*
A nagy akkupuccs: az EU-s ingyenpénz helyett a drága ázsiai tőke kell a kormánynak
Teljes fordulat rajzolódik ki az iparpolitikában és a pénzügyekben is. Felsorolni is nehéz annak kockázatait, hogy az országot akkumulátorgyártó nagyhatalommá akarják tenni.
Valaki valamit félreértett, vagy csak viccel? Paks II. honlapján azzal érvelnek a két új atomerőművi blokk mellett, hogy „a hazai áramfogyasztás nagyjából évi 1 százalékkal emelkedik”, Lantos Csaba energetikai miniszter szerint viszont a jelenlegi, évi 44 terawattórás (TWh) villamosenergia-fogyasztás 2030-ra 68 TWh-ra nőhet.
A két prognózis közti különbség közel 16 TWh, ez nagyjából annyi, mint a már működő paksi erőmű éves termelése. Arról, hogy a következő néhány évben ennyivel több áramra lesz szükség, a jelek szerint Paks II. vezérkarát még nem értesítették.
Az utóbbi fél évben csendes puccs történt az iparpolitikában. Szeptember végén megjelent az egykori Innovációs és Technológiai Minisztérium stratégiája arról, hogy Magyarország akkumulátorgyártó nagyhatalom lesz. Az akkori prognózis szerint 2030-ig 87,3 gigawattóra (GWh) kapacitás jöhet létre, elsősorban dél-koreai cégek közreműködésével: az SK Innovation komáromi és iváncsai telephelyein, illetve a Samsung SDI gödi gyárában. Ebben még említés sincs a kínai Contemporary Amperex Technology Co. Limited (CATL) 3000 milliárd forint befektetéssel Debrecenben létesítendő gigagyáráról, amely önmagában 100 GWh kapacitást fog előállítani, jóllehet azt már szeptember 5-én bejelentette Szijjártó Péter miniszter.
A puccs része, hogy a kormányzat átnyúlt Göd és Debrecen önkormányzata fölött, nem avatta be a lakosságot, sőt a kormánypártok az ellenzék által kezdeményezett most hétfői vitanapon sem jelentek meg az Országgyűlésben.
Pedig az akkuprojekt dimenziói egyre tágulnak, a Nemzeti Beruházási Ügynökség összegzése szerint 2030-ra 14,34 milliárd euró működőtőkével 38 projekt keretében 250 gigawattóra akkumulátorcella-kapacitás és húszezer új munkahely jön létre. Annyiban is puccs történt, hogy egy ilyen, országos jelentőségű programról a még mindig hatályos környezetvédelmi törvény szerint átfogó környezeti hatásvizsgálatot kellett volna készíteni, amely az egyes létesítmények jövőbeni hatósági engedélyezésének keretéül szolgál, ám ilyen nem készült, vagy ha mégis, nem publikus.
A környezeti ártalmakkal kapcsolatos aggályokat a gödi és debreceni aktivisták, az iparpolitikaiakat közgazdászok egyre népesebb tábora fogalmazta meg. Az utóbbiak szerint kockázatos, sérülékeny és erős függőséggel jár az a gazdasági szerkezet, amelyben a GDP 30 százalékát a jármű- és a hozzá kapcsolódó akkumulátorgyártás teszi ki.
Kritikus elemei a földterület, az energia, a víz és a munkaerő
– hangsúlyozta Győrffy Dóra egyetemi tanár.
Az akkutermeléshez hatalmas táblákat vonnak ki a mezőgazdasági művelésből, elképesztő a gyártás áram- és vízigénye, és az ambiciózus tervekhez nincs már szabad munkaerő, azt máshonnan fogják elvonni, vagy importálni kell. „Rettenetesen túlméretezett ez a program, a fókuszált fejlesztés stratégiai kockázatot jelent” – mondta Jaksity György, a Concorde Értékpapír Zrt. alapítója az Mfor.hu-nak. „Nem munkahelyeket kellene teremteni, hanem munkaerőt” – ironizált a közgazdász. Márpedig a CATL aligha épít magyar mérnöki tudásra és innovációra, hiszen – amint a minap elfogadott egységes környezethasználati engedélyéből kitetszik – a cellagyártás és a modul-összeszerelés technológiája ilyet nem követel meg, azt a beruházó hozza magával.
Az akkugigászok idecsábításába belejátszik az a szándék, hogy az eurómilliárdokban mérhető ázsiai működőtőke-import (FDI) ellensúlyozza a folyó fizetési mérleg hiányát. „Finanszírozási szerkezetváltás történik” – jelentette be Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter. A beruházások nagyobb része valósul meg ugyanis FDI-ből, mint uniós támogatásokból.
Az idén az előbbi 4 ezermilliárd forintot tesz ki, emellett 2200 milliárd forintnyi (mintegy 5,5 milliárd euró) uniós pénz is várható – Nagy a jövőben évi 10-12-14 milliárd eurós tőkeimportot vár. Ez bődületes ugrás lenne, és az ázsiai beruházók egyre markánsabb közreműködését feltételezi. Tavaly 6,5 milliárd eurónyi FDI érkezett az országba, csaknem a fele Ázsiából. Mindeközben a külkereskedelmi mérleg közel 10 milliárd eurós deficittel zárt. A „finanszírozási szerkezetváltással”, az FDI felfuttatásával a fizetési és a tőkemérleg együttesen jóval tetszetősebb képet mutat, akár többletbe is fordulhat.
Az FDI azonban nem válthat ki uniós forrásokat, mivel nagy része a fejlesztéshez szükséges import; a berendezések természetben érkeznek, nem készpénzben.
Az uniós támogatás viszont vissza nem térítendő ingyenpénz, ennél pedig valamennyi finanszírozási alternatíva drágább.
Az akkuprogram a kiépülés időszakában rontja a külkereskedelmi egyenleget, és a megvalósításához szükséges egyéb beruházások szintén importtal járnak. Ha Győrffy Dóra sejtése is beigazolódik, és a tulajdonosok a profitot kiviszik – fideszes szóval: kitalicskázzák – az országból, akkor még a finanszírozási szerkezetváltástól várt eredmény is megkérdőjeleződhet.
„Az egész John Maynard Keynes klasszikus piramispéldájára emlékeztet. A válságelhárítás fő teoretikusa azt mondta: ha baj van, az állam építsen piramisokat, majd bontsa le azokat, az építéssel és a bontással is teremtsen keresletet” – idézte fel Surányi György. A Magyar Nemzeti Bank korábbi elnöke hozzátette: viszont a jelenlegi gazdasági helyzetre a keynesi recept nem alkalmazható. Nincs felesleges munkaerő, és nem kell keresletet élénkíteni. Infláció van, a jegybank a kereslet szűkítésével foglalatoskodik.
Ilyen helyzetben a beruházások erőltetése elnyújthatja az inflációs periódust.
Gazdaságossági számítások a kormányzati stratégiában fel sem villannak, bár arra azért utal a dokumentum, hogy a gigaberuházások létesítéséhez szükséges közüzemi többletkapacitások szinte sehol nem állnak rendelkezésre. „A megépített, illetve most létesítendő akkumulátorgyárak nagyságrendileg 8,5–9 terrawattóra villamosenergia-kapacitást igényelnek” – utal egy rejtett dimenzióra Holoda Attila, a Mol egykori igazgatója, korábbi energetikai helyettes államtitkár. Vagyis Paks II. kapacitásainak csaknem a felét elvinnék. Ezzel a 12,5 milliárd eurós beruházási költség felét is. Mai árfolyamon 2–2,4 ezermilliárd forintot (mintegy 5 milliárd eurót) azért fektet be a magyar állam, hogy ázsiai cégek akkumulátorokat gyárthassanak Magyarországon. Már ha elkészül a két új reaktor, mert azok 2030-ig aligha adnak áramot. Azok hiányában a globális piacon kell hasonló mennyiségű, drága áramot vásárolni.
„Nagy blamázs lenne, ha három év múlva a CATL nem jutna elég áramhoz” – pendítette meg Nagy Márton is. Fejleszteni kell az átviteli hálózatot is, ennek költségeit Holoda Attila „alsó hangon” 400–600 milliárd forintra tippeli; honlapján a rendszerirányító Mavir a következő négy évben 400 milliárdos korszerűsítést és kapacitásbővítést ígér.
Lantos Csaba bejelentése szerint 2028-ig három új, egyenként 500 megawattos gázerőmű épül. Közpénzt visz el a fejlesztésekhez nyújtandó állami támogatás is. A zöldmezős beruházások eddig nagy átlagban tíz százalék körüli szubvencióban részesültek, ez a teljes akkuprogramra számolva 570 milliárd forintot jelent. A számszerűsíthető tételeken kívül a víz- és szennyvízhálózatok, az utak fejlesztése, új ipari parkok kialakítása követelhet ma nem látható százmilliárdokat.
A költségbecslést nehezíti a gyártáshoz szükséges infrastruktúra körüli ködösítés.
A CATL vízigényéről például a műszaki leírásban először egy napi 42 ezer köbmétert meghaladó adat bukkant fel. Novemberben a Debreceni Vízmű azzal kalkulált, hogy a déli gazdasági övezetben napi 24-25 ezer köbméterre lehet szükség. Debrecen átlagos fogyasztása napi 40 ezer, csúcsfogyasztása 60 ezer köbméter, ez a CATL igényével együtt is kevesebb, mint az elvileg elérhető kapacitás, amely 105 ezer köbméter – vezette le a vízmű. A minap kiadott egységes környezethasználati engedély a CATL csúcsvízigényét napi 6232 köbméterben állapította meg, de ez csak az első, 40 GWh-os ütemre vonatkozik; ebből következtethetően a kiépült gyár termelése napi 15 ezer köbméter ivóvizet igényel. Az engedélyben van egy elnagyolt utalás arra is, hogy „az előremutató fenntartható közműszolgáltatás miatt dolgoznak azon, hogy a Déli Ipari Parkba betelepülő vállalkozások nagy mennyiségű technológiai vízigényét úgynevezett szürkevízzel oldják meg elsődlegesen”.
Az akkuprogram a kapcsolódó közkiadásokkal épp olyan időszakban feszegeti a költségvetés kereteit, amikor középtávon a hiány radikális csökkentése van napirenden. Borítékolható, hogy ez is a gyengébb érdekérvényesítő s eddig is elhanyagolt humán szférától von el forrásokat. A magyar gazdaság energiaimporttól való függőségét pedig nemhogy csökkenti, hanem súlyosbítja. A nagy ázsiai exportőrökkel szemben pedig tovább növeli a kereskedelmi deficitet, márpedig Kínával szemben 6,2 milliárd eurós, Dél-Koreával szemben pedig 3 milliárd eurós hiány jött össze 2021-ben.
Farkas Zoltán
(hvg360, 2023. február 26.)
Borítókép: Az SK Innovation dél-koreai cég épülő akkumulátorgyára Iváncsán / Fotó: Veres Viktor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése