Kiírják a pályázatot az Új Symposion fő- és felelős szerkesztői posztjára

„1983. június 23.
A Képes Ifjúság TMASZ pályázatot tett közzé az ÚS fő- és felelős szerkesztői munkahelyének betöltésére.” (Csorba Béla – Vékás János: A kultúrtanti visszavág – A Symposion-mozgalom krónikája, Újvidék, 1993.)

Jugoszlávellenes tiltakozó aláírásgyűjtés – Mák Ferencet kirúgják

„1983. június 14.

»Jugoszlávellenes tiltakozó aláírásgyűjtés

Magyarországi ellenzéki csoportok akciója

Budapest, 1983. június 14. (DTS – Tanjug) A magyarországi ellenzéki csoportok egyike aláírásgyűjtésbe kezdett abból a célból, hogy tiltakozzon a jugoszlávoknál az újvidéki Új Symposion folyóirat szerkesztőségének leváltása miatt. Az akció szervezői és fő mozgatói közül részben a nacionalisták, részben az extrém liberálisok érdemelnek figyelmet. A magyar kormányszervek hivatalosan értesítették a JSZSZK nagykövetségét az aláírásgyűjtési akcióról, de belső értelmezésük szerint mindez ’poénszerzés’ Jugoszláviával szemben. Mi több, a belső értelmezésekben hangsúlyozzák, hogy a magyarok korábban több esetben rámutattak az Új Symposionban közölt szövegek egynémelyikére, amelyek alkalmasak arra, hogy megrontsák a jóviszonyt a két ország között, de a jugoszlávok mindig átsiklottak efölött, illetve elutasították, hogy az ügyben bármit is tegyenek, úgy értelmezve a magyar figyelmeztetést, mint a jugoszláv belügyekbe való beavatkozást. Az itteni hivatalos szervek részéről valamiféle diadalittasság észlelhető, mivel ’előrelátóbbak’ voltak a jugoszlávoknál, s mivel bekövetkezett az, amire előre figyelmeztettek.«
A Magyar Szó munkástanácsa határozott Mák Ferenc munkaviszonyának megszüntetéséről.” (Csorba Béla – Vékás János: A kultúrtanti visszavág – A Symposion-mozgalom krónikája, Újvidék, 1993.)

Napi operatív információs jelentés

Budapesten, Vagyoczky Béla rendőr ezredes, osztályvezető aláírásával, és Földesi Jenő vezérőrnagy, miniszterhelyettes jóváhagyásával a magyarországi belső elhárításnál elkészül a száztizennégyes számú Napi operatív információs jelentés az Új Symposionnal kapcsolatban szervezett aláírásgyűjtésről.

A jelentés szövege:

„6./ 1983. május 30-án jelentettük a Csongrád megyei RFK áb szervének információját, mely szerint a »Fiú« fn. bizalmas nyomozás célszemélye egyik fő szervezője volt annak…”

S itt egy kényszerű oldaltörés beiktatása után így folytatódik a szöveg:

„…a petíciónak, amelyet 29 aláírással megküldtek az Írószövetséghez a jugoszláviai Új Symphosion szerkesztőségének leváltása ügyében.

A petíciót az Írószövetség Titkársága megtárgyalta és egyhangúan elítélte annak tartalmát, a szervezőket és az aláíró választmányi tagokat. Úgy határozott, hogy az Elnökséget is ilyen irányban kívánja befolyásolni.

A választmány néhány tagja máris jelezte, hogy megbánta az aláírást, beismerve, hogy egy ország belügyéről van szó, amelybe nem szabad beleszólni.

Intézkedés:

– az akciót elítélő megnyilvánulásokat felhasználják az Írószövetségbe nemrégiben felvett »Fiú« fn. személy lejáratására;

– tájékoztató jelentést készítenek.”

Napi jelentés

Mészáros Béláné rendőr alezredes, alosztályvezető aláírásával elkészül a III/III-as ügyosztály kilencvenkilences számú napi jelentése.

A jelentés szövege:

„A Magyar Írók Szövetsége választmányának kb. egyharmada (26 fő) aláírásával ellátott petíciót juttatott el a MISZ Titkárságának, amelyben a jugoszláviai Uj Symphosion szerkesztőségének ügyében kéri, hogy ezt a témát vigyék rendkívüli választmányi ülés elé. A petíciót a Titkárság megtárgyalta és annak tartalmát, a szervezőket és az aláíró választmányi tagokat egyhangúan elítélte. Úgy határozott, hogy az elnökséget is ilyen irányba kívánja befolyásolni. A választmány néhány tagja máris jelezte, hogy megbánta az aláírást, beismerve, hogy belügy, amelybe nem lehet beleszólni.”

Az Új Symposion leváltott szerkesztősége fellebbező levéllel fordul a VSZISZ-hez

„1983. június 4.
Az ÚS volt szerkesztőségének tagjai fellebbező levéllel fordultak a VSZISZ TV-hoz.” (Csorba Béla – Vékás János: A kultúrtanti visszavág – A Symposion-mozgalom krónikája, Újvidék, 1993.)

Napi jelentés

Mészáros Béláné rendőr alezredes, alosztályvezető aláírásával elkészül a III/III-as ügyosztály kilencvenhármas számú Napi jelentése.

A jelentés szövege:

„K. Csaba /»F« do./ és »FIÚ« /b. ny./ aláírattak »SZERVEZŐ«-vel /b. ny./ egy – a Magyar Írók Szövetségének szóló – levelet. A levél a jugoszláviai Uj Symphosion című folyóirat közelmúltban leváltott szerkesztőségének érdemeit méltatja, amelyeket a magyarországi kultúra megismertetésével szereztek a szerkesztők.

Intézkedés:

– az információ további pontosítása;

– az ellenőrzés folytatása”.

Napi operatív információs jelentés

Vagyoczky Béla rendőr ezredes, osztályvezető aláírásával, és Földesi Jenő vezérőrnagy, miniszterhelyettes jóváhagyásával a magyarországi belső elhárításnál elkészül a százhatos számú Napi operatív információs jelentés az Új Symposionnal kapcsolatban szervezett aláírásgyűjtésről.

A jelentés szövege:

„13./ R. SÁNDOR író, budapesti lakos arról tájékoztatta szegedi kapcsolatát, a »Szerkesztő« fn. bizalmas nyomozás célszemélyét, hogy 29 írótársának aláírásával levelet intéztek az Írószövetség elnökségéhez. Levelükben kifejtik, hogy nyugtalansággal értesültek az újvidéki Symposion szerkesztőségi tagjainak hivatalos megbízatásuk lejárta előtti felmentéséről. Indokoltnak tartják, hogy az Írószövetség hivatalos formában mondjon köszönetet az eddigi szerkesztőbizottságnak, s ugyanakkor fejezze ki aggodalmát a szerkesztők adminisztratív úton való eltávolítása miatt.

Az információ megbízható, ellenőrzött.

Intézkedés:

– jelentik a BM III/III Csoportfőnökségnek;

– az információt felhasználják a »Szerkesztő« fn. bizalmas nyomozásban;

– tájékoztatják az MSZMP Csongrád megyei bizottságának első titkárát.”

A VSZISZ Elnöksége Purger Tibort nevezi ki az Új Symposion fő- és felelős szerkesztőjének

„1983. május 29.
A VSZISZ Elnöksége Purger Tibort nevezte ki az ÚS fő- és felelős szerkesztőjének.” (Csorba Béla – Vékás János: A kultúrtanti visszavág – A Symposion-mozgalom krónikája, Újvidék, 1993.) 

Aláírásgyűjtés a Magyar Írók Szövetségében

„1983. május 27.

A Magyar Írók Szövetségének 47 tagja az Elnökséghez intézett levelében kezdeményezte hogy az Írószövetség »hivatalos formában mondjon köszönetet az Új Symposion eddigi szerkesztőbizottságának, s ugyanakkor fejezze ki aggodalmát amiatt, hogy az anyanyelvű nemzeti irodalom ezen fontos műhelyének irányítóit hivatalos megbízatásuk lejárta előtt adminisztratív úton eltávolították«, illetve, hogy az Írószövetség Választmánya vitassa meg a kérdést. Az aláírók: Balassa Péter, Balázs József, Béládi Miklós, Bella István, Benke László, Berkovits György, Bernáth István, Czakó Gábor, Csalog Zsolt, Cseres Tibor, Csoóri Sándor, Csurka István, Dalos György, Dobai Péter, Esterházy Péter, Göncz Árpád (»Javaslom, hogy a Választmány tájékozódjék és vitassa meg a kérdést«), Jávorszky Béla, Karinthy Ferenc, Kartal Zsuzsa, Képes Géza, Kerényi Grácia, Keresztúry Dezső, Kiss Pintér Imre, Kiss Benedek, Kiss Ferenc, Kiss Gy. Csaba, Könczöl Csaba, Lator László (azzal ért egyet, hogy a Választmány vitassa meg a kérdést), Mándy Iván, Mészöly Miklós, Mezei András (»Azt támogatom, hogy a Választmány vitassa meg«) Nádas Péter, Nagy Gáspár, Oravecz Imre, Parancs János, Pomogáts Béla, Radnóti Sándor, Rákos Sándor, Réz Pál, Rónay László, Szakolczay Lajos, Szakonyi Károly (»Valóban, a következő Választmány tárgyalhatna erről«), Tamási Lajos, Tornai József, Veres András, Veress Miklós, Vészi Endre (»Ugyancsak azt ajánlom, vitassa meg a Választmány«).” (Csorba Béla – Vékás János: A kultúrtanti visszavág – A Symposion-mozgalom krónikája, Újvidék, 1993.)

Információs jelentés

Magyarországon elkészül a III/III-as ügyosztály információs jelentése az Új Symposion szerkesztősége melletti kiállás érdekében a Magyar Írók Szövetségében kezdeményezett aláírásgyűjtésről.

     

A jelentés szövege:

„Radnóti Sándor, Budapest, V. ker., Stollár Béla u. 3/a sz. alatti lakos tájékoztatja Ilia Mihály szegedi kapcsolatát arról, hogy az írószövetség elnökségének írtak egy levelet, melyben kifejtik, hogy nyugtalansággal értesültek az újvidéki Új Symposion szerkesztőségének felmentéséről. A Magyar Írók Szövetségének alulírott tagjai indokoltnak tartják, hogy szövetségük hivatalos formában mondjon köszönetet az eddigi szerkesztőbizottságnak, s ugyanakkor fejezze ki aggodalmát, hogy az anyanyelvi nemzeti irodalom ezen műhelyének irányítóit hivatalos megbízatásuk lejárta előtt adminisztratív úton eltávolították. Úgy vélik, a Magyar Írók Szövetsége alapszabályának i. 2/a és n pontjai szerint járna el, melyek kimondják: szervezetünk célja és feladatai közé tartozik az egyetemes magyar irodalom figyelemmel kísérése, illetve a határainkon túli magyar irodalmi műhelyekkel a kapcsolatok fejlesztése, ösztönzése.
A levelet eddig az alábbi személyek írták alá:

Béládi Miklós, Csoóri Sándor, Karinthy Ferenc, Képes Géza, Kiss Ferenc, Kiss Gy. Csaba, Köncöl Csaba [sic!; helyesen: Könczöl Csaba – szpa megj.], Oravecz Imre, Pomogáts Béla, Radnóti Sándor, Rónai László [sic!; helyesen: Rónay László; írói álnevén: Siki Géza – szpa megj.], Tornai József, Veres András, Szakolczay Lajos, Csalog Zsolt, Kiss Benedek, Veres Miklós [sic!; helyesen: Veress Miklós – szpa megj.], Czakó Gábor, Mészöly Miklós, Berkovits György, Bella István, Esterházy Péter, Réz Pál, Balassa Péter, Jávorszky Béla, Balázs József, Csurka István, Bernáth István.

Mezei András, Vészi Endre és Göncz Árpád azzal értenek csak egyet, hogy az írószövetség választmánya tárgyalja meg az ügyet.

Intézkedés:

Tájékoztatjuk az MSZMP Csongrád megyei bizottsága első titkárát.

Tájékoztatjuk a BM [Belügyminisztérium] III/III-5-ik osztályát.

Az információt »Szerkesztő« fn. [fedőnevű] bizalmas nyomozásban használjuk fel.”

Tiltakozás, visszavonás, angazsáltság

„1983. május 10.

Az ÚS szerkesztő bizottsága levélben fejezte ki tiltakozását a VSZISZ TB Elnökségnek döntése ellen, amelyben kifejezi véleményét, »hogy az Elnökség megalapozatlan határozataival a jugoszláviai magyar kultúra fiatal nemzedékének egész eddigi tevékenységét megkérdőjelezi, és gátolja kultúránknak az egyetemes jugoszláv szellemi élet korszerű áramlataival megindult integrálódását.«

Csorba Béla értesítette az ÚS szerkesztőségét, hogy visszavonja az áprilisi és májusi számban közölni szándékozott kéziratait.

A Magyar Szó szerkesztő bizottsága megállapította, hogy »Mák Ferenc az angazsált politikai újságírás követelményeinek nem felel meg«.” (Csorba Béla – Vékás János: A kultúrtanti visszavág – A Symposion-mozgalom krónikája, Újvidék, 1993.)

A Forum Hetilapok KSZ-alapszervezetének elvtársi bizottsága Sziveri Jánost kizárás előtti megrovásra javasolja

„1983. május 9.
A Vajdasági Szocialista Ifjúsági Szövetség Tartományi Választmányának Elnöksége az ÚS-ban 1982-ben kialakult helyzetet elemezve úgy ítélte meg, hogy »a nyilvánvaló sikerek és eredmények mellett a vizsgált időszakban a folyóirat szerkesztősége néhány szembeötlő hibát is elkövetett a szerkesztéspolitikában, s ezek nem véletlenszerű melléfogások, hanem határozott tendenciaként jutnak kifejezésre, és nem minősíthetők másnak, mint a szerkesztőségi tagok zöme eszmei érzéketlensége és politikai éretlensége következményének.«” Sziveri Jánost a VSZISZ elnöksége leváltotta, s a „folyóirat új fő- és felelős szerkesztőjének megválasztásáig erre a tisztségre ideiglenesen Kartag Nándort, a Képes Ifjúság társultmunka-alapszervezet vezetőjét jelölte ki. […] A Forum Hetilapok KSZ-alapszervezetének elvtársi bizottsága Sziveri Jánost kizárás előtti megrovásra javasolta.” (Csorba Béla – Vékás János: A kultúrtanti visszavág – A Symposion-mozgalom krónikája 1954–1993, Újvidék, 1993.)

Leváltják a Sziveri János vezette szerkesztőséget az Új Symposion éléről

1983. május 9.
A Vajdasági Szocialista Ifjúsági Szövetség (VSZISZ) tartományi választmányának elnöksége megvonta a bizalmat Sziveri János fő- és felelős szerkesztőtől, és a közvetlen munkatársait is alkalmatlannak nyilvánította feladatuk ellátására, mondván: „a folyóirat szerkesztősége az addigi összetételben nem képes eleget tenni társadalmi és programfeladatainak”. Jelezték azonban azt is, hogy a meghunyászkodókat szívesen visszafogadják: „az új szerkesztő bizottság tagjai lehetnek azok az eddigi tagok is, akik készek valóra váltani a folyóirat kijelölt koncepcióját”.

Mák Ferencet alkalmatlannak nyilvánítják

1983. május 9.
„A Magyar Szó művelődési rovata és Vukovics Géza rovatvezető úgy ítélte meg, hogy »Mák Ferenc nem alkalmas arra, hogy a Magyar Szó elkötelezett újságírója lehessen«.” (Csorba Béla – Vékás János: A kultúrtanti visszavág – A Symposion-mozgalom krónikája 1954–1993, Újvidék, 1993.)

Nyilvános fegyelmi figyelmeztetés Mák Ferencnek

1983. május 5.
A Magyar Szó című napilap fegyelmi bizottsága nyilvános figyelmeztetésben részesítette Mák Ferencet az Új Symposion szerkesztéspolitikáját elítélő szöveg megírásának visszautasítása miatt.

Amikor még együtt volt az Új Symposion szerkesztősége

Az álló sorban Csorba Béla, Sziveri János, Losoncz Alpár, Balázs Attila, Szűgyi Zoltán, Radics Viktória és Maurits Ferenc.

Guggolnak: Mák Ferenc, P. Nagy István, Faragó Kornélia, Fenyvesi Ottó és Bicskei Zoltán.

(A fénykép 1983 májusában készült Újvidéken, az Ifjúsági Tribünön.)

A művelődési rovat eszmei-politikai problémái

A Magyar Szó szerkesztőségében elkészül a senki által alá nem írt, névtelen, A művelődési rovat eszmei-politikai problémái című belső jelentés.

*

A művelődési rovat eszmei-politikai problémái

Azok a kulturális jelenségek, amelyek az általános társadalmi mozgások keretében az utóbbi hónapokban országszerte az eszmei-politikai küzdelem homlokterébe kerültek, elkerülhetetlenül kihatottak lapunk művelődési rovatára is, s bizonyos módon próbára tették eszmei-politikai felkészültségét.

Mindenesetre ebben a mozgalmas időszakban megmutatkozott, hogy a rovat nem mindig volt a művelődési élet élvonalbeli tényezője, már ahogyan azt tájékoztatási feladata, elhivatottsága megköveteli.

Ennek egyik lényeges vonatkozása az idegen eszmei áramlatokkal szembeni eltökéltebb, megalapozottabb, céltudatosabb fellépés időnkénti hiánya. Ennek egyik magyarázata, hogy az eléggé szerteágazó és sokrétű újságírói-szerkesztői munkában nem mindig jutottunk el a dolgok gyökeréig, hogy lényegüket felfedve megfelelő módon elválasszuk a helyest a helytelentől, jóllehet ilyen jelenségekre bukkantunk a kulturális élet valamennyi területén.

Gyakran azonban megrekedtünk a puszta tény megállapításánál, továbbá az eseményeket nem követtük folyamatosságukban, elszigetelten foglalkoztunk velük, nem építettük be őket kellően a társadalmi történések szélesebb közegébe. A színházak esetében főleg csak magukról az előadásokról esett szó, s kevésbé a műsorpolitikáról, annak kialakításáról, az önigazgatási elbírálásról, továbbá a bemutatott művek eszmei vonatkozásairól.

A folyóiratokkal, könyvekkel kapcsolatban is többnyire megmaradtunk a puszta ismertetésnél, vagy valamiféle esztétikai elemzésnél, kisebb teret, figyelmet szentelve az eszmei szempontoknak. (Zárójelben itt meg kell jegyezni, hogy eben a tekintetben főleg külmunkatársi közreműködésre építettünk, ami nyilván felveti azok célszerűbb irányításának, megvalósításának, illetve az idevágó szerkesztésnek a problémáját.)

Nyilván egyáltalán nem könnyű feladat újbalos, anarcholiberalista vagy dogmatikus nézetekre, a lappangó vagy nyílt nacionalizmusra idejekorán és hathatósan reagálni, annál inkább, mert az mindenfelé, azaz széles területen jelentkezik, s gyakran fondorlatosan és eléggé burkolt formában, nemegyszer úgynevezett »társadalmi fedezékben«. Ilyenkor az éberség, beavatottság, hozzáértés, eszmei felvértezettség, gyors reagálás kívánt erény, amivel nem mindig rendelkezünk, esetenként szubjektív vagy objektív okokból is.

Ennyit elöljáróban szükséges volt elmondani, mielőtt rátérnénk arra a néhány konkrét esetre, amelynek vetületében részben munkánk minősége és mibenléte is megmutatkozott.

Első helyen kell említeni a közismert Golubnjača esetét. Nem elsődleges itt az a tény, hogy a darab bemutatását követően nem jelent meg a szokásos színikritika, s a más lapok ilyen jellegű írásait sem vettük át, amelyek kezdetben egytől egyig magasztalóak voltak. Lényegesebb, hogy a Dnevnikkel együtt indultunk Bogdan Čiplić kemény hangú, leleplező írásának egyidejű közlésével.

Ezután többé-kevésbé lépést is tartottunk az eseményekkel, amelyek hordozói eleinte elsősorban a társadalmi-politikai szervezetek voltak. Részletesen beszámoltunk arról is, ami az újvidéki városi párbizottság kezdeményezésére történt, amikor is felvonultak az újvidéki közéleti-művelődési élet tényezői, hogy bíráló szavakat hallassanak. Az elvszerű, megalapozott bírálatokból sokat átvettünk, de azért többet is felhasználhattunk volna. Ezzel kapcsolatban újságírónk tolla alól három eredeti írás is kikerült, így például a Tévészem vonatkozó műsorával kapcsolatban. Nyilvánvaló, hogy ezt a témát még jobban ki lehetett volna használni, például a ljubljanai Delo, vagy a zágrábi Vjesnik idevágó kérdéseivel kapcsolatban, amelyek a maguk módján felemásak voltak, bírálatra szorultak, tekintettel, hogy olyasmire vonatkoztak, ami nálunk komoly eszmei-politikai megmozdulást váltott ki.

A rovat, illetve a megbízott újságíró (Bartuc Gabriella) jóllehet a főszerkesztőtől is külön utasítást kapott, késve reagált az újvidéki Szerb Nemzeti Színház körül zajló további eseményekre, amikor megkezdődött az eset szervezeti-önigazgatási intézése is. Rövidzárlat támadt a művelődési rovat, valamint az újvidéki belpolitikai rovat között is, amikor a megbeszélés hiányában a művelődési rovat munkatársai nem jelentek meg olyan székvárosi üléseken, amelyeken a többi napirendi pont között a Golubnjača problematikája is szerepelt.

Mindenesetre marad a tény és tanulság, hogy ez a frappáns ellenséges-nacionalista megnyilvánulás körültekintőbb, alaposabb hozzáállást követel meg a rovattól, s persze esetenként az egész szerkesztőségtől, mert voltak, maradtak kiaknázható lehetőségek ennek a visszás helyzetnek a további elvi tisztázásra.

Hasonló helyzet adódott az Új Symposion esetében is. A gyorsan összeült szerkesztő bizottsági ülésen született meg a konkrét döntés, hogy reagálni kell az Új Symposion néhány utóbbi számában megjelent káros írásokra. Név szerinti feladatkiosztás is történt. Bálint Sándornak Tolnai Ottó Orfeusz új lantja című versére kellett reagálnia, amelyben a Tito-ellenes költemények bíróságilag is elítélt szerzőjének (Gojko Djogónak) sorsa felett siránkozik, Mák Ferencnek pedig a Symposionban nyomdafestéket látott néhány újbalos, anarcholiberalista írást kellett volna elbírálnia. A Tolnaival kapcsolatos írás kisebb huzavona után megszületett, az Új Symposionról szóló azonban mindmáig nem, a főszerkesztés néhány közbelépése ellenére sem. A történtek nyilván nem megfelelő visszhangot keltettek magán a rovaton is, felvetve az elkötelezett újságírás problémáját, illetve a káros szellemi irányzatokra való elvszerű reagálás kérdését, s még azt is, hogy vannak »engedelmes« meg »tollukat el nem adó« újságírók. A kérdés továbbra is nyitott, mivel az igényelt és szükségelt bíráló írás nem készült el, jóllehet időközben az események haladnak a maguk menetében.

Az eszmei áramlatokhoz való viszanyulás kérdésköréhez tartozik még néhány megnyilvánulás. Ilyen például Dobrica Ćosić könyvének megjelenése, Vuk Drašković Nož (Kés) című regénye, a Golubnjačával való további mesterkedések (Nova Gorica-i díjazása, a Sterija Játékokra való bejelentése, a belgrádi Zenit-kiállítás). Ezzel kapcsolatban a rovat (ideértve persze a Kilátót) többé-kevésbé elfogadhatóan reagált, éspedig különböző módon és mértékben. A Dobrica-könyv esetében az ezzel kapcsolatos reagálások ismertetésére korlátozódott, a Nožról részletes elemzést vett át, a Golubnjača-fejleményeket informatívan követte, ellenben a belgrádi Zenit-kiállításról csak egyszerű, mondhatni pőre informatív írást közölt (Ács J. tollából), amelyből kimaradt annak részletezése, hogy ez a mozgalom milyen nacionalista jelleget öltött.

Mindezek a dolgok nyilván arra utalnak, hogy az eszmei áramlások követésének nemcsak a puszta tényközlésben, az információk jó megválogatásában kell kimerülnie, hanem az elvszerű, elkötelezett újságírói reagálásokban is, akár kisebb jegyzetek erejéig is. Ez persze nagyobb figyelmet, éberséget, körültekintést követel mind a megfelelő területen működő újságírótól, mind pedig a szerkesztőtől is.

Az említett hiányosságok tudatosodásának pozitív következményeként néhány újabb eredmény is elkönyvelhető a szellemi harc frontján. Legelőbb is növekedett az éberség, fokozódott a tettrekészség a rovaton, ugyanakkor szorosabbá vált a kapcsolat a napi szerkesztéssel, operatívával, szerkesztőbizottsággal. Ennek jegyében készült el, illetve került a rovat hasábjaira a nagy visszhangot keltő Bori-írás a nevezetes Illyés-interjúval kapcsolatban.

Továbbá a Kilátó több teret szentel az országban zajló kulturális történéseknek, főleg azoknak, amelyek a szellemi áramlatokhoz és a negatív jelenségek eszmei bírálatához kapcsolódnak. Komoly munka eredménye a Marx-jubileumhoz kötődő írások megszerzése, s nem kevésbé a Hungarológiai Intézet rendezetlen önigazgatási helyzetének tényszerű bemutatása, bírálata.

A további fölzárkózás, elmélyültebb munka érdekében nyilván nagy erőfeszítéseket kell tenni a rovat valamennyi munkatársának és szerkesztőjének, kezdve a rendelkezésre álló információk, újságok, folyóiratok jobb kiaknázásától, a gyors és elvszerű reagálástól a napi, heti munka alaposabb tervezésén át egészen a rovat káderállományának fölfrissítéséig, továbbá eszmei-politikai fölvértezéséig, jobb értesültségéig.

Az eszmei áramlatokra, főleg a pártideológiáktól, az osztályszempontokból, az önigazgatástól, a dolgozóktól idegen jelenségekre való hathatós, és gyors reagálás nyilván megköveteli a külmunkatársak ilyen szempontú közreműködését, hozzáállását. Annál is inkább, mert nem egy esetben tapasztaltuk, hogy visszautasításra talál a káros szellemi irányzatokra való reagálással kapcsolatos kérésünk.

Mindezzel kapcsolatban a rovat leszögezi, hogy az újságírás eszmeileg-politikailag elkötelezett hivatás, s nem engedi meg a tétovázást, a liberális viszonyulást a közösen meghatározott megbízásokhoz. Ezért elítéli Mák Ferenc magatartását, megállapítva, hogy nem tett eleget kijelölt feladatának.

Egyúttal a rovat elfogadta a további munkáját egyengető akciótervét, amely szerves része ennek a rövid elemzésnek.

A művelődési rovat

Újvidék, 1983. III. 21.

 

 

Bori Imre Illyés-cikkének megjelenése

1983. február 20.

A Magyar Szóban megjelent Bori Imre írása Még Illyés Gyulától sem! címmel.