A Magyar Hírlap közli Szabó Palóczt Attila jegyzetét Tisztelt Cím! címmel.
Tisztelt Cím!
Először nem is értettem, hogy mi történik. A múlt hétvégén kezdődött a dolog. Napokon át folyamatosan érkeztek a hibaüzenetek az elektronikus postaládámba, mintha téves, nem létzező e-mail címekre küldtem volna leveleket. Megnéztem egy-két ilyen címzettet, láttam, hogy én bizony ilyen nevű embert nem ismerek, ilyen címre soha nem is írtam volna, még csak tévedésből sem, így hát láttam, hogy valami hiba lehet, de túl nagy jelentőséget nem tulajdonítottam az esetnek. A hibaüzenetek pedig csak jöttek és jöttek, megállíthatatlanul, s amikor már a fontos küldeményeket sem találtam meg közöttük, szóltam gyorsan a rendszergazdának, hogy lessen már rá, mert valami gubanc van a rendszerben.
Hát volt is, kérem tisztelettel! Mint kiderült, ismeretlen elkövetők feltörték az elektronikus postaládámat, és a nevemben, az én címemről küldözgettek mindenféle reklámleveleket, úgynevezett szpemeket, s Viagrát és egyéb, hasonló szereket kínálgattak a nagyérdeműnek, mintha én terjeszteném... Rendszergazdánk gyors jelszóváltoztatást javasolt, amit én persze halogatás nélkül meg is tettem. Mindezt pedig csak azért mesélem most el, mert szerdán közölték, hogy a Yahoo nevű, egyre csak terebélyesedő és terjeszkedő online óriáscég egymilliárd ügyfelének adataihoz fértek hozzá illetéktelenek. Én persze nem Yahoo-t használok, tehát nem lehettem közöttük, az eljárás, a módszer mégis azonos. Sőt, a felhasználó kiszolgáltatottsága is az!
A Yahoo elleni támadás, amelyről most tájékoztatták a nyilvánosságot, még 2013 augusztusában történt, ki emlékszik már, mi volt akkoriban a szemétlevelek, a szpemek vezértémája, milyen bizniszben utaztak éppen a titkainkra leső hekkerek.
Kérem, ne vesenek meg, de bevallom, én nem vagyok a fenenagy internetes biztonság, titkolódzás, ezerféle (ön)védelmi mechanizmus híve – és szerintem egyébként a számítógépes vírusok legalább kilencven százalékát is éppen a vírusirtó cégek készítik, hogy ezzel is a saját fontosságukra hívják fel a figyelmet, és rátukmálják szoftvereiket és az azokhoz tartozó frissítéseket a potenciális vevőkörükre –, hiszen nem vagyok én FBI, sem CIA, hogy olyan fenenagy titkaim lennének, amelyeket érdemes lenne ilyen bűnös módon kikutatni. Így hát csak legyintek az egészre... Ha pedig valaki olyan terméket rendelene majd nálam, amelynek a népszerűsítésébe szándékaim ellenére vontak be a kiberbűnözők, hát majd küldök neki én is néhány hibaüzenetet, azokból most úgyis épp túltengés van a postaládámban. Törlés előtt szívesen továbbadok közülük néhányat...
*
Tisztelt Cím!
Először nem is értettem, hogy mi történik. A múlt hétvégén kezdődött a dolog. Napokon át folyamatosan érkeztek a hibaüzenetek az elektronikus postaládámba, mintha téves, nem létzező e-mail címekre küldtem volna leveleket. Megnéztem egy-két ilyen címzettet, láttam, hogy én bizony ilyen nevű embert nem ismerek, ilyen címre soha nem is írtam volna, még csak tévedésből sem, így hát láttam, hogy valami hiba lehet, de túl nagy jelentőséget nem tulajdonítottam az esetnek. A hibaüzenetek pedig csak jöttek és jöttek, megállíthatatlanul, s amikor már a fontos küldeményeket sem találtam meg közöttük, szóltam gyorsan a rendszergazdának, hogy lessen már rá, mert valami gubanc van a rendszerben.
Hát volt is, kérem tisztelettel! Mint kiderült, ismeretlen elkövetők feltörték az elektronikus postaládámat, és a nevemben, az én címemről küldözgettek mindenféle reklámleveleket, úgynevezett szpemeket, s Viagrát és egyéb, hasonló szereket kínálgattak a nagyérdeműnek, mintha én terjeszteném... Rendszergazdánk gyors jelszóváltoztatást javasolt, amit én persze halogatás nélkül meg is tettem. Mindezt pedig csak azért mesélem most el, mert szerdán közölték, hogy a Yahoo nevű, egyre csak terebélyesedő és terjeszkedő online óriáscég egymilliárd ügyfelének adataihoz fértek hozzá illetéktelenek. Én persze nem Yahoo-t használok, tehát nem lehettem közöttük, az eljárás, a módszer mégis azonos. Sőt, a felhasználó kiszolgáltatottsága is az!
A Yahoo elleni támadás, amelyről most tájékoztatták a nyilvánosságot, még 2013 augusztusában történt, ki emlékszik már, mi volt akkoriban a szemétlevelek, a szpemek vezértémája, milyen bizniszben utaztak éppen a titkainkra leső hekkerek.
Kérem, ne vesenek meg, de bevallom, én nem vagyok a fenenagy internetes biztonság, titkolódzás, ezerféle (ön)védelmi mechanizmus híve – és szerintem egyébként a számítógépes vírusok legalább kilencven százalékát is éppen a vírusirtó cégek készítik, hogy ezzel is a saját fontosságukra hívják fel a figyelmet, és rátukmálják szoftvereiket és az azokhoz tartozó frissítéseket a potenciális vevőkörükre –, hiszen nem vagyok én FBI, sem CIA, hogy olyan fenenagy titkaim lennének, amelyeket érdemes lenne ilyen bűnös módon kikutatni. Így hát csak legyintek az egészre... Ha pedig valaki olyan terméket rendelene majd nálam, amelynek a népszerűsítésébe szándékaim ellenére vontak be a kiberbűnözők, hát majd küldök neki én is néhány hibaüzenetet, azokból most úgyis épp túltengés van a postaládámban. Törlés előtt szívesen továbbadok közülük néhányat...
(Magyar Hírlap, 2016. december 16.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése