*
A Költészet Napján had rukkoljak elő egy családi történettel, amit tegnap mesélt a két Nagynéném, én meg könnyesre röhögtem magam. Pakolászás közben előkerült ez a régi, úgy 60 éves fénykép. Balról jobbra: Erzsike, Marika és Rozika tekertek hazafelé a gimiből a nagyhatárban, szerintem ránézésre három Audrey Hepburn is lehettek volna, de nem ez a sztori lényege. 
Hanem az, hogy mint megtudtam, ebben az időben kaptak egy közös szerelmeslevelet, amiben találkára hívták őket. A megszólítás az volt, hogy "Maga meg a maga húga" 
és ez a bájos kezdet végigvonult az egész, egyébként helyesírási hibáktól hemzsegő íráson. A Molnár-lányoknak nem kellett vagányságért a szomszédba menni, sorról sorra kijavították a levelet, majd frappáns, nemleges választ dolgoztak ki, amit úgy írtak alá, hogy "Maga meg a maga húga..." És én ebben a családban nőttem fel. 
Hanem az, hogy mint megtudtam, ebben az időben kaptak egy közös szerelmeslevelet, amiben találkára hívták őket. A megszólítás az volt, hogy "Maga meg a maga húga" és ez a bájos kezdet végigvonult az egész, egyébként helyesírási hibáktól hemzsegő íráson. A Molnár-lányoknak nem kellett vagányságért a szomszédba menni, sorról sorra kijavították a levelet, majd frappáns, nemleges választ dolgoztak ki, amit úgy írtak alá, hogy "Maga meg a maga húga..." És én ebben a családban nőttem fel. (Facebook, 2024. április 11.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése