Emlékoldal A varázsló című előadásnak

Az Újzentai Naplók című blogjában Szabó Palócz Attila emlékoldalt készít a szabadkai Népszínház 1985-ben bemutatott A varázsló című előadásának.

*

Emlékoldal A varázsló című előadásnak

A szabadkai Népszínház A varázsló című előadásának plakátja (1985)

    

A szabadkai Népszínház A varázsló című előadása színlapja (1985)

Vicsek Károly, a szabadkai Népszínház A varázsló című előadásának rendezője (1985)

„Egy szép napon nagy hangon beszédült a színházba Vicsek Károly. Az Ötlettel. Lelkesen és buzgó bólogattunk – színészek vagyunk az életben is – egynéhányan. Ugyanakkor tudtuk, hogy még ma is áthidalhatatlan távolság választja el a színházat és a nézőt Csáth Gézától, és ez a távolság az író a művészeti tanács néhány tagja között még nagyobb. Ez utóbbi, »fontosnak« tartott auditórium fanyalgott, sziszegett. Őszintén szólva nem is ismerték a szerzőt. Többen azonban megjegyezték, hogy bízhatunk Vicsek Károlyban, mert hiszen A zöld hajú lánytól is sokáig vonakodtunk és mégis, mégis, nohát. Csáth tehát vissza, Vicsek bártan előre. Igen ám, de Vicsek ragaszkodott Csáthoz. A többiek A zöld hajú lány II-at sürgették. A néző a rockopera bemutatója óta kérdi a jegypénztárnál, hogy mire használjuk a szép épületet, amikor nincs műsoron A zöld hajú lány. A rockopera tehát Vicsek Károly szabadkai védjegye, nem pedig Csáth Géza irodalmi munkássága. Az első pillanatban úgyszólván senki sem vette komolyan a rendező ötletét...” (Barácius Zoltán A varázsló című előadásról)

Hupkó István jelmeztervei a szabadkai Népszínház A varázsló című előadásához (1985)

 

 Hupkó István díszlettervei a szabadkai Népszínház A varázsló című előadásához (1985)

Jónás Gabriella és Korica Miklós a szabadkai Népszínház A varázsló című előadásában (1985)

„Dr. Szerenádi Szerafin, az író: Korica Miklós. Vicsek aláhúzta, hogy Miklós az a színész, aki abba a gyanúba keveredett, hogy szörnyen tehetséges és csak a csoda tartja a szabadkai színháznál. A figura hallatlanul bonyolult…” (Barácius Zoltán)

Jónás Gabriella és Korica Miklós a szabadkai Népszínház A varázsló című előadásában (1985)

Korica Miklós és Bada Irén a szabadkai Népszínház A varázsló című előadásában (1985)

Korica Miklós és Bada Irén a szabadkai Népszínház A varázsló című előadásában (1985)

Korica Miklós és Kotroba Júlia a szabadkai Népszínház A varázsló című előadásában (1985)

Korica Miklós és Kotroba Júlia a szabadkai Népszínház A varázsló című előadásában (1985)

Korica Miklós és Bada Irén a szabadkai Népszínház A varázsló című előadásában (1985)

Korica Miklós és Jónás Gabriella a szabadkai Népszínház A varázsló című előadásában (1985)

„Varga Zoltán író barátomat papomobilján utaztattam Szabadkára, s együtt néztük meg a darabot. Volt benne koporsós jelenet is, ugye?” (Vicei Károly)

„Attilám! Ezek a képek visszahozzák az előadást. Aki csak egyet is olvasott a Csáth-novellák közül, megelevenedhet előtte, hogy mi történt a színpadon. Nagyon köszönöm, hogy időt, energiát áldoztál ezek közzétételére! Szép emlékek, és biztos vagyok abban, hogy nem csak nekem. Még egyszer: KÖSZ!” (Jónás Gabriella)

Jelenet a szabadkai Népszínház A varázsló című előadásából (1985)

Jónás Gabriella (elől) a szabadkai Népszínház A varázsló című előadásában (1985)

„Emma, Hajni, Bozsi, Erika, Irén, oldalt a széken Tallós Zsuzsa.” (Jónás Gabriella)

„Mindenki megvan.” (Pletl Zoltán)

„Szívemre és tudatomra hallgatva leírom, hogy abban az »inkriminált« évadban csak Jónás Gabriella színházi munkája – Glóriát alakította az azonos című drámában – igazolta, hogy a színház profi státust élvez” (Barácius Zoltán írta az 1984-85-ös évadról)

„BZ elfogult volt, mint mindig. Ám a Glória valóban jó előadás volt. Zágrábban a szerző, Ranko Marinković előtt játszottuk, neki is tetszett. Pedig ő nyilván látta az összes »Glóriáját«, beleértve a legnagyobbakat is! Szép emlék! (Jónás Gabriella)

„Emlékszem mindkét előadásra, voltam vagy tizenöt éves.” (Pletl Zoltán)

Jelenet a szabadkai Népszínház A varázsló című előadásából (1985)

Korica Miklós és Majoros Katica a szabadkai Népszínház A varázsló című előadásának egyik jelenetében (1985)

Korica Miklós és Barácius Zoltán a szabadkai Népszínház A varázsló című előadásának egyik jelenetében (1985)

Jelenet a szabadkai Népszínház A varázsló című előadásából (1985)

A bál jelenete a szabadkai Népszínház A varázsló című előadásából (1985)

Fáni megkínzása – Kovács Frigyes, Korica Miklós, Medve Sándor és Dóró Emma a szabadkai Népszínház A varázsló című előadásának egyik jelenetében (1985)

A Lányka ébreszti Szerenádit – Gyenes Zita és Korica Miklós a szabadkai Népszínház A varázsló című előadásának egyik jelenetében (1985)

Számvetés az eltékozolt életről – Gyenes Zita és Korica Miklós a szabadkai Népszínház A varázsló című előadásának egyik jelenetében (1985)

Az utolsó tánc – Gyenes Zita, Jónás Gabriella és Korica Miklós a szabadkai Népszínház A varázsló című előadásának egyik jelenetében (1985)

„Sokszor megnéztem és újra nem unnám.” (Velcsov Hajnalka)

Korica Miklós és Gyenes Zita a szabadkai Népszínház A varázsló című előadásának egyik jelenetében (1985)

„Mifelénk – ne feledjük – napokat, éveket késnek a vonatok. A varázslóval megpróbáltunk legalább futni a gyorsvonat után, ameddig lábunk és tüdőnk (tehetségünk) bírta. Ez volt Don Quijote – a szabadkai Népszínház – utolsó nagy kalandja a közönséggel. Egy tiszavirág-életű előadást láttunk – gyertyafényben, Gyenes Zita látványos vetkőzőszámával, Korica Miklós ragyogó színészi alakításával és Lengyel Gábor igényes muzsikájával...” (Barácius Zoltán)

„Vicsek nem tágított. Egy gimnazista hevületével ecsetelte a várható eseményeket:

– Ez egy tiszta szándék, hátsó gondolatok nélkül, a művészet első személyben, de ti tudjátok, ismertek: táblás házak várhatók. A város Csáth Gézának szobrot emelt, a színház nekem tartozik valami hasonlóval. Ne vacakoljatok, gyerünk, gyerünk, munkára, mielőtt leesik az első hó – mondta a rendező józanul a spicces társaságnak.

Szenvedélynek nevezhető belső dinamizmus. Mosolyogtunk. Csáth Géza mégsem rockopera Terék Júlia »látványos« vetkőzésével, á, nem, nem, mi elzárkózunk az ilyesmitől, hangoskodott valaki.

Meg is kérdezték Vicsektől:

– Lesz vetkőzés? Vicsek-produkció vetkőzés nélkül el sem elképzelhető. Erotika minden mennyiségben, mint a filmjeiben.

Vicsek műfelháborodással Montaigne-t idézte. Elmondta, hogy a nemi aktus szükséges, természetes és igaz dolog. Ölni, gyilkolni, rabolni, elárulni: ezeket a szavakat nagybetűvel szedjük, de ha a nemi aktusra terelődik a szó, akkor sziszegni is alig van merszünk.” (Barácius Zoltán)