kis vállalkozás a Felvidék és a „déli végek” részletes, szerteágazó bemutatása, pontosabban „kalandozás” ezeken a tájakon, túlnyomórészt a történelmi Magyarország területén. A könyv alapötletét egy nagy csomag régi levelezőlap adta az írónak, amely elmondása szerint apósa újvidéki szülői házának padlásáról került elő. A történelem viharai és egy számunkra fájdalmas békeszerződés miatt a tárgyalt magyar területek a szomszédos államokhoz kerültek ugyan, de magyar lakóik lelki rokonaink maradnak.
A szerző egy új irodalmi kategóriát vezet be, amikor „térregénynek” nevezi könyvét. Ezzel az összetett fogalommal talán azt szeretné jelezni, hogy egy adott terület, tájegység, város élete miképp változik, formálódik a történelem folyamán, a nagypolitika hogyan alakítja kedve szerint az ott élő emberek sorsát:”… a kisemberek… feje felett határok tolódnak el (át…), s gyakran meg sem lehet mondani, hogy ugyanabban az országban ébrednek-e fel, amelyikben előző este még aludni tértek.” Eredeti ötlet egy már nem élő kísérőt, „megboldogult apósát” választani útitársnak, akit a kötetben következetesen így szólít meg. Ő volt az, aki gyerekkora óta gyűjtögette a családnak küldött képeslapokat, amelyekből az író válogat. A képek többsége különböző földrajzi helyszíneket ábrázol a második világháború utáni időkből, de akadnak ennél korábbiak is a gyűjteményben. A könyv elbeszélésmodellje egy fiktív autós utazás valós tájakon, ami alkalmat ad az írónak apósával történő „beszélgetések” keretében régi családtagok, rokonok, ismerősök, emlékek és helyszínek felidézésére, s közben saját történelemszemléletének kifejtésére is. A képzeletbeli utazás a vajdasági Újvidékről, az író szülőhelyéről indul, majd nagyjából északról déli irányban bejárva a többnyire történelmi magyar tájakat, városokat a mai Szlovénia területén ér véget.
Az útleírás, útirajz mai is közkedvelt műfaj, de Szabó Palócz Attila tovább lép ennél, kiszélesíti a fogalmat azáltal, hogy egy-egy régió történelméből is bőségesen közöl adatokat, legendákat elevenít fel, irodalmi részletekkel színesíti a tájak, városok bemutatását, saját interjúkat közöl, egyes eseményekhez dokumentumokat mellékel. Igyekszik egy települést a maga teljességében, múltjával, jelenével együtt elénk tárni. Néha „betér” egy-egy kávézóba, étterembe, beszélget az ottani emberekkel. Itt-ott „belekóstolhatunk” a helyi gasztronómiába is, megtudjuk, hogyan készül az igazi török kávé Montenegróban, a macedón „Tavcse na gavcse” nevű babétel, az isztriai halászlé és még néhány különlegesség. Hatalmas anyagot vonultat fel, nem csoda, hogy bevallása szerint tíz évig dolgozott rajta. Állításait történészek munkáiból vett idézetekkel is igazolja. Mindeközben némi családtörténet is kibontakozik a lapokon, ahogy haladunk generációkon át nagyszüleitől saját személyes gyerek- és felnőttkori élményei felé. A képeslapok, családi és baráti üdvözletek is utalnak néhol a változó történelmi-politikai helyzetre. A bélyegzőkön látszó évszámokból, utcanevek változásaiból az egykori magyar területek politikai hovatartozásának alakulásából, a néhol óvatos pársoros megfogalmazásokból az emberek közérzetére is következtethetünk.
A mű valójában egy hosszú, összehangolt földrajzi-történelmi túra, amelyben szerepet kap a szociográfia, az irodalom és a művelődéstörténet is. Mindez egy nagy vonalakban felvázolt családtörténettel egészül ki „megboldogult apósa” képeslapjait illusztrációként követve régi és mai országhatárokon át. Néhol a bőség zavarával küzdünk a színhelyekhez kapcsolódó történetek, legendák, kellemes vagy elborzasztó események olvasásakor. Szabó Palócz Attila közvetlen, csevegő, sajátosan ironikus stílusában mesél, anekdotázik, néhol mélyen és őszintén felháborodik az esztelen műemlékrombolásokon, a kegyetlen vérengzéseken és az embertelen, háborús gaztetteken. A könnyed előadásmód mögött sokszor nosztalgiába hajló szomorúságot érzünk, főleg akkor, amikor szülőföldjéről beszél. Hangsúlyozza is, hogy noha már Budapesten él, mégis „vajdasági író” maradt.
A könyv a Prológgal indul, amelyben a szerző szűkebb pátriáját négy vajdasági várost mutat be, majd két nagy részre tagolódik, a Felvidék (Szlovákia, Csehország, Lengyelország) és „A déli végek” régióinak és országainak (Vajdaság, Szerbia, Koszovó, Macedónia, Montenegró, Bosznia-Hercegovina, Horvátország és Szlovénia) ismertebb egykori magyar területein való kalandozásra (pár „nem magyar” délszláv régió az egykori Jugoszlávia, Lengyelország a régmúltba visszanyúló lengyel-magyar kapcsolatok révén került a képbe).
A szerző végig szerepelteti az ismertetett városokat magyar nevükön is. Érdekességként a belső borítón egy különös földrajzi játék, a „Vajdasági kalandtúra” apró képein a tájegység városai láthatók. A játékhoz részletes leírást is kapunk a későbbiekben. A kötetet Surján László előszava és a függelékben a Charta XXI Megbékélési Mozgalom szakaszai foglalják keretbe. A könyv lényegét remekül kifejezi a szerző által a felvidéki kalandozások elején idézett Jókai-műrészlet bevezető gondolata: „Vannak vidékek, amiknek igéző hatása az emberi kedélyre el nem tagadható, amiknek múltja belesugall a jelenbe. Ország, világ, korszellem átalakul, idomul az idővel, az a vidék maga külön is alakít, idomít, s hagyományos befolyását nem szűnteti meg, s mint egy örökké tartó álom, belerémlik az ébrenlétbe.”
Kár, hogy azokra nem gondolt a szerző, akik nem otthonról, a fotelből, térképet nézegetve utaznának vele, hanem kedvet kapnának a valóságban is követni, mert nekik elég körülményes lenne e képzőművészeti albumokkal vetekedő hatalmas könyvet magukkal cipelni. Előnyösebb és kezelhetőbb lett volna talán két kötetben gondolkodni, esetleg néhány túlcsorduló történelmi kitekintés lerövidítésével.
Szabó Palócz Attila könyvét mindazoknak ajánlom, akik emberközelből szeretnének ízelítőt kapni hazánk régi és közeli múltjából, különösen osztálykirándulást tervező középiskolai tanároknak kedvcsináló, színvonalas, előtanulmányként.
Szabó Palócz Attila: Utazások apósommal: A Felvidéken * A déli végeken. Magyar Napló Kiadó, Budapest, 2023.
Muth Ágota Gizella
(Irodalmi Jelen, 2024. április 24.)
Hanem az, hogy mint megtudtam, ebben az időben kaptak egy közös szerelmeslevelet, amiben találkára hívták őket. A megszólítás az volt, hogy "Maga meg a maga húga" 
és ez a bájos kezdet végigvonult az egész, egyébként helyesírási hibáktól hemzsegő íráson. A Molnár-lányoknak nem kellett vagányságért a szomszédba menni, sorról sorra kijavították a levelet, majd frappáns, nemleges választ dolgoztak ki, amit úgy írtak alá, hogy "Maga meg a maga húga..." 
