Babitsék karácsonyai

A Magyar Hírlap közli Szabó Palócz Attila tárcáját Babitsék karácsonyai címmel a Képírás című sorozatában.

*

Babitsék karácsonyai

Török Sophie szinte beleőrült a gyermek utáni vágyakozásba, a család szenvedéstörténete azonban egy váratlan fordulattal, rendhagyó módon ért véget

 „Mit akarsz? Hová sietsz? Talán / azt várod hogy a fal aminek nekirepülsz / mint gyermekjátékot rugója, visszadob / utadnak elejére ahelyett / hogy az Idő fenéktelen / gödrébe suhintana?” – tette fel a kérdést Babits Mihály versében, A felnőtt karácsony címmel. S talán érdemes elgondolkodnunk ilyenkor, ünnepek táján azon is, hogy mit várunk mi, felnőttek a karácsonytól. Illetve miben jelent számunkra mást, mint egykor, hajdan – ahogy mondani szoktuk: „megboldogult” – gyermekkorunkban.

Babitsék magánélete szinte teljesen ismert, hiszen már évtizedekkel ezelőtt megjelentek a naplók, így még a hálószobatitkaik is kínos részletességgel nyilvánosságra kerültek. Az utókor szemérmetlenül ott koslat hálószobájuk kulcslyukánál. Csak hát ugyanez az utókor szem elől téveszti, hogy Babits felesége, Tanner Ilona éppen azért foglalkozott olyan részletesen a naplójában a szexuális életükkel, azért számolgatott oly aprólékosan, mert gyermekre vágyott, a terhesség és az anyai örömök azonban nem adattak meg neki.

Babits Mihály és Tanner Ilona –, akit ma már Török Sophie néven ismerünk (s mint olyan, nem tévesztendő össze Kazinczy Ferenc feleségével) – 1921. január 15-én házasodott össze, alig háromhavi ismeretség után. Feljegyezték róluk azt is, hogy addig mindössze hét alkalommal találkoztak. A nő nemcsak felesége, hanem később ápolója, sőt, múzsája is volt a mindig befelé forduló, zavaros lelkű Babitsnak. Gyermekre vágytak, különösképp Ilona sóvárgott utána, de talán épp a korai abortusza miatt (amihez külügyminisztériumi főnökének zaklatásai vezettek...) nem tudott teherbe esni. Az Asszony a karosszékben című versében, 1926-ban így sírta el bánatát: „...És én még / anya sem voltam!... / mit vétettem én? hogy minden / nyüzsgő életek között e néma / bölcs mennybolt alatt a borzas / kótlót irigylem! Betelt / élete kéjes nyugalmát: amint / meleg szárnyai alá / rejtegeti tengernyi csibéjét.” S amint ebből a töredékből is láthatjuk, minden vers egy kis élettöredék is egyben, s így, ha valami kimaradt volna a naplókból, a költeményekből nyugodtan kiegészíthető. Hiszen itt tetten érhető minden, a vívódás, az asszonyi tépelődés, a kétségbeesés és az elkeseredés.

Történt pedig, hogy cselédjüket Sophie öccse, Tanner Béla teherbe ejtette. A kicsi 1928. március 12-én jött világra, a gyermektelen házaspár pedig örökbe fogadta, Babits Ildikó néven anyakönyvezték és saját gyermekükként nevelték. Vele teljesült be hát Török Sophie álma.

Babitsék útja a gyermektelenségtől eddig a fordulatig egy valóságos passió. Török Sophie kis híján az őrületbe hajszolta magát... Szenvedéstörténet, amelynek végkifejletében egy drámai csavarral oldódott meg a helyzet. Fenti képünk a családi fotóalbumból való, itt pózolnak rajta immár mindhárman, Babits Mihály a már nagyobbacska Ildikóval, és Tanner Ilona, alias Török Sophie arca a fenyőágak között. Ha egy kérdéssel kezdtük, akkor figyeljük meg az arcukat: onnan leolvashatjuk a mély és őszinte válaszokat. A hangulat és a kép kompozíciója mindent kifejez. Ahogyan az idézett vers későbbi strófája is megfogalmazta: „A gyermek megnőtt s szép játékjait / elrugta. (...) A szív hideg és kemény mint a föld. / Tudjuk már hogy ölni s halni születtünk.”

(Magyar Hírlap, 2016. december 24.)