Izgalmas és tartalmas vita alakul ki Orcsik Roland facebookos bejegyzése alatt az Előretolt Helyőrség most indult, vajdasági kiadásáról, amely a Magyar Szó mellékleteként jelent meg.
Orcsik Rolnad: Megjelent az Előretolt Helyőrség első vajdasági száma, a Magyar Szó hétvégi mellékleteként. Az egyik alapelképzeléssel nem is lenne gond, ha a törzsfőnökség és a szerkesztőség tartaná magát hozzá. Szentmártoni János, a budapesti székhelyű Magyar Írószövetség elnöke, az Előretolt Helyőrség hétvégi mellékletet istápoló KMTG Felügyelő Bizottságának elnöke, az MMA levelezői tagja a „Beköszöntő” nevű vezércikkében arról beszél, hogy a magyar irodalom a földrajzi határoktól függetlenül egy a különbségek ellenére: „Mert mindez nem a széttagoltság bizonyítéka – épp ellenkezőleg: a sokszínűség fedezete.” Majd a végén homályos utalást tesz arra, hogy nem mindenki fér bele ebbe a sokszínűségbe, ebbe az „egy” magyar irodalomba: „Nem kisebb célt tűztünk ki magunk elé, minthogy visszahódítsuk a kortárs magyar irodalom olvasóit, akiknek a tábora az elmúlt két-három évtizedben igencsak megfogyatkozott, amiért az írók egy része olyan belterjes nyelven kezdett el írni, amit sokszor még maguk sem igen értettek.” Utána le is szögezi, mi a helyes irodalom: „Az olvasás szeretete összefűz mindnyájunkat, és joggal várhatjuk el költőinktől, íróinktól, hogy műveikben életének nagy kérdéseire, küzdelmeire, kudarcaira és örömeire is hiteles igazolást találjunk.” Ez nyilván csak akkor lenne lehetséges, ha mindenki ugyanabban az ideológiában hinne, ami ellentmond annak a gondolatnak és realitásnak, hogy a magyar irodalom sokszínű. A látszólag apolitikus máz így hamar lepattog, főleg, amikor az Eperjes Károllyal készült interjút olvassuk: „Annak örülünk, hogy a kormányunk és Európában néhány másik kormány felébredt, és igyekszik jól küzdeni a relativizmus és a globalizmus ellen.” A teljes képhez természetesen el kell olvasni a teljes szövegeket, amikből idéztem. Ebből világosan látni lehet, hogy a kormánypárti ideológia nem nagy adagokban, hanem cseppekben van elhintve, ám a méregből egy is elég, főleg, ha azt vesszük szemügyre, hogy ez csupán a kezdet. Vajon a magát apolitikusnak hirdető KMTG lehetővé teszi a kormánykritikus szövegek megjelenését a lapban? Vagy az apolitikusság itt elsősorban a fenntartó hatalom passzív igenlése? Ezekre és más kérdésekre, problémákra fel kell majd készülnie a vajdasági magyarságnak is az elkövetkező időszakban, a boldog naivitás kora lejárt. A KMTG ügyesen használja a magyar kánontörténésből gyakran mellőzött határon túli magyar írók jogos sérelmeit, a válasza azonban ellentmond a józan észnek: a sokszínűség így lesz szürke egyszínűség. Ahogyan Hamvas írja egyik helyen: „Óvakodj a dilettantizmustól.” Amondó vagyok: a KMTG-t nem ellenezni, hanem kötelezni kell arra, hogy tartsa magát az alapgondolathoz: a magyar irodalom egy és sokszínű. És ez a közpénz-elosztás terén is nyilvánuljon meg. A messze nem apolitikus Petőfit idézve:
„Ha majd a bőség kosarából
Mindenki egyaránt vehet,
Ha majd a jognak asztalánál
Mind egyaránt foglal helyet,
Ha majd a szellem napvilága
Ragyog minden ház ablakán:
Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk,
Mert itt van már a Kánaán!”
HOZZÁSZÓLÁSOK:
Pataki Tivadar: 👍👌
elé
Timi Bíró: Köszönöm, Roli, most mindjárt neki is ülök, és megpróbálok helyesen írni valamit. Remélem, érteni fogom. ;) 😃
Abel Meszaros: Sándor Mészáros
Bence Szenderák: Roland, asszem, en kedvellek
Roland Orcsik: Kölcsönös.
Barlog Károly: Érdekes, hogy ez a melléklet egy olyan lapban jelenik meg, amelynek cikkeit sokszor azok sem érik, akik írják. :)
Barlog Károly: 1. Ez a "ki mit ért vagy nem ért" gondolat nem hagy nekem nyugtot. :) Most komolyan, azért kellene megregulázni a kortárs magyar irodalmat, mert Szentmártoni és tsai. nem értik, mit olvasnak? :) És azt még senki se mondta nekik, hogy ha egy szöveget nem értenek, az nem feltétlenül a szöveg hibája, hanem mondjuk az ő "felkészültségükön" is sok múlik? És akkor ezt most még ezer irányba továbbgondolhatnám. Pl. milyen legyen az az "egyszerű", "világos" irodalom, amire Szentmártoni szerint az elvesztett/elveszett olvasónak szüksége van? Stb. 2. Felmerül bennem továbbá a kérdés, hogy ha olyan irodalmat szeretnének, amelyben az olvasó életének nagy küzdelmeit, kudarcait mutatja be az író, akkor ezután majd leközlik azokat a szövegeket, amelyek a közmunkások nyomorát, ezzel együtt a közmunkaprogram kudarcát mutatják be? És egy olyan novellát például, amelyben politikusok milliárdokat tüntetnek el a haverjaik és családtagjaik közreműködésével? Lehet majd elégiát közölni a magyar egészségügy összeomlásáról is, vagy egy balladát arról, hogy Kásler miniszter ámokfutásának már halálos áldozata is van? Többek között ezek is az életünk nagy kudarcai közé tartoznak, nem? Lehet, hogy azt akarja mondani a faszi, hogy az irodalom az a terep, ahol mindez megfogalmazható, ők pedig majd készségesen közlik ezeket a szövegeket? :)
Rajsli Emese: azt is érdemes lenne végiggondolni, hogy:
– üzenet már nincs,
– a kilátót eddig anyagi okok miatt nem fenyegette megszűnés, de egy párhuzamos lap mellett miért maradna meg,
– a zetna, a symposion és a híd éves költségvetése pedig már jó ideje folyamatosan csökken. nem a (még) meglévőket kéne megtartani?
Roland Orcsik: Minden terv szerint halad, további összefüggések: https://index.hu/belfold/2018/10/20/nat_alaptanterv_nemzeti_atdolgozas/?fbclid=IwAR2NhHuwSuP-oUSrmH7N-5nFTtBi7OAau6TZnQD7yCLbbRyu9fgE2FuFDvA
Erdélyi Eszter: ezt a "reakciót" (valójában előre tudott koncepciót) sokan tudtuk, azt is, hogy amit bedobtak véleményezésre NAT tervezet címszó alatt, csak a szokásos hangulatszonda volt, előcsalogatása a magát nemzetinek gondoló károgókórusnak, meg persze álca a párbeszédre – az "igazi NAT" már készen van valahol a katakombák mélyén (fene tudja, kik írták), s abban nem lesz köszönet. Érdemes egy nagyon kicsit – mondjuk az elmebajkapás határáig – kikukkantani a véleménybuborlkunkból, s beleszagolni pl a Magyar Hírlap idevágó kommentjeibe. Egy buta, szűklátókörű és persze rosszindulatú mantrafolyam a klasszikusokat elhanyagoló lipsik ármánykodásáról, a nemzeti irodalom haláláról, Szabó Dezső Elsodort falujának kötelező olvsamánnyá tételéről, stb. Már hogyne lovagolná meg az MMA/KMTG ezt az olvasatlan, varródanizó, imrekertészező, tandorizó (na, asse tudja, ki az) hangulatot. Mondjuk az nagyon durva, hogy ez azért mégiscsak egy fiatalokkal foglalkozó "akadémia", ahol ez az egyszerűségre (nyelvi és tartalmi) sarkaló irodalomszemélet ezek szerint tananyag. El vagyok keseredve, és megint visszajutunk oda, hogy miközben azokat a fiatalokat, akiket ott mentorálnak, dehogyis ítéljük el/meg - ámde akkor....stb.
*
Orcsik Rolnad: Megjelent az Előretolt Helyőrség első vajdasági száma, a Magyar Szó hétvégi mellékleteként. Az egyik alapelképzeléssel nem is lenne gond, ha a törzsfőnökség és a szerkesztőség tartaná magát hozzá. Szentmártoni János, a budapesti székhelyű Magyar Írószövetség elnöke, az Előretolt Helyőrség hétvégi mellékletet istápoló KMTG Felügyelő Bizottságának elnöke, az MMA levelezői tagja a „Beköszöntő” nevű vezércikkében arról beszél, hogy a magyar irodalom a földrajzi határoktól függetlenül egy a különbségek ellenére: „Mert mindez nem a széttagoltság bizonyítéka – épp ellenkezőleg: a sokszínűség fedezete.” Majd a végén homályos utalást tesz arra, hogy nem mindenki fér bele ebbe a sokszínűségbe, ebbe az „egy” magyar irodalomba: „Nem kisebb célt tűztünk ki magunk elé, minthogy visszahódítsuk a kortárs magyar irodalom olvasóit, akiknek a tábora az elmúlt két-három évtizedben igencsak megfogyatkozott, amiért az írók egy része olyan belterjes nyelven kezdett el írni, amit sokszor még maguk sem igen értettek.” Utána le is szögezi, mi a helyes irodalom: „Az olvasás szeretete összefűz mindnyájunkat, és joggal várhatjuk el költőinktől, íróinktól, hogy műveikben életének nagy kérdéseire, küzdelmeire, kudarcaira és örömeire is hiteles igazolást találjunk.” Ez nyilván csak akkor lenne lehetséges, ha mindenki ugyanabban az ideológiában hinne, ami ellentmond annak a gondolatnak és realitásnak, hogy a magyar irodalom sokszínű. A látszólag apolitikus máz így hamar lepattog, főleg, amikor az Eperjes Károllyal készült interjút olvassuk: „Annak örülünk, hogy a kormányunk és Európában néhány másik kormány felébredt, és igyekszik jól küzdeni a relativizmus és a globalizmus ellen.” A teljes képhez természetesen el kell olvasni a teljes szövegeket, amikből idéztem. Ebből világosan látni lehet, hogy a kormánypárti ideológia nem nagy adagokban, hanem cseppekben van elhintve, ám a méregből egy is elég, főleg, ha azt vesszük szemügyre, hogy ez csupán a kezdet. Vajon a magát apolitikusnak hirdető KMTG lehetővé teszi a kormánykritikus szövegek megjelenését a lapban? Vagy az apolitikusság itt elsősorban a fenntartó hatalom passzív igenlése? Ezekre és más kérdésekre, problémákra fel kell majd készülnie a vajdasági magyarságnak is az elkövetkező időszakban, a boldog naivitás kora lejárt. A KMTG ügyesen használja a magyar kánontörténésből gyakran mellőzött határon túli magyar írók jogos sérelmeit, a válasza azonban ellentmond a józan észnek: a sokszínűség így lesz szürke egyszínűség. Ahogyan Hamvas írja egyik helyen: „Óvakodj a dilettantizmustól.” Amondó vagyok: a KMTG-t nem ellenezni, hanem kötelezni kell arra, hogy tartsa magát az alapgondolathoz: a magyar irodalom egy és sokszínű. És ez a közpénz-elosztás terén is nyilvánuljon meg. A messze nem apolitikus Petőfit idézve:
„Ha majd a bőség kosarából
Mindenki egyaránt vehet,
Ha majd a jognak asztalánál
Mind egyaránt foglal helyet,
Ha majd a szellem napvilága
Ragyog minden ház ablakán:
Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk,
Mert itt van már a Kánaán!”
HOZZÁSZÓLÁSOK:
Pataki Tivadar: 👍👌
elé
Timi Bíró: Köszönöm, Roli, most mindjárt neki is ülök, és megpróbálok helyesen írni valamit. Remélem, érteni fogom. ;) 😃
Abel Meszaros: Sándor Mészáros
Bence Szenderák: Roland, asszem, en kedvellek
Roland Orcsik: Kölcsönös.
Barlog Károly: Érdekes, hogy ez a melléklet egy olyan lapban jelenik meg, amelynek cikkeit sokszor azok sem érik, akik írják. :)
Barlog Károly: 1. Ez a "ki mit ért vagy nem ért" gondolat nem hagy nekem nyugtot. :) Most komolyan, azért kellene megregulázni a kortárs magyar irodalmat, mert Szentmártoni és tsai. nem értik, mit olvasnak? :) És azt még senki se mondta nekik, hogy ha egy szöveget nem értenek, az nem feltétlenül a szöveg hibája, hanem mondjuk az ő "felkészültségükön" is sok múlik? És akkor ezt most még ezer irányba továbbgondolhatnám. Pl. milyen legyen az az "egyszerű", "világos" irodalom, amire Szentmártoni szerint az elvesztett/elveszett olvasónak szüksége van? Stb. 2. Felmerül bennem továbbá a kérdés, hogy ha olyan irodalmat szeretnének, amelyben az olvasó életének nagy küzdelmeit, kudarcait mutatja be az író, akkor ezután majd leközlik azokat a szövegeket, amelyek a közmunkások nyomorát, ezzel együtt a közmunkaprogram kudarcát mutatják be? És egy olyan novellát például, amelyben politikusok milliárdokat tüntetnek el a haverjaik és családtagjaik közreműködésével? Lehet majd elégiát közölni a magyar egészségügy összeomlásáról is, vagy egy balladát arról, hogy Kásler miniszter ámokfutásának már halálos áldozata is van? Többek között ezek is az életünk nagy kudarcai közé tartoznak, nem? Lehet, hogy azt akarja mondani a faszi, hogy az irodalom az a terep, ahol mindez megfogalmazható, ők pedig majd készségesen közlik ezeket a szövegeket? :)
Rajsli Emese: azt is érdemes lenne végiggondolni, hogy:
– üzenet már nincs,
– a kilátót eddig anyagi okok miatt nem fenyegette megszűnés, de egy párhuzamos lap mellett miért maradna meg,
– a zetna, a symposion és a híd éves költségvetése pedig már jó ideje folyamatosan csökken. nem a (még) meglévőket kéne megtartani?
Roland Orcsik: Minden terv szerint halad, további összefüggések: https://index.hu/belfold/2018/10/20/nat_alaptanterv_nemzeti_atdolgozas/?fbclid=IwAR2NhHuwSuP-oUSrmH7N-5nFTtBi7OAau6TZnQD7yCLbbRyu9fgE2FuFDvA
Nem elég nemzeti az alaptanterv, átdolgozzák
Sokan bírálják a NAT-tervezetét annak liberális szellemisége, illetve a hiányzó nemzeti jelleg miatt, írja a Magyar Hírlap. Mint írják, az irodalmi részből hiányoznak a kötelező olvasmányok, előfordulhat, hogy a diákok nem találkoznak a klasszikus magyar szerzőkkel, művekkel.
Erdélyi Eszter: ezt a "reakciót" (valójában előre tudott koncepciót) sokan tudtuk, azt is, hogy amit bedobtak véleményezésre NAT tervezet címszó alatt, csak a szokásos hangulatszonda volt, előcsalogatása a magát nemzetinek gondoló károgókórusnak, meg persze álca a párbeszédre – az "igazi NAT" már készen van valahol a katakombák mélyén (fene tudja, kik írták), s abban nem lesz köszönet. Érdemes egy nagyon kicsit – mondjuk az elmebajkapás határáig – kikukkantani a véleménybuborlkunkból, s beleszagolni pl a Magyar Hírlap idevágó kommentjeibe. Egy buta, szűklátókörű és persze rosszindulatú mantrafolyam a klasszikusokat elhanyagoló lipsik ármánykodásáról, a nemzeti irodalom haláláról, Szabó Dezső Elsodort falujának kötelező olvsamánnyá tételéről, stb. Már hogyne lovagolná meg az MMA/KMTG ezt az olvasatlan, varródanizó, imrekertészező, tandorizó (na, asse tudja, ki az) hangulatot. Mondjuk az nagyon durva, hogy ez azért mégiscsak egy fiatalokkal foglalkozó "akadémia", ahol ez az egyszerűségre (nyelvi és tartalmi) sarkaló irodalomszemélet ezek szerint tananyag. El vagyok keseredve, és megint visszajutunk oda, hogy miközben azokat a fiatalokat, akiket ott mentorálnak, dehogyis ítéljük el/meg - ámde akkor....stb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése