A Magyar Hírlap olvasói rovatában közli Matthaeidesz Konrad írását Egyszerű baleset címmel.
Egyszerű baleset
Híradás egy közlekedési balesetről, hatvan év távlatából. Magyarország, 1956. december 15. Budapest utcáin az emberek lehajtott fővel nézik a romokat, itt-ott „pufajkás-őrjáratok” tűnnek fel. Otthonukban titokban hallgatják a rövidhullámú külföldi rádióadásokat, amelyek borzalommal számolnak be a sortüzekről, a salgótarjáni tömeggyilkosságról, ahol „Kádár huszárjai” ártatlanok tömegét mészárolták le. Még azokat a híreket is félve, suttogva adják tovább, amelyek a Nyugatról menekülők szerencsés megérkezéséről adnak hírt. Folyamatos a megfélemlítés, és fél a nép, a nemzet.
A XVI. kerületben, az Edit utca 9. szám alatt lévő házból biciklire pattan egy harmincegy éves férfi, hogy a Kinizsi pályával szemben lévő filmgyárhoz tekerjen. A néptelen utcákon nyugodtan halad, vélhetően végiggondolja az életét, vagyis azt, hogy a szovjet elvtársak nemcsak moszkvai éveiben segítették, hanem most is megmentették őt a fasiszta terrortól. Büszkén gondol testvérére, Gyulára, aki saját akaratából jelentkezett a karhatalomhoz, és vette fel a pufajkát. Elképzelhetően, számára a pufajka erőt, reményt jelent. Biciklizés közben minden bizonnyal eszébe jut a tíz nappal korábbi nőtüntetés, amikor a Hősök terén a fasiszta propaganda hatására tömegesen jelentek meg asszonyok. A Nyugatinál is próbálkozott a reakció, de ott Gyuláék, a pufajkások, már szó szerint leverték a reakció által felheccelt asszonyok tüntetését, végre megszólaltak a fegyverek is.
A reményteli gondolatokat egy, váratlanul előtűnő tehergépkocsi szakítja meg, elsodorja a biciklistát, aki a földre kerül. A kép megszakad. Az úttesten tehetetlenül fekvő Horn Géza haldoklik.
A sérültet beviszik a Honvéd Légierő Gyáli úton lévő kórházába (itt a forradalmi napok alatt harminc magyar, harminchat szovjet katonát, tíz AVH-st és százhatvanegy polgári sebesültet ápoltak; közülük öt magyar és két szovjet katona hunyt el), de az orvosok az életét már nem tudják megmenteni.
December 23-án a tetemét átvitték az Üllői úton lévő patológiára. A boncolás megállapította, hogy a közúti balesetben koponyaalapi törés, agysérülés kelezkezett. Január 2-án a tetemet átvitték a Rákoskeresztúri köztemetőbe, ott temetik el. Két évvel később azonban exhumálták.
Feltételezések? Katonai járművet 1956. december 15-én csak a szovjetek használtak (a Honvédség akkor éppen már szétesett), a gépkocsi vezetőjének felelősségre vonásáról semmit nem tudni, éppúgy arról sem, hogy az elkövető, vagy az áldozat némi szeszt fogyasztott volna. A tragédia „egyszerű gépkocsibaleset” következménye.
A tragédiákat az utókor egy része politikai érdekből mítosszal veszi körül. De azért az mégis furcsa, hogy egy becsületes kommunista életét éppen a hazánkat-népünket a fasiszta gyilkosoktól megvédő katona veszi el. December közepén már nem volt fegyveres felkelés, nem harcoltak az ellenforradalmároknak bélyegzett szabadságharcosok. A mítosz viszont szükséges, feledtetni kell a pufajkásokat, az ártatlanok megölését. A harmincegy éves Horn Gézát nem a fasiszta brigantik ölték meg, hanem közlekedési baleset áldozata lett.
*
Egyszerű baleset
Híradás egy közlekedési balesetről, hatvan év távlatából. Magyarország, 1956. december 15. Budapest utcáin az emberek lehajtott fővel nézik a romokat, itt-ott „pufajkás-őrjáratok” tűnnek fel. Otthonukban titokban hallgatják a rövidhullámú külföldi rádióadásokat, amelyek borzalommal számolnak be a sortüzekről, a salgótarjáni tömeggyilkosságról, ahol „Kádár huszárjai” ártatlanok tömegét mészárolták le. Még azokat a híreket is félve, suttogva adják tovább, amelyek a Nyugatról menekülők szerencsés megérkezéséről adnak hírt. Folyamatos a megfélemlítés, és fél a nép, a nemzet.
A XVI. kerületben, az Edit utca 9. szám alatt lévő házból biciklire pattan egy harmincegy éves férfi, hogy a Kinizsi pályával szemben lévő filmgyárhoz tekerjen. A néptelen utcákon nyugodtan halad, vélhetően végiggondolja az életét, vagyis azt, hogy a szovjet elvtársak nemcsak moszkvai éveiben segítették, hanem most is megmentették őt a fasiszta terrortól. Büszkén gondol testvérére, Gyulára, aki saját akaratából jelentkezett a karhatalomhoz, és vette fel a pufajkát. Elképzelhetően, számára a pufajka erőt, reményt jelent. Biciklizés közben minden bizonnyal eszébe jut a tíz nappal korábbi nőtüntetés, amikor a Hősök terén a fasiszta propaganda hatására tömegesen jelentek meg asszonyok. A Nyugatinál is próbálkozott a reakció, de ott Gyuláék, a pufajkások, már szó szerint leverték a reakció által felheccelt asszonyok tüntetését, végre megszólaltak a fegyverek is.
A reményteli gondolatokat egy, váratlanul előtűnő tehergépkocsi szakítja meg, elsodorja a biciklistát, aki a földre kerül. A kép megszakad. Az úttesten tehetetlenül fekvő Horn Géza haldoklik.
A sérültet beviszik a Honvéd Légierő Gyáli úton lévő kórházába (itt a forradalmi napok alatt harminc magyar, harminchat szovjet katonát, tíz AVH-st és százhatvanegy polgári sebesültet ápoltak; közülük öt magyar és két szovjet katona hunyt el), de az orvosok az életét már nem tudják megmenteni.
December 23-án a tetemét átvitték az Üllői úton lévő patológiára. A boncolás megállapította, hogy a közúti balesetben koponyaalapi törés, agysérülés kelezkezett. Január 2-án a tetemet átvitték a Rákoskeresztúri köztemetőbe, ott temetik el. Két évvel később azonban exhumálták.
Feltételezések? Katonai járművet 1956. december 15-én csak a szovjetek használtak (a Honvédség akkor éppen már szétesett), a gépkocsi vezetőjének felelősségre vonásáról semmit nem tudni, éppúgy arról sem, hogy az elkövető, vagy az áldozat némi szeszt fogyasztott volna. A tragédia „egyszerű gépkocsibaleset” következménye.
A tragédiákat az utókor egy része politikai érdekből mítosszal veszi körül. De azért az mégis furcsa, hogy egy becsületes kommunista életét éppen a hazánkat-népünket a fasiszta gyilkosoktól megvédő katona veszi el. December közepén már nem volt fegyveres felkelés, nem harcoltak az ellenforradalmároknak bélyegzett szabadságharcosok. A mítosz viszont szükséges, feledtetni kell a pufajkásokat, az ártatlanok megölését. A harmincegy éves Horn Gézát nem a fasiszta brigantik ölték meg, hanem közlekedési baleset áldozata lett.
Matthaeidesz Konrad újságíró
(Magyar Hírlap, 2016. november 14.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése