Fehér Illés a Facebookon teszi közzé jegyzetét.
Szép jó reggelt!
Kémiáról – másként; avagy kémia az ókorban!
Igaz, nem a mai értelemben, de az elem fogalma több mint 2000 éve ismert. Már i. e. a VII. században Tálesz is arra gondolt, hogy minden anyag alapanyagokból – elemekből áll. Számára az alapelemet a víz jelentette. Kortársa, Anakszimander alapelemnek a levegőt tekintette, melyből hígítással tűz, sűrítéssel pedig folyadékok és szilárd anyagok keletkeznek.
Heraklész alapanyaga a tűz. Kortársa Empedoklész (i. e. az V. században) tanulmánya szerint a természetben az anyagok négy alapelem – víz, tűz, levegő, föld – különböző arányokban kevert keverékéből keletkeznek. 100 évvel később Empedoklész alapanyagokról vallott elméletét Arisztotelész is elfogadja és az alapelemek fogalmát az éterrel bővíti. Az anyagokat négy alapvető tulajdonsággal jellemezte: száraz, nedves, hideg és meleg – a víz nedves és hideg, a föld száraz és hideg, a levegő meleg és nedves, a tűz száraz és meleg. Ezek szerint a fa két elemből áll – földből és levegőből, mert melegítéssel hamuvá és gázzá válik. A négy elem, tulajdonságaikat megváltoztatva, átváltozhat egyik alakból a másikba. A hideg víz meleggel egyesülve meleg levegővé változik, elpárologtatva viszont földdé (mai tudásunk szemszögéből: a vízben oldott sók kikristályosodása). Tehát Arisztotelész számára azok a tulajdonságok fontosak, melyek a szilárd, a folyékony és a gáz állapotot jellemzik és a gyúlékonyság. Elemei az állapotra utalnak, nem pedig az anyag minőségére.
Arisztotelész elemkről vallott nézete a középkorban is fennmaradt, annak ellenére, hogy akkor már több, a mai értelemben vett elemet is ismertek. Írásos dokumentumok bizonyítják, hogy az aranyat, ezüstöt, rezet, vasat és ólmot már i. e. 3000 éve, míg az arzént, antimónt és higanyt i. e. 1500 éve ismerték. Nagy valószínűséggel a tudomány középkori szintje azzal magyarázható, hogy a tudósokat nem a kémia, mint tudomány, hanem a fémek előállítása és azok átalakítása arannyá (alkímia, alkimisták) valamint a gyógyszerek elkészítése érdekelte (iatrokémia, iatrokémikusok).
Legyünk vidámak!
Az első munkanap után a múzeum custosa dicsekszik az igazgatónak:
– Remélem , elégedett lesz munkámmal. Sikerült eladnom egy Rembrandtot és egy Boticellit. Alkudtak egy Munkácsy-festményre is, de annyiért nem adtam…
*
Szép jó reggelt!
Kémiáról – másként; avagy kémia az ókorban!
Igaz, nem a mai értelemben, de az elem fogalma több mint 2000 éve ismert. Már i. e. a VII. században Tálesz is arra gondolt, hogy minden anyag alapanyagokból – elemekből áll. Számára az alapelemet a víz jelentette. Kortársa, Anakszimander alapelemnek a levegőt tekintette, melyből hígítással tűz, sűrítéssel pedig folyadékok és szilárd anyagok keletkeznek.
Heraklész alapanyaga a tűz. Kortársa Empedoklész (i. e. az V. században) tanulmánya szerint a természetben az anyagok négy alapelem – víz, tűz, levegő, föld – különböző arányokban kevert keverékéből keletkeznek. 100 évvel később Empedoklész alapanyagokról vallott elméletét Arisztotelész is elfogadja és az alapelemek fogalmát az éterrel bővíti. Az anyagokat négy alapvető tulajdonsággal jellemezte: száraz, nedves, hideg és meleg – a víz nedves és hideg, a föld száraz és hideg, a levegő meleg és nedves, a tűz száraz és meleg. Ezek szerint a fa két elemből áll – földből és levegőből, mert melegítéssel hamuvá és gázzá válik. A négy elem, tulajdonságaikat megváltoztatva, átváltozhat egyik alakból a másikba. A hideg víz meleggel egyesülve meleg levegővé változik, elpárologtatva viszont földdé (mai tudásunk szemszögéből: a vízben oldott sók kikristályosodása). Tehát Arisztotelész számára azok a tulajdonságok fontosak, melyek a szilárd, a folyékony és a gáz állapotot jellemzik és a gyúlékonyság. Elemei az állapotra utalnak, nem pedig az anyag minőségére.
Arisztotelész elemkről vallott nézete a középkorban is fennmaradt, annak ellenére, hogy akkor már több, a mai értelemben vett elemet is ismertek. Írásos dokumentumok bizonyítják, hogy az aranyat, ezüstöt, rezet, vasat és ólmot már i. e. 3000 éve, míg az arzént, antimónt és higanyt i. e. 1500 éve ismerték. Nagy valószínűséggel a tudomány középkori szintje azzal magyarázható, hogy a tudósokat nem a kémia, mint tudomány, hanem a fémek előállítása és azok átalakítása arannyá (alkímia, alkimisták) valamint a gyógyszerek elkészítése érdekelte (iatrokémia, iatrokémikusok).
Legyünk vidámak!
Az első munkanap után a múzeum custosa dicsekszik az igazgatónak:
– Remélem , elégedett lesz munkámmal. Sikerült eladnom egy Rembrandtot és egy Boticellit. Alkudtak egy Munkácsy-festményre is, de annyiért nem adtam…
(Facebook, 2012. január 21.)
