„Alázatosak, kitartóak vagyunk” – Mihalek Zsuzsa szerint ezért kapnak Oscar-díjat a magyar berendezők

A Hvg360 interjút közöl az Oscar-díjad Mihalek Zsuzsával.

*

„Alázatosak, kitartóak vagyunk” – Mihalek Zsuzsa szerint ezért kapnak Oscar-díjat a magyar berendezők

Nem lehet iskolában megtanulni, nem olyan, mint a lakberendezés. Sokkal összetettebb feladat – mondja Mihalek Zsuzsa, aki a Szegény párák berendezéséért két brit kollégájával Oscar-díjat kapott.

HVG: Meglepte az Oscar-díj? Korábban úgy nyilatkozott, már akkor érezte, hogy itt valami ütős készül, amikor még csak a látványterveket látta.

Mihalek Zsuzsa: A jelölésben biztos voltam, de hogy meg is nyerjük, abban egyáltalán nem. Úgy éreztem, hogy a Barbie fog nyerni, mert az a film nagyon amerikai, nagyon az övék. Nézegettük a különböző online közönségszavazásokat, és a Barbie-nak mindig duplaannyi szavazata volt, mint a Szegény páráknak.

HVG: „Sokan segítik a munkámat, és csupán szerencse kérdése, hogy az én nevemet sorolták fel az Oscar-jelöltek között” – mondta szerényen. Hányan dolgoztak önnel a Szegény párákon?

M. Zs.: A két látványtervező, James Price és Shona Heath, akik átvették az Oscar-díjat, álmodták meg az egészet. Aztán jött az art department csapat, az art directorok, akik mindezt lerajzolták, és a díszletépítészetet irányították. Amikor az építészek, festők végeztek, akkor jöttünk mi, a berendezés. Azok, akikért én feleltem, körülbelül negyvenen voltak, mindannyian magyarok.

HVG: Milyen volt a munkamegosztás önök között a két brit látványtervezővel?

M. Zs.: Shona volt legbátrabb a csapatban, neki eddig főleg színházi és fotós munkái voltak, még nem csinált nagy filmet. Elképesztően friss a látásmódja. Vele ritkán találkoztam, talán kétszer vagy háromszor jött Magyarországra. James viszont végig itt volt, felügyelte a munkákat.

Már az első héten kialakult a bizalom közöttünk, ráéreztem, mit szeretne, és utána annyira megbízott az ízlésemben, hogy hagyott önállóan dolgozni. Megmutattam, milyen bútorokat, függönyöket képzelek el a díszletbe, és szinte minden tetszett neki. Sok külföldivel dolgoztam, általában mindenkivel jó a munkakapcsolatom, de vele különösen jól működött. Végtelenül szerény, humoros ember.

HVG: Miért nem ment el a gálára?

M. Zs.: Vannak, akik szeretik az ilyen eseményeket, irigylem is őket, de én teljesen más vagyok. A csapatunkkal tartottunk itthon egy kis házibulit, elég jól sikerült, sok pálinka fogyott. Együtt ünnepelt az a kis társaság, akik a berendezésen dolgoztak.

HVG: A személyes tárgyait is felhasználta a Szegény párák díszletében. Mennyire jellemző, hogy így is beleteszi magát a filmekbe?

M. Zs.: Mindegyik filmbe bele szoktam tenni magam. Sok tárgyam van, van egy raktáram, de az is előfordul, hogy otthonról, a szobámból viszek valamit a forgatásra, ha úgy érzem, hogy éppen az hiányzik onnan. Nagyon szeretem a tárgyakat, gyűjtöm például a babákat, de csak a csúnyákat.

HVG: A Szegény párák képi világa igazán egyedi. Mi volt a legnagyobb kihívás a látványvilág megteremtésekor?

M. Zs.: Szabad kezet kaptam, nem voltunk behatárolva egy bizonyos korba, szürreális világot lehetett teremteni. Így szinte csak annyi volt a dolgom, hogy szép és különleges bútorokat, tárgyakat tegyek egymás mellé ízlésesen. Volt néhány tárgy, ami meg volt rajzolva, és szigorúan ez alapján kellett legyártatnunk. Itt akadt némi nehézség, komoly üveglámpákat kellett például csináltatnunk, és kitalálni, hogy maradnak fent a plafonon biztonságosan.

HVG: Van kedvenc színhelye a filmben?

M. Zs.: A párizsi bordély zsúfoltságát, erotikus hangulatát éreztem leginkább a magaménak. Nagyon jó volt ezen dolgozni, sokáig válogattam a lámpákat hozzá német, francia, bécsi kellékraktárakból. Szinte minden darab máshonnan jött.

HVG: Mennyi ideje volt minderre?

M. Zs.: Három hónap volt az előkészítés, ennyi idő volt feltérképezni, hogy mit szeretnénk elhozni. Amikor elindul a forgatás, akkor egyik helyszínről megyünk a másikra, és építünk, bontunk, építünk, bontunk. A pánik összerántja az egészet, és valahogy mindig meglesz. Lehet, hogy csak az utolsó pillanatban, de megérkeznek a tárgyak. Ebből a forgató stáb nem érzékel semmit, amikor reggel megérkeznek, minden kész van és tökéletes. Hogy közben mi mennyit stresszeltünk, azt nem tudják.

HVG: Most is nagy nevekkel dolgozik. Milyen kapukat nyithat még meg az Oscar-díj? Van olyan rendező, akivel szívesen dolgozna?

M. Zs.: Nincs ilyen álmom, minden projektet ugyanolyan lelkesen fogadok. Azokat a filmeket szeretem, amelyeknél rövid ideig tart a forgatás, mert így egy évben akár három különböző korba is belehelyezhetem magam.

Amikor erre a filmre felkértek, nem ismertem Jórgosz Lánthimosz nevét, de sorra hívtak fel emberek, hogy hallották, hogy vele fogok dolgozni, és akár ingyen is jönnének segíteni. Ekkor néztem meg a filmjeit, és láttam, micsoda zseni.

Apró részletek

Mihalek Zsuzsa 17 évesen, az Expressz újságban megjelent hirdetésre jelentkezett a filmgyárba berendezőgyakornoknak. Díszlettervezők és dekoratőrök mellett dolgozott, majd 1992-től lett önálló szakember. Sok magyar film viseli a keze nyomát, többek között a Csinibaba, a Szamba, a Made in Hungária, a Werckmeister harmóniák és az Argo. A kétezres évektől egyre több külföldi produkció foglalkoztatta, például az Atomszőke, a Válaszcsapás és a Suszter, szabó, baka, kém. Az Oscar mellett elnyerte a brit filmdíjat, a BAFTA-t is.

HVG: Két éve ugyanebben a kategóriában egy másik magyar berendező, Sipos Zsuzsanna nyert Oscart a Dűnéért. Mit tudnak a magyar berendezők?

M. Zs.: Alázatosak, kitartóak vagyunk, komoly kutatómunkát végzünk, utánanézünk a korszaknak. Sipos Zsuzsi is beleteszi a saját gondolatait, ízlésvilágát a filmbe, nem csak azt csináljuk meg, amit a díszlettervező kér. Ezt nem lehet iskolában megtanulni, nem olyan, mint a lakberendezés. Sokkal összetettebb feladat, ismerni kell a korokat, betartani a szigorú költségvetést, és jól kommunikálni, irányítani az embereket.

Matalin Dóra

(Hvg360, 2024. március 16.)

Mihalek Zsuzsa: „Szabad kezet kaptam.”

IMDb

A Szegény párák című film egyik szobabelsője

Yorgos Lanthimos

A nagy akkupuccs: az EU-s ingyenpénz helyett a drága ázsiai tőke kell a kormánynak

A hvg360 nagyobb elemzést közli Frakas Zoltán elemzését az akkumlátor-gyártás témájában kialakult politikai vitákról.

*

A nagy akkupuccs: az EU-s ingyenpénz helyett a drága ázsiai tőke kell a kormánynak

Teljes fordulat rajzolódik ki az iparpolitikában és a pénzügyekben is. Felsorolni is nehéz annak kockázatait, hogy az országot akkumulátorgyártó nagyhatalommá akarják tenni.

Valaki valamit félreértett, vagy csak viccel? Paks II. honlapján azzal érvelnek a két új atomerőművi blokk mellett, hogy „a hazai áramfogyasztás nagyjából évi 1 százalékkal emelkedik”, Lantos Csaba energetikai miniszter szerint viszont a jelenlegi, évi 44 terawattórás (TWh) villamosenergia-fogyasztás 2030-ra 68 TWh-ra nőhet.

A két prognózis közti különbség közel 16 TWh, ez nagyjából annyi, mint a már működő paksi erőmű éves termelése. Arról, hogy a következő néhány évben ennyivel több áramra lesz szükség, a jelek szerint Paks II. vezérkarát még nem értesítették.

Az utóbbi fél évben csendes puccs történt az iparpolitikában. Szeptember végén megjelent az egykori Innovációs és Technológiai Minisztérium stratégiája arról, hogy Magyarország akkumulátorgyártó nagyhatalom lesz. Az akkori prognózis szerint 2030-ig 87,3 gigawattóra (GWh) kapacitás jöhet létre, elsősorban dél-koreai cégek közreműködésével: az SK Innovation komáromi és iváncsai telephelyein, illetve a Samsung SDI gödi gyárában. Ebben még említés sincs a kínai Contemporary Amperex Technology Co. Limited (CATL) 3000 milliárd forint befektetéssel Debrecenben létesítendő gigagyáráról, amely önmagában 100 GWh kapacitást fog előállítani, jóllehet azt már szeptember 5-én bejelentette Szijjártó Péter miniszter.

A puccs része, hogy a kormányzat átnyúlt Göd és Debrecen önkormányzata fölött, nem avatta be a lakosságot, sőt a kormánypártok az ellenzék által kezdeményezett most hétfői vitanapon sem jelentek meg az Országgyűlésben.

Pedig az akkuprojekt dimenziói egyre tágulnak, a Nemzeti Beruházási Ügynökség összegzése szerint 2030-ra 14,34 milliárd euró működőtőkével 38 projekt keretében 250 gigawattóra akkumulátorcella-kapacitás és húszezer új munkahely jön létre. Annyiban is puccs történt, hogy egy ilyen, országos jelentőségű programról a még mindig hatályos környezetvédelmi törvény szerint átfogó környezeti hatásvizsgálatot kellett volna készíteni, amely az egyes létesítmények jövőbeni hatósági engedélyezésének keretéül szolgál, ám ilyen nem készült, vagy ha mégis, nem publikus.

A környezeti ártalmakkal kapcsolatos aggályokat a gödi és debreceni aktivisták, az iparpolitikaiakat közgazdászok egyre népesebb tábora fogalmazta meg. Az utóbbiak szerint kockázatos, sérülékeny és erős függőséggel jár az a gazdasági szerkezet, amelyben a GDP 30 százalékát a jármű- és a hozzá kapcsolódó akkumulátorgyártás teszi ki.

Kritikus elemei a földterület, az energia, a víz és a munkaerő

– hangsúlyozta Győrffy Dóra egyetemi tanár.

Az akkutermeléshez hatalmas táblákat vonnak ki a mezőgazdasági művelésből, elképesztő a gyártás áram- és vízigénye, és az ambiciózus tervekhez nincs már szabad munkaerő, azt máshonnan fogják elvonni, vagy importálni kell. „Rettenetesen túlméretezett ez a program, a fókuszált fejlesztés stratégiai kockázatot jelent” – mondta Jaksity György, a Concorde Értékpapír Zrt. alapítója az Mfor.hu-nak. „Nem munkahelyeket kellene teremteni, hanem munkaerőt” – ironizált a közgazdász. Márpedig a CATL aligha épít magyar mérnöki tudásra és innovációra, hiszen – amint a minap elfogadott egységes környezethasználati engedélyéből kitetszik – a cellagyártás és a modul-összeszerelés technológiája ilyet nem követel meg, azt a beruházó hozza magával.

Az akkugigászok idecsábításába belejátszik az a szándék, hogy az eurómilliárdokban mérhető ázsiai működőtőke-import (FDI) ellensúlyozza a folyó fizetési mérleg hiányát. „Finanszírozási szerkezetváltás történik” – jelentette be Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter. A beruházások nagyobb része valósul meg ugyanis FDI-ből, mint uniós támogatásokból.

Az idén az előbbi 4 ezermilliárd forintot tesz ki, emellett 2200 milliárd forintnyi (mintegy 5,5 milliárd euró) uniós pénz is várható – Nagy a jövőben évi 10-12-14 milliárd eurós tőkeimportot vár. Ez bődületes ugrás lenne, és az ázsiai beruházók egyre markánsabb közreműködését feltételezi. Tavaly 6,5 milliárd eurónyi FDI érkezett az országba, csaknem a fele Ázsiából. Mindeközben a külkereskedelmi mérleg közel 10 milliárd eurós deficittel zárt. A „finanszírozási szerkezetváltással”, az FDI felfuttatásával a fizetési és a tőkemérleg együttesen jóval tetszetősebb képet mutat, akár többletbe is fordulhat.

Az FDI azonban nem válthat ki uniós forrásokat, mivel nagy része a fejlesztéshez szükséges import; a berendezések természetben érkeznek, nem készpénzben.

Az uniós támogatás viszont vissza nem térítendő ingyenpénz, ennél pedig valamennyi finanszírozási alternatíva drágább.

Az akkuprogram a kiépülés időszakában rontja a külkereskedelmi egyenleget, és a megvalósításához szükséges egyéb beruházások szintén importtal járnak. Ha Győrffy Dóra sejtése is beigazolódik, és a tulajdonosok a profitot kiviszik – fideszes szóval: kitalicskázzák – az országból, akkor még a finanszírozási szerkezetváltástól várt eredmény is megkérdőjeleződhet.

„Az egész John Maynard Keynes klasszikus piramispéldájára emlékeztet. A válságelhárítás fő teoretikusa azt mondta: ha baj van, az állam építsen piramisokat, majd bontsa le azokat, az építéssel és a bontással is teremtsen keresletet” – idézte fel Surányi György. A Magyar Nemzeti Bank korábbi elnöke hozzátette: viszont a jelenlegi gazdasági helyzetre a keynesi recept nem alkalmazható. Nincs felesleges munkaerő, és nem kell keresletet élénkíteni. Infláció van, a jegybank a kereslet szűkítésével foglalatoskodik.

Ilyen helyzetben a beruházások erőltetése elnyújthatja az inflációs periódust.

Gazdaságossági számítások a kormányzati stratégiában fel sem villannak, bár arra azért utal a dokumentum, hogy a gigaberuházások létesítéséhez szükséges közüzemi többletkapacitások szinte sehol nem állnak rendelkezésre. „A megépített, illetve most létesítendő akkumulátorgyárak nagyságrendileg 8,5–9 terrawattóra villamosenergia-kapacitást igényelnek” – utal egy rejtett dimenzióra Holoda Attila, a Mol egykori igazgatója, korábbi energetikai helyettes államtitkár. Vagyis Paks II. kapacitásainak csaknem a felét elvinnék. Ezzel a 12,5 milliárd eurós beruházási költség felét is. Mai árfolyamon 2–2,4 ezermilliárd forintot (mintegy 5 milliárd eurót) azért fektet be a magyar állam, hogy ázsiai cégek akkumulátorokat gyárthassanak Magyarországon. Már ha elkészül a két új reaktor, mert azok 2030-ig aligha adnak áramot. Azok hiányában a globális piacon kell hasonló mennyiségű, drága áramot vásárolni.

„Nagy blamázs lenne, ha három év múlva a CATL nem jutna elég áramhoz” – pendítette meg Nagy Márton is. Fejleszteni kell az átviteli hálózatot is, ennek költségeit Holoda Attila „alsó hangon” 400–600 milliárd forintra tippeli; honlapján a rendszerirányító Mavir a következő négy évben 400 milliárdos korszerűsítést és kapacitásbővítést ígér.

Lantos Csaba bejelentése szerint 2028-ig három új, egyenként 500 megawattos gázerőmű épül. Közpénzt visz el a fejlesztésekhez nyújtandó állami támogatás is. A zöldmezős beruházások eddig nagy átlagban tíz százalék körüli szubvencióban részesültek, ez a teljes akkuprogramra számolva 570 milliárd forintot jelent. A számszerűsíthető tételeken kívül a víz- és szennyvízhálózatok, az utak fejlesztése, új ipari parkok kialakítása követelhet ma nem látható százmilliárdokat.

A költségbecslést nehezíti a gyártáshoz szükséges infrastruktúra körüli ködösítés.

A CATL vízigényéről például a műszaki leírásban először egy napi 42 ezer köbmétert meghaladó adat bukkant fel. Novemberben a Debreceni Vízmű azzal kalkulált, hogy a déli gazdasági övezetben napi 24-25 ezer köbméterre lehet szükség. Debrecen átlagos fogyasztása napi 40 ezer, csúcsfogyasztása 60 ezer köbméter, ez a CATL igényével együtt is kevesebb, mint az elvileg elérhető kapacitás, amely 105 ezer köbméter – vezette le a vízmű. A minap kiadott egységes környezethasználati engedély a CATL csúcsvízigényét napi 6232 köbméterben állapította meg, de ez csak az első, 40 GWh-os ütemre vonatkozik; ebből következtethetően a kiépült gyár termelése napi 15 ezer köbméter ivóvizet igényel. Az engedélyben van egy elnagyolt utalás arra is, hogy „az előremutató fenntartható közműszolgáltatás miatt dolgoznak azon, hogy a Déli Ipari Parkba betelepülő vállalkozások nagy mennyiségű technológiai vízigényét úgynevezett szürkevízzel oldják meg elsődlegesen”.

Az akkuprogram a kapcsolódó közkiadásokkal épp olyan időszakban feszegeti a költségvetés kereteit, amikor középtávon a hiány radikális csökkentése van napirenden. Borítékolható, hogy ez is a gyengébb érdekérvényesítő s eddig is elhanyagolt humán szférától von el forrásokat. A magyar gazdaság energiaimporttól való függőségét pedig nemhogy csökkenti, hanem súlyosbítja. A nagy ázsiai exportőrökkel szemben pedig tovább növeli a kereskedelmi deficitet, márpedig Kínával szemben 6,2 milliárd eurós, Dél-Koreával szemben pedig 3 milliárd eurós hiány jött össze 2021-ben.

Farkas Zoltán

(hvg360, 2023. február 26.)

Borítókép: Az SK Innovation dél-koreai cég épülő akkumulátorgyára Iváncsán / Fotó: Veres Viktor

Fellini hangjátékokat is készített, de ez majdnem feledésbe merült

A hvg360 közli Mátraházi Zsuzsa írását egy Fellini-kötetről.

*

Fellini hangjátékokat is készített, de ez majdnem feledésbe merült

A cenzúra az aktuálpolitikát kiszorította Fellini világháború idején készített hangjátékaiból, de azok így is vallottak a kiszolgáltatottságról és a nyomorúságról. Könyvajánló.

„Az álom a szegények mozija” – áll a címadó történet ajánlásában. És ahogy a szerző későbbi filmjeire, ezekre a korai, húszéves korától, 1940 és 1943 között született hangjátékokra is jellemző az emlékek, remények, vágyálmok keveredése a valósággal és misztikus elemekkel, de ugyanúgy felbukkan bennük a szánalom, a megértés mozzanata és a groteszk humor.
A részint Ruggero Maccari későbbi forgatókönyvíróval együtt jegyzett 12 történet feledésbe merült, csak az 1990-es évek közepén került elő az olasz közszolgálati rádió archívumából.

Születésükkor a hangjátékokat ugyanis élőben közvetítették, és nem rögzítették.

A szövegekből a korabeli szigorú cenzúra miatt hiányzik az aktuálpolitika. De az elvágyódás, a nyomorúság, a kiszolgáltatottság süt az írásokból.
A címadó hangjáték helyszíne különös város „egy rózsaszínű felhő tetején, egészen közel a Holdhoz”. A Földön elalvó emberek oda érkeznek meg esténként, hogy álmot rendeljenek. A csavargó puha ágyat és ínycsiklandó lakomát kíván látni, az öreg tanár gyerek akar lenni, a diákja pedig őt szeretné egzecíroztatni a tanórán.
A téma visszatér A legnagyobb találmányban is, ahol a szegény varietétársulat vándorszínészeinek egyike kap betekintést az álom eredetébe. Csavargók szintén feltűnnek más írásokban, például az Interjú a paddal címűben. Százévnyi élményeiről mesél a köztéri ülőalkalmatosság. Melankolikus szerelmi történettel is szolgál, és beszél arról a férfiról, aki gyerekként még a kalózok kincsének megszerzéséről ábrándozott, de öregkorában már tíz líra is kisegítené a bajból.
A Szerelmes levelek analfabéta párja mindennap postára ad egy borítékot a másiknak, benne egy üres lappal. A menedékház sejtelmesen, A gyufa nevettetően mutatja be a kisstílű csalás magasiskoláját.
A kötet bevezetője szerint a Magyar Rádió is felvett néhányat ezekből a Fellini-hangjátékokból. Remélhetőleg ezek nem lappanganak olyan hosszan, mint az eredeti kéziratok.

Mátraházi Zsuzsa

(hvg360, 2022. április 19.)

„Zenélt” fejében a szöveg – az író-műfordító Göncz Árpád emlékére

A hvg360 közli Mátraházi Zsuzsa összeállítását közöl Göncz Árpádról.

*

„Zenélt” fejében a szöveg – az író-műfordító Göncz Árpád emlékére

A börtön csinált műfordítót a száz éve született Göncz Árpádból, a Bibó-per életfogytiglanra ítélt másodrendű vádlottjából. Regények sorát, köztük A Gyűrűk Urát írta át angolról magyarra, saját műveit 32 nyelvre fordították le.

„Soha nem tévesztette össze a szeretet hatalmát a hatalom szeretetével” – méltatta a harmadik magyar köztársaság első elnökét mandátuma lejártakor, 2000-ben tartott búcsúztatón Bródy János, az alkalomhoz igazítva saját szövegét az emberi jogok egyetemes nyilatkozatának tiszteletére 1971-ben írt beatoratóriumból.
A hatalom gyakran emberéleteket követelő vagy „csak” megnyomorító természetét saját bőrén tapasztalta meg Göncz Árpád. „A legagyafúrtabb póknak a hálójában is akadhat egy-egy gyönge szál” – később eszébe juthattak Tolkien szavai, pontosabban a sajátjai, hiszen magyarra ő ültette át A Gyűrűk Urát.
Jogászpályáját 1947-ben kellett abbahagynia, amikor a Rákosiékkal ellenszegülő, kisgazdapárti Kovács Bélát – akinek titkára volt – a köztársaság elleni összeesküvéssel vádolták, és a Szovjetunióba hurcolták. Ez után a Talajjavító Intézetben kötött ki és négy évig agrármérnöki tanulmányokat is folytatott, majd segédmunkákat végzett. 1957-ben börtönbe került, és a Bibó-per másodrendű vádlottjaként életfogytiglanra ítél­ték.
Bizarrul hat, de a börtön tette műfordítóvá. Felesége angol nyelvkönyvet juttatott be hozzá, a kötetben aláhúzott részekkel üzent. Göncz kezdetleges nyelvismeretét ezekkel bővítette a Gyorskocsi utcában. Amikor egyszer megkérdezték tőle „odabent”, tud-e angolul, merészen igennel válaszolt. Grafológiai szakszövegekkel kellett bizonyítania. Megfelelt, és dolgozhatott a börtön fordítóirodáján.

„Ránk, a rendszer úgynevezett ellenségeire bízták a Nyugatról beszerzett különböző kiadványok, angol lapokból vett cikkek lefordítását. Winston Churchill emlékiratait Magyarországon az elsők közt ismertem meg”

– nyilatkozta egyszer és hozzátette: „Még évekkel az után is, hogy 1963-ban amnesztiával szabadultam, tájékozottabb voltam politikai kérdésekben, például a karibi válságot illetően, mint az ötvenes évek fordulóját szabadlábon megélt társaim.” Máskor pedig azt mondta: „Annyi információ jutott a birtokunkba, hogy a fordítóirodán őrt a közelünkbe se engedtek, nehogy megfertőzzük azt az ártatlan lelküket.”
Az első irodalmi fordítása is fogságban készült. John Galsworthy A Forsyte Sagájának Indian summer (Vénasszonyok nyara) című részét ültette át magyarra.

A feleségének szánta a házassági évfordulójukra, „feketén” juttatta ki.

Pár év múlva az Európa Könyvkiadónál ez lett a próbafordítása.
Egyéni amnesztiával 1963-ban szabadult, de még utána, az állami gazdaságban is szemmel tartották. „Mert hátha rábeszélem a teheneket, hogy ne adjanak annyi tejet” – viccelődött később a régi histórián.
A műfordító sokkal veszélytelenebb. Előre ellenőrzött szöveggel dolgozik, otthon ül az írógépe előtt napi tíz órát, hogy megéljen. A régi Magyar Nemzet Műfordítópályák című sorozatának 60. születésnapjára e sorok írójának adott interjúban mesélte, hogy akkor hagyja abba a napi robotot, ha már a feleségétől kell megkérdeznie: „Négy lába van, vízszintes a teteje, és mindenfélét pakolnak rá, hogy hívják.”
Ebben az interjúban E. L. Doctorow Ragtime című regényének fordítása volt a beszélgetés kiindulópontja, melyet mintha a feketék címadó tánczenéjének a kottájára írtak volna; súlyos és súlytalan ütemrészekként váltakoztak benne a fejezetek. Ez akkor is bravúr, ha az eredeti mű szinkópáit adja vissza a műfordító, és akkor is, ha a szöveg az ő fejében kezdett el „zenélni”. Göncz, aki akkor még sohasem járt angol nyelvterületen, így válaszolt:

Hatást fordítok. Én vagyok az olvasó, akire hat a szöveg, és az élményemet adom tovább.

Aldous Huxley A lángész és az istennő című kötetének Szombat délután című elbeszélése volt az első megjelent műfordítása 1964-ben, majd ugyanabban az évben követte J. D. Salinger Teddy című novellája. Mindkettő az Európa Könyvkiadónál jelent meg, ahol akkor Hankiss Elemér volt az angolszász csoport főszerkesztője, és engedélyt kellett kérnie, hogy fordítói munkát adhasson Göncznek, aki így az ezt követő 25 évben szabad foglalkozású értelmiségiként több mint száz angol nyelvű szépirodalmi művet ültetett át magyarra. William Faulkner könyveit szinte kivétel nélkül ő tolmácsolta. Számtalan William Goldingot, Ernest Hemingwayt, John Updike-ot szólaltatott meg. Szintén az ő nyelvi közvetítésével jutott el a hazai közönséghez A. C. Clarke 2001. Űrodisszeiája meg Mary Shelley Frankensteinje.
Utoljára Bajcsy-Zsilinszky Endre 1944-ben Genfben angolul megjelent Erdély múltja és jövője című munkáját fordította le. A magyar könyvszakma régi adósságaként 1990-ben adták ki a szerző Erdély sorsának rendezéséről és a nemzetiségek megbékéléséről szóló helyzetelemzését és tervezetét.
Legtöbben az itthon 1981-ben megjelent A Gyűrűk Ura révén ismerhették meg műfordítói képességeit. Később a film magyar szinkronjában is 60-70 százalékban a könyv szövegét használták fel. A munkát Réz Ádám kezdte el. Tudós nyelvészként Középfölde történetét, grammatikáját vette előre, és kitalálta a mitológia mintegy ötezer tulajdonnevét. A tizedével elkészült, de messzebbre nem juthatott, mert elhunyt. Göncz vonakodva vállalta el a riasztóan hosszú regényt, végül a vajai kastélyba elvonulva négy és fél hónapig napi akár 16 órában csak ezen dolgozott.
„A déli sarokbástyát kaptam, falépcső vezetett fel, a négy lőrés egyikében állt az íróasztal, volt ágy, meg egy óriási kandalló. Egér lakott benne, idővel odaült nézegetni, hogy mit csinálok. Ebédelni lementem a helyi iskolába az elemistákhoz, ők délután jöttek, dörömböltek az ajtón, hogy Árpi bácsi, írógépelünk. Beengedtem őket tíz percre, kalapáltak valamit a masinán, majd elbúcsúztunk egymástól. Ők jelentették a társaságot, a külvilágot.”
Tolkien tagadta, hogy történelmi vonatkozásai lennének a könyvének, de a műfordító még azt is érezte – ahogy maga mondta –, hogy mikor fárad az író, és ilyenkor segített neki. Úgy vélte, ha szándékolatlanul is, de belevitte Tolkien a politikai párhuzamot a művébe. „A kommunizmus és a fasizmus, a német nácizmus fenyegette az életét, tehát a hatalom gyűrűjéért folyó küzdelmet ő belülről látta.” Amikor a hazai cenzúra szembesült azzal, hogy ebben a regényben a piros a rossz és a fehér a jó, a tervezetthez képest tizedére csökkentették az első kiadás példányszámát.
Már gimnazistaként vonzódott az irodalomhoz; az önképzőkör elnöke volt. A hatvanadik érettségi találkozón egykori magyartanáruk felolvasott egy verset, kérdezte, ki írhatta. Korai Áprily-költeményre tippelt, ám kiderült, hogy ő volt a szerző diákkorában.
Mégis 52 évesen vehette kezébe az első és egyetlen kisregényét, a Sarusokat. A műfordítást tekintette a maga íróiskolájának. „Ha az embernek a belső monológtól a szürrealizmusig mindent meg kell tudnia csinálni, akkor előbb-utóbb olyan kifejezőeszköz-készletre tesz szert, amit csak leakaszt a szögről, ha saját mondanivalója van.” Több műve szól a hatalom és az egyén konfliktusáról. "Nem akarom, hogy azt tedd, vagy azt mondd, amit én akarok. Én azt akarom, hogy akard, amit én akarok s hogy akard hinni, amit én hiszek" – követeli a Sarusokban a kínzásokat vezető cölesztinus barát a valdens eretnekek 1401-ben tartott soproni pere előtt Miklós ötvösmestertől, a vádlottak vezetőjétől.
A később színpadi változatban is megjelent művet a szerző más drámáival együtt a világszínpadokon is előadták. A Rácsok című „fekete komédiában” az elnök régi harcostársa, Emanuel inkább marad bezárva, mintsem hogy behódoljon diktátorrá lett egykori barátjának. A Mérleg a hűség színműve az emlékekhez, a hazához, a szerelemhez. Az antik mitológiát használja metaforának a nő-férfi kapcsolatra a Magyar Médeia és a Perszephoné. A Pesszimista komédia dramaturgiai megoldása modern, de az 1950-es évekbeli kényszermunkatábor és a kitelepítés miatti tragédia már nem jönne át. A Találkozások és a Hazaérkezés című kötetek elbeszélései viszont örök érvényű életképek, a Jeanne d’Arc és az őt máglyára küldők találkozása pedig valóságos kísértettörténet.
Felejthetetlen a 60. születésnapján a Ragtime-mal indított interjú hangulata. Az óbudai amfiteátrumra néző dolgozószobát a téli estén megvilágító állólámpa meleg fénye és a börtönviseltségéről a sorok közt üzenő mondat: „Az emberélet útjának felén… néhány évig egy fordítóirodán dolgoztam.” Talán sikerült a családnak átmentenie ezt a lámpát is az említett bérházban a Göncz Árpád születésének 100. évfordulójára megnyíló emlékhelyre is.
Oda költözik vissza az író könyvtára és benne egyik büszkesége: annak a kódexnek a hasonmás kiadása, amely Dominicus Rannusius Crispusnak a XV. és XVI. század fordulóján Ulászló előtt elmondott beszédét tartalmazza. Török kollégájánál, Süleyman Demirelnél 1998-ban tett látogatásakor az volt az első kérése, hogy ezt a Szulejmán által Budán zsákmányolt, a Topkapi szerájban meggyötört állapotba került kötetet magyar szakemberek restaurálhassák. Demirel erre rábólintott.
Saját művei 32 nyelven jelentek meg. Az indonéz, a vietnámi, a hanti mellett akad köztük olyan, amelynél Göncz sem tudta megállapítani, hol szerepel a neve. A New Yorkban 1990-ben kiadott Plays and Other Writings (Színdarabok és más írások) című kötetnek az utószavában Doctorow mint az angol nyelvű irodalom egyik legtehetségesebb magyarországi fordítóját és mint fontos írót méltatja Gönczöt, aki „a múltat használja arra, hogy felvilágosítsa a jelent”.
Doctorow az angolul Man of God címen megjelent Sarusok drámai hatását Shaw, Brecht vagy Miller műveivel rokonította. Az Öregek című elbeszélést pedig olyan szívszorítónak tartotta, amitől „az olvasónak kedve támad fiatalon meghalni”.

Mátraházi Zsuzsa

(hvg360, 2022. február 10.)

Göncz Árpád otthonában (1986). Forrás: MTI / Tóth István Csaba

Göncz Árpád köztársasági elnök és felesége hintaágyban pihennek a Balaton partján (1990. augusztus 10.)  
Összetartozók MTI / Kovács Attila

Göncz Árpád (Esterházy-kastély, az Írók Alkotóházának terasza 1975)
Megtartó szavak Fortepan/Hunyady József

A vajai Vay-kastély 

A hely szelleme Wikimedia Commons Készítette: Thaler - A feltöltő saját munkája, CC BY-SA 3.0

Göncz Árpád a Hajnóczy József (Bors) utca 3. kapujában 1937-ben 

Korai indulás Fortepan / Magyar Bálint

Göncz Árpád temetése (2015) 

Mindenki eljött hvg.hu