„Alázatosak, kitartóak vagyunk” – Mihalek Zsuzsa szerint ezért kapnak Oscar-díjat a magyar berendezők

A Hvg360 interjút közöl az Oscar-díjad Mihalek Zsuzsával.

*

„Alázatosak, kitartóak vagyunk” – Mihalek Zsuzsa szerint ezért kapnak Oscar-díjat a magyar berendezők

Nem lehet iskolában megtanulni, nem olyan, mint a lakberendezés. Sokkal összetettebb feladat – mondja Mihalek Zsuzsa, aki a Szegény párák berendezéséért két brit kollégájával Oscar-díjat kapott.

HVG: Meglepte az Oscar-díj? Korábban úgy nyilatkozott, már akkor érezte, hogy itt valami ütős készül, amikor még csak a látványterveket látta.

Mihalek Zsuzsa: A jelölésben biztos voltam, de hogy meg is nyerjük, abban egyáltalán nem. Úgy éreztem, hogy a Barbie fog nyerni, mert az a film nagyon amerikai, nagyon az övék. Nézegettük a különböző online közönségszavazásokat, és a Barbie-nak mindig duplaannyi szavazata volt, mint a Szegény páráknak.

HVG: „Sokan segítik a munkámat, és csupán szerencse kérdése, hogy az én nevemet sorolták fel az Oscar-jelöltek között” – mondta szerényen. Hányan dolgoztak önnel a Szegény párákon?

M. Zs.: A két látványtervező, James Price és Shona Heath, akik átvették az Oscar-díjat, álmodták meg az egészet. Aztán jött az art department csapat, az art directorok, akik mindezt lerajzolták, és a díszletépítészetet irányították. Amikor az építészek, festők végeztek, akkor jöttünk mi, a berendezés. Azok, akikért én feleltem, körülbelül negyvenen voltak, mindannyian magyarok.

HVG: Milyen volt a munkamegosztás önök között a két brit látványtervezővel?

M. Zs.: Shona volt legbátrabb a csapatban, neki eddig főleg színházi és fotós munkái voltak, még nem csinált nagy filmet. Elképesztően friss a látásmódja. Vele ritkán találkoztam, talán kétszer vagy háromszor jött Magyarországra. James viszont végig itt volt, felügyelte a munkákat.

Már az első héten kialakult a bizalom közöttünk, ráéreztem, mit szeretne, és utána annyira megbízott az ízlésemben, hogy hagyott önállóan dolgozni. Megmutattam, milyen bútorokat, függönyöket képzelek el a díszletbe, és szinte minden tetszett neki. Sok külföldivel dolgoztam, általában mindenkivel jó a munkakapcsolatom, de vele különösen jól működött. Végtelenül szerény, humoros ember.

HVG: Miért nem ment el a gálára?

M. Zs.: Vannak, akik szeretik az ilyen eseményeket, irigylem is őket, de én teljesen más vagyok. A csapatunkkal tartottunk itthon egy kis házibulit, elég jól sikerült, sok pálinka fogyott. Együtt ünnepelt az a kis társaság, akik a berendezésen dolgoztak.

HVG: A személyes tárgyait is felhasználta a Szegény párák díszletében. Mennyire jellemző, hogy így is beleteszi magát a filmekbe?

M. Zs.: Mindegyik filmbe bele szoktam tenni magam. Sok tárgyam van, van egy raktáram, de az is előfordul, hogy otthonról, a szobámból viszek valamit a forgatásra, ha úgy érzem, hogy éppen az hiányzik onnan. Nagyon szeretem a tárgyakat, gyűjtöm például a babákat, de csak a csúnyákat.

HVG: A Szegény párák képi világa igazán egyedi. Mi volt a legnagyobb kihívás a látványvilág megteremtésekor?

M. Zs.: Szabad kezet kaptam, nem voltunk behatárolva egy bizonyos korba, szürreális világot lehetett teremteni. Így szinte csak annyi volt a dolgom, hogy szép és különleges bútorokat, tárgyakat tegyek egymás mellé ízlésesen. Volt néhány tárgy, ami meg volt rajzolva, és szigorúan ez alapján kellett legyártatnunk. Itt akadt némi nehézség, komoly üveglámpákat kellett például csináltatnunk, és kitalálni, hogy maradnak fent a plafonon biztonságosan.

HVG: Van kedvenc színhelye a filmben?

M. Zs.: A párizsi bordély zsúfoltságát, erotikus hangulatát éreztem leginkább a magaménak. Nagyon jó volt ezen dolgozni, sokáig válogattam a lámpákat hozzá német, francia, bécsi kellékraktárakból. Szinte minden darab máshonnan jött.

HVG: Mennyi ideje volt minderre?

M. Zs.: Három hónap volt az előkészítés, ennyi idő volt feltérképezni, hogy mit szeretnénk elhozni. Amikor elindul a forgatás, akkor egyik helyszínről megyünk a másikra, és építünk, bontunk, építünk, bontunk. A pánik összerántja az egészet, és valahogy mindig meglesz. Lehet, hogy csak az utolsó pillanatban, de megérkeznek a tárgyak. Ebből a forgató stáb nem érzékel semmit, amikor reggel megérkeznek, minden kész van és tökéletes. Hogy közben mi mennyit stresszeltünk, azt nem tudják.

HVG: Most is nagy nevekkel dolgozik. Milyen kapukat nyithat még meg az Oscar-díj? Van olyan rendező, akivel szívesen dolgozna?

M. Zs.: Nincs ilyen álmom, minden projektet ugyanolyan lelkesen fogadok. Azokat a filmeket szeretem, amelyeknél rövid ideig tart a forgatás, mert így egy évben akár három különböző korba is belehelyezhetem magam.

Amikor erre a filmre felkértek, nem ismertem Jórgosz Lánthimosz nevét, de sorra hívtak fel emberek, hogy hallották, hogy vele fogok dolgozni, és akár ingyen is jönnének segíteni. Ekkor néztem meg a filmjeit, és láttam, micsoda zseni.

Apró részletek

Mihalek Zsuzsa 17 évesen, az Expressz újságban megjelent hirdetésre jelentkezett a filmgyárba berendezőgyakornoknak. Díszlettervezők és dekoratőrök mellett dolgozott, majd 1992-től lett önálló szakember. Sok magyar film viseli a keze nyomát, többek között a Csinibaba, a Szamba, a Made in Hungária, a Werckmeister harmóniák és az Argo. A kétezres évektől egyre több külföldi produkció foglalkoztatta, például az Atomszőke, a Válaszcsapás és a Suszter, szabó, baka, kém. Az Oscar mellett elnyerte a brit filmdíjat, a BAFTA-t is.

HVG: Két éve ugyanebben a kategóriában egy másik magyar berendező, Sipos Zsuzsanna nyert Oscart a Dűnéért. Mit tudnak a magyar berendezők?

M. Zs.: Alázatosak, kitartóak vagyunk, komoly kutatómunkát végzünk, utánanézünk a korszaknak. Sipos Zsuzsi is beleteszi a saját gondolatait, ízlésvilágát a filmbe, nem csak azt csináljuk meg, amit a díszlettervező kér. Ezt nem lehet iskolában megtanulni, nem olyan, mint a lakberendezés. Sokkal összetettebb feladat, ismerni kell a korokat, betartani a szigorú költségvetést, és jól kommunikálni, irányítani az embereket.

Matalin Dóra

(Hvg360, 2024. március 16.)

Mihalek Zsuzsa: „Szabad kezet kaptam.”

IMDb

A Szegény párák című film egyik szobabelsője

Yorgos Lanthimos