Szabadka, a megálmodott város

Csordás Mihály bejegyzést tesz közzé a Czine Mihály szellemi hagyatéka nevű Facebook-csoportban.

*

Szabadka, a megálmodott város

A „TITOKZATOSSÁG ÉS SEJTELMESSÉG” KÖDÉN ÁT

Másként halálos csend és néma untság.

poros akác-sor, vakolatos utcák,

petróleumlámpák és nyugalom,

üveggolyók a kertes udvaron. 

(Kosztolányi)

A szegény kisgyermek panaszai-nak ihlető forráshelyén, a költő szülővárosában, évente emléknapokat tartanak, majd önálló kiadványban, vagy a folyóiratokban közzéteszik az ezeken felolvasott értekezések, megtartott előadások szövegét.
Több egy évtizeden át hallgatva és olvasva az értő megnyilatkozásokat, önkéntelenül tesszük fel magunknak a kérdést: mennyiben járulhat hozzá egy hosszú évszázad ahhoz, hogy Kosztolányi révén Szabadka misztifikálódjon a tudatunkban?
Az éppen napjaikban (még Ady rovására is) oly nagy érdeklődést kiváltó Kosztolányi-életmű hátterében ott terebélyesedik „Európa legnagyobb faluja”, a poros régi város, élénken zajló művelődési életével, színházának szépséges primadonnáival, akik közül a neki megtetszőt (hihetőleg Csöndes Alizt) diákos virtussal rajongta körül a költő – társaival egy éjszaka kifogták hintajából lovait, és maguk húzták haza a kockaköves meg poros szabadkai utcákon…
Nemcsak a század első évtizedének irodalmi divatját követte hát Kosztolányi Dezső, amikor élete végéig legkedvesebb versfüzérében szülőtáját „színes tintáival” rajzolta meg. S noha a benne honos eszem-iszom tunyaságot ostorozta is indulatos szavakkal, panaszai inkább érte, mint ellene szóltak. Innen vágyott el, de ide gondolt vissza később folyton, hogy amikor apja Pesten meglátogatja, elementáris erővel törjön ki belőle A szegény kisgyermek panaszai-nak szóáradata. Visszautazó apját hajnali órán kikíséri a pályaudvarra, s érezni kezdi az otthon megéneklésének csillapíthatatlan vágyát: „Álmosan bandukoltam az utcákon, melyeket még nemigen láttam ily szokatlanul fakó, hajnali világításban. Csodálatosnak tetszett az egész világ. Ekkor zendültek meg bennem A szegény kisgyermek panaszai-nak kezdő sorai: »Mint aki a sínek közé esett…« Lehet, hogy azért, mert az imént síneket láttam, de lehet, hogy nem is azért. Alig vártam, hogy hazaérjek, fölrohantam a lépcsőn, s otthon, az Üllői-úti diákkaszárnya udvari szobájában, egymás után firkáltam le a ciklus költeményeit, négy-ötöt aznap, s két hét alatt befejeztem az egészet, úgyhogy évek múlva, a különböző kiadások során egyetlen betűt se változtattam rajta. Hogy mi támasztotta bennem éppen ekkor és éppen így ezt a gerjedést, céltalan volna firtatni. Azt hiszem, ha azon a hajnalon alszom és nem kelek föl, akkor ez a versfüzér nem születik meg soha.” (Ábécé. Nyugat, Budapest, 1942. 145-146.)
Maga a serkentés is egy kedves otthoni figurához, az apa személyéhez kötődik hát. A költeményminiatűrökben pedig sorakoznak a korábbi Kosztolányi-hősök: anyuska, a költő húga, nagyanyó, nagyapó, öreganyó, a rokonok, a doktor bácsi, egy gyógyszerészsegéd…
Ahogy rajtuk végigpillantunk, mintha a kor divatos figuráit látnánk, miként a nemrég elhunyt neves Kosztolányi-kutató, Kiss Ferenc szeme is a világirodalmi elődök versszereplőjét véli felismerni A szegény kisgyermek panaszai-nak doktor bácsijában például, megjegyezve: „A titokzatosság és sejtelmesség, mely az emlékeket belebegi, maga is divat már ekkor, de Kosztolányit ez sem feszélyezi” (Az érett Kosztolányi. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1979. 20.).
Egy valóságos világot ábrázolt hát versciklusában a költő, vagy olvasmányélményektől színezett képzelete révén maga teremtette meg gyermekkora Szabadkájának „vasárnap délután”-jait, a sok-sok jellegzetes bácskai hőssel? Honnan a „titokzatosság és sejtelmesség”, amely az elmúlt évszázad alatt oly misztikussá változtatta tudatunkban Kosztolányi „beteg, boros, bús, lomha” szülőtáját, a Bácskát, ahol „méreggel mart, fehér, virágos orcák” néznek vissza ránk?
A századelő Kosztolányija sem vonhatta ki, nem is vonta ki magát a világirodalmi hatások alól. Irodalmi elődeit, rokonait meglelhetjük könnyen, felismerhetjük. Ám éppen panasz-ciklusában megénekelt valóságos élményeinek intenzitása és vallomásinak ereje győz meg bennünket arról, hogy csak a verselés mesterségét tanulta el a nagy elődöktől és kortársaktól, ám tartalmakat és stílust sohasem kölcsönzött tőlük. Karinthy Frigyes állapítja meg találóan költészetéről: „Fejlődése folyamán Kosztolányi Dezső odáig jutott el, hogy versei nemcsak versek immáron, s el nem intézhetők poézis-esztétikai alapon. Egyetemes világfelfogás, misztikus törvényszerűség foglal egyetlen egészbe színeket és képeket.”
A költő valóságos világot ábrázol, valóságos hősökkel. A témakör kutatói sokat foglalkoztak közeli családtagjai alakjának megrajzolásával. A gimnáziumi igazgató apától a Bem hadosztályában Petőfivel szolgáló nagyapáig mindenkiről megtudhatunk valamit. De nemcsak ők voltak egytől egyig valóságos hősök, hanem az volt a doktor bácsi és a gyógyszerészsegéd is. Az első (dr. Wilhelm), a századelő nagy hírű szabadkai csodadoktora, a család házi orvosaként sokat vendégeskedett a Kosztolányi-házban, s nyilván megnyerte a gyermekkorában sokat betegeskedő költő rokonszenvét. A második (Brenner Dezső) a rokonsághoz tartozott: Csáth Gézának volt az öccse, és Jász Dezső néven tárcákat, zenekritikákat publikált a Nyugatban.
Az álmosan megálmodott város és egykori emberei még a „titokzatosság és sejtelmesség” ködén át is felismerhetők hát Kosztolányi első nagy versfüzérének remek darabjaiban.

