Tízévente egyszer készül olyan felkavaró mozifilm, mint a Szegény párák

Az Index.hu kritikát közöl a Szegény párák című filmről.

*

Tízévente egyszer készül olyan felkavaró mozifilm, mint a Szegény párák

Emma Stone két és fél óra alatt cseperedik fel a szemünk előtt, fedezi fel önmagát, a világot és az őt kerülgető férfiak kontrollálhatatlan kontrollmániáját a magyar mozikban január 25-e óta vetített Szegény párákban, Jórgosz Lánthimosz új, lázálomszerű vízójában, amely amennyire izgalmas és újító, pont akkora lendülettel löki el magától azokat a nézőket, akik idegenkednek a morbid történetektől. A 11 Oscarra jelölt, a 2023-as Velencei Nemzetközi Filmfesztivál fődíját, az Arany Oroszlánt megnyert Szegény párák egyszerre érződik egy horrorklasszikus átdolgozásának a Frankensteinbe való kapaszkodása miatt és valami forradalmian újnak, tekintve, hogy olyan merész eszközökkel mutatja be egy nő elszánt emancipálódását, ahogy még a Barbie sem merte.

A film a viktoriánus kori Londonban játszódik, egy alternatív, steampunk világban, ahol gőz hajtja meg a gépeket, és egy Dr. Godwin Baxter (Willem Dafoe) nevű istenkomplexusos tudós az ábrázatához illő, egészen beteg kísérleteket folytat otthonában. Már amikor épp nem az egyetemen oktat boncolást. A rémisztően nagy koponya egyik tudományos próbálkozásának az eredménye Bella Baxter (Emma Stone), aki ránézésre egy szép fiatal hölgy, ám csak addig gondolja ezt róla az ember, amíg a Szegény párák főhősnője meg nem szólal, vagy fel nem kel az asztaltól. Bella olyan összetettséggel beszél, vagy inkább gügyög, mint egy kisbaba, néha összepisili magát, és a járás is nagyon ügyetlenül megy neki.

Hogy pontosan mi történt Bellával, és miért ilyen, annak a felfedezését a Tisztelt Olvasóra bízzuk, mert erősen rontaná a filmélményt, ha elspoilereznénk. Maradjunk annyiban, hogy Emma Stone karaktere ahhoz képest, hogy együgyűnek, már-már félkegyelműnek tűnik, meglepően érdeklődik a világ iránt, és a rendelkezésére álló szerény eszköztárát használva ki is tör a rabságából. Igaz, ehhez még az elején pont egy férfira van szüksége.

A fordulópont akkor jön el a cselekményben, amikor beállít egy simlis ügyvéd, Duncan Wedderburn (Mark Ruffalo), aki egyből elhívja a neki megtetsző Bellát egy kis kalandozásra és utazgatásra. Annak dacára, hogy a vén tudós, God Baxter már odaígérte a lányt feleségül tanítványának, Max McCandlesnek (Ramy Youssef), Bella igent mond, és uccu neki, a határ majdnem csak a csillagos ég.

Egy egészen érdekes és bizarr road movie bontakozik ki innentől a Szegény párákban, a szexuálisan öntudatra ébredő Bella először csak magának okoz örömet, majd Duncannel gyűrik össze a lepedőt elképesztő lelkesedéssel, később pedig a szexualitását és vonzerejét használja Emma Stone figurája, amikor Párizsba vetődve rájön, csak úgy maradhat életben, ha férfiaknak pénzért teszi szét a lábait.

A SZEGÉNY PÁRÁK LEGFŐKÉPP A SZEXUALITÁST TARTALMAZÓ JELENETEIVEL, DE NEM CSAK AZOKKAL HOZZA A NÉZŐT DIREKT KÉNYELMETLEN HELYZETBE. OLYAN SZINTEN, AMI MÉG LÁNTHIMOSZTÓL IS VÁRATLAN.

Jórgosz Lánthimosz, aki eddig is formabontó, egyesek szerint perverz és kiborító alkotásokkal örvendeztette meg a művészfilmek kedvelőit, ezúttal még féktelenebb módon engedi szabadon magát. A Szegény párákban annyi meztelenkedés, szexjelenet van, hogy a játékidő jelentős részét ezek teszik ki. Igaz, Bella karakterívének szempontjából nagyon is fontosak: először csak a saját nemi szerve, majd a férfiaké iránt kezd el érdeklődni. A későbbiekben pedig ugyanezt a kíváncsiságot az irodalomra, a társadalmi problémákra és a világ jobbá tételére irányítva válik teljes értékű emberré. Ami, abból kiindulva, hogy micsoda, kicsoda Bella, óriási dolog. De ez még mindig spoiler, szóval csitt!

Amit a vizualitást tekintve a Szegény párák készítői összehoznak, valami bravúros. Nemcsak a forgatókönyv fordulatai és a szkript kiszámíthatatlansága és bizarrsága teszi felejthetetlenné Lánthimosz új filmjét, hanem annak technikai megvalósítása is. Az elején, amikor a rettenetesen beszűkült tudatú Bella kvázi rabságban szenved, sötéten látja a világot, így a kép is fekete-fehér. Majd, amikor kiszabadul, és elindul Európában tivornyázni, színessé, élénkké és rikítóvá válik a film, szinte olyan lesz, mint egy mozgó festmény.

A steampunk, lázálomba hajló világ, a nagyvárosok, a retrofuturisztikus járművek ábrázolása leejti az ember állát, nem beszélve a díszes, még épp nem csicsás kosztümökről és fenséges díszletekről. Mind a forgatási helyszínnek, mind a berendezésnek van magyar vonatkozása, a Szegény párákat hazánkban forgatták, és Mihalek Zsuzsát, a film berendezőjének munkáját Oscarra jelölték produkciós dizájn kategóriában. Teljesen megérdemelten, tesszük hozzá, és nem azért, mert hazabeszélünk.

A Szegény párákban a zenék amilyen egyszerűek, annyira hátborzongatóak, és járulnak hozzá, hogy minden szőrszálunk az égnek álljon, nagyjából ötpercenként. Mindez persze semmit sem érne, üres lenne a film, ha nem lenne a középpontjában Emma Stone alakítása. A 35 éves színésznő, aki pályáját olyan tinikomédiákban kezdte, mint a Superbad és az Easy A, majd megjárta A csodálatos Pókember-filmek révén a szuperhősös zsánert, és A kedvencben Jórgosz Lánthimosz új múzsájává avanzsált, ezúttal teljesen átlényegül.

EMMA STONE-NAK EGYFORMÁN JÓL ÁLL, AMIKOR BUTÁN GÜGYÖG, AMIKOR FELFEDEZI MAGÁT, ÉS AMIKOR KITANULT INTELLEKTÜELLKÉNT VISSZATÉR ANGLIÁBA.

Nincs a főszereplő játékában semmi manírosság, semmi megjátszottság, a maga beteg valójában élethűnek érződik az, amit Emma Stone csinál ebben a két és fél órában. Pont emiatt annyira felkavaró film az egyébként 1992-ben megjelent, Alasdair Gray által írt regényt feldolgozó horrordráma. El lehetett volna ezt rontani, de a főszereplő tökéletes, és mindenki más is rajta kívül, Willem Dafoe karakteres arca és jól felmondott bölcsességei, Ramy Youssef naivsága és Mark Ruffalo szertelen hedonizmusa mind feljebb és feljebb emelik a végeredményt. Igen, még Ruffalo is zseniális a Szegény párákban, aki az első előzetesek alapján borzasztónak tűnt, de a filmben végső soron hozzáteszi a magáét a nagy puzzle-höz, ami szépen lassan épülget, és amiből végül a kész Bella Baxter karaktere áll össze.

Jórgosz Lánthimosz egészen 2009 óta fejlesztgette a Szegény párákat kisebb-nagyobb lendülettel, és ez a fajta alaposság és törődés szükséges is volt ahhoz, hogy ilyen párját ritkító legyen ez a film. Merthogy a Szegény párák egészen ijesztő és gyomorforgató módokon tenyerel bele morálisan megkérdőjelezhető, minden fiktív tálalása ellenére elítélendő és a társadalom által joggal megbélyegzett dolgokba.

A görög rendező eddig legjobban megírt, legszebben fényképezett és talán legmélyebb alkotásáról van szó, ebből két elem is A kedvencet, valamint a Nagy Katalin – A kezdeteket jegyző Tony McNamara ügyes szkriptjének köszönhető. Igazi eposzi méreteket öltő, grandiózus horrormeséről van szó, szigorúan felnőtteknek. 18 életév alatt erre tényleg senki ne üljön be, nem családbarát mozi, mindenki másnak viszont jó szívvel ajánljuk, hiszen a Szegény párák gondolkozásra provokál, és a film velünk marad a megtekintése után a sokkfaktor miatt, ha akarjuk, ha nem.

Na, meg talán abban is segít a Szegény párák, hogy Bellához hasonlóan egy picit másképp, érdeklődőbben, nyitottabb szemmel és szívvel nézzünk rá a körülöttünk robogó világra.

Spenger Dávid

(Index.hu, 2024. január 27.)

Fotó: Searchlight Pictures

Fotó: Searchlight Pictures

Cigányok, ránk vár a többségi társadalom!

Az Index közli Forgács István publicisztikáját.

*

Cigányok, ránk vár a többségi társadalom!

Minden új esztendő  új esélyt kínál minden olyan ember számára, aki tenni próbál önmagáért, szeretne előbbre jutni, változtatni akar a helyzetén. A nagy kérdés mindig az, hogy ezt az esélyt meg tudja-e ragadni az egyén, tud-e vele kollektíven élni egy több százezres közösség, a többségtől különböző etnikai kisebbség. Az utóbbiban már nagyon régóta nem hiszek, mert minden ember (és minden cigány) leginkább önmagáért kell hogy felelős legyen, az előbbre jutást, a társadalmi felzárkózást elsősorban a család és a közösség szintjén lehet értelmezni.

A KOLLEKTÍV FELZÁRKÓZÁS NYILVÁNVALÓAN NEM LÉTEZIK, NEM LEHET EGYSZERRE KÖZEL EGY MILLIÓ EMBERT ERŐSZAKKAL BELEGYÖMÖSZÖLNI A TÖBBSÉGI TÁRSADALOM SZÖVETÉBE.

Sem a közoktatásban, sem a munkaerőpiacon, sem a helyi, települési közösségekben. Ez persze egyáltalán nem jelenti azt, hogy bármilyen elkülönülés és elkülönítés elfogadható lenne. Tényként lehet ugyanakkor kezelni, hogy a cigány közösségek többsége lefelé lóg ki a magyar társadalom egészéből. Ahhoz, hogy ez megváltozzon, idő kell, illetve a mindig is mantraszerűen ismételgetett további két dolog: esélyegyenlőség és esélyteremtés. De  vajon  lehet-e az esély kérdésével nemcsak körúton belüli szemlélettel foglalkozni, hanem következetességet és racionalitást elvárva úgy beszélni róla, úgy alakítani azt, hogy a megosztott és felvállalt felelősséget is magával hozza? Lehetséges-e a régi sirámok elhagyása és konstruktív tervezés, bátor tabudöntés, illetve a cigány közösségektől is elvárható jelentős változás? Úgy gondolom, hogy igen, sőt, csakis így lehet és szabad erről gondolkodni.

De akkor hogyan is kezeljük az esély kérdését 2024-ben, ami nagy valószínűséggel az utolsó olyan évek egyike, amikor még lehet változtatni a körülményeken és a társadalom, gazdaság jövőképén? (A tréningjeimen, előadásaimon gyakran beszélek arról a jövőről, ahonnan visszanézve a jelen és a jelenben el nem végzett feladatok, a meg nem hozott fontos döntések mind-mind elszalasztott esélyekként, ki nem használt lehetőségekként tűnnek fel. Azaz most van az az időszak, amikor is a mostani nemcselekvést fogja majd nagyon sok ember megbánni egyszer.)

Origóként az alábbi gondolasort kell meghatározni: Az egyén és a család, azon keresztül pedig a helyi közösségek társadalmi felzárkózásához két komolyabb dimenzióban vannak feladatok, teendők. Az egyikben magukhoz kell húzniuk és használniuk az erőforrásokat, a másikban pedig messze távolra kell hajítaniuk mindent, ami gátolja, visszahúzza, akadályozza őket ezek kihasználásában. 

Azaz, elsőként a legfontosabb erőforrásokat, eszközöket kell megtartaniuk, megragadniuk, folyamatosan használniuk, nem engedni, hogy akár önhibájukból eredően távol kerüljenek tőlük.

ILYEN ESZKÖZ MINDENEK ELŐTT AZ ÁLTALÁNOS ISKOLA, AMIT NAGYON SOK CIGÁNY KÖZÖSSÉGNEK JOBBAN MEG KELLENE BECSÜLNIE. SŐT, SOKKAL JOBBAN.

Kérem, bele se kezdjenek a cigány ügyet elsősorban esélyegyenlőségi és szociális kérdésként kezelők most abba, hogy ez a kijelentés milyen mértékben minősít bárkit is. Mert itt most nem a minősítés a fontos, hanem maga a minősülés, ami pedig a hétköznapokban nagyon is megtörténik sok száz iskolában folyamatosan. Minden tanórán. Minden kiosztott dolgozatban. Minden többedszerre elismételt kérésben, felszólításban, és természetesen minden dicséretben is. Mert hiába újulnak meg az épületek, hiába lesz magasabb a tanárok bére (a hátrányos helyzetű térségekben további kiemelt módon is!), hiába lesznek jobb technikai eszközök, ösztöndíj és tanoda, ha ezek önmagukban nem elegek ahhoz, hogy jobb iskolai eredmények szülessenek. Kellenek a felelős cigány családok, és maguk a felelős diákok is.

Miközben az ellenzék még az égre is azt szeretné felfesteni, hogy szerintük a magyar oktatási rendszer kínálja a legkisebb esélyt a társadalmi felzárkózásra az egész nyomorult világban, aközben mélyen hallgatnak arról, hogy hogyan dobja el több tízezer diák és család az iskolában és a tanulásban rejlő lehetőséget. Magát az esélyt. Az iskola igenis ott van, létezik, holnap is várja, hogy hasznos eszközként tekintsenek rá mindazok, akiknek fontos, hogy a megszerzett tudás révén segítsen megkapaszkodni a munkaerőpiacon, segítsen beilleszkedni a társadalomba. Ezt az esélyt adja, sőt, garantálja a mindenkori állam. Foggal-körömmel ragaszkodni kellene hozzá, használni, kihasználni, elfogadni mindazt, ami jelenleg is létezik, és nem pedig azon keseregniük az ellenzéki politikusoknak és nemzetközi jogvédő szervezeteknek a posztjaikban, hogy sok a cigány a tanteremben. Leírom, hogy ne érjék őket további meglepetések majd a jövőben: nem csak a tanteremben sok a cigány, hanem az iskola egészében is, meg az óvodában, meg a játszótéren. Meg a gyerekorvosnál. És a 15 év alatti korosztályban a jövőben még többen lesznek. Ezért kell tudni, hogy az iskola mire való. Akkor is, ha szőke, kék szemű gyerek a padtársad, meg akkor is, ha az unokatestvéred. Ki kellene mondani már végre hangosan, hogy az iskola az a fundamentum, amit teljes egészében be kellene fogadnia minden olyan közösségnek, családnak és szülőnek, amely tenni akar önmagáért, a közösségéért, a társadalom egészéért. Aki pedig ezért még konfliktust is vállal helyben (cigány szülő, tanár, tanodamentor, bárki), az a mai világban a legnagyobb hősök egyike.

Az általános iskola mint kihasználható esély elengedhetetlen a szakmaszerzéshez, de azt is látni kell, hogy nem egy darab esély van, hanem esélyek, lehetőségek láncolata, amelyek viszont egymásra épülnek. A lánc (folyamat) végén igenis ott van a társadalmi előbbre jutás eredménye.

A MAI MAGYAR SZAKKÉPZÉSI RENDSZER KIMONDOTTAN SOK KEDVEZŐ KÖRÜLMÉNYT KÍNÁL AHHOZ, HOGY A ROMA ÉS HÁTRÁNYOS HELYZETŰ FIATALOK A LEHETŐ LEGHAMARABB ELJUSSANAK A MUNKAERŐPIACRA.

Jó fizetésekkel. 25 éves korukig adómentességgel az átlagjövedelem mértékéig. De ahhoz a szakképzést mint erőforrást szintén meg kell ragadni, és mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy ne morzsolódjanak le – többségükben a saját rossz döntésük eredményeként. A magyar szakképzési rendszer egyedülállóan befogadó és rugalmas: 25 éves korig ingyenesen kínál szakmát, és visszavárja azokat is, akik egyszer már otthagyták. Segít az alapképességek fejlesztésében, az alaptudás megszerzésében, a szakképző iskolai alkalmasság előzetes fejlesztésében, miközben a részszakképesítéstől az egyetemi belépőt jelentő technikusig változatos formában kínál végzettségeket. A hazai szakképzés maga a totális esély, aminél többet jelen pillanatban nem kínálhat a hátrányos helyzetű tinédzserek számára a kormány. 

Az esélylánc következő eleme mindezek után az a munkaerőpiac és gazdasági környezet, amelyben a folyamatosan jelentkező újabb és újabb beruházások munkaerőigénye azt kínálja fel, hogy munkához és jövedelemhez jusson valaki. De ezzel az eséllyel is élni kell. Azaz hiába jutott el valaki egészen a szakma megszerzéséig, ha nem képes utána stabil munkavállalóvá válni. (Döbbenetes mértékű a cigányok és hátrányos helyzetűek fluktuációja.) Vagy nem vállalja, hogy esetleg utazik megyén, országon belül, vagy a saját korábbi közege, környezete nem engedi őt érvényesülni. Tény, hogy ma (és a következő évek során) Magyarországon lesz munka, és aki dolgozni akar, az fog tudni dolgozni. Mert kell ember a kukásautóra, a kórházba, a boltba, a szalag mellé, az étterembe, a szállodába, a haderőfejlesztéshez, és igen, kell majd az autó- és az akkugyárhoz is. Utóbbit persze megint mindenki úgy minősíti, ahogyan azt a világnézete diktálja, de attól még a tények nem változnak: ha a kapitalizmus gazdasága munkahelyeket kínál, akkor azok közül mindenki azt választhatja, illetve azt lesz kénytelen választani, amire alkalmas. Késő bánat arra gondolni, hogy korábban kellett volna többet tanulni vagy befejezni a szakképzőt, esetleg nyelvet tanulni, jogosítványt szerezni, mert ez megint csak oda vezet, hogy arról beszélünk, hogy hogyan kell (kellett volna) az esélyeket kihasználni. A kormány szándéka közben egyértelmű: 78-ról 85 százalékra kívánja a foglalkoztatottságot növelni, ami pedig önmagában megint csak egy esély, amivel élni kellene. Egyszerűbben fogalmazva: boldogulni akaró cigányok, menjetek dolgozni. A többiek, a korábban ébredők már ott vannak. Tízezerszám. Lesz hamarosan felnőttképzés, választhatnak versenyképes tudást. A felnőttek ne engedjék, hogy gyerekeik végzettség nélkül hagyják ott a szakképző iskolát.

A sikeres társadalmi felzárkózás másik pillére, bizonyos dolgok elengedése, elűzése. Bármennyire is sztereotip és előítéletes csengésű amiről most írok, de kár lenne hazudni magunknak: egyértelműen sok a drog, sok a családon belüli erőszak és sok a tudatosság hiányából eredő rossz döntés nagyon sok cigány közösségben. Több tiszteletre és együttműködésre lenne szükség a közfeladatokat ellátók felé (óvónő, védőnő, tanár, rendőr, postás, mentőápoló, háziorvos stb.).

EMELLETT FEL IS KELLENE NŐNI VÉGRE, AZAZ NEM HAGYNI, HOGY A KÖZMUNKÁVAL, KOSÁRFONÓ TANFOLYAMMAL ÉS TÁNCHÁZZAL MEGELÉGEDJEN BÁRKI IS. VAGY HOGY EGZOTIKUS KISEBBSÉGKÉNT TEKINTSEN A CIGÁNYOKRA BÁRKI, 

egyfajta szabadság-, vagy nyomorromantika alapján hamis képet festve róluk. Helyette tudatosabb gyermekvállalás kell. Óvszer. Több beleegyezés-alapú szexuális együttlét, több egyetértés és egyenlőség a családokban, közösségekben. Tenni kell azért, hogy csökkenjen a koraszülések száma. A nők valódi megbecsülése és védelme kell. Jobban óvni és megbecsülni az épített és természetes lakókörnyezetet. Több hulladékszállítási szerződést kötni. Értékként felmutatni a sportot, a közösségi mozgást és a többségi társadalommal közösen eltöltött időt.

Nem öngyűlölet, sem rasszizmus, ha én, a cigány leírom, hogy leginkább azért nem tudnak élni a lehetőségekkel, mert a saját környezetük még mindig sokkal meghatározóbb a hátrányok konzerválásában és átörökítésében, mint a többségi társadalom idegenkedése vagy előítéletessége. Amelyek ugyan valóban létező dolgok ma is, de messze nem olyan mértékben, mint a kétezres évek első évtizedében. 

A magyar kormány mindent megtesz azért, hogy aki tanulni akar, az tanulhasson. Aki szakmát akar szerezni, az szakmát szerezhessen. Aki felnőttképzésben akar reszt venni, az jöhessen. Aki dolgozni akar, az dolgozhasson. És lesznek európai uniós források, lesznek konstruktív közéleti történések, egyeztetések, tárgyalások, megállapodások, fejlesztési tervek. Ezek összessége leginkább a cigányok esélye most. Minden olyan cigány emberé, akire értékes tartalékként kell tekinteni, és akiknek meg kell találni a helyét a társadalomban és a gazdaságban. Én – cigányként, sok másik cigány emberrel együttesen – ezt nagyon is akarom. De kellenek a többiek is. Biztos vagyok benne, minden felelős ember érti, hogy ez a teljes magyar gazdaság és társadalom reménye. Kár, hogy miközben az esély cselekvést is felkínál, addig a remény viszont leginkább csak várakozást. 

Cigányok, rátok/ránk vár az ország. Tegyünk érte, hogy ne hiába tegye.   

A szerző romaügyi szakértő.

Forgács István

(Index, 2024. január 14.)

[Is anyone interested in these...]

Paul Fiorini bejegyzést tesz közzé a Panini & Topps Football Stickers Buy, Sell or Swap nevű Facebook-csoportban.

*

Is anyone interested in these

     

[Holnap (2024. január 14, vasárnap) érdemes lesz többször is az Indexre kattintani majd...]

 Forgács István bejegyzést tesz közzé a Facebook-profilján.

*

Holnap (2024. január 14, vasárnap) érdemes lesz többször is az Indexre kattintani majd – a nap során egyszer csak biztosan szembe jön majd egy nagy adag bátorság. Szeressétek.
#nevárjatoktovábbcigányok

(Facebook, 2024. január 13.)

[Vasúti tisztek avatása a Déli pályaudvar kerengőjében 1978. július 9-én...]

Kerekes Péter egy bejegyzést tesz közzé a Budapest régi képeken nevű Facebook-csoportban.

*

Vasúti tisztek avatása a Déli pályaudvar kerengőjében 1978. július 9-én.
Gyerekként mindig csodáltam apám vasúti tiszti egyenruháját, de igazából a mai napig nem tudom, hogy a vasútnál mit is jelent a tiszti rang, milyen rendfokozatai vannak, ha vannak egyáltalán, kik szerezhetik meg, és milyen előnyökkel jár.
Megköszönöm, ha valamely szakértő a csoportban megosztja velünk ezeket az információkat.
Saját tulajdonú fénykép
Fotós ismeretlen

A kommentekből:

     

     

     

     

     

     

Tisztavatás főpróbája a BVSC pályán 1974-ben, nyáron az új téli egyenruhában

     

Tessék parancsolni

     

     

     

[Én olvasom ezt a könyvet (rendkívüli terjedelmű, ezért nem megy egyik napról a másikra), és nagyon tetszik...]

Kerékgyártó György bejegyzést tesz közzé a saját Facebook-oldalán.

*

Én olvasom ezt a könyvet (rendkívüli terjedelmű, ezért nem megy egyik napról a másikra), és nagyon tetszik. Ajánlom mindeninek, akit érdekel ez a kárpát-medencei, illetőleg közép-európai izé, amiben élnünk engedtetik.

[Eladóak vagy cserélhetőek a képeken látható képregény albumok...]

Retkes Tamás hirdetést tesz közzé az Online képregénybörze nevű Facebook-csoportban.

*

Eladóak vagy cserélhetőek a képeken látható képregény albumok. Szolnokon az átvétel rugalmasan megoldható, vagy Foxposton küldöm a vevő költségére.

Súlyosan megsebesült a Fauda színésze a Gázai övezetben

A Hvg.hu tudósít Idan Amedi sebesüléséről.

*

Súlyosan megsebesült a Fauda színésze a Gázai övezetben
Idan Amedi már túl van az életveszélyen

Súlyos sérüléseket szenvedett a gázai harcok során Idan Amedi izraeli színész és énekes, a Fauda című sorozat egyik főszereplője – írja a The Times of Israel.
A férfi egy műszaki alakulatnál teljesített tartalékos szolgálatot, amikor hétfő délután repeszsérüléseket szenvedett. Családja tájékoztatása szerint a műtétje jól sikerült, és már túl van az életveszélyen.
Alig néhány órával a megsebesülése előtt egy riporternek azt mondta: „Izrael népe él, mi itt keményen dolgozunk mindenki biztonságáért. Szeretlek titeket odahaza”.
Az eset után Lior Raz, a Fauda egyik alkotója és főszereplője Instagram-oldalán azt írta, a sorozat stábjával együtt imádkozik Amedi mielőbbi és teljes felépüléséért. Amedi a szériában egy speciális ügynököt, Sagi Tzurt alakítja.

(Hvg.hu, 2024. január 9.)

[Házfelújítás alkalmával leltek rá erre a két képre, ami be volt keretezve...]

Kriszti Oliva régi fényképeket tesz közzé a Descendants from Ada – Adaiak leszármazottai nevű Facebook-csoportban.

*

Házfelújítás alkalmával leltek rá erre a két képre, ami be volt keretezve. A tulajdonosnak nem volt rá szüksége, azt sem tudta, hogyan került ez oda. Hála a társamnak, megmenekült ez a két kép a megsemmisüléstől. Semmit nem ír a hátulján. A horogkereszt egy időintervallumot mutat, hogy mikor készülhetett. Azonban azt, hogy kik vannak a fényképen, mit keresett egy horogkeresztes repülő Adán vagy a közelben, és miért áll ott az a sok ember, nem sikerült megtudnunk. Ha bárki tud erről valamit, kérem ossza meg velünk.

A kommentekből:

     

     

[Ezeket a fényképeket is a bontáskor találta a társam...]

Kriszti Oliva régi fényképeket tesz közzé a Descendants from Ada – Adaiak leszármazottai nevű Facebook-csoportban.

*

Ezeket a fényképeket is a bontáskor találta a társam. Próbáltuk kiolvasni, hogy mit ír a hátulján, de a helység névben nem vagyunk biztosak. Ezenkívül abban sem hogy ki az úriember, aki fogja a lovat és, hogy mi a kapcsolat Adával. Az azonban bizonyos, hogy valamilyen módon ide kötődik vagy a ló, vagy a tulajdonosa, hiszen itt őrizték bekeretezve.
Ha bárki tud erről valamit, szívesen olvasnánk. Előre is köszönöm a segítséget.

A kommentekből: