Budapesten, a SZKÉNÉBEN (Műegyetem rakpart 3.)
vendégszerepel a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház társulata a Brecht - The
Hardcore Machine című előadásával – retropolitikai revü, a fizikum színháza
Bertolt Brecht buckowi elégiái alapján.
Szereplők: Béres Márta, Erdély Andrea, Mikes Imre Elek,
Mészáros Árpád
Mozgás: Varga Heni
Zene: Mezei Szilárd
Díszlet és jelmez: Varga Tünde
Műszaki munkatárs: Úri Attila
Rendező: Urbán András
Az előadás a Bipolar - Német-magyar kulturális projektek
kereteiben valósult meg.
Koprodukciós partnerek: ACUDtheater, MASZK Egyesület,
Kosztolányi Dezső Színház.
„Kiváló színészi munka, az egész stáb együttlélegzése, a
folyamatos összpontosítás, a folyton-jelenlét rendkívüli feladat, aminek
megvalósításával a mondanivaló hitelessé érik, az egész produkció lázálommá,
katarktikus élménnyé lesz.” (Török Arnold)
„Minimális a díszlet, nem is kell. Az ember teste egyben a
díszlet is (...) De mit kezdhet az ember ezzel a felülettel, ha meg van kötve a
lélek, és csak rángatódzik. (...) Mit történik, akkor ha a lélek mást akar,
mint amit muszáj?” (Sirbik Attila)
„Magával ragadó a rendezés ötletgazdagsága és formai
feszessége. (...) A magyar színészek egy fajta történelmi eredetiséget visznek
a diskurzusba.” (Tom Mustroph)
„Erőszak, megtörés, megalázás, megszégyenítés, megtörés és
megtöretés, a szép és a szörnyű, az ártatlan és a pusztító, a finom és a durva
állandó, meg- és kifejthetetlen, és főleg kiszámíthatatlan bekövetkezésű és
intenzitású transzparenciája. Remekek a színészek, valamennyien urai a
testüknek, melyek gazdag színházi hangszerekként működnek (...) Minden a
színpadon, ami eddig jellemezte Urbán András munkásságát, nem változott sem a
töménység, sem az intenzitás, sem a mélység. Valami mégis. Emészthetőbb,
ehetőbb, nézhetőbb (jaj, félek kimondani, szórakoztatóbb) előadás ez a mostani
az eddigiek nagy átlagánál, anélkül, hogy ez bármilyen kompromisszumra vagy
megalkuvásra kényszerítette volna a rendező-színházigazgatót.” (Hontalan Iván)