Csordás Mihály

(Czine Mihály szellemi hagyatéka Facebook-csoport, 2022. március 28.)

137 éve született Szabadka költőfia (1885. március 29. – 1936. november 3.)

[Üdvözlégy magyar szabadság! Vigyázz ránk, Petőfi...]

Dupka György képes összeállítást publikál Facebook-profilján.

*

2022. március 15.
Üdvözlégy magyar szabadság! Vigyázz ránk, Petőfi! Istenem, védj meg Bennünket! Az érvénybe lévő hadiállapot miatt és az orosz-ukrán háború 20-ik napján Ungváron a Petőfi téren néhány itt maradt bátor ember gyűlt össze a magyar nemzet ünnepén. Néma főhajtással fejeztük ki tiszteletünket az 1848–’49-es hősök emléke előtt. Együtt koszorúzott Bacskai József főkonzul, a diplomáciai testület tagjai (Vida László, első beosztott konzul, Kórós Attila konzul) és a magyarságszervezetek képviselői: Barta József, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) alelnöke, a Kárpátaljai Megyei Tanács képviselője, Kulin Judit, a KMKSZ Ungvári Városi Alapszervezetének elnöke, az Ungvári 10. Számú Dayka Gábor Magyar Tannyelvű Középiskola igazgatója, Kulin Zoltán, a TV21 Ungvár igazgatója, Spenik Sándor, az Ukrajnai Magyar Nemzeti Tanács elnöke, Dupka György, a Magyar Értelmiségének Közösségének elnöke és mások helyezték el a koszorúikat és virágcsokraikat az ungvári Petőfi-szobornál. A megemlékezés Magyarország Ungvári Főkonzulátusának dísztermében fejeződött be, ahol a jelenlévők előtt a főkonzul felolvasta Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnökének külhoniakhoz intézett levelét. Beregszászban, Munkácson, Nagyszőlősön, Técsőn és más magyar lakta településen is néma főhajtással zajlottak le a koszorúzások.
Fotó-krónika: Fuchs Andrea.

(Facebook, 2022. március 15.)

JAVÍTÁS – Március 15. – Miniszterelnöki megbízott: a háború soha nem megoldás

A Magyar Távirati Iroda javítást tesz közzé a Pozsonyból kiadott korábbi anyagához.

*

Szlovákia-Magyarország-történelem-megemlékezés
JAVÍTÁS – Március 15. – Miniszterelnöki megbízott: a háború soha nem megoldás

Budapest/Pozsony, 2022. március 15., kedd (MTI) – Felhívjuk felhasználóink figyelmét, hogy a 18.02 órakor kiadott, a pozsonyi magyarok március 15-i megemlékezéséről szóló anyagunk címét és a teljes hírt javítjuk, mert a Kalmár Ferencnek tulajdonított mondatokat a miniszteri biztos idézte, Szili Katalin miniszterelnöki megbízott ünnepi beszédét olvasta fel a helyieknek. A cím és a teljes szöveg helyesen:

Március 15. – Miniszterelnöki megbízott: a háború soha nem megoldás

Felhívjuk tisztelt felhasználóink figyelmét, hogy a hitelesség érdekében a javításokat hajtsák végre a felhasznált anyagon!

JAVÍTOTT VÁLTOZAT – Március 15. – Miniszterelnöki megbízott: a háború soha nem megoldás

Starovic Tibor, az MTI tudósítója jelenti:
Pozsony, 2022. március 15., kedd (MTI) – A háború soha nem megoldás, az ukrajnai béke elérését pedig úgy tudja érdemben segíteni a közép-európai térség és Magyarország, ha ott a kiszámítható biztonság győzedelmeskedik – fogalmazott Szili Katalin miniszterelnöki megbízott, akinek beszédét Kalmár Ferenc, Magyarország szomszédságpolitikájának fejlesztéséért felelős miniszteri biztos olvasta fel Pozsonyban, a helyi magyarok keddi megemlékezésén.

A Felvidéken tucatszám tartottak és tartanak megemlékezéseket a nemzeti ünnep alkalmából. A pozsonyi megemlékezés hagyományos helyszínén, a Medikus kertben lévő Petőfi-szobornál kedden délután több százan gyűltek össze, köztük a helyi magyar közösség politikai érdekképviseletének és Magyarország külképviseletének tagjai is.
A megemlékezésre írt beszédében Szili Katalin az ukrajnai háborúval összefüggésben szólt a béke mielőbbi elérésének és a stabilitás megteremtésének fontosságáról, illetve a szlovák-magyar kapcsolatokban elérendő további mérföldkövek jelentőségéről is.
A miniszterelnöki megbízott hangsúlyozta: a béke nem jelenti azt, hogy nincsenek konfliktusok, hanem azt, hogy azokat békés módon rendezzük. Leszögezte: a háború soha nem megoldás. „Bízunk abban, hogy a közép-európai térségben, valamennyi országban, köztük Magyarországon is a kiszámítható biztonság fog győzedelmeskedni. Csak így tudunk érdemben segítséget nyújtani a szomszédos Ukrajnának a mielőbbi béke elérésében” – mutatott rá.
Szili Katalin örömét fejezte ki, hogy Ukrajna európai uniós felvételét mind Szlovákia, mind Magyarország támogatja, és bízik benne, hogy a gyorsított eljárás megvalósulhat, és elhozza a biztonságot és stabilitást. Rávilágított: ez elengedhetetlen feltétele annak, hogy a kárpátaljai magyarság a szülőföldjén maradhasson és boldogulhasson, anyanyelvét szabadon használhassa, kisebbségi jogaival közösségként is élhessen.
A miniszterelnöki megbízott a beszédében szólt a Petőfi-szoborról is, amelyet a közösségi összefogás jelképének, az Esztergom és Párkány közötti Mária Valéria hídhoz hasonló sikertörténetnek nevezett. Utóbbi megépültét a felvidéki magyarság és a szlovák-magyar kapcsolatok olyan mérföldköveként jellemezte, amelyből kiindulva még többet kell elérni.
„További mérföldkövek várják, hogy elérjük őket közösen és a többségi nemzet támogatásával, segítő elfogadásával, méghozzá olyan fontosságúak, amelyek meghatározzák a mindennapi életet, a profántól a szakrálisig, a gazdasági és társadalmi, alkotmányos és kollektív minőséget a magyar közösség tagjai számára” – idézte Szili Katalinnak a pozsonyi magyarokhoz írt beszédét Kalmár Ferenc.

ksr \ kbt \ gkp \ bri \ gry
MTI 2022. március 15., kedd 19:15

(Magyar Távirati Iroda, 2022. március 15.)

Megjelent az Előretolt Helyőrség első vajdasági száma... (3.)

Orcsik Roland facebookos bejegyzése alatt folyamatosan érkeznek az újabbnál újabb hozzászólások.

*

Szerbhorváth György: láthatólag Szögi se érti a problematikát... de azt se érti, hogy amikor a kanizsai írótáborban azt a kérdést tette fel, hogy "van-e a nőknek humorérzékük?", az miért problematikus (nem csak politikailag inkorrekt, azt leszarom – hanem buta, nevetséges, és olyasmi, ami a tökéletes dilettantizmus iskolapéldája...) a totális kontraszelekció folyik, erre jön egy lapáttal az EH a pénzével...

          Szögi Csaba: Túl óvatosan adagoltam volna az iróniát és a provokációt ebben a kérdésben, hogy nem érted? ;) De örülök, hogy elemzed a regényemet, nagyon megtisztelő! :D ...jaj már, gyerekek, tényleg nem lehet elvonatkoztatni a politikától, pénzektől meg fiszem-faszomoktól? Soha? Semmilyen esetben? Az én szememben szánalmas mindegyik "tábor" – és ezt sosem rejtettem véka alá. Engem az alkotások érdekelnek (jelen esetben Celler Kiss és Törteli versei, őket én kértem fel közlésre), ennyi. Ha nem így lenne, talán már megtollasodtam volna. De azt leszarom. :D

          Roland Orcsik: Sajnos, ez nem ilyen egyszerű, ahogyan a milosevicsi korszakban sem volt egyszerűen csak iridalomról szó, ezt pontosam tudod te is. Javaslom, csináljunk egy nyilvános kerekasztalt erről...

          Szögi Csaba: Hajrá!

          Szerbhorváth György: nem, Csaba, ennyire nem lehet elvonatkoztatni... akik téged most fizetnek, azok régóta támadják a média szabadságát, a tudományos kutatást, a CEU-t meg a többi egyetemet... ezek nem különválasztható dolgok... az, hogy neked szánalmas mindegyik tábor, szintúgy arról tanúskodik, hogy politika, kultúra, irodalom stb. viszonylatában itt és most pl. te (és mások) hogyan gondolkodnak...

          Roland Orcsik: Szögi Csaba: ha valakit ennyire nem érdekelnek a szekértáborok, akkor miért csatlakozik szerkesztőként egy olyanhoz, amely nyíltan kizárja azt, amelyet az ellenfelének tart? Hogy lehet úgy nem csatlakozni valamihez, hogy a része vagy? A szerkesztőknek semmi köze Szentmártoni János első számban megjelent kultúrpolitikai programbeszédéhez? Mi a véleményed róla?

          Szögi Csaba: ...akkor ennyit az "élőben megbeszélésről"? Most már nem baj, ha elmérgesedik a vita? Esetleg nem tudtál aludni az éjjel, barátom? Elárulom, én igazán jót aludtam. :)

No jó, a következőket még leírom, de utána tényleg nem akarok tovább "mérgeskedni", és az orvosom sem tanácsolja.

Talán már az is megnyugtat egy kicsit, hogy ideiglenesen vállaltam a posztot, amíg meg nem tapasztalom, tisztességesen folynak-e a dolgok. Közben persze számítottam az első szám utáni támadásokra, és vállalom is ezeket. Hogy miért? Mert a vezetőség azzal "csalt lépre", hogy fiatal tehetségeket juttathatunk publikálási lehetőséghez, és - kövezzetek meg érte - még honort is kapnak majd a munkáikért.

Szerződést egyébként még nem láttam, arra is kíváncsi leszek. De az első szám már megjelent - ami a lektori, korrektori, tördelői munkát illetően igencsak hagy némi kívánnivalót maga után. A megjelent írásokkal kapcsolatban vegyesek az érzelmeim (azt viszont elképesztőnek tartom, hogy Sáfrány munkáját itt többen leszólták), a versek természetesen kiválóak 😎 , no de ez már "de gustibus"... A szerzők névsora viszont megnyugtató volt számomra. Szerintem elég tarka, ami a beállítódottságot, világnézetet illeti. Lehet véleményem, ugyanakkor tiszteletben tarthatom a másikét.

Ami Szentmártoni vezércikkét illeti: Noha én is csak a megjelenés után olvastam, nem látom benne az "ellenfelek" kizárását. Kinek milyen az olvasata. Ha pedig a rosszat keresed az emberekben és a dolgokban, többnyire meg is fogod találni. Ugyanakkor azt is megteheted, hogy csak teszed a dolgodat legjobb tudásod és meggyőződésed szerint, és nem folyton az "ellenséget" keresed mindenütt. Ha egy szép napon végre mindenki ezt tenné, talán a fránya politika által generált "oszd meg és uralkodj" átka is felszívódna. (Persze, lóg az ujjam a bilibe.) Úgy érzem, az én dolgom az, hogy írjak (elsősorban szépirodalmat), és hogy fiatal tehetségeket kutassak fel. Ezekkel a "fegyverekkel" harcolok a hamis földi hatalom ellen, egy szebb világ eljövetelének reményében. A politikai csatározásokat pedig azokra hagyom, akik értenek(?) hozzá.

Röviden: Ha bármilyen kizárást tapasztalok, ami nem az adott írás minőségével kapcsolatos, akkor természetesen azonnal kiszállok. "Szekértáborokhoz" pedig - abszolút kitágítva ezek fogalmát - soha nem tartoztam, és soha nem is fogok, ezt még egyszer hangsúlyozom. Te Petőfit idézted, hadd idézzem én most Hamvast: „Minden immoralitás (démonizmus) alapja, hogy bázisa nem az egész. Minden emberi életterv immorális, amely saját élettervéből akár egyetlen más embert is kizár (Én marad). Minden közösség immorális, amely önmagából bárkit bármiért kizár. Ezért nép, osztály, vallás stb. immorális közösség." Ebben mélyen hiszek.

          Roland Orcsik: Szögi Csaba egész jól aludtam, kösz az érdeklődést. Sok szerencsét a fidesznyik csapatban. Élőben is beszélhetünk, de itt is, ha képes vagy uralkodni az indulataidon...

          Roland Orcsik: De az ideológiai maszlag helyett miért nem vállalod inkább, mint Frank Zappa, hogy te csak a pénz miatt vagy a buliban? Vagy ez kirugással járna?

          Szerbhorváth György: sajnos egyre több az ilyen helyzet... én is voltam már ilyenben.. de akkor se hadováljon az ember, legalább privátban írja meg a haverjának, hogy hát szar az anyagi helyzet, el kell vállalni stb. ilyen értelemben meg én is meg Orcsik is, a NER-nek dolgozunk, mert közalkalmazottak vagyunk... csak hát ez nem így van... az orvos is az, a tanár is, a rendőr is... de senki sem áll ki, hogy független vagyok totál, amúgy meg nincs is véleményem stb. stb.

          Roland Orcsik: Csabi, a lényeg, nem utállak, épp ellenkezőleg, ezért is fájna, ha benyelne valami, ami tőled távol áll. Majd beszéljünk élőben.

          Szögi Csaba: Rendben, Roli! A "benyeléstől" pedig cseppet se félj! :)

Szerbhorváth György: annak örülök, hogy Szögi válaszol legalább... annak nem, hogy szerinte itt mi mérgelődünk - ez is klasszikus vád, hogy mi itt valami görcsös lelkülettel bírunk, esz bennünket a méreg. nem, ez a kritika, ez a közbeszéd... ahol érvelni kéne... pl. Sáfrány iránti hódolat, hogy azt sem érti, miért kritizálom - hát azért, mert ostobaság, amit a Hegel-Sztálin vonalról állít, egy tudományos lapba be nem fér egy ilyen állítás... meg hogy nem tagja egy tábornak se... hát a Magyar Szó szerkesztősége hogy áll, hol áll? értem én, hogy kell a munkahely, meg kuss van, de emlékezzünk már vissza, hogyan rúgták ki Pressburgert (és igen, Korhecz és Zsoldos Feri vezényletével, ne feledjük, mert akkor ők is ama táborban voltak), és aztán hogyan kényszerítettek újságírókat a távozásra, vagy aláztak meg (emlékszel, Szögi?) ... azt meg idejétmúlt dolognak tartom, hogy az írónak dolga van, feladata - hogy Szögi csak majd ír szépeket, meg felfedezi a tehetségeket... aha, ahhoz érteni is kéne, pl. és nem ilyen pénzzel-erővel megkonstruált fórumokon írni meg szerkeszteni... és Szögi meg a vajdmagy csapat nagyon nem akar arról tudomást venni, hogy annak a tábornak a része, amely a Magyar Időkben nyír ki embereket, listáz, rugdossa Esterházyt meg Adyt, új értékrendszert állít fel, arról hadovál, hogy a magyar és ki a hazaáruló... ha nem tudnak erről, az meg a tájékozatlanságukat bizonyítja, de akkor meg ne jöjjünk a morállal... és Hamvas idézünk, mint valami tótumfaktumot? ez maradt Zentán? rémlik, hogy Nietzsche meg azt mondta, hogy a morál meg a gyengék, az ostobák menedéke, avagy a keresztényeké... és akkor most egy-egy? na ne....

          Szögi Csaba: Pff..., hát igen, mindig arról voltam híres, hogy kussoltam. :D Meg a nagy lóvéra utaztam. 😅 "Na ne" - ezzel egyetértek. Áh, elmondtam, amit gondolok - de folytassátok nyugodtan nélkülem. :)

Megjelent az Előretolt Helyőrség első vajdasági száma...

Izgalmas és tartalmas vita alakul ki Orcsik Roland facebookos bejegyzése alatt az Előretolt Helyőrség most indult, vajdasági kiadásáról, amely a Magyar Szó mellékleteként jelent meg.

*

Orcsik Rolnad: Megjelent az Előretolt Helyőrség első vajdasági száma, a Magyar Szó hétvégi mellékleteként. Az egyik alapelképzeléssel nem is lenne gond, ha a törzsfőnökség és a szerkesztőség tartaná magát hozzá. Szentmártoni János, a budapesti székhelyű Magyar Írószövetség elnöke, az Előretolt Helyőrség hétvégi mellékletet istápoló KMTG Felügyelő Bizottságának elnöke, az MMA levelezői tagja a „Beköszöntő” nevű vezércikkében arról beszél, hogy a magyar irodalom a földrajzi határoktól függetlenül egy a különbségek ellenére: „Mert mindez nem a széttagoltság bizonyítéka – épp ellenkezőleg: a sokszínűség fedezete.” Majd a végén homályos utalást tesz arra, hogy nem mindenki fér bele ebbe a sokszínűségbe, ebbe az „egy” magyar irodalomba: „Nem kisebb célt tűztünk ki magunk elé, minthogy visszahódítsuk a kortárs magyar irodalom olvasóit, akiknek a tábora az elmúlt két-három évtizedben igencsak megfogyatkozott, amiért az írók egy része olyan belterjes nyelven kezdett el írni, amit sokszor még maguk sem igen értettek.” Utána le is szögezi, mi a helyes irodalom: „Az olvasás szeretete összefűz mindnyájunkat, és joggal várhatjuk el költőinktől, íróinktól, hogy műveikben életének nagy kérdéseire, küzdelmeire, kudarcaira és örömeire is hiteles igazolást találjunk.” Ez nyilván csak akkor lenne lehetséges, ha mindenki ugyanabban az ideológiában hinne, ami ellentmond annak a gondolatnak és realitásnak, hogy a magyar irodalom sokszínű. A látszólag apolitikus máz így hamar lepattog, főleg, amikor az Eperjes Károllyal készült interjút olvassuk: „Annak örülünk, hogy a kormányunk és Európában néhány másik kormány felébredt, és igyekszik jól küzdeni a relativizmus és a globalizmus ellen.” A teljes képhez természetesen el kell olvasni a teljes szövegeket, amikből idéztem. Ebből világosan látni lehet, hogy a kormánypárti ideológia nem nagy adagokban, hanem cseppekben van elhintve, ám a méregből egy is elég, főleg, ha azt vesszük szemügyre, hogy ez csupán a kezdet. Vajon a magát apolitikusnak hirdető KMTG lehetővé teszi a kormánykritikus szövegek megjelenését a lapban? Vagy az apolitikusság itt elsősorban a fenntartó hatalom passzív igenlése? Ezekre és más kérdésekre, problémákra fel kell majd készülnie a vajdasági magyarságnak is az elkövetkező időszakban, a boldog naivitás kora lejárt. A KMTG ügyesen használja a magyar kánontörténésből gyakran mellőzött határon túli magyar írók jogos sérelmeit, a válasza azonban ellentmond a józan észnek: a sokszínűség így lesz szürke egyszínűség. Ahogyan Hamvas írja egyik helyen: „Óvakodj a dilettantizmustól.” Amondó vagyok: a KMTG-t nem ellenezni, hanem kötelezni kell arra, hogy tartsa magát az alapgondolathoz: a magyar irodalom egy és sokszínű. És ez a közpénz-elosztás terén is nyilvánuljon meg. A messze nem apolitikus Petőfit idézve:

„Ha majd a bőség kosarából
Mindenki egyaránt vehet,
Ha majd a jognak asztalánál
Mind egyaránt foglal helyet,
Ha majd a szellem napvilága
Ragyog minden ház ablakán:
Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk,
Mert itt van már a Kánaán!”

HOZZÁSZÓLÁSOK:

Pataki Tivadar:  👍👌

elé
Timi Bíró: Köszönöm, Roli, most mindjárt neki is ülök, és megpróbálok helyesen írni valamit. Remélem, érteni fogom. ;) 😃

Abel Meszaros: Sándor Mészáros

Bence Szenderák: Roland, asszem, en kedvellek

          Roland Orcsik: Kölcsönös.

Barlog Károly: Érdekes, hogy ez a melléklet egy olyan lapban jelenik meg, amelynek cikkeit sokszor azok sem érik, akik írják. :)

Barlog Károly: 1. Ez a "ki mit ért vagy nem ért" gondolat nem hagy nekem nyugtot. :) Most komolyan, azért kellene megregulázni a kortárs magyar irodalmat, mert Szentmártoni és tsai. nem értik, mit olvasnak? :) És azt még senki se mondta nekik, hogy ha egy szöveget nem értenek, az nem feltétlenül a szöveg hibája, hanem mondjuk az ő "felkészültségükön" is sok múlik? És akkor ezt most még ezer irányba továbbgondolhatnám. Pl. milyen legyen az az "egyszerű", "világos" irodalom, amire Szentmártoni szerint az elvesztett/elveszett olvasónak szüksége van? Stb. 2. Felmerül bennem továbbá a kérdés, hogy ha olyan irodalmat szeretnének, amelyben az olvasó életének nagy küzdelmeit, kudarcait mutatja be az író, akkor ezután majd leközlik azokat a szövegeket, amelyek a közmunkások nyomorát, ezzel együtt a közmunkaprogram kudarcát mutatják be? És egy olyan novellát például, amelyben politikusok milliárdokat tüntetnek el a haverjaik és családtagjaik közreműködésével? Lehet majd elégiát közölni a magyar egészségügy összeomlásáról is, vagy egy balladát arról, hogy Kásler miniszter ámokfutásának már halálos áldozata is van? Többek között ezek is az életünk nagy kudarcai közé tartoznak, nem? Lehet, hogy azt akarja mondani a faszi, hogy az irodalom az a terep, ahol mindez megfogalmazható, ők pedig majd készségesen közlik ezeket a szövegeket? :)

Rajsli Emese: azt is érdemes lenne végiggondolni, hogy:
– üzenet már nincs,
 – a kilátót eddig anyagi okok miatt nem fenyegette megszűnés, de egy párhuzamos lap mellett miért maradna meg,
– a zetna, a symposion és a híd éves költségvetése pedig már jó ideje folyamatosan csökken. nem a (még) meglévőket kéne megtartani?

Roland Orcsik: Minden terv szerint halad, további összefüggések: https://index.hu/belfold/2018/10/20/nat_alaptanterv_nemzeti_atdolgozas/?fbclid=IwAR2NhHuwSuP-oUSrmH7N-5nFTtBi7OAau6TZnQD7yCLbbRyu9fgE2FuFDvA

Nem elég nemzeti az alaptanterv, átdolgozzák

Sokan bírálják a NAT-tervezetét annak liberális szellemisége, illetve a hiányzó nemzeti jelleg miatt, írja a Magyar Hírlap. Mint írják, az irodalmi részből hiányoznak a kötelező olvasmányok, előfordulhat, hogy a diákok nem találkoznak a klasszikus magyar szerzőkkel, művekkel.

          Erdélyi Eszter: ezt a "reakciót" (valójában előre tudott koncepciót) sokan tudtuk, azt is, hogy amit bedobtak véleményezésre NAT tervezet címszó alatt, csak a szokásos hangulatszonda volt, előcsalogatása a magát nemzetinek gondoló károgókórusnak, meg persze álca a párbeszédre – az "igazi NAT" már készen van valahol a katakombák mélyén (fene tudja, kik írták), s abban nem lesz köszönet. Érdemes egy nagyon kicsit – mondjuk az elmebajkapás határáig – kikukkantani a véleménybuborlkunkból, s beleszagolni pl a Magyar Hírlap idevágó kommentjeibe. Egy buta, szűklátókörű és persze rosszindulatú mantrafolyam a klasszikusokat elhanyagoló lipsik ármánykodásáról, a nemzeti irodalom haláláról, Szabó Dezső Elsodort falujának kötelező olvsamánnyá tételéről, stb. Már hogyne lovagolná meg az MMA/KMTG ezt az olvasatlan, varródanizó, imrekertészező, tandorizó (na, asse tudja, ki az) hangulatot. Mondjuk az nagyon durva, hogy ez azért mégiscsak egy fiatalokkal foglalkozó "akadémia", ahol ez az egyszerűségre (nyelvi és tartalmi) sarkaló irodalomszemélet ezek szerint tananyag. El vagyok keseredve, és megint visszajutunk oda, hogy miközben azokat a fiatalokat, akiket ott mentorálnak, dehogyis ítéljük el/meg - ámde akkor....stb.

Hábel György olvasói levéllel keresi fel a Magyar Hírlap szerkesztőségét

Hábel György egy magánlevelét ajánlja fel közlésre a szerkesztőségnek.