Egy szócikk a semmiről

 A Magyar Hírlap közli Szabó Palócz Attila publicisztikai írását.

*

Egy szócikk a semmiről

Nem tudom, ki lehetett az a szorgos aktivista, aki egyik napról a másikra tetszetős kis Wikipédia-oldalt rittyentett a tavaly, az év végén bejelentett ellenzéki összefogásról, de a gyorsaságát és az ügybuzgalmát mindenképp el kell neki ismernünk, akár nevesítve, akár csak így, az önként vállalt névtelenség homályában. Vagyis mi történt? Csak annyi, hogy máris sikerült történelmi eseményt fabrikálni valamiből, ami még nem is létezik, s ha formálisan meg is egyeztek a baloldal pártjai, egyelőre még akkor sem működik. És amiről ma még végképp nem tudhatjuk, hogy ha egyszer majd valóban összeáll, és megpörgetik a szerencsekerekét, no, akkor vajon működőképes lesz-e egyáltalán. Meddig tart ki és mire jut… De intő, sőt elrettentő példáját már láthatjuk!
Közben pedig máris adott egy szócikk a semmiről; valamiről, ami nincs.
Végül is, a Wikipédia egy bárki által szabadon szerkeszthető internetes felület, tehát az ellenzéki összefogásról készült bejegyzést akár személyesen Gyurcsány Ferenc – az ország talán legnépszerűbb gasztrobloggere – is írhatta. Más kérdés azonban, hogy mennyire lesz tartósan fenntartható egy ilyen tárgyú szócikk akármely lexikonban. A kérdés azért is érdekes, mert a baloldalon egyre gyakrabban beszélnek egy olyan adópolitikai megoldásról, amelyet az elmúlt években csak az összefogásban részt pártok némelyike vallott a sajátjának. Konkrétan arról van szó, hogy egyesek irtóznak az egykulcsos adózástól, és ezt a borzongást most kiterjesztenének a teljes koalícióra. Mert persze szeretnek oligarcházni. S bizony, aki sokat oligarcházik, az minden jel szerint, úgy is marad, aztán hosszú távon erre tikkel majd.
Még érdekesebb mindez, ha megnézzük a közelmúlt statisztikai adatait: a versenyszférában tavaly januártól október végéig a bruttó és a nettó bérek átlagosan egyformán kilenc és fél százalékkal növekedtek Magyarországon az előző év azonos időszakához viszonyítva. Ez pedig akárhogy számoljam is, de mindenképp azt jelenti, hogy a piaci szférában a vírushatás ellenére is folytatódott a bérek emelkedésének tendenciája. Amit persze nehezen is lehetne cáfolni, de az ellenzéki térfélen legalább szemet szúr. És akár ez is afféle borzongást kelthet egynémely gasztrobloggerekben.
Akárcsak az, hogy tavaly decemberben ugyanannyian dolgoztak Magyarországon, mint egy évvel korábban, ahogyan erre Orbán Viktor miniszterelnök is felhívta a figyelmet csütörtökön, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara gazdasági évadnyitóján. S egészen másfajta statisztikákról beszélt néhány nappal korábban Novák Katalin, a családokért felelős tárca nélküli miniszter a kormányzati otthonteremtési programmal kapcsolatban, amikor kiemelte, hogy a családok támogatása mellett a gazdaság fellendítéséhez is hozzájárul ez a kedvezménycsomag. Tehát megint csak a foglalkozatásnál lyukadunk ki.
Persze, tudom, a fent említett szócikk meggyőződéses szerzőjének ezek a számok nem jelentenek semmit…
Azt pedig, hogy mire képes az ellenzéki összefogás, ha egyszer bárhol is hatalomra kerül, egyelőre kiválóan – hivalkodóan! – megmutatta a Pest megyei Göd esete, ahol rekordidő alatt fordultak szembe egymással a DK, az LMP és a Momentum önkormányzati képviselői. Ebben a kérdésben tehát már teljesen felesleges is volna oligarcházniuk, s Balogh Csaba polgármester irányítása mellett eredményesen sikerült megbénítani a település működését. Az igazság bajnokai összemarakodtak a koncon, ami az önkormányzati választásokon az ölükbe pottyant! De a feleségét, Vajda Viktória önkormányzati képviselőt két gödi iskola intézményi tanácsába is beültette a gondos polgármester, ennyit legalább megérdemelt. Hiszen Balogh már tudhatja otthonról: „Ha valami nem megy úgy, ahogy kitaláltad, akkor csináld úgy, ahogy a feleséged már az elején megmondta!”
Amilyen fejlesztés az utóbbi időben megvalósult a városban, azt még mind a 2019 októberében megbuktatott korábbi vezetés indította el, pályázta meg, karolta fel, dolgozta ki. Gyurcsány Ferenc pedig időközben ugyanúgy képtelen volt lecsitítani pártjának helyi képviselőit – akik már ki is léptek a DK-ból, mert még ez is jobb megoldásnak tűnt számukra, mint együttműködni a momentumos polgármesterrel –, akárcsak Fekete-Győr András. A város hírnevét azonban már sikerült oly mértékben is „öregbíteniük” – magyarán: amortizálniuk – ebben az összefogósdiban, hogy ma már országos szinten is intő példával szemléltethetik, hogyan működik és mi mindenre képes az ellenzék, amely az anonim gasztroblogger keze alatt immár szócikké nemesedett a világhálón.
A nagy, sokszor újra és újra kiadott lexikonokat azonban rendszeres időközönként „át szokták rázni”, frissíteni az újabb adatokkal, ismeretekkel, tudományos eredményekkel, s ilyenkor bizony az idejétmúlt szócikkeket törlik belőlük. Ami már meghaladott, vagy szükségtelenné vált, azzal nem terhelik az egyébként is vaskos kötetek súlyát. Az online világban kicsit talán másképp működnek a dolgok, hiszen a világháló természete más, de a rendszeres felülvizsgálat – mint afféle szoftverfrissítés – igénye itt is teljesen jogos és megkérdőjelezhetetlen. Hamarosan eljöhet hát az a pillanat, amikor ezt a szócikket is törölni kell majd. Ó, s nem is csak egy online lexikon oldalairól, hanem az emlékezetünkből is…

(Magyar Hírlap, 2021. február 8.)