Mihalek Zsuzsa, a titokzatos Oscar-díjas

Az Index.hu ismerteti a Mihaylek Zsuzsával készült Dívány-interjút.

*

Mihalek Zsuzsa, a titokzatos Oscar-díjas

A Zsuzsannák igen jól teljesítenek az Oscar-díjátadókon, kiváltképp, ha berendezők is. Két évvel ezelőtt Sipos Zsuzsanna kapta meg a szobrot, ma hajnalban pedig Mihalek Zsuzsa, a Szegény párákban nyújtott teljesítményéért.

A friss Oscar-díjas Mihalek Zsuzsa mintegy negyven évvel ezelőtt csöppent a filmiparba – és egyáltalán nem véletlenül, mindig is erre készült. Legalábbis azóta, hogy gimnazistaként meglátott egy forgatást az utcán.

Hirdetésre jelentkezett

Pár évvel később az alig húszéves lány egy hirdetésre jelentkezett, amiben a Mafilm belsőépítész-gyakornokot keresett. Mivel nagyon is megfelelt, később megkapta az állást, és már önállóan is dolgozhatott. Olyan népszerű magyar filmekben tette le a névjegyét, mint a Csinibaba, a Szamba vagy a Made in Hungária. Aztán egyre többször hívták külföldi produkciókba is.

Ő volt a Suszter, szabó, baka, kém, az Atomszőke, az Aranyhadsereg, a Londoni randevú és a Vaksötét című film berendezője – és persze az Oscar-díjat érő Szegény páráké is.

Ritkán találkozik sztárokkal

Mihalek Zsuzsa a Dívány interjújában elmondta, hogy bár nagyon sok hollywoodi filmben forgatott, ritkán találkozik sztárokkal, az ő munkája ugyanis jóval a színészek érkezése előtt véget ér. Arra a kérdésre, számított-e a jelölésre, azt felelte: sejtette, de nagyon megtisztelőnek tartja, hogy egykori mesterével, Elli Griffel került egy mezőnybe. Majd így folytatta:

Ha az én nevemet mondják ki a színpadon, biztos lesz bennem elégedettség, de ettől nem változik semmi. A mai napig izgulok minden díszletátvétel előtt, és ez akkor is így lesz, ha megkapom az aranyszobrot. Csak valószínűleg nagyobb lesz rajtam a teher, hogy még inkább bizonyítsam, érdemes voltam rá.

Munkamódszeréről az interjúban annyit árult el, hogy van egy raktára, ahol rengeteg tárgyat felhalmoz, mert azt gondolja, hogy valamelyik forgatáson majd megtalálja a helyét. Számos tárgy külföldről, például Indiából vagy Németországból érkezik, de sokat jár galériákba és régiségkereskedésekbe is. A ritkaságokat szereti, és azt, hogy minden tárgynak története van.

Mihalek Zsuzsa 2024. februárjában elnyerte a BAFTA-t is, de a díjátadóján nem jelent meg, ahogyan most az Oscar-gálán sem. Ettől viszont – bár úgy tűnik, inkább a munkáival szeretné megismertetni a közönséget, mintsem önmagával – még inkább kíváncsiak vagyunk a titokzatos Oscar-díjas berendezőre. 

(Index.hu, 2024. március 11.)

(Borítókép: A Mihalek Zsuzsa díszletberendezővel a legjobb produkciós tervezés kategóriában Oscar-díjat nyert James Price és Shona Heath brit látványtervezők átveszik a díjakat a 96. Oscar-gálán a Los Angeles-i Dolby Színházban 2024. március 10-én. Fotó: Rodin Eckenroth / Getty Images)

Cigányok, ránk vár a többségi társadalom!

Az Index közli Forgács István publicisztikáját.

*

Cigányok, ránk vár a többségi társadalom!

Minden új esztendő  új esélyt kínál minden olyan ember számára, aki tenni próbál önmagáért, szeretne előbbre jutni, változtatni akar a helyzetén. A nagy kérdés mindig az, hogy ezt az esélyt meg tudja-e ragadni az egyén, tud-e vele kollektíven élni egy több százezres közösség, a többségtől különböző etnikai kisebbség. Az utóbbiban már nagyon régóta nem hiszek, mert minden ember (és minden cigány) leginkább önmagáért kell hogy felelős legyen, az előbbre jutást, a társadalmi felzárkózást elsősorban a család és a közösség szintjén lehet értelmezni.

A KOLLEKTÍV FELZÁRKÓZÁS NYILVÁNVALÓAN NEM LÉTEZIK, NEM LEHET EGYSZERRE KÖZEL EGY MILLIÓ EMBERT ERŐSZAKKAL BELEGYÖMÖSZÖLNI A TÖBBSÉGI TÁRSADALOM SZÖVETÉBE.

Sem a közoktatásban, sem a munkaerőpiacon, sem a helyi, települési közösségekben. Ez persze egyáltalán nem jelenti azt, hogy bármilyen elkülönülés és elkülönítés elfogadható lenne. Tényként lehet ugyanakkor kezelni, hogy a cigány közösségek többsége lefelé lóg ki a magyar társadalom egészéből. Ahhoz, hogy ez megváltozzon, idő kell, illetve a mindig is mantraszerűen ismételgetett további két dolog: esélyegyenlőség és esélyteremtés. De  vajon  lehet-e az esély kérdésével nemcsak körúton belüli szemlélettel foglalkozni, hanem következetességet és racionalitást elvárva úgy beszélni róla, úgy alakítani azt, hogy a megosztott és felvállalt felelősséget is magával hozza? Lehetséges-e a régi sirámok elhagyása és konstruktív tervezés, bátor tabudöntés, illetve a cigány közösségektől is elvárható jelentős változás? Úgy gondolom, hogy igen, sőt, csakis így lehet és szabad erről gondolkodni.

De akkor hogyan is kezeljük az esély kérdését 2024-ben, ami nagy valószínűséggel az utolsó olyan évek egyike, amikor még lehet változtatni a körülményeken és a társadalom, gazdaság jövőképén? (A tréningjeimen, előadásaimon gyakran beszélek arról a jövőről, ahonnan visszanézve a jelen és a jelenben el nem végzett feladatok, a meg nem hozott fontos döntések mind-mind elszalasztott esélyekként, ki nem használt lehetőségekként tűnnek fel. Azaz most van az az időszak, amikor is a mostani nemcselekvést fogja majd nagyon sok ember megbánni egyszer.)

Origóként az alábbi gondolasort kell meghatározni: Az egyén és a család, azon keresztül pedig a helyi közösségek társadalmi felzárkózásához két komolyabb dimenzióban vannak feladatok, teendők. Az egyikben magukhoz kell húzniuk és használniuk az erőforrásokat, a másikban pedig messze távolra kell hajítaniuk mindent, ami gátolja, visszahúzza, akadályozza őket ezek kihasználásában. 

Azaz, elsőként a legfontosabb erőforrásokat, eszközöket kell megtartaniuk, megragadniuk, folyamatosan használniuk, nem engedni, hogy akár önhibájukból eredően távol kerüljenek tőlük.

ILYEN ESZKÖZ MINDENEK ELŐTT AZ ÁLTALÁNOS ISKOLA, AMIT NAGYON SOK CIGÁNY KÖZÖSSÉGNEK JOBBAN MEG KELLENE BECSÜLNIE. SŐT, SOKKAL JOBBAN.

Kérem, bele se kezdjenek a cigány ügyet elsősorban esélyegyenlőségi és szociális kérdésként kezelők most abba, hogy ez a kijelentés milyen mértékben minősít bárkit is. Mert itt most nem a minősítés a fontos, hanem maga a minősülés, ami pedig a hétköznapokban nagyon is megtörténik sok száz iskolában folyamatosan. Minden tanórán. Minden kiosztott dolgozatban. Minden többedszerre elismételt kérésben, felszólításban, és természetesen minden dicséretben is. Mert hiába újulnak meg az épületek, hiába lesz magasabb a tanárok bére (a hátrányos helyzetű térségekben további kiemelt módon is!), hiába lesznek jobb technikai eszközök, ösztöndíj és tanoda, ha ezek önmagukban nem elegek ahhoz, hogy jobb iskolai eredmények szülessenek. Kellenek a felelős cigány családok, és maguk a felelős diákok is.

Miközben az ellenzék még az égre is azt szeretné felfesteni, hogy szerintük a magyar oktatási rendszer kínálja a legkisebb esélyt a társadalmi felzárkózásra az egész nyomorult világban, aközben mélyen hallgatnak arról, hogy hogyan dobja el több tízezer diák és család az iskolában és a tanulásban rejlő lehetőséget. Magát az esélyt. Az iskola igenis ott van, létezik, holnap is várja, hogy hasznos eszközként tekintsenek rá mindazok, akiknek fontos, hogy a megszerzett tudás révén segítsen megkapaszkodni a munkaerőpiacon, segítsen beilleszkedni a társadalomba. Ezt az esélyt adja, sőt, garantálja a mindenkori állam. Foggal-körömmel ragaszkodni kellene hozzá, használni, kihasználni, elfogadni mindazt, ami jelenleg is létezik, és nem pedig azon keseregniük az ellenzéki politikusoknak és nemzetközi jogvédő szervezeteknek a posztjaikban, hogy sok a cigány a tanteremben. Leírom, hogy ne érjék őket további meglepetések majd a jövőben: nem csak a tanteremben sok a cigány, hanem az iskola egészében is, meg az óvodában, meg a játszótéren. Meg a gyerekorvosnál. És a 15 év alatti korosztályban a jövőben még többen lesznek. Ezért kell tudni, hogy az iskola mire való. Akkor is, ha szőke, kék szemű gyerek a padtársad, meg akkor is, ha az unokatestvéred. Ki kellene mondani már végre hangosan, hogy az iskola az a fundamentum, amit teljes egészében be kellene fogadnia minden olyan közösségnek, családnak és szülőnek, amely tenni akar önmagáért, a közösségéért, a társadalom egészéért. Aki pedig ezért még konfliktust is vállal helyben (cigány szülő, tanár, tanodamentor, bárki), az a mai világban a legnagyobb hősök egyike.

Az általános iskola mint kihasználható esély elengedhetetlen a szakmaszerzéshez, de azt is látni kell, hogy nem egy darab esély van, hanem esélyek, lehetőségek láncolata, amelyek viszont egymásra épülnek. A lánc (folyamat) végén igenis ott van a társadalmi előbbre jutás eredménye.

A MAI MAGYAR SZAKKÉPZÉSI RENDSZER KIMONDOTTAN SOK KEDVEZŐ KÖRÜLMÉNYT KÍNÁL AHHOZ, HOGY A ROMA ÉS HÁTRÁNYOS HELYZETŰ FIATALOK A LEHETŐ LEGHAMARABB ELJUSSANAK A MUNKAERŐPIACRA.

Jó fizetésekkel. 25 éves korukig adómentességgel az átlagjövedelem mértékéig. De ahhoz a szakképzést mint erőforrást szintén meg kell ragadni, és mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy ne morzsolódjanak le – többségükben a saját rossz döntésük eredményeként. A magyar szakképzési rendszer egyedülállóan befogadó és rugalmas: 25 éves korig ingyenesen kínál szakmát, és visszavárja azokat is, akik egyszer már otthagyták. Segít az alapképességek fejlesztésében, az alaptudás megszerzésében, a szakképző iskolai alkalmasság előzetes fejlesztésében, miközben a részszakképesítéstől az egyetemi belépőt jelentő technikusig változatos formában kínál végzettségeket. A hazai szakképzés maga a totális esély, aminél többet jelen pillanatban nem kínálhat a hátrányos helyzetű tinédzserek számára a kormány. 

Az esélylánc következő eleme mindezek után az a munkaerőpiac és gazdasági környezet, amelyben a folyamatosan jelentkező újabb és újabb beruházások munkaerőigénye azt kínálja fel, hogy munkához és jövedelemhez jusson valaki. De ezzel az eséllyel is élni kell. Azaz hiába jutott el valaki egészen a szakma megszerzéséig, ha nem képes utána stabil munkavállalóvá válni. (Döbbenetes mértékű a cigányok és hátrányos helyzetűek fluktuációja.) Vagy nem vállalja, hogy esetleg utazik megyén, országon belül, vagy a saját korábbi közege, környezete nem engedi őt érvényesülni. Tény, hogy ma (és a következő évek során) Magyarországon lesz munka, és aki dolgozni akar, az fog tudni dolgozni. Mert kell ember a kukásautóra, a kórházba, a boltba, a szalag mellé, az étterembe, a szállodába, a haderőfejlesztéshez, és igen, kell majd az autó- és az akkugyárhoz is. Utóbbit persze megint mindenki úgy minősíti, ahogyan azt a világnézete diktálja, de attól még a tények nem változnak: ha a kapitalizmus gazdasága munkahelyeket kínál, akkor azok közül mindenki azt választhatja, illetve azt lesz kénytelen választani, amire alkalmas. Késő bánat arra gondolni, hogy korábban kellett volna többet tanulni vagy befejezni a szakképzőt, esetleg nyelvet tanulni, jogosítványt szerezni, mert ez megint csak oda vezet, hogy arról beszélünk, hogy hogyan kell (kellett volna) az esélyeket kihasználni. A kormány szándéka közben egyértelmű: 78-ról 85 százalékra kívánja a foglalkoztatottságot növelni, ami pedig önmagában megint csak egy esély, amivel élni kellene. Egyszerűbben fogalmazva: boldogulni akaró cigányok, menjetek dolgozni. A többiek, a korábban ébredők már ott vannak. Tízezerszám. Lesz hamarosan felnőttképzés, választhatnak versenyképes tudást. A felnőttek ne engedjék, hogy gyerekeik végzettség nélkül hagyják ott a szakképző iskolát.

A sikeres társadalmi felzárkózás másik pillére, bizonyos dolgok elengedése, elűzése. Bármennyire is sztereotip és előítéletes csengésű amiről most írok, de kár lenne hazudni magunknak: egyértelműen sok a drog, sok a családon belüli erőszak és sok a tudatosság hiányából eredő rossz döntés nagyon sok cigány közösségben. Több tiszteletre és együttműködésre lenne szükség a közfeladatokat ellátók felé (óvónő, védőnő, tanár, rendőr, postás, mentőápoló, háziorvos stb.).

EMELLETT FEL IS KELLENE NŐNI VÉGRE, AZAZ NEM HAGYNI, HOGY A KÖZMUNKÁVAL, KOSÁRFONÓ TANFOLYAMMAL ÉS TÁNCHÁZZAL MEGELÉGEDJEN BÁRKI IS. VAGY HOGY EGZOTIKUS KISEBBSÉGKÉNT TEKINTSEN A CIGÁNYOKRA BÁRKI, 

egyfajta szabadság-, vagy nyomorromantika alapján hamis képet festve róluk. Helyette tudatosabb gyermekvállalás kell. Óvszer. Több beleegyezés-alapú szexuális együttlét, több egyetértés és egyenlőség a családokban, közösségekben. Tenni kell azért, hogy csökkenjen a koraszülések száma. A nők valódi megbecsülése és védelme kell. Jobban óvni és megbecsülni az épített és természetes lakókörnyezetet. Több hulladékszállítási szerződést kötni. Értékként felmutatni a sportot, a közösségi mozgást és a többségi társadalommal közösen eltöltött időt.

Nem öngyűlölet, sem rasszizmus, ha én, a cigány leírom, hogy leginkább azért nem tudnak élni a lehetőségekkel, mert a saját környezetük még mindig sokkal meghatározóbb a hátrányok konzerválásában és átörökítésében, mint a többségi társadalom idegenkedése vagy előítéletessége. Amelyek ugyan valóban létező dolgok ma is, de messze nem olyan mértékben, mint a kétezres évek első évtizedében. 

A magyar kormány mindent megtesz azért, hogy aki tanulni akar, az tanulhasson. Aki szakmát akar szerezni, az szakmát szerezhessen. Aki felnőttképzésben akar reszt venni, az jöhessen. Aki dolgozni akar, az dolgozhasson. És lesznek európai uniós források, lesznek konstruktív közéleti történések, egyeztetések, tárgyalások, megállapodások, fejlesztési tervek. Ezek összessége leginkább a cigányok esélye most. Minden olyan cigány emberé, akire értékes tartalékként kell tekinteni, és akiknek meg kell találni a helyét a társadalomban és a gazdaságban. Én – cigányként, sok másik cigány emberrel együttesen – ezt nagyon is akarom. De kellenek a többiek is. Biztos vagyok benne, minden felelős ember érti, hogy ez a teljes magyar gazdaság és társadalom reménye. Kár, hogy miközben az esély cselekvést is felkínál, addig a remény viszont leginkább csak várakozást. 

Cigányok, rátok/ránk vár az ország. Tegyünk érte, hogy ne hiába tegye.   

A szerző romaügyi szakértő.

Forgács István

(Index, 2024. január 14.)

[Holnap (2024. január 14, vasárnap) érdemes lesz többször is az Indexre kattintani majd...]

 Forgács István bejegyzést tesz közzé a Facebook-profilján.

*

Holnap (2024. január 14, vasárnap) érdemes lesz többször is az Indexre kattintani majd – a nap során egyszer csak biztosan szembe jön majd egy nagy adag bátorság. Szeressétek.
#nevárjatoktovábbcigányok

(Facebook, 2024. január 13.)

Lezuhant egy Ukrajnából indított szovjet robotrepülő Horvátországban

Az Index összeállítást közöl a Zágrábban lezuhant drónról – igencsak messzire is elér az ukrajnai orosz invázió...

*

Lezuhant egy Ukrajnából indított szovjet robotrepülő Horvátországban

Több bejelentés is érkezett az éjjel a zágrábi rendőrkapitányságra, többek között lapunk olvasója is jelezte, miszerint a népszerű pihenőhely, a Jarun-tó környékén valamilyen robbanást éreztek, közvetlenül előtte néhányan egy tárgyat láttak lezuhanni a levegőből. Horvát kormányzati tisztviselők azt állítják, hogy a gép Magyarországon keresztül érkezett Horvátországba.

A helyszínre kiérkező hatóságok a tó körüli zöldterületen egy három méter átmérőjű kráterre bukkantak, majd két ejtőernyőt, valamint egy drón roncsait is megtalálták.

A Drive szerint a roncsok alapján megállapítható, hogy egy szovjet Tu–141-es Sztrizs felderítő robotrepülőgép zuhant le Zágrábban, amit az ukrán hadsereg pár nappal korábban kezdett el használni az orosz invázió ellen. Ukrajna az egyetlen ismert üzemeltetője a Tu–141-esnek. A robotrepülőgép használatakor megsemmisül, a pilóta nélküli repülőgép, léghajó vagy helikopter többször is felhasználható.
A lap szerint a repülőgép meghibásodása okozhatta, hogy Ukrajnából Horvátországba tévedt. A horvát Jutarnji List beszámolója alapján a rendőrség a környéket lezárta, személyi sérülésről nem tudnak. A helyszínen a sugárzás szintjét is megmérték, amelyben emelkedést nem találtak.
Mindeközben egyik Zágrábban pihenő olvasónk azt írta: még a helyiek sem tudják pontosan, mi zuhant le pontosan. A helyi rendőrség pedig az üggyel kapcsolatban külön felszólította a sajtót, hogy csak ellenőrzött híreket közöljenek, a lakosságot pedig arra kérték, hogy ne készítsenek és osszanak meg felvételeket a történtekről.

Rendkívüli ülést hívtak össze, Magyarországról érkezett a robotrepülő?

Frissítés: az Index.hr már arról tudósít, hogy a horvát védelmi szervek képviselői rendkívüli ülésen tárgyalták az esetet péntek délelőtt. Az ülésen részt vett a védelmi miniszter, a belügyminiszter, a nemzetbiztonsági miniszter helyettese, a horvát hírszerzés vezetői, továbbá a horvát Nemzetbiztonsági Hivatal vezetője is.
Az ülésen elhangzottakról kiadtak egy közleményt, amelyben azt írták: úgy tudják, hogy a gép Magyarországról érkezett, és 700 kilométer per órás sebességgel, körülbelül 1300 méteres magasságon lépett be a horvát légtérbe.

A rendőrség és a katonai rendőrség jelenleg is nyomozást folytat, ezen kívül más biztonsági lépéseket is teszünk. A vizsgálatba a nemzetközi szerveket, köztük a NATO-t is bevontuk azért, hogy minden körülményt pontosan meghatározhassunk

– áll a közleményben.

Kuli Orsolya – Bereznay István

(Index, 2022. március 11.)

Jogerősen elmarasztalták a momentumos gödi polgármestert

 Az Index közli Csekő Imre cikkét Balogh Csaba gödi polgármester bírósági elmarasztalásáról.

*

Jogerősen elmarasztalták a momentumos gödi polgármestert

Balogh Csaba, Göd momentumos polgármestere joggal való visszaélést követett el, amikor a veszélyhelyzetet kihasználva egymaga döntött alpolgármesterei eltávolításáról.

Jogerős ítéletben mondta ki a Budapest Környéki Törvényszék, hogy joggal való visszaélést követett el Balogh Csaba, amikor leváltotta alpolgármestereit. Göd momentumos polgármestere 2020 novemberében, a koronavírus-járvány miatt életben lévő veszélyhelyzeti szabályozást kihasználva szabadult meg az LMP-s Fülöp Zoltántól és a DK-s Lőrincz Lászlótól, és párttársát, Andrejka Zombort, valamint Hlavács Juditot nevezte ki helyettük. Balogh Csaba döntését indokolva ekkor azt írta Facebookon: 

Fülöp Zoltán és Lőrincz László rég elvesztette a bizalmamat, ahogy elvesztette a pár hónapja közölt közvélemény-kutatás adatai alapján a gödi választók bizalmát is. Úgy döntöttem, hogy nem hagyhatom, hogy akadályoztatásom esetén olyan személy legyen a helyettesem, akiről nem tudom elhinni, hogy jóhiszeműen és Göd érdekeit szem előtt tartva fogja ellátni a feladatát.

Az ügy előzménye az volt, hogy 2020 júniusában a DK, az LMP és a Jobbik képviselői a Fidesszel együtt szavazva „kiskorúsították” a polgármestert azáltal, hogy önálló döntési plafonját a korábbi tizenötmillióról kétszázezer forintra csökkentették, jelentősen korlátozva azt az összeget, amelyről a közgyűlési többség hozzájárulása nélkül dönthetett. A lázadó képviselők emellett diktatórikus vezetési stílussal, hivatali visszaéléssel és a testület megtévesztésével is vádolták a polgármestert. Balogh Csaba viszont azt sérelmezte, hogy a DK, a Jobbik és az LMP képviselői a Fidesszel együtt – a lakosság tiltakozása ellenére – a városban lévő üzeme bővítésén dolgozó Samsungot segítették.
A bíróság most kimondta, hogy Balogh Csaba visszaélt a veszélyhelyzet jogi lehetőségével, amikor 2020 novemberében mindezért egyedül döntve eltávolította alpolgármestereit a pozíciójukból.

Csekő Imre

(Index, 2022.március 2.)

Az ügyészség börtönbe küldené a bukott csömöri fideszes polgármester-jelöltet, mégis milliókat kapott a Samsung-pénzekből

A Magyar Narancsban Béres Máté folytatja a korábban megkezdett kampányát.

*

Az ügyészség börtönbe küldené a bukott csömöri fideszes polgármester-jelöltet, mégis milliókat kapott a Samsung-pénzekből

Felfüggesztett szabadságvesztésre, 20 millió forint pénzbüntetésre ítélte Bánhidi Balázst a bíróság költségvetési csalás bűntette miatt elsőfokon. Gazdálkodó szervezet vezetésétől is eltiltották 5 évre. Az ügyészség súlyosításul végrehajtandó szabadságvesztést kért rá és vádlott társaira. Mindennek ellenére az általa vezetett egylet 13 millió forintot kapott a gödiektől eltérített Samsung-adóbevételekből Pest Megye Önkormányzatától.

A Fővárosi Törvényszék 2021 októberében elsőfokon költségvetési csalás bűntette miatt két év – öt év próbaidőre felfüggesztett – börtönbüntetésre és 20 millió forint pénzbüntetésre ítélte a Fidesz egykori csömöri polgármester-jelöltjét, Bánhidi Balázst. E mellett öt évre eltiltotta gazdálkodó szervezetben vezető tisztségviselői tevékenység gyakorlásától. Pont azokban a hetekben Pest Megye Önkormányzata a Bánhidi vezette Cs. Torna Egyletnek több mint 13 millió forintot ítélt oda a gödi Samsung adóbevételeiből működő pályázata során – értesült a Narancs.hu.
Pest Megye Önkormányzata még tavaly októberben osztott szét 400 millió forintot különböző, köztük fideszes kötődésű szervezeteknek a Samsung SDI Göd városától eltérített adóbevételeiből működő pályázatán keresztül. Hamarosan egy újabb körben 300 millió forint sorsáról döntenek. A Narancs.hu több cikkben tárta fel, hogy a már kiosztott források miképpen hasznosulnak.
Legutóbb azt néztük meg, mit kezdtek a támogatással azok az alapítványok, egyesületek, amelyek különböző médiumok indítására kaptak támogatást. Röviden: helyi fideszes propagandalapokat csináltak.
Az egyik ilyen lap – az Itt lakunk – Csömör – kapcsán több helyi forrásunkkal is beszéltünk. A település önmagában is érdekes a támogatások vonatkozásában, ugyanis a Gödtől mintegy 25 kilométerre található nagyközségen bejegyzett szervezetek indulhattak Pest Megye Önkormányzatának pályázatán, miközben például a váciak nem. Pedig az (ellenzéki vezetésű) város csak hozzávetőlegesen 10 kilométerre van a gyártól, és a Mészáros Lőrinc érdekeltségébe tartozó Mészáros és Mészáros Kft. 32 milliárdból Vácra fogja a vállalat üzemének viziközmű-hálózatát kiépíteni.
Az Itt lakunk – Csömör című ingyenes lapot egy Dunakeszin bejegyzett szervezet, a Közép-magyarországi Régióért Alapítvány adja ki, aminek fideszes kötődéséről már többször írtunk. Forrásaink arról számoltak be, hogy egy ilyen lappal érdemben lehet a választások kimenetelét befolyásolni. Csömörön nincsen fideszes médium – így viszont értelmet nyer, hogy miért kerülhettek fel a támogatható szervezetek listájára a csömörön bejegyzettek. 

Elsőfokon elítélve

Háttérbeszélgetéseink során többször is felmerült egy másik, szintén fideszes kötődésű csömöri szervezet, a Cs. Torna Egylet, ami 13 millió forintot kapott kisbusz vásárlására. A szervezet elnöke Bánhidi Balázs, aki 2019-ben a Fidesz polgármester-jelöltjeként indult az önkormányzati választáson.
Bánhidi és a helyi Fidesz csúnyán leszerepelt; a polgármester a szavazatok közel 70 százalékának megszerzésével a Csömöri Civil Egyesület jelöltje, Fábri István lett, ráadásul a képviselő-tesületbe is csak az egyesület tagjai kerültek be. Ennek minden bizonnyal köze van ahhoz, hogy az Index a választás előtt megírta, Bánhidi az 5. rendű vádlottja annak a Fővárosi Törvényszéken zajló büntetőügynek, amely bűnszervezetben elkövetett, különösen nagy vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás bűntette miatt indult. A cikk szerint a vádlottak közreműködtek abban, hogy egyes cégek a korábbi Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal által folyósított mezőgazdasági támogatásokat valótlan tartalmú számlákkal és valótlan tartalmú együttműködési szándéknyilatkozatokkal vegyék igénybe, és ezzel a költségvetésnek 216-tól 421 millió forintig terjedő vagyoni hátrányt okoztak.
Lapunk megkereste az eljáró hatóságokat, szerveket az ügyben. A Fővárosi Ítélőtábla tájékoztatása szerint a Fővárosi Törvényszék 2021. október 11-én hozott elsőfokú ítéletet, mellyel valamennyi vádlottat bűnösnek mondta ki. „A megkeresésben kiemelt B. B. V. rendű vádlottat a törvényszék halmazati büntetésül 2 évi – végrehajtásában 5 év próbaidőre felfüggesztett – szabadságvesztésre, 20 millió forint pénzbüntetésre és 5 évre gazdálkodó szervezet vezető tisztségviselői tevékenység gyakorlásától eltiltásra ítélte” – tájékoztatott az ítélőtábla.
A Fővárosi Fellebviteli Főügyészség tájékoztatása szerint januárban a vádhatóság másodfokú indítványával kezdeményezte az ítélőtáblánál, hogy

az I-VII. rendű, valamint IX-XIII. rendű vádlottakkal – tehát köztük Bánhidivel szemben is – súlyosításul szabjon ki végrehajtandó szabadságvesztés büntetést,

valamint közügyektől eltiltás mellékbüntetést is. Az elsőfokú ítélet ellen valamennyi vádlott és védő is élt fellebbezési jogával, javarészt felmentésért, illetve enyhítés céljából.
Megkerestük Pest Megye Önkormányzatát, hogy tisztában voltak-e az elsőfokú ítélettel, és annak tudatában döntött-e a Cs. Torna Egylet támogatása mellett. „Pest Megye Önkormányzatának nem volt tudomása arról, hogy az egyesület elnöke ellen büntetőeljárás folyik. A pályázatokról a döntések 2021. szeptember végén születtek meg” – tájékoztatott az Önkormányzat. (A büntetőeljárás ténye először 2019-ben látott napvilágot, a már említett Index-cikk miatt, a képviselő-testület pedig októberben szavazott arról, hogy mely szervezetek kaphatnak támogatást.)
A Cs. Torna Egyleten keresztül kerestük Bánhidit, de cikkünk megjelenéséig nem érkezett tőle válasz. Egyébként a szervezet Csömöri Torna Egylet (CSTE) néven üzemeltet Facebook-oldalt és weboldalt, de úgy értesültünk, hogy nem kaptak névhasználati engedélyt az önkormányzattól.

Zűrös ügyek

Bánhidinek nem a költségvetési csalással kapcsolatba hozható eljárás az egyetlen zűrös ügye. 2020 végén garázdaság vádjával indított nyomozást a Gödöllői Rendőrkapitányság, ugyanis egy áruház parkolójában nekilökte a bevásárlókocsiját egy csömöri lakosnak, majd több alkalommal megütötte az illetőt.
A hvg.hu még 2019-ben írt róla, hogy az önkormányzati választásokat megelőzően az iskolások testnevelés óráit egy Bánhidi érdekeltségébe tartozó helyi csarnokban tartották meg. A szülők egy része tiltakozott az ellen, hogy itt tornázzanak a gyerekek. Fábri István polgármester akkor azt nyilatkozta, jelezték a tankerületnek, hogy építési területről van szó, sportlétesítmény nem is működhetne a területen.
A csarnokot még 2018-ban adták át. Az eseményen a Hír TV tudósítása szerint Bánhidi és Tuzson Bence országgyűlési képviselő mellett jelen volt Simicskó István hazafias és honvédelmi nevelésért felelős kormánybiztos, a Honvédelmi Sportszövetség elnöke, valamint Tóth László, a Magyar Judo Szövetség elnöke. Ez már csak azért is érdekes, mert mint értesültünk, nem sokkal Bánhidi választási veresége után a csarnok már nem sportfunkciót töltött be, hanem a polgármester-jelölt cégének telephelyeként szolgál. (Megkerestük Simicskót és Tóthot, de cikkünk megjelenéséig nem kaptunk választ a kérdéseinkre).
2019-ben a Népszava írt arról, hogy Bánhidi több cége felszámolás alá került, végrehajtást kezdeményeztek ellenük, vagy kényszertörölték őket. A nem túl impozáns eredmények ellenére Bánhidi még működő cége, az acélszerkezet-gyártásban és építőanyag nagykereskedelemben érdekelt Hunsteel Zrt. 2019-ben még csak 36 millió forint nettó árbevételt termelt, de 2020-ban már elérte 213 millió forintot. Feltehetőleg a 2021-es év sem zárult rosszul a társaságnak, ugyanis az Instagram-oldala szerint bedolgoztak a Nyugati pályaudvar felújításában, valamint az augusztus 20-i tűzijáték lebonyolításából is kivették a részüket.
A Hunsteel Zrt.-nek is írtunk kérdéseket, de szintén nem kaptunk választ. 

Béres Máté

(Magyar Narancs, 2022. február 13.)

Cselgáncstermet adtak át Csömörön – Simicskó István hazafias és honvédelmi nevelésért felelős kormánybiztos, a KDNP országgyűlési képviselője, a Honvédelmi Sportszövetség (HS) elnöke (j), Tuzson Bence, a Miniszterelnökség közszolgálatért felelős államtitkára, a térség fideszes parlamenti képviselője (j2), Bánhidi Balázs, a Csömöri Torna Egylet (CSTE) alapító elnöke (j3) és Tóth László, a Magyar Judo Szövetség (MJSZ) elnöke (b) átvágja a nemzeti színű szalagot a Csömöri Torna Egylet (CSTE) cselgáncstermének átadóünnepségén a Pest megyei településen 2018. augusztus 29-én. A Magyar Judo Szövetség (MJSZ) támogatásával a diákok és az egyesület jövőbeni tagjai a térség legnagyobb, 300 négyzetméteres tatamiján sportolhatnak (Fotó: Máthé Zoltán / MTI Fotó)

Ötvenmillió körül a budapesti lakások átlagára, Csömör és Kistarcsa lassan luxus

Az Index.hu összeállítást közöl az agglomerációs ingatlanárak változásáról.

*

Ötvenmillió körül a budapesti lakások átlagára, Csömör és Kistarcsa lassan luxus

Hiába a drasztikus áremelkedés a budapesti ingatlanok körében, a telkek továbbra is fogynak, az új építésű házak iránt hatalmas az érdeklődés. A legnépszerűbb településeken akár százmillió forintos telekárak is előfordulnak. Ezt elsősorban az eredményezi, hogy egyre többen költöznek ki.

Elképesztően magas ingatlanárak jellemzik Budapestet. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint 2021 harmadik negyedévében Budapesten az átlagos lakásár 49,5 millió forintra emelkedett, ami egy év alatt a legmagasabb áremelkedést jelenti, ha összehasonlítjuk Magyarország régióit.

UTÓBBI HARMINCKETTŐ SZÁZALÉKKAL MEGHALADJA A 2020-AS ÉVI ÁREMELKEDÉST.

Az erős áremelkedés az elmúlt másfél évben történt, a sorozatos kiköltözések viszont már korábban elkezdődtek. 2018 és 2021 között körülbelül negyvennyolcezerrel több lakosa volt Pest megyének, miközben Budapesten majdnem huszonhatezerrel csökkent a lélekszám.
A 49,5 milliós lakásárátlag természetesen azt jelenti, hogy Pest megye egyes térségeiben ennél jóval drágábban hirdetnek és adnak el használt ingatlanokat. Ez utóbbi Budaörsre és Törökbálintra, továbbá Nagytarcsa, Csömör, Kistarcsa, Nagykovácsi és Pilisvörösvár településekre jellemző, ahol ugyanez az átlag hatvanötmillió forintra nőtt.

LEGDURVÁBBAN A KELETI SZEKTORBAN (CSÖMÖR, NAGYTARCSA, KISTARCSA) DRÁGULTAK AZ INGATLANOK, AMI 38,7 SZÁZALÉKOS ÁTLAGOS NÖVEKEDÉST JELENT.

A pesti külső kerületekben 2021 első kilenc hónapjában ötszázötvennégyezer forint volt az ingatlanok átlagos négyzetméterára. A nyugati szektorban ugyanez hatszázhuszonháromezer forint volt ugyanebben az időszakban a KSH mérései szerint – írta a Portfolió.
Az Otthon Centrum az utóbbinál magasabb árarányokat mért az északnyugati szektorban. Pilisjászfalun és Budajenőn valamivel több mint hétszázezer forintba került az ingatlanok négyzetmétere a 2021-es értékesítési adatok alapján.
A gyors benépesülés nyomást gyakorol a helyi infrastruktúrára. A vasútfejlesztés és az elkerülőutak építése több időt vesz igénybe, mint amilyen gyorsan kialakulnak az új családi házas területek. Ez sokakat, akik idáig tömegközlekedéssel utaztak, arra késztethet, hogy személygépkocsival közlekedjenek, ami az autós forgalmat lassíthatja.

(Index.hu, 2022. február 6.)

A Kincsem szerencsére nem a csodalóról szól

Az Index keretében működő Cinematrix közli Kovács Bálint filmkritikáját.

*

A Kincsem szerencsére nem a csodalóról szól

Milyen ország az, amelyiknek egy ló a nemzeti hőse? Amelyiknek egy versenyzésre használt állat tudja erősíteni a nemzeti identitását és büszkeségét? Amelyik bármibe képes belekapaszkodni a múltbeli dicsőségek közül ahelyett, hogy a jelenre koncentrálva akarna létrehozni valami nagyot?
Legalábbis van valami ilyesmi üzenete annak, hogy az elmúlt évtizedek során a Honfoglaláson és a Hídemberen kívül nem készült nagyszabású közönségfilm magyar nemzeti hősről, most viszont a Kincsem lett a rendszer kurzusfilmje: a legdrágább film, ami valaha Magyarországon készült (3 milliárd forintból).
Érezhette ezt a furcsa mellékzöngét Herendi Gábor író-rendező (Valami Amerika) és Hegedűs Bálint forgatókönyvíró (Liza, a rókatündér) is: nagyon jó drámai érzékkel hagyták a fenébe a valóságot, és egy teljesen eredeti sztorit találtak ki a minden versenyét megnyerő, legyőzhetetlen csodaló köré. Olyat, ami sikerrel próbálja meg feltámasztani a nézője nemzeti büszkeségét, és közben még azt sem kell megkérdeznie magától: 

tényleg egy ló sikerei miatt érzem jobban magam a hazámban?

Herendiék az 1848-49-es szabadságharc leverése után kezdik az 1874-ben született ló történetét, a megtorlások miatt egy faágon kapálózó, akasztott magyar mártírral és egy gyereke szeme előtt kivégzett magyar felkelő nemes úrral. És ez már önmagában is egyértelművé teszi: a Kincsem nem a ló történetét akarja elmondani, hanem sokkal nagyobb tétre teszi a pénzét. Ebben a filmben a ló a nemzeti függetlenség szimbólumává válik egy monarchiai Rómeó és Júlia-történetben: a ló tulajdonosa az a Blaskovich Ernő, akinek az apját a filmben egy osztrák nemes, Otto von Oettingen ölte meg, aki a császár kegyeltjeként szintén lovakat versenyeztet, azaz Blaskovich vetélytársává válik a turfon. Az ellenzéki magyar győzelmei pedig nem tetszenek a császárnak, a többi magyar ellenzékinek viszont annál inkább, így a lóversenyek a hatalomnak való önérzetes bemutatás terepévé, Blaskovich pedig egyfajta vértelen forradalom vezéralakjává válik. És akkor ehhez jön még hozzá egy folyamatos évődés Oettingen lánya és Ernő között.
Úgyhogy Herendiék egy könnyen kiismerhető, nagy megfejtéséket nem igazán, meglepetéseket pedig egyáltalán nem hozó, de a maga műfajában abszolút jól működő, fordulatos, pörgős és sokszor izgalmas, igazi blockbuster-sztorit terítettek Kincsem patái alá. De úgy, hogy közben érvényes választ találtak arra, hogy miért lehet érdekes ez a történet, és még azt is megmutatták, hogyan érdemes piros-fehér-zöld zászlóba csavart látványfilmet készíteni. Mert a Kincsem az osztrák-magyar szál, a nemzeti függetlenség képbe hozása révén egyáltalán nem olyan, mint a Vajna-rendszer eddigi műfaji filmjei, amelyek leginkább csak azt mutatták meg hol jobban, hol kínosabban, hogy a magyarok is tudnak kevesebb pénzből kevésbé látványos akciófilmet vagy thrillert forgatni, de amúgy bármilyen országban, bármilyen nyelven elkészülhettek volna. 

HA VAN ÉRTELME NEMZETI KÖZÖNSÉGFILMET CSINÁLNI, AKKOR AZ NAGYJÁBÓL OLYAN, MINT A KINCSEM.

Már ha van értelme, mert mindezzel együtt ez a sztori pont annyival érdekesebb a világ bármelyik tucatforgatókönyvénél, amennyire libabőrössé tudja tenni a magyar közönség egy részét néhány jó pillanatban előhúzott magyar zászló vagy gúnyos pillantás a gaz labancra. Ha viszont leolvasztjuk róla a trikolór mázat, az egész nem marad több egy rivalizálásról és egy valószínűtlen szerelemről szóló filmnél.
De még azt is csak visszafogottan, mivel a rivalizálásról a nemzeti legendáriumból, vagy ma inkább a Wikipediáról úgyis tudjuk, hogy nincs valós tétje, hiszen Kincsem minden versenyét megnyerte. A szerelemről meg már ismerünk annyit, hogy pont elég lesz a 121 perces játékidőből mondjuk 117 arra, hogy egymásé legyen, akinek egymáséinak kell lennie.
De Herendiék pontosan látják a dolog minden hátulütőjét, így mindent elkövetnek, hogy az adott keretek között a lehető legjobban elkerüljék a nehezített pálya buktatóit. És ez elég jól sikerül is nekik. A versengésbe behozzák például az erkölcsi dilemmát, hogy szabad-e szabálytalanul, hatalmi pozícióból megoldani a dolgot, vagy muszáj mindig gentlemannek maradni. És noha a filmben semmilyen aktuálpolitikai utalás nem szerepel, a szinte mesebeli „gonosz császár” és a mai politikusok a kérdésre adott válaszának különbsége azért így is elég elkeserítő.
A szerelmi szálban sem csak a szokásos „olyan, mintha utálnák egymást, de ez igazából szerelem”-sablon működik, ezen kívül is bekerül egy csomó apróság, ami érdekesebbé teszi a dolgot Blaskovich bordélyházfüggőségétől a háromszög harmadik, a két fél között ide-oda ingázó férfiig, akivel kapcsolatban elegánsan csak egyetlen, apró utalás erejéig merül fel, hogy esetleg meleg; pont annyira, hogy ne vigye el a hangsúlyokat. Herendi és Hegedűs amúgy is pontosan megtalálják azt a mezsgyét, ahol még nincs túlzsúfolva a sztori, viszont már van egy csomó kisebb részlet, ami egyéni ízt tud adni. Jó példa erre a szál, ami arról szól, hogy másokkal ellentétben Blaskovich soha nem ütné meg Kincsemet még lovaglópálcával sem; vagy a macska története, ami cukiságban simán veri az egész éves filmtermést, és ráadásul elég megdöbbentő módon nagyjából az egyetlen, ami állítólag történelmileg is hiteles. Viszont akármilyen jól is hangzik ez, azért az tény, hogy mindez csak a körítés.
És még nem is volt szó Herendi rendezői túlzásairól. Az rendben van, hogy kölcsönvette Baz Luhrmann stílusát, és a Moulin Rouge!-hoz vagy A nagy Gatsbyhez hasonlóan ő is próbált kortárs elemeket lopni a kosztümös környezetbe – a táncjelenet, ahol a nemesi bálon a táncosok egy huszonegyedik századi koreográfiát adnak elő mai zenére, például egy kifejezetten jól sikerült Luhrmann-idézet. De nála ez a stílus meghatározza a filmeket, formailag és hangulatilag is, míg Herendi összesen négy darab ilyen geget tesz a filmbe minden előzmény és következmény nélkül, így viszont ezek nem hangulatmódosító elemek, hanem érthetetlen és néha elég infantilis kiszólások csak; amikor a baronesz unalmában elkezdi Fluortól a Mizu szövegét dúdolgatni, az még kifejezetten kínos is. Az ilyeneknél viszont fontosabb aránytévesztés a film legvége, amit spoilerek nélkül persze nem lehet leírni, de erősen túlszalad benne a hősiesség, a szerencse, a hihetetlen csodák és a nagynak szánt pillanatok egy képkockára jutó aránya.
És ez pont zárásként még akkor is zavaró, ha amúgy a két főszereplő, Nagy Ervin (Blaskovich) és Petrik Andrea (az osztrák nő) nagyon pontosan és találóan hozzák is a karaktereiket. Nagy Ervin játékában szimpatikusan sajátos eleggyé áll össze a teljesen görcstelen lazaság és (ön)irónia, a mindig csak egy picit felvillantott önimádat, a visszafogott bunkóság és mindezek mögött valami kitörölhetetlen jószándék: annyi minden van ebben a figurában, hogy Nagy Ervint kétszer ennyi ideig is élvezetes lenne nézni. Petrik Andrea játékában az a jó, ahogyan néha előbújik a szíve a biggyesztett ajkú arckifejezése mögül, meg ahogyan a figura néha olyan élvezettel lubickol a saját vélt vagy valós fölényében.
Szóval a történetvezetést, az írói és többnyire a rendezői megoldásokat tekintve a Kincsem aligha fog csalódást okozni annak, akit nagyon érdekel egy nemzetiszínű kokárdával diszkréten kitűzött, lovas-szerelmes kalandfilm, ami biztos nem fog sem kellemetlen, sem váratlanul kellemes meglepetéseket okozni. Viszont a hárommilliárd forintot nem érdemes keresni benne: bár látványos a film, jók a lóversenyek, a jelmezek is ötletesek – ha látszik is rajtuk, hogy most húzták ki mindet a skatulyából –, de alig van nagytotál, alig vannak távoli, múlt századi városképek, nem a természetben játszódó külsők vagy igazán tágas belső terek. Lehet, hogy ez a legdrágább film, de a leglátványosabb aligha. Akárhogy is:

HA SZÜKSÉG VAN KURZUSFILMEKRE, AKKOR AZOK LEGYENEK LEGALÁBB OLYANOK, MINT A KINCSEM.

Kovács Bálint

(Cinematrix, 2017. március 15.)

Jó ára van Ukrajnában a magyar útlevélnek

A Szabad Magyar Szó összeállítást közöl az ukrajnai állampolgárságbizniszről.

*

Jó ára van Ukrajnában a magyar útlevélnek

Nem a maffia biznisze a személyiséglopás, ezt polgármesterek, lelkészek, helyi vállalkozók intézik, és meggazdagodnak belőle

Terjedelmes írásban dolgozta fel a Index azt az egy ideje már nem is oly ismeretlen, valósággal nyílt titokként kezelt jelenséget – vagyis bűnözési formát –, hogy az egyszerűsített honosítással megszerezhető magyar állampolgárságot hogyan adják-veszik Kárpátalján. A riport szerzője, Ráti József meglátása szerint a túl egyszerű honosítási szabályozásnak köszönhető, hogy néhány százezer forintért bűnözők, vagy akár terroristák is csináltathatnak maguknak magyar útlevelet fényképpel és ujjlenyomattal, majd szabadon utazhatnak vele bármerre a világon. Mindezt a kiszolgáltatott, nyomorgó kárpátaljai magyarok miatt – figyelmeztetett az újságíró. A helyiek elmondása szerint azok vesznek így új személyazonosságot, akiknek nincs vesztenivalójuk: bűnözők, terroristák, menekültek.

A honosítási eljárás Kárpátalján is ugyanúgy működik, ahogy nálunk, Vajdaságban: ahhoz, hogy egy Ukrajnában élő magyar ember magyar útlevélhez jusson, először igazolnia kell a származását és kérvényezni a honosítását. Ezt anyakönyvi kivonatokkal és a Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal fényképes formanyomtatványainak kitöltésével teheti meg. Amennyiben elfogadják a kérvényét és leteszi az állampolgársági esküt, kap két dokumentumot: egy honosítási okiratot és egy személyigazolványt.

Amikor ezek a dokumentumok megvannak, az igénylő – aki ekkor már magyar állampolgárként jelenik bármelyik, tetszőlegesen kiválasztott kormányablaknál –, teljes joggal igényelhet útlevelet. Fényképet nem kell vinnie, hiszen digitális eljárással ott helyben készítenek róla új fotót, leveszik az ujjlenyomatát, majd néhány hét elteltével személyesen átveheti a kész okmányt. Persze, a folyamat így rettenetesen egyszerűen hangzik, a gyakorlatban azonban mindig van benne némi akadékoskodás, soha nem megy minden ilyen gördülékenyen (ügyintézője és annak jó- vagy rosszindulata válogatja…), de alapvetően az eljárásrend mindössze ennyi.

Az Index cikkét teljes terjedelmében itt olvashatja el:

Ezrével jutnak hamis magyar személyazonossághoz ukrajnai csalók

Tudod, kik vesznek maguknak új személyazonosságot? Akiknek nincs vesztenivalójuk: bűnözők, terroristák, menekültek. Ahhoz, hogy egy Ukrajnában élő magyar származású személy magyar útlevélhez jusson, először igazolnia kell a származását és kérvényezni a honosítását. Ezt anyakönyvi kivonatokkal és a Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal fényképpel ellátott formanyomtatványainak kitöltésével teheti meg.

Ráti József riportjából kiderül egyebek mellett az is, hogy a csalók azt a kínálkozó – és tárva-nyitva felejtett – kiskaput használják ki, hogy sem a honosítási okiraton, sem a személyigazolványon nincs fénykép, a kormányablak munkatársai pedig a leggyakrabban nem is kérnek el semmilyen más, fényképes igazolványt, például az ukrán útlevelet. Ők egyszerűen csak elveszik a személyit, az ott szereplő adatok alapján pedig kitöltik az útlevéligénylő adatlapot.

Ennyiből – és semmivel sem többől! – áll a személyiséglopás.

TÖRVÉNYES ÚTLEVÉL HAMIS NÉVVEL

Egy, a cikkben Mikolajként aposztrofált ukrán nyomozó arról mesélt az Index munkatársának, hogy Ukrajnában már több éve virágzik a magyar állampolgársággal való üzletelés: ha az életkor nagyjából megegyezik, akkor bárki vehet magának teljesen új, magyar személyazonosságot, és vele új életet bárhol az Európai Unióban. A módszert állítólag a románoktól vették át a dílerek, Kárpátalján pedig nyílt titok az üzletág létezése. Ráti elutazott a nagyobb kárpátaljai településekre, s mint írásában meséli, mindegy volt, hogy Csapon, Gejőcön vagy Beregszászban kérdezősködött, mindenhol talált valakit, aki vagy eladta, vagy pedig ismert olyat, aki már eladta a papírjait. Mikolaj épp röviddel a találkozásuk előtt szerezte vissza egy teljes család állampolgársági papírjait, miután az alkoholista, torokrákos családfő eladta azokat.

Mint kiderült, a magyar állampolgárságot igazoló, fénykép nélküli iratokat veszik meg a dílerek 200 és 500 ezer forint közti összegért, s aztán hatszázezer és másfél millió közötti áron adják tovább a „végfelhasználóknak”. Az árat nagyban befolyásolja az is, hogy az érintett személy milyen idős: a húsz és negyven év közötti okmányok a legértékesebbek, a fiatal gyereké és az időseké pedig a legolcsóbbak, akár veszik, akár eladják azokat.

A dílertől szerzett valódi, fénykép nélküli honosítási dokumentumokkal pedig a vevőnek már csak el kell mennie egy magyarországi kormányablakhoz, s ott a fent leírt módon igényelni egy útlevelet. S néhány hét múlva már hozzá is juthat egy teljesen törvényes, bár hamis névvel, de eredeti fényképpel és ujjlenyomattal ellátott magyar, azaz uniós útlevélhez.

KENŐPÉNZ VAGY HANYAGSÁG

A Mikolaj nevű rendőr mesélt a szerzőnek arról is, hogy egy idő után – elsősorban a határhoz közelebb eső régiókban –, a hatóságok rájöttek a csalásra, ezért Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében most már legalább az ukrán útlevelet is elkérik az utazóktól, de Budapesten még mindig több olyan kormányablak működik, amelynél állítólag beépített emberek ma is ellenőrzés nélkül csinálják meg az útleveleket. Vagyis a dokumentum elkészítésekor valamiért – jóhiszeműségből-e, vagy hanyagságból, esetleg kenőpénzért cserébe – nem kérnek fényképes igazolványt, s náluk továbbra is elég a két, fent említett, fénykép nélküli irat.

Egy, a riportnak Istvánként említett férfi a szerzőnek azt mondta, hogy a nem roma és roma magyarok egyaránt benne vannak az üzletben, bár más-más rendszer szerint. Azok a nem romák, akik eladják az állampolgárságukat, legtöbbször mélyszegénységben élnek, betegek vagy van egy beteg családtagjuk, adósságba keveredtek, és egyszerűen máshogy nem tudnak pénzhez jutni.

Van, aki csak a sajátját adja el, van, aki a gyerekeiét is, igyekezve legalább egyikükét megtartani, hogy külföldi munkával valaki eltarthassa a családot. Legtöbbször a „valaki ismer valakit, aki ismer valakit” módon működik a biznisz, vagyis nem szervezett és tömeges jelenségről van szó. Habár a nagybani felvásárlás és terjesztés sem ritka, ez nem elsősorban a maffia, hanem meglepő módon a helyi tehetősebb és köztiszteletben álló emberek kezében összpontosul. Polgármesterek, lelkészek, helyi vállalkozók intézik ezt a közösségük lakóinak, meggazdagodva belőle – írta az Istvántól hallottakra hivatkozva Ráti József, aki szerint a cigányok a legkiszolgáltatottabbak.

„Egész életünkben szenvedtünk, éheztünk. Megígértem az anyámnak kiskoromban, hogy gondoskodni fogok róla. Beteg volt, és senki sem segített, én pedig csak így tudtam pénzt szerezni” – mondta egyikük az Index riporterének. A romák nem nagyon üzletelnek a nem romákkal vagy az ukrán alvilággal, felettük – ahogy ők nevezik – a cigányvajda vagy cigánybíró rendelkezik. A portál forrásai szerint ezek a vezetők kényszerítik őket a magyar állampolgárság megcsinálására, amit utána kötelező jelleggel „be kell szolgáltatni”. Aztán vagy kapnak érte cserébe pénzt, vagy nem…

A HATÓSÁGOK SZEME ELŐTT

A jelenségre a Jobbik Magyarországért Mozgalom már 2014-ben felhívta a figyelmet – írta az Alfahír, amely szerint az üzlet annyira a hatóságok szeme előtt történik, hogy élelmes helyi „vállalkozók” Ungváron ukrán nyelven hirdetik, hogy némi hálapénzért cserébe bárkinek segítenek olajozottá tenni az uniós útlevél megszerzéséhez vezető eljárást.

Az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottsága vizsgálja majd meg a magyar honosítási papírokkal, illetve beutazási okmányokkal kapcsolatos, tömeges csalásokat – közölte Molnár Zsolt, a bizottság szocialista elnöke az Index cikkére reflektálva. Szinte nem telik el hét anélkül, hogy ne derülne fény magyar útlevelekkel és vízumokkal elkövetett újabb és újabb tömeges visszaélésre. A moszkvai vízumgyár körüli botrány után most a honosítási papírokkal való visszaélést leplezte le a sajtó – indokolta a lépést az MSZP politikusa.

A témáról kedden Harangozó Tamás szocialista képviselő is sajtótájékoztatót tartott, s jelezte, hogy pártja feljelentést tesz az ügyben.

(Szabad Magyar Szó, 2017. február 22.)

Koldus Beregszász főterén – A legtöbb esetben a nyomor viszi rá az embereket arra, hogy minden lehetséges pénzszerzési alkalmat megragadjanak (Szondi György felvétele)

Beregszászi utcarészlet

A munkácsi várban – Az idegenforgalmi látványosság környékén is rengeteg a kéregető kisgyerek és a felnőtt korú koldus

Most egy picit ne figyeljen senki más, csak a Hirado.hu-s kollégák, de tényleg

Az Index.hu közli Kolbert András rövid kis észrevételét.

*

Most egy picit ne figyeljen senki más, csak a Hirado.hu-s kollégák, de tényleg

Helló, kiment a cikketek, az a címe, hogy Telefonon tárgyalt Trump Putyinnal, és abban van két apróság, az egyik, hogy Merkel nem osztrák kancellár (még, ki tudja, mi lesz holnap), a másik, hogy az a tweet, amit idéztek, az valami poénkodó hülyegyerek, az igazi USA-elnök a sima @POTUS, de nyilván ti sem gondoljátok komolyan, hogy Trump azért hívta fel Putyint, hogy megtudja, mit kell tennie a következő héten.

De az semmi, én a múltkor a HM Sajtóosztálynak úgy kezdtem egy levelet, hogy Tisztelt Sajtóosztáj, előfordul, szombat van. :D

Frissítés: na, látom, átment, de tovább is van. Bevallom, nekem sem tűnt fel, de a japán fickóval is van egy kis gond: Abe Sinzó a magyar átírás, és nem elnök, hanem miniszterelnök. Persze lehet ám, hogy van egy Abe Shinzo nevű elnöke Japánnak, fene tudja.

(Index.hu, 2017. január 28.)

A korrektor jelszavával hamisíthatták meg az Orbán-interjút

Az Ind ex.hu közli Dezső András írását a meghamisított Orbán-interjú ügyének fejleményeiről.

*

A korrektor jelszavával hamisíthatták meg az Orbán-interjút

Lezárult a Fejér Megyei Hírlapban megjelent és meghamisított Orbán-interjú ügyében indított belső vizsgálat – ezt a kiadó, a Pannon Lapok Társasága (PLT) közölte szerdán. Orbán interjúja december 24-én jelent meg a Fejér Megyei Hírlapban, de mint kiderült, valaki belenyúlt a szövegbe, és olyanokat adott a kormányfő szájába, amit ő nem is mondott.

A kiadó rögtön elnézést kért, majd belső vizsgálatot indított. Ennek a vége az lett, hogy embereket rúgtak ki a Fejér Megyei Laptól, valamint a veszprémi Naplótól, noha információnk szerint nem derült ki, hogy pontosan ki vagy kik követték el a hamisítást. Olyannyira nem, hogy a kiadó menedzsmentje „az ügy teljes kivizsgálása érdekében” ismeretlen tettes ellen tett feljelentést a rendőrségen.

Külső tartalom, teljes kontroll

Úgy tudjuk, hogy a PLT összesen öt embert rúgott ki. Felmondtak Németh F. Bernadettnek, a veszprémi Napló főszerkesztőjének, Zajácz D. Zoltánnak, a Fejér Megyei Hírlap digitális főszerkesztőjének, Hajnal Csillának, a lap felelős szerkesztőjének és Klecska Ernő lapszerkesztőnek. Földesi Gábort, a veszprémi Napló digitális menedzserét is kirúgták. Az indoklás szerint a lap hitelének rontása és hanyagság miatt kell menniük.

Bár a meghamisított interjú a Fejér Megyei Hírlapban jelent meg, az valójában egy „külső tartalom” volt, ami Veszprémben készült. Bevett gyakorlat volt ugyanis a lapcsaládnál, hogy bizonyos tartalmak Veszprémben készülnek el, és onnan veszik át őket más megyei lapok. Ez korábban leginkább kereskedelmi jellegű tartalomra vonatkozott, ám miután a Fidesz-közeli Mediaworks megvetette a lábát, új direktíva lépett életbe: a médiaworksös tartalmakat teljes kontroll mellett Veszprémben készítették, a megyei lapok szerkesztői ebbe már bele sem nyúlhattak. Ez vonatkozott az Orbán-interjúra is, akárcsak egy korábban, Kövér Lászlóval készült nagyinterjúra. Az Orbán-interjút egy megbízható káder, Szakács Árpád készítette. Az interjút Veszprémben korrektúrázták, ott is tördelték.

Mindehhez tudni kell, hogy az online szerkesztőségi rendszerhez bárki, bárhol hozzáférhet, akinek ha jogosultsága van, függetlenül attól, hogy épp hol tartózkodik. Úgy tudjuk, az Orbán-interjú meghamisítója a veszprémi szerkesztőség számítógépét használta, bár azt nem tudni, hogy fizikailag ott ült-e, vagy sem. Az viszont biztos, hogy egy olyan munkatárs számítógépét használta, aki az adott időszakban ugyan nem volt szabadságon, de dolga volt a városban. Az ismeretlen vagy ismeretlenek erről a számítógépről, de az éppen szabadságon lévő korrektor jelszavát használva léptek be abba a szerkesztőségi rendszerbe, ahol hozzáfértek az interjúhoz, amely ekkor már kész állapotban volt, és a nyomdai levilágításra várt.

A hamisító nemcsak látta az interjút, hanem módosítani is tudott rajta, de ami ennél is lényegesebb:

nemcsak a tördeléshez, a rendszer kezeléséhez értett, hanem információi voltak arról is, hogy mikor milyen fázisban van az anyag, azaz mikor tud úgy hozzáférni, hogy utána más már nem látja.

Miután ugyanis belenyúlt a szövegbe és módosította azt, mások már nem nézték át az anyagot. A fehérváriak végképp nem, hiszen tízéves gyakorlat volt, hogy a veszprémi központtól kapott anyaghoz nem nyúlnak, ráadásul egy hónapja éppen egy ügyvezetői utasítás nyomatékosította, hogy a „mediaworksös anyagokkal” nincs és ne is legyen dolguk, az ellenőrzött központi tartalmakat (és ilyen volt az Orbán-interjú is) úgy vegyék át, ahogy kapják. Ennek azért van jelentősége, mert a Fejér Megyei Hírlaptól kirúgott munkatársak munkaügyi bírósághoz fognak fordulni, és erre az ügyvezetői utasításra fognak hivatkozni. Ők egyébként állítják: ártatlanok, semmi közük az egészhez.

A cég menedzsmentje kedden mindenesetre Veszprémbe hívta azt az öt munkatársat (köztük négyen a Fejér Megyei Hírlapnál dolgoztak), akiket később kirúgott. Délelőttől este tízig folytak a meghallgatások. A munkatársakat egy tízfős testület faggatta, voltak köztük ügyvédek, ügyvezetők, informatikai vezetők. Ki tehette ezt? Vállalják-e a hazugságvizsgálatot? – ilyen és ehhez hasonló kérdések is elhangzottak, legalábbis ezt állították lapunknak az érintettek. Végül megszületett a verdikt: minden meghallgatottat kirúgtak. A Fejér Megyei Hírlap munkatársai hiába érveltek azzal, hogy a Veszprémből kapott, „központilag ellenőrzött tartalomhoz“ munkáltatói utasítás alapján nem is nyúlhattak volna hozzá (azaz ellenőrizniük sem kellett azt), ez a cégvezetést nem hatotta meg.

A jó hírnév megsértése

És mivel nem lett meg az elkövető, maradt a gyanú. Abban az Indexnek név nélkül nyilatkozó kiadói dolgozók egyetértenek, hogy olyan valaki hamisíthatta meg az interjút, aki a szerkesztőségi rendszert alaposan ismerte. Ez viszont lehetett akár egy korábban kirúgott vezető is, a kiadótól ugyanis – mielőtt az a Mediaworkshöz került – rúgtak ki embereket. Köztük olyanokat, akik értettek a szerkesztőségi rendszerhez, és ismerték a folyamatokat. Az viszont borítékolható, hogy a most kirúgott dolgozók nem érik be munkaügyi perrel, hiszen ha a kiadó rájuk süti, hogy közvetlen vagy közvetett módon, de érintettek a hamisításban (márpedig a kirúgásukkal ezt kommunikálják a nyilvánosság felé), akkor valószínűleg jó hírnév megsértése miatt is beperlik egykori munkáltatójukat.

(Index.hu, 2016.december 28.)

Az Index.hu mellékleteként megjelenő Cinematrix közli Inkei Bence írását a Szürke senkik című filmről.

*

Erre a filmre vártunk száz éve

Az első világháború joggal neheztelhet az utókorra: milliók haltak meg benne, kegyetlen volt, pusztító és értelmetlen. De mire a filmgyártás elérte azt a technikai fejlettséget, hogy látványos háborús munkák készülhessenek, addigra jött egy még pusztítóbb, még kegyetlenebb és látványosabb világháború, amely sokkal inkább megragadta a filmesek képzeletét.

Születtek ugyan népszerű és jól sikerült első világháborús filmek, de minden ilyenre tíz második világháborús jut, ami pedig a magyar filmgyártást illeti, még durvábbak az arányok. Mára elfeledett, harmincas évekbeli műveken kívül gyakorlatilag nincsenek első világháborús filmjeink, maximum háttérsztoriként jelenik meg. Lásd például az Ének a búzamezőkrőlt, amely még nem lesz attól első világháborús film, hogy a férfi főszereplő az orosz frontról tér haza.

Grünwalsky Ferenc Utrius című filmje sem igazi háborús film, inkább háborúellenes parabola. De tud bárki mondani olyan magyar, első világháborús filmet, amiben valódi harci jelenetek is voltak, és komolyan is lehetett venni? Készült rendes film Przemyśl ostromáról? A piavei csatákról? Vagy éppen a szerb hadifogságba került, majd Szardínia szigetére szállított osztrák–magyar katonák halálmenetéről? Mintha ezek a sok-sok magyar áldozatot követelő hadi események ma már senkit nem érdekelnének.

Éppen ezért rengeteg kihasználatlan lehetőség rejlik a témában, és pont ideje volt tehát, hogy készüljön végre egy teljes egészében az első világháborút megidéző film – kár, hogy ez is csak tévéfilm, pedig a Szürke senkik tényleg megérdemelt volna egy komolyabb produkciót.

A berni követ és a Félvilág című tévéfilmeket is jegyző Köbli Norbert forgatókönyvéből az elsőfilmes Kovács István rendezett filmet, melyet december 16-án mutatnak majd be a Duna tévén, de remélhetőleg a csatornáénál szélesebb közönséghez is eljut. Mert tényleg megérdemli.

A Szürke senkik öt katona történetét meséli el, akik az olasz fronton harcolnak az Osztrák–Magyar Monarchia hadseregében, és akik egy veszélyes felderítő akcióra indulnak az ellenséges vonalak mögé.

Kevés szereplő, nincsenek tömegjelenetek, mégis borzasztó jól működik háborús filmként, a hibái ellenére is.

De kezdjük inkább az erényeivel. A film nagyon hamar be tud szippantani, ami köszönhető az alapszituációnak is: ellenséges területen vagyunk, bármelyik pillanatban történhet valami baj. A rendező jól is aknázza ki ezt, és végig izgalomban tartja a nézőt, még akkor is, amikor csak érdektelen dolgokról beszélnek a katonák a tűz körül kuporogva. A harci jelenetek különösen erősek, realisztikusak, ami magyar filmtől tényleg szokatlan. És pontosan kiderülhet belőle, mennyire nem hősies és férfias hecc a háború, ahol nincsenek hősök, csak szerencsések és túlélők vannak.

A szereplők közül is a hivatásos katona, Fodor őrmester (Trill Zsolt) az egyetlen, akit még érdekel a háború kimenetele, a többiek csak egy darabban haza akarnak kerülni. Van köztük román, osztrák és magyar, mindannyian értenek németül és magyarul, és ez már indok arra, hogy valamiféle bajtársiasságot is érezzenek egymás iránt. És van a főszereplő (Kovács S. József), a naiv szegedi tinédzser, aki még Isonzónál is képes azt mondani, hogy ő a hazáját védi, és aki egy galambot sem bír megölni.

Ezek remekül visszaadják, mennyire abszurd és értelmetlen háború volt ez, de ettől még emberek milliói ölték egymást engedelmesen éveken keresztül, ahogy ebben a filmben is. A kopár, késő őszi táj, a vigasztalan, ködös idő is pont azt az első világháborút eleveníti meg, amely bennünk élhet olvasmányélmények és fotók alapján. Nagyon erős az operatőri munka, csodaszép beállítások és sokatmondó képek váltják egymást – talán légi felvételből többet kapunk a kelleténél, de mivel a filmnek a postagalambok is fontos szereplői, ezeknek is megvan a létjogosultságuk.

Ami egyedül elvesz kicsit az élményből, azok a párbeszédek: egyrészt az, hogy a nyelvezet nem törekszik a korhűségre, és néha kicsit iskolások is a szövegek. Lehet továbbá, hogy lévén ez egy tévéfilm, oda kellett figyelni a korhatárkarikára, de az sem tesz jót a hitelességnek, hogy alig hallható trágárság a filmben, pedig ezek az évek óta a fronton szenvedő bakák már egész biztosan nem mentek a szomszédba néhány kurvaanyádért.

Az sem túl életszerű, hogy Radu (Keszég László) tökéletesen, tisztán, akcentus nélkül beszél magyarul, holott az anyanyelve elvileg a román. Ezek nyilvánvalóan nem komoly problémák, de egy kicsit elvesznek a film erejéből, és újabb bizonyítékot szolgáltatnak arra, hogy a magyar filmek gyenge pontjai rendszerint a párbeszédek.

Pedig a színészekre nem lehet panasz, és nagy szerepük van nekik is abban, hogy végig komolyan lehet venni a filmet, sőt, lehet izgulni is. Ami egyébként szintén ritka, és egyáltalán nem magától értetődő. És nem látszott meg igazán a pénzhiány sem a filmen – lehet, hogy a rudabányai tó és környéke nem az Alpok, de ez egyáltalán nem volt zavaró. Mint ahogy az sem, hogy az olasz katonákat is magyar színészek alakítják.

Minimális változtatásokkal ez a film viszont tényleg felduzzasztható lett volna mozifilmmé, és ezért kicsit kár, hogy tévéfilmként vélhetően jóval kevesebben látják majd. Egy elsőfilmes rendező és a nagyközönség számára szintén ismeretlen főszereplő viszont igazolták, hogy érdemes megjegyezni a nevüket, még úgy is, hogy mindkettőt Kovácsnak hívják.

Amennyire kimaradt a magyar filmgyártásból az első világháború, olyannyira igazolta a Szürke senkik, hogy a téma feltétlenül érdemes arra, hogy filmre vigyék, és jó lenne a jövőben még több filmet látni az elfeledett háborúról. És még az sem baj, ha a történelmi hűséget is feláldozzák a sztori oltárán, mint itt (erről a spoiler miatt lásd a cikk legalját). Mert lehet, hogy a befejezés kicsit szájbarágós, de pont passzol az egész cirkusz értelmetlenségéhez, és nem lesz hiányérzetünk sem. Reméljük, minél hamarabb hallunk újra az alkotókról.

(A Szürke senkiket december 16-án 22 órakor és december 17-én 2 óra 50-kor lehet megnézni a Duna tévén, illetve élőben lehet nézni Magyarország területéről a Médiaklikk.hu oldalán.)

TEHÁT AKKOR AZ ÍGÉRT SPOILER

A filmről csak a legvégén derül ki, hogy a háború utolsó napjaiban játszódik, 1918 őszén, és így azt a benyomást kelti, mintha a Monarchia az utolsó pillanatokban is átfogó támadásra készült volna. A valóságban a nyári, kudarccal végződött, második piavei csata volt a Monarchia utolsó offenzívája, onnantól kezdve már a végletekig kimerült, rosszul felszerelt, betegségek tizedelte osztrák–magyar sereg örült, hogy még állt a lábán. Októberben a különféle nemzetiségek katonái nagy tömegekben szöktek haza a frontról, és a hónap végére már a Monarchia államegysége is megszűnt. A november 4-én hatályba lépett fegyverszünet tehát már régóta érett, és nem valószínű, hogy bárkit is váratlanul ért volna.

(Cinematrix, 2016. december 15.)

A képregény, amire vigyázzállásba vágod magad

Az Index.hu közli Varga Attila írását a Himnusz képregény-feldolgozásáról.

*

A képregény, amire vigyázzállásba vágod magad

Mi is megírtuk korábban, hogy zseniális kampánnyal próbálja meg felhívni a Nyugdíjasok Országos Szövetsége (NYOSZ) az emberek figyelmét a tüdőgyulladásra: a DeepInsight kreatív ügynökséggel ismert költők verseit adaptálták képregényes formában. Azért ismert költőkét, mert Csokonai Vitéz Mihály, Berzsenyi Dániel, Kölcsey Ferenc, Arany János és Ady Endre tüdőgyulladásban halt meg, vagy szenvedett tőle sokáig.

A Csokonai-, Berzsenyi-, Kölcsey- és Arany-versek képregényadaptációi már a kampány indulása óta, azaz három hete elérhetőek itt, az Ady Harc a nagyúrral című verséből készült képregény pedig múlt héten került fel az oldalra.

Mára megszületett a Himnusz képregényadaptációja is, amivel kapcsolatban ugye felmerülhet a „meggyalázzák a nemzeti kincset” érvelés is, de feleslegesen, mert ez a feldolgozás sem gyaláz semmit, sőt, ahogy annak idején az Anima Sound System sem tette (2000-ben a kisgazdák parlamenti interpellációban mentek nekik).

A Himnusz-feldolgozásokról egy nagy cikket mi is írtunk három éve, itt lehet elolvasni.

Himnuszt feldolgozni nem kell félnetek jó lesz

Sokan próbálkoztak átértelmezni Erkel dallamait, de nem jött nekik össze. Dopeman kétszer is belevágott.

Tovább

(Index.hu, 2016. december 7.)