Női kézi: Beavatások, nyár, pasik – Tóth Gabriella közelebbről

A Nemzeti Sport kisebb portrét közöl Tóth Gabriella kézilabdázóról.

*

Női kézi: Beavatások, nyár, pasik – Tóth Gabriella közelebbről

A nyári erősítéseket bemutató sorozatában Tóth Gabriella volt a Győri Audi ETO KC női kézilabdacsapatának legfrissebb alanya, aki csak „kicsit” új játékos, hiszen mosonmagyaróváriként is többször a zöld-fehérekkel edzett. A válogatott irányító betekintést engedett a magánéletébe is.
„Az a helyzet, hogy a bemelegítéskor nálunk a fiatalok–öregek foci életre-halálra zajlik, kis túlzással akár vér is folyhat – válaszolt Tóth Gabriella a gyorietokc.hu-nak arra a kérdésre, miért nem játszott az Érd elleni felkészülési meccsen. – Nagyon keményen odalépünk egymásnak, senki sem nézi, ki a játékos, ki az edző, fiatal, rangidős, mindenki nyerni akar. Velem konkrétan az történt, hogy együtt mentünk [Kiss] Évivel a labdáért, én fejelni akartam, de picit letapadt a lábam, és megsérült a bokám. Szerencsére csak két napot kellett vele pihenni, de az Érd elleni meccs pont beleesett. Most már jól vagyok, teljes értékű munkát végzek.”
„Az erőnléti edzésekben nem érzek különbséget, de a taktikában igen – mondta Tóth az „új dolgokról”. – Sok minden ismerős már, hiszen előzőleg rengeteg ETO-edzésen részt vettem, de most az összes taktikai elemet az elejéről átvesszük a többi új játékos miatt, és emiatt számomra is jóval átláthatóbb a dolog. Nagyon jó, hogy ezúttal már az elejétől kezdve, a felkészülés alatt is itt vagyok. Könnyíti a dolgomat, hogy sok embert ismerek korábbról, így nem a nulláról kezdem itt az ismerkedést.”
Immár Tóth a csapat legfiatalabb tagja, Korsós Dorinát „megelőzve”. „Nem mondanám, hogy szokatlan ez, mert eddig szinte mindig minden csapatban én voltam a legfiatalabb. Ez azzal jár, hogy én viszem a labdákat, Korsóval mi pakolunk a legtöbbet, de ezen túl nem érezhető, ki a rangidős, ki a fiatal. De ez már csak pár évig lesz így, és már várom, hogy teljen az idő – mondta Tóth, akit a „beavatásokról” is megkérdeztek. – Itt az ETO-ban nem volt ilyen, de a válogatottban igen, ott vízibalettozni kellett, az volt a beavatás.”
Tóth a szabadideje egy részét is csapattársakkal tölti. „Legtöbbet Korsóval járok össze, meg Szimóval [Planéta Szimonetta], [Csapó] Kyrával, és Misi [Kovacsics Anikó] is becsatlakozik. Leginkább moziba szoktunk beülni, nemrég láttuk a Minyonokat, nagyon jópofa volt. A nyaram nem volt ugyan hosszú, de azt a keveset igyekeztem kihasználni. Rengeteget buliztunk a Balatonon a barátnőmmel, Hajtai Vanesszával, aztán hazamentem Komádiba, ott inkább pihenés volt, a családdal, régi barátokkal találkoztam.”
Tóth elárulta, hogy jelenleg nincs párkapcsolata. „Éppen egyedülálló vagyok, most nincs pasim. Én inkább a vagány, belevaló, jó fej pasikat szeretem. Külsőleg nincs olyan, hogy a szőkék vagy a barnák jönnek be inkább, ez a része mindegy, lényeg, hogy működjön a kémia közöttünk” – mondta Tóth.

(Nemzeti Sport, 2015. augusztus 19.)

Tóth Gabriella a klubhonlapnak betekintést adott a magánéletébe is (Fotó: NS-archív)

Emlékoldal A varázsló című előadásnak

Az Újzentai Naplók című blogjában Szabó Palócz Attila emlékoldalt készít a szabadkai Népszínház 1985-ben bemutatott A varázsló című előadásának.

*

Emlékoldal A varázsló című előadásnak

A szabadkai Népszínház A varázsló című előadásának plakátja (1985)

    

A szabadkai Népszínház A varázsló című előadása színlapja (1985)

Vicsek Károly, a szabadkai Népszínház A varázsló című előadásának rendezője (1985)

„Egy szép napon nagy hangon beszédült a színházba Vicsek Károly. Az Ötlettel. Lelkesen és buzgó bólogattunk – színészek vagyunk az életben is – egynéhányan. Ugyanakkor tudtuk, hogy még ma is áthidalhatatlan távolság választja el a színházat és a nézőt Csáth Gézától, és ez a távolság az író a művészeti tanács néhány tagja között még nagyobb. Ez utóbbi, »fontosnak« tartott auditórium fanyalgott, sziszegett. Őszintén szólva nem is ismerték a szerzőt. Többen azonban megjegyezték, hogy bízhatunk Vicsek Károlyban, mert hiszen A zöld hajú lánytól is sokáig vonakodtunk és mégis, mégis, nohát. Csáth tehát vissza, Vicsek bártan előre. Igen ám, de Vicsek ragaszkodott Csáthoz. A többiek A zöld hajú lány II-at sürgették. A néző a rockopera bemutatója óta kérdi a jegypénztárnál, hogy mire használjuk a szép épületet, amikor nincs műsoron A zöld hajú lány. A rockopera tehát Vicsek Károly szabadkai védjegye, nem pedig Csáth Géza irodalmi munkássága. Az első pillanatban úgyszólván senki sem vette komolyan a rendező ötletét...” (Barácius Zoltán A varázsló című előadásról)

Hupkó István jelmeztervei a szabadkai Népszínház A varázsló című előadásához (1985)

 

 Hupkó István díszlettervei a szabadkai Népszínház A varázsló című előadásához (1985)

Jónás Gabriella és Korica Miklós a szabadkai Népszínház A varázsló című előadásában (1985)

„Dr. Szerenádi Szerafin, az író: Korica Miklós. Vicsek aláhúzta, hogy Miklós az a színész, aki abba a gyanúba keveredett, hogy szörnyen tehetséges és csak a csoda tartja a szabadkai színháznál. A figura hallatlanul bonyolult…” (Barácius Zoltán)

Jónás Gabriella és Korica Miklós a szabadkai Népszínház A varázsló című előadásában (1985)

Korica Miklós és Bada Irén a szabadkai Népszínház A varázsló című előadásában (1985)

Korica Miklós és Bada Irén a szabadkai Népszínház A varázsló című előadásában (1985)

Korica Miklós és Kotroba Júlia a szabadkai Népszínház A varázsló című előadásában (1985)

Korica Miklós és Kotroba Júlia a szabadkai Népszínház A varázsló című előadásában (1985)

Korica Miklós és Bada Irén a szabadkai Népszínház A varázsló című előadásában (1985)

Korica Miklós és Jónás Gabriella a szabadkai Népszínház A varázsló című előadásában (1985)

„Varga Zoltán író barátomat papomobilján utaztattam Szabadkára, s együtt néztük meg a darabot. Volt benne koporsós jelenet is, ugye?” (Vicei Károly)

„Attilám! Ezek a képek visszahozzák az előadást. Aki csak egyet is olvasott a Csáth-novellák közül, megelevenedhet előtte, hogy mi történt a színpadon. Nagyon köszönöm, hogy időt, energiát áldoztál ezek közzétételére! Szép emlékek, és biztos vagyok abban, hogy nem csak nekem. Még egyszer: KÖSZ!” (Jónás Gabriella)

Jelenet a szabadkai Népszínház A varázsló című előadásából (1985)

Jónás Gabriella (elől) a szabadkai Népszínház A varázsló című előadásában (1985)

„Emma, Hajni, Bozsi, Erika, Irén, oldalt a széken Tallós Zsuzsa.” (Jónás Gabriella)

„Mindenki megvan.” (Pletl Zoltán)

