Bence Erika nyílt levele a Magyar Mozgalom társelnökeihez

A Naplo.org közéli Bence Erika írását, amelyben nyilvánosságra hozza, hogy kilép a Magyar Mozgalomból.

*

Napi ajánló
Bence Erika nyílt levele a Magyar Mozgalom társelnökeihez

Hogy bárki értse: a VMSZ és elnökének politikáját továbbra is elutasítom! A Magyar Nemzeti Tanács által folytatott kisebbségi érdekvédelmi politikát szintúgy! A fentiekben leírt és más elvi okok miatt kilépek a Magyar Mozgalom tagjai sorából és a választási listája révén szerzett bizottsági tagságomról is lemondok.

Nem tudom, kik működtetik a Mozgalmas Mindennapok címen jegyzett – feltételezésem szerint magyarkanizsai – Facebook-profilt, mindenesetre a címében szerepel a Magyar Mozgalom neve. Az oldal rasszista, rendőrállamért kiáltó és migránsgyűlöletre felszólító tartalmakat közöl, kihasználva a kisember gerjesztett félelmeit, önzőségét és szűk látókörűségét. Teszi ezt otromba, magyartalan, gyalázatos szellemi színvonalról árulkodó nyelven.
Akár köthető a csoport működése a Magyar Mozgalomhoz, akár csak visszaél a civil szervezet nevével – amelynek magam is alapító tagja vagyok, egy ideig Ügyvivő Testülete munkájában is részt vállaltam; véleményét és állásfoglalásait különböző szervezetekben és bizottságokban (így: MNT Kulturális Bizottsága) képviselem – elvárom a testülettől, hogy határolódjon el ezektől a szélsőséges megnyilatkozásoktól, s a valóban létező menekültproblémáról értelmes, színvonalas, szakmai és humánus diskurzust nyisson, illetve folytasson!
A térségünkben tapasztalható menekültproblémát ismerem. Meggyőződésem viszont, hogy annak militáns, agressziót tartalmazó és rasszista megoldása társadalmi katasztrófákhoz, ezeknek elhallgatása és elnézése – képletesen – az Auschwitz–Birkenau-sínpárhoz vezethet csak.
A civil szervezet hitvallása és irányelvei létrehozásában, kijelölésében, megfogalmazásában magam is részt vettem, tudom, hogy nem szerepel benne olyan kitétel, mely eltérő megítélésre ad lehetőséget a saját, illetve a más szervezetek soraiban tapasztalható rasszizmus és intolerancia tekintetében. Elvárom, hogy a Magyar Mozgalom és vezetősége határozottan és bátran szálljon szembe minden ilyen jelenséggel és hangadással!
Nem tartom elfogadható magyarázatnak, miszerint a Magyar Mozgalom társelnökei, illetve Ügyvivő Testülete nem tud az inkriminált profil működéséről, illetve tőle függetlenül ténykedik, hiszen egy szervezet hatékonysága, egységessége, fegyelmezettsége, és főleg a méltósága függ a kiterjedt figyelem, a széles látókör, illetve az együttműködés, a vitakészség és a megbeszélés következetességétől. Ellenkezője a jelölt szerveződés gyengeségeire mutat.
Az sem releváns hozzáállás, miszerint a szervezet és társelnökei nem befolyásolhatják tagjai, illetve mások ideológiai meggyőződését, hiszen nevének felhasználása, illetve törekvései, hitvallása és programpontjai eltorzítása közösségi és nem magánügy.
A félreértések elkerülése céljából kijelentem, hogy nem változott meg az általam korábban bírált és elutasított vajdasági magyar pártok és érdekvédelmi szervezetek munkájáról alkotott véleményem. Hogy bárki értse: a VMSZ és elnökének politikáját továbbra is elutasítom! A Magyar Nemzeti Tanács által folytatott kisebbségi érdekvédelmi politikát szintúgy!
A fentiekben leírt és más elvi okok miatt kilépek a Magyar Mozgalom tagjai sorából és a választási listája révén szerzett bizottsági tagságomról is lemondok.

Dr. Bence Erika

egyetemi rendes tanár

(Naplo.org, 2019. november 28.)

Pásztor arra kéri a magyarokat, hogy szavazzanak Vučićra

A Szabad Magyar Szó kivonatosan ismerteti az interjút, amit a Magyar Szó készített Pásztor Istvánnal, a Vajdasági Magyar Szövetség elnökével.

*

Pásztor arra kéri a magyarokat, hogy szavazzanak Vučićra

A VMSZ elnökét nem érdekli, hogy az államfőjelölt mit követett el a délszláv polgárháborúk idején

A VMSZ jelenlegi politikai viszonyrendszerében az általa lehetségesnek látott egyedüli racionális döntést választotta a párt vezetése, vagyis azt, hogy a hatalmi koalíció elnökjelöltjét támogatja a még ki sem írt, de már bejelentett, küszöbön álló szerbiai elnökválasztáson – mondta el a Magyar Szó hétvégi számában megjelent interjúban Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke. „Értelmes döntésnek tartom ezt, mert az ország, a magyar közösség prioritásai szempontjának megfelel – és ez támasztja alá a pártpolitikai szempontot. Egy ilyen változó, zavaros világban, amilyenben élünk, azt hiszem, az elsődleges érdekünk éppen a politikai stabilitás megőrzése és a döntéshozó képesség fenntartása, és ez az elhatározás, amire jutottunk, ezt teszi lehetővé. Határozott és hatékony döntéseket kell tudnia az államnak hozni, ez a vajdasági magyar embernek is érdeke. A biztonság pedig mindenek felett álló szempont” – tette hozzá a pártelnök.

Mint mondta, fontos szempontja volt a döntés meghozatalának az is, hogy az elmúlt években a Szerb Haladó Párttal a VMSZ kialakított egy együttműködést, amelyet minden fontos pillanatban újabb koalíciós megállapodással erősítenek meg. A pártelnök úgy látja, hogy a most is aktuális koalíciós megállapodás tartalmaz minden, közösségi szempontból fontos prioritást. Pásztor István elemi érdeknek tekinti ennek az egyezségnek a fenntartását, „a közös célok megvalósítását”, amelyek közül az interjúban az uniós közeledést, valamint a térség- és gazdaságfejlesztési programot említette ki.

A VMSZ vezetője azzal érvelt Aleksandar Vučić támogatása mellett, hogy szerinte a magyar embereknek is érdekük, hogy olyasvalakit támogassanak, „akit már láttunk akcióban, aki a magyar közösség irányába konkrét lépéseket tett, s ez Vučićról mindenképp elmondható”. A jelenlegi szerb kormányfő erényeit sorolva Pásztor felidézte, hogy ő volt az, akinek a hivatali idejében kormányrendelet törölte el a kollektív bűnösséget, ő ment el a Vergődő madárhoz leróni a kegyeletét, s ebben az időszakban fogadták el a kisebbségi akciótervet is. Továbbá úgy értékelte, hogy Vučić vezetése mellett jelentős mértékben javultak a szerb–magyar kapcsolatok.

„Olyan teljesítmény ez, aminek alapján én most, feltételezem, joggal kérem a vajdasági magyar embereket, hogy menjenek el szavazni, és rá szavazzanak. Nem akarok belebonyolódni abba, hogy két vagy három évtizeddel ezelőtt ki mit mondott” – fogalmazott a ma megjelent interjúban Pásztor István.

Mint mondta, fontos kérdés volt pártja számára, hogy állítson-e saját jelöltet, vagy kiálljon Aleksandar Vučić mellett. „Az nem merült fel, hogy valamelyik másik elnökjelöltet támogassuk” – tette nyilvánvalóvá a pártelnök, aki kitért arra is, hogy az Orbán Viktor magyar kormányfővel folytatott minapi egyeztetésén egyetértettek abban, hogy nemzetpolitikai szempontból fontos, hogy a kiélezett helyzetekben olyan döntések szülessenek, amelyek a vajdasági magyar közösség és az egész nemzet érdekeit szolgálják. „Ez egy ilyen döntés” – mondta Pásztor István.

Arra a kérdésre válaszolva, hogy a VMSZ felkészült-e az esetleges újabb parlamenti választásokra, a pártelnök úgy fogalmazott, hogy jelenleg „nincs politikai észszerűsége annak, hogy újra előrehozott választások legyenek. Ha mégis ilyen döntés születik, mi is részt veszünk a csatában. A Vajdasági Magyar Szövetség a parlamenti és önkormányzati választásokon mindig egyedül indul. Most is így lesz, még akkor is, ha a haladókkal koalícióban fellépve esetleg sokkal több mandátumot tudnánk megállapodás alapján kapni, mint amennyit választások útján tudunk szerezni. Az a meggyőződésünk, hogy az önállóan megszerzett mandátumok fajsúlya nagyobb. Önálló programunk, listánk és kampányunk lesz. Mindeközben tisztában vagyok azzal, hogy nem egyszerű a helyzet: elképzelhető, hogy ugyanazon a napon kétfajta üzenetnek kell eljutnia a választópolgárhoz, megindokolva, hogy miért kell az egyik szavazólapon az egyik, a másikon a másik párt vagy párt jelöltje előtti számot bekarikázni” – mondta a Magyar Szó mai számában megjelent interjúban Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke.

(Szabad Magyar Szó, 2017. február 25.)

Megjelenik a Magyar Szó hetvennegyedik évfolyamának negyvenötödik száma (csak három oldal a lapból)

Az újság interjút közöl Pásztor Istvánnal, a Vajdasági Magyar Szövetség elnökével, publicisztikai oldalán pedig az olimpiai pályázat visszavonásával foglalkozik.

 

Stefanović: Vučić, egyhangúlag (frissítve!)

A Szabad Magyar Szó hírösszefoglalót közöl a Szerb Haladó Párt elnökségi üléséről.

*

Stefanović: Vučić, egyhangúlag (frissítve!)

A Szerb Haladó Párt elnöksége kedden megtartott ülésén úgy döntött, hogy Aleksandar Vučićot jelöli a szerbiai elnökválasztásokon. A döntést ellenszavazat nélkül hozták meg – jelentette a B92. A párt kedd délutáni elnökségi ülése után Nebojša Stefanović belügyminiszter annyit mondott az újságíróknak, hogy „Vučić, egyhangúlag”, vagyis ezek szerint az elnökség támogatta a miniszterelnök jelöltségét, írta az N1 televízió. Az ülés zártkörű volt és egyetlen napirendi pontként az elnökjelölt személyéről döntöttek. Vučić akkor még nem nyilatkozott, csak annyit mondott, hogy készül egy közlemény, abban benne lesz minden.
A hamarosan kiadott közleményükben a haladók leszögezik: a párt elnöksége a párt főbizottságának azt javasolja, hogy Szerbia elnöki tisztségére jelölje a jelenlegi kormányfőt.
Hangsúlyozzák ugyanakkor azt is, hogy Vučić vállalja: folytatja az egyeztetéseket Tomislav Nikolić elnökkel és megpróbálja „a Szerb Köztársaság minden felelős tényezőjének teljes állami egységét biztosítani annak érdekében, hogy Szerbiát megvédje a múlt erőitől és biztosítsa további fejlődését”. A haladók elnökének, Aleksandar Vučićnak feladata továbbá, hogy tárgyaljon a párt minden partnerével, hogy biztosítsa a minél szélesebb körű támogatást, amely szavatolhatná a sikert az elnökválasztáson.
A haladók főbizottságának ülése pénteken, február 17-én lesz.
Ivica Dačić, a Szerbiai Szocialisra Párt elnöke szerint az, hogy a választás Vučićra esett, az „egyetlen racionális és logikus” megoldás. Dragan Marković Palma, az Egységes Szerbia elnöke közölte, hogy a szocialistákkal egyetemben támogatni fogja Vučić jelöltségét.
A Vajdasági Magyar Szövetség, amely ugyancsak a haladók szövetségese, egyelőre nem nyilatkozott arról, hogy tudja-e támogatni a jelenlegi kormányfő elnökjelöltségét.

(Szabad Magyar Szó, 2017. február 14.)

Aleksandar Vučić

Nikolić nem jó elnök (videó)

A Magyar Mozgalom egy rövid bevezetővel veszi át honlapján a Vajdasági Rádió és Televízió hírműsorainak anyagát.

*

Nikolić nem jó elnök (videó)

Az egész ország felemelte szavát Nikolić hátborzongató kijelentésére reagálva. Nem csak a pártok, hanem civil szervezetek, értelmiségiek, újságírók, átlagemberek utasították el egy újabb háborúnak még a gondolatát is.

A Magyar Mozgalom tagjai és szimpatizánsai elsöprő többsége számára Tomislav Nikolić nem jó elnök. De úgy érezzük, ez az a helyzet, amikor ugyanilyen nyugodt magabiztossággal kijelenthetjük: nem, Tomislav Nikolić nem jó elnök a VMSZ tagjai és szimpatizánsai elsöprő többsége számára sem. Mint ahogy nem az a vajdasági magyarok számára sem, és egyáltalán, az ebben az országban élő, bármilyen nemzetiségű ember számára sem. Mert aki háborút akar, az nem akar jót a saját országának.

(Magyar Mozgalom, 2017. január 23.)

A 10 millió eurós kérdés: Hol épül Vajdaságban fociakadémia a magyar állam pénzéből?

A Szabad Magyar Szó a vajdasági fociakadémia létrehozása körüli kétes helyzetet elemzi cikkében.

*

A 10 millió eurós kérdés: Hol épül Vajdaságban fociakadémia a magyar állam pénzéből?

Amikor december 20-án az 1801/2016-os magyar kormányhatározatból kiderült, hogy az Orbán-kormány 3 milliárd forinttal (10 millió euró) támogatja a Délvidéki Sport Akadémiát, több magyarországi újság is szerette volna megtudni, pontosan melyik klub kapja ezt a pénzt. Próbálkozásaik sikertelenül jártak, ugyanis az interneten egy árva szót sem találni a Délvidéki Sport Akadémiáról. Ezen azonban nem kell csodálkozni, mivel ilyen nevű akadémia még nincs Vajdaságban. De mindenki nyugodjon meg, mert: lesz! A 3 milliárd forintot a III. ligában szereplő topolyai TSC kapja, amelynek az elnöke Zsemberi János, a helyi Sat-trakt vállalat igazgatója, nem mellékesen a topolyai városi tanács tagja is. Nem kell 130-as IQ hozzá, hogy valaki kitalálja: Zsemberi természetesen a Vajdasági Magyar Szövetség tagja. A magyarországi beruházásról Zsemberi János a topolyai képviselő testület idei utolsó ülésén beszélt, ahol többek között elmondta, hogy:
A magyar kormány sportfejlesztési stratégiájával összhangban, valamint a topolyai TSC labdarúgóinak kiemelkedő teljesítményét figyelembe véve Magyarország 2 és 3 millió euró közötti értékben támogatja egy labdarúgó-akadémia létrehozását Topolyán. A projekt keretében megvásárolnának egy több hektáros községi tulajdonban lévő telket, ahol négy labdarúgópályát alakítanának ki, s egy stadion kiépítése a távlati tervek között szerepel.
Zsemberi szerint a tény, hogy a magyarországi döntéshozók éppen Topolya mellett döntöttek, elsősorban az egyesületben folyó magas színvonalú munkának és az ott tapasztalható professzionális hozzáállásnak köszönhető. Meglátása szerint Topolya ezzel egy regionális jelleggel bíró sportközponttá válik majd. Mindez egyben a két ország, Szerbia és Magyarország labdarúgó-szövetségei kiváló együttműködésének is köszönhető.
Kérdés van? Kettő lenne: hogy lesz a 10 millió eurós támogatásból 2-3 millió? Mi történik a pénzzel útközben? Kíváncsian várjuk a következő napok történéseit, bejelentéseit, amikor bizonyára a magyarországi politikusok és a VMSZ képviselői is elkezdik magyarázni, nekik milyen információik vannak a 7-8 millió euró eltűnésével kapcsolatban…

(Szabad Magyar Szó, 2017. január 4.)

Pásztor: Tomislav Nikolić a magyarok számára jó elnök

A Szabad Magyar Szó szűkszavú híradásban tudósít arról, hogy a Vajdasági Magyar Szövetség kész támogatni Tomislav Nikolićot a küszöbön álló elnökválasztáson.

*

Pásztor: Tomislav Nikolić a magyarok számára jó elnök

A VMSZ készen áll rá, hogy a hatalmi többség jelöltjét támogassa

A VMSZ kész arra, hogy a jövő évi elnökválasztáson a hatalmi többség jelöltjét támogassa. Mint azt Pásztor István a Vajdasági RTV Politbiro című műsorában elmondta, egy hónappal ezelőtt már beszélt arról Aleksandar Vučić kormányfővel, hogy jó lenne, ha a parlamenti többségnek közös jelöltje lenne. Hozzátette, a VMSZ nyitott ebben a kérdésben és semmilyen feltételt nem támaszt. Készek arra, hogy támogassák a hatalmi többség elnökjelöltjét.

Arra a kérdésre, hogy Tomislav Nikolić jó elnök-e, Pásztor azt mondta, a vajdasági magyarok számára ő jó elnöke Szerbiának. A VMSZ vezetője szerint nem lenne jó, ha az elnökválasztással egy időben parlamenti választások is lennének.

(Szabad Magyar Szó, 2016. december 30.)

,,Időben kell felkelni, dolgozni, egy irányba húzni“

A Jó Reggelt Vajdaság című trollportál közli Erdődi Edvina interjúját, amelyet Pásztor Istvánnak, a VMSZ elnökével készített.

*

,,Időben kell felkelni, dolgozni, egy irányba húzni“

Interjú Pásztor Istvánnal

Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke. Sokan csak ennyit tudnak róla, és talán ez is elég. Én arra vállalkoztam, hogy mást is kérdezzek, ne csak azt, ami a szokásos évértékelő interjúk része. A kérdéseim a Vajdasági Magyar Szövetség elnökéhez címeztem, de úgy igyekeztem fogalmazni, hogy ne (csak) az elnök, hanem az ember is válaszoljon: egyebek mellett kérdeztem arról, hogy Vajdaság vagy Délvidék, de az is érdekelt, milyenm tanulságokkal hagyja maga mögött 2016-ot. Az interjú úgy készült, hogy a kérdéseket írásban küldtem el és Pásztor István írásban válaszolt azokra.

● Hogyan indul egy átlagos napja? Hány találkozó, megbeszélés fér bele?

– Mindig koránkelő voltam. No, persze a korán is egy relatív fogalom, tudom. Én munkahelyi kötelezettségek szempontjából úgy szocializálódtam, hogy reggel negyed hatra oda kellett érni a Sugárút elején levő Fidelinka irodaház elé, onnan indult a vállalati busz, hatkor kezdődött a munkaidő az irodisták számára is. És kettőig tartott, aztán a vállalati busz, pályáját visszafele irányban leírva,  mindenkit úgymond hazavitt. Meg lehetett szokni. Ma már, tudom, sokan legyintenek erre, legjobb esetben is. Olyan, mint a Régmúlt idők focija... persze ebben a ,,filmben“ Garas Dezső nem szerepelt.

Noha, a korán is relatív, de nem gond ma sem korán kelnem, ha kell. Ha nem kell, hat körül kelek.

Igaz az is, nem mindig egyforma elánnal és kedvvel. De ki nincs ezzel így? Mi tagadás, van, hogy nehezen megy, van, hogy az embernek nincs is kedve felkelni. Vagy mert tudja, mi vár rá aznap, vagy a tegnapi napok miatt, vagy mindezekért, egyben.

Ha csak tudok, szeretek lassan „magamhoz térni”. Nem vagyok az a típus, aki, amint kipattan a szeme, máris ezerrel pörög.

Nyolc fele indul a napom.

Jóformán mindig autózással, csak az irány és a táv a változó. Ha nem utazok sehova, akkor is általában 250 kilométert teszek meg naponta. Sok. Monoton is.

Sok időt vesz el, de telefonálásra, gondolkozásra, olvasásra kiválóan alkalmas. Vagy csak ülni, ha másra nincs az embernek kedve, illetve, ha ahhoz van kedve.

A munkanapjaim általában megszakítás nélkül estig tartanak, hatig, hétig, ha van esti ülésem is, vagy valamelyik településünkre megyek, ilyesmi hetente kettő-három azért akad, akkor még tovább. A napba pedig sok tartalom fér. A fél órákra beosztott beszélgetésektől a hosszabbakig, mint a parlamenti, de annál meg minden felszólalás külön program. Oda kell nagyon figyelni.

Összességében minimum tíz különböző programom azért van a simább napokon is. Meg a telefonok, üzenetek.

Nem szoktam unatkozni, nem kell programokat kitalálnom, a feladatok mindig megtalálnak.

Vagy én találom meg azokat, fene se tudja.

Mindehhez hozzá is szoktam már. Erre mondják, aki felveszi a kolompot, kolompoljon. Igyekszem, de így is rengeteg helyre nem tudok odaérni, nagy az eklézsia, ezt is szokták mondani.

● Ön, mint házelnök, mit gondol, Vajdaság vagy Délvidék?

– Jó a kérdés, mert lehetőséget ad az alapállásom tisztázására.

Én mindenek előtt és felett a VMSZ elnöke vagyok. Ötödik éve házelnök, de tizedik éve a VMSZ elnöke.

Nem vagyok tudathasadásos, alapvető kérdésekről csak egy véleményem van, azt képviselem.

Nincsenek különbejáratú véleményeim annak függvényében, milyen minőségben beszélek.

Persze nem mindegy, hogy az ember milyen pozícióból beszél, de bármelyikből is beszélek, ugyanaz a  meggyőződésem, értékrendbeli állásfoglalásom. Ez tud az embernek kellemetlen pillanatokat okozni, nem mindig könnyű a többségitől, a megszokottól, az elvárttól eltérő modatokat kimondani.

A konkrét felvetésre összetett is és egyszerű is a válasz. A Délvidék az én számomra egy múltbeli állapotot takaró fogalom, amit sokan ránk vonatkoztatva használnak, nemzeti elkötelezettségüket erőteljesebben aláhúzandó. Mindig meg is szoktam őket mosolyogni. A Délvidék egy, a vajdaságitól nagyobb földrajzi egységet takart. Része volt a horvátországi és a szlovéniai magyarok által lakott térség is. Valamikor ez földrajzilag, politikailag egy térség volt, de már akkor is nagy különbségek léteztek a térségben élő magyar közösségek között. Idővel ezek a különbségek mindinkább erősödtek, a politikai-történelmi események forgatagában úgy maradtunk az egyetemleges nemzet részei, hogy mindinkább elsodródtunk egymástól.

Ha magunkra gondolok, akkor Vajdaság és a vajdasági magyarok.

És ha a vajdasági magyarokra gondolok, büszkeséggel teszem, mert életerős, kemény, szülőföldjükhöz és a nemzethez ragaszkodó egyének alkotják.

Szívósak, makacsok, szilajak, bátrak, harcosak, dolgosak, szorgalmasak, rendszeretők, becsületesek, de ugyanakkor önzők és dölyfösek és esendők.

Másmilyenek vagyunk, mint a többi határon túli magyar közösség.

Nem jobbak vagy rosszabbak, másmilyenek. Másmilyenné tett bennünket a közeg, amiben évtizedek, évszázadok óta boldogulnunk kellett és kell.

Vajdaságivá. Vajdasági magyarrá.

● Ön szerint mi a VMSZ erőssége? És mi az, amin javítani kellene?

– A VMSZ erőssége a tagság hite, elkötelezettsége, meggyőződése, hogy a szülőföldjét és a nemzetét szolgálja. Patetikusnak tűnhet a válasz, de ez az igazság. Ezt tapasztaltam az elmúlt tíz évben, mióta elnöke vagyok. Ilyenné formáltuk.

Persze a VMSZ tagok is húsból és vérből vannak, emberek.

De többségükben ilyenek. És amikor helyzet van, ilyenek.

A VMSZ párt. Úgy is működtetem, működtetjük. A közösen meghozott döntések mindenkit köteleznek. A VMSZ eredményorientált.

Amit eldöntünk, azt meg kell valósítani. Ha kell, tűzön, vízen át. Lehet, hogy nem sikerül, de az nem lehet, hogy azért ne sikerüljön, mert mi magunk nem tettünk meg mindent a siker érdekében.

Lévén, hogy a VMSZ egy politikai szervezet, párt, nem önmaga miatt van, de

ha önmagát nem tudja kondícióban tartani, ha nem alkalmazkodik a változó körülményekhez, ha nincs bátorsága akár önmaga számára is fájdalmas változtatásokra szánni magát, elsorvad, eltunyul, legatyásodik.

Ennek az elkerülése, az ilyen jelek kezelése az, amivel jobbá tehető a párt, és ez állandó feladat.

A VMSZ elnökének és vezetőségének folyamatosan minimum kettős feladata van. Egyrészről, mint a közösség legitim politikai érdekérvényesítőjének az érdekérvényesítés, és ugyanakkor önmaga alakítása: emberek bevonzása, hogy megőrizze az érdekérvényesítő képességét és készségét.

● Melyik politikai döntésére a legbüszkébb?

– Nincs ilyen. A politika, a pártvezetés egy folyamatos mérlegelés, értékelés és döntéshozás. Folyamatos! Minden nap új kezdet és új csata.

Persze a döntések illetve azok eredményei nem egyenlő fajsúlyúak, de minden egy egységes folyamat.

Vereségekkel és győzelmekkel. Jó és rossz döntésekkel.

Csak a stratégiai döntések legyenek jók! Eddig azok voltak, gondolom, kellő szerénységgel.

Legbüszkébb arra vagyok, hogy a VMSZ erős, elismert, tekintélyes párt, amelyik élvezi azok bizalmát és támogatását, akik érdekében politizál. Csak ez számít, csak ez a fontos!

● Milyen tanulságokkal hagyja maga mögött a 2016-os évet?

– Nem kívánom megismételni mindazt, amit már más helyeken a 2016-os év értékelése kapcsán elmondtam.

Tanulságokról sem szeretnék mondatokat megfogalmazni. Levontam azokat, de megtartanám magamnak.

Ennyi talán nekem is jár, meg mindent nem is volna jó feltárni, elmondani, kikotyogni.

Talán csak pár fontos megállapítást mondanék itt ki, tanulság helyett, de a szerzett tapasztalatok alapján!

Ha lépni és vágni kell, akkor lépni és vágni kell, bármennyire is kellemetlen és fájdalmas!

Az ügyhöz való hűség és ragaszkodás, mindenek felett!

Ami nem öl meg, megerősít!

A Nemzet része vagyunk, bizonyítottuk, újfent!

Szolgáljuk a szülőföldünk felemelkedését, megbecsülést vívva ki!

Az Anyaország kormánya gondot visel rólunk!

A VMSZ- ben politizálók közösségi elkötelezettsége és szellemi teljesítménye megkérdőjelezhetetlen!

Sokan elmentek, de még mindig nagy közösség vagyunk, várjuk vissza azokat, akik ma máshol keresik a kenyerüket!

A vajdasági magyar emberek életereje óriási, szülőföldjéhez való ragaszkodása legalább akkora!

A vajdasági magyar emberek a VMSZ-től várják el, hogy segítse boldogulásukat! Ma is képesek vagyunk rá! És a vajdasági közéletben ma csakis mi!

● Mit jelent Önnek a karácsony és a szilveszter? Mit vár el az új esztendőtől?

– Nem szeretném az ismert dolgokat válaszolni. A karácsony már különben is mögöttünk van! Az idén sem sikerült úgy alakitani az életemet, hogy a karácsony olyan legyen, amilyennek kellene lennie. Nem tudtam ráhangolódni, csak úgy egyszerűen beleestem. Szebb lenne mást válaszolni, de nem volna igaz!

A szilvesztert sose szerettem! Ahogy múlik az idő felettem, mind kevésbé szeretem. Szembesít az idő múlásával, rohanásával. És a számomra kirótt idő fogyásával.

No, sem mélabús, sem ünneprontó nem akarok lenni, nincs is rá okom.

Ami pedig a jövő évre vonatkozó elvárásaimat illeti, azt szeretném megismételni, amit hasonló kérdésekre mindig válaszolok, merthogy ez a legtöbb, amit kívánhatok!

Hogy egy év múlva, mint VMSZ elnököt újra felkérjen a JRV szerkesztősége, hogy évet értékeljek, és hogy jövő ilyenkor is hasonlókat tudjak megállapítani, mint az idei év vonatkozásában.

Nem kevés, de megvalósítható.

Időben kell felkelni, dolgozni, egy irányba húzni, azt keresni, ami összeköt bennünket és nem azon rugózni, amiben különbözünk.

Boldog új esztendőt, jó egészséget kívánok a JRV minden Olvasójának és családtagjának, ismerőseiknek, a szerkesztőségnek! És hitet, mindenek felett.

(Jó Reggelt Vajdaság, 2016. december 28.)

„Rossz húzás volt hallgatni”

Az Autonomija portál közli Pressburger Csaba interjúját Korhecz Tamással.

*

„Rossz húzás volt hallgatni”

Interjú Korhecz Tamás megválasztott alkotmánybíróval hallgatásának okairól, döntésének erkölcsi dimenzióiról és az alkotmánybírói bérezésről

Bombaként robbant december 7-én a hír, hogy Korhecz Tamás, a Magyar Mozgalom társelnöke elvállalta a Szerbiai Alkotmánybíróságba történő jelölést. Az pedig valóságos atombombaként robbant, amikor Pásztor Bálint, a Vajdasági Magyar Szövetség köztársasági képviselője bejelentette: e párt frakciója javasolta Korheczet alkotmánybírónak. Csakhamar az is kiderült, hogy az MM vezetői közül senkinek sem volt tudomása arról, hogy tartományi képviselőjük, szervezetük társelnöke és arca az ádáz ellenfél hívó szavára, szó nélkül elhagyja őket. Miután megszületett a hivatalos döntés az alkotmánybírók kinevezéséről, Korhecz Tamás hétfőn végre a nyilvánosság elé állt és beszélt. Az Autonómia azokra a részletekre kérdezett rá, amelyek a sajtótájékoztatón mondottakból nem derültek ki. Az interjú kérdéseit írásban küldtük el Korhecz Tamásnak és ő ugyanilyen formában válaszolt rájuk.

● A rendelkezésünkre álló információk szerint Ön november 23-án nyilatkozott hivatalosan arról, hogy elfogadja az alkotmánybíróvá történő jelölést, a nyilvánosság azonban csak december 7-én, azaz két héttel később értesült erről a tényállásról, valamint arról, hogy Önt épp az a Vajdasági Magyar Szövetség javasolta erre a tisztségre, amellyel a Magyar Mozgalom színeiben az utóbbi másfél évben kemény csatái voltak. Miért hallgatott erről? Miért hagyta meg Pásztor Bálintnak a hírbomba robbantásának diadalmas örömét?

– A jelölésem, noha 23-án írásban nyilatkoztam annak elfogadásáról, november 29-ig meg sem történt. Hivatalosan pedig akkor lettem jelölt, amikor kiderült, kiket javasolt a házelnöknő a tízes jelöltlistára. Mindezt azért mondom el, hogy érzékeltessem azt, hogy az egész ügymenetre nekem nem volt ráhatásom, nem volt pályázat, előre lefektetett határidőkkel, kritériumokkal stb. Ebben a helyzetben nem akartam témává tenni valamit, ami bizonytalanabb volt, mint a kutya vacsorája. Ha tárgyaltam és egyezkedtem volna a VMSZ-szel, akkor talán okosabb lettem volna, és a pontos információk birtokában azokat az MM-vezetéssel is megoszthattam volna. Ismerve a jelölőszervezet működését és észjárását, azt is elképzelhetőnek tartom, hogy egyszerűen visszavonják a felkérést, nem adják át a jelölést stb. Ma már tudom, szándékuk komoly volt, és arról meg is egyeztek a kormányzó haladókkal – akkor ebben még nem lehettem biztos. A fenti tények ellenére ma már úgy látom, ennek minden veszélye ellenére az információimat és a döntésemet meg kellett volna osztani másokkal az MM-ben.

● Hétfői sajtótájékoztatóján úgy fogalmazott: „ma már úgy látom, hiba volt, hogy halogattam az ezzel kapcsolatos párbeszédet”, gondolván itt arra, hogy nem egyeztetett az alkotmánybíróvá történő jelöléséről a Magyar Mozgalom vezetésével. Miért döntött mégis úgy akkor, hogy nem osztja meg közvetlen munkatársaival (fogalmazhatunk úgy is: bajtársaival), hogy Ön fölkérést kapott és azt el is fogadta vagy el is szándékozik fogadni?

– Erre az előzőekben már válaszoltam.

● Számolt-e azzal, hogy az MM számára micsoda megszégyenülést jelent az, hogy a tagságnak, de még az ügyvivő testület tagjainak is a sajtóból kell értesülniük (egyik) vezetőjük döntéséről?

– Igaz, ideális helyzetben, az ilyen és ehhez hasonló döntésekről nem a sajtóból értesül egy szervezet vezetősége. A tagság más, nem gondolom, hogy a tagságot külön gyűléseken és fórumokon kellene tájékoztatni egy jelölés elfogadásáról, még akkor sem, ha az egy adott ponton személycseréhez vezethet a szervezetben. Megszégyenülésről azonban nem beszélnék, én sem éreztem magam megszégyenítve, amikor egy-egy vezetőségi tagunk elfelejtett értesíteni arról, hogy az életében bekövetkezett változás miatt a jövőben teljesen passzivizálja magát és nem vesz részt a szervezet munkájában.

● Milyen reakcióra számított a Magyar Mozgalom részéről mindezek fényében? Illetve milyen reakciót tartott volna elfogadhatónak?

– Barátok nem esnek nyilvánosan egymásnak, nem határolódnak el egymástól, akkor sem, ha neheztelnek egymásra egy-egy lépés miatt. A minimum az lett volna, ha akkor hozzák meg ezeket a döntéseket, amikor az ülésen én is részt tudok venni. Nem így történt. Most már kár is ezzel foglalkozni.

● Annyit tudunk az Ön fölkéréséről, hogy közvetett úton történt, Ön nem tárgyalt közvetlenül a VMSZ-szel. Mikor érkezett ez a felkérés és mennyi idő alatt döntött annak elfogadásáról?

– Ha jól emlékszem, november 17-én értesültem a felkérésről. Azt üzenték, 2-3 napon belül döntsek, én 21-én közöltem a döntésem. Mindez nagyon gyorsan történt egy rendkívül zűrös tanítási időszakban, amikor Újvidék, Palics és Budapest között ingáztam folyamatosan.

● Nyilván kevesen vitatják el Öntől, hogy alkalmas erre a tisztségre, azt pedig még kevesebben, hogy mindenkinek joga van saját karrierjét egyengetni. Ugyanakkor a döntésének van egy erkölcsi dimenziója is. Az ezzel kapcsolatos kritikákat a következőképp lehetne összefoglalni: Ön személyes ambícióit tartva szem előtt cserben hagyta azt a szervezetet, amelyet fölépített, ráadásul úgy, hogy annak a pártnak a segítségét fogadta el, amely mindent megtett szervezetük tagjainak ellehetetlenítéséért, sőt, mindezt titokban intézte. Elfogadja ezt a kritikát vagy ennek a kritikának legalább egy részét?

– Az MM nem én vagyok és az MM-et nem én építettem fel, sokan tettük bele az MM-be azt, amire képesek voltunk, másokkal együtt én is. Eközben mindvégig az vezérelt bennünket, hogy közülünk mindenki ott tegyen az ügyért, ahol éppen tevékenykedik, és annyit, amennyit abból a pozícióból tehet. Ebből a szempontból szabad, nyitott szervezet voltunk, parancsuralmi elemek nélkül. Tehát ha valaki az MM alapítók, vezetőségi tagok közül munkát, tisztséget vagy hivatást változtatott, akkor sokszor a munkához való hozzájárulása is jelentősen megváltozott.

Az elmúlt fél évben több meghatározó vezetőségi tagunk úgy változtatott eddigi életén, munkáján, hogy az radikálisan csökkentette részvételét a közös munkában. Egyetlen esetben sem tárgyaltuk meg ezeket a „személyes ambíciókat”, az új helyzeteket az MM Ügyvivő Testületén, senki sem kérte ki a testületek véleményét arról, hogy most egy nagyot vált és ez lehetetlenné teszi aktív részvételét a munkában. Most úgy tűnik, ez a szabály egyedül rám nem vonatkozott,

nekem kérnem kellett volna a vezetőség hozzájárulását ahhoz, hogy új pozícióból tegyem azt, amit közös érdekeinkért ott tehetek. Az egyetlen érdemi különbség, hogy engem a VMSZ javasolt az új tisztségre, ugyanakkor a jelölés mögött nem volt alku, kiegyezés, megegyezés, sőt tárgyalás sem, ezért ezt a különbséget sem tartom döntőnek. Az sem lényegtelen, hogy kizárólag parlamenti frakciók javasolhattak alkotmánybírót, nem tudom, hogy magyarként és vajdaságiként melyik frakciónak kellett volna javasolnia engem? Mivel a szótlanságom az ügyben minden alap nélkül a cinkosság látszatát keltette, ez mindenképpen rossz húzásnak bizonyult. Mindazonáltal ha másnap beszámolok a felkérésről és a döntésemről, akkor sem kaptam volna támogatást az MM-től, de ezt már nem fogjuk tudni modellezni vagy újrajátszani.

● Milyen biztosítékot kapott arra vonatkozóan, hogy a tíz jelöltből Ön benne lesz az öt befutóban? Vagy úgy fogadta el a fölkérést, hogy számolt a megválasztás bizonytalan kimenetelével? Ha ez utóbbi: nem gondolt arra, hogy az egész egy csapda, amelybe ha belesétál, két szék között a földre esik?

– Biztosíték nem volt arra sem, hogy a tízben benne leszek, az egyetlen érdemi biztosíték a VMSZ motivációjában keresendő, ez pedig, hogy távozzak a tartományi parlamentből, az Alternatíva a Vajdaságárt frakció éléről. Ha nem választanak meg, akkor ez a várt fejlemény nem következik be, Pásztor Istvánnak továbbra is minden ülésen szembesülnie kellett volna aktív jelenlétemmel. Ennek ellenére természetesen eshettem volna a két szék közé is, ezzel a lehetőséggel is számoltam. Akkor „se AB-tagság, se MM-társelnökség”-helyzet lett volna, de nem tragikus és nem is szánalmas állapot „csak” egyetemi tanárként élni. Ha az „asztal alá” estem volna, a képviselőséget addig csináltam volna, amíg értelmét látom.

● Pásztor Istvánról, a VMSZ elnökéről Ön a sajtótájékoztatóján igencsak elmarasztaló véleményt fogalmazott meg, ami reakció volt Pásztor Istvánnak az Önre vonatkozó igencsak elmarasztaló véleményére, amelyet a vasárnapi székházavató ünnepségen mondott. Ön ugyanaznap este mégis jelen volt a VMSZ által szervezett ünnepélyen. Milyen üzenetet közvetít azzal, hogy elmegy a VMSZ rendezvényére, másnap pedig azt mondja, nem váltott mezt?

– Itt most két nagy lyukat rúgott, szerkesztő úr. Először is a Pásztor Istvánra és a VMSZ-re vonatkozó kritikai megjegyzéseimet attól teljesen függetlenül mondtam el, hogy a nevezett mit mondott az ünnepi fogadáson, az írásos nyilatkozatomat már vasárnap megírtam anélkül, hogy a székházavató fogadásról, az ott elhangzottakról bármit tudtam volna. Pásztor mondanivalójával a sajtótájékoztatómon szembesítettek. Másodszor, a Magyar Karácsony nevű rendezvényen csakis azért voltam jelen, mert Boglárka lányom a Palics MME néptánccsoportjába jár és ők felléptek a műsorban. Nem hiszem, hogy szülőként az lenne a dolgom, hogy gyermekemet politikai okokból eltiltsam a fellépéstől, vagy szülőként ne legyek jelen. Az elmúlt két évben, ha tehettem, elmentem lányaim minden fellépésére, amit a Palics MME szervezett, akkor is, ha tudtam, hogy a fellépések időnként alig palástolt pártpropagandát szolgáltak. Ennyi az igazság, se több, se kevesebb.

● Ön arról biztosította a nyilvánosságot, hogy döntését nem a pénz motiválta, sőt, mivel legfeljebb egyetemi állását tarthatja meg az alkotmánybírói poszt mellett, bevételei „minden bizonnyal csökkenni fognak”. Mégis: mennyit keres ma egy alkotmánybíró és egy magánegyetem tanára?

– Ahogy a múltban, úgy most sem titkolom el a mindig tisztességesen leadózott jövedelmemet. Ezek nagy részét az elmúlt évtizedben nem költségvetési forrásból valósítottam meg. Visszatérve a kérdésére, azt, hogy mennyit keres egy főállású alkotmánybíró, eddig nem érdeklődtem meg. Számomra ez nem volt mérlegelési szempont, az azonban biztos, hogy szerbiai viszonylatban ez a legmagasabb állami bérek közé tartozik.

Én megtartom a főállásomat a Dr Lazar Vrkatić egyetemi karon (egyedül ezt a pénzkereső munkaviszonyt engedélyezi a törvény), ami azt jelenti, hogy az AB-n fizetéskiegészítést fogok kapni. Az egyetemen, ahol tanítok, kb. 1000 eurós nettó fizetést kapok.

Azért mondtam, hogy összességében kisebb lesz a jövedelmem, mint eddig, mert a törvényes tilalmak miatt elesek a képviselői és frakcióvezetői pótléktól, a szakfordítói jövedelmemtől és a magyarországi oktatói-tudományos tevékenységemből eredő jövedelmem egy részétől is. Ez valószínűleg meghaladja majd azt az összeget, amit az AB-től kapok.

● Az eskütétel után Ön kilenc évig szilenciumra lesz ítélve. Azok előtt az alkotmánybírósági döntések előtt is fejet kell hajtania, amelyekkel személy szerint mélységesen nem ért egyet, de a bírák többsége megszavazza. És még csak nem is nyilatkozhat erről, nem fogalmazhat meg különvéleményt. Hogyan fogja majd viselni ezt a „szerzetesi életvitelt”? Eljöhet-e, és ha igen, mikor, milyen ügy kapcsán az a pillanat, amikor azt mondja: kész, kilépek, ez vállalhatatlan számomra, ezt nem csinálom tovább?

– Az alkotmánybíráknak minden esetben joguk van a többség döntése ellen szavazni és különvéleményt megfogalmazni. Ezzel a lehetőséggel élni kívánok mindazokban az esetekben, amikor fontos ügyben szakmai meggyőződésemmel szemben álló döntést hoz az AB. Csak példaként említem, hogy dr. Kartag Ódri Ágnes igen erőteljes és meggyőző különvéleményt fogalmazott meg a nemzeti tanácsos AB-ügyben. Szóval eddig is lehetett. Természetesen nem kényelmes állandóan kisebbségbe szorulni, de bízom benne, hogy szakmai viták lesznek, ahol lehetőség lesz egymás meggyőzésére. Pontosan ezért gondolom azt, hogy sok esetben tehetek majd valamit az általam vallott értékekért az új helyzetben is. Természetesen, ahogy mindegyik tisztségről, úgy erről a tisztségről is bármikor le lehet mondani.

● Milyen a viszonya az MM meghatározó személyiségeivel, (egykori?) barátaival, támogatóival? Elismerte, hogy hiba volt nem egyeztetni velük, de kért-e bárkitől is bocsánatot emiatt?

– Az MM vezetésében voltak barátaim és voltak bajtársaim, munkatársaim egyaránt. Viszonyom velük megváltozott, miután ők nyilvánosan elhatárolódtak tőlem és exkommunikáltak. Az MM egyes vezetői határolódtak el tőlem és nem én tőlük, de nem szeretném fodrozni az ügyet. Senkit megbántani nem volt szándékom, ha az információ visszatartásával valakit megbántottam, akkor azt ezúttal is megkövetem. Egyelőre mosolyszünet van, a többit majd meglátjuk.

(Autonomija, 2016. december 20.)

A nemzeti válogatottsághoz hasonlította az alkotmánybírói kinevezést Korhecz Tamás

A Vajdaság Ma hírportál közli Basity Gréta tudósítását Korhecz Tamás sajtótájékoztatójáról.

*

A nemzeti válogatottsághoz hasonlította az alkotmánybírói kinevezést Korhecz Tamás
Az MM távozó társelnöke továbbra sem ért egyet a VMSZ politikájával

Korhecz Tamás lemond a Magyar Mozgalomban betöltött tisztségeiről, de továbbra is az MM tagja marad – jelentette be hétfői sajtótájékoztatóján a VMSZ jelölésére alkotmánybírói tisztséget vállaló korábbi ellenzéki vezető. Hozzátette: a kinevezése ellenére fenntartja minden korábbi bíráló kijelentését, amelyet a VMSZ vezetőivel szemben megfogalmazott.

Korhecz ígérete szerint alkotmánybírói minőségében a pártoktól, a parlamenttől és a kormányzattól függetlenül, a szakmaiság messzemenő tiszteletben tartása mellett fog eljárni. Vajdaságiként és magyarként pedig külön feladatának tartja, hogy érvényt szerezzen az alkotmány azon rendelkezéseinek, amelyek a nemzetiségek védelmét és a polgárok autonómiára való jogát szavatolják – hangoztatta a jogászprofesszor.
Arra a kérdésre, hogy miért vállalta a kinevezést, dr. Korhecz Tamás egy hasonlattal reagált, szerinte egy alkotmányjogász számára az alkotmánybírói tisztség olyan, akár egy élsportolónak a nemzeti válogatottba való bekerülés, független az országos sportszövetséggel vagy annak tagjaival való viszonyától. Húsz éve foglalkozom alkotmányjoggal, tizenöt éve tanítok alkotmányjogot, ez a szakmám, ez a hivatásom, ehhez értek a leginkább – mondta Korhecz hozzátéve, hogy most sem váltott oldalt, nem paktált le senkivel és nem kötött alkut sem a hatalmi többséggel, sem pedig a VMSZ-szel.
Korhecz azt is hangsúlyozta, hogy nem tárgyalt személyesen az őt jelölő párttal, nem kértek tőle semmit és nem is ígértek. Leszögezte továbbá, hogy semmilyen anyagi szempont nem motiválta, hiszen csökkenni fog a bevétele, elismerve, hogy a kinevezésben közrejátszott a társadalmi problémákkal szembeni kritikus hozzáállása és az, hogy nem volt szófogadó és engedelmes a hatalommal szemben.
A Vajdasági Magyar Szövetség számos kérdésben súlyos hibákat követ el, mondta Korhecz, aki továbbra is károsnak és rossznak ítéli meg a másként gondolkodó magyar emberek üldözését, a pártalapú foglalkoztatást és az egyszólamú médiát és ezen az állásponton a kinevezés egyetlen millimétert sem változtat – tette hozzá. Viszont amíg a vajdasági magyarság körében ennek a politikának van a legnagyobb számú demokratikus támogatottsága, addig csupán a Magyar Mozgalom eszközeivel nem javulhat a helyzet – véli az MM korábbi társelnöke, aki eleget tesz a mozgalom Ügyvivő Testülete felszólításának és lemond a szervezetben vállalt tisztségeiről, de a tagságról mindaddig nem mond le, amíg a Magyar Mozgalom nem válik politikai párttá és hű marad a közösen elfogadott hitvalláshoz.
A sajtótájékoztatón Pásztor Istvánnak, a VMSZ elnökének vasárnapi évértékelőjén megfogalmazottakra, miszerint az újságból értesültek arról, hogy a vezérük eladta őket kilóra és elment alkotmánybírónak, Korhecz azt mondta, hogy tisztában volt Pásztor jellembeli tulajdonságaival, és nem véletlenül mondta azt korábban, hogy erkölcsi szempontból méltatlan arra, hogy a vajdasági képviselőház elnöke legyen. Nem érzi átverésnek a VMSZ részéről az alkotmánybírói jelölést, mert ez csupán akkor lett volna egy jó vezércsel – mondta –, ha ő nem lenne tisztában a háttérben zajló folyamatokkal. Nem az számít, hogy ki jelöl valakit alkotmánybírónak, hanem, hogy képes legyen arra, hogy azon a tisztségen a közérdekért és a jogállamiságért tegyen valamit – fogalmazott Korhecz.
A tagság megtorlástól való félelmére és csalódottságára úgy reagált, hogy az MM társelnökeként nem tudta megakadályozni a civil szervezetet támogatókat ért támadásokat és megtorlásokat, abban segített, hogy jogi szempontból védelmezze az embereket, de úgy látja, hogy mindaddig nem lesz másként, amíg a magyar közösség nagy része kiáll Pásztor István és a VMSZ mellett. Amint megszűnik a demokratikus politikai támogatás, attól a pillanattól már ezt a politikát sem lehet majd folytatni – szögezte le Korhecz, aki emlékeztetett arra, hogy sokszor érzett késztetést arra, hogy a szerbiai politika mocskából kilépjen, azért tért vissza az MM soraiban, mert leszámoltak a barátaival, üldözték őket, de ebben a harcban nem tudta megvédeni őket. Ma is ugyanaz zajlik a közéletben, ami korábban is, és mindaddig így marad, amíg a VMSZ mögött ott vannak a magyar szavazók.
Korhecz Tamás szerint nem arra esküdött fel, hogy élete végéig az MM arca legyen, a túlerővel és kormányokkal szemben pedig nem kíván tovább verekedni, amit a családja is támogat, ezért elfogadja az államfő alkotmánybírói kinevezését. Az MM lemondó társelnöke hibának nevezte azt, hogy halogatta a civil szervezet tagságával folytatott megbeszélést, viszont ez sem változtatott volna mostani döntésén.

(Vajdaság Ma, 2016. december 19.)

A Magyar Mozgalom székházában tartott sajtótájékoztatón a leköszönő társelnök

Tomislav Nikolić aláírta Korhecz Tamás alkotmánybírói kinevezését

Pásztor Bálint bejegyzést tesz közzé a Facebook-profilján.

*

A VMSZ jelölte, ő vállalta, Tomislav Nikolić kinevezte, megjelent a Hivatalos Közlönyben.

Korhecz Tamás alkotmánybíró.

(Facebook, 2016. december 17.)

Ki védi meg az embert, ha magyar?

A Magyar Mozgalom honlapján állásfoglalást tesz közzé Ózer Ágnes leváltásáról.

*

Ki védi meg az embert, ha magyar?

A Magyar Mozgalom állásfoglalása Ózer Ágnes leváltása kapcsán

A Magyar Mozgalom meglepetéssel értesült a médiából, hogy menesztették a Vajdasági Múzeum éléről Ózer Ágnest és helyére Drago Njegovant nevezték ki megbízott tisztségre. Mint azóta kiderült, maga az érintett is a kormány közleményéből tudta meg, hogy leváltották őt. A személycsere már csak azért is érthetetlen, hiszen Ózer Ágnest áprilisban nevezték ki ismételten az intézmény élére, most pedig, nyolc hónap elteltével módosították ezt a döntést.

A Hét Napnak Pásztor Bálint a Vajdasági Magyar Szövetség – Demokratikus Cselekvés Pártja képviselőcsoport vezetője a minap azt nyilatkozta: „Feladatunk továbbá, hogy minden vajdasági magyar szakembert, akinek a tudására az érdekérvényesítés szempontjából szükség van – függetlenül attól, hogy az elmúlt hónapokban milyen színekben politizált –, megpróbáljunk megszólítani, és olyan helyzetet teremtsünk, hogy a közösség érdekében munkálkodhassunk.”

Tekintve, hogy Ózer Ágnes az MM alapítója tagja, a most született döntés kapcsán felvetődik a kérdés: így néz vajon ki, amikor a más színekben politizáló magyar szakembereknek lehetőséget teremtenek?

A másik lehetőség, hogy a Szerb Haladó Párt magának követelte ezt a tisztséget, amelyre egy olyan személyt nevezett ki, aki amellett száll síkra, hogy Vajdaság Szerbiához való csatolásának dátuma állami ünnep legyen. Tekintve, hogy a VMSZ tartományi szinten (is) a haladók koalíciós partnere – amely szövetségről a párt illetékesei lépten-nyomon azt hangoztatják, hogy kiválóan működik – ebben az esetben az a kérdés merül fel, hogy vajon milyen mértékben tudja érvényesíteni akaratát a VMSZ ebben a koalícióban, ha egy ilyen kiváló szakember leváltásának nem állta útját?

Ózer Ágnes az Újvidéki Rádió híradójának elmondta, az ügy kapcsán felmerült benne a kérdés, mit ér az ember, ha magyar. A Magyar Mozgalom némileg módosítva is felteszi a kérdést: Ki védi meg az embert, ha magyar?

(Magyar Mozgalom, 2016. december 16.)

Ózer Ágnes

VMSZ-es pártkatonák a folyóiratok élén

A Naplo.org rövid összefoglalót tesz közzé az új főszerkesztők kinevezéséről.

*

Napi ajánló

VMSZ-es pártkatonák a folyóiratok élén

Patócs László a Híd, dr. Mészáros Zoltán a Létünk új főszerkesztője

A Híd esetében csak személycseréről van szó, hiszen az előző főszerkesztő (Faragó Kornélia) is Pásztor-közeli értelmiségi, a Létünknél azonban politikai leszámolás sejlik a változás mögött. Az eddigi főszerkesztő ugyanis Bence Erika volt, a Magyar Mozgalom egyik alapítója.

„A Forum Könyvkiadó Intézet Igazgatóbizottságának december 15-én megtartott ülésén döntöttek a Híd és a Létünk folyóiratok új főszerkesztőinek kinevezéséről, miután a korábbi főszerkesztők megbízatása lejárt. Ennek értelmében az 1934 óta megjelenő Híd Irodalmi, művészeti és társadalomtudományi folyóirat új főszerkesztője négyéves megbízatással Patócs László. A Létünk társadalomtudományi és kulturális folyóirat élére dr. Mészáros Zoltán nevezték ki, ugyancsak négyéves megbízatással.”

(Naplo.org, 2016. december 16.)

Leváltás a „nagy projekt” szolgálatában?

A Vajdaság Ma hírportál a szerező Levelek a Rózsa utcából című sorozatában közli Friedrich Anna összefoglalóját Ózer Ágnes leváltásáról.

*

Leváltás a „nagy projekt” szolgálatában?

Felháborító! – Ez volt az első reakcióm, amikor elolvastam a hírt, hogy dr. Ózer Ágnes muzeológus-történészt leváltották a Vajdasági Múzeum igazgatói posztjáról, mégpedig azt követően, hogy ugyanezen a tisztségen eltöltött négy eredményesnek mondható évet, és néhány hónappal ezelőtt újraválasztották.

Dr. Ózer Ágnes neve és személyisége ismert Vajdaság-szerte, és bizton állítom, szűkebb pátriánkon túl is. Nem vagyok szakmabeli – csak egy újságíró, aki a munkája folytán találkozott vele néhányszor az életben – de ezt a nézőpontot figyelembe véve is meg merem kockáztatni a véleményt, hogy kiváló történész-szakembert ismertem meg a személyében, aki az érzékeny történelmi kérdésekre is mindig tudta a választ. És ha a szerb-magyar történelmet nézzük, szerintem ez a fontos: szakmai, szakértői válasz az érzékeny kérdésekre. Hogy igazgatóként milyen volt (bár tudjuk, hogy ez esetben a politika a mérvadó), szerintem erre a kérdésre a pozitív választ az támasztja alá, hogy nem is olyan régen újraválasztották a közvélemény előtt ismertté vált számos érdekes kiállítás megszervezésével a háta mögött.

De most a vajdasági (bácskai, bánáti, szerémségi) kormány leváltotta, mert egy bizonyos dr. Drago Njegovan kell, hogy megbízott igazgatóként a helyébe kerüljön. Megnéztem Njegovan úr életrajzát a Vajdasági Múzeum honlapján, ugyanis az újonnan kinevezett igazgató úr eddig ugyanebben az intézményben múzeumi tanácsos, tudományos főmunkatárs és a tudományok doktora volt. Most tehát ő a tartományi kormány által kinevezett új igazgató dr. Ózer Ágnes helyett. Az új igazgató a Vajdasági Múzeum honlapja szerint Lukaviceben született (a Wikipédia azt írja, hogy ilyen helység a Cseh Köztársaságban van, de sejtem, hogy inkább Lukavicát kellett volna feltüntetni). Az életrajzából az sem derül ki, hogy hol érettségizett, hol diplomált és hol doktorált, de azt már tudni lehet, hogy 1992-től „Vajdaság politikai-gazdasági kusztoszaként” dolgozott és ettől kezdődően számos tudományos tett is a nevéhez fűződik a Vajdasági Múzeumban. Előtte valahol (?) 1973-ban befejezte a gimnáziumot, a politikai karon diplomált 1978-ban (valahol?), és például 1987 és 1991 között előadó volt a Pedagógiai Karon (valahol?). Életrajzából ezt követően már tudni lehet, hogy Vajdaságban dolgozott.

Na már most, az internetről azt megtudtam, hogy Lukavica Szarajevó keleti része lehet, és dr. Njegovan úrnak a Vajdasági Múzeum honlapján közölt tudományos munkáinak adataiból (http://www.muzejvojvodine.org.rs/index.php/lat/odeljenja-zaposleni/odeljenje-savremene-istorije/dr-drago-njegovan) azt is kikövetkeztettem, hogy az a bizonyos Pedagógiai Kar, ahol előadó volt 1991-ig, eszéki székhelyű lehetett, ugyanis ott szerzőtárs volt egy olyan munkában, aminek a címe Az iskola és a társadalmi közösség (1986), és amelyet az eszéki Pedagógiai Karon adtak ki.

Bosznia, Horvátország és most Vajdaság – sorolom, és rögtön meg is fedem magam: az előítéleteim miatt. Az előítéletek ugyanis általában téves következtetéshez vezetnek, de mégis rámeredek e tudományok doktorának a főbb műveire, amelyek mind-mind 1990 után, tehát a délszláv háború idején és annak utána keletkeztek, és amelyek súlypontja Szerémség, Bácska és Bánát Szerbiához történő csatolása. Az előítéleteimet folytatva leírom ide azt is, hogy a kinevezésnek ennek tudatában csakis politikai – és nem szakmai – indíttatása lehet, hiszen itt van a köztudatban a szerb államfő által minap bejelentett „nagy projekt” is, azaz november 25-ének, Szerémség, Bánát és Bácska Magyarországból való kiszakítása és Szerbiához való csatolása napjának állami ünneppé tétele. Ez az államfői ötlet összecseng az idézett tudományos munkákkal, a jelek szerint ezt a szándékot kell tehát „tudományos-történelmi” emlékekkel igazolni, amihez, íme, a megfelelő emberek meg is vannak immár.

Nézem továbbá a tartomány (Bácska, Bánát, Szerémség) kormányának az összetételét is. A 14 kormánytag között egy a magyar (a VMSZ soraiból), a többiek a Szerb Haladó Párt, a Szerb Szocialista Párt és a Szocialisták Mozgalmának a tagjai vagy párton kívüliek, s születtek közülük egyesek Kruševacon, Belgrádban, Bijelinában, Prizrenben, Loznicában… (Jól átérezhetik az itteni történelmi múlt hozadékait.)

A szűkszavú kormányközleményből nem derül ki, hogyan szavazott az egyetlen VMSZ-es kormánytag, pedig annak vonatkozásában, hogy dr. Ózer Ágnes a Magyar Mozgalom alapító tagja, ez is fontos hírelem lenne. Kár, hogy maga a VMSZ nem nyilatkozott erről. Ez ugyanis a nyilvánosságra tartozna, nem azért, hogy esetleg a Magyar Mozgalom és a VMSZ viszonyán rágódjunk, hanem elvi kérdések miatt, hiszen itt nem napi politikáról, hanem sokkal messzebbre mutató politikai üzenetről van szó. Ez a leváltás nem egy puszta személycsere, ez egy üzenet a történészi szaktudás és a napi politika összefonódásáról. Jelzi, hogy a magyarok ősi szálláshelyeit – Szerémséget, Bácskát, Bánátot – újra és újra elfoglalják az élet számos vonatkozásában, tehát nem csak területileg és új lakosság betelepítésével lakosságilag, hanem például a célnak megfelelő irányultságú történészek által a történelmi tényekkel való esetleges manipulálással, vagy finomabban fogalmazva, egyes események és adatok elhallgatásával, mások kiemelésével is.

Ezek után azt mondanám, hogy itt az ideje tömören néhány mondatban megfogalmazni a november 25-ei esetleges szerb állami ünneppel kapcsolatos 1918-as történelmi tényeket angol, német, francia, orosz és más nyelveken és várható „ünnepkor”, alkalmas apropóként minden évben terjeszteni a világban, hogy mi volt, és mi van. Igaz, ez nem elégtétel, de jelzés lehet, hogy a történelmi igazságot leváltásokkal és kinevezésekkel, elhallgatásokkal és szépítésekkel nem lehet semmissé tenni még akkor sem, ha a terület elfoglalása és a lakosság összetételének átalakítása az új hatalom szemszögéből sikeresen befejeződött.

(Vajdaság Ma, 2016. december 15.)

Ózer Ágnes

„Korhecz katasztrofális alkotmánybíró-jelölt, doktori oklevelének honosítása érvénytelen”

A Délhír portál összefoglalót tesz közzé az alkotmánybíró-jelölésekről folytatott parlamenti vitáról.

*

„Korhecz katasztrofális alkotmánybíró-jelölt, doktori oklevelének honosítása érvénytelen”

Ezt nem mi állítjuk, hanem Vojislav Šešelj, a Szerb Radikális Párt elnöke.

Mint ismeretes, a hírhedt csetnikvajda és körei háborús uszító politikájukkal a kilencvenes években rengeteg szenvedést okoztak a délvidéki magyarságnak és más nemzeti közösségeknek. Ugyanakkor tény, hogy a nyers nacionalista kirohanásain kívül Šešelj fellépései során olykor széles körű műveltségről és éles elméről tesz tanúbizonyságot. Emellett köztudottan rendkívül jól tájékozott. Ettől még természetesen cseppet sem szimpatikusabb, de a nyilatkozatait nem kell feltétlenül félvállról venni.

A szerb parlamentben minap napirendre került az alkotmánybíró-jelöltek névsorának megvitatása. Mint ismeretes, Korhecz Tamásnak, a Magyar Mozgalom társalapítójának is erre a hangzatos posztra fáj a foga. A VMSZ pedig ismét a keblére szorította „rebellis” Tamásunkat, mert úgy érzi, „a vajdasági magyarság megérdemli, hogy saját alkotmánybírója legyen”.

A szerb ellenzéki pártok képviselőinek számos észrevétele akadt az alkotmánybíró-jelöltek zömével kapcsolatban. Leginkább a rátermettségük hiányát, a nem éppen makulátlan múltjukat vagy éppen a rezsimhez való dörgölőzésüket kifogásolták.

Šešelj is keményen bírálta a jelöltek többségét.

Ami Korhecz Tamást illeti, katasztrofálisan rossz jelöltnek minősítette, aki a legalapvetőbb feltételeket sem teljesíti ahhoz, hogy alkotmánybíró lehessen.

Šešelj állítása szerint Korhecz doktori oklevelének honosítása érvénytelen.

Mint mondta, Korhecz megpróbálta honosítani oklevelét az újvidéki Jogi Karon, de ez nem sikerült neki. Ekkor a kamanci (Sremska Kamenica-i) Fabus menedzserképző magénegyetemhez fordult. Ez 2003-ban történt, amikor a Fabusnak nem volt semmi köze a jogi (hanem kizárólag a közgazdasági) tanulmányokhoz.

Ott furcsamód elfogadták Korhecz honosítási kérelmét. Az erről szóló végzést egy prof. dr. Lazar Brkatić nevű egyén írta alá.

Šešelj szerint a Fabus rendkívül gyanús hírű egyetem, Korhecz doktorátusa pedig egyszerűen hamisnak tekinthető.

(Délhír, 2016. december 14.)

Korhecz Tamás

A Magyar Mozgalom élt, él és élni fog!

A Magyar Mozgalom honlapján teszi közzé Zsoldos Ferenc írását Korhecz Tamás alkotmánybírói jelöléséről.

*

A Magyar Mozgalom élt, él és élni fog!

Az elmúlt hét a Korhecz Tamás alkotmánybírósági jelölésével kapcsolatos történésektől volt hangos. Nem véletlen, hisz Korhecz Tamás személye a délvidéki magyarságon belül megkerülhetetlen. Több más sikere mellett kétségkívül a legnagyobb tette a Kárpát-medence továbbra is egyetlen autonóm szervének, a Magyar Nemzeti Tanácsnak 2010 – 2014 közötti vezetése és megerősítése volt. Tette ezt a jogszabályi keretek megtervezésével, majd elnökként hiánypótló stratégiák megteremtésével és a mindenkinek baráti jobbot nyújtó együttműködés lehetőségével. Az elmúlt száz év zivataros magyar történelmében is kiemelkedő volt e munka jelentősége.

E sikert azonban 2014-ben a párt (a VMSZ) kerékbe törte, megirigyelte az MNT társadalmi sikereit, közösségi népszerűségét. Része volt ez a párt által a teljes délvidéki magyar közösségre való rátenyerelésnek, egy végsőkig hierarchikus, mindenkit csak szolgaként kezelő zsarnoki rendszer kiépítésének.

Ennek mondott 2015. augusztus 20-án Korhecz Tamás is nemet, s kétségkívül az ekkor létrejövő Magyar Mozgalom emblematikus figurája lett. Ő írta meg a Hitvallást, ő lett a mozgalom egyik társelnöke, s kétségkívül ő volt az az ember, akire épülhetett volna a délvidéki magyar zsarnokság megdöntése után egy újabb, szabadabb és demokratikus világ felépítése.

Ezért is megdöbbenéssel vettem tudomásul, hogy Tamás eltávolodott a mozgalom szellemiségétől. Az a személy, aki a délvidéki közéleti személyek közül kétségkívül a legnagyobb hitelességgel rendelkezett a nép szemében, hiszen az emberek hittek és bíztak benne. Ezt a tettét persze sokféleképpen lehet magyarázni, de tény, hogy úgy vállalta el annak a pártnak a jelölését, amely folyamatosan a mozgalomban lévő emberek egzisztenciájára tör, hogy közben ezt a mozgalomban senkivel sem tudatta vagy beszélte meg.

Tamás tette ellenére a mozgalom élni fog tovább, mert ahogy ő mondta többször, a mozgalom több, mint egy ember. A mozgalom nem érdekszövetség, hanem egy lelki szabadságharc. Lelkisége ellenére ez a szabadságharc része azoknak a magyar történelemben korábban megtörtént lázadásoknak, amikor a magyarság felkelt az aktuális zsarnokai ellen. Emiatt van benne az a hatalmas erő is, ami miatt az elmúlt hónapokban elszenvedett sorozatos támadásokat is túlélte, s töretlenül dolgozott tovább.

Bennünket, mozgalmárokat ugyanis az köt össze, hogy élhetetlennek tartjuk a párt korlátlan és embertelen hatalmát, s minden eszközzel küzdünk azért, hogy a párt csúcsán lévő két személy (Pásztor István és Lovas Ildikó) hatalma megdőljön, s újra normalizálódjon az élet a Délvidéken.

A zsarnokság eleve egy rossz rendszer, de kisebbségi közösségben hatványozottan káros is. Hiszen kisebbségi közösségben, a többségi környezet állandó homogenizáló hatásának következtében, nap mint nap hitet kell tenni az adott kisebbséghez való tartozás mellett. Amikor otthon vagy az utcán magyarul beszélünk, amikor gyermekeinket magyar iskolába íratjuk, amikor megtartjuk a nemzeti ünnepeinket és elénekeljük a nemzeti imádságunkat. Ehhez az állandó kiálláshoz többlet energia szükséges, s azért káros a zsarnokság, mert az embereket szolgákká zülleszti le, megfosztja őket a szabad emberek erejétől és energiájától. S épp emiatt végső soron a zsarnokság az adott nemzeti közösség erejét ássa alá.

Ebben a kérdésben nem tudjuk megkerülni a magyar kormánynak, a nemzet kormányának a felelősségét sem. A nemzet kormánya egyértelműen a VMSZ, s ezáltal ennek zsarnoki hatalma mellett tör lándzsát, s támogatja azt minden erejével. Tudom, hogy ez a furcsa cselekedete tágabb kontextusban értelmezhető csak. Tudom, értem és elfogadom, hogy a 21. század globalizációs kihívásainak csak az erős nemzetek, s az erős nemzetállamok tudnak ellenállni. Azt is értem, hogy Magyarország ezt úgy tudja sikeresen megtenni, hogy szélesebb kelet-európai szövetséget teremt meg e cél érdekében, s ennek keretében rendezni kellett, az egyébként a határon túli magyarok miatt ellenérdekelt, szomszéd országokkal is a viszonyt. Hosszú távon a magyarság érdeke is az, hogy békességben éljen ezekkel a népekkel.

De azt már nem értem, s nem tudom elfogadni, hogy a szomszéd népekkel való viszony rendezésének asztalán nemzeti érdekeket akár részben is feláldozzon. S teszi ezt most a Magyar Mozgalom ellen is (ha csak közvetetten is), amikor a magyar nép egyik lelki szabadságharcát kívánja ellehetetleníteni. Ezzel valójában már a nemzet erejét ássa alá, amit nemzeti kormányként nem tehet meg, hisz a magyar nemzet hosszú távú ereje pont a tagjainak a szabadság és a közösség melletti sziklaszilárd kiállásában van.

Sajnos, nem hiszem, hogy ezekben a kérdésekben a közeljövőben bármi is változni fog, ennek ellenére a harcot és a küzdelmet folytatjuk tovább. S bármit is szeretnének az ellenfeleink, a Magyar Mozgalom élt, él és élni fog!

(Magyar Mozgalom, 2016. december 10.)

Maglai Jenő: „Nem dőlünk be a VMSZ látszat-megbékélési törekvéseinek”

A Magyar Mozgalom honlapján közzéteszi Basity Gréta tudósítását, vagyis a Vajdaság Ma hírportálnak a szervezet ügyvivő testületének sajtótájékoztatójáról készült beszámolóját.

*

Maglai Jenő: „Nem dőlünk be a VMSZ látszat-megbékélési törekvéseinek”

Vonja vissza az alkotmánybírói tisztségre való jelölését és mondjon le minden, a Magyar Mozgalomban betöltött és a Magyar Mozgalomhoz köthető tisztségéről dr. Korhecz Tamás – mondta el a szervezet pénteki sajtótájékoztatóján Maglai Jenő, az MM Ügyvivői Testületének tagja.

Mint elhangzott, a tagság sajtóhírekből értesült a mozgalom alapítójának és társelnökének alkotmánybírói jelöléséről, amelyet legnagyobb politikai riválisuk, a Vajdasági Magyar Szövetség jelentett be a párthoz közeli médián keresztül. A szervezet vezetői testülete azt sérelmezi, hogy Korhecz, miközben megfontolta, majd el is fogadta a VMSZ által felkínált alkotmánybírói jelölést, ezt a mozgalom tagjaival nem közölte, azokat nem tájékoztatta. Így pedig esélyt sem adott a párbeszédre, a pro és kontra érvek végiggondolására, az együttgondolkodásra. A jelölést elfogadva kész tények elé állította a mozgalom vezetőségét, tagjait, szimpatizánsait és szavazóit, amit az Ügyvivői Testület inkorrektnek tart.

Maglai szerint minden bizonnyal példa nélküli eset, hogy egy ilyen szerény múltú, országos szinten jelentős politikai befolyással nem rendelkező szervezet soraiból kerülhessen ki az adott ország egyik legmagasabb rangú közjogi méltósága. Ilyen értelemben akár úgy is lehetne tekinteni, hogy az MM eddigi munkája visszaigazolást kapott, azonban a szervezet értékrendjében nem a pozíció, annak nagysága és fontossága áll az első helyen.

Mint elhangzott, ettől sokkal fontosabb az egymásba vetett bizalom és a párbeszéd, amely ez alkalommal elmaradt. Naponta szembesülünk azzal, hogy a mozgalom tagságát vagy akár szimpatizánsait megfélemlítik és eltiporják – mondja Maglai hozzátéve, a párt közeledése mögött ellentétes folyamatok zajlanak, amelyek több száz ember életét befolyásolják. Nincs igazából akarat a megbékélésre a VMSZ részéről, a cél az, hogy elsöpörjenek bennünket; miután sem politikailag, sem anyagilag, sem megfélemlítéssel nem sikerült szétmorzsolni a Magyar Mozgalmat, megpróbálják a vezető tagok kiemelésével beomlasztani a mozgalmat – összegezte látszat-törekvéseknek nevezett pártstratégiát Maglai, aki álszentnek nevezte a Vajdasági Magyar Szövetség megbékélési politikáját.

Újságírói kérdésre válaszolva Maglai Jenő elmondta, nem Korhecz jelölése a gond, hanem az, hogy ezzel kapcsolatban nem konzultált a MM elnökségével, ennek ugyanis nem csak személyi és szakmai oldala van, hanem politikai is, amit meg kellett volna beszélni a szervezet vezetőségével. Kiemelte, az MM mindenképp elszenvedett egy tekintélycsorbulást ezzel a lépéssel, de az Ügyvivői Testület tagjainak kiállása, közös álláspontja azt tanúsítja, hogy a mozgalom erősebben kerül ki a történetből.

Maglai elutasította, hogy ebben az ügyben hasonlóan járna el az MM, mint ami miatt a VMSZ-t bírálták, mert, ahogy fogalmazott, ők senkit sem zárnak ki, nem folytatnak boszorkányüldözést, csupán azt jelezték Korhecznek, hogy milyen lépéseket várnak el tőle. Az tőle függ, hogy ezeket a lépéseket megteszi-e, de fegyelmi eljárást nem fognak indítani sem Korhecz, sem mások ellen – szögezte le.

Az Ügyvivői Testület tagja arról is beszélt, hogy az elmúlt napokban Korhecz Tamással folytatott kommunikáció során magyarázatot követeltek a lépésére vonatkozóan, de elégedetlenek a kapott válasszal. Korhecz arra hivatkozott, hogy személyi ambícióról, szakmai kérdésről van szó – tudtuk meg a sajtótájékoztatón. Az MM vezetése szerint viszont ez ennél jelentősebb horderejű kérdés, a szervezet elsősorban azt sérelmezi, hogy nem osztotta meg velük a jelölésével kapcsolatos részleteket.

Korhecz Tamás egyelőre nem kíván reagálni az ügyben.

(Magyar Mozgalom, 2016. december 9.)

Az érem három oldala

A Szabad Magyar Szó közli Purger Tibor jegyzetét Korhecz Tamás alkotmánybírói jelöléséről.

*

Az érem három oldala

VMSZ, MM, hmmm...

Kockáztassuk meg: a vajdasági magyar politikában győzni látszik az értelem. A hatalmi párttal korábban szembehelyezkedő értelmiséget mégsem lehet nélkülözni, a tisztességes párbeszédet durván elutasító pártpolitikát hirtelen együttműködés-pártivá kell tenni. Erre kényszerítette egy maroknyi gondolkodó az apparátust – amelyik nem talált a pártkatonák soraiban alkotmánybírónak való nyersanyagot. (Milyen messze lehet vajon a Magyar Szó értő kezekbe való visszajuttatása?)

Még mindig három oldala van tehát féktelenül vékonyodó vajdasági magyar „érmünknek”. Az első (és legfényesebb) a hatalom színe: aki erre az oldalra kerül, annak arany még a mosolya is, mindent megtehet (és megvehet), amit akar – és meg is tesz (vesz), csakhogy ezen az oldalon maradjon. A másik a visszája: aki odakerül, az meg sok mindenre képes, hogy újra az aranyoldalról nézhesse (le) a világot – és ennek érdekében még az sem megvetendő, ha hátat fordít azoknak, akiket (kissé könnyelműen?) megvezetett a „másik oldalra”.

Az érem harmadik oldalán mi vagyunk, a többiek, az egyre fogyó vajdasági magyar „köznép”, amelyiknek soha nem áll a zászló: a mi „oldalunkon” csak nagyritkán marad állva az érme. Ez a vékonyka és egyre vékonyodó réteg csak arra jó, hogy „összefogja” a másik két oldalt: hogy valamiféle „legitimitással” fényezhessék magukat azok, akik az aranyoldalon díszelegnek – meg azok is, akik amoda vágynak, és annak érdekében hajmeresztő kompromisszumoktól sem riadnak vissza.

Csak csendesen jegyzem meg, hogy mégiscsak a harmadik oldal legfontosabb – de mire ezt a másik kettő észreveszi, késő lehet: nem marad kinek a nevében tetszelegni és hatalmat játszani. Úgy porladhatnak szét, mintha sosem lettek volna – csak a hatalomvágy írásos emlékei maradnak fenn a utókorra.

Bódis Gábor a Naplóban „vajdmagyar atombombának” nevezte Korhecz Tamás suttyomban történő jelölését az alkotmánybírói tisztségre. Ez a zseniális metafora tökéletesen mutatja, hogyan működik mifelénk is világszínvonalon a hatalom: a Szentháromság fedőnevű első amerikai atomkísérletet is abszolút titokban hajtották végre a Halottak napja(!) nevű sivatagban, három héttel Hirosima meg Nagaszaki elpusztítása előtt. Ott is jelen volt a sajtó egyik vezető munkatársa, akit azonban titoktartásra köteleztek – és ő a szakma meg saját becsülete (és biztonsága) védelmében ezt be is tartotta, holott világtörténelmi jelentőségű eseménynek volt tanúja, és mint olyat hallgatta el a világ elől.

A vajdasági magyar nyáj pásztorai ezúttal is mestermunkát végeztek. A figyelmes olvasó talán emlékszik arra, hogy augusztusi nyílt levelemben a legtehetségesebb délvidéki politikusként szólítottam meg Pásztor Istvánt, és arra kértem – természetesen megválaszolatlanul, de mint láthatjuk, nem hasztalanul –, hogy ne féljen a másként gondolkodó magyar emberektől. Most legnagyobb riválisát készül legmagasabb választott magyarként önmaga, sőt az egész törvényes rend fölé emelni. A hatalom mesterségét kitanulók jól tudják, hogy a legnagyobb fortély nem a bosszú, a büntetés és kitagadás – arra bárki képes –, hanem a veszélyes ellenség kebelre ölelése. Az érem fényesebbik oldalára citálása, hogy szem előtt tartva ne okozhasson még nagyobb kárt.

Az érem mindhárom oldalát saját táncparkettjének tekintő hatalom ezzel három legyet ütött egy csapásra. A fényesebb oldalon örök hálára kötelezett emberét ültetheti az alkotmánybíróságba – akinek kutyakötelessége lesz jó képet vágni akár a kisebbségi és tartományi jogok nyirbálásához, miközben bölcs ellenvéleményeket fogalmazhat meg saját maga megnyugtatására. Az érem visszáján ugyanakkor még sötétebb árnyékba tolják azt az erőt – konkrét esetben a Magyar Mozgalmat –, amelynek tavaly nyári felbukkanásától alaposan megrettentek. Olyannyira megrettent akkor a hatalom, hogy száznál is több tagját zárta ki soraiból – egy civil szervezet(!) létrehozása miatt. A harmadik, „elenyésző” oldalon pedig megmutatta: a kisembernek „kuss”! Tanulja meg, hogy nem szólhat bele a „nagyok” dolgába. Ez is óriási eredmény minden hatalom számára. Csak azért ne feledjük: noha az érem színe és visszája sokkal nagyobb, gördülni mégiscsak az élén képes. A másik két oldalon esetleg csak pofára esik.

Kis vajdasági magyar tragédiánk szánalmas hőse az alkotmánybíró-dinasztiára hivatott (édesapja is az volt a régi rendszerben) Korhecz Tamás, aki jó másfél évvel ezelőtt már robbantott egyszer a provincia politikai színterén, amikor kiteregette a párt piszkos ügyeit. Először „politikai nyugdíjassá” avatta magát, majd fél évvel később meghirdette a Magyar Mozgalmat, amelynek már az alapító okmányán is látszott a helyezkedés művészete: egyrészt az orbáni alaptörvény hitvallásának nemzeti hevületébe csomagolta, másrészt az orbáni politika – és annak vajdasági csatlósai – által száműzött pluralizmust hirdette meg. Eleve fából vaskarikának tűnt, de a pártármányból kiábránduló értelmiség a független gondolkodás lehetőségének utolsó szalmaszálaként még belekapaszkodott. Viszont gyorsan képtelennek mutatkozott – egy-két határozott karcsapáson túl – úszni vele. A kurta „politikai nyugdíjat” seperc alatt elfeledő, nempárt-pártot alapító vezéregyéniség pedig képviselővé avanzsált – most pedig még tovább léphet.

A színészbotrány és az újságíró-kirúgások nyomán meg a világháló nyújtotta lehetőségekkel élve azonban megindult végre egy új, nyitott és szabad közbeszéd a vajdasági magyarság köreiben is. Ez pedig már a hatalmat is rákényszerítette arra, hogy belássa: a béklyóitól megszabaduló közélet előbb-utóbb tömegeket fog elcsábítani tőle. Ezért – saját egyéves mantráját sutba dobva, az együttműködésre sorozatban felszólító ellenzék korábbi kipellengérezését feled(tet)ve – meghirdette az együttműködés legeslegújabb stratégiáját, és az ellentábor központi figurájának tartott, nempárttagként is kirúgott Korheczet hirtelen felfelé buktatja.

Ezek után – hacsak egy újabb atombomba nem hullik a vajdasági róna romjaira – csak gratulálni lehet mindkét félnek: remek tehetségük van a 180 fokos kurzusmódosításra (rosszhiszeműbben szólva: saját korábbi álláspontjaik – és a nyilvánosság – szembeköpésére). Az érem azonban így is tovább fog gördülni – a harmadik oldalán.

(Szabad Magyar Szó, 2016. december 8.)