A hvg360 közli Mátraházi Zsuzsa összeállítását közöl Göncz Árpádról.
*
„Zenélt” fejében a szöveg – az író-műfordító Göncz Árpád emlékére
A börtön csinált műfordítót a száz éve született Göncz Árpádból, a Bibó-per életfogytiglanra ítélt másodrendű vádlottjából. Regények sorát, köztük A Gyűrűk Urát írta át angolról magyarra, saját műveit 32 nyelvre fordították le.
„Soha nem tévesztette össze a szeretet hatalmát a hatalom szeretetével” – méltatta a harmadik magyar köztársaság első elnökét mandátuma lejártakor, 2000-ben tartott búcsúztatón Bródy János, az alkalomhoz igazítva saját szövegét az emberi jogok egyetemes nyilatkozatának tiszteletére 1971-ben írt beatoratóriumból.
A hatalom gyakran emberéleteket követelő vagy „csak” megnyomorító természetét saját bőrén tapasztalta meg Göncz Árpád. „A legagyafúrtabb póknak a hálójában is akadhat egy-egy gyönge szál” – később eszébe juthattak Tolkien szavai, pontosabban a sajátjai, hiszen magyarra ő ültette át A Gyűrűk Urát.
Jogászpályáját 1947-ben kellett abbahagynia, amikor a Rákosiékkal ellenszegülő, kisgazdapárti Kovács Bélát – akinek titkára volt – a köztársaság elleni összeesküvéssel vádolták, és a Szovjetunióba hurcolták. Ez után a Talajjavító Intézetben kötött ki és négy évig agrármérnöki tanulmányokat is folytatott, majd segédmunkákat végzett. 1957-ben börtönbe került, és a Bibó-per másodrendű vádlottjaként életfogytiglanra ítélték.
Bizarrul hat, de a börtön tette műfordítóvá. Felesége angol nyelvkönyvet juttatott be hozzá, a kötetben aláhúzott részekkel üzent. Göncz kezdetleges nyelvismeretét ezekkel bővítette a Gyorskocsi utcában. Amikor egyszer megkérdezték tőle „odabent”, tud-e angolul, merészen igennel válaszolt. Grafológiai szakszövegekkel kellett bizonyítania. Megfelelt, és dolgozhatott a börtön fordítóirodáján.
„Ránk, a rendszer úgynevezett ellenségeire bízták a Nyugatról beszerzett különböző kiadványok, angol lapokból vett cikkek lefordítását. Winston Churchill emlékiratait Magyarországon az elsők közt ismertem meg”
– nyilatkozta egyszer és hozzátette: „Még évekkel az után is, hogy 1963-ban amnesztiával szabadultam, tájékozottabb voltam politikai kérdésekben, például a karibi válságot illetően, mint az ötvenes évek fordulóját szabadlábon megélt társaim.” Máskor pedig azt mondta: „Annyi információ jutott a birtokunkba, hogy a fordítóirodán őrt a közelünkbe se engedtek, nehogy megfertőzzük azt az ártatlan lelküket.”
Az első irodalmi fordítása is fogságban készült. John Galsworthy A Forsyte Sagájának Indian summer (Vénasszonyok nyara) című részét ültette át magyarra.
A feleségének szánta a házassági évfordulójukra, „feketén” juttatta ki.
Pár év múlva az Európa Könyvkiadónál ez lett a próbafordítása.
Egyéni amnesztiával 1963-ban szabadult, de még utána, az állami gazdaságban is szemmel tartották. „Mert hátha rábeszélem a teheneket, hogy ne adjanak annyi tejet” – viccelődött később a régi histórián.
A műfordító sokkal veszélytelenebb. Előre ellenőrzött szöveggel dolgozik, otthon ül az írógépe előtt napi tíz órát, hogy megéljen. A régi Magyar Nemzet Műfordítópályák című sorozatának 60. születésnapjára e sorok írójának adott interjúban mesélte, hogy akkor hagyja abba a napi robotot, ha már a feleségétől kell megkérdeznie: „Négy lába van, vízszintes a teteje, és mindenfélét pakolnak rá, hogy hívják.”
Ebben az interjúban E. L. Doctorow Ragtime című regényének fordítása volt a beszélgetés kiindulópontja, melyet mintha a feketék címadó tánczenéjének a kottájára írtak volna; súlyos és súlytalan ütemrészekként váltakoztak benne a fejezetek. Ez akkor is bravúr, ha az eredeti mű szinkópáit adja vissza a műfordító, és akkor is, ha a szöveg az ő fejében kezdett el „zenélni”. Göncz, aki akkor még sohasem járt angol nyelvterületen, így válaszolt:
Hatást fordítok. Én vagyok az olvasó, akire hat a szöveg, és az élményemet adom tovább.
Aldous Huxley A lángész és az istennő című kötetének Szombat délután című elbeszélése volt az első megjelent műfordítása 1964-ben, majd ugyanabban az évben követte J. D. Salinger Teddy című novellája. Mindkettő az Európa Könyvkiadónál jelent meg, ahol akkor Hankiss Elemér volt az angolszász csoport főszerkesztője, és engedélyt kellett kérnie, hogy fordítói munkát adhasson Göncznek, aki így az ezt követő 25 évben szabad foglalkozású értelmiségiként több mint száz angol nyelvű szépirodalmi művet ültetett át magyarra. William Faulkner könyveit szinte kivétel nélkül ő tolmácsolta. Számtalan William Goldingot, Ernest Hemingwayt, John Updike-ot szólaltatott meg. Szintén az ő nyelvi közvetítésével jutott el a hazai közönséghez A. C. Clarke 2001. Űrodisszeiája meg Mary Shelley Frankensteinje.
Utoljára Bajcsy-Zsilinszky Endre 1944-ben Genfben angolul megjelent Erdély múltja és jövője című munkáját fordította le. A magyar könyvszakma régi adósságaként 1990-ben adták ki a szerző Erdély sorsának rendezéséről és a nemzetiségek megbékéléséről szóló helyzetelemzését és tervezetét.
Legtöbben az itthon 1981-ben megjelent A Gyűrűk Ura révén ismerhették meg műfordítói képességeit. Később a film magyar szinkronjában is 60-70 százalékban a könyv szövegét használták fel. A munkát Réz Ádám kezdte el. Tudós nyelvészként Középfölde történetét, grammatikáját vette előre, és kitalálta a mitológia mintegy ötezer tulajdonnevét. A tizedével elkészült, de messzebbre nem juthatott, mert elhunyt. Göncz vonakodva vállalta el a riasztóan hosszú regényt, végül a vajai kastélyba elvonulva négy és fél hónapig napi akár 16 órában csak ezen dolgozott.
„A déli sarokbástyát kaptam, falépcső vezetett fel, a négy lőrés egyikében állt az íróasztal, volt ágy, meg egy óriási kandalló. Egér lakott benne, idővel odaült nézegetni, hogy mit csinálok. Ebédelni lementem a helyi iskolába az elemistákhoz, ők délután jöttek, dörömböltek az ajtón, hogy Árpi bácsi, írógépelünk. Beengedtem őket tíz percre, kalapáltak valamit a masinán, majd elbúcsúztunk egymástól. Ők jelentették a társaságot, a külvilágot.”
Tolkien tagadta, hogy történelmi vonatkozásai lennének a könyvének, de a műfordító még azt is érezte – ahogy maga mondta –, hogy mikor fárad az író, és ilyenkor segített neki. Úgy vélte, ha szándékolatlanul is, de belevitte Tolkien a politikai párhuzamot a művébe. „A kommunizmus és a fasizmus, a német nácizmus fenyegette az életét, tehát a hatalom gyűrűjéért folyó küzdelmet ő belülről látta.” Amikor a hazai cenzúra szembesült azzal, hogy ebben a regényben a piros a rossz és a fehér a jó, a tervezetthez képest tizedére csökkentették az első kiadás példányszámát.
Már gimnazistaként vonzódott az irodalomhoz; az önképzőkör elnöke volt. A hatvanadik érettségi találkozón egykori magyartanáruk felolvasott egy verset, kérdezte, ki írhatta. Korai Áprily-költeményre tippelt, ám kiderült, hogy ő volt a szerző diákkorában.
Mégis 52 évesen vehette kezébe az első és egyetlen kisregényét, a Sarusokat. A műfordítást tekintette a maga íróiskolájának. „Ha az embernek a belső monológtól a szürrealizmusig mindent meg kell tudnia csinálni, akkor előbb-utóbb olyan kifejezőeszköz-készletre tesz szert, amit csak leakaszt a szögről, ha saját mondanivalója van.” Több műve szól a hatalom és az egyén konfliktusáról. "Nem akarom, hogy azt tedd, vagy azt mondd, amit én akarok. Én azt akarom, hogy akard, amit én akarok s hogy akard hinni, amit én hiszek" – követeli a Sarusokban a kínzásokat vezető cölesztinus barát a valdens eretnekek 1401-ben tartott soproni pere előtt Miklós ötvösmestertől, a vádlottak vezetőjétől.
A később színpadi változatban is megjelent művet a szerző más drámáival együtt a világszínpadokon is előadták. A Rácsok című „fekete komédiában” az elnök régi harcostársa, Emanuel inkább marad bezárva, mintsem hogy behódoljon diktátorrá lett egykori barátjának. A Mérleg a hűség színműve az emlékekhez, a hazához, a szerelemhez. Az antik mitológiát használja metaforának a nő-férfi kapcsolatra a Magyar Médeia és a Perszephoné. A Pesszimista komédia dramaturgiai megoldása modern, de az 1950-es évekbeli kényszermunkatábor és a kitelepítés miatti tragédia már nem jönne át. A Találkozások és a Hazaérkezés című kötetek elbeszélései viszont örök érvényű életképek, a Jeanne d’Arc és az őt máglyára küldők találkozása pedig valóságos kísértettörténet.
Felejthetetlen a 60. születésnapján a Ragtime-mal indított interjú hangulata. Az óbudai amfiteátrumra néző dolgozószobát a téli estén megvilágító állólámpa meleg fénye és a börtönviseltségéről a sorok közt üzenő mondat: „Az emberélet útjának felén… néhány évig egy fordítóirodán dolgoztam.” Talán sikerült a családnak átmentenie ezt a lámpát is az említett bérházban a Göncz Árpád születésének 100. évfordulójára megnyíló emlékhelyre is.
Oda költözik vissza az író könyvtára és benne egyik büszkesége: annak a kódexnek a hasonmás kiadása, amely Dominicus Rannusius Crispusnak a XV. és XVI. század fordulóján Ulászló előtt elmondott beszédét tartalmazza. Török kollégájánál, Süleyman Demirelnél 1998-ban tett látogatásakor az volt az első kérése, hogy ezt a Szulejmán által Budán zsákmányolt, a Topkapi szerájban meggyötört állapotba került kötetet magyar szakemberek restaurálhassák. Demirel erre rábólintott.
Saját művei 32 nyelven jelentek meg. Az indonéz, a vietnámi, a hanti mellett akad köztük olyan, amelynél Göncz sem tudta megállapítani, hol szerepel a neve. A New Yorkban 1990-ben kiadott Plays and Other Writings (Színdarabok és más írások) című kötetnek az utószavában Doctorow mint az angol nyelvű irodalom egyik legtehetségesebb magyarországi fordítóját és mint fontos írót méltatja Gönczöt, aki „a múltat használja arra, hogy felvilágosítsa a jelent”.
Doctorow az angolul Man of God címen megjelent Sarusok drámai hatását Shaw, Brecht vagy Miller műveivel rokonította. Az Öregek című elbeszélést pedig olyan szívszorítónak tartotta, amitől „az olvasónak kedve támad fiatalon meghalni”.
Göncz Árpád otthonában (1986). Forrás: MTI / Tóth István Csaba
Göncz Árpád köztársasági elnök és felesége hintaágyban pihennek a Balaton partján (1990. augusztus 10.)
Összetartozók MTI / Kovács Attila
Göncz Árpád (Esterházy-kastély, az Írók Alkotóházának terasza 1975)
Megtartó szavak Fortepan/Hunyady József
Göncz Árpád temetése (2015)
