2008. május 25., vasárnap

Brecht - The Hardcore Machine a budapesti Szkénében

Budapesten, a SZKÉNÉBEN (Műegyetem rakpart 3.) vendégszerepel a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház társulata a Brecht - The Hardcore Machine című előadásával – retropolitikai revü, a fizikum színháza Bertolt Brecht buckowi elégiái alapján.
Szereplők: Béres Márta, Erdély Andrea, Mikes Imre Elek, Mészáros Árpád
Mozgás: Varga Heni
Zene: Mezei Szilárd
Díszlet és jelmez: Varga Tünde
Műszaki munkatárs: Úri Attila
Rendező: Urbán András
Az előadás a Bipolar - Német-magyar kulturális projektek kereteiben valósult meg.
Koprodukciós partnerek: ACUDtheater, MASZK Egyesület, Kosztolányi Dezső Színház.

„Kiváló színészi munka, az egész stáb együttlélegzése, a folyamatos összpontosítás, a folyton-jelenlét rendkívüli feladat, aminek megvalósításával a mondanivaló hitelessé érik, az egész produkció lázálommá, katarktikus élménnyé lesz.” (Török Arnold)

„Minimális a díszlet, nem is kell. Az ember teste egyben a díszlet is (...) De mit kezdhet az ember ezzel a felülettel, ha meg van kötve a lélek, és csak rángatódzik. (...) Mit történik, akkor ha a lélek mást akar, mint amit muszáj?” (Sirbik Attila)

„Magával ragadó a rendezés ötletgazdagsága és formai feszessége. (...) A magyar színészek egy fajta történelmi eredetiséget visznek a diskurzusba.” (Tom Mustroph)

„Erőszak, megtörés, megalázás, megszégyenítés, megtörés és megtöretés, a szép és a szörnyű, az ártatlan és a pusztító, a finom és a durva állandó, meg- és kifejthetetlen, és főleg kiszámíthatatlan bekövetkezésű és intenzitású transzparenciája. Remekek a színészek, valamennyien urai a testüknek, melyek gazdag színházi hangszerekként működnek (...) Minden a színpadon, ami eddig jellemezte Urbán András munkásságát, nem változott sem a töménység, sem az intenzitás, sem a mélység. Valami mégis. Emészthetőbb, ehetőbb, nézhetőbb (jaj, félek kimondani, szórakoztatóbb) előadás ez a mostani az eddigiek nagy átlagánál, anélkül, hogy ez bármilyen kompromisszumra vagy megalkuvásra kényszerítette volna a rendező-színházigazgatót.” (Hontalan Iván)