Tőke János bejegyzést tesz közzé a Facebook-profilján.
*
Igyekeztünk méltó módon megemlékezni Đorđe Balaševićről a Családi Kör csütörtökön megjelenő számában. Más témákban is remek írások születtek a kollégák tollaiból, és a február 25-ei számban kapott helyet a rejtvénymelléklet. Jó olvasást, jó rejtvényfejtést!
(Facebook, 2021. február 24.)
A Magyar Hírlap közli Szabó Palócz Attila publicisztikáját.
*
A halállistán túl
Egy újabb névvel – és ebben az esetben fontos hangsúlyoznunk: magyar névvel – bővült a szélsőséges, nacionalista ukrán Mirotvorec szervezet úgynevezett halállistája: felvételt nyert a megbélyegzettek panteonjába Várhelyi Olivér, a szomszédságpolitikáért és bővítésért felelős uniós biztosunk. Viccesen, s lényegében a szélsőségesek képébe nevetve – mert hiszen mindig az fáj nekik a legjobban, ha nem veszik őket komolyan – akár még gratulálhatnánk is neki, itt azonban sokkal komolyabb esettel állunk szemben. Egy olyannal, amellyel kapcsolatban már messze túl kell lépnünk az irónián. Nem nevethetünk hát a képükbe, sőt, egyáltalán nem nevetünk. Viszont határozott és látványos lépéseket követelünk az ukrán államtól: fogja vissza, amilyen gyorsan csak tudja, a megvadult, vérszomjas, fenyegetőző nacionalistáit.
Uniós biztosunk „nyíltan beavatkozik Ukrajna belügyeibe, és támogatja Kárpátalján a szeparatizmust” – írták a döntés komolyan ugyancsak nem vehető indoklásában. Várhelyi Olivér ellen ugyanis azért indult most ez az uszító kampány, azért bélyegezték őt Ukrajna ellenségének, mert a múlt héten az Európai Unió-Ukrajna Társulási Tanács ülése után megtartott sajtótájékoztatóján egyebek mellett arról is beszélt, hogy a közösség elvárja, hogy a jelenleg épp kidolgozás alatt álló, a nemzeti kisebbségekről szóló törvény megfelelően szabályozza majd a nyelvhasználatra és az oktatásra vonatkozó jogokat. A szomszédságpolitikai és bővítési biztos felhívta a figyelmet arra is, hogy a nemzeti kisebbségek képviselőit ért fenyegetésekkel kapcsolatban az unió számít arra, hogy a hatóságok kellőképpen kivizsgálják ezeket az eseteket. Nos, ha van egy kis szerencsénk, ez utóbbi megjegyzés fájhatott igazán a Mirotvorecnek, ez a követelés ugyanis már éppen ennek a szélsőséges szervezetnek a bőrére megy. S ha tényleg emiatt fordultak most Várhelyi ellen, akkor legalább magukra ismertek!
Az unió ugyanis elvárja Ukrajnától, hogy tartsa nagyon rövid pórázon az ilyen nacionalista szervezeteket, amelyek például halállistákat állítanak össze, és életveszélyesen fenyegetnek meg politikusokat, közéleti szereplőket, művészeket.
A kisebbségi kérdés Ukrajnában nem magyarkérdés – sok évvel ezelőtt mondta ezt kárpátaljai magyar ismerősöm, talán két évtizede is lesz már annak, amikor arról beszélt, hogy a nemzeti kisebbségek jogainak szűkítésével és korlátozásával az ukránok az országban élő oroszokat akarják visszaszorítani, korlátozni. A sok évvel ezelőtt elhangzott szavak legnagyobb tragédiája azonban éppen az, hogy nem fog rajtuk az idő, ma is ugyanolyan aktuálisak, mint kimondásuk pillanatában voltak. Vagy talán még aktuálisabbak is, hiszen ha a kisebbségek jogait két, vagy még annál is több évtizeden keresztül folyamatosan szűkítgetik, nyesegetik, az már alaposan elvégzett kertészmunkának, (vissza)metszésnek minősül. Meg aztán egy beregszászi, ungvári, gáti, makkosjánosi vagy éppenséggel nagyszőlősi magyar embernek lényegében teljesen mindegy, hogy miért csorbulnak a jogai, ha egyszer valóban és tagadhatatlanul és leplezetlenül csorbulnak. A téma azért került elő most ismét, mert az Európai Parlament plenáris ülésén Ukrajna társulási megállapodásának végrehajtásáról vitáztak a képviselők. S mint elhangzott, az ország még mindig megfeledkezik az európai értékekről és a demokratikus elvekről. A folyamatos kisebbségi jogszűkítések mellett nyílt politikai nyomásgyakorlást alkalmaz, továbbá visszaél a szabadkereskedelmi egyezményben rejlő lehetőségekkel és az Európai Unió jóhiszeműségével is. Kiemelten fontos ezért, hogy az unió végre határozott jelzéseket küldjön Ukrajnának.
Bocskor Andrea, a Fidesz európai parlamenti képviselője, aki, mint közismert, Kárpátaljáról származik, tehát a saját bőrén is tapasztalhatja a jogsértéseket, felszólalásában így fogalmazott: „Ukrajna fontos geostratégiai és politikai partnere az uniónak… Az elmúlt év fejleményei azonban azt mutatják, hogy a koronavírus-járványon, valamint az igen rossz állapotban lévő gazdaságon túl komoly problémák vannak az országban, amelyekre az Európai Uniónak reagálnia kell. Ilyen például a szélsőséges nézetek és módszerek terjedésére, a média- és véleményszabadság korlátozása, a kárpátaljai magyar közösséget ért példanélküli politikai nyomásgyakorlás és megfélemlítések, az Ukrán Biztonsági Szolgálat túlkapásai a magyar szervezetekkel és vezetőikkel szemben, vagy a szélsőséges Mirotvorec weboldal halállistája” – mondta a magyar képviselő, aki emlékezetes módon maga is bekerült az itt említett névsorba.
A magát béketeremtőnek nevező szervezet tehát halállal fenyegeti azokat a magyar politikusokat, és más közéleti személyiségeket, akik aktív szerepet vállalnak a kárpátaljai magyar közösség érdekeinek, jogainak védelmében és képviseletében. S juthat eszünkbe erről, hogy hány meg hány bomlott elméjű tömeggyilkos képzelte már a világtörténelemben, hogy békét teremthet azáltal, ha kiirt mindenkit, aki bármilyen oknál fogva nem tetszik neki.
A sírkertek békéje…
Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter alig néhány hete, január végén beszélt arról, hogy szeretné megállítani az elmúlt időszakban lejtőre került ukrán-magyar kapcsolatrendszer további romlását. Úgy tűnik azonban, hogy ebben sem a Mirotvorec, sem az ukrán állam egyelőre nem partner. „Nem normális az az állapot, hogy egy kárpátaljai magyar európai parlamenti képviselő nem mer hazamenni karácsonyozni, mert felkerült a Mirotvorec ukrán nacionalista szervezet listájára” – fogalmazott a külügyminiszter.
A halállista azóta már tovább bővült. Így valóban nehéz békülni vagy békességet teremteni. A fenyegetések valóságra váltását azonban nem szeretnénk látni.
(Magyar Hírlap, 2021. február 24.)
A Magyar Nemzet című napilap közli Szabó Palócz Attila publicisztikáját.
*
Buszállomás-sorsok
A koronavírus-járvány is közrejátszott abban, hogy már
hónapok óta nem járhattam szülővárosomban, Zentán, ami persze továbbra sem
jelenti azt, hogy ne követném napi szinten az ott zajló eseményeket. Sőt,
nemcsak követem – mintegy külső szemlélőként –, de a magam módján részben
szervezem is a család otthoni ügyes-bajos dolgait. Tehát, ha a távolból is, de
manapság is részt veszek Zenta hétköznapi életében. Még mindig ott él például
hetvennyolc éves édesapám, aki a minap vette fel a második védőoltást, igen, a
kínai vakcinából, és remekül érzi magát. Nagyon irigykedem rá, mint ahogy
mindenkire, aki már átesett az oltáson. Mivel ő nem e-mailezik és nem használ
mobiltelefont sem – fogjuk rá ezeket az életkorára, bár az internet világában
meg valóban otthonosan mozog, így például napi szinten Facebookozik, és a
Nemzeti Sport honlapjáról tájékozódik a meccsekről, mindent követ, amit
labdával játszanak, csak a Forama-1-et és a küzdősportokat nem szereti –, az én
e-mail címemet adtuk meg a szerbiai kormányzati portálon a vakcinára való
regisztrálásnál, és a Zentán élő unokatestvérem mobilszámát írtuk be az sms-ben
történő értesítésekhez. Mert ott még ezt az adatot is elkérték, és láss csodát,
senkinek semmi baja nem lett belőle.
Arról tehát, hogy édesapám másnap már mehet is felvenni a
védőoltást – az elsők között –, én kaptam meg az értesítést e-mailben.
Budapestről kellett hát megszerveznem, hogy a csatolt QR-kódott otthon
kinyomtassa valaki és be is adja neki az ablakon, hogy nála legyen, amikor a
rendelőbe megy. Nem is ez a lényeg, vannak még jó emberek, akikre számítani
lehet szükség esetén, mindent megoldottunk, megszerveztünk hát. És nagyon
örülök annak, hogy hetvennyolc éves édesapám megkapta a védőoltást. A kínait.
Endrének, Csillának, de még Flórának is nagyon köszönöm a segítséget!
Mondom, az ilyen hirtelen jött akcióktól (és attrakcióktól…)
eltekintve is napi szinten követem, hogy mi történik szülővárosomban, hiszen az
internet korában ennek már nincs semmi akadálya, akkor sem, ha nem is tud
átjutni az ember a határon. Így hát a döbbenettel ért fel, amikor megláttam,
hogy bontják Zenta buszállomását. Miért?! – merült fel bennem az első kérdés.
Nem lehetett volna felújítani, rendbe szedni a kilencvenes évek milosevici
jugoszláv gazdasági összeomlása óta valóban csak alig-alig kihasznált, s éppen
ezért menet közben igencsak leromlott állapotúvá vált épületet? Miért kell
mindig csak pusztítani, rombolni, dózerolni?
Gyerek voltam még, amikor ez a buszállomás 1977-ben
felépült, a távolsági járatok addig a vasútállomás előtti parkolóból indultak.
Később – elsősorban egyetemistaként – vált életem egyik kulcspontjává ez az
épület, hiszen a heti, hétvégi hazautazások péntekenként rendszeresen,
ciklikusan ismétlődő célállomása volt. A zentai buszállomás pedig pontosan
olyan volt, mint akármelyik másik hasonló vidéki „műintézmény”. Voltam tehát
késelés szemtanúja is a szemközti kocsmában, ahova általában beültem egy kávét
elfogyasztani, amíg a járatomra vártam, meg persze láttam a váróterem padjain
alvó részeg tinédzsereket is, akik ide húzódtak be az eső vagy télen a hideg
elől. Hogy is mondjam hát? Nem volt ez itt, kérem tisztelettel, a vidéki elit
gyülekezőhelye. A korabeli sajtóból látom azonban, hogy tulajdonképpen ez az
épület kapcsolta be az egykori Jugoszlávia közlekedési vérkeringésébe a
szülővárosomat, akárhova jegyet lehetett váltani, Ljubljanától Szkopjéig, vagy
éppenséggel Szarajevóig.
Most meg majd épül a helyén egy nagy bevásárlóközpont, ahogy
az egykori ország területén is ma már hét független állam kelt zavart a
tájékozódásban.
(Magyar Nemzet, 2021. február 17.)
A Magyar Nemzet című napilap kultúra rovatában közli Szabó Palócz Attila nekrológját Maletaški Krisztináról.
*
Búcsú Kikitől
Azt hiszem, megint egy kicsivel rosszabb lett a világ… A
múlt héten, egy mindaddig még viszonylag kellemesnek, vagy tulajdonképpen csak
átlagosnak mondható hétköznap délután érkezett a hír, hogy négy nappal a
huszonnyolcadik születésnapja előtt Újvidéken elhunyt Maletaški Krisztina, a
Vajdasági Rádió és Televízió fiatal munkatársa. Halálával nemcsak a délvidéki
újságírás és a magyar sajtó lett szegényebb, de a közélet egésze is. Meg hát
persze nehéz ilyen pillanatokban úgy megszólalni, hogy az ember ne essen a
pátosz, a patetikusság bűnébe.
Nem szégyen bevallani: ültem a monitor előtt, a számítógép
billentyűzete felett, és sírtam.
Pedig Kikivel – merthogy ez volt a beceneve – a köztünk lévő
földrajzi távolság miatt tulajdonképpen csak nagyon ritkán találkoztam, évente
egyszer-kétszer, ha összefutottunk, szinte a véletlennek tulajdonítható
alkalmakkal, különböző városokban, különböző rendezvényeken, s néha még más-más
országokban is. Egy lelkes, kedves, mindig mosolygós és nagyokat nevető, hangosan
kacagó fiatal lányként emlékszem rá. S gondolom, nemcsak én… Mindig olyan
energiákat sugárzott magából, amelyek nyilvánvalóvá tették, hogy ez az ember
imádja az életet.
Tévés volt, immár évek óta a Vajdasági Rádió és Televíziónál
dogozott, rákerestem hát a régebbi anyagaira, műsoraira a YouTube-on, az
Újvidéki Színház jubileumáról tudósított – élőben jelentkezett be az esti
híradóban –, feltűnt egy, a nyelvtanulásról szóló riportban, de a legfontosabb
találat talán mégis az volt, amikor „előkerült” a saját műsora, a Kávé Kikivel.
Afféle portréműsor-sorozat volt ez – adásonként félórás –, amelyben
színészekkel, írókkal, költőkkel, zenészekkel, fotósokkal, alkotókkal, kreatív
személyiségekkel beszélgetett, de bemutatott olyan izgalmas, érdekes fiatalokat
is, akik valamilyen oknál fogva számíthattak a közönség érdekélődésére, s
akiket ilyen-olyan okok miatt a délvidéki magyarság – s azon belül is immár egy
új, fiatal és tehetséges nemzedék – kiemelkedő, várhatóan hamarosan
meghatározóvá érő egyéniségeinek tekinthetünk.
Érdekes gondolatok, izgalmas kalandok sorjáznak hát itt egymás után
ezekben a műsorokban, a világra nyitott tekintettel, kíváncsi érdeklődéssel
párosulva, s kicsit vélhetően bizarrnak is mondható, hogy mennyire inspiráló
tud lenni egyik-másik jól megválasztott kérdés a válaszadókra. Olyan történetek
bontakoznak itt ki ezekben a beszélgetésekben, amelyeket az elmondásuk olykor
közvetlen, olykor meg inkább távolságtartóbb, másszor pedig elemző hangvételű
elmondása emel ki a hétköznapiságból. Ahogyan tulajdonképpen csak egy igazán
kíváncsi, egy őszintén érdeklődő ember tudja faggatóra fogni és beszéltetni a
partnerét, aki vagy meg akar nyílni a kamerák előtt, vagy nem. Miközben pedig
minden esetben kötelezően ott gőzölög az asztalon egy-egy csésze ínycsiklandó
kávé…
Ez volt Kiki. Emlékét őrzi nekünk egy ideig még egészen
biztosan a videomegosztó. Nekünk pedig maradnak a fokozatosan ködösülő
személyes emlékek, s az a néhány élmény, amire így már talán nincs is, aki
rákérdezzen. Egy kicsivel megint rosszabb lett a világ. A tényt el kell
fogadnunk, az űrt azonban már sokkal nehezebb.
(Magyar Nemzet, 2021. február 9.)
A Magyar Hírlap közli Szabó Palócz Attila publicisztikai írását.
*
Egy szócikk a semmiről
Nem tudom, ki lehetett az a szorgos aktivista, aki egyik
napról a másikra tetszetős kis Wikipédia-oldalt rittyentett a tavaly, az év
végén bejelentett ellenzéki összefogásról, de a gyorsaságát és az ügybuzgalmát
mindenképp el kell neki ismernünk, akár nevesítve, akár csak így, az önként
vállalt névtelenség homályában. Vagyis mi történt? Csak annyi, hogy máris sikerült
történelmi eseményt fabrikálni valamiből, ami még nem is létezik, s ha formálisan
meg is egyeztek a baloldal pártjai, egyelőre még akkor sem működik. És amiről ma
még végképp nem tudhatjuk, hogy ha egyszer majd valóban összeáll, és megpörgetik
a szerencsekerekét, no, akkor vajon működőképes lesz-e egyáltalán. Meddig tart
ki és mire jut… De intő, sőt elrettentő példáját már láthatjuk!
Közben pedig máris adott egy szócikk a semmiről; valamiről,
ami nincs.
Végül is, a Wikipédia egy bárki által szabadon szerkeszthető
internetes felület, tehát az ellenzéki összefogásról készült bejegyzést akár
személyesen Gyurcsány Ferenc – az ország talán legnépszerűbb gasztrobloggere – is
írhatta. Más kérdés azonban, hogy mennyire lesz tartósan fenntartható egy ilyen
tárgyú szócikk akármely lexikonban. A kérdés azért is érdekes, mert a
baloldalon egyre gyakrabban beszélnek egy olyan adópolitikai megoldásról,
amelyet az elmúlt években csak az összefogásban részt pártok némelyike vallott a
sajátjának. Konkrétan arról van szó, hogy egyesek irtóznak az egykulcsos adózástól,
és ezt a borzongást most kiterjesztenének a teljes koalícióra. Mert persze
szeretnek oligarcházni. S bizony, aki sokat oligarcházik, az minden jel
szerint, úgy is marad, aztán hosszú távon erre tikkel majd.
Még érdekesebb mindez, ha megnézzük a közelmúlt statisztikai
adatait: a versenyszférában tavaly januártól október végéig a bruttó és a nettó
bérek átlagosan egyformán kilenc és fél százalékkal növekedtek Magyarországon az
előző év azonos időszakához viszonyítva. Ez pedig akárhogy számoljam is, de
mindenképp azt jelenti, hogy a piaci szférában a vírushatás ellenére is folytatódott
a bérek emelkedésének tendenciája. Amit persze nehezen is lehetne cáfolni, de
az ellenzéki térfélen legalább szemet szúr. És akár ez is afféle borzongást
kelthet egynémely gasztrobloggerekben.
Akárcsak az, hogy tavaly decemberben ugyanannyian dolgoztak
Magyarországon, mint egy évvel korábban, ahogyan erre Orbán Viktor
miniszterelnök is felhívta a figyelmet csütörtökön, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara
gazdasági évadnyitóján. S egészen másfajta statisztikákról beszélt néhány
nappal korábban Novák Katalin, a családokért felelős tárca nélküli miniszter a
kormányzati otthonteremtési programmal kapcsolatban, amikor kiemelte, hogy a
családok támogatása mellett a gazdaság fellendítéséhez is hozzájárul ez a kedvezménycsomag.
Tehát megint csak a foglalkozatásnál lyukadunk ki.
Persze, tudom, a fent említett szócikk meggyőződéses szerzőjének
ezek a számok nem jelentenek semmit…
Azt pedig, hogy mire képes az ellenzéki összefogás, ha
egyszer bárhol is hatalomra kerül, egyelőre kiválóan – hivalkodóan! – megmutatta
a Pest megyei Göd esete, ahol rekordidő alatt fordultak szembe egymással a DK,
az LMP és a Momentum önkormányzati képviselői. Ebben a kérdésben tehát már
teljesen felesleges is volna oligarcházniuk, s Balogh Csaba polgármester irányítása
mellett eredményesen sikerült megbénítani a település működését. Az igazság bajnokai
összemarakodtak a koncon, ami az önkormányzati választásokon az ölükbe pottyant!
De a feleségét, Vajda Viktória önkormányzati képviselőt két gödi iskola
intézményi tanácsába is beültette a gondos polgármester, ennyit legalább
megérdemelt. Hiszen Balogh már tudhatja otthonról: „Ha valami nem megy úgy,
ahogy kitaláltad, akkor csináld úgy, ahogy a feleséged már az elején megmondta!”
Amilyen fejlesztés az utóbbi időben megvalósult a városban,
azt még mind a 2019 októberében megbuktatott korábbi vezetés indította el,
pályázta meg, karolta fel, dolgozta ki. Gyurcsány Ferenc pedig időközben
ugyanúgy képtelen volt lecsitítani pártjának helyi képviselőit – akik már ki is
léptek a DK-ból, mert még ez is jobb megoldásnak tűnt számukra, mint együttműködni
a momentumos polgármesterrel –, akárcsak Fekete-Győr András. A város hírnevét azonban
már sikerült oly mértékben is „öregbíteniük” – magyarán: amortizálniuk – ebben
az összefogósdiban, hogy ma már országos szinten is intő példával szemléltethetik,
hogyan működik és mi mindenre képes az ellenzék, amely az anonim gasztroblogger
keze alatt immár szócikké nemesedett a világhálón.
A nagy, sokszor újra és újra kiadott lexikonokat azonban rendszeres
időközönként „át szokták rázni”, frissíteni az újabb adatokkal, ismeretekkel,
tudományos eredményekkel, s ilyenkor bizony az idejétmúlt szócikkeket törlik
belőlük. Ami már meghaladott, vagy szükségtelenné vált, azzal nem terhelik az
egyébként is vaskos kötetek súlyát. Az online világban kicsit talán másképp működnek
a dolgok, hiszen a világháló természete más, de a rendszeres felülvizsgálat –
mint afféle szoftverfrissítés – igénye itt is teljesen jogos és megkérdőjelezhetetlen.
Hamarosan eljöhet hát az a pillanat, amikor ezt a szócikket is törölni kell
majd. Ó, s nem is csak egy online lexikon oldalairól, hanem az emlékezetünkből
is…
(Magyar Hírlap, 2021. február 8.)
A Dunakanyar Régió című lap interjút közöl Tuzson Bence államtitkárral.
*
A folyamatos munka a nehézségek leghatékonyabb ellenszere
Tuzson Bence: Azzal, hogy regisztrál a védőoltásra, mindenki hozzájárulhat ahhoz, hogy csökkenjen az az idő, ameddig a járványügyi korlátozásnak még érvényben kell maradniuk
Térségünk a járvány által előidézett gazdasági helyzetből is győztesként jöhet ki végül, hiszen a kormány különféle gazdaságvédelmi és a családtámogatási programjai itt helyben is segítik a munkahelyek védelmét és az itt élő emberek boldogulását, ami ma már a konkrét eredményekben is mérhető, a mindennapjainkban is tetten érhető – mondta el a lapunknak adott interjúban Tuzson Bence, a Pest megyei 5-ös számú választókerület országgyűlési képviselője, akinek körzetében a járványhelyzetben is folyamatosan tapasztalható volt az előrehaladás, a hozzá tartozó településeken eredményesen tudtak dolgozni és különféle pályázati támogatásokat megszerezni. A politikus hangsúlyozta azt is, hogy a világszintű nehézségek ellenére Magyarország tömegével védte meg a munkahelyeket.
– Nagyon sokakban felmerül mostanában a kérdés, hogy meddig kell még tűrnünk az előállt helyzetet, mikorra várhatjuk a járványügyi intézkedések enyhítését?
– Hadd kezdjem azzal, ami a legfontosabb: minden élet számít! Minden más csak ebből vagy ez után következhet, s ezért helyeztük a legfőbb hangsúlyt arra, hogy megvédjük az emberek egészségét. Bár a járványügyi adatok jelenleg hazánkban kedvezően alakulnak, a szabályok enyhítése elegendő mennyiségű oltás hiányában veszélyes lépés lenne, ezért a hatályban lévő korlátozó intézkedések március elsejéig még érvényben maradnak. Időközben pedig minden olyan vakcina, amit már több mint egymillió embernél alkalmaztak, ideiglenes veszélyhelyzeti felhasználási engedélyt kap hazánkban, de ugyanakkor természetesen a Nemzeti Népegészségügyi Központ is vizsgálja azokat. A védőoltás ingyenes és önkéntes, ezért arra kérek mindenkit, aki még nem tette volna meg, hogy regisztráljon az erre a célra létrehozott vakcinainfo.gov.hu honlapon, mert ezzel is segítheti az oltások tervezését, és későbbi minél hatékonyabb lebonyolítását. A regisztráció alig néhány percet vesz igénybe, viszont azzal, hogy rászánja magát erre, mindenki hozzájárulhat ahhoz, hogy csökkenjen az az idő, ameddig a türelmüknek még mindenképp ki kell tartania. Az eredményes védekezés mindannyiunk közös érdeke.
– Minek köszönhető az, hogy térségünkben, a választókerület több településén is, a koronavírus-járvány ellenére több beruházást is épp ebben az időszakban sikerült befejezni?
– A munka nem állt meg ebben az időszakban sem. Örömmel tölt el, hogy a választókerületemben folyamatosan eredményesen tudtunk dolgozni, pályázati támogatásokat megszerezni, és gyakorlatilag épp ezt kívánta elősegíteni a kormány azzal is, hogy az egészségügyi védekezés fenntartása mellett további gazdaságvédelmi és családvédelmi intézkedéseket is kidolgozott. A konkrét fejlesztések közül kiemelhetjük például, hogy megépült Veresegyházon a kézilabda munkacsarnok, az épületben már csak az úgynevezett utómunkálatok zajlanak, a műszaki berendezést kell felszerelni, a kijelzőket, a padokat, s várhatóan már az idén tavasszal sor kerülhet az átadásra is, vagyis az objektumot birtokukba vehetik azok, akiknek az érdekeit elsősorban szolgálja egy ilyen a beruházás: a sportolók, a fiatalok, a gyermekeink.
– Mit jelentenek az ilyen eredmények Önnek, mint a térség országgyűlési képviselőjének?
– Én a törekvéseink visszaigazolását is látom abban, hogy a TAO-támogatások ebben az esetben is egy olyan célt erősítettek meg, amiről fenntartások nélkül mondhatjuk, hogy valóban a közérdeket testesíti meg. Egy olyan hasznos fejlesztésre fordíthattuk ezt az összeget, amely a közösség egészének az érdekeit szolgálja. A környezetrendezési munkálatok még hátra vannak, de ha minden a tervek szerint halad, akkor áprilisig ezekkel is végezhetnek. Az ilyen beruházásokkal azonban még nem szanálhatóak teljességükben a koronavírus-járvány okozta nehézségek, ezért ugyancsak Veresegyház kapcsolódik, hogy például a gazdaságvédelmi akcióterv keretéből negyvenkét és félmillió forintos, működési célú támogatást kapott a medveotthon fenntartója, a Gamesz. A múlt héten jártam Veresegyházon, ahol Pásztor Béla polgármesterrel megtekintettük a folyamatban lévő beruházásokat, és így módunkban állt felmérni, mérlegelni azt is, hogy a város és a régió szempontjából milyen típusú fejlesztésekre van még szükség a választókerületemben. Mindezek összességeként talán nem tűnik majd túlzásnak, ha azt mondom, hogy térségünk a járvány által előidézett gazdasági helyzetből is győztesként jöhet ki végül, hiszen hasonló támogatások érkeznek Csomádra, Csömörre, Dunakeszire, Erdőkertesre, Fótra és Gödre is. Örömmel mondhatjuk tehát, hogy a világszintű nehézségek ellenére Magyarország tömegével védte meg a munkahelyeket.
– Érvényes ez nemzetközi összevetésben is?
– Hogyne, természetesen, hiszen ellenkező esetben nem is állíthatnánk ilyesmit. Nyilvánvaló, hogy a magyar munkahelyeket a beruházásösztönzésre építő gazdaságstratégia mentette meg. Ennek elismeréseként értékelhetjük azt is, hogy az ENSZ néhány napja közzétett adatai szerint 2020-ban a külföldi beruházások világszinten negyvenkét százalékkal csökkentek, Magyarországon viszont száznegyven százalékkal bővültek. A kilábalás folytatását az oltások felgyorsításától reméljük. Sajnálatos, hogy az uniós vakcinabeszerzés kudarcba fulladt, mivel így Európa továbbra sem lélegezhet föl, a magyar gazdaságnak pedig minden nap tíz-tizenöt milliárd forintos veszteséget okoz a lezárás. Más országok példája ugyanakkor arra int bennünket, hogy a meggondolatlan lazítás még mindig súlyos következményekkel járhat.
(Dunakanyar Régió, 2021. február 5.)
A Szabad Magyar Szó közli Maletaški Krisztina halálhírét.
*
Elhunyt Maletaški Krisztina, a Vajdasági RTV újságírója
Huszonnyolc éves korában elhunyt Maletaški Krisztina, a
Vajdasági RTV munkatársa, a Kávé Kikivel című műsor arca. Az újságíró
halálhírét a Vajdasági Rádió és Televízió honlapja közölte.
Maletaški Krisztina 1993-ban Zentán született. Általános
iskolai tanulmányait az adai Cseh Károly Általános Iskolában végezte, majd a
Zentai Gimnázium tanulója volt. Középiskolai tanulmányai befejezése után az
Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Kar Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékére
iratkozott. Évek óta a Vajdasági Rádió és Televízió szerkesztőségének oszlopos
tagja volt.
Néhány évvel ezelőtt saját ötlettől vezérelve elindította a
Kávé Kikivel című műsorát, amelyben vajdasági és magyarországi közéleti
személyiségekkel beszélgetett.
A temetésének időpontját később teszik közzé.
(Szabad Magyar Szó 2021. február 4.)
A Csomádi Hírharang című lap interjút közöl Tuzson Bencével, a térség országgyűlési képviselőjével.
*
Előtérbe kerülnek a családok érdekei
Tuzson Bence: A kedvezményeket úgy dolgoztuk ki, hogy az is felújíthassa a lakását, akinek nincs rá pénze
Térségünk országos szinten is a legfiatalabbak egyike, ezért bízik abban, hogy itt nálunk, Csomádon is kiemelten nagy lesz az érdeklődés a kormányzat családtámogatási és otthonteremtési rendszerében januártól elérhető újabb kedvezmények iránt – mondta el a lapunknak adott interjúban Tuzson Bence, a Pest megyei 5-ös számú választókerület országgyűlési képviselője. A magyar gazdaság válságállónak bizonyult a járványidőszakban, és ezt ma már igazolják az Eurostat adatai is: mint kiderült, az Európai Unión belül hazánkban csökkentek a legkisebb mértékben a bérek a járvány idején – hangsúlyozta a politikus, aki felhívta a figyelmet, hogy továbbra is a munkahelyek megőrzését, az adócsökkentést és a beruházások ösztönzését tekintik a legfontosabb eszköznek a válságkezelésben.
– Megítélése szerint itt helyben, Csomádon mekkora lesz az érdeklődés a kormányzat családtámogatási és az otthonteremtési rendszerében januártól elérhető újabb kedvezmények iránt?
– Biztos vagyok benne, hogy térségünkben, így Csomádon is nagyon nagy lesz az érdeklődés az otthonteremtési kedvezmények január elsejétől elérhető új intézkedései, akárcsak az otthonfelújítási támogatás iránt is. Választókerületem ugyanis országos szinten is a legfiatalabbak egyike, van olyan település a régióban, amelynek az átlagéletkora tizennyolc év. Ezért gondolom, hogy itt nálunk kiemelten nagy lesz az érdeklődés, és ezért is tervezzük a munkatársaimmal, hogy lakossági fórumokat tartunk ebben a témában, amint a járványhelyzet lehetővé teszi ezt.
– A most felkínált új lehetőségeknek is több pillére van, ezért kérem, hogy térjünk ki a részletekre. Mi a különbség például az otthonfelújítási támogatás és az otthonfelújítási hitel között?
– Itt két, egymásra épülő elemről beszélünk. Az otthonteremtési támogatás azt jelenti, hogy ha valaki úgy dönt, hogy felújítja a lakását, akkor az állam ehhez segítséget nyúlt: ha legalább egy gyermek van a családban, akkor hárommillió forint támogatást vehet igénybe a házaspár. Ez a gyakorlatban úgy működik, hogy a munkálatok költségeinek felét, vagyis ötven százalékát, de legfeljebb hárommillió forintot térít vissza a Magyar Államkincstár. Tehát ha hatmillió forintot költ valaki a felújításra, akkor hárommillióval támogatja az állam. Tisztában vagyunk azonban azzal is, hogy nem mindenkinek van hárommillió forintja erre a célra, mi azonban azokon is segíteni szeretnénk, akiknek nincsenek ilyen összegű megtakarításaik. Ezért a támogatás mellé rendeltünk egy kedvezményes hitellehetőséget: ez egy kölcsön, tízéves futamidővel, maximált kamattal. Ez tehát azt jelenti, hogy ha valaki fel akarja újítani a lakását, akkor felveheti ezt a hatmillió forintos kölcsönt, amiből elvégezheti a munkálatokat az ingatlanján. Ennek az összegnek a felét azonnal visszakapja az Államkincstártól, így a hitel felét máris lerendezheti, a másik felét – tehát a tulajdonképpeni önrészt – pedig kedvezményes hitelként törlesztheti nagyjából húszezer forintos havi részletekben. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy ha valakinek nincsen pénze erre, de mégis szeretné felújítani a lakását, hogy szebb és kellemesebb környezetben élhessen a családjával, akkor mégis megteheti. A máris tapasztalható óriási érdeklődés miatt itt szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy az otthonfelújítási támogatással kapcsolatban a Magyar Államkincstár e-mailben és telefonon is ad tájékoztatást. Elektronikus levélben az otthonfelujitas@allamkincstar.gov.hu címre írhatnak az érdekélődők, telefonon pedig több számon is feltehetik a kérdéseiket, de most talán elég lesz, ha ezek közül csak egyet említek: +36 70 460 9005.
– Képes lesz a magyar gazdaság előteremteni, megtermelni az ezeknek a kedvezményeknek a biztosításához, a családtámogatási rendszer tartós fenntartásához szükséges költségvetési hátteret, a fedezetet?
– Mindenkit megnyugtathatok, hogy a családtámogatási intézkedésekre, azok következetes megvalósítására megvannak a források a magyar költségvetésben, emiatt tehát senkinek nem kell aggódnia, és ezt nem befolyásolja majd a járványhelyzet sem. A magyar gazdasági modell egyébként is válságállónak bizonyult, ezt megmutatták az eltelt hónapok, és törekvéseinket most már visszaigazolják az Eurostat adatai is. Ezek szerint ugyanis az unión belül hazánkban csökkentek a legkisebb mértékben a bérek a járvány idején. Azt hiszem, ez egy olyan eredmény, amire mindannyian büszkék lehetünk. Az Európai Unió statisztikai hivatala szerint a magyar kormány a teljes foglalkoztatással egy válságálló modellt tudott felépíteni. Számos nyugati ország kapkodó osztogatásba kezdett, de még így sem tudta megállítani a bérek rendkívüli csökkenését, miközben Magyarország célzottabb beavatkozással ért el nagyobb eredményt. A magyar válságkezelés lényege a munkahelyek megőrzése, ennek érdekében az adócsökkentés és a beruházások ösztönzése. Ezért sikerült elérni, hogy tavaly decemberben négyezerrel többen dolgoztak Magyarországon, mint 2019 évé végén.
(Csomádi Hírharang, 2021. február)
[👨 🎤 Pablo Lobato argentin tervező sajátos absztrakcióérzékkel készítette ezeket az illusztrációkat. Az alkotás megjelent a Rolling Stone-ban, a The New Yorkerben és a The New York Times-ban👩 🎤]
