Megjelent az Előretolt Helyőrség első vajdasági száma... (3.)

Orcsik Roland facebookos bejegyzése alatt folyamatosan érkeznek az újabbnál újabb hozzászólások.

*

Szerbhorváth György: láthatólag Szögi se érti a problematikát... de azt se érti, hogy amikor a kanizsai írótáborban azt a kérdést tette fel, hogy "van-e a nőknek humorérzékük?", az miért problematikus (nem csak politikailag inkorrekt, azt leszarom – hanem buta, nevetséges, és olyasmi, ami a tökéletes dilettantizmus iskolapéldája...) a totális kontraszelekció folyik, erre jön egy lapáttal az EH a pénzével...

          Szögi Csaba: Túl óvatosan adagoltam volna az iróniát és a provokációt ebben a kérdésben, hogy nem érted? ;) De örülök, hogy elemzed a regényemet, nagyon megtisztelő! :D ...jaj már, gyerekek, tényleg nem lehet elvonatkoztatni a politikától, pénzektől meg fiszem-faszomoktól? Soha? Semmilyen esetben? Az én szememben szánalmas mindegyik "tábor" – és ezt sosem rejtettem véka alá. Engem az alkotások érdekelnek (jelen esetben Celler Kiss és Törteli versei, őket én kértem fel közlésre), ennyi. Ha nem így lenne, talán már megtollasodtam volna. De azt leszarom. :D

          Roland Orcsik: Sajnos, ez nem ilyen egyszerű, ahogyan a milosevicsi korszakban sem volt egyszerűen csak iridalomról szó, ezt pontosam tudod te is. Javaslom, csináljunk egy nyilvános kerekasztalt erről...

          Szögi Csaba: Hajrá!

          Szerbhorváth György: nem, Csaba, ennyire nem lehet elvonatkoztatni... akik téged most fizetnek, azok régóta támadják a média szabadságát, a tudományos kutatást, a CEU-t meg a többi egyetemet... ezek nem különválasztható dolgok... az, hogy neked szánalmas mindegyik tábor, szintúgy arról tanúskodik, hogy politika, kultúra, irodalom stb. viszonylatában itt és most pl. te (és mások) hogyan gondolkodnak...

          Roland Orcsik: Szögi Csaba: ha valakit ennyire nem érdekelnek a szekértáborok, akkor miért csatlakozik szerkesztőként egy olyanhoz, amely nyíltan kizárja azt, amelyet az ellenfelének tart? Hogy lehet úgy nem csatlakozni valamihez, hogy a része vagy? A szerkesztőknek semmi köze Szentmártoni János első számban megjelent kultúrpolitikai programbeszédéhez? Mi a véleményed róla?

          Szögi Csaba: ...akkor ennyit az "élőben megbeszélésről"? Most már nem baj, ha elmérgesedik a vita? Esetleg nem tudtál aludni az éjjel, barátom? Elárulom, én igazán jót aludtam. :)

No jó, a következőket még leírom, de utána tényleg nem akarok tovább "mérgeskedni", és az orvosom sem tanácsolja.

Talán már az is megnyugtat egy kicsit, hogy ideiglenesen vállaltam a posztot, amíg meg nem tapasztalom, tisztességesen folynak-e a dolgok. Közben persze számítottam az első szám utáni támadásokra, és vállalom is ezeket. Hogy miért? Mert a vezetőség azzal "csalt lépre", hogy fiatal tehetségeket juttathatunk publikálási lehetőséghez, és - kövezzetek meg érte - még honort is kapnak majd a munkáikért.

Szerződést egyébként még nem láttam, arra is kíváncsi leszek. De az első szám már megjelent - ami a lektori, korrektori, tördelői munkát illetően igencsak hagy némi kívánnivalót maga után. A megjelent írásokkal kapcsolatban vegyesek az érzelmeim (azt viszont elképesztőnek tartom, hogy Sáfrány munkáját itt többen leszólták), a versek természetesen kiválóak 😎 , no de ez már "de gustibus"... A szerzők névsora viszont megnyugtató volt számomra. Szerintem elég tarka, ami a beállítódottságot, világnézetet illeti. Lehet véleményem, ugyanakkor tiszteletben tarthatom a másikét.

Ami Szentmártoni vezércikkét illeti: Noha én is csak a megjelenés után olvastam, nem látom benne az "ellenfelek" kizárását. Kinek milyen az olvasata. Ha pedig a rosszat keresed az emberekben és a dolgokban, többnyire meg is fogod találni. Ugyanakkor azt is megteheted, hogy csak teszed a dolgodat legjobb tudásod és meggyőződésed szerint, és nem folyton az "ellenséget" keresed mindenütt. Ha egy szép napon végre mindenki ezt tenné, talán a fránya politika által generált "oszd meg és uralkodj" átka is felszívódna. (Persze, lóg az ujjam a bilibe.) Úgy érzem, az én dolgom az, hogy írjak (elsősorban szépirodalmat), és hogy fiatal tehetségeket kutassak fel. Ezekkel a "fegyverekkel" harcolok a hamis földi hatalom ellen, egy szebb világ eljövetelének reményében. A politikai csatározásokat pedig azokra hagyom, akik értenek(?) hozzá.

Röviden: Ha bármilyen kizárást tapasztalok, ami nem az adott írás minőségével kapcsolatos, akkor természetesen azonnal kiszállok. "Szekértáborokhoz" pedig - abszolút kitágítva ezek fogalmát - soha nem tartoztam, és soha nem is fogok, ezt még egyszer hangsúlyozom. Te Petőfit idézted, hadd idézzem én most Hamvast: „Minden immoralitás (démonizmus) alapja, hogy bázisa nem az egész. Minden emberi életterv immorális, amely saját élettervéből akár egyetlen más embert is kizár (Én marad). Minden közösség immorális, amely önmagából bárkit bármiért kizár. Ezért nép, osztály, vallás stb. immorális közösség." Ebben mélyen hiszek.

          Roland Orcsik: Szögi Csaba egész jól aludtam, kösz az érdeklődést. Sok szerencsét a fidesznyik csapatban. Élőben is beszélhetünk, de itt is, ha képes vagy uralkodni az indulataidon...

          Roland Orcsik: De az ideológiai maszlag helyett miért nem vállalod inkább, mint Frank Zappa, hogy te csak a pénz miatt vagy a buliban? Vagy ez kirugással járna?

          Szerbhorváth György: sajnos egyre több az ilyen helyzet... én is voltam már ilyenben.. de akkor se hadováljon az ember, legalább privátban írja meg a haverjának, hogy hát szar az anyagi helyzet, el kell vállalni stb. ilyen értelemben meg én is meg Orcsik is, a NER-nek dolgozunk, mert közalkalmazottak vagyunk... csak hát ez nem így van... az orvos is az, a tanár is, a rendőr is... de senki sem áll ki, hogy független vagyok totál, amúgy meg nincs is véleményem stb. stb.

          Roland Orcsik: Csabi, a lényeg, nem utállak, épp ellenkezőleg, ezért is fájna, ha benyelne valami, ami tőled távol áll. Majd beszéljünk élőben.

          Szögi Csaba: Rendben, Roli! A "benyeléstől" pedig cseppet se félj! :)

Szerbhorváth György: annak örülök, hogy Szögi válaszol legalább... annak nem, hogy szerinte itt mi mérgelődünk - ez is klasszikus vád, hogy mi itt valami görcsös lelkülettel bírunk, esz bennünket a méreg. nem, ez a kritika, ez a közbeszéd... ahol érvelni kéne... pl. Sáfrány iránti hódolat, hogy azt sem érti, miért kritizálom - hát azért, mert ostobaság, amit a Hegel-Sztálin vonalról állít, egy tudományos lapba be nem fér egy ilyen állítás... meg hogy nem tagja egy tábornak se... hát a Magyar Szó szerkesztősége hogy áll, hol áll? értem én, hogy kell a munkahely, meg kuss van, de emlékezzünk már vissza, hogyan rúgták ki Pressburgert (és igen, Korhecz és Zsoldos Feri vezényletével, ne feledjük, mert akkor ők is ama táborban voltak), és aztán hogyan kényszerítettek újságírókat a távozásra, vagy aláztak meg (emlékszel, Szögi?) ... azt meg idejétmúlt dolognak tartom, hogy az írónak dolga van, feladata - hogy Szögi csak majd ír szépeket, meg felfedezi a tehetségeket... aha, ahhoz érteni is kéne, pl. és nem ilyen pénzzel-erővel megkonstruált fórumokon írni meg szerkeszteni... és Szögi meg a vajdmagy csapat nagyon nem akar arról tudomást venni, hogy annak a tábornak a része, amely a Magyar Időkben nyír ki embereket, listáz, rugdossa Esterházyt meg Adyt, új értékrendszert állít fel, arról hadovál, hogy a magyar és ki a hazaáruló... ha nem tudnak erről, az meg a tájékozatlanságukat bizonyítja, de akkor meg ne jöjjünk a morállal... és Hamvas idézünk, mint valami tótumfaktumot? ez maradt Zentán? rémlik, hogy Nietzsche meg azt mondta, hogy a morál meg a gyengék, az ostobák menedéke, avagy a keresztényeké... és akkor most egy-egy? na ne....

          Szögi Csaba: Pff..., hát igen, mindig arról voltam híres, hogy kussoltam. :D Meg a nagy lóvéra utaztam. 😅 "Na ne" - ezzel egyetértek. Áh, elmondtam, amit gondolok - de folytassátok nyugodtan nélkülem. :)

A zenegép bírái

A Naplo.org közli Bódis Gábor cikkét A zenegép bírái címmel.

*

Napi ajánló

A zenegép bírái

Azoknak a bájosan naiv vajdmagyar hívőknek, akik azt hiszik a vajdasági magyarság érdekeiért folytatott harc mezeje az alkotmánybíróság.

Ezzel a címmel jelentet meg egy kritikai elemzést a Peščanik nevű véleményportál Aleksandar Roknić, a Danas napilap szerkesztőjének tollából.

A cikk alaptézise, hogy a most be- és felavatott szerbiai alkotmánybírák (közöttük Korhecz Tamás) tulajdonképpen a hatalom meghosszabbított keze, amely kész megvédeni a haladó kormány minden gyanús lépését. A következő kilenc évben ebben a testületben a haladókhoz közeli (ez is egy jogi kategória Szerbiában!) bírák lesznek többségben. Közülük sokan a haladó párt tagjainak rokonai, sőt élettársai, barátai. Vannak olyanok is, akik a párt megválasztott képviselői, habár ezt az alkotmány tiltja és a párttagság kizáró tényező.

A Peščanik írása szerint a legkirívóbb példa Snežana Marković, aki Tomislav Nikolić elnök listájáról került a taláros testületbe és aki a köztársasági államügyész helyettese és ahogyan a parlamenti vitában többször is elhangzott: az államfő rokona. Saját szívijében több mint 15 közjogi/politikai funkciót sorolt fel, különösen aktív és kiemelkedő szerepe volt Vajdaság jogainak megcsorbításakor.

A véleményportál kitér Korhecz Tamásra is, aki a lap szerint, 2011-ben mint a VMSZ elnökségi tagja (csak formális tévedés, a lényegen nem változtat) kiemelt szerepet vállalt Pressburger Csabának, a Magyar Szó főszerkesztőjének leváltásában. Korhecz nemrégen úgy nyilatkozott, beismerve tévedését, hogy Pressburgert nem szakmai mulasztások miatt váltották le, hanem mert nem hajtotta végre a pártközpont utasításait.

A cikk ezután felsorolja azokat a történelmi tényeket, amelyek bizonyítják, hogy a szerbiai Alkotmánybíróság mindig is a hatalom szolgálatában állt. Akkor is, amikor szentesítette a Vučić-kormány nyugdíjcsökkentő intézkedését, vagy amikor a Koštunica-kormánynak tettek szolgálatot és 2004-ben alkotmányellenesnek minősítették a Đinđić-gyilkosság után kihirdetett rendkívüli állapotot, ami annyit jelentett, hogy tízezer, akkor őrizetbe vett személynek milliós kártérítéseket fizettek ki. Ezek közül sokan Koštunica hatalmi apparátusának részei voltak. Vagy a hírhedt Zimonyi klán tagjai.

A Peščanik a végén megállapítja, hogy az alkotmánybíróság továbbra is a politikai szolgáltatások része: a hatalom bedobja a zsetont, az alkotmánybíróság bírái pedig énekelnek, legtöbbször kórusban. Mindent egybevetve, a bírák megválasztásának agóniája véget ért és valószínűleg ők ismét esküt tettek nem az államra, hanem a Pártra.

(Naplo.org, 2016. december 27.)

„Rossz húzás volt hallgatni”

Az Autonomija portál közli Pressburger Csaba interjúját Korhecz Tamással.

*

„Rossz húzás volt hallgatni”

Interjú Korhecz Tamás megválasztott alkotmánybíróval hallgatásának okairól, döntésének erkölcsi dimenzióiról és az alkotmánybírói bérezésről

Bombaként robbant december 7-én a hír, hogy Korhecz Tamás, a Magyar Mozgalom társelnöke elvállalta a Szerbiai Alkotmánybíróságba történő jelölést. Az pedig valóságos atombombaként robbant, amikor Pásztor Bálint, a Vajdasági Magyar Szövetség köztársasági képviselője bejelentette: e párt frakciója javasolta Korheczet alkotmánybírónak. Csakhamar az is kiderült, hogy az MM vezetői közül senkinek sem volt tudomása arról, hogy tartományi képviselőjük, szervezetük társelnöke és arca az ádáz ellenfél hívó szavára, szó nélkül elhagyja őket. Miután megszületett a hivatalos döntés az alkotmánybírók kinevezéséről, Korhecz Tamás hétfőn végre a nyilvánosság elé állt és beszélt. Az Autonómia azokra a részletekre kérdezett rá, amelyek a sajtótájékoztatón mondottakból nem derültek ki. Az interjú kérdéseit írásban küldtük el Korhecz Tamásnak és ő ugyanilyen formában válaszolt rájuk.

● A rendelkezésünkre álló információk szerint Ön november 23-án nyilatkozott hivatalosan arról, hogy elfogadja az alkotmánybíróvá történő jelölést, a nyilvánosság azonban csak december 7-én, azaz két héttel később értesült erről a tényállásról, valamint arról, hogy Önt épp az a Vajdasági Magyar Szövetség javasolta erre a tisztségre, amellyel a Magyar Mozgalom színeiben az utóbbi másfél évben kemény csatái voltak. Miért hallgatott erről? Miért hagyta meg Pásztor Bálintnak a hírbomba robbantásának diadalmas örömét?

– A jelölésem, noha 23-án írásban nyilatkoztam annak elfogadásáról, november 29-ig meg sem történt. Hivatalosan pedig akkor lettem jelölt, amikor kiderült, kiket javasolt a házelnöknő a tízes jelöltlistára. Mindezt azért mondom el, hogy érzékeltessem azt, hogy az egész ügymenetre nekem nem volt ráhatásom, nem volt pályázat, előre lefektetett határidőkkel, kritériumokkal stb. Ebben a helyzetben nem akartam témává tenni valamit, ami bizonytalanabb volt, mint a kutya vacsorája. Ha tárgyaltam és egyezkedtem volna a VMSZ-szel, akkor talán okosabb lettem volna, és a pontos információk birtokában azokat az MM-vezetéssel is megoszthattam volna. Ismerve a jelölőszervezet működését és észjárását, azt is elképzelhetőnek tartom, hogy egyszerűen visszavonják a felkérést, nem adják át a jelölést stb. Ma már tudom, szándékuk komoly volt, és arról meg is egyeztek a kormányzó haladókkal – akkor ebben még nem lehettem biztos. A fenti tények ellenére ma már úgy látom, ennek minden veszélye ellenére az információimat és a döntésemet meg kellett volna osztani másokkal az MM-ben.

● Hétfői sajtótájékoztatóján úgy fogalmazott: „ma már úgy látom, hiba volt, hogy halogattam az ezzel kapcsolatos párbeszédet”, gondolván itt arra, hogy nem egyeztetett az alkotmánybíróvá történő jelöléséről a Magyar Mozgalom vezetésével. Miért döntött mégis úgy akkor, hogy nem osztja meg közvetlen munkatársaival (fogalmazhatunk úgy is: bajtársaival), hogy Ön fölkérést kapott és azt el is fogadta vagy el is szándékozik fogadni?

– Erre az előzőekben már válaszoltam.

● Számolt-e azzal, hogy az MM számára micsoda megszégyenülést jelent az, hogy a tagságnak, de még az ügyvivő testület tagjainak is a sajtóból kell értesülniük (egyik) vezetőjük döntéséről?

– Igaz, ideális helyzetben, az ilyen és ehhez hasonló döntésekről nem a sajtóból értesül egy szervezet vezetősége. A tagság más, nem gondolom, hogy a tagságot külön gyűléseken és fórumokon kellene tájékoztatni egy jelölés elfogadásáról, még akkor sem, ha az egy adott ponton személycseréhez vezethet a szervezetben. Megszégyenülésről azonban nem beszélnék, én sem éreztem magam megszégyenítve, amikor egy-egy vezetőségi tagunk elfelejtett értesíteni arról, hogy az életében bekövetkezett változás miatt a jövőben teljesen passzivizálja magát és nem vesz részt a szervezet munkájában.

● Milyen reakcióra számított a Magyar Mozgalom részéről mindezek fényében? Illetve milyen reakciót tartott volna elfogadhatónak?

– Barátok nem esnek nyilvánosan egymásnak, nem határolódnak el egymástól, akkor sem, ha neheztelnek egymásra egy-egy lépés miatt. A minimum az lett volna, ha akkor hozzák meg ezeket a döntéseket, amikor az ülésen én is részt tudok venni. Nem így történt. Most már kár is ezzel foglalkozni.

● Annyit tudunk az Ön fölkéréséről, hogy közvetett úton történt, Ön nem tárgyalt közvetlenül a VMSZ-szel. Mikor érkezett ez a felkérés és mennyi idő alatt döntött annak elfogadásáról?

– Ha jól emlékszem, november 17-én értesültem a felkérésről. Azt üzenték, 2-3 napon belül döntsek, én 21-én közöltem a döntésem. Mindez nagyon gyorsan történt egy rendkívül zűrös tanítási időszakban, amikor Újvidék, Palics és Budapest között ingáztam folyamatosan.

● Nyilván kevesen vitatják el Öntől, hogy alkalmas erre a tisztségre, azt pedig még kevesebben, hogy mindenkinek joga van saját karrierjét egyengetni. Ugyanakkor a döntésének van egy erkölcsi dimenziója is. Az ezzel kapcsolatos kritikákat a következőképp lehetne összefoglalni: Ön személyes ambícióit tartva szem előtt cserben hagyta azt a szervezetet, amelyet fölépített, ráadásul úgy, hogy annak a pártnak a segítségét fogadta el, amely mindent megtett szervezetük tagjainak ellehetetlenítéséért, sőt, mindezt titokban intézte. Elfogadja ezt a kritikát vagy ennek a kritikának legalább egy részét?

– Az MM nem én vagyok és az MM-et nem én építettem fel, sokan tettük bele az MM-be azt, amire képesek voltunk, másokkal együtt én is. Eközben mindvégig az vezérelt bennünket, hogy közülünk mindenki ott tegyen az ügyért, ahol éppen tevékenykedik, és annyit, amennyit abból a pozícióból tehet. Ebből a szempontból szabad, nyitott szervezet voltunk, parancsuralmi elemek nélkül. Tehát ha valaki az MM alapítók, vezetőségi tagok közül munkát, tisztséget vagy hivatást változtatott, akkor sokszor a munkához való hozzájárulása is jelentősen megváltozott.

Az elmúlt fél évben több meghatározó vezetőségi tagunk úgy változtatott eddigi életén, munkáján, hogy az radikálisan csökkentette részvételét a közös munkában. Egyetlen esetben sem tárgyaltuk meg ezeket a „személyes ambíciókat”, az új helyzeteket az MM Ügyvivő Testületén, senki sem kérte ki a testületek véleményét arról, hogy most egy nagyot vált és ez lehetetlenné teszi aktív részvételét a munkában. Most úgy tűnik, ez a szabály egyedül rám nem vonatkozott,

nekem kérnem kellett volna a vezetőség hozzájárulását ahhoz, hogy új pozícióból tegyem azt, amit közös érdekeinkért ott tehetek. Az egyetlen érdemi különbség, hogy engem a VMSZ javasolt az új tisztségre, ugyanakkor a jelölés mögött nem volt alku, kiegyezés, megegyezés, sőt tárgyalás sem, ezért ezt a különbséget sem tartom döntőnek. Az sem lényegtelen, hogy kizárólag parlamenti frakciók javasolhattak alkotmánybírót, nem tudom, hogy magyarként és vajdaságiként melyik frakciónak kellett volna javasolnia engem? Mivel a szótlanságom az ügyben minden alap nélkül a cinkosság látszatát keltette, ez mindenképpen rossz húzásnak bizonyult. Mindazonáltal ha másnap beszámolok a felkérésről és a döntésemről, akkor sem kaptam volna támogatást az MM-től, de ezt már nem fogjuk tudni modellezni vagy újrajátszani.

● Milyen biztosítékot kapott arra vonatkozóan, hogy a tíz jelöltből Ön benne lesz az öt befutóban? Vagy úgy fogadta el a fölkérést, hogy számolt a megválasztás bizonytalan kimenetelével? Ha ez utóbbi: nem gondolt arra, hogy az egész egy csapda, amelybe ha belesétál, két szék között a földre esik?

– Biztosíték nem volt arra sem, hogy a tízben benne leszek, az egyetlen érdemi biztosíték a VMSZ motivációjában keresendő, ez pedig, hogy távozzak a tartományi parlamentből, az Alternatíva a Vajdaságárt frakció éléről. Ha nem választanak meg, akkor ez a várt fejlemény nem következik be, Pásztor Istvánnak továbbra is minden ülésen szembesülnie kellett volna aktív jelenlétemmel. Ennek ellenére természetesen eshettem volna a két szék közé is, ezzel a lehetőséggel is számoltam. Akkor „se AB-tagság, se MM-társelnökség”-helyzet lett volna, de nem tragikus és nem is szánalmas állapot „csak” egyetemi tanárként élni. Ha az „asztal alá” estem volna, a képviselőséget addig csináltam volna, amíg értelmét látom.

● Pásztor Istvánról, a VMSZ elnökéről Ön a sajtótájékoztatóján igencsak elmarasztaló véleményt fogalmazott meg, ami reakció volt Pásztor Istvánnak az Önre vonatkozó igencsak elmarasztaló véleményére, amelyet a vasárnapi székházavató ünnepségen mondott. Ön ugyanaznap este mégis jelen volt a VMSZ által szervezett ünnepélyen. Milyen üzenetet közvetít azzal, hogy elmegy a VMSZ rendezvényére, másnap pedig azt mondja, nem váltott mezt?

– Itt most két nagy lyukat rúgott, szerkesztő úr. Először is a Pásztor Istvánra és a VMSZ-re vonatkozó kritikai megjegyzéseimet attól teljesen függetlenül mondtam el, hogy a nevezett mit mondott az ünnepi fogadáson, az írásos nyilatkozatomat már vasárnap megírtam anélkül, hogy a székházavató fogadásról, az ott elhangzottakról bármit tudtam volna. Pásztor mondanivalójával a sajtótájékoztatómon szembesítettek. Másodszor, a Magyar Karácsony nevű rendezvényen csakis azért voltam jelen, mert Boglárka lányom a Palics MME néptánccsoportjába jár és ők felléptek a műsorban. Nem hiszem, hogy szülőként az lenne a dolgom, hogy gyermekemet politikai okokból eltiltsam a fellépéstől, vagy szülőként ne legyek jelen. Az elmúlt két évben, ha tehettem, elmentem lányaim minden fellépésére, amit a Palics MME szervezett, akkor is, ha tudtam, hogy a fellépések időnként alig palástolt pártpropagandát szolgáltak. Ennyi az igazság, se több, se kevesebb.

● Ön arról biztosította a nyilvánosságot, hogy döntését nem a pénz motiválta, sőt, mivel legfeljebb egyetemi állását tarthatja meg az alkotmánybírói poszt mellett, bevételei „minden bizonnyal csökkenni fognak”. Mégis: mennyit keres ma egy alkotmánybíró és egy magánegyetem tanára?

– Ahogy a múltban, úgy most sem titkolom el a mindig tisztességesen leadózott jövedelmemet. Ezek nagy részét az elmúlt évtizedben nem költségvetési forrásból valósítottam meg. Visszatérve a kérdésére, azt, hogy mennyit keres egy főállású alkotmánybíró, eddig nem érdeklődtem meg. Számomra ez nem volt mérlegelési szempont, az azonban biztos, hogy szerbiai viszonylatban ez a legmagasabb állami bérek közé tartozik.

Én megtartom a főállásomat a Dr Lazar Vrkatić egyetemi karon (egyedül ezt a pénzkereső munkaviszonyt engedélyezi a törvény), ami azt jelenti, hogy az AB-n fizetéskiegészítést fogok kapni. Az egyetemen, ahol tanítok, kb. 1000 eurós nettó fizetést kapok.

Azért mondtam, hogy összességében kisebb lesz a jövedelmem, mint eddig, mert a törvényes tilalmak miatt elesek a képviselői és frakcióvezetői pótléktól, a szakfordítói jövedelmemtől és a magyarországi oktatói-tudományos tevékenységemből eredő jövedelmem egy részétől is. Ez valószínűleg meghaladja majd azt az összeget, amit az AB-től kapok.

● Az eskütétel után Ön kilenc évig szilenciumra lesz ítélve. Azok előtt az alkotmánybírósági döntések előtt is fejet kell hajtania, amelyekkel személy szerint mélységesen nem ért egyet, de a bírák többsége megszavazza. És még csak nem is nyilatkozhat erről, nem fogalmazhat meg különvéleményt. Hogyan fogja majd viselni ezt a „szerzetesi életvitelt”? Eljöhet-e, és ha igen, mikor, milyen ügy kapcsán az a pillanat, amikor azt mondja: kész, kilépek, ez vállalhatatlan számomra, ezt nem csinálom tovább?

– Az alkotmánybíráknak minden esetben joguk van a többség döntése ellen szavazni és különvéleményt megfogalmazni. Ezzel a lehetőséggel élni kívánok mindazokban az esetekben, amikor fontos ügyben szakmai meggyőződésemmel szemben álló döntést hoz az AB. Csak példaként említem, hogy dr. Kartag Ódri Ágnes igen erőteljes és meggyőző különvéleményt fogalmazott meg a nemzeti tanácsos AB-ügyben. Szóval eddig is lehetett. Természetesen nem kényelmes állandóan kisebbségbe szorulni, de bízom benne, hogy szakmai viták lesznek, ahol lehetőség lesz egymás meggyőzésére. Pontosan ezért gondolom azt, hogy sok esetben tehetek majd valamit az általam vallott értékekért az új helyzetben is. Természetesen, ahogy mindegyik tisztségről, úgy erről a tisztségről is bármikor le lehet mondani.

● Milyen a viszonya az MM meghatározó személyiségeivel, (egykori?) barátaival, támogatóival? Elismerte, hogy hiba volt nem egyeztetni velük, de kért-e bárkitől is bocsánatot emiatt?

– Az MM vezetésében voltak barátaim és voltak bajtársaim, munkatársaim egyaránt. Viszonyom velük megváltozott, miután ők nyilvánosan elhatárolódtak tőlem és exkommunikáltak. Az MM egyes vezetői határolódtak el tőlem és nem én tőlük, de nem szeretném fodrozni az ügyet. Senkit megbántani nem volt szándékom, ha az információ visszatartásával valakit megbántottam, akkor azt ezúttal is megkövetem. Egyelőre mosolyszünet van, a többit majd meglátjuk.

(Autonomija, 2016. december 20.)

A nemzeti válogatottsághoz hasonlította az alkotmánybírói kinevezést Korhecz Tamás

A Vajdaság Ma hírportál közli Basity Gréta tudósítását Korhecz Tamás sajtótájékoztatójáról.

*

A nemzeti válogatottsághoz hasonlította az alkotmánybírói kinevezést Korhecz Tamás
Az MM távozó társelnöke továbbra sem ért egyet a VMSZ politikájával

Korhecz Tamás lemond a Magyar Mozgalomban betöltött tisztségeiről, de továbbra is az MM tagja marad – jelentette be hétfői sajtótájékoztatóján a VMSZ jelölésére alkotmánybírói tisztséget vállaló korábbi ellenzéki vezető. Hozzátette: a kinevezése ellenére fenntartja minden korábbi bíráló kijelentését, amelyet a VMSZ vezetőivel szemben megfogalmazott.

Korhecz ígérete szerint alkotmánybírói minőségében a pártoktól, a parlamenttől és a kormányzattól függetlenül, a szakmaiság messzemenő tiszteletben tartása mellett fog eljárni. Vajdaságiként és magyarként pedig külön feladatának tartja, hogy érvényt szerezzen az alkotmány azon rendelkezéseinek, amelyek a nemzetiségek védelmét és a polgárok autonómiára való jogát szavatolják – hangoztatta a jogászprofesszor.
Arra a kérdésre, hogy miért vállalta a kinevezést, dr. Korhecz Tamás egy hasonlattal reagált, szerinte egy alkotmányjogász számára az alkotmánybírói tisztség olyan, akár egy élsportolónak a nemzeti válogatottba való bekerülés, független az országos sportszövetséggel vagy annak tagjaival való viszonyától. Húsz éve foglalkozom alkotmányjoggal, tizenöt éve tanítok alkotmányjogot, ez a szakmám, ez a hivatásom, ehhez értek a leginkább – mondta Korhecz hozzátéve, hogy most sem váltott oldalt, nem paktált le senkivel és nem kötött alkut sem a hatalmi többséggel, sem pedig a VMSZ-szel.
Korhecz azt is hangsúlyozta, hogy nem tárgyalt személyesen az őt jelölő párttal, nem kértek tőle semmit és nem is ígértek. Leszögezte továbbá, hogy semmilyen anyagi szempont nem motiválta, hiszen csökkenni fog a bevétele, elismerve, hogy a kinevezésben közrejátszott a társadalmi problémákkal szembeni kritikus hozzáállása és az, hogy nem volt szófogadó és engedelmes a hatalommal szemben.
A Vajdasági Magyar Szövetség számos kérdésben súlyos hibákat követ el, mondta Korhecz, aki továbbra is károsnak és rossznak ítéli meg a másként gondolkodó magyar emberek üldözését, a pártalapú foglalkoztatást és az egyszólamú médiát és ezen az állásponton a kinevezés egyetlen millimétert sem változtat – tette hozzá. Viszont amíg a vajdasági magyarság körében ennek a politikának van a legnagyobb számú demokratikus támogatottsága, addig csupán a Magyar Mozgalom eszközeivel nem javulhat a helyzet – véli az MM korábbi társelnöke, aki eleget tesz a mozgalom Ügyvivő Testülete felszólításának és lemond a szervezetben vállalt tisztségeiről, de a tagságról mindaddig nem mond le, amíg a Magyar Mozgalom nem válik politikai párttá és hű marad a közösen elfogadott hitvalláshoz.
A sajtótájékoztatón Pásztor Istvánnak, a VMSZ elnökének vasárnapi évértékelőjén megfogalmazottakra, miszerint az újságból értesültek arról, hogy a vezérük eladta őket kilóra és elment alkotmánybírónak, Korhecz azt mondta, hogy tisztában volt Pásztor jellembeli tulajdonságaival, és nem véletlenül mondta azt korábban, hogy erkölcsi szempontból méltatlan arra, hogy a vajdasági képviselőház elnöke legyen. Nem érzi átverésnek a VMSZ részéről az alkotmánybírói jelölést, mert ez csupán akkor lett volna egy jó vezércsel – mondta –, ha ő nem lenne tisztában a háttérben zajló folyamatokkal. Nem az számít, hogy ki jelöl valakit alkotmánybírónak, hanem, hogy képes legyen arra, hogy azon a tisztségen a közérdekért és a jogállamiságért tegyen valamit – fogalmazott Korhecz.
A tagság megtorlástól való félelmére és csalódottságára úgy reagált, hogy az MM társelnökeként nem tudta megakadályozni a civil szervezetet támogatókat ért támadásokat és megtorlásokat, abban segített, hogy jogi szempontból védelmezze az embereket, de úgy látja, hogy mindaddig nem lesz másként, amíg a magyar közösség nagy része kiáll Pásztor István és a VMSZ mellett. Amint megszűnik a demokratikus politikai támogatás, attól a pillanattól már ezt a politikát sem lehet majd folytatni – szögezte le Korhecz, aki emlékeztetett arra, hogy sokszor érzett késztetést arra, hogy a szerbiai politika mocskából kilépjen, azért tért vissza az MM soraiban, mert leszámoltak a barátaival, üldözték őket, de ebben a harcban nem tudta megvédeni őket. Ma is ugyanaz zajlik a közéletben, ami korábban is, és mindaddig így marad, amíg a VMSZ mögött ott vannak a magyar szavazók.
Korhecz Tamás szerint nem arra esküdött fel, hogy élete végéig az MM arca legyen, a túlerővel és kormányokkal szemben pedig nem kíván tovább verekedni, amit a családja is támogat, ezért elfogadja az államfő alkotmánybírói kinevezését. Az MM lemondó társelnöke hibának nevezte azt, hogy halogatta a civil szervezet tagságával folytatott megbeszélést, viszont ez sem változtatott volna mostani döntésén.

(Vajdaság Ma, 2016. december 19.)

A Magyar Mozgalom székházában tartott sajtótájékoztatón a leköszönő társelnök

A félremagyarázások és csúsztatások elkerülése miatt...

Pásztor Bálint bejegyzést tesz közzé a Facebookon:

A félremagyarázások és csúsztatások elkerülése miatt: november 22-én sms-ben azt kérdeztem, hogy találkozunk a napokban vagy eljuttatja hozzám a dokumentumokat, amelyek szükségesek az elnök asszonynak írt levélhez. A válasz az volt, hogy az egyiket elküldi e-mailben, a másikat eljuttatja a székházunkba. Így is lett. Nem rajtam múlt, hogy nem találkoztunk. Mindentől függetlenül, a lényeg a végeredmény, csak nem szeretném, ha olyan kép alakulna ki tévesen, hogy fontos ügyeket sms-ben intézek vagy nem szerettem volna egy asztalhoz ülni.

(Facebook, 2016. december 19.)

The Korhecz Saga

A Naplo.org közli Bence Erika írását Korhecz Tamás alkotmánybírói kinevezéséről.

*

Napi ajánló

The Korhecz Saga

Az MM tagjai és szimpatizánsai közül az utolsó évben nagyon sokan veszítették el, mondtak le „életük álmáról és lehetőségéről” ahhoz a Hitvalláshoz való hűség jegyében, amelynek szellemi atyja épp dr. Korhecz Tamás volt. Ők meghozták az áldozatot. Korhecz Tamás ezt elfogadta. De maga már nem volt rá hajlandó. Itt bukott meg erkölcsileg. Bence Erika:

Itt a történet vége. Конец.

Már ami dr. Korhecz Tamás alkotmányjogásznak a VMSZ által történő alkotmánybírói jelölését és az illetékes szerv által való megválasztását illeti. Ünnepelje győzelmét, akinek van oka rá, vonja le a konzekvenciákat az, aki vereségként könyveli el magában ezt a történetet. Ha nem félnék a közhelyszerűségtől, azt mondanám: „az idő majd megmutatja”. Elméletibb hozzáállással: „a történelem nem volt, hanem lesz.” (Hayden White mondta a múlt század második felében.) Meg fog ítéltetni „nagy idők folyamait vezérelvén...” „Századok Istene.” (Ez meg Berzsenyi Dániel verse. Hivatalos körökben is szokás idézni.)

Mielőtt azonban így vagy úgy, de napirendre térnénk a dolgok felett, mégis el kellene varrni két, fölöslegesen és elvarratlanul fityegő, ezért hamis vonalvezetést indukáló szálat ebben a gobelinben. Mert hazugságként, hamis, legalábbis nem releváns gondolatként „lóg” az éterben.

Az egyik a VMSZ kommunikációjában fordul elő, miszerint nagy, „nagyon nagy” eredménynek könyvelhető el, hogy a párt kezdeményezése, dr. Korhecz Tamás alkotmánybírói jelölése pozitív visszhangra talált és elfogadtatott illetékes fórumokon és szervek által. Mert nem eredmény. És főleg nem nagy és nem egyedülálló. Magyar alkotmánybírája ugyanis eddig is volt a testületnek. A VMSZ tehát csak élt a törvény adta lehetőségekkel.

A jelölésnek több kimenete, vagyis igazsága is lehetséges. Értelmezés kérdése. Felfogható a párt szegénységi bizonyítványaként; azon negatív tendenciák következményeként, amelyeknek során eltávolította saját köréből és közvetlen holdudvarából az alkalmas jelölteket, mindenkit, aki képzettségénél és tehetségénél fogva veszélyeztethette legfőbb funkcionáriusainak hatalmát vagy helyét. Ám ezáltal szakmai potenciálja is sérült – vagyis saját soraiban nincsenek magasabb funkciókra és szerepekre alkalmas jelöltek. A másik értelmezés szerint viszont zseniális politikai húzásról van szó. Kihasználta a minden embert, így természetszerűleg Korhecz személyiségét is formáló „egót” – s úgy távolította (a párt szóhasználata szerint: „takarította”) el az útból, hogy az gesztusként hasson.

Van azonban ennek az eljárásnak egy elrettentő üzenete. Az, hogy az igazán „nagyhalakat” nem lehet ordináré módon elintézni, mert az negatív képet mutatna a hatalomról (és az még neki sem jó), viszont neked, „kisember”, neked „kuss!”. Téged még az Isten sem véd meg – ha nem vagy simulékony és szófogadó. Gyanítom, még akkor sem. Konkrétabb példával a történelemből, mondjuk, lehet, hogy Borisz Paszternákot, noha „kivonták” a közéletből, mégsem takaríthatták el egy Gulágra éhen-, fagyhalált, vagy élő robbanóanyagként (testre kötözött dinamittal útépítéseknél – tessék beleolvasni a Gulág-történetekbe!) szörnyethalni – viszont a barátait, a sofőrjét vagy a borbélyát igen. Molotovnak még a feleségét is. Neki nem esett bántódása.

A másik dolog. Inkább az MM szimpatizánsai körében tapasztalt értetlenséget, illetve Korhecz Tamás erkölcsi felmenthetőségét illeti. Hogy inkább gratulálni kellene neki, mert több évtizedes munkája ezzel a jelöléssel ért be, pályája csúcsára érkezett – senki sem kívánhatja tőle, hogy elszalassza a lehetőséget. Emberileg semmiképp. Csakhogy ez önáltatás. És – akik ezt mondják – saját magukat becsülik le. Ember és ember között ugyanis – legalábbis születési és társadalmi rangját illetően – nincs értékesebb és értéktelenebb. Az asztalosmester, az újságíró vagy az alkotmányjogász között nincs értékbeli különbség. Az újságíró vagy a pedagógus szakmai karrierjén belül pl. egy főszerkesztői vagy igazgatói poszt épp annyira a „pálya csúcsa”, mint egy alkotmányjogász esetében az adott bírósági tagság. Az MM tagjai és szimpatizánsai közül az utolsó évben nagyon sokan veszítették el, mondtak le „életük álmáról és lehetőségéről” ahhoz a Hitvalláshoz való hűség jegyében, amelynek szellemi atyja épp dr. Korhecz Tamás volt. Ők meghozták az áldozatot. Korhecz Tamás ezt elfogadta. De maga már nem volt rá hajlandó. Itt bukott meg erkölcsileg. Emberileg pedig akkor, amikor nem számolt azzal, hogy a maguk pályáján áldozatot hozó emberek saját és családjuk egzisztenciáját is kockára tették. Meg sem fordult a fejében. Hogy maga ilyent tegyen.

De ezzel legyen vége! Menjen mindenki a dolgára!

The End.

(Naplo.org, 2016. december 18.)

Kókai Péter nyilatkozatával fogták csúsztatáson Vona Gábort

A Vajdaság Ma hírportál ismerteti a budapesti Lokál című ingyenes hírújság cikkét.

*

Kókai Péter nyilatkozatával fogták csúsztatáson Vona Gábort

Miért nem vett részt a Jobbik elnöke a Máért ülésén?

Nem mondott igazat a Jobbik, amikor azt állította, hogy Vona Gábor Kókai Péterrel és Korhecz Tamással folytatott tárgyalásai miatt hagyta ki a határon túli magyarok értekezletét. A pártelnök wellnessezni ment, a tárgyalástól pedig odaért volna a Máért ülésére, írja a Lokál internetes portál.

Az egerszalóki Shiraz Hotelban járt Vona Gábor december 1-jén – erősítette meg a hírt a Lokálnak a Jobbik sajtóosztálya. A dátumnak azért van jelentősége, mert aznap a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) is ülésezett, csakhogy a nemzeti érzelmű Jobbik-vezér – bár kapott meghívást – nem vett részt a határon túli magyarok ügyeivel foglalkozó tanácskozáson. Az utolsó pillanatban lemondta a részvételt.

Amikor az ügy kipattant, a Jobbik tagadta, hogy Vona a wellnessezést választotta volna a Máért helyett. Azt mondták, a pártelnök azért nem ment el az értekezletre, mert azzal egy időben egy vajdasági szervezet, a Magyar Mozgalom (MM) vezetőivel tárgyalt. Csakhogy ez így nem igaz. A Lokál elérte a mozgalom társelnökét, Kókai Pétert, aki elmondta: december 1-jén valóban fogadta őket Budapesten a Jobbik elnöke, de a találkozó reggel fél 8-kor kezdődött, és egy órán át tartott. A Jobbik azt állította, hogy az egyeztetés „délelőtt” zajlott. A Máértot viszont 9 órás kezdéssel hirdették meg. Tehát ha Vona Gábor nagyon akart volna, bőven átér az ülésre.

Mint ismeretes a Magyar Mozgalom vezetőinek kezdeményezésére december elsején elnöki szintű találkozóra került sor a Jobbik Magyarországért Mozgalommal, Korhecz Tamás és Kókai Péter társelnököket Vona Gábor pártelnök és Szávay István, a Jobbik Nemzetpolitikai Kabinet elnöke fogadta Budapesten. Ezt írta akkori közleményében a magyarországi jobboldali ellenzéki párt. Az MM akkori közleménye szerint a találkozónak az adott különös aktualitást, hogy ugyanazon a napon, december 1-jén tartotta meg idei rendes ülését a Magyar Állandó Értekezlet (Máért), amelyre a Magyar Mozgalomnak, határozott álláspontja szerint, szintén meghívást kellett volna kapnia, tekintettel arra, hogy az áprilisi választási eredménye alapján, magyar szervezetként (tartományi) parlamenti tényezővé vált. Az MM azonban nem csak meghívást nem kapott, hanem még magyarázatot sem annak okáról, rótta fel a vajdasági szervezet.

Később viszont a magyarázat is megérkezett.

(Vajdaság Ma, 2016. december 18.)

Kókai Péter nyilatkozatával fogták csúsztatáson Vona Gábort Vona Gábor pártelnök (jobbról) és Szávay István, a Jobbik Nemzetpolitikai Kabinet elnöke

Nikolić imenovao sudije Ustavnog suda Srbije

A Blic című napilap honlapján hírügynökségi jelentést tesz közzé arról, hogy Tomislav Nikolić államfő aláírta az új alkotmánybírák kinevezését.

*

Nikolić imenovao sudije Ustavnog suda Srbije

Predsednik Srbije Tomislav Nikolić imenovao je pet sudija Ustavnog suda sa liste od 10 kandidata koju je utvrdila Skupština Srbije, objavljeno je u poslednjem "Službenom glasniku".

Za sudije Ustavnog suda Nikolić je imenovao Draganu Kolarić, Tijanu Šurlan, Vesnu Ilić Prelić, Tatjanu Babić i Tamaša Korheca.

Dragana Kolarić i Tijana Šurlan su profesorke na Kriminalističko-policijskoj akademiji, Vesna Ilić Prelić je aktulena predsednica Ustavnog suda, Tatjana Babić je direktorka Agencije za borbu protiv korupcije, a Korhec profesor na Fakultetu za pravne i poslovne studije "Dr Lazar Vrkatić".

Skupština Srbije u petak je na predlog predsednika Nikolića za sudije Ustavnog suda izabrala Snežanu Marković, Milana Škulića, Miroslava Nikolića i Jovana Ćirića.

Na listi koju je Skupština uputila predsedniku Srbije bili su i sudija Ustavnog suda Katarina Manojlović Andrić, sudija Privrednog apelacionog suda u Beogradu Jasminka Obućina, advokat iz Beograda Dušan Ignjatović, zamenik višeg javnog tužioca u Novom Pazaru Radisav Filimonović i javni izvršitelj iz Beograda Branislav Petrović.

Sredinom decembra za devet od 15 sudija Ustavnog suda istekao je devetogodišnji mandat.

Ustav Srbije propisuje da Ustavni sud čini 15 sudija od kojih po pet biraju Narodna skupština, predsednik Srbije i opšta sednica Vrhovnog kasacionog suda, kao i da se sudija bira i imenuje među istaknutim pravnicima sa najmanje 40 godina života i 15 godina iskustva u pravnoj struci.

Pema proceduri, Skupština bira 10 kandidata koje će predložiti predsedniku Srbije od kojih on imenuje pet. Predsednik parlamentu predlaže 10 imena od kojih poslanici treba da izaberu pet. U ovom slučaju, s obzirom da jednom sudiji još nije istekao mandat, Tomislav Nikolić predložio je osam kandidata od kojih je skupština izabrala četiri.

Opšta sednica Vrhovnog kasacionog suda imenuje pet sudija izmedju 10 kandidata koje na zajedničkoj sednici predlože Visoki savet sudstva i Državno veće tužilaca, ali sudijama koje su oni ranije predložili nije istakao mandat.

Jedna ličnost može biti birana ili imenovana za sudiju Ustavnog suda najviše dva puta.

(Blic, 2016. december 17.)

Tomislav Nikolić

Tomislav Nikolić aláírta Korhecz Tamás alkotmánybírói kinevezését

Pásztor Bálint bejegyzést tesz közzé a Facebook-profilján.

*

A VMSZ jelölte, ő vállalta, Tomislav Nikolić kinevezte, megjelent a Hivatalos Közlönyben.

Korhecz Tamás alkotmánybíró.

(Facebook, 2016. december 17.)

„Korhecz katasztrofális alkotmánybíró-jelölt, doktori oklevelének honosítása érvénytelen”

A Délhír portál összefoglalót tesz közzé az alkotmánybíró-jelölésekről folytatott parlamenti vitáról.

*

„Korhecz katasztrofális alkotmánybíró-jelölt, doktori oklevelének honosítása érvénytelen”

Ezt nem mi állítjuk, hanem Vojislav Šešelj, a Szerb Radikális Párt elnöke.

Mint ismeretes, a hírhedt csetnikvajda és körei háborús uszító politikájukkal a kilencvenes években rengeteg szenvedést okoztak a délvidéki magyarságnak és más nemzeti közösségeknek. Ugyanakkor tény, hogy a nyers nacionalista kirohanásain kívül Šešelj fellépései során olykor széles körű műveltségről és éles elméről tesz tanúbizonyságot. Emellett köztudottan rendkívül jól tájékozott. Ettől még természetesen cseppet sem szimpatikusabb, de a nyilatkozatait nem kell feltétlenül félvállról venni.

A szerb parlamentben minap napirendre került az alkotmánybíró-jelöltek névsorának megvitatása. Mint ismeretes, Korhecz Tamásnak, a Magyar Mozgalom társalapítójának is erre a hangzatos posztra fáj a foga. A VMSZ pedig ismét a keblére szorította „rebellis” Tamásunkat, mert úgy érzi, „a vajdasági magyarság megérdemli, hogy saját alkotmánybírója legyen”.

A szerb ellenzéki pártok képviselőinek számos észrevétele akadt az alkotmánybíró-jelöltek zömével kapcsolatban. Leginkább a rátermettségük hiányát, a nem éppen makulátlan múltjukat vagy éppen a rezsimhez való dörgölőzésüket kifogásolták.

Šešelj is keményen bírálta a jelöltek többségét.

Ami Korhecz Tamást illeti, katasztrofálisan rossz jelöltnek minősítette, aki a legalapvetőbb feltételeket sem teljesíti ahhoz, hogy alkotmánybíró lehessen.

Šešelj állítása szerint Korhecz doktori oklevelének honosítása érvénytelen.

Mint mondta, Korhecz megpróbálta honosítani oklevelét az újvidéki Jogi Karon, de ez nem sikerült neki. Ekkor a kamanci (Sremska Kamenica-i) Fabus menedzserképző magénegyetemhez fordult. Ez 2003-ban történt, amikor a Fabusnak nem volt semmi köze a jogi (hanem kizárólag a közgazdasági) tanulmányokhoz.

Ott furcsamód elfogadták Korhecz honosítási kérelmét. Az erről szóló végzést egy prof. dr. Lazar Brkatić nevű egyén írta alá.

Šešelj szerint a Fabus rendkívül gyanús hírű egyetem, Korhecz doktorátusa pedig egyszerűen hamisnak tekinthető.

(Délhír, 2016. december 14.)

Korhecz Tamás

A Magyar Mozgalom élt, él és élni fog!

A Magyar Mozgalom honlapján teszi közzé Zsoldos Ferenc írását Korhecz Tamás alkotmánybírói jelöléséről.

*

A Magyar Mozgalom élt, él és élni fog!

Az elmúlt hét a Korhecz Tamás alkotmánybírósági jelölésével kapcsolatos történésektől volt hangos. Nem véletlen, hisz Korhecz Tamás személye a délvidéki magyarságon belül megkerülhetetlen. Több más sikere mellett kétségkívül a legnagyobb tette a Kárpát-medence továbbra is egyetlen autonóm szervének, a Magyar Nemzeti Tanácsnak 2010 – 2014 közötti vezetése és megerősítése volt. Tette ezt a jogszabályi keretek megtervezésével, majd elnökként hiánypótló stratégiák megteremtésével és a mindenkinek baráti jobbot nyújtó együttműködés lehetőségével. Az elmúlt száz év zivataros magyar történelmében is kiemelkedő volt e munka jelentősége.

E sikert azonban 2014-ben a párt (a VMSZ) kerékbe törte, megirigyelte az MNT társadalmi sikereit, közösségi népszerűségét. Része volt ez a párt által a teljes délvidéki magyar közösségre való rátenyerelésnek, egy végsőkig hierarchikus, mindenkit csak szolgaként kezelő zsarnoki rendszer kiépítésének.

Ennek mondott 2015. augusztus 20-án Korhecz Tamás is nemet, s kétségkívül az ekkor létrejövő Magyar Mozgalom emblematikus figurája lett. Ő írta meg a Hitvallást, ő lett a mozgalom egyik társelnöke, s kétségkívül ő volt az az ember, akire épülhetett volna a délvidéki magyar zsarnokság megdöntése után egy újabb, szabadabb és demokratikus világ felépítése.

Ezért is megdöbbenéssel vettem tudomásul, hogy Tamás eltávolodott a mozgalom szellemiségétől. Az a személy, aki a délvidéki közéleti személyek közül kétségkívül a legnagyobb hitelességgel rendelkezett a nép szemében, hiszen az emberek hittek és bíztak benne. Ezt a tettét persze sokféleképpen lehet magyarázni, de tény, hogy úgy vállalta el annak a pártnak a jelölését, amely folyamatosan a mozgalomban lévő emberek egzisztenciájára tör, hogy közben ezt a mozgalomban senkivel sem tudatta vagy beszélte meg.

Tamás tette ellenére a mozgalom élni fog tovább, mert ahogy ő mondta többször, a mozgalom több, mint egy ember. A mozgalom nem érdekszövetség, hanem egy lelki szabadságharc. Lelkisége ellenére ez a szabadságharc része azoknak a magyar történelemben korábban megtörtént lázadásoknak, amikor a magyarság felkelt az aktuális zsarnokai ellen. Emiatt van benne az a hatalmas erő is, ami miatt az elmúlt hónapokban elszenvedett sorozatos támadásokat is túlélte, s töretlenül dolgozott tovább.

Bennünket, mozgalmárokat ugyanis az köt össze, hogy élhetetlennek tartjuk a párt korlátlan és embertelen hatalmát, s minden eszközzel küzdünk azért, hogy a párt csúcsán lévő két személy (Pásztor István és Lovas Ildikó) hatalma megdőljön, s újra normalizálódjon az élet a Délvidéken.

A zsarnokság eleve egy rossz rendszer, de kisebbségi közösségben hatványozottan káros is. Hiszen kisebbségi közösségben, a többségi környezet állandó homogenizáló hatásának következtében, nap mint nap hitet kell tenni az adott kisebbséghez való tartozás mellett. Amikor otthon vagy az utcán magyarul beszélünk, amikor gyermekeinket magyar iskolába íratjuk, amikor megtartjuk a nemzeti ünnepeinket és elénekeljük a nemzeti imádságunkat. Ehhez az állandó kiálláshoz többlet energia szükséges, s azért káros a zsarnokság, mert az embereket szolgákká zülleszti le, megfosztja őket a szabad emberek erejétől és energiájától. S épp emiatt végső soron a zsarnokság az adott nemzeti közösség erejét ássa alá.

Ebben a kérdésben nem tudjuk megkerülni a magyar kormánynak, a nemzet kormányának a felelősségét sem. A nemzet kormánya egyértelműen a VMSZ, s ezáltal ennek zsarnoki hatalma mellett tör lándzsát, s támogatja azt minden erejével. Tudom, hogy ez a furcsa cselekedete tágabb kontextusban értelmezhető csak. Tudom, értem és elfogadom, hogy a 21. század globalizációs kihívásainak csak az erős nemzetek, s az erős nemzetállamok tudnak ellenállni. Azt is értem, hogy Magyarország ezt úgy tudja sikeresen megtenni, hogy szélesebb kelet-európai szövetséget teremt meg e cél érdekében, s ennek keretében rendezni kellett, az egyébként a határon túli magyarok miatt ellenérdekelt, szomszéd országokkal is a viszonyt. Hosszú távon a magyarság érdeke is az, hogy békességben éljen ezekkel a népekkel.

De azt már nem értem, s nem tudom elfogadni, hogy a szomszéd népekkel való viszony rendezésének asztalán nemzeti érdekeket akár részben is feláldozzon. S teszi ezt most a Magyar Mozgalom ellen is (ha csak közvetetten is), amikor a magyar nép egyik lelki szabadságharcát kívánja ellehetetleníteni. Ezzel valójában már a nemzet erejét ássa alá, amit nemzeti kormányként nem tehet meg, hisz a magyar nemzet hosszú távú ereje pont a tagjainak a szabadság és a közösség melletti sziklaszilárd kiállásában van.

Sajnos, nem hiszem, hogy ezekben a kérdésekben a közeljövőben bármi is változni fog, ennek ellenére a harcot és a küzdelmet folytatjuk tovább. S bármit is szeretnének az ellenfeleink, a Magyar Mozgalom élt, él és élni fog!

(Magyar Mozgalom, 2016. december 10.)

Maglai Jenő: „Nem dőlünk be a VMSZ látszat-megbékélési törekvéseinek”

A Magyar Mozgalom honlapján közzéteszi Basity Gréta tudósítását, vagyis a Vajdaság Ma hírportálnak a szervezet ügyvivő testületének sajtótájékoztatójáról készült beszámolóját.

*

Maglai Jenő: „Nem dőlünk be a VMSZ látszat-megbékélési törekvéseinek”

Vonja vissza az alkotmánybírói tisztségre való jelölését és mondjon le minden, a Magyar Mozgalomban betöltött és a Magyar Mozgalomhoz köthető tisztségéről dr. Korhecz Tamás – mondta el a szervezet pénteki sajtótájékoztatóján Maglai Jenő, az MM Ügyvivői Testületének tagja.

Mint elhangzott, a tagság sajtóhírekből értesült a mozgalom alapítójának és társelnökének alkotmánybírói jelöléséről, amelyet legnagyobb politikai riválisuk, a Vajdasági Magyar Szövetség jelentett be a párthoz közeli médián keresztül. A szervezet vezetői testülete azt sérelmezi, hogy Korhecz, miközben megfontolta, majd el is fogadta a VMSZ által felkínált alkotmánybírói jelölést, ezt a mozgalom tagjaival nem közölte, azokat nem tájékoztatta. Így pedig esélyt sem adott a párbeszédre, a pro és kontra érvek végiggondolására, az együttgondolkodásra. A jelölést elfogadva kész tények elé állította a mozgalom vezetőségét, tagjait, szimpatizánsait és szavazóit, amit az Ügyvivői Testület inkorrektnek tart.

Maglai szerint minden bizonnyal példa nélküli eset, hogy egy ilyen szerény múltú, országos szinten jelentős politikai befolyással nem rendelkező szervezet soraiból kerülhessen ki az adott ország egyik legmagasabb rangú közjogi méltósága. Ilyen értelemben akár úgy is lehetne tekinteni, hogy az MM eddigi munkája visszaigazolást kapott, azonban a szervezet értékrendjében nem a pozíció, annak nagysága és fontossága áll az első helyen.

Mint elhangzott, ettől sokkal fontosabb az egymásba vetett bizalom és a párbeszéd, amely ez alkalommal elmaradt. Naponta szembesülünk azzal, hogy a mozgalom tagságát vagy akár szimpatizánsait megfélemlítik és eltiporják – mondja Maglai hozzátéve, a párt közeledése mögött ellentétes folyamatok zajlanak, amelyek több száz ember életét befolyásolják. Nincs igazából akarat a megbékélésre a VMSZ részéről, a cél az, hogy elsöpörjenek bennünket; miután sem politikailag, sem anyagilag, sem megfélemlítéssel nem sikerült szétmorzsolni a Magyar Mozgalmat, megpróbálják a vezető tagok kiemelésével beomlasztani a mozgalmat – összegezte látszat-törekvéseknek nevezett pártstratégiát Maglai, aki álszentnek nevezte a Vajdasági Magyar Szövetség megbékélési politikáját.

Újságírói kérdésre válaszolva Maglai Jenő elmondta, nem Korhecz jelölése a gond, hanem az, hogy ezzel kapcsolatban nem konzultált a MM elnökségével, ennek ugyanis nem csak személyi és szakmai oldala van, hanem politikai is, amit meg kellett volna beszélni a szervezet vezetőségével. Kiemelte, az MM mindenképp elszenvedett egy tekintélycsorbulást ezzel a lépéssel, de az Ügyvivői Testület tagjainak kiállása, közös álláspontja azt tanúsítja, hogy a mozgalom erősebben kerül ki a történetből.

Maglai elutasította, hogy ebben az ügyben hasonlóan járna el az MM, mint ami miatt a VMSZ-t bírálták, mert, ahogy fogalmazott, ők senkit sem zárnak ki, nem folytatnak boszorkányüldözést, csupán azt jelezték Korhecznek, hogy milyen lépéseket várnak el tőle. Az tőle függ, hogy ezeket a lépéseket megteszi-e, de fegyelmi eljárást nem fognak indítani sem Korhecz, sem mások ellen – szögezte le.

Az Ügyvivői Testület tagja arról is beszélt, hogy az elmúlt napokban Korhecz Tamással folytatott kommunikáció során magyarázatot követeltek a lépésére vonatkozóan, de elégedetlenek a kapott válasszal. Korhecz arra hivatkozott, hogy személyi ambícióról, szakmai kérdésről van szó – tudtuk meg a sajtótájékoztatón. Az MM vezetése szerint viszont ez ennél jelentősebb horderejű kérdés, a szervezet elsősorban azt sérelmezi, hogy nem osztotta meg velük a jelölésével kapcsolatos részleteket.

Korhecz Tamás egyelőre nem kíván reagálni az ügyben.

(Magyar Mozgalom, 2016. december 9.)

Bella Ciao!

A Naplo.org közli Bence Erika jegyzetét Korhecz Tamás alkotmánybírói jelöléséről.

*

Napi ajánló

Bella Ciao!

„Megpróbálok hidegagyú lenni. Érzelemmentesen beszélni. Korhecz Tamás döntését közösségileg és emberileg téves döntésnek tartom. A politikait nem tudom megítélni.” Bence Erika:

A Magyar Mozgalom alapító tagja vagyok. „Mozgalmár” – ahogy közösségünk (és itt a vajdasági magyarságra gondolok) vezető politikai struktúráinak kommunikációjában gúnyosan emlegetni szokás bennünket. Jelen pillanatban ostobának tűnő, egzisztenciális szempontból mindenképpen hátrányokat hozó „büszkeség”, de én ilyen hangsúllyal beszélek arról is, hogy azon öt-tíz ember közé tartozom, akiknek gondolkodásában a „mozgalom” létrehozásának és elindításának ötlete először talált termékeny talajra. Nem azért, mert bármilyen ambícióim, törekvésem, egyáltalán kompetenciám és készségem lenne a politikai mozgások megértéséhez és szervezéséhez, hanem mert értelmiségi emberként, egyetemi tanárként részt akartam venni egy olyan – szükségszerűen politikai – diskurzusban, amely a térségi társadalmi és kulturális élet anomáliáira mutat rá. Arra, hogy itt, a Vajdaságban most nem (most sem) jó magyarnak lenni, mert vezető politikusaink, nevesítve: a VMSZ és holdudvara, az MNT politikusai – kihasználva a tömegek tájékozatlanságát, tájékozatlanságból fakadó frusztrációit (leginkább: elitellenességét), kislelkűségét és kilátástalanságból fakadó elkeseredettségét, befolyásolhatóságát – a személyes hatalomvágy és önkény kielégítésének kétes és mindenképpen hazug útjára vitték közösségünket. És ezt nem valamiféle politikai kombinációk látószögéből, pusztán kisemberi perspektívából ítélem ilyennek. Egyszerűen nem jó világ az, ahol az ember, akár az ellenfeleim léte is a pártkáderek önkényétől függ; rossz világ az, ahol az ember saját akarat és gondolat nélküli szolga kell legyen – akár ha egy magasabb rendűnek mondott  közösségi érdek szolgája is. Nem hiszem, hogy publicistaként, politikai pamfletjeimmel sok „hasznot hoztam” e kultúrpolitikai „konyhára”, kicsinyke bolhacsípések sem voltak a „nagypolitika” machinátorainak lajblija alatt. De ami engem illet, megtettem, amit tehettem. Nem álltam be a sorba, szólni akartam, nem hallgattam.

Aki ismer, s aki írásaimat a megértés szándékával olvasta, gondolom, elhiszi, ezeket a pamfleteket, amelyeket a pártelitnek – személyes megszólításokkal: Pásztor Istvánnak, Hajnal Jenőnek, Lovas Ildikónak – címezve jelentettem meg, akkor is megírtam volna, ha történetesen szervezetileg nem alakul meg a Magyar Mozgalom, ha mozgalmárságomnak csupán egyszemélyes kerete marad. De szervezeti tagságot, ügyvivői szerepet sohasem vállaltam volna, ha nem ismerem régtől fogva, nem mondhattam volna – némi túlzással – barátomnak a szervezet egyik társelnökét. Ha nem hittem volna benne feltétlenül. Ha iskolatársaként nem győződhettem volna meg – már akkor – tehetségéről, műveltségéről, céltudatosságáról és korrektségéről. Ha – legyek bár nevetséges! – annak idején, mellettem ülve az iskolapadban, miközben a sajátját kimért alapossággal vettette papírra, nem súgja meg az én szerb fogalmazásom mondatait is, amit – akkor még minden nyelvi kompetencia hiányában – képtelen lettem volna pozitív osztályzatra megírni. Hát ezért.

Gondolom stratégiailag, politikai szempontból nem jó, nem mérvadó dolog érzelmi és személyes „vizekre” evezni egy kollektív értelmű történés kapcsán, nevezetesen a Magyar Mozgalom említett társelnökének a VMSZ által történt alkotmánybírói jelölése és a jelölés elfogadása ügyében. Engem épp ő figyelmeztetett életem során többször is a társadalmi közélethez való érzelmi viszonyulásom „túlfútöttség”-ére, hogy nem tudok érzelemmentesen, azaz – szerinte – „női” (szerinte: „fújtató”) érzelmi túlkapások nélkül viszonyulni közösségi dolgokhoz. Szóval, nincs „férfiagyam”, nincs politikusi és ügyvédi vénám.

Megszólalásaimnak érzelmi töltete van. Mindig. És ezekről nem mondok le, nemcsak azért, mert íróként, részben még irodalomtanárként is szükségem van ezekre az empatikus vonásokra, de sokat segített a világ – hiszen a világ maga az emberek – megértésében és a rossz túl- és megélésében. Meggyőződésem továbbá, hogy a „hidegagyúság” csak a magasztosabb céloktól távol hatékony fegyver – de hosszú távon még a világ működtetésében, azaz a politikában sem az. Akik valaha valamit – pozitív értelemben és örökérvényűen – hozzá tudtak tenni a világhoz (pl. Einstein), egy kicsit mindig személyesek, gyarlók, „dilisek” is voltak, azaz „emberi nagyságuk”-ban is képesek voltak megmutatkozni.

Mindezt azért ecseteltem hosszasan és – feltehetően – unalmasan, mert azt szerettem volna, hogy megértse, aki olvassa, miért állom meg olyan nehezen, hogy ebben a cikkben le ne írjam, ne úgy kezdjem a mondatokat: „Kedves Tamás!” És ne azzal folytassam: „Noha e politikai döntésed racionális okait (talán még az érzelmieket is) meg tudom érteni”: „bizonyára szakszerűen és hideg aggyal mérlegelted magadban...”, meg ne mondjak olyanokat, hogy „bizonyára a legjobbat szeretnéd kihozni ebből...”, meg hogy „a karriered szempontjából...”, meg hogy „a családod érdekei...” És hogy ne ragadtassam el magam, ne mondjak ki ordináré dolgokat, hiszen talán épp ő az egyike azon kevés ismerőseimnek, akit sohasem láttam és hallottam ordináré dolgokat tenni vagy megfogalmazni.

„Baszd meg!” Mondjuk ilyeneket mondanék mégis szívesen. Nehezen állom meg, hogy ne vájjam belé a körmömet és ne hivatkozzam e döntése „kollaterális áldozataira”. Miránk, akik hittünk a „mozgalmiság“-ban. „Benne.”

Akik előtt ugyancsak „elhúztak már ilyen-olyan mézesmadzagokat”. Akik nemet mondtak. Akiknek az egzisztenciája a meggyőződésük miatt vált kétségessé. Mi vagyunk.

De megpróbálok hidegagyú lenni. Érzelemmentesen beszélni.

Korhecz Tamás döntését közösségileg és emberileg téves döntésnek tartom. A politikait nem tudom megítélni.

A Magyar Mozgalom ügyét továbbra is támogatom. Nem lépek ki.

Amit leírtam, nem tartozik az említett mozgalom nyilatkozatai körébe. Nem tudnak róla.

A pamfletjeimet továbbra is írom. Ellenállok. Nem vállalom azt a közösségi – látszólagos – érdeket, amely csak vezetői hatalomban, arctalan közösségi szolgálatban, megalkuvásban méri le önnön sikerét. Megtagadom azt a közösségi identitást, amely más identitások (liberálisok, melegek, cigányok, migránsok etc.) kizárására épül. Nem kell az a politika, amely az ellenfeleit nem meggyőzni, hanem eltiporni akarja. Nem kell, még akkor sem, ha ellenfelei közül is „kiemeli politikai meggyőződésüktől függetlenül a szakmailag arra érdemeseket”. Egyet.  És a többit?

Bella ciao! Ciao! Ciao!

(Naplo.org, 2016. december 8.)

Az érem három oldala

A Szabad Magyar Szó közli Purger Tibor jegyzetét Korhecz Tamás alkotmánybírói jelöléséről.

*

Az érem három oldala

VMSZ, MM, hmmm...

Kockáztassuk meg: a vajdasági magyar politikában győzni látszik az értelem. A hatalmi párttal korábban szembehelyezkedő értelmiséget mégsem lehet nélkülözni, a tisztességes párbeszédet durván elutasító pártpolitikát hirtelen együttműködés-pártivá kell tenni. Erre kényszerítette egy maroknyi gondolkodó az apparátust – amelyik nem talált a pártkatonák soraiban alkotmánybírónak való nyersanyagot. (Milyen messze lehet vajon a Magyar Szó értő kezekbe való visszajuttatása?)

Még mindig három oldala van tehát féktelenül vékonyodó vajdasági magyar „érmünknek”. Az első (és legfényesebb) a hatalom színe: aki erre az oldalra kerül, annak arany még a mosolya is, mindent megtehet (és megvehet), amit akar – és meg is tesz (vesz), csakhogy ezen az oldalon maradjon. A másik a visszája: aki odakerül, az meg sok mindenre képes, hogy újra az aranyoldalról nézhesse (le) a világot – és ennek érdekében még az sem megvetendő, ha hátat fordít azoknak, akiket (kissé könnyelműen?) megvezetett a „másik oldalra”.

Az érem harmadik oldalán mi vagyunk, a többiek, az egyre fogyó vajdasági magyar „köznép”, amelyiknek soha nem áll a zászló: a mi „oldalunkon” csak nagyritkán marad állva az érme. Ez a vékonyka és egyre vékonyodó réteg csak arra jó, hogy „összefogja” a másik két oldalt: hogy valamiféle „legitimitással” fényezhessék magukat azok, akik az aranyoldalon díszelegnek – meg azok is, akik amoda vágynak, és annak érdekében hajmeresztő kompromisszumoktól sem riadnak vissza.

Csak csendesen jegyzem meg, hogy mégiscsak a harmadik oldal legfontosabb – de mire ezt a másik kettő észreveszi, késő lehet: nem marad kinek a nevében tetszelegni és hatalmat játszani. Úgy porladhatnak szét, mintha sosem lettek volna – csak a hatalomvágy írásos emlékei maradnak fenn a utókorra.

Bódis Gábor a Naplóban „vajdmagyar atombombának” nevezte Korhecz Tamás suttyomban történő jelölését az alkotmánybírói tisztségre. Ez a zseniális metafora tökéletesen mutatja, hogyan működik mifelénk is világszínvonalon a hatalom: a Szentháromság fedőnevű első amerikai atomkísérletet is abszolút titokban hajtották végre a Halottak napja(!) nevű sivatagban, három héttel Hirosima meg Nagaszaki elpusztítása előtt. Ott is jelen volt a sajtó egyik vezető munkatársa, akit azonban titoktartásra köteleztek – és ő a szakma meg saját becsülete (és biztonsága) védelmében ezt be is tartotta, holott világtörténelmi jelentőségű eseménynek volt tanúja, és mint olyat hallgatta el a világ elől.

A vajdasági magyar nyáj pásztorai ezúttal is mestermunkát végeztek. A figyelmes olvasó talán emlékszik arra, hogy augusztusi nyílt levelemben a legtehetségesebb délvidéki politikusként szólítottam meg Pásztor Istvánt, és arra kértem – természetesen megválaszolatlanul, de mint láthatjuk, nem hasztalanul –, hogy ne féljen a másként gondolkodó magyar emberektől. Most legnagyobb riválisát készül legmagasabb választott magyarként önmaga, sőt az egész törvényes rend fölé emelni. A hatalom mesterségét kitanulók jól tudják, hogy a legnagyobb fortély nem a bosszú, a büntetés és kitagadás – arra bárki képes –, hanem a veszélyes ellenség kebelre ölelése. Az érem fényesebbik oldalára citálása, hogy szem előtt tartva ne okozhasson még nagyobb kárt.

Az érem mindhárom oldalát saját táncparkettjének tekintő hatalom ezzel három legyet ütött egy csapásra. A fényesebb oldalon örök hálára kötelezett emberét ültetheti az alkotmánybíróságba – akinek kutyakötelessége lesz jó képet vágni akár a kisebbségi és tartományi jogok nyirbálásához, miközben bölcs ellenvéleményeket fogalmazhat meg saját maga megnyugtatására. Az érem visszáján ugyanakkor még sötétebb árnyékba tolják azt az erőt – konkrét esetben a Magyar Mozgalmat –, amelynek tavaly nyári felbukkanásától alaposan megrettentek. Olyannyira megrettent akkor a hatalom, hogy száznál is több tagját zárta ki soraiból – egy civil szervezet(!) létrehozása miatt. A harmadik, „elenyésző” oldalon pedig megmutatta: a kisembernek „kuss”! Tanulja meg, hogy nem szólhat bele a „nagyok” dolgába. Ez is óriási eredmény minden hatalom számára. Csak azért ne feledjük: noha az érem színe és visszája sokkal nagyobb, gördülni mégiscsak az élén képes. A másik két oldalon esetleg csak pofára esik.

Kis vajdasági magyar tragédiánk szánalmas hőse az alkotmánybíró-dinasztiára hivatott (édesapja is az volt a régi rendszerben) Korhecz Tamás, aki jó másfél évvel ezelőtt már robbantott egyszer a provincia politikai színterén, amikor kiteregette a párt piszkos ügyeit. Először „politikai nyugdíjassá” avatta magát, majd fél évvel később meghirdette a Magyar Mozgalmat, amelynek már az alapító okmányán is látszott a helyezkedés művészete: egyrészt az orbáni alaptörvény hitvallásának nemzeti hevületébe csomagolta, másrészt az orbáni politika – és annak vajdasági csatlósai – által száműzött pluralizmust hirdette meg. Eleve fából vaskarikának tűnt, de a pártármányból kiábránduló értelmiség a független gondolkodás lehetőségének utolsó szalmaszálaként még belekapaszkodott. Viszont gyorsan képtelennek mutatkozott – egy-két határozott karcsapáson túl – úszni vele. A kurta „politikai nyugdíjat” seperc alatt elfeledő, nempárt-pártot alapító vezéregyéniség pedig képviselővé avanzsált – most pedig még tovább léphet.

A színészbotrány és az újságíró-kirúgások nyomán meg a világháló nyújtotta lehetőségekkel élve azonban megindult végre egy új, nyitott és szabad közbeszéd a vajdasági magyarság köreiben is. Ez pedig már a hatalmat is rákényszerítette arra, hogy belássa: a béklyóitól megszabaduló közélet előbb-utóbb tömegeket fog elcsábítani tőle. Ezért – saját egyéves mantráját sutba dobva, az együttműködésre sorozatban felszólító ellenzék korábbi kipellengérezését feled(tet)ve – meghirdette az együttműködés legeslegújabb stratégiáját, és az ellentábor központi figurájának tartott, nempárttagként is kirúgott Korheczet hirtelen felfelé buktatja.

Ezek után – hacsak egy újabb atombomba nem hullik a vajdasági róna romjaira – csak gratulálni lehet mindkét félnek: remek tehetségük van a 180 fokos kurzusmódosításra (rosszhiszeműbben szólva: saját korábbi álláspontjaik – és a nyilvánosság – szembeköpésére). Az érem azonban így is tovább fog gördülni – a harmadik oldalán.

(Szabad Magyar Szó, 2016. december 8.)

Pásztor István után Korhecz Tamás lesz a VMSZ elnöke

A Naplo.org az NKPress (ál)hírportálra hivatkozva tesz közzé egy szatirikus jegyzetet Korhecz Tamás alkotmánybírói jelöléséről. A történet pikantériája, hogy ugyanez a jegyzet nem található meg a forrásként megjelölt oldalon.

*

Napi ajánló

Pásztor István után Korhecz Tamás lesz a VMSZ elnöke

A trójai faló esete ez, legalábbis több riporterünk is ezzel az ideiglenes információval tért vissza szerény, de annál kisebb szerkesztőségünkbe. NKPress (ál)hírportál:

Azok után, hogy a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) ifj. dr. Korhecz Tamást, a Magyar Mozgalom társelnökét javasolta alkotmánybírói tisztségbe, aki el is fogadta a jelölést, a vajdasági magyarok nagy része nem értette, mi is történik most a vajdasági magyar politikai életben. Az NKPress száguldó riporterei a tartomány területén igyekeztek érdemi információkat gyűjteni, s úgy tűnik, sikerült megfejtenünk az előzményeket, az okokat és a várható következményekre is fény derült.

A VMSZ úgy gondolta, azzal, hogy Korhecz Tamás alkotmánybírói tisztségbe kerül, s ezáltal kilenc éven keresztül le kell mondania minden politikai és közéleti szereplésről, kifogja a szelet az MM vitorláiból, hiszen a jövőben a tartományi parlamentben nem lesz ott Korhecz, aki kellemetlen kérdéseket tesz fel, aki parlamenti naplót ír a tartományi jelképek használatáról. A terv zseniális volt, hiszen pont az ellenfél első számú emberét takarítják el a közéletből és a politikából, s ezzel a csellel egyesek szerint még az MM megszűnését is el lehetne érni. Egyes hírek szerint a VMSZ azt tervezi, hogy Kókai Pétert nevezi ki Varjú Márta helyére a Magyar Szó főszerkesztőjének, Joó-Horti Líviának pedig nyitnak egy Exspecto II nevű alapítványt, amely a Prosperitati valamennyi pályázatán nyerni fog, ha pályázik, ha nem.

Igen ám, de az MM vezetői ennél sokkal ravaszabbak, ők biztatták Korhecz Tamást arra, hogy fogadja el a jelölést, s pár év múlva mondjon le, s akkor azonnal ő lép majd Pásztor István regnáló VMSZ elnök helyébe! A trójai faló esete ez, legalábbis több riporterünk is ezzel az ideiglenes információval tért vissza szerény, de annál kisebb szerkesztőségünkbe. Nagyon úgy tűnik, hogy a VMSZ berkeiben nem gondolták végig a tervet, s Korheczet, pontosabban törököt fogtak.

Hogy a vajdasági magyar embernek emiatt változik-e az élete? Kizárt dolog, mert nem tudjuk, viszont egy biztos: a lecsapolási illeték helyett a legtöbb családban most Korhecz Tamás alkotmánybírói jelölése lesz a téma a szombati ebéd során. Egészségü(n)kre!

(Naplo.org, 2016. december 8.)

A vajdmagyar politikai atombomba

Bódis Gábor a Naplo.org oldalain reflektál arra, hogy a VMSZ Korhecz Tamást jelölte alkotmánybírónak.

*

Napi ajánló

A vajdmagyar politikai atombomba

Suttyomban, mint ahogy errefelé szokás, a Korhecz és Pásztorok nevű szórakoztató zenekar egyetlen akkorddal szétveri a tiszavirág életű vajdmagyar pluralizmust.

Először is gratulálni szeretnék a VMSZ vezetőinek, akik pontosan tudták, hogy az „ellenfél” önhittségére mindig is számíthatnak. Egy ilyen alkalmat nem lehet elszalasztani: akad egy zsíros állás (minden valamirevaló jogász álma), amelynek betöltésére van befolyásuk. Végre valami hasznosra is fel lehet használni a haladókkal kötött koalíciót. Alkotmánybírákat választ Szerbia és a jelölteket a parlament választja ki, az államfő meg jóváhagyja.

Nosza, nézzük csak, hogyan lehetne két legyet ütni egy csapásra! Adva van egy politikai ellenfél, amely okvetetlenkedik, még ha nem is túl hevesen, és valahogy semlegesíteni kellene. Nem hivatalos (mert nem vállalta) vezetőjük jogászprofesszor, aki előtt meg kellene villantani egy politikától távol eső, sőt elzárt területet, ahol jól érezné magát. Az ajánlat elképesztően csábító. Az Alkotmánybíróság tagja. Bingó!

Az üzlet megköttetik. Az ellenzéki Magyar Mozgalom tudomása nélkül! Úgy tűnik, a sokat emlegetett keresztényi erények közé nem tartozik a harcostársak tájékoztatása.

Jön a belgrádi Politika (habár én nem találtam a hírei között), amelyre a Pannon RTV hivatkozik, és amely azt írja: „Korhecz Tamást is javasolja alkotmánybírói tisztségre a szerb köztársasági parlament.” Na, ez még olyan félszenzáció, hiszen lehet, hogy valamilyen szerb jogászi testület ismerte fel az MM társelnökének alkotmányjogi képességeit. De utána jön a Magyarszo.rs: „Pásztor Bálint, a Vajdasági Magyar Szövetség–Demokratikus Cselekvés Pártja köztársasági parlamenti frakcióvezetője lapunknak nyilatkozva megerősítette, hogy a képviselői csoport ifj. dr. Korhecz Tamást, a Magyar Nemzeti Tanács volt elnökét, a Magyar Mozgalom társelnökét javasolta a Szerbiai Képviselőháznak az alkotmánybíróság megüresedett kilenc bírói tisztségének egyikére.”

Korhecz Tamás, tudomásunk szerint, eddig nem cáfolt. A Magyar Mozgalom honlapja még mindig azon kesereg, hogy nem lehetett ott a MÁÉRT-on (Orbán Viktor katedrája butuska külhoni magyar vezetők kioktatására). Korheczról, alkotmánybírákról egy szó sem. Nem vették észre?

Ébresztő fiúk és lányok! Korhecz paktuma után semmi nem marad a mozgalomból, ha most nem reagáltok. Politikai értelemben árulás történt. Ilyenkor össze szokták hívni a központi bizottságot, amely állást foglal. Sebaj, ha nincs ilyen, de valamilyen vezetőség csak van.

A harangok már megkondultak.

Persze, amennyiben Korhecz, az MM és a többiek hamarosan kiállnak a nyilvánosság elé, és mindent cáfolnak vagy elmagyaráznak, akkor mea culpa. Mindent visszavonok.

De ennek óráról órára mind kisebb az esélye.

(Naplo.org, 2016. december 7.)

A VMSZ javasolta alkotmánybírónak Korhecz Tamást!

A Naplo.org a Magyar Szóra hivatkozva jelentést tesz közzé Korhecz Tamás alkotmánybírói jelöléséről.

*

A Korhecz sztori

A VMSZ javasolta alkotmánybírónak Korhecz Tamást!

Ha ez igaz, akkor Pásztorék egy mesterhúzással lefejezték a Magyar Mozgalmat. Persze ehhez a VMSZ-nek partner is kellett.

Pásztor Bálint, a Vajdasági Magyar Szövetség–Demokratikus Cselekvés Pártja köztársasági parlamenti frakcióvezetője lapunknak nyilatkozva megerősítette, hogy a képviselői csoport ifj. dr. Korhecz Tamást, a Magyar Nemzeti Tanács volt elnökét, a Magyar Mozgalom társelnökét javasolta a Szerbiai Képviselőháznak az alkotmánybíróság megüresedett kilenc bírói tisztségének egyikére. Az indítvány elnyerte az illetékesek támogatását, így a jelölés immár hivatalos. A frakció november 29-én tett javaslatot Korhecz Tamás személyére, magyarázta Pásztor, mondván, hogy a jelöléshez mellékelni kellett a jelölt életrajzát, valamint a jelölt beleegyezését, hogy vállalja a szóban forgó tisztség betöltését, amennyiben kinevezik. Tekintettel a vajdasági magyar közéletben uralkodó állapotokra és viszonyokra, a jelölés sokak számára bírhatott a meglepetés erejével. A VMSZ azért javasolta Korhecz Tamást erre a tisztségre, mert a pártot nem a bosszú vezéreli, mutatott rá Pásztor Bálint. Hozzátette: továbbra is kitart korábbi nyilatkozata mellett, hogy ez a közösség megérdemli, hogy mindenki a szolgálatában állhasson, függetlenül aktuális politikai nézeteitől. – Mindent szeretnénk megtenni annak érdekében, hogy aki megteheti, az szakmai hozzáértésével szolgálja a vajdasági magyar közösséget. Egyértelmű, hogy szakmai szempontból mindannyiunk közül Korhecz Tamás a legalkalmasabb az alkotmánybírói tisztség betöltésére. A jelölés megtételét megelőzően a VMSZ Elnöksége és Tanácsa egyhangúan döntött arról, hogy frakciónk Korhecz Tamást jelölje a tisztségre – taglalta a politikus. (magyarszo.rs)

(Naplo.org, 2016. december 7.)

Miért nem Máért?

A Magyar Mozgalom a honlapján teszi közzé a Jobbik Magyarországért Mozgalom vezetőivel megaratott egyeztetésről készült összefoglalót.

*

Miért nem Máért?

A Jobbik Magyarországért Mozgalom és a Magyar Mozgalom elnöki szintű találkozójáról

A Magyar Mozgalom elkezdte tárgyalássorozatát a magyarországi parlamenti pártokkal. Az MM még az áprilisi választásokat követően fordult tájékoztató és kapcsolatfelvételt kezdeményező levéllel valamennyi magyarországi parlamenti tényezőhöz, közülük elsőként a Jobbik Magyarország Mozgalommal jött létre elnöki szintű találkozó. Korhecz Tamás és Kókai Péter társelnököket Vona Gábor, a Jobbik elnöke és Szávay István, a párt Nemzetpolitikai Kabinetjének elnöke fogadta Budapesten.

A találkozónak az adott különös aktualitást, hogy ugyanazon a napon, december 1-én tartotta meg idei rendes ülését a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT), amelyre a Magyar Mozgalomnak, határozott álláspontja szerint, szintén meghívást kellett volna kapnia, tekintettel arra, hogy az áprilisi választási eredménye alapján, magyar szervezetként (tartományi) parlamenti tényezővé vált. Az MM azonban nem csak meghívást nem kapott, hanem még magyarázatot sem annak okáról. Hasonló megkülönböztetés a MÁÉRT sok éves történetében még nem fordult elő.

A megbeszélésen ezen kívül még több olyan téma is terítékre került, amely nem csupán a MÁÉRT, hanem a vajdasági magyar-magyar, és a határokon átívelő magyar-magyar kapcsolatok vonatkozásában is időszerű. Ilyen például a vajdasági magyar felsőoktatás helyzete, amely az érintett egyetemi oktatók szerint is veszélybe kerülhet azáltal, hogy magyarországi felsőoktatási intézmények kihelyezett tagozatai kezdenének el működni Szerbiában, tovább serkentve ezzel az agyelszívást (hisz az itt szerzett oklevelek Magyarország, illetve az EU területén lennének csak érvényesek, Szerbiában csak külön honosítás után), és tovább szűkítve ezzel a szerbiai/vajdasági felsőoktatási intézmények hallgatói létszámát.

A találkozó során a Magyar Mozgalom társelnökei átadták vendéglátóiknak azt a jegyzéket, amely azoknak a személyeknek az (egyre bővülő) listáját tartalmazza, akik a VMSZ bosszúhadjáratának estek áldozatul, véleményük, vagy a Magyar Mozgalomban vállalt aktív szerepük miatt.

(Magyar Mozgalom, 2016. december 2.)