A Magyar Írószövetség tisztújító közgyűlése alkalmából a Magyar
Távirati Iroda összeállítást tesz közzé az írószervezet történetéről.
*
Kultúra-háttér
A Magyar Írószövetségről – HÁTTÉR
Budapest, 2016. december 10.,
szombat (MTI) – Tisztújító közgyűlést tartott szombaton a Magyar Írószövetség.
Az MTVA Sajtó- és Fotóarchívumának anyaga:
A szövetség jogelődje, a Magyar Írók Szövetsége a második világháború
után, 1945. április 10-én alakult meg. A magyar írók társadalmi, szakmai és érdekvédelmi
szervezetének első közgyűlését 1945 nyarán tartották. Az írószövetségben a
többpártrendszerű demokrácia lehetőségei szerint minden irodalmi csoportosulás
és irányzat képviseltette magát. A kommunista diktatúra kiépülése során,
1949-ben a szervezet jelentősen átalakult, számos tagját kizárták, az írók ki
voltak szolgáltatva a napi politikának. Az 1951 áprilisában megrendezett első
írókongresszus ugyan a sematizmus elleni küzdelmet tűzte ki célul, de a politika
elvárásai és a valóság közti ellentmondás egyre inkább ellentmondásba került.
Nagy Imre első kormányának megalakulása, 1953 júniusa után a szervezet és
lapja, az Irodalmi Újság jelentős szerepet játszott a Rákosi Mátyás politikája
elleni fellépésben.
Az 1956. szeptemberi közgyűlés Nagy Imre politikáját támogatta,
újra bevonták a szervezet vezetésébe a korábban hallgatásra ítélt írókat. Az 1956-os
forradalom szellemi támogatásában az írószövetség jelentős szerepet vállalt. A
szovjet intervenció után, december 28-án a közgyűlés elfogadta Tamási Áron Gond
és hitvallás című írását, hitet téve a forradalom és szabadságharc eszménye
mellett. A Kádár-kormány 1957 januárjában felfüggesztette a szervezetet, majd
áprilisban kommunista írók vezette Irodalmi Tanácsot hoztak létre, a „renitens”
írók megfélemlítésére 1957-ben több, nemzetközi visszhangot kiváltó koncepciós
írópert folytattak le.
A végül csak 1959 szeptemberében újjászervezett írószövetség
évtizedekre a párt és a kormány művelődéspolitikájának végrehajtójává vált. A
szervezet csak a hetvenes évek végétől próbálta visszaszerezni autonómiáját,
önállóan hallatni szavát a közélet és az irodalom kérdéseiben. Az „erjedés”
egyik helyszíne a Fiatal Írók József Attila Köre volt, amelynek tevékenységét
1981-ben felfüggesztették, majd József Attila Kör néven folytatta
tevékenységét.
Az 1981-es, majd 1986-os közgyűlések már az ellenzéki
véleménynyilvánítás fórumai lettek, ezért a hatalom több támadást intézett a
szervezet ellen, és felszámolását is fontolgatták. Az írószövetség a viharokat
túlélve a nyolcvanas évek végére a politikai átalakulás egyik szellemi műhelyévé
vált, és fontos szerepet játszott a rendszerváltozás előkészítésében. Az
1989-es közgyűlésén a szervezet nevét Magyar Írószövetségre változtatta,
jelezve, hogy minden magyar író otthona kíván lenni.
Az írószövetségnek története során olyan lapjai voltak, mint
a Csillag, az Új Hang, a Kortárs vagy egy ideig az Élet és Irodalom, 1955-ben a
szervezet kiadójaként alakult meg a Magvető Kiadó. Az Irodalmi Újságot 1989-ben
megszüntették, helyét a Magyar Napló vette át. Az egyesületi tevékenység
jelenleg szakosztályokban, területi csoportokban folyik.
A rendszerváltás óta a szervezet eredeti célkitűzéséhez
visszatérve a magyar irodalom szakmai és társadalmi érdekszervezeteként
működik, emellett fontos szerepet tölt be a határokon át nyúló magyar irodalmi
élet szervezésében. A szervezet alapszabálya szerint közgyűlést évente,
tisztújító közgyűlést csak minden harmadik évben kell tartania. 2005-ben hívták
életre az örökös tagság intézményét.
Az írószövetség eddigi elnökei:
1945-1951 Gergely Sándor (1945-ben társelnökként Illyés Gyulával
és Kárpáti Auréllal)
1951-1953 Darvas József
1954-1956 Veres Péter
1959-1973 Darvas József
1973-1981 Dobozy Imre
1982-1986 Hubay Miklós
1987-1989 Cseres Tibor
1989-1990 Göncz Árpád
1990-1992 Jókai Anna
1992-1995 Tornai József
1995-2001 Pomogáts Béla
2001-2007 Kalász Márton
2007-2010 Vasy Géza
2010- Szentmártoni János
dbl \ brr
MTI 2016. december 10., szombat 17:54
(Magyar Távirati Iroda, 2016. december 10.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése