A Magyar Hírlap közli Szabó Palócz Attila publicisztikáját Érzelmi hullámvasúton címmel.
Érzelmi hullámvasúton
Az orosz-török viszony elmúlt évtizedei olyanok, mint egy (érzelmi...) hullámvasút. Vagy talán inkább egy érzelmi libikóka. Hiszen a két játék természete alapvetően más, csak az élmény hasonló egy nüansznyit, bár abban is vannak könnyen azonosítható pontok, vagyis inkább fázisok. Nagy kár azonban – és ez külön nyomot hagy ezeken a kapcsolatokon –, hogy épp a jelenleg hivatalban lévő török vezetés annyira kiszámítható, kiismerhető – mint amennyire valóban az. Így talán már a hétfői lövések eldördülése után, de még a szerencsétlen Andrej Gyennadijevics Karlov orosz nagykövet életében (hiszen nem azonnal halt meg) meg lehetett volna mondani, hogy Ankara ezért majd a kurdokat vagy az úgynevezett gülenistákat teszi felelőssé. És mi történt? Melih Gökcek, Ankara polgármestere odaült a számítógéphez (ha egyáltalán tudja kezelni...), vagy utasítást adott erre szakosodott táskahordozójának (bocsánat, személyi titkárának...), hogy twitteljen már oda – ahova kell – egyet. Egy jó nagyot és hatásosat! Szóval, a nagyra becsült polgármester Twitter-oldalán megjelent a bejegyzés, miszerint a gyilkos Fethullah Gülennel állhat kapcsolatban. A szerencsétlen Andrej Gyennadijevics Karlov halála óta talán még egy óra sem telt el...
Egy ilyen provokációra – vagyis, némi pontosítással, az ankarai polgármesternek a Recep Tayyip Erdoğan török elnök melletti, világba kiáltott, világgá twittelt hűségesküjére – már az Amerikában élő hitszónoknak is meg kellett nyilvánulnia: „A leghatározottabban elítélem ezt az aljas terrorcselekményt” - hangsúlyozta Fethullah Gülen az orosz diplomata halála után kiadott hétfő esti közleményében. „Egyetlen terrorcselekmény sem igazolható, bárki legyen is az elkövető és bármi legyen is az indítéka” - írta a hitszónok.
Nagy volt a zavartság, a zavarodás a lövések eldördülése után, ez látszik a tévéfelvételeken is, hiszen a gyilkos merényletet elejétől fogva rögzítették is. (Talán ilyen szempontból sem volt véletlen az időzítés!) Némely csatorna leadta a teljes felvételt, láthattuk beszéd közben elnémulni, fájdalomtól eltorzult arccal összerogyni és a földön elterülni Andrej Gyennadijevics Karlovot, mások kegyeleti okokból inkább tartózkodtak ettől, utóbbiak csak a kiáltozó gyilkost, a huszonkét esztendős, szolgálaton kívüli rendőrt, Mevlüt Mert Altintast adták műsorba. Még hallgattuk a hangját, mielőtt a szolgálatban lévő kollégái lelőtték volna. Szavait pedig a különféle hírügynökségek, más és más értesülésekre hivatkozva, több formában adták közre. „Ne felejtsétek Aleppót, ne felejtsétek Szíriát!” - kiáltotta törökül a támadó. A The New York Times amerikai lap viszont azt írta, hogy így üvöltözött: „Hátráljatok! Számomra csak a halál maradt!” Utóbbiból nyilvánvalónak tűnik, hogy a férfi azzal a nyilvánvaló tudattal ment be a kiállításmegnyitóra, hogy onnan nem fog élve távozni. A maga nemében tehát valamilyen szinten ez is öngyilkos merényletnek tekinthető, még ha nem is robbantotta fel, hanem lelövette magát. Minden tudósításban csak annyi a közös, hogy a gyilkos mindehhez arab nyelven hozzátette még a már nagyon jól ismert csatakiáltást: „Allahu Akbar!” Ma már nincs olyan talpalatnyi hely a földgolyón, ahol magyarázni kellene ennek jelentését... (Lesz még az arab világnyelv?) Amennyiben hihetünk a gyilkos itt idézett szavainak – ugye, a motivációját illetően –, akkor Aleppó tragédiája miatt állt bosszút. Ha valóban így érezte, és ezért cselekedett, akkor nyugodtan kimondhatjuk, hogy az erőszak öngerjesztő láncolata ismét önmagába fordult. Önmagát hatványozta meg...
Igazságot tenni nem tudunk, a gyászunkat pedig beszennyezi a nagypolitika örökösen számító, minden tragédiából hasznot húzó ármánya. Amivel a hullámvasút és a libikóka is eléri a mélypontját. Az embernek csak a fájdalom marad, és az eltorzult arcok retinára égő látványa.