„Szívemre és tudatomra hallgatva leírom, hogy abban az »inkriminált« évadban csak Jónás Gabriella színházi munkája – Glóriát alakította az azonos című drámában – igazolta, hogy a színház profi státust élvez” (Barácius Zoltán írta az 1984-85-ös évadról)

„BZ elfogult volt, mint mindig. Ám a Glória valóban jó előadás volt. Zágrábban a szerző, Ranko Marinković előtt játszottuk, neki is tetszett. Pedig ő nyilván látta az összes »Glóriáját«, beleértve a legnagyobbakat is! Szép emlék! (Jónás Gabriella)

„Emlékszem mindkét előadásra, voltam vagy tizenöt éves.” (Pletl Zoltán)

Jelenet a szabadkai Népszínház A varázsló című előadásából (1985)

Korica Miklós és Majoros Katica a szabadkai Népszínház A varázsló című előadásának egyik jelenetében (1985)

Korica Miklós és Barácius Zoltán a szabadkai Népszínház A varázsló című előadásának egyik jelenetében (1985)

Jelenet a szabadkai Népszínház A varázsló című előadásából (1985)

A bál jelenete a szabadkai Népszínház A varázsló című előadásából (1985)

Fáni megkínzása – Kovács Frigyes, Korica Miklós, Medve Sándor és Dóró Emma a szabadkai Népszínház A varázsló című előadásának egyik jelenetében (1985)

A Lányka ébreszti Szerenádit – Gyenes Zita és Korica Miklós a szabadkai Népszínház A varázsló című előadásának egyik jelenetében (1985)

Számvetés az eltékozolt életről – Gyenes Zita és Korica Miklós a szabadkai Népszínház A varázsló című előadásának egyik jelenetében (1985)

Az utolsó tánc – Gyenes Zita, Jónás Gabriella és Korica Miklós a szabadkai Népszínház A varázsló című előadásának egyik jelenetében (1985)

„Sokszor megnéztem és újra nem unnám.” (Velcsov Hajnalka)

Korica Miklós és Gyenes Zita a szabadkai Népszínház A varázsló című előadásának egyik jelenetében (1985)

„Mifelénk – ne feledjük – napokat, éveket késnek a vonatok. A varázslóval megpróbáltunk legalább futni a gyorsvonat után, ameddig lábunk és tüdőnk (tehetségünk) bírta. Ez volt Don Quijote – a szabadkai Népszínház – utolsó nagy kalandja a közönséggel. Egy tiszavirág-életű előadást láttunk – gyertyafényben, Gyenes Zita látványos vetkőzőszámával, Korica Miklós ragyogó színészi alakításával és Lengyel Gábor igényes muzsikájával...” (Barácius Zoltán)

„Vicsek nem tágított. Egy gimnazista hevületével ecsetelte a várható eseményeket:

– Ez egy tiszta szándék, hátsó gondolatok nélkül, a művészet első személyben, de ti tudjátok, ismertek: táblás házak várhatók. A város Csáth Gézának szobrot emelt, a színház nekem tartozik valami hasonlóval. Ne vacakoljatok, gyerünk, gyerünk, munkára, mielőtt leesik az első hó – mondta a rendező józanul a spicces társaságnak.

Szenvedélynek nevezhető belső dinamizmus. Mosolyogtunk. Csáth Géza mégsem rockopera Terék Júlia »látványos« vetkőzésével, á, nem, nem, mi elzárkózunk az ilyesmitől, hangoskodott valaki.

Meg is kérdezték Vicsektől:

– Lesz vetkőzés? Vicsek-produkció vetkőzés nélkül el sem elképzelhető. Erotika minden mennyiségben, mint a filmjeiben.

Vicsek műfelháborodással Montaigne-t idézte. Elmondta, hogy a nemi aktus szükséges, természetes és igaz dolog. Ölni, gyilkolni, rabolni, elárulni: ezeket a szavakat nagybetűvel szedjük, de ha a nemi aktusra terelődik a szó, akkor sziszegni is alig van merszünk.” (Barácius Zoltán)