A Magyar Mozgalom élt, él és élni fog!

A Magyar Mozgalom honlapján teszi közzé Zsoldos Ferenc írását Korhecz Tamás alkotmánybírói jelöléséről.

*

A Magyar Mozgalom élt, él és élni fog!

Az elmúlt hét a Korhecz Tamás alkotmánybírósági jelölésével kapcsolatos történésektől volt hangos. Nem véletlen, hisz Korhecz Tamás személye a délvidéki magyarságon belül megkerülhetetlen. Több más sikere mellett kétségkívül a legnagyobb tette a Kárpát-medence továbbra is egyetlen autonóm szervének, a Magyar Nemzeti Tanácsnak 2010 – 2014 közötti vezetése és megerősítése volt. Tette ezt a jogszabályi keretek megtervezésével, majd elnökként hiánypótló stratégiák megteremtésével és a mindenkinek baráti jobbot nyújtó együttműködés lehetőségével. Az elmúlt száz év zivataros magyar történelmében is kiemelkedő volt e munka jelentősége.

E sikert azonban 2014-ben a párt (a VMSZ) kerékbe törte, megirigyelte az MNT társadalmi sikereit, közösségi népszerűségét. Része volt ez a párt által a teljes délvidéki magyar közösségre való rátenyerelésnek, egy végsőkig hierarchikus, mindenkit csak szolgaként kezelő zsarnoki rendszer kiépítésének.

Ennek mondott 2015. augusztus 20-án Korhecz Tamás is nemet, s kétségkívül az ekkor létrejövő Magyar Mozgalom emblematikus figurája lett. Ő írta meg a Hitvallást, ő lett a mozgalom egyik társelnöke, s kétségkívül ő volt az az ember, akire épülhetett volna a délvidéki magyar zsarnokság megdöntése után egy újabb, szabadabb és demokratikus világ felépítése.

Ezért is megdöbbenéssel vettem tudomásul, hogy Tamás eltávolodott a mozgalom szellemiségétől. Az a személy, aki a délvidéki közéleti személyek közül kétségkívül a legnagyobb hitelességgel rendelkezett a nép szemében, hiszen az emberek hittek és bíztak benne. Ezt a tettét persze sokféleképpen lehet magyarázni, de tény, hogy úgy vállalta el annak a pártnak a jelölését, amely folyamatosan a mozgalomban lévő emberek egzisztenciájára tör, hogy közben ezt a mozgalomban senkivel sem tudatta vagy beszélte meg.

Tamás tette ellenére a mozgalom élni fog tovább, mert ahogy ő mondta többször, a mozgalom több, mint egy ember. A mozgalom nem érdekszövetség, hanem egy lelki szabadságharc. Lelkisége ellenére ez a szabadságharc része azoknak a magyar történelemben korábban megtörtént lázadásoknak, amikor a magyarság felkelt az aktuális zsarnokai ellen. Emiatt van benne az a hatalmas erő is, ami miatt az elmúlt hónapokban elszenvedett sorozatos támadásokat is túlélte, s töretlenül dolgozott tovább.

Bennünket, mozgalmárokat ugyanis az köt össze, hogy élhetetlennek tartjuk a párt korlátlan és embertelen hatalmát, s minden eszközzel küzdünk azért, hogy a párt csúcsán lévő két személy (Pásztor István és Lovas Ildikó) hatalma megdőljön, s újra normalizálódjon az élet a Délvidéken.

A zsarnokság eleve egy rossz rendszer, de kisebbségi közösségben hatványozottan káros is. Hiszen kisebbségi közösségben, a többségi környezet állandó homogenizáló hatásának következtében, nap mint nap hitet kell tenni az adott kisebbséghez való tartozás mellett. Amikor otthon vagy az utcán magyarul beszélünk, amikor gyermekeinket magyar iskolába íratjuk, amikor megtartjuk a nemzeti ünnepeinket és elénekeljük a nemzeti imádságunkat. Ehhez az állandó kiálláshoz többlet energia szükséges, s azért káros a zsarnokság, mert az embereket szolgákká zülleszti le, megfosztja őket a szabad emberek erejétől és energiájától. S épp emiatt végső soron a zsarnokság az adott nemzeti közösség erejét ássa alá.

Ebben a kérdésben nem tudjuk megkerülni a magyar kormánynak, a nemzet kormányának a felelősségét sem. A nemzet kormánya egyértelműen a VMSZ, s ezáltal ennek zsarnoki hatalma mellett tör lándzsát, s támogatja azt minden erejével. Tudom, hogy ez a furcsa cselekedete tágabb kontextusban értelmezhető csak. Tudom, értem és elfogadom, hogy a 21. század globalizációs kihívásainak csak az erős nemzetek, s az erős nemzetállamok tudnak ellenállni. Azt is értem, hogy Magyarország ezt úgy tudja sikeresen megtenni, hogy szélesebb kelet-európai szövetséget teremt meg e cél érdekében, s ennek keretében rendezni kellett, az egyébként a határon túli magyarok miatt ellenérdekelt, szomszéd országokkal is a viszonyt. Hosszú távon a magyarság érdeke is az, hogy békességben éljen ezekkel a népekkel.

De azt már nem értem, s nem tudom elfogadni, hogy a szomszéd népekkel való viszony rendezésének asztalán nemzeti érdekeket akár részben is feláldozzon. S teszi ezt most a Magyar Mozgalom ellen is (ha csak közvetetten is), amikor a magyar nép egyik lelki szabadságharcát kívánja ellehetetleníteni. Ezzel valójában már a nemzet erejét ássa alá, amit nemzeti kormányként nem tehet meg, hisz a magyar nemzet hosszú távú ereje pont a tagjainak a szabadság és a közösség melletti sziklaszilárd kiállásában van.

Sajnos, nem hiszem, hogy ezekben a kérdésekben a közeljövőben bármi is változni fog, ennek ellenére a harcot és a küzdelmet folytatjuk tovább. S bármit is szeretnének az ellenfeleink, a Magyar Mozgalom élt, él és élni fog!

(Magyar Mozgalom, 2016. december 10.)