*
Érzelmi hullámvasúton
Az orosz-török viszony elmúlt évtizedei olyanok, mint egy (érzelmi...) hullámvasút. Vagy talán inkább egy érzelmi libikóka. Hiszen a két játék természete alapvetően más, csak az élmény hasonló egy nüansznyit, bár abban is vannak könnyen azonosítható pontok, vagyis inkább fázisok. Nagy kár azonban – és ez külön nyomot hagy ezeken a kapcsolatokon –, hogy épp a jelenleg hivatalban lévő török vezetés annyira kiszámítható, kiismerhető – mint amennyire valóban az. Így talán már a hétfői lövések eldördülése után, de még a szerencsétlen Andrej Gyennadijevics Karlov orosz nagykövet életében (hiszen nem azonnal halt meg) meg lehetett volna mondani, hogy Ankara ezért majd a kurdokat vagy az úgynevezett gülenistákat teszi felelőssé. És mi történt? Melih Gökcek, Ankara polgármestere odaült a számítógéphez (ha egyáltalán tudja kezelni...), vagy utasítást adott erre szakosodott táskahordozójának (bocsánat, személyi titkárának...), hogy twitteljen már oda – ahova kell – egyet. Egy jó nagyot és hatásosat! Szóval, a nagyra becsült polgármester Twitter-oldalán megjelent a bejegyzés, miszerint a gyilkos Fethullah Gülennel állhat kapcsolatban. A szerencsétlen Andrej Gyennadijevics Karlov halála óta talán még egy óra sem telt el...
Egy ilyen provokációra – vagyis, némi pontosítással, az ankarai polgármesternek a Recep Tayyip Erdoğan török elnök melletti, világba kiáltott, világgá twittelt hűségesküjére – már az Amerikában élő hitszónoknak is meg kellett nyilvánulnia: „A leghatározottabban elítélem ezt az aljas terrorcselekményt” - hangsúlyozta Fethullah Gülen az orosz diplomata halála után kiadott hétfő esti közleményében. „Egyetlen terrorcselekmény sem igazolható, bárki legyen is az elkövető és bármi legyen is az indítéka” - írta a hitszónok.
Nagy volt a zavartság, a zavarodás a lövések eldördülése után, ez látszik a tévéfelvételeken is, hiszen a gyilkos merényletet elejétől fogva rögzítették is. (Talán ilyen szempontból sem volt véletlen az időzítés!) Némely csatorna leadta a teljes felvételt, láthattuk beszéd közben elnémulni, fájdalomtól eltorzult arccal összerogyni és a földön elterülni Andrej Gyennadijevics Karlovot, mások kegyeleti okokból inkább tartózkodtak ettől, utóbbiak csak a kiáltozó gyilkost, a huszonkét esztendős, szolgálaton kívüli rendőrt, Mevlüt Mert Altintast adták műsorba. Még hallgattuk a hangját, mielőtt a szolgálatban lévő kollégái lelőtték volna. Szavait pedig a különféle hírügynökségek, más és más értesülésekre hivatkozva, több formában adták közre. „Ne felejtsétek Aleppót, ne felejtsétek Szíriát!” - kiáltotta törökül a támadó. A The New York Times amerikai lap viszont azt írta, hogy így üvöltözött: „Hátráljatok! Számomra csak a halál maradt!” Utóbbiból nyilvánvalónak tűnik, hogy a férfi azzal a nyilvánvaló tudattal ment be a kiállításmegnyitóra, hogy onnan nem fog élve távozni. A maga nemében tehát valamilyen szinten ez is öngyilkos merényletnek tekinthető, még ha nem is robbantotta fel, hanem lelövette magát. Minden tudósításban csak annyi a közös, hogy a gyilkos mindehhez arab nyelven hozzátette még a már nagyon jól ismert csatakiáltást: „Allahu Akbar!” Ma már nincs olyan talpalatnyi hely a földgolyón, ahol magyarázni kellene ennek jelentését... (Lesz még az arab világnyelv?) Amennyiben hihetünk a gyilkos itt idézett szavainak – ugye, a motivációját illetően –, akkor Aleppó tragédiája miatt állt bosszút. Ha valóban így érezte, és ezért cselekedett, akkor nyugodtan kimondhatjuk, hogy az erőszak öngerjesztő láncolata ismét önmagába fordult. Önmagát hatványozta meg...
Igazságot tenni nem tudunk, a gyászunkat pedig beszennyezi a nagypolitika örökösen számító, minden tragédiából hasznot húzó ármánya. Amivel a hullámvasút és a libikóka is eléri a mélypontját. Az embernek csak a fájdalom marad, és az eltorzult arcok retinára égő látványa.
(Magyar Hírlap, 2016. december 21.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése