A Magyar Hírlap olvasói rovatában közli Milinszki Márton levelét Gondviselő szeretet címmel.
Gondviselő szeretet
Aktualitása miatt foglalkoznunk kell az iszlámmal, amelynek európai térnyerése nem lenne lehetséges, ha a kontinens nem adta volna fel keresztény identitását, és nem a liberalizmus langymelegében tengődne. Kontinensünkön vallási vákuum alakult ki, amire a muzulmán világ jól ráérzett, és támadásba lendült. Igen, az Európára nehezedő migránsáradatnak vallási színezete is van, sőt nyugodtan kijelenthetjük, hogy a most ideérkezőket jórészt vallási indítékok vezérlik. Európa liberálisai kimondva-kimondatlanul támogatják őket szándékaikban, és támogatják a letelepítésüket is, ami egyrészt nehezen felfogható, miután a liberális és az iszlám világkép fényévekre van egymástól, más szempontból viszont nagyon is érthető, ugyanis a két tábor híveinek a kereszténység szúrja leginkább a szemét, és ugyebár Európában vagyunk, amely kultúrájában még mindig keresztény gyökerű, ahol még mindig szép számban vannak Jézus-követők, és ahol templomok tízezrei még mindig a keresztény hitet hirdetik. Innentől kezdve világos a képlet: a kereszténység ellenzőinek mindent felülíró, minden különbözőségtől eltekintő nagy összeborulásának lehetünk a tanúi. Leegyszerűsítve, de igen plasztikusan a dékás (DK-s) aktivisták ezt úgy fogalmazták meg, hogy: „inkább egy szír, mint egy fideszes”. Hozzá kell tennünk, hogy vannak a liberális oldalon olyanok is, akik – legalábbis úgy tűnik! –, puszta naivitásból, vagy mondjuk úgy, az emberszeretet liberális értelmezése folytán mutatnak végtelen megértést a migránsokkal szemben. Rendben, ez még el is fogadható, de miért van az, hogy ugyanezek az érzékeny lelkek a kereszténység és a keresztények irányában sokkal kevesebb empátiát tanúsítanak?
Az iszlám terjeszkedés bizonyára gerjeszt még konfliktusokat, átmeneti sikereket is elérhet, akár muszlim fennhatóságú területek is létrejöhetnek, de az kevéssé hihető, hogy az iszlám jelenlét tartós lesz Európában. Az iszlám mint vallás, a keresztény hittel szemben jött létre. Elterjedése során keresztény területek kerültek leigázásra - az ókori egyházüldözés után, az első nagy külső támadást a harcos muszlim térítőktől szenvedte el a keresztény világ. Azóta is, a nyugati keresztény kultúra bölcsőjére, Európára ácsingóznak leginkább Mohamed követői. Eljutottak egyszer már Bécs kapujáig is, de aztán elhagyta őket a hadiszerencse. A katolikus egyház ezt a sok imádkozónak és Szűz Mária égi közbenjárásának tulajdonítja, méltányolva mindeközben Európa hadseregeinek hősies helytállását is. Az 1600-as évek végére a török birodalom végzetesen meggyengült, a mohamedán hódításoknak vége szakadt. Európa nem lett török tartományként az iszlám világ része. Érdemes ezeket a tényeket felidézni, mert üzenetértékük van.
Zárógondolatként: mit tehet a jelen körülmények között Magyarország? Mit tehet ez a csöppnyi ország, amely minden jel szerint, a 21. század elején is a kereszténység védelmezője lesz, mert ezt a küldetést szabta rá a Mindenható? A liberálisok gátlástalanul ócsárolnak mindent, aminek még van valami köze a tisztességhez, a jóerkölcshöz. A kommunisták és a kommunizmussal kokettálók – miért is tagadnánk – világbirodalom megteremtéséről álmodnak, gyermeteg daccal a lelkükben, de a szándék komolysága vitathatatlan. Az iszlamisták, a muzulmán tömegek fanatizálásával, a maguk kulturáját terjesztik. És a háttérben ott vannak a globalista erők, a világot behálózó szabadkőművesség, amely a nyilvánosság számára kevésbé láthatóan, de rendkívül szervezetten és kitartóan ténykedik - irányít, pénzeket mozgat. Nem túlzás: világuralomra tör. Mindez egyszerre történik, és mindez egyidejűleg fenyegeti a keresztény értékeket, a keresztény közösségeket. Nekünk mégis az a feladat adatott, hogy álljunk ki a várfalakra, mint afféle végidőkbeli keresztes lovagok, megvédeni közös hazánkat, Európát a támadókkal szemben. Mi adhat ehhez erőt? Miféle lelkülettel lehet ezt megtenni?
Csakis az Isten gondviselő szeretetébe vetett rendíthetetlen bizalom segíthet át bennünket a mostani nehézségeken.
Üdvözlettel:
*
Gondviselő szeretet
Aktualitása miatt foglalkoznunk kell az iszlámmal, amelynek európai térnyerése nem lenne lehetséges, ha a kontinens nem adta volna fel keresztény identitását, és nem a liberalizmus langymelegében tengődne. Kontinensünkön vallási vákuum alakult ki, amire a muzulmán világ jól ráérzett, és támadásba lendült. Igen, az Európára nehezedő migránsáradatnak vallási színezete is van, sőt nyugodtan kijelenthetjük, hogy a most ideérkezőket jórészt vallási indítékok vezérlik. Európa liberálisai kimondva-kimondatlanul támogatják őket szándékaikban, és támogatják a letelepítésüket is, ami egyrészt nehezen felfogható, miután a liberális és az iszlám világkép fényévekre van egymástól, más szempontból viszont nagyon is érthető, ugyanis a két tábor híveinek a kereszténység szúrja leginkább a szemét, és ugyebár Európában vagyunk, amely kultúrájában még mindig keresztény gyökerű, ahol még mindig szép számban vannak Jézus-követők, és ahol templomok tízezrei még mindig a keresztény hitet hirdetik. Innentől kezdve világos a képlet: a kereszténység ellenzőinek mindent felülíró, minden különbözőségtől eltekintő nagy összeborulásának lehetünk a tanúi. Leegyszerűsítve, de igen plasztikusan a dékás (DK-s) aktivisták ezt úgy fogalmazták meg, hogy: „inkább egy szír, mint egy fideszes”. Hozzá kell tennünk, hogy vannak a liberális oldalon olyanok is, akik – legalábbis úgy tűnik! –, puszta naivitásból, vagy mondjuk úgy, az emberszeretet liberális értelmezése folytán mutatnak végtelen megértést a migránsokkal szemben. Rendben, ez még el is fogadható, de miért van az, hogy ugyanezek az érzékeny lelkek a kereszténység és a keresztények irányában sokkal kevesebb empátiát tanúsítanak?
Az iszlám terjeszkedés bizonyára gerjeszt még konfliktusokat, átmeneti sikereket is elérhet, akár muszlim fennhatóságú területek is létrejöhetnek, de az kevéssé hihető, hogy az iszlám jelenlét tartós lesz Európában. Az iszlám mint vallás, a keresztény hittel szemben jött létre. Elterjedése során keresztény területek kerültek leigázásra - az ókori egyházüldözés után, az első nagy külső támadást a harcos muszlim térítőktől szenvedte el a keresztény világ. Azóta is, a nyugati keresztény kultúra bölcsőjére, Európára ácsingóznak leginkább Mohamed követői. Eljutottak egyszer már Bécs kapujáig is, de aztán elhagyta őket a hadiszerencse. A katolikus egyház ezt a sok imádkozónak és Szűz Mária égi közbenjárásának tulajdonítja, méltányolva mindeközben Európa hadseregeinek hősies helytállását is. Az 1600-as évek végére a török birodalom végzetesen meggyengült, a mohamedán hódításoknak vége szakadt. Európa nem lett török tartományként az iszlám világ része. Érdemes ezeket a tényeket felidézni, mert üzenetértékük van.
Zárógondolatként: mit tehet a jelen körülmények között Magyarország? Mit tehet ez a csöppnyi ország, amely minden jel szerint, a 21. század elején is a kereszténység védelmezője lesz, mert ezt a küldetést szabta rá a Mindenható? A liberálisok gátlástalanul ócsárolnak mindent, aminek még van valami köze a tisztességhez, a jóerkölcshöz. A kommunisták és a kommunizmussal kokettálók – miért is tagadnánk – világbirodalom megteremtéséről álmodnak, gyermeteg daccal a lelkükben, de a szándék komolysága vitathatatlan. Az iszlamisták, a muzulmán tömegek fanatizálásával, a maguk kulturáját terjesztik. És a háttérben ott vannak a globalista erők, a világot behálózó szabadkőművesség, amely a nyilvánosság számára kevésbé láthatóan, de rendkívül szervezetten és kitartóan ténykedik - irányít, pénzeket mozgat. Nem túlzás: világuralomra tör. Mindez egyszerre történik, és mindez egyidejűleg fenyegeti a keresztény értékeket, a keresztény közösségeket. Nekünk mégis az a feladat adatott, hogy álljunk ki a várfalakra, mint afféle végidőkbeli keresztes lovagok, megvédeni közös hazánkat, Európát a támadókkal szemben. Mi adhat ehhez erőt? Miféle lelkülettel lehet ezt megtenni?
Csakis az Isten gondviselő szeretetébe vetett rendíthetetlen bizalom segíthet át bennünket a mostani nehézségeken.
Üdvözlettel:
Milinszki Márton, Tát
(Magyar Hírlap, 2016. december 20.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése