A Magyar Mozgalom honlapján teszi közzé Zsoldos Ferenc
írását Korhecz Tamás alkotmánybírói jelöléséről.
*
A Magyar Mozgalom élt, él és élni fog!
Az elmúlt hét a Korhecz Tamás alkotmánybírósági jelölésével
kapcsolatos történésektől volt hangos. Nem véletlen, hisz Korhecz Tamás személye
a délvidéki magyarságon belül megkerülhetetlen. Több más sikere mellett
kétségkívül a legnagyobb tette a Kárpát-medence továbbra is egyetlen autonóm szervének,
a Magyar Nemzeti Tanácsnak 2010 – 2014 közötti vezetése és megerősítése volt.
Tette ezt a jogszabályi keretek megtervezésével, majd elnökként hiánypótló
stratégiák megteremtésével és a mindenkinek baráti jobbot nyújtó együttműködés
lehetőségével. Az elmúlt száz év zivataros magyar történelmében is kiemelkedő
volt e munka jelentősége.
E sikert azonban 2014-ben a párt (a VMSZ) kerékbe törte,
megirigyelte az MNT társadalmi sikereit, közösségi népszerűségét. Része volt ez
a párt által a teljes délvidéki magyar közösségre való rátenyerelésnek, egy
végsőkig hierarchikus, mindenkit csak szolgaként kezelő zsarnoki rendszer
kiépítésének.
Ennek mondott 2015. augusztus 20-án Korhecz Tamás is nemet,
s kétségkívül az ekkor létrejövő Magyar Mozgalom emblematikus figurája lett. Ő írta
meg a Hitvallást, ő lett a mozgalom egyik társelnöke, s kétségkívül ő volt az
az ember, akire épülhetett volna a délvidéki magyar zsarnokság megdöntése után
egy újabb, szabadabb és demokratikus világ felépítése.
Ezért is megdöbbenéssel vettem tudomásul, hogy Tamás
eltávolodott a mozgalom szellemiségétől. Az a személy, aki a délvidéki közéleti
személyek közül kétségkívül a legnagyobb hitelességgel rendelkezett a nép
szemében, hiszen az emberek hittek és bíztak benne. Ezt a tettét persze
sokféleképpen lehet magyarázni, de tény, hogy úgy vállalta el annak a pártnak a
jelölését, amely folyamatosan a mozgalomban lévő emberek egzisztenciájára tör, hogy
közben ezt a mozgalomban senkivel sem tudatta vagy beszélte meg.
Tamás tette ellenére a mozgalom élni fog tovább, mert ahogy
ő mondta többször, a mozgalom több, mint egy ember. A mozgalom nem
érdekszövetség, hanem egy lelki szabadságharc. Lelkisége ellenére ez a
szabadságharc része azoknak a magyar történelemben korábban megtörtént
lázadásoknak, amikor a magyarság felkelt az aktuális zsarnokai ellen. Emiatt
van benne az a hatalmas erő is, ami miatt az elmúlt hónapokban elszenvedett
sorozatos támadásokat is túlélte, s töretlenül dolgozott tovább.
Bennünket, mozgalmárokat ugyanis az köt össze, hogy élhetetlennek
tartjuk a párt korlátlan és embertelen hatalmát, s minden eszközzel küzdünk
azért, hogy a párt csúcsán lévő két személy (Pásztor István és Lovas Ildikó)
hatalma megdőljön, s újra normalizálódjon az élet a Délvidéken.
A zsarnokság eleve egy rossz rendszer, de kisebbségi közösségben
hatványozottan káros is. Hiszen kisebbségi közösségben, a többségi környezet
állandó homogenizáló hatásának következtében, nap mint nap hitet kell tenni az
adott kisebbséghez való tartozás mellett. Amikor otthon vagy az utcán magyarul
beszélünk, amikor gyermekeinket magyar iskolába íratjuk, amikor megtartjuk a
nemzeti ünnepeinket és elénekeljük a nemzeti imádságunkat. Ehhez az állandó
kiálláshoz többlet energia szükséges, s azért káros a zsarnokság, mert az embereket
szolgákká zülleszti le, megfosztja őket a szabad emberek erejétől és
energiájától. S épp emiatt végső soron a zsarnokság az adott nemzeti közösség
erejét ássa alá.
Ebben a kérdésben nem tudjuk megkerülni a magyar kormánynak,
a nemzet kormányának a felelősségét sem. A nemzet kormánya egyértelműen a VMSZ,
s ezáltal ennek zsarnoki hatalma mellett tör lándzsát, s támogatja azt minden
erejével. Tudom, hogy ez a furcsa cselekedete tágabb kontextusban értelmezhető
csak. Tudom, értem és elfogadom, hogy a 21. század globalizációs kihívásainak
csak az erős nemzetek, s az erős nemzetállamok tudnak ellenállni. Azt is értem,
hogy Magyarország ezt úgy tudja sikeresen megtenni, hogy szélesebb kelet-európai
szövetséget teremt meg e cél érdekében, s ennek keretében rendezni kellett, az egyébként
a határon túli magyarok miatt ellenérdekelt, szomszéd országokkal is a
viszonyt. Hosszú távon a magyarság érdeke is az, hogy békességben éljen ezekkel
a népekkel.
De azt már nem értem, s nem tudom elfogadni, hogy a szomszéd
népekkel való viszony rendezésének asztalán nemzeti érdekeket akár részben is feláldozzon.
S teszi ezt most a Magyar Mozgalom ellen is (ha csak közvetetten is), amikor a
magyar nép egyik lelki szabadságharcát kívánja ellehetetleníteni. Ezzel
valójában már a nemzet erejét ássa alá, amit nemzeti kormányként nem tehet meg,
hisz a magyar nemzet hosszú távú ereje pont a tagjainak a szabadság és a
közösség melletti sziklaszilárd kiállásában van.
Sajnos, nem hiszem, hogy ezekben a kérdésekben a közeljövőben
bármi is változni fog, ennek ellenére a harcot és a küzdelmet folytatjuk
tovább. S bármit is szeretnének az ellenfeleink, a Magyar Mozgalom élt, él és
élni fog!
(Magyar Mozgalom, 2016. december 10.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése