Leggyakoribb kérdések és válaszok a légiforgalmi irányítók képzéséről

Az AIRportal.hu interjút közöl Szépvölgyi-Perger Viktóriával, a HungaroControl HR és toborzási specialistájával.

*

Leggyakoribb kérdések és válaszok a légiforgalmi irányítók képzéséről

Magas presztízsű, izgalmas hivatás a légiforgalmi irányítóké, amely sokakat vonz, de kevesek rendelkeznek az ehhez a munkához szükséges készségekkel, képességekkel. Ezért a képzésre felvételt nyerő hallgatókat egy többlépcsős, összetett kiválasztás során szűrik. Az e folyamattal és a tanfolyammal kapcsolatban leggyakrabban felmerülő kérdésekre Szépvölgyi-Perger Viktória, a HungaroControl HR és toborzási specialistája válaszolt.

– Szükséges-e diploma a jelentkezéshez? Előny-e a jelentkezés során, ha valaki pilóta, vagy a légiközlekedésben dolgozik?
– A légiforgalmi irányító tanfolyamra jelentkezőknek legalább középfokú iskolai végzettséggel kell rendelkezniük. Nem szükséges a felsőfokú végzettség, sem a szakirányú előképzettség, sőt, műszaki beállítottság sem.
Az persze jó, ha valakit érdekel a repülés, légiközlekedés, de nem feltétel a repüléssel kapcsolatos képzettség vagy tapasztalat.
A tanfolyamra felvételt nyerő hallgatóknak – azoknak is, akik a tanulmányaik, vagy korábbi munkájuk kapcsán rendelkeznek bizonyos ismeretekkel – mindent a nulláról tanítanak meg az elméleti és gyakorlati képzések során.

– Ki jelentkezhet a tanfolyamra? Van-e a jelentkezésnek korhatára?
– Bárki, aki európai uniós állampolgár, a magyar nyelvet anyanyelvi szinten ismeri, büntetlen előéletű, és betöltötte a 20. életévét. Ezt a kort a tanfolyam kezdetére – általában az adott év szeptembere – kell betölteni.
A jelentkezésnek nincs felső korhatára, de a tapasztalatok szerint a kiválasztás során vizsgált készségek és képességek 35 éves kor felett már stagnálnak, vagy hanyatlani kezdenek.

– Jelentkezhetnek-e lányok a képzésre?
– Természetesen, sőt, egyre több hölgy jelentkezik, sikerrel kerülnek be a képzésre és szereznek szakszolgálati engedélyt. Jelenleg az irányítók közel 10 százaléka nő, de a számuk évről évre növekszik.

– Hány fővel indul az idei tanfolyam?
– Az idén 26 fő kezdheti meg a képzést. A szeptembertől induló tanfolyamon az ország légterén áthaladó légi járművekért felelős körzeti légiforgalmi irányítók, és a repülőtéri forgalmat irányító tornyosok képzése kezdődik meg.

– Biztosan szükséges-e nyelvvizsga a jelentkezéshez? Akkor is lehet jelentkezni, ha még csak a nyelvvizsga eredménye van meg, vagy csak a bizonyítvány kézhezvételét követően?
– A jelentkezőnek államilag elismert angol középfokú komplex nyelvvizsgával, vagy azzal egyenértékű bizonyítvánnyal kell rendelkezni. A nyelvvizsga meglétét jogszabály írja elő, így ettől a HungaroControl nem tekinthet el, még akkor sem, ha a jelentkező egyébként anyanyelvi szinten tud angolul.
A jelentkezéshez elég, ha rendelkezésre áll a sikeres nyelvvizsga eredmény (pl. egy arról készített screenshot, vagy egy igazolás). A bizonyítványt legkésőbb a kiválasztás végéig – azaz a nyári időszakban – azonban be kell mutatni.
Ugyanakkor a nyelvvizsga mellett fontos, hogy tényleg aktív legyen a jelentkező angol nyelvtudása, mert a képesség-felmérő teszteket angolul kell elvégezni. A csak egyszer elvégezhető FEAST teszt során a felvételizőnek stresszhelyzetben is fel kell tudnia dolgozni, hogy pontosan mi a feladat, meg kell értenie a megadott információkat, szabályokat. Ezért vezette be a HungaroControl az angol nyelvi előszűrőt a kiválasztás első lépéseként.

– Hogyan zajlik a kiválasztás?
– A kiválasztás lépéseiről van egy remek infógrafikánk, valamint az AIRportal.hu korábbi cikkében további információk, tippek is olvashatók a témáról.

– Lehet-e készülni a kiválasztás különböző fázisaira? Miért csak egyszer lehet próbálkozni a FEAST teszten?
– Memóriajátékokkal, logikai feladatokkal hosszú távon fejleszthetők, illetve frissen tarthatók a meglévő készségek, képességek, azonban a FEAST tesztre nem lehet és nem is érdemes felkészülni. Ez alól kivétel az aktív angol nyelvtudás, a magabiztos nyelvismeret fejlesztése.
Az interneten rengeteg információ, letölthető feladatlap és alkalmazás is kering, de ezek hasznossága megkérdőjelezhető. A teszt folyamatosan változik, a képességeket felmérő feladatokat időnyomás alatt kell megoldani. Akár hátrányt is szenvedhet az, aki előre begyakorolt séma szerint, gépiesen próbál megoldani egyes feladatokat. A FEAST tesztről ezen az oldalon lehet megtudni a hivatalos és friss információkat: www.feast.info.
A FEAST tesztet csak egyszer lehet megpróbálni, ismétlési lehetőség nincs. Ezt a HungaroControl belső szabályzata így írja elő. Ennek indoka, hogy egy második próbálkozás során a „teszt ismerősségi hatás”, torzíthatja az eredményt. Második próbálkozásra a jelentkező jobb eredményeket érhet el, de korántsem biztos, hogy azok a valós képességeit tükröznék. A hiányosságok pedig ezekben az esetekben később, a tanfolyam során jöhetnek elő, ami értelemszerűen a hallgatónak és a HungaroControlnak sem jó.
Az Assessment Center szintén angolul zajlik, ha a jelentkező úgy érzi, hogy fejleszthető a nyelvtudása, mindenképpen hasznos, ha erre koncentrál. Azoknak a jelentkezőknek, akik bejutnak a kiválasztás ezen fázisába, érdemes utánanézni a légiforgalmi irányítói hivatásnak, mert itt már fontos, hogy a jelentkező tájékozott legyen a majdani hivatásával kapcsolatban.

– Lemondható, átütemezhető-e a FEAST teszt, ha valaki beteg, nem érzi jól magát?
– Természetesen erre van lehetőség. A  FEAST teszt két munkanappal az adott dátum előtt még lemondható, vagy módosítható. Indokolt esetben a HungaroControl rugalmasan kezeli ezt, hiszen betegen nem lehet maximális teljesítményt nyújtani.
Ezért is hangsúlyozzuk minden évben, hogy a jelentkezők ne halogassák az utolsó pillanatra a jelentkezés beadását, mert úgy több FEAST-időpont közül választhatnak. Ha közbejön egy betegség, vagy egyéb nem várt körülmény, akkor is marad lehetőség az adott évben részt venni a kiválasztáson.

– Jár-e a képzés alatt ösztöndíj vagy fizetés, ha igen mennyi? Ki állja a képzés költségeit?
– A képzés alatt a hallgatók bruttó 250 000 Ft/hó fizetést kapnak, ezen felül cafeteria juttatásban részesülnek. A képzés második évétől, a munkahelyi képzés (OJT – On the Job Training) megkezdésétől az alapfizetésen felül műszakpótlék is jár a gyakornokoknak.
A HungaroControl Zrt. a képzés időtartamára tanulmányi szerződést köt a hallgatókkal, ebben a képzés költségeit átvállalja tőlük. A tanulmányi szerződésben a hallgató kötelezettséget vállal arra, hogy a tanfolyam elvégzése és a szakszolgálati engedély megszerzése után legalább 10 évig munkaviszonyban marad.
Amennyiben a hallgató önhibájából nem fejezi be a képzést (például igazolatlanul marad távol az órákról, nem jelenik meg, vagy felkészületlenül vesz részt a vizsgán), illetve a munkaviszonyát 10 éven belül megszakítja, a képzés addig felmerült költségeit, és egyéb ráfordításait időarányosan meg kell térítenie.

– Hol zajlik a képzés?
– A képzés a HungaroControl székházában zajlik Budapesten, a XVIII. kerületi Igló utcában, a repülőtér tőszomszédságában.
A majdan szakszolgálati engedélyt szerző radaros légiforgalmi irányítók munkavégzésének helye is itt lesz, a tornyos irányítók pedig részint a repülőtéri toronyban, részint az Igló utcai székházban berendezett digitális toronyban végzik majd a munkájukat.

– Miben más ez a tanfolyam, mint egy egyetemi-, vagy bármely más felnőttképzés?
– A tanfolyam legfontosabb ismérve, hogy a rövid elméleti felfutást követően, szimulátoros gyakorlatok következnek és onnantól fogva egymással párhuzamosan folyik az elméleti és gyakorlati képzés. A tanfolyam részben angolul zajlik, a tananyagok és vizsgák is angol nyelvűek.
A hallgatók zárt, kis létszámú csoportokban, modern környezetben, kiválóan felszerelt tantermekben szerezhetik meg az ismereteket, és a képzés elejétől fogva aktív légiforgalmi irányítókkal együtt dolgoznak. A szimulátoros képzésnél átlagosan két-három hallgatóra jut egy oktató.
A legnagyobb különbség, hogy míg egy egyetemen néhány havonta, vagy félévente kell számot adni a tudásról, az irányítóképzés gyakorlati részei során az oktatók minden nap figyelik a hallgatók teljesítményét. A szimulátorban gyakorlatról gyakorlatra elemzik, hogy mit tudunk, miben kell javulni.
Egy egyetemen mindenki magának tanul, és a többség még nem tudja, hogy a diploma megszerzését követően hol tud elhelyezkedni. Itt világos és egyértelmű a cél: aki megszerzi a szakszolgálati engedélyt, annak biztos állása, sőt egy életre szóló hivatása lesz.

– A szakmai kihívásokon túl miért vonzó az irányítói hivatás?
– A légiforgalmi irányítás magas presztízsű, megbecsült szakma, amely átlagon felüli életszínvonalat és biztos munkát jelent hosszú távon. A szakszolgálati engedélyt szerző légiforgalmi irányítók kiemelkedő kezdőfizetést kapnak, amely a HungaroControl rögzített bértáblája alapján az évek előrehaladtával növekszik. A tapasztalt légiforgalmi irányítók plusz pozíciókat is vállalhatnak, szolgálatvezetővé, oktatóvá válhatnak, amely komoly szakmai és anyagi megbecsüléssel is jár.
A versenyképes fizetés mellett forgalmi bónuszt, cafeteria csomagot és egyéb juttatást kínál a HunagroControl, melyeken kívül számos ingyenes szolgáltatás áll a légiforgalmi irányítók rendelkezésére.

Azokra a kérdésekre, amelyekre a jelentkező itt, vagy a HungaroControl oldalán nem találta meg a választ, a cég munkatársai szívesen válaszolnak a karrier@hungarocontrol.hu e-mail címen keresztül.

Jelentkezz légiforgalmi irányítónak most, és a HungaroControl a kezedbe adja az irányítást!

Ha úgy érzed, ezt az állást neked találták ki, jelentkezz mielőbb, hogy a tiéd legyen a világ egyik legkülönlegesebb hivatása!

(AIRportal.hu, 2020. március 14.)

Szépvölgyi-Perger Viktória, a HungaroControl HR és toborzási specialistája. (Fotó: AIRportal.hu)

Infógrafika a légiforgalmi irányítók kiválasztásának folyamatáról. (Forrás: HungaroControl)

Szépvölgyi-Perger Viktória, a HungaroControl HR és toborzási specialistája. (Fotó: AIRportal.hu)

„Ahogy a becézgetés eltorzítja a szavakat”

A Szabad Magyar Szó kivonatos ismertetőt közöl a Kortárs irodalmi folyóirat online kiadásában korábban megjelent, Szabó Palócz Attilával készült interjúból.

*

„Ahogy a becézgetés eltorzítja a szavakat”

A legkisebb punk a világon, avagy játékból született és játékosságra ösztönző mesék és versek gyerekeknek

„Én tulajdonképpen véletlenül kerültem a gyermekirodalomba, némi túlzással, mert persze az sohasem véletlen, hogy gyermeke születik az embernek. Viszont az egyáltalán nem volt tervezett, hogy én egyszer még majd gyerekeknek kezdek el írni, verseket, meséket” – mondta el a magyarországi Kortárs című folyóirat online kiadásának adott interjúban Szabó Palócz Attila, vajdasági magyar író, költő, újságíró, lapunk rendszeres munkatársa.

„Korábban tulajdonképpen csak egy mesejátékot írtam az Újvidéki Rádió hangjátékműsorainak, s azt is az intézmény akkori dramaturgjának személyes, baráti kérésére. Így visszagondolva, és a gyermekek szempontjából nézve, az a szöveg hemzsegett akkor a horrorisztikus elemektől. Kutyákról szólt a mese, akiket elfognak a sintérek – úgy finomítottuk a kifejezést, hogy kutyapecérek –, majd pedig reggel az iskolába tartó gyerekek szabadítják ki őket a sintértelepről. Ez még az egyetemi éveim legelején történt, rögtön, első éven. Színművészetire jártam, s nekem akkor hatalmas élmény volt, hogy ismert színházi személyiségek dolgoztak a darabomon, népszerű vajdasági magyar színészek játszották a szerepeket. Bennük pedig volt annyi kollegialitás, hogy ötleteket, tippeket, tanácsokat adtak. Bakota Árpád színművész például arról beszélt, hogy nem érti annak a szerepnek a funkcióját a darabban, akit ő játszott, s ebből én nagyon sokat tanultam azzal kapcsolatban, hogyan kell mozgatni az egyes alakokat egy hangjátékban. Kovács Frigyes azt dicsérte, hogy milyen jól tudok párbeszédben gondolkodni, s nem írok döcögős, szögletes, erőltetett dialógusokat… Azon a szövegen akkor persze már nem változtathattam, hiszen felvették, a rádió bemutatta, de a későbbiekben, az újabb műveimben nagy hasznát vettem ezeknek a hozzászólásoknak” – mesélte Szabó Palócz Attila. Az interjú abból az alkalomból készült, hogy a szerzőnek hamarosan egyszerre jelenik meg három gyermekkötete a FEM, vagyis a Free European Man kiadó gondozásában.

Ezek közül a könyvek közül kettőt már ismerhet a vajdasági magyar közönség, ugyanis 1996-ban jelent meg a Fityisz című gyermekverskötet, 2000-ben pedig A falevélke új ruhája című verses- és meséskönyv. Mára már mindkettő teljes példányszámában elfogyott, könyvesboltokban egyik sem elérhető, és a kiadók raktárában sem találni már belőlük példányokat, legfeljebb csak antikváriumokban lehet alkalomszerűen ráfutni ezekre a könyvekre. Ez indokolta újbóli kiadásukat is.

A harmadik, ugyanebben a sorozatban előkészületben lévő kötetet a Visegrád bércei címet kapta, és ebben a szerző A falevélke új ruhája megjelenése óta keletkezett újabb gyermekverseit, meséit, mesefeldolgozásait gyűjtötte össze. Szabó Palócz Attila így mesélt a korábbi gyermekköteteiről a magyarországi folyóirat munkatársának: „Néhány évvel később, 1994-ben megszületett a lányom, de én akkor még mindig nem gondoltam arra, hogy gyermekverseket írjak. Csak később, a közösen eltöltött időből, a lányommal való játszadozásból születtek az első gyermekverseim. Játszottunk, ökörködtünk, marhultunk, s közben szinte spontán módon, véletlenszerűen keletkeztek olyan szövegek, amelyeket utóbb érdekesnek, méltónak találtam arra, hogy lejegyezzem. Ezek lettek az első gyermekverseim, amelyek akkor egyébként nem várt sikerrel rögtön meg is jelentek. S ahogy folytattuk a játszadozást, egy idő után azt vettem észre, hogy csak úgy dőlnek ki a kezem alól a gyermekversek. Ezekből 1994-ben állt össze az első gyermekkötetem, amelyik Fityisz címmel jelent meg a Forum könyvkiadónál. Nekem pedig külön öröm volt, hogy a gyerekek, a szülők, az óvónők nagyon megszerették ezt a kötetet. Manapság is előfordul, hogy megismerkedek emberekkel, akik fejből mondják a Fityisz verseit, s amikor rájuk kérdezek, hogy honnan ismerik ezeket a szövegeket, nevetve válaszolják: »Háromgyerekes anyuka vagyok… Tudod te, hányszor fel kellett olvasnom nekik?«” – idézte fel élményeit a beszélgetésben a szerző.

Szabó Palócz Attila a kötet címének eredetét is felfedte az interjúban: „Tegyük hozzá, hogy ez a Fityisz nem azt jelenti, mint amilyen értelme ennek a kifejezésnek Magyarországon van. Én zentai vagyok, ott nőttem fel, Újvidéken jártam egyetemre, s amikor a lányom megszületett, mi még mindig Újvidéken éltünk. A fityisz kifejezést – az ujjal való, nemzetközileg is értelmezhető jelbeszéd megnevezéseként, »bemutatás« értelmében –, bevallom, én soha nem hallottam korábban. Mi ezt sem Zentán, sem Újvidéken nem használtuk. Lányomnak viszont egészen kicsi korában dús, erős haja volt, amit sehogyan sem tudtunk lefésülni, mindig felállt egy nagy kupacban a feje közepén, pont úgy, mint egy punk taraj. Talán zselézni kellett volna… Úgy is hívtuk őt abban az időszakban, hogy »a legkisebb punk a világon«. És ez a spontán módon folyamatosan újraképződő punk taraj amolyan fickós külsőt kölcsönzött a kisgyermeknek. Ezért kezdtünk hát úgy is hívni, fickó, fitykó, fityisz és így tovább, már ahogyan, ugye, a becézgetés eltorzítja a szavakat. A Fityisz szót tehát én a lányom megnevezéseként írtam fel címként a kéziratra, amikor leadtam a kiadóban. Nem is gondoltam a szónak erre a másik értelmére.”

(Szabad Magyar Szó, 2020. március 14.)

Szabó Palócz Attila

Az interjú teljes terjedelmében elérhető a Kortarsonline.hu oldalain:

Traumából gyermekirodalmat - interjú Szabó Palócz Attilával

Hamarosan megjelenik a vajdasági származású Szabó Palócz Attila új kötete, amely a sokoldalú alkotó két gyerekverskönyvének átdolgozott kiadása lesz. A színészként, színházi rendezőként és újságíróként is jelentős teljesítményeket magáénak tudó szerző a meseírás rejtelmeiről is mesélt, és arról, hogy mit jelentett számára az írás a háborúban.

Befejezte hivatalos tevékenységét a brit királyi család képviseletében Harry és Meghan

A Magyar Távirati Iroda tudósítást tesz közzé Harry hercegről és Meghan hercegnőről.

*

Színes-Nagy-Britannia-uralkodóházak

Befejezte hivatalos tevékenységét a brit királyi család képviseletében Harry és Meghan

Kertész Róbert, az MTI tudósítója jelenti:

London, 2020. március 9., hétfő (MTI) – Utolsó hivatalos programján vett részt hétfőn a brit királyi család képviseletében Harry herceg és felesége, Meghan hercegnő.

Harry – II. Erzsébet királynő unokája – és Meghan, vagyis Sussex hercege és hercegnője januárban jelentette be teljesen váratlanul, hogy visszavonul a brit királyi család magas rangú tagjaiként ellátott hivatalos funkcióitól, pénzügyileg függetlenné kíván válni, és ezentúl idejük nagy részét Kanadában töltik.

Nem sokkal később az udvar hivatalosan is közölte, hogy a hercegi házaspár a monarchia hivatalos programjaiban márciustól nem vesz részt, közpénzellátmányban nem részesül, és a királynőt sem képviselhetik hivatalos fórumokon.

Harry és amerikai felesége a jövőben nem használja az Ő Királyi Fensége (His/Her Royal Highness, HRH) titulust sem, amelyre Harry az uralkodó egyenes ági leszármazottjaként, Meghan hercegnő pedig Harry feleségeként tarthatott igényt.

Mindez március 31-én válik hivatalossá, ám a házaspár hétfő délután teljesítette utolsó hivatalos megjelenési kötelezettségét: mindketten részt vettek a Nemzetközösség napja alkalmából a londoni Westminster-apátságban rendezett nagyszabású ceremónián.

A rendezvényen jelen volt II. Erzsébet királynő, a Nemzetközösség vezetője, aki hamarosan 94. születésnapját ünnepli, valamint Károly trónörökös, Harry édesapja és Vilmos herceg, Harry bátyja, aki majdan szintén az Egyesült Királyság uralkodója lesz.

Harry és Meghan a hétfői londoni ceremónia után hamarosan visszautazik Kanadába és a jövőben valószínűleg csak szórványosan lesz látható a nagyközönség számára, bár udvari illetékesek szerint ezután is gyakran megfordulnak majd az Egyesült Királyságban.

gke \ kut \ brr

MTI 2020. március 9., hétfő 18:19

(Magyar Távirati Iroda, 2020. március 9.)

Teljesen mindegy, hogy a világ mely szegletében magyar az ember

A Szabad Magyar Szó kivonatos tatalmi összefoglalóban ismerteti Bence Erikával készült, a Tiszatáj című folyóirat online kiadásában megjelent interjút.

*

Teljesen mindegy, hogy a világ mely szegletében magyar az ember

Bence Erika: A publicisztikát alacsonyabb szintű, sőt lenézett tevékenységként kezelték – és akként kezelik még ma is

„Akárcsak a politikai határok, úgy a nyelvi és a kulturális korlátok is csak időlegesek és képlékenyek. Lehet, hogy eljön majd az az idő, amikor mindegy lesz, hogy hol, a világ melyik szegletében magyar az ember. Mert mindenhol lehet” – fogalmazott a Tiszatáj című folyóirat online kiadásának adott interjúban Bence Erika irodalomtörténész, egyetemi tanár, aki nemrég rendezte sajtó alá az elmúlt időszakban különböző lapokban és folyóiratokban megjelent publicisztikai írásait. Az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Karának tanára eddig tizenhárom kötettel jelentkezett, elsősorban tudományos munkákkal, de találhatunk művei közt regényt és novelláskötetet is. Pályáját újságíróként kezdte, ezért nem meglepő tőle, hogy töretlenül érdeklődik a sajtó világa iránt, és rendszeresen jelentkezik publicisztikai írásokkal is, mégis most először áll közönség elé ilyen műfajú kötettel. A Vajon mitől retteg? című könyv várhatóan az idei Ünnepi Könyvhétre jelenik meg a FEM, vagyis a Free European Man kiadó gondozásában.

Az interjúban Bence Erika elmondta: igaz ugyan, hogy „19. századi magyar irodalmat, illetve a korszakkal és a jelenséggel összefüggő tárgyakat tanítok, illetve ahogy a hivatalos meghatározás mondja: szűkebb kutatási területem a magyar irodalomtörténet – komparatisztikai és elméleti összefüggésekkel. És az is tény, hogy a 18. század végén, illetve a 19. század elején alakultak ki olyan műfajok és beszédmódok, amelyek a magyar nyelvű sajtó konstituálódásával nyertek teret a magyar kultúra és irodalom alakulástörténetében. Egyszerűen szólva: a 18. század végén alapították az első magyar nyelvű lapokat és folyóiratokat, mint a Magyar Hírmondót, a Magyar Museumot, az Orpheust, az Urániát és másokat. S ha innen tekintünk végig a rákövetkező alakulástörténeti folyamatokon – ami inkább szövevényes képet alkot, mintsem az írók egymásutánját jelenti –, akkor azt látjuk, hogy a legnagyobbak, Kármántól Mikszáthig, Adytól, Kosztolányitól Esterházyig, Parti Nagyig, Darvasiig és Dragománig, mindannyian fontosnak tartották és tartják ma is a közírás formáit: a röpiratot, a pamfletet, az esszét, a tárcát, a karcolatot. De a kérdés az én szempontomból nem ilyen értelemben függ össze a hivatásommal, hanem inkább a műfaj, a beszédmód megítélése szempontjából.”

Újságírói kérdésre válaszolva az egyetemi tanár hozzátette még: „Arra gondolok, hogy egyetemi körökben, részben a tudományos követelményrendszer kényszerei miatt – mivel tudományos kutatói szempontból nem értékelhető, azaz nem hoz kompetenciapontokat –, a publicisztikát alacsonyabb szintű, sőt lenézett tevékenységként kezelték és kezelik, még akkor is, ha az ember ezt a két területet jól disztingválja, s még véletlenül sem helyettesíti be egymással. Én nem »odafordultam«, hanem igazság szerint el sem fordultam a publicisztika különböző változataitól és műfajaitól, köztük a politikai diskurzustól sem. Arról van szó, hogy újságíróként kezdtem a pályafutásom, s miután tanári és kutatói pályára léptem, majd tudományos fokozatokat szereztem, és előléptem a lehetséges tanári ranglétrán, akkor sem fordítottam hátat a közírói szerepnek.”

Előkészületben lévő kötetéről így vallott a szerző: „A kézirat, amelynek könyv alakban való megjelenését az idei Ünnepi Könyvhétre tervezzük a kiadómmal, irodalmi, közéleti és politikai publicisztikát: esszéket, tárcákat és vitacikkeket tartalmaz. Az óvatos megfogalmazás abból ered, hogy az eddigi könyvkiadási pályázatokon, amelyekre beadtuk a kéziratot, egyelőre nem nyert támogatást. Különböző bizottságok tagjaként azonban már magam is több alkalommal belülről láttam, hogyan zajlik mifelénk a pénzosztás ilyen téren. Fel is szólaltam miatta: kikérték maguknak a jelenlevő pártkáderek – tehát hatékony nem voltam, de legalább megtettem, amit az adott pillanatban tehettem! Egészen kicsinyes személyeskedés és tendenciózusság határozza meg, hogy ki kap és ki nem kap támogatást. Tapasztalatból tudom – tizenhárom önálló kötetem jelent meg eddig –, hogy minden kézirat, amelyet kiadásra érdemesnek tart a szakma, előbb-utóbb megjelenik valahol. Tíz kötetem esetében is hasonló volt a helyzet, vagyis első körben nem kapott támogatást! De a kuratóriumoktól függetlenül is akad majd olyan támogató, aki lát benne fantáziát, vagy fontosnak tartja, hogy ezek a tartalmak az olvasó kezébe kerüljenek.”

A BENCE ERIKÁVAL KÉSZÜLT INTERJÚ TELJES TERJEDELMÉBEN ELÉRHETŐ A TISZATÁJ HONLAPJÁN:

Kipillantani az üveglap mögül

BESZÉLGETÉS BENCE ERIKA IRODALOMTÖRTÉNÉSSZEL A mai fiatal nem dől be a képmutató közvélekedésnek, miszerint „jobb szegénynek lenni, mint gazdagnak!"; vagy, ahogy a sorkatonaság szükségességéről időnként felvillanó álvitában gyakran elhangzik: „kényszer nélküli élet helyett szükséges, hogy a sorkatonaság soraiban edződjön!" A mai fiatal nem hiszi el, hogy ezek a tartalmak igazak.

(Szabad Magyar Szó, 2020. március 7.)

Bence Erika

Kipillantani az üveglap mögül

A Tiszatáj című folyóirat online kiadása interjút közöl Bence Erikával.

*

Kipillantani az üveglap mögül

Beszélgetés Bence Erika irodalomtörténésszel

„Akárcsak a politikai határok, úgy a nyelvi és a kulturális korlátok is csak időlegesek és képlékenyek. Lehet, hogy eljön majd az az idő, amikor mindegy lesz, hogy hol, a világ melyik szegletében magyar az ember. Mert mindenhol lehet” – fogalmazott a vele készült interjúnkban Bence Erika irodalomtörténész, egyetemi tanár, aki nemrég rendezte sajtó alá az elmúlt időszakban különböző lapokban és folyóiratokban megjelent publicisztikai írásait. Az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Karának tanára eddig tizenhárom kötettel jelentkezett, elsősorban tudományos munkákkal, de találhatunk művei közt regényt és novelláskötetet is. Pályáját újságíróként kezdte, ezért nem meglepő tőle, hogy töretlenül érdeklődik a sajtó világa iránt, és rendszeresen jelentkezik publicisztikai írásokkal is, mégis most először áll közönség elé ilyen műfajú kötettel. A Vajon mitől retteg? című könyv várhatóan az idei Ünnepi Könyvhétre jelenik meg. Addig azonban néhány akadályt még a szerzőnek és a kiadójának is le győznie…

Hatás és kölcsönhatás

– Az egyetemen a 18–19. század a szakterületed. Ennek a korszaknak a magyar szépirodalma sem mentes azoktól a konkrét hatásoktól, amelyek politikai állásfoglalásra késztettek egyes szerzőket… Sőt! Ez egy fokozottan ilyen időszak volt. Látsz-e abban összefüggést, hogy te ezzel az időszakkal foglalkozol és közben magad is a politikai publicisztika felé fordultál?

– Valóban igaz, hogy 19. századi magyar irodalmat, illetve a korszakkal és a jelenséggel összefüggő tárgyakat tanítok, illetve ahogy a hivatalos meghatározás mondja: szűkebb kutatási területem a magyar irodalomtörténet – komparatisztikai és elméleti összefüggésekkel. És az is tény, hogy a 18. század végén, illetve a 19. század elején alakultak ki olyan műfajok és beszédmódok, amelyek a magyar nyelvű sajtó konstituálódásával nyertek teret a magyar kultúra és irodalom alakulástörténetében. Egyszerűen szólva: a 18. század végén alapították az első magyar nyelvű lapokat és folyóiratokat, mint a Magyar Hírmondót, a Magyar Museumot, az Orpheust, az Urániát és másokat. S ha innen tekintünk végig a rákövetkező alakulástörténeti folyamatokon – ami inkább szövevényes képet alkot, mintsem az írók egymásutánját jelenti –, akkor azt látjuk, hogy a legnagyobbak, Kármántól Mikszáthig, Adytól, Kosztolányitól Esterházyig, Parti Nagyig, Darvasiig és Dragománig, mindannyian fontosnak tartották és tartják ma is a közírás formáit: a röpiratot, a pamfletet, az esszét, a tárcát, a karcolatot. De a kérdés az én szempontomból nem ilyen értelemben függ össze a hivatásommal, hanem inkább a műfaj, a beszédmód megítélése szempontjából.

Kompetenciapontok hiányában

– Mit jelent mindez a gyakorlatban?

– Arra gondolok, hogy egyetemi körökben, részben a tudományos követelményrendszer kényszerei miatt – mivel tudományos kutatói szempontból nem értékelhető, azaz nem hoz kompetenciapontokat –, a publicisztikát alacsonyabb szintű, sőt lenézett tevékenységként kezelték és kezelik, még akkor is, ha az ember ezt a két területet jól disztingválja, s még véletlenül sem helyettesíti be egymással. Én nem „odafordultam”, hanem igazság szerint el sem fordultam a publicisztika különböző változataitól és műfajaitól, köztük a politikai diskurzustól sem. Arról van szó, hogy újságíróként kezdtem a pályafutásom, s miután tanári és kutatói pályára léptem, majd tudományos fokozatokat szereztem, és előléptem a lehetséges tanári ranglétrán, akkor sem fordítottam hátat a közírói szerepnek.

– Nem mondták erre, hogy nem elég tudományos?

– A „nem elég tudományos” vádját, amit ilyen esetekben rendre ráakasztanak az emberre, könnyű kivédeni, hiszen a kutatási eredményeinket úgynevezett referált folyóiratokban publikáljuk, s általában meg kell felelni a tudományos közlés szabványainak. Persze, mint mindenütt, térségünkben is vannak magukat tudományosnak prezentáló lapok, amelyek nem alkalmaznak valódi recenzenseket, ezért nemcsak középszerű publicisztikákat, hanem iskolás fogalmazásokat is közölnek „jóbaráti” alapon, vagy más esetekben meg a hatalmi grémium iránt mutatott lojalitás jutalmaként. Nagy, nemzetközi hírű folyóiratoknál is előfordult már olyasmi, hogy különböző kapcsolatok és módszerek révén egyeseknek sikerült érdemtelenül publikációhoz jutni, de egyrészt hamar kiderül, hogy melyek azok a lapok, ahol nem érdemes publikálni, másrészt pedig előbb-utóbb a mondvacsinált eredmények is lelepleződnek.

„Pihentetett” kéziratok

– A Vajon mitől retteg? című kéziratod írásait nagyrészt még akkor olvastam, amikor első közlésben megjelentek. Ezek egyértelmű politikai kiállásról tanúskodnak, nemcsak egy szűkebb, belső irodalmi-politikai és irodalompolitikai térben, mint amilyen Vajdaság vagy Magyarország, hanem egyfajta sokkal szélesebb, úgymond globális/humánus szellemi közegben. Még ha helyi viszonyokra vannak is leképezve, levezetve, a szemléletmód sokkal tágabb.

– A kézirat, amelynek könyv alakban való megjelenését az idei Ünnepi Könyvhétre tervezzük a kiadómmal, irodalmi, közéleti és politikai publicisztikát: esszéket, tárcákat és vitacikkeket tartalmaz. Az óvatos megfogalmazás abból ered, hogy az eddigi könyvkiadási pályázatokon, amelyekre beadtuk a kéziratot, egyelőre nem nyert támogatást. Különböző bizottságok tagjaként azonban már magam is több alkalommal belülről láttam, hogyan zajlik mifelénk a pénzosztás ilyen téren. Fel is szólaltam miatta: kikérték maguknak a jelenlevő pártkáderek – tehát hatékony nem voltam, de legalább megtettem, amit az adott pillanatban tehettem! Egészen kicsinyes személyeskedés és tendenciózusság határozza meg, hogy ki kap és ki nem támogatást. Tapasztalatból tudom – tizenhárom önálló kötetem jelent meg eddig –, hogy minden kézirat, amelyet kiadásra érdemesnek tart a szakma, előbb-utóbb megjelenik valahol. Tíz kötetem esetében is hasonló volt a helyzet, vagyis első körben nem kapott támogatást! De a kuratóriumoktól függetlenül is akad majd olyan támogató, aki lát benne fantáziát, vagy fontosnak tartja, hogy ezek a tartalmak az olvasó kezébe kerüljenek.

– Nem sikkadnak el ilyenkor ezek a „pihentetett” kéziratok?

– Nem, dehogyis, ma már semmit nem lehet elsikkasztani vagy eltüntetni! Ez azért is lenne hülyeség az én kéziratommal kapcsolatban, mert – mint mondtad is – az összes írás megjelent már a médiában: a Családi Kör című hetilapban, valamint a Szabad Magyar Szó, a Napló.org és a Litera felületein. Könyv formátumban, elrendezetten ugyanakkor új kontextust nyernek az egyes szövegek, együtt hatásosabbak és több üzenetet képesek közvetíteni az olvasó felé. Műfaji szempontból némely cikkek persze csak érintőlegesen sorolhatók az adott három diskurzusba – irodalmi, közéleti és politikai –, mert a három terület szükségszerűen egybecsúszik, s olykor más diskurzusokkal együtt jelenik meg. Egy példa a közelmúltból: a magyar kultúra napja alkalmából alkalmi cikket írtam a Kölcsey-opusról, s ebben – mint ahogy a szakma teszi – csak nagyon diszkréten érintettem a költői életmű kevésbé ismert, polemikus rétegét: személyes leveleit, mert a költő komplex személyiségével és nem a nemzeti himnusszá lett költemény jelentéseivel függ össze. A jelölt ünnepnapon – tudósított róla a média – volt orgánum, amely kiadta, s volt olyan közszereplő, aki összetépte vagy elégette a költő szivárványos háttérre nyomott portréját. Aki ilyen módon adta ki, demonstrált egy – a közvélekedéssel ellentétes – tartalmat, aki összetépte, kifejezte, hogy ilyen kontextusban nem képes elfogadni a portrét, elutasítja, sőt, megtiltaná a róla való beszédet. Pedig az életműről pontosan abban a kontextusban kell beszélni, ahova tartozik, amilyen önmagában. Ha nem így tesszük, máris a politikai önkény világába tévedtünk. Fordított a helyzet Peter Handke Nobel-díjának megítélésével kapcsolatban, amiről ugyancsak írtam vitacikket. Kölcsey ugyanis Hymnus című költeményét semmilyen direkt politikai diskurzusba nem állította – az újabb kutatások szerint inkább a népi szokáskultúra határozta meg létrejöttét: a farsangi jövendőmondás –, míg Milošević szolgálatába nem a magánember, hanem az ismert író állt Peter Handke személyében, és tematizálta is a diktátor melletti kiállását.

Támadások össztüzében

– Hogyan befolyásolja manapság az értelmiségieket a politikai szféra Vajdaságban?

– A publicisztika politikai diskurzusában olyan világ köszöntött ránk, amelyben egy felelős értelmiségi előbb-utóbb szembe kell, hogy nézzen – mert szembe találja magát velük – a politikai kihívásokkal és provokációkkal, amelyek a szó szoros értelmében „begyalogolnak” az ember életébe, néha akár még egy kulturális rendezvény keretein belül is, ahogy az nemrég történt a térségünkben. Az említett esetnek is az a legszomorúbb tanulsága, hogy a jelenlevő értelmiségi elit még véletlenül sem volt felkészülve arra, hogy választ adjon az ilyen szintű politikai inkorrektségre. Mert általában – és ezúttal is – valamiféle üvegfal mögül, személyes kiállást nem vállalva, a politikai diskurzustól idegenkedve, szervezeti álarc mögül próbálnak meg reagálni még a közvetlenül érintettek és megnevezettek is. A saját arc vállalása óhatatlanul együtt jár egyfajta presztízstámadással: például valamelyik szennyportálon majd nemzetkarakterológiai értelemben értéktelennek minősítenek, vagy szakmailag rágalmaznak.

– Bántó tud lenni, ha megtalálja az alkotót, a tudóst, a kutatót egy ilyen támadás?

– Számomra ez érdektelen mozzanat, hiszen a mocskolódó cikkek szerzői álnevek mögött bujkáló, írástudatlan, megvett niemandok (ki vesz komolyan egy auert, zsebeket, picúrt vagy Cigi Füstöt?), vagy pedig a tehetségtelenségükbe és a jelentéktelenségükbe belebetegedett, frusztrált gyűlölködők. És, természetesen, a nyilvános megszólalással együtt jár a tévedés, a rossz döntés, a baklövés lehetősége is. De még mindig jobb bevállalni egy ilyen tévutat, s később korrigálni, vagy visszavonni, mint gyáván, alattomosan vagy hülyén hallgatni. Nagyon sokfajta kifogást hallottam már az elmúlt időszakban: „nehogy a gyerek igya meg a levét!”; egy magát értelmiséginek tartó ember mondta: „mit szól a falu!”, sőt, a házastárs, ha „szájukra veszik!” A némaságba menekülő értelmiségi a hallgatással beleegyezését adja a nemkívánatos, értékcsökkentő, dilettáns, inkorrekt, illiberális társadalmi folyamatokhoz.

– A beszűkülő vajdasági magyar közéleti térben van még olyan megszólítható publikum, amelyik fogékony erre a hangvételre?

– Csak a kirekesztő és retrográd irányban haladó társadalmakban és közösségekben gondolják úgy, hogy csak egyfajta közéleti diskurzus, egyfajta irodalom, a kultúra különböző területein mindig csak egyfajta jelentés és vélemény létezhet. Végre tudatosítani kellene bármilyen közbeszéd, így az irodalom vagy média befogadóival is, hogy egy adott kultúrán belül sem egyféle (köz)irodalom létezik, és nem szól minden írás mindenkihez. Igen, nekem is szokták mondani, hogy a Családi Körben, saját, Camera obscura című tárcarovatomban közölt írásaim nem szólnak mindenkihez, nem beszélek mindenki számára „érthető” nyelven. Az adott oldalon négyen váltjuk egymást tárcaírók, nyilván eltérő beszédmód jellemző ránk, miért nem elfogadható hát, hogy más-más publikumot szólítunk meg? Az egyébként átkozott – én ezt ugyancsak nagyon elítélem mint attitűdöt – közösségi tér, a Facebook révén nagyjából követhető, hogy melyik az a társadalmi csoport, melyik az a réteg, amely fogékony erre a hangvételre, és amely követi a megnyilatkozásaimat.

„Majd megtagadják elődeik világát”

– Olyan mértékű a leépülés a vajdasági magyar sajtóban, hogy sokszor az az érzése az embernek, hogy ha egyszer meg is szűnik a jelenlegi politikai nyomás, ebből talpra állni már akkor sem lehet, vagy szerinted mégis lehetséges?

– A történelem arra tanít bennünket, hogy egyszer minden repressziónak, így a kulturális leépülésnek is vége szakad, vagy eljut a folyamat addig a pontig, aminél lejjebb már nem lehet menni. Persze, hogy vége lesz egyszer a Magyar Szó portáján zajló leépüléseknek is, hiszen minden megválasztás, mandátum és szerepvállalás is véges. Már most látszik, hogy a mai huszonévesek – épp a mi gyerekeink, hála Istennek! – egyáltalán nem vevők arra az inkompetens beszédmódra, amit ezek a médiumok közvetítenek. Nem vesznek magukra avítt szerepeket, nem mennek bele hazug színjátékokba, csak mert valamiféle tekintély azt várja el tőlük, legyen az tanári, szülői vagy politikusi. Ezzel párhuzamosan felerősödnek a régi világ képviselőinek sértett támadásai a mai fiatalok ellen; még a viszonylag nyitott és független médiában (pl. Családi Kör) is olvashatunk célt tévesztett, múltsirató, s az elvesztett angazsáltság miatt ellenséges hangvételű megnyilatkozásokat, például a mai fiatalság életképtelenségéről, csökkent fizikai és szellemi képességeiről.

– Látsz ebben bármiféle megalapozottságot?

– Dehogyis! Ennek épp a fordítottja igaz. A mai fiatal sokkal tájékozottabb, radikálisabb felfogású, mint a korábbi korosztályok: nem fogja azt mondani, hogy „hű, de jó az iskolaudvar göcsörtös jegén csúszkálni”, ha a jégdiszkóban sokkal színvonalasabban hódolhat ugyanennek a szórakozásnak – ahogy egy konkrét cikkben olvastam. A mai fiatal nem dől be a képmutató közvélekedésnek, miszerint „jobb szegénynek lenni, mint gazdagnak!”; „kényszer nélküli élet helyett szükséges, hogy a sorkatonaság soraiban edződjön!” A mai fiatal nem hiszi el, hogy ezek a tartalmak igazak. Mert nem azok. De ez a konfliktus, azt hiszem, időleges, és az internetfüggőnek, elnőiesedettnek mondott fiatalság áll nyerésre, egyszerű élettani okok miatt. Mi előbb-utóbb meghalunk, ők meg majd – mint az idő előrehaladásában az lenni szokott –, majd megtagadják elődeik világát. Hála Istennek! És ebben a világban a maihoz hasonló médiára sem lesz szükség. Persze, hogy lesz még politikai propagandától mentes, független Magyar Szó is! És még az sem biztos, hogy a mai elvándorlás a Vajdaság területéről végérvényes és visszafordíthatatlan folyamat, így hát az sem, hogy nem lesz, aki magyar médiát olvasson, mert a fiatalok elmennek Nyugatra. Hiszen a politikai határok, a nyelvi és a kulturális korlátok is csak időlegesek és képlékenyek. Lehet, hogy eljön majd az az idő, amikor mindegy lesz, hogy hol, a világ melyik szegletében magyar az ember. Mert mindenhol lehet.

Szabó Palócz Attila

(Tiszatáj Online, 2020. március 6.)

„Családpolitikánkkal tág mozgásteret adunk a fiataloknak”

A Dunakanyar Régió című lap interjút közöl Tuzson Bence államtitkárral.

*

„Családpolitikánkkal tág mozgásteret adunk a fiataloknak”

Tuzson Bence: A gyermekeket nevelő szülők, a nők, az édesanyák sehol a világon nem kapnak annyi támogatást, mint Magyarországon

A fiatalok pénzügyi segítségre számíthatnak az államtól a családalapításhoz, az anyák pedig ma már többféle lehetőség közül választhatnak az újbóli munkába álláshoz – mondta el a lapunknak adott interjúban Tuzson Bence, a Pest megyei 5-ös számú választókerület országgyűlési képviselője, aki hangsúlyozta azt is, hogy országszerte folyamatban vannak a bölcsődeépítések és felújítások. A nemzetközi nőnap alkalmából a politikus elmondta azt is, hogy az utóbbi években jelentősen nőtt hazánkban a nők foglalkoztatási aránya, ami soha nem volt olyan magas, mint most.

– A családtámogatási rendszer kiszélesítésében és a fiatal házasoknak felkínált kedvezményes intézkedésekben nyilvánvalóan látszik a kormánynak a családok megerősítése melletti elkötelezettsége. Várhatóan melyek lesznek ennek a családpolitikai szemléletnek a további irányai a közeljövőben?

– A magyar kormány családpolitikájával tág mozgásteret akar adni a fiataloknak, és meg akarja őrizni az országban azokat az értékeket, amelyeket a hagyományos családmodell jelent. Ezt egyesek ultrakonzervatív családpolitikának tartják, pedig valójában nem az, inkább „csak” konzervatív, de nagyon is modern, sőt nagyon haladó is egyben. Nyíltan kell beszélnünk az ország jövőjéről, ezért hangsúlyozzuk azt is, hogy a gyermekvállalás a legszemélyesebb döntés, amelybe nem tudunk, és nem is akarunk beleszólni. Mi segíteni akarunk azoknak, akik már döntöttek, és akik gyermeket szeretnének. Az egyéni döntések azonban hatással vannak a társadalomra és a gazdaságra is, ezért a kormánynak mindenképp beszélnie és cselekednie kell ezen a területen.

– Miben nyilvánul meg ez a kormányzati cselekvés?

– A fiatalok pénzügyi segítségre számíthatnak az államtól a családalapításhoz. Az anyák ma már többféle lehetőség közül választhatnak az újbóli munkába álláshoz. A kormány támogatja, hogy megfelelő számú bölcsőde legyen – országszerte folyamatban vannak a felújítások és az építkezések –, de a gyerekekkel otthon maradhat az apa és a nagyszülő is. Az utóbbi években nőtt hazánkban a nők foglalkoztatási aránya, és soha nem volt olyan magas, mint most. Különösen fontos ezt hangsúlyoznunk így, a nemzetközi nőnap tájékán is. Többször felhívtuk már azonban a figyelmet arra is, hogy számunkra kiemelt jelentőségű a keresztény hagyományaink megőrzése. Márpedig a kereszténység és a keresztény értékek nem korlátozódnak az egyházi életre, hanem áthatják az emberek életmódját, mindennapjait, a családi közösséget is, gyakorlatilag tehát jelen vannak az élet minden apró kis szegletében.

– Milyen tapasztalatokra alapozzák ezeket a családpolitikai döntéseket?

– A magyar társadalomnak megvan a lehetősége arra, hogy megfigyelje, tanulmányozza más országok tapasztalatait, de ezekből az elmúlt időszakban azt a következtetést vonta le, hogy jobb, ha megmarad olyannak, amilyen. Így tehát a teljes kontinensünket és azon belül az Európai Unió egészét sújtó negatív demográfiai tendenciákat mi nem egy idegen kultúrájú, más vallású néptömeg betelepítésével kívánjuk megoldani, hanem a hazai, magyar fiatalok hathatós felkarolásával és a családalapításuk, gyermekvállalásuk hatékony támogatásával. Döntéseinket pedig megalapozottan hoztuk meg, hiszen a családügyi nemzeti konzultációra beérkezett válaszok elemzése nyomán jutottunk hozzá azokhoz az információkhoz, amelyek alapján olyan intézkedéseket tudtunk kidolgozni, amelyek itt helyben, a kisebb közösségekben is találkoznak a lakossági igényekkel.

(Dunakanyar Régió, 2020. március 5.)

Tuzson Bence

     

      

      

A kormány számára a magyar emberek egészsége a legfontosabb

A Dunakeszi Polgár című lap interjút közöl Tuzson Bence államtitkárral.

*

A kormány számára a magyar emberek egészsége a legfontosabb

Tuzson Bence: Minden óvintézkedést meg kell tenni annak érdekében, hogy minél kevesebben betegedjenek meg hazánkban

A magyar kormány számára a magyar emberek egészsége a legfontosabb – fogalmazott a lapunknak adott interjúban Tuzson Bence, a Pest megyei 5-ös számú választókerület országgyűlési képviselője a hazánkban a koronavírus miatt kihirdetett vészhelyzettel kapcsolatban. Mint mondta, azok a döntések, amelyeket a járvánnyal való küzdelemben meghoztak, példátlanok a rendszerváltás óta eltelt harminc év történetében. Az egyéb aktuális témák közül a politikust kérdeztük még a klíma- és környezetvédelmi akciótervről is.

– Példátlan határozottságot mutat a kormány a koronavírus terjedésének megfékezésének ügyében. Mi indokolja ezt az erőteljes és gyors cselekvést?

– Az első és legfontosabb indok az, hogy a magyar kormány számára a magyar emberek egészsége a legfontosabb – minden más csak ezután következhet. Minden óvintézkedést meg kell tennünk annak érdekében, hogy lehetőleg minél kevesebben betegedjenek meg hazánkban. Az Egészségügyi Világszervezet, vagyis a WHO, több kontinensre kiterjedő világjárványnak, azaz pandémiának minősítette a Kínából kiindult COVID-19 koronavírus-fertőzést. Európában a legsúlyosabb a helyzet Olaszországban, ezért az intézkedések között szerepel az is, hogy beutazási tilalmat léptettünk életbe, onnan csak a magyar állampolgárok térhetnek haza, de nekik itthon ezután azonnal karanténba kell vonulniuk. Ugyanez vonatkozik Kínára, Dél-Koreára és Iránra is. A fertőzés megállítása érdekében visszaállítottuk a határellenőrzést a szlovén és az osztrák határszakaszon, és leállítottuk a repülő-, busz- és vonatjáratokat.

– A magyar egészségügy felkészült a járvány kezelésére?

– Több mint hatvanezer speciális maszk van előkészítve, ezeket olyan intézményekbe szállítják ki, ahol a koronavírussal-fertőzött betegeket kezelik, de a kormány újabb laborokat is bevon a munkába, amennyiben erre igény, illetve szükség mutatkozik. A kormány célja, hogy mindent megtegyen a megelőzés érdekében. Az emberélet az első! Ilyen kiélezett helyzetben azonban fokozottan oda kell figyelnünk az intézkedések következetes betartására, ha kell, a törvény szigorával is: így hát azok, akik megszegik a karantént, vagy álhíreket terjesztenek, komoly bírságra számíthatnak.

– Az egyetemi oktatás szüneteltetése mellett sokan arra számítottak, hogy az általános iskolákat, gimnáziumokat is bezárják. Ezt nem vették fontolóra?

– Dehogynem! Minden lehetőséget és szükséges intézkedést alaposan, szakemberek bevonásával mérlegeltünk. Éppen ezért döntöttünk arról, hogy felfüggesztjük az oktatást az egyetemeken, és az intézmények átállnak a távoktatásra. Az iskolákat érintő intézkedés, hogy átmenetileg felfüggesztjük a külföldi diák-utaztatási programokat, és szükség esetén azonnal döntünk az iskolák bezárásáról is. Mindenkitől azt kérem, és azt javaslom, hogy tájékozódjanak a megelőzésről, az aktuális tudnivalókról a Koronavirus.gov.hu weboldalon, ahol folyamatosan frissülő, megbíztató, hiteles és pontos tájékoztatást kaphatnak.

– Milyen megfontolásból fordult az utóbbi időben a kormányzat figyelme a klíma- és környezetvédelem felé?

– Nem hiszem, hogy ezzel kapcsolatban különösebb fordulatról beszélhetnénk, ugyanis a klíma- és a természetvédelem kérdéskörét a magyar kormány eddig is nagyon fontosnak tartotta és kiemelten kezelte. Éppen ezért az ezzel kapcsolatos akciótervnek része az is, hogy a következő tíz évben az erdőterületek nagyságát huszonegyről huszonhét százalékra növeljük hazánkban. A több fa, mint tudjuk, jobb levegőt is jelent, és szorosan ehhez kapcsolódik, hogy méhek nélkül pedig nincsen élet, így a méhészek támogatásán túl újabb kedvezményekről is döntést hozott a kormány: a méhészeti termékek értékesítése a jövőben szja-mentes lesz. Elkészült egy lépésekre lebontott terv, amelynek értelmében 2030-ra a villamosenergia-termelés kilencven százalékát karbonsemlegessé tudjuk tenni hazánkban, így az energia nagy részét Paks adná, a második legnagyobb forrás pedig a napenergia lenne. Annak pedig, hogy az utóbbi hetekben-hónapokban talán több szó esik minderről a híradásokban, vélhetően az lehet az oka, hogy nemrég készült el a klímavédelmi akcióterv, így ennek bejelentése hozta a nagyobb érdeklődést is a téma iránt. De, mint mondtam is, a klímavédelmet eddig is kiemelten kezelte a kormány: ez egy nagyon fontos, de drága dolog, s éppen ezért különös odafigyelést igényel. A kabinet azonban továbbra is elkötelezett a klíma- és környezetvédelmi akcióterv mellett.

(Dunakeszi Polgár, 2020. március)

Tuzson Bence

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

Európa jövője a fiatalok kezében van

A Gödi Körkép című lap interjút közöl Tuzson Bence államtitkárral.

*

Európa jövője a fiatalok kezében van

Tuzson Bence: Nagyon fontos a kiszámítható jövőkép, és ennek megteremtésén dolgozunk mi magunk is, itt helyben, Gödön is

A nemcsak Magyarországot, de az egész kontinenst sújtó demográfiai kihívásokra csak a gyermekek születése jelenthet megoldást, ezért a magyar kormány igyekszik elhárítani a fiatalok útjából a családalapítás akadályait, és egyúttal megteremteni a feltételeit annak, hogy minden vágyott gyermek megszülethessen hazánkban – mondta el a lapunknak adott interjúban Tuzson Bence, a Pest megyei 5-ös számú választókerület országgyűlési képviselője, aki fontos eredménynek nevezte azt is, hogy már több mint százezer család igényelte a tavaly júliusban indult családvédelmi akcióterv valamelyik támogatását. Szerinte a magyar családtámogatási rendszer nemzetközi összehasonlításban is kiemelkedő, a gyermekvállalásra készülő fiatal házasok sokféle segítséget kapnak, és talán ennél is fontosabb, hogy Magyarországon – s azon belül itt, helyben, Gödön is – családbarát környezetben élhetnek.

– Mi áll annak a hátterében, hogy újabb intézkedéseivel a kormányzat a családalapításra készülő fiatalokat igyekszik egyre előnyösebb helyzetbe hozni?

– Korunk demográfiai kihívásaira csak a gyermekek születése jelenthet megoldást, nemcsak itthon, Magyarországon, de Európában is. Minden felmérés azt mutatja, hogy a magyar fiatalok általában vágynak a családra – sőt, többen a nagycsaládra is –, ifjaink sok gyermeket szeretnének, ezért nagyon fontos, hogy megteremtsük számukra azokat a feltételeket és lehetőségeket, kialakítsuk azt a jogi környezetet, amelyben annyi gyermeket tudnak vállalni, amennyire csak vágynak. Azonban még mindig nagy különbség van a kívánt és a vállalt gyermekek száma között, nemcsak hazánkban, de az egész kontinensen is. A magyar kormány nem rábeszélni, vagy ösztönözni akarja a fiatalokat a gyerekvállalásra, de segíteni szeretne azzal is, hogy megadja nekik a lehetőséget a családalapításra. Európában nagyon alacsony a termékenységi ráta, és a társadalom elöregszik. A kérdést uniós szinten is kezelni kell, azonban a demográfiai növekedés beindításához elsősorban a tagállamok belső erőforrásait kell mobilizálni.

– A családvédelmi akciótervnek is az európai szinten is tapasztalható negatív demográfiai tendenciák itthoni megfordítása a célja?

– Ha nem is csupán ez, de mindenképp említhetjük ezt is a célkitűzései között. A demográfiai kihívások megoldására több lehetőség is kínálkozik. Magyarország tartja magát ahhoz, hogy nem a migráció a megfelelő megoldás erre. Brüsszelnek is el kell fogadnia, hogy egyes tagállamok nem ezt a megoldást választják. Nagyon fontos, hogy európai szinten is tárgyaljunk erről a kérdésről, viszont ez nem jelenti azt, hogy az egységes európai megoldás a legmegfelelőbb. Nem szabad hagyni, hogy Európa az üres bölcsők kontinensévé váljon. A fiataloknak joguk van a családalapításra és ehhez minden segítséget meg kell nekik adnunk.

– Milyen szempontok alapján dolgozták ki a fiatal házasoknak felkínált kedvezményes lehetőségeket?

– A magyar családtámogatási rendszer nemzetközi összehasonlításban is kiemelkedő, a gyermekvállalásra készülő fiatal házasok hazánkban sokféle segítséget kapnak, és talán ennél is fontosabb, hogy Magyarországon – s azon belül itt, helyben, Gödön is – családbarát környezetben élhetnek. Mert akármilyen intézkedéscsomagokat fogadjunk is el kormányzati, vagyis országos szinten, mindezek csak akkor érvényesülhetnek, ha egy-egy kedvezményes lehetőségnek az olyan kisebb közösségekben is foganatja van, mint, amilyen Göd, vagy bármelyik környező település a régiónkban. Itt helyben kell a fiataloknak érezniük, hogy az intézkedések révén könnyebb és jobb lesz az életük, a kormányzati intézkedések tehát csak akkor érhetik el a céljaikat, ha helyben, a kisebb közösségekben találkoznak a lakossági igényekkel. Európa jövője a fiatalok kezében van, éppen ezért a döntéshozók érdeke, hogy meghallgassák és támogassák őket. Ezt tettük mi is, amikor a családügyi nemzeti konzultációban megkérdeztük a véleményüket. Nagyon fontos hogy a fiataloknak kiszámíthatóbb jövőképe legyen, és nem kisebb jelentőségű szempont az sem, hogy uniós szinten is figyelem irányuljon a családközpontú gondolkodásra. Ezt hitelesen csak a fiatalok bevonásával lehet elérni.

– Miben rejlik a magyar családtámogatási rendszer egyedisége?

– A családtámogatás hazánkban kialakított sokféleségére nincs példa nemzetközi szinten, de egyedülálló az is, hogy egy kormány ilyen súllyal tűzze zászlajára a családok segítését, támogatását, felkarolását. Szemléletes példája ennek, hogy már több mint százezer család igényelte a tavaly júliusban indult családvédelmi akcióterv valamelyik támogatását. A kormány tíz éve hirdette meg a családbarát fordulatot, amelynek számos eleme között már akkor is szerepelt a gyermekek ingyenes étkezése, az iskolai tankönyvek ingyenessége, az Erzsébet-táborok által nyújtott üdülési lehetőség, a házasságkötéskor kapható támogatás, a nagyszülői gyed és a szülői adómentesség. A legfontosabb azonban – mindezek mellett – a családbarát mentalitás, ami lassan, de folyamatosan formálódik.

– Február végén tartottak országszerte megemlékezéseket a kommunizmus áldozatainak emléknapján. Ön szerint mi a legfontosabb üzenete ennek az emléknapnak?

– Ez az emléknap is, ahogy sok másik, önmagáért beszél, hiszen még ma is sokan vannak, akik relativizálni próbálják a kommunista diktatúra időszakát, az elkövetett embertelen cselekményeket, egyes szimbólumokat vagy történelmi tényeket. Vezető politikai erők, sok esetben pedig a felnövekvő nemzedékek gondolkodását is befolyásoló, szakmainak nevezett csoportok még ma is relativizálni szeretnék azt, ami relativizálhatlan. Egyértelmű azonban annak a százmillió embernek az emléke, aki az életét vesztette azért, mert a kommunista vezetők igyekeztek kommunista hatalmat kiépíteni.

(Gödi Körkép, 2020. március)

Tuzson Bence