Permanens forradalomban (2.)

A Családi Kör közli Szabó Palócz Attila sajtótörténeti sorozatának folytatását.

*

SAJTÓTÖRTÉNETI FELJEGYZÉSEK
Permanens forradalomban (2.)
Egy évvel ezelőtt indult a Szabad Magyar Szó

Egy évvel ezelőtt, 2016. október 23-án, az ötvenhatos magyar forradalom és szabadságharc hatvanadik évfordulóján jelent meg a világhálón a Szabad Magyar Szó című független vajdasági magyar közéleti portál. Való igaz, az elmúlt egy esztendőben sokan úgy tekintettek erre, mint egyfajta „ellenforradalmi” csínyre, s igyekeztek marginalizálni az internetes lapot, vagy éppenséggel tudomást sem vettek róla. Sőt, olyanok is voltak, akik a létezését is megkérdőjelezték. Talán éppen ezért is fontos, hogy lássuk, mit látnak benne mások, úgymond kívülről nézve.

Mindazok, akik korábban, még a Szabad Magyar Szó indulása előtt (de természetesen azóta is…) hozzájárultak a vajdasági magyar közéletben ahhoz, hogy kialakuljanak a jelenlegi állapotok – vagyis, hogy eltűnjön a szólásszabadság, egyeduralkodóvá váljon az egyszólamúság, felülről diktált tézisek közé biggyesszenek kérdéseket az újságírók, s munkájuk a mikrofonállvány szerepkörében teljesedjék ki, ellentmondást nem tűrő „vezérek” irányítsanak mindent –, nos igen, ők voltak a leghangosabbak a független közéleti fórum elleni támadásokban az elmúlt egy esztendőben. Amikor kell, természetesen vitatkozunk és érvelünk, de meggyőzésükre – akárcsak az olvasó meggyőzésére is – elsősorban munkánk minőségét és magatartásunk következetességét, egyszersmind a kettő összességéből adódó szakmai elkötelezettségünket tudjuk felkínálni, azok szellemében is, akik emléke előtt kegyelettel fejet hajtunk az októberi megemlékezéseken, s akiket gyakorlatilag már azzal is példaképül választottunk (talán nem is csak…) magunknak, hogy a Szabad Magyar Szó indulását épp az évfordulóra időzítettük.
Ha pedig szemelvényeket keresünk arra vonatkozóan, hogy ki és hogyan reagált fórumunk indulására, vagyis, hogy milyen megnyilvánulások övezték a Szabad Magyar Szó megjelenését az első napokban, az első pillanatban, akkor úgy foglalhatjuk össze a tapasztalatokat, hogy: Kaptunk hideget, de meleget is egyaránt…

Elsők az egyenlők között

Október 23-a tavaly vasárnapra esett. A vajdasági magyar sajtóban elsőként – reggel fél kilenc után három perccel – a Vajdaság Ma hírportál reagált a Szabad Magyar Szó megjelenésére. Basity Gréta azt írta: „Vasárnap délelőtt nem kis meglepetés érte azokat, akik beütötték az egyetlen vajdasági magyar nyelvű nyomtatott napilap internetes címét. A www.magyarszo.com címen ugyanis egy Szabad Magyar Szó feliratú logó fogadta az olvasókat, amely a honlap fejléce értelmében független közéleti fórum.”
A cikk korrekt módon összegezte, mintegy kivonatoltan ismertette a portál nyitó napjának anyagait és azok tartalmát, felsorolta a szerzőket és közölte az alapítók elképzeléseit, indokait a cselekvésre. Külön említette Purger Tibor Miért – és miért nem című írását, Vígi Zoltán Valódi kérdésre őszinte választ című vezércikkét, valamint Kókai Péter és Pressburger Csaba közösen jegyzett, Ahol a hír szent és a vélemény szabad című szövegét. „Akik a Facebookon megosztott magyarszós szövegekre kattintanak, őket a következő üzenet fogadja: »A keresett tartalom ezen a címen sajnos már nem érhető el. Ismerje meg és kövesse a Szabad Magyar Szót itt, ezen a honlapon«” – írta a Vajdaság Ma.
A szerb nyelvű N1 televízió, amely az amerikai CNN-nek a volt Jugoszlávia térségében működtetett hálózatához tartozik, honlapján fél tizenkettő után négy perccel közölte a Beta hírügynökségnek a Szabad Magyar Szó indulásáról kiadott jelentését. Összeállításukban idézték Vígi Zoltán alapító főszerkesztő nyilatkozatát, miszerint az új lapot kezdetben nagyjából tíz újságíró készíti, akik közül néhányan egyelőre nem írják alá teljes névvel a cikkeiket, amíg jogilag nem rendeződik a helyzetük.

Egy hírügynökségi jelentés alakváltozásai

Az N1 televízió honlapjának cikkében emlékeztettek arra is, hogy tavaly nyáron a Magyar Szó akkori szerkesztőségének egy része tüntetésen tiltakozott az ellen, hogy a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) túl nagy befolyást szerzett a lapban. Az újságírók – akárcsak a szakmai nyilvánosság – már akkor figyelmeztettek arra, hogy a Magyar Szóra hatalmas politikai nyomás nehezedik, mert a legerősebb vajdasági magyar párt rátelepedett az újságra és kizárólagos cenzúrát gyakorol – írták a jelentésben.
A GradSubotica című, magánkézben lévő szabadkai helyi hírportál szinte ugyanezzel a szöveggel és azonos tartalommal tette közzé a Beta hírügynökség jelentését. Az egyetlen különbség csak annyi volt, hogy ők más illusztrációt használtak a cikkükhöz.
Az Autonomija című politikai hírportál pedig nemcsak ismertette a Beta hírügynökség jelentését, de arra építve alaposan fel is dolgozta a témát. Egyebek mellett idézte az igazgatóbizottság („upravni odbor”) közleményét, amely jogi lépéseket helyezett kilátásba a domain visszaszerzése érekében. A testület álláspontja szerint ugyanis a Szabad Magyar Szó alapítói „eltulajdonították” a Magyar Szó szellemi tulajdonát, és – mint fogalmaztak – már a cégnyilvántartásban is úgy regisztrálták, hogy a Magyarszo.com internetes cím a nyomtatott lap kiadójának tulajdona. A Magyar Szó Lapkiadó Kft. igazgatóbizottságának ezek az állításai nem felelnek meg a valóságnak.

A sajtószabadság megilleti a nemzeti kisebbségeket is

Az Autonomija terjedelmes cikke idézte az igazgatóbizottsági közleményt, amelyben azt állították, hogy a Szabad Magyar Szó alapítóinak célja az volt, hogy zavart keltsenek az olvasókban, annak érdekében, hogy a saját politikai és ideológiai meggyőződésüket terjesszék, propagálják, népszerűsítsék. Kitértek arra is, hogy a testület véleménye szerint az, ami történt, példátlan lépés, és az újságírókhoz, értelmiségiekhez, a szellem embereihez méltatlan viselkedés. Mint írták, a Szabad Magyar Szó alapítóinak inkább egy saját honlapot kellett volna létrehozniuk, és azt felépíteniük, ahelyett, hogy eltulajdonítsák mások szellemi termékeit.
Az Autonomija cikke kitért arra is, hogy a Magyarszo.com soha nem is volt a Magyar Szó tulajdona – a cégregiszter tehát ilyesmit soha nem is tartalmazhatott –, s idézte Vígi Zoltán szavait, amelyek szerint a Szabad Magyar Szó tulajdonképpen a nyomtatott napilap vezető újságíróinak korábbi menesztése, kirúgása miatt jött létre. A lapvezetés által gyakorolt brutális politikai cenzúra a nyomtatott újságból kigyomlált minden olyan véleményt, amely nem egyezik az uralkodó politikai struktúrák álláspontjával, bírálatnak a lap hasábjain helye nincs, semmiféle más meggyőződésnek egyáltalán nem ad sem teret, sem publicitást.
A cikk ugyancsak idézte Purger Tibor, a Szabad Magyar Szó alapítójának szavait, amelyek szerint a sajtószabadság alapvető emberi jog, ami megilleti a nemzeti kisebbségeket is. A társadalomban senkinek sincs joga arra, hogy elnémítsa, elhallgattassa a más véleményeket, illetve azok képviselőit. A kisebbségi sajtót is megilleti a pluralizmus, és nem csak a felülről irányított egyszólamúság – idézték Purgertől. Történt mindez egy évvel ezelőtt.
A történet pedig azóta is töretlenül folytatódik tovább…
A Szabadmagyarszo.com internetes címen bárki élő egyenesben követheti!

Az érdeklődés középpontjába kerültünk
„● Korábban otthon, Vajdaságban színésznőként az Újvidéki Színház társulatának tagja volt, majd Magyarországon költőként az Élet ÉS Irodalom versszerkesztőjeként dolgozott. A kilencvenes évek első felében úgy határozta meg a helyzetét egy interjúban, hogy „eddig a színésznő tartotta el a költőnőt, most a költőnő tartja el a színésznőt”. Hogyan alakult ezeknek a kettősségeknek a története a későbbiekben?
– Azóta nagyon nagyot változott a helyzet. A költőnő ma már nem tarthatja el azt a másik személyt, aki vagyok. Érdekes módon most a képzőművészet került a nemzetközi érdeklődés fókuszába, amire én korábban nem is gondoltam volna. Igaz, a performance mindig fókuszban volt, s nem azt mondom, hogy eltartott volna, de bizonyos mértékben mindig fedezte az utazásaim költségeit. Így mégiscsak láthattam valamennyit a világból, mert költőnőként, színésznőként azért nem bírtam volna utazgatni sehová. Hiszen a színésznői fizetésem csak a legalapvetőbb egzisztenciális költségeim fedezésére volt elég, vagy arra sem. De a különböző meghívások, a hangköltészeti, vizuális költészeti fellépések, a performance-fesztiválokon való szereplések révén egy kicsit mégis utazhattam. És ezeknek, az akkoriban még csak mellékesnek tekintett tevékenységeimnek köszönhetően az érdeklődés középpontjába kerültek a vizuális munkáim, a kollázsaim, hangköltészetem. De nemcsak az enyém, hanem a hatvanas-hetvenes években a közép-kelet-európai térségben alkotó művészek munkái is. A volt jugoszláv, a magyar, a csehszlovák, a lengyel alkotók a világ művészettörténészeinek az érdeklődése középpontjába kerültek. Vagyis kerültünk! Így felfedeztek engem is valamikor a 2000-es évek elején, és akkoriban érkeztek az első kurátorok múzeumokból, mert rájöttek, hogy itt is volt ám nagyon erős művészet. Underground, ugye. Olyan művészet, amely nem volt hivatalos. Márpedig a miénk egyáltalán nem volt hivatalos: megcsináltuk, s aztán jól van, nekünk az jó érzés volt, de sokszor ennyiben is maradt minden. Ha elküldtük a műveket kiállításokra, azok ott ragadtak, soha nem kaptuk vissza, de örültünk, hogy beírhattuk az életrajzunkba, hogy itt is volt külföldön kiállításunk, meg ott is volt… De volt elég sok olyan munkám is, amit még nem küldtem el sehova, s akkor egyszeriben elkezdtek vásárolni tőlem. Akkor már nem volt állandó állásom itt, Magyarországon, tényleg a létminimum alatt éltem az újvidéki kis nyugdíjamból. Tehát a legjobbkor jött, hogy elkezdtek vásárolgatni tőlem, s a mai napig ez tartja el a költőnőt. Nem a színésznő, hanem a képzőművésznő.”
(Szabó Palócz Attila: Elveszve egy macho társadalomban, Szabad Magyar Szó, 2016. november 9.; interjú Ladik Katalinnal)

Van mire szerénynek lennie
„● Tom Hanks milyen ember?
– Nagyon rendben van, teljesen normális figura. Nyilván teheti, van mire szerénynek lennie, de ugyanezzel az erővel lehetne egy óriási tulok is. Nagyon közvetlen, nagyon normális, semmiféle szempontból nem hozza a másikat rossz helyzetbe sem úgy, hogy megjátszaná a megközelíthetetlen monolitot, sem úgy, hogy indokolatlanul »bratyizzon« az emberrel, amivel ugyancsak nem igazán lehetne mit kezdeni. Profi munkakapcsolatban voltunk, mindketten tudtuk, hogy három napig együtt fogunk dolgozni, nem játszhattuk folyamatosan a köztünk lévő áthidalhatatlan különbségeket, hiszen nem ez volt a dolgunk. Különben is, a szerepem szerint vízbe kellett volna fojtanom, tehát nem igazán lehettem tekintettel az Oscar-díjakra… Ő is jó akar lenni a szerepében és tudja, hogy ahhoz az kell, hogy én is jó legyek. És mindent megtesz ezért.”
(Mihájlovits Klára: Tom Hanks fojtogatója, Szabad Magyar Szó, 2016. október 26.; interjú Nagypál Gáborral)

(Családi Kör, 2017. október 26.)

Első az elsők között: A Vajdaság Ma hírportál tudósítása a Szabad Magyar Szó indulásáról (2016. október 23., 8:33)

Print Screen: Az N1 televízió honlapjának híradása a Szabad Magyar Szó indulásáról (2016. október 23., 11:34)

Szellemidézés a Magyar Szó jubileumi ünnepségén

A Szabad Magyar Szó a Visszhang című sorozatában közli Szabó Palócz Attila sajtószemléjét a Szabad Magyar Szó indulásáról.

*

Szellemidézés a Magyar Szó jubileumi ünnepségén

„Még Erdélyi Károlyt is partnerként kezelték, nem cselédként” – Baj van a vajdasági magyar sajtószabadsággal, vagyis vannak dolgok ebben az életben, amelyekhez lélekre, igazi emberi lélekre lenne szükség…

Nagyon sajnálom, hogy nem szóltak előre, mert ha tudom, hogy valódi szellemidézést tartanak, hát időt, energiát, és főleg költségeket nem kímélve, de magam is szívesen elmentem volna a Magyar Szó immár hagyományos év végi jubileumi rendezvényére. Zsinórban negyedszer – ezzel a fellengzős címmel ünnepelte a nyomtatott Magyar Szó december 23-i számában az szb monogramot használó szerző a cég mérhetetlen sikereit – vagy talán inkább ezzel szállt be ő maga is a sikerpropagandába. Vagyis Szeli Balázs annak örvendezett ennyire cikkében, hogy Ökrész Rozália igazgatónő szerint immár negyedik esztendeje pozitív a cég gazdálkodása. Vagyis nyereséges a Magyar Szó Kft. mérlege. Biztosra veszem, hogy ezt az állítását sok-sok papírral lehetne alátámasztani. De hát, mint azt a nyomtatott újság nap mint nap bizonyítja olvasói számára, a papír sok mindent elbír, meg aztán a legnagyobb bajok általában éppen abból erednek, ha szükséghelyzetben nincs belőle. Long live Aqua Tube!

A számokkal persze lehet bűvészkedni. Csak a kezemet figyeljék, mert csalok – idézhetne nagy klasszikusokat Örkrész Rozália, vagy akár Varjú Márta főszerkesztő is, hogy akkor ebben a szerény névsorolvasásban Kabók Erika és Németh Zoltán főszerkesztő-helyettesekre már ne is nagyon térjünk ki, hiszen nem kell az ő jelentőségüket sem túlértékelni… Futottak még! Egyszer talán majd célba is érnek…

Szóval mindez talán jól is hangzik egy ünnepi beszédben – akármilyen hazug legyen, s akármilyen kóros magatartásról, vagyis nyilvánvaló manipulációról tanúskodjék is –, de a kép persze csak akkor lenne/lehetne teljes, ha hozzátennénk a példányszámra vonatkozó adatokat is. Márpedig a Magyar Szóból, a vajdasági magyarság egyetlen közszolgálati napilapjából (hjaaa… valaha tényleg az volt!) ma már naponta ezer példányt sem adnak el a trafikokban, idáig sikerült leküzdenie magát szívós munkával, és következetes önkritikátlansággal a Varjú Márta-féle lapvezetésnek. Ezt ünnepelte hát cikkében Szeli Balázs, efölött ült diadalt a hallgatóság első sorában Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség (meg miegymás…) elnöke, s erről szónokolt Ökrész Rozália is. Együttes erővel, a nagy-nagy összefogásban ŐK erre voltak képesek.

Mondjuk, gyermekkoromban csak Zentán ennek a példányszámnak a többszöröse kelt el. Ezt magam is tanúsíthatom, izzadtságszagú tapasztalatból, hiszen szinte még gyerekfejjel, a nyolcvanas évek második felében, középiskolásként, nyaranta a szünidőben a lapterjesztőnél dolgozva kerestem meg a zsebpénzem… De akkoriban bizony egy-egy trafikba több Magyar Szót adtunk, mint amennyi ma némelyik észak-bácskai városba érkezik.

Ökrész Rozália most decemberi felszólalásban – amelynek nagyjából a hatvan százaléka a nyáron foganatosított, hivatalosan csak „átszervezésnek” mondott újabb leépítési hullámról, vagyis a nemkívánatos munkatársak kirúgásának (ön)igazolásáról szólt –, kínos elekkel is tarkítva, így fogalmazott: „A szigorú és céltudatos takarékoskodási intézkedések meghozták az eredményt – ma elégedetten mondhatjuk, hogy pénzügyileg konszolidáltuk a vállalatot, rendeztük a felvett kölcsönöket, rendszeresen törlesztjük kötelezettségeinket, dolgozóink decemberi fizetésüket még az év vége előtt kézhez kapják. Nyomdánk megerősödött, tevékenységeinket javarészt önállóan finanszírozhatjuk: háromnegyed részben a lapeladásból és hirdetésekből, a költségek megközelítőleg 25 százalékát pedig a tartományi kasszából, támogatásból. Pályázatok útján a Magyar Nemzeti Tanács és az anyaország támogatásai is segítik a működésünkhöz szükséges pénz előteremtését. Évi összbevételünk 380 millió dinár körül mozog, most, az év végén már bizonyossá vált, hogy zsinórban a negyedik évet zárjuk pozitívan” – idézte az igazgatónő szavait Szeli Balázs.

A sikerpropaganda jegyében mindez így ünneplésre is adhatna okot – feltételezem, hogy az illetékesek elégedetten koccintottak és kívántak egymásnak boldog új esztendőt (de a beszámoló szerzője erre tapintatosan és felettébb szervilis módon már nem tért ki…) –, árulkodó jel azonban, hogy egy ilyen egyszerű, átlagos muszanyagot is képtelen lehozni a lap otromba nyelvi és általános műveltségi hibák és hiányosságok nélkül. Szeli Balázs ugyanis tudósításának végén ezt írta: „A tegnapi ünnepségen jelen voltak vállalatunk Taggyűlési Jogokat Gyakorló Testületének képviselői, néhai munkatársaink, nyugdíjasaink, Pásztor István, a tartományi képviselőház elnöke is megtisztelt bennünket jelenlétével. Török Noémi népdalénekes moldvai és mezőségi karácsonyi dalokkal tette emlékezetesebbé, meghittebbé ünnepségünket.” Úgy tartom, hogy a Szabad Magyar Szó olvasóinak felesleges, a Magyar Szó szerzőinek azonban igenis érdemes a szájába rágni – ezért feloldom az itt idézett mondatokba kódolt rejtvényt: ha azt mondjuk valakire, hogy néhai, az bizony nem jelent mást, csakis azt, hogy már elhunyt. Megjelenhettek hát az ünnepségen a Magyar Szó egykori, régi, korábbi és miegyéb munkatársai, de a néhaiak csak abban az esetben lehettek volna jelen, ha a ceremónia részeként hatásvadászattól sem mentes szellemidézést tartanak.

A hatásvadászat való hajlamosság azonban ezúttal legfeljebb csak a tudósítás szerzőjét minősíti.

Minderről pedig egy régi zeneszám jut az eszembe:

Hát, nincs más hátra, mint hogy bocsánatot kérjek mindenkitől, aki nem bűvöli legalább ugyanolyan jól a délszláv nyelveket, mint egy harcedzett szellemidéző nagymester a túlvilági lényeket, de a dal refrénjét szeretném az illetékesek figyelmébe ajánlani:

U tren se pretvorilo

hiljadu noći i dana

odgovora nije bilo

jer za ljubav treba imat' dušu

jer za ljubav treba imat' dušu

Sebtében összedobott fordítást ehhez most nem mellékelek. S habár az élményt – és főleg annak tartalmi vonzatait – persze kevéssé helyettesítheti, de mindazoknak, akik nyelvi okok miatt a fenti élményből kimaradtak, kárpótlásul csak az R-GO Szeánszát ajánlhatom:

Ilyen hangulatban telt hát a Magyar Szó szokásos év végi rendezvénye december 22-én. Ugyancsak Szeli Balázstól tudjuk, hogy Varjú Márta főszerkesztő a rendezvényen arról beszélt: „Nem volt se könnyű, se konfliktusmentes ez az időszak a lap életében. Megerősödve, megújulva, felülkerekedve kerültünk ki a számos veszéllyel, rosszindulattal, támadással és buktatókkal terhelt időszakból. A Magyar Szó történetében akadtak bőven álságos korszakok, de a 72 év alatt olyanra nem volt példa, hogy a szerkesztőség szerves részét, tartozékát belső erők megkísérelték eltulajdonítani, azon leplezetlen szándékkal, hogy csorbítsák a Magyar Szót tekintélyét. Ehhez olyanok asszisztáltak, akik a sorainkban voltak, most az ellenünk szurkolók táborát gyarapítják. Jelentem: a tervük meghiúsult, a közösségünk megmutatta, hogy mire képes, hogy összefog, határozott odafigyeléssel végzi a dolgát, küzd a lapért. Mindenki teszi azt, amiért itt van, ami a feladata, munkája és küldetése, készíti az újságot, a mi Magyar Szónkat, vagy ahogy az új szlogenünk szól: A valódi lapot”. Varjú Márta ünnepinek ugyan kevéssé nevezhető, de jó, hát mégiscsak az alkalmi rendezvényen elhangzott beszédének nagyjából negyven százaléka foglalkozott a Szabad Magyar Szóval, ami persze az idézett cikkből még véletlenül sem derülhetett ki, Németh Zoltán főszerkesztő-helyettes úgy nem is engedte volna nyomdába. Mint a fentebb már említett példányszámadatokból is nyilvánvalóan kiderül: a Varjú Márta vezette „közösség” már javában megmutatta, hogy mire képes, ha összefog…

Nagy szerencse azonban, hogy állításainak, vagyis hazug torzításainak egyetlen egy mondatával sem kell vitába szállnunk. Azokat nem kell sem cáfolnunk, sem minősítenünk. Minden gondolatkísérletének cáfolására untig elegendő, ha nem teszünk semmi mást, csak történetileg, az események sorrendjében áttekintjük a Szabad Magyar Szó indulásával kapcsolatos publikációkat, a más lapokban megjelent írásokat, tudósításokat, beszámolókat. S nem kell ezekhez semmiféle kommentárt fűznünk, amivel esetlegesen befolyásolhatnánk az olvasót, aki úgyis mindent egyértelműen láthat, ha áttekinti a rendelkezésre álló anyagot. Hiába teszi hát Varjú Márta és elhivatott csapata éppen azt, amiért ott van, ahol, amiért oda helyezték, ahová, hiszen a csúsztatásai, hazugságai, ferdítései és vádaskodásai semmiképp sem érhetik el a céljukat. A legnagyobb, és alapvető különbség ugyanis épp abban van: a Szabad Magyar Szó nem azért jött létre, hogy bárminek is az opponense, vagy a bírája, megítélője legyen; hanem épp ellenkezőleg, azért, hogy megnyissa végre a kommunikációs csatornákat. és szabad teret adjon nemcsak a véleménynyilvánításnak, de az elkerülhetetlen viták által a véleményformálásnak is. Ha van tehát „ellenfelünk”, ha opponensei kívánunk lenni bárminek is, az csakis a bezárkózottságban, az egyszólamúságban, a parancsuralomban és a szűklátókörűségben mérhető. Ezek pedig régi tapasztalatok alapján is társadalmilag káros jelenségek, amelyekről eddig csak azt hittük, hogy néhaiak, de a megfelelő politikai boszorkánygyűléseken, legalábbis egyelőre úgy látszik, túl jól sikerült az a bizonyos szellemidézés, ami által visszasegítették mindezeket a hétköznapjainkba.

jer za ljubav treba imat' dušu

Azokat az okokat, amelyek a Szabad Magyar Szó elindításához, létrehozásához vezettek, még a független online közéleti fórum indulása előtt, a Magyar Szó hivatalban lévő főszerkesztőjének írt e-mailjében foglalta össze Purger Tibor, amikor arról tájékoztatta, hogy megszünteti az együttműködést a nyomtatott lappal:

Kedves Márta!

Tájékoztatlak, hogy felfüggesztem az együttműködést a Magyar Szóval: huszonöt év után elmaradnak a külpolitikai jegyzetek és tudósítások, valamint visszavonom az internetes címtartományaim ingyenes használatát.

A hosszas fontolgatás után és fájó szívvel meghozott elhatározásra a következő tucatnyi ok vezetett:

1. Elődöd alaptalan leváltása nyomán óva intettelek attól, hogy Fekete Elvira nyomdokaiba lépj. Egyetlen napilapunk azóta a hatalom kiszolgálójává süllyedt – olyan mértékben, ahogyan azt egyetlenegy korábbi főszerkesztő sem engedte meg magának. Még Erdélyi Károlyt is partnerként kezelték, nem cselédként.

2. A lap tekintélyét féltve az idén januárban meg februárban rámutattam két plágiumra. Németh Zoltán főszerkesztő-helyettes nem engedte közzétenni a bizonyítékokat.

3. Az áprilisi választások kampánycsendje előtti utolsó nap a kívülálló Pósa Károly tollából soha nem látott módon, egész oldalas becsmérlő véleménycikket közöltetek a vajdasági magyar közélet jeles szereplőiről. Ebben engem is kiemelten rágalmazott a szerző, ám válaszomat nem voltatok hajlandók publikálni.

4. A főszerkesztő-helyettes egy trollportálon többször is megrágalmazott az Új Symposion „eltemettetésével”, sőt nyerészkedéssel.

5. A Magyar Szó – a szakmai méltóságról lemondva – partnerként szerepel a Jó Reggelt Vajdaságon, amely többnyire kilétüket sem vállaló szerzőkből áll, és Bayer Zsolt dicstelen hagyományait ültette át a korábban legalább mocskolódásmentes vajdasági magyar médiába.

6. Júniusban megpróbáltam előmozdítani a párbeszédet és az összefogást a szabadkai főszerkesztői kerekasztallal. Nem jöttél el a személyes meghívás és telefonbeszélgetésünk ellenére sem, sőt nem is tudósítottatok a háromórás rendezvényről, amelyen négy volt főszerkesztő és félszáz ember higgadtan, értelmesen beszélgetett a lapról a leglátogatottabb szabadkai értelmiségi találkozóhelyen.

7. Júliusi nyílt levelemben még egy kísérletet tettem arra, hogy kritikusan ugyan, de összefogásra bíztató, vajdasági magyar közösségünket féltő szóval forduljak hozzád, Hajnal Jenőhöz, valamint Pásztor Istvánhoz. Válaszra sem méltattál.

8. Pósa becsmérlő írásával kb. egy időben leálltatok vasárnapi jegyzeteim internetes publikálásával, anélkül, hogy szóltatok volna. (Díjmentesen írva elvártam, hogy legalább olvasható legyek a honlapon is.) Én hajlandó voltam elvégezni más munkáját az online posztolással, miközben vigyáztam arra, hogy ne zavarjam a szerkesztői elképzeléseket. Több mint öt hónappal később letiltattad az online szerkesztői hozzáférésemet, amiről egy rendszergazda – háromhetes késéssel, és csak ismételt rákérdezésre – tájékoztatott. Tetted ezt annak ellenére, hogy önkéntesen dolgoztam számos éjjelen át, hogy a Magyar Szó a világ összes napilapját lekörözze fontos események első magyar nyelvű online publikálásával.

9. Főszerkesztőként egyetlenegyszer sem kérdezted meg, hogy hajlandó vagyok-e díjmentesen lehetővé tenni a tulajdonomban lévő internetes címtartományok használatát.

10. Főszerkesztőként egyetlenegyszer sem kérdezted meg, hogy hajlandó vagyok-e díjmentesen írni hétről hétre, éveken át.

11. Pressburger Csaba botrányos leváltása után az idén még egy volt főszerkesztőt eltávolítottatok, pedig Kókai Péter az elmúlt negyed évszázad egyik legfontosabb lapvezetője volt. Közéleti szereplése miatti kirúgása vállalhatatlanná teszi az együttműködést.

12. Végül túlcsordult a pohár, amikor az idén augusztusban a legkiválóbb munkatársak egész sorát hoztátok lehetetlen helyzetbe. Ilyen csoportos kirúgásra még az egykori párt sem ragadtatta el magát.

Ismétlem: fájó szívvel szántam rá magam a fenti elhatározásra. A nyilvánosságot tájékoztatni fogom, az Olvasót továbbra is elkötelezetten szolgálom. A lapnak, mint a vajdasági magyarság egykori legfontosabb közintézményének, nem kívánok kárt okozni, és a felmerülő nehézségek megoldásában szívesen segítek.

Üdvözlettel,

Purger Tibor

A Naplo.org október 24-én a Napi ajánlójában egy szűkszavú kommentárral vette át a Szabad Magyar Szó honlapjáról Németh Zoltánnak, a Magyar Szó főszerkesztő-helyettesének levelét, amelyben az új független közéleti fórum szerkesztőit szólította meg:

A Szabad Magyar Szó talán a nyitottság és párbeszéd igénye miatt közölte oldalán Németh Zoltánnak, a Magyar Szó (VMSZ) főszerkesztőjének levelét. A Napló megjegyzése: soha nem szabad bizonyítottan gerinctelen pártkatonákkal szóba állni.

Íme az örökös főszerkesztő helyettes levele:

[A publikáció folytatásában Németh Zoltán levele olvasható csonkítások és kommentárok nélkül.]

Még aznap, ugyancsak a Napi ajánlójában közölte a Naplo.org Kókai Péter válaszát Németh Zoltán, a Magyar Szó örökös főszerkesztő-helyettesének levelére, amelyben a Szabad Magyar Szó szerkesztőit szólította meg:

Napi ajánló

Vajdmagyar kiberháború: Kókai válasza Németh Zoltán levelére

„Arra kérlek, hogy ez a közted és köztem most megkezdett párbeszéd jelenjen meg így, teljes egészében, a te és az én írásommal együtt a www.magyarszo.rs oldalon is.” Kókai Péter (Szabad Magyar Szó):

[A publikáció folytatásában Kókai Péter válasza olvasható csonkítások és kommentárok nélkül.]

Az eddigiekben idézett levélváltásra reagálva a HülyegyerekPress című facebookos szatirikus álhíroldal egy rövid jegyzetben figurázta ki Németh Zoltán levelét.

A bejegyzést az alábbiakban csonkítatlanul közöljük:

Német Zoltán levelét megírta

Habár a Szabad Magyar Szó azzal a megjegyzéssel tette közzé Németh Zoltán, a Magyar Szó főszerkesztő-helyettesének üdvözlő levelét, hogy abban egy árva betűt sem változtattak, a HülyegyerekPress (HP) hírügynökségnek sikerült megszerezni a küldemény eredeti változatát. Ebből pedig kiderül, hogy mégsem minden úgy jelent meg, ahogyan azt Német Zoltán megírta. Az eredeti, hiteles változatot mi közöljük!

Tisztelt Szabad Magyar Szó!

Gratulálok, hogy az újvidéki Magyar Szó szerkesztőségében, ha egy pillanatra is, de pánikot okoztatok. Megnyugtatlak benneteket, pálinka nem volt.

Nem tudom, kinek a fejéből pattant ki az ötlet, de sejtem, hogy Soros Gyuri bácsi ebből sem maradhatott ki. Régen, amikor még engem pénzelt, én is kedveltem őt, de mióta átittam magam a másik oldalra, már minden gonoszságot benne látok. Mert hát azt kell látnom, ha meg akarom kapni a fizetésemet. Prémiumostul!

Én nem pontokba foglalom gondolataimat (mint annak idején, nem 1956-ban, hanem jóval korábban tette volt Kossuth Lajos, ma meg Purger Tibor), hanem egyszerűen megírom azokat. Akinek van türelme, végigolvassa, akinek pedig van SZABAD sajtója, leközli.

Erkölcsről (mellesleg a fejléc lopott) beszélni nem tudok, mert azzal nem rendelkezem, a jobb pozíció, jobb fizetés érdekében bármikor bármilyen álláspontot hajlandó vagyok képviselni, egyik napról a másikra, még ha nem is értem, miért van szükség erre, főszerkesztő-helyettesként cserben hagyva kollégáimat, beosztottaimat. De így legalább különböző kiváltságokat élvezek mindvégig, annak ellenére, hogy bármilyen bűntudatot, vagy szakmai alázatot éreznék.

Úgy gondolom, hogy már túl hosszú vagyok, ezért még csupán egy dolgot említek meg. A kamerákat. A Magyar Szó mindhárom szerkesztőségében felszereltettük ezeket. Sokan tiltakoztak ellene, de le se szartuk. Ha kell, ez utóbbiról én is tudok küldeni rengeteg fotót – a feleségem csinálta mindegyiket. Mellesleg tudomásom szerint egyik amerikai szerkesztőségben sincsenek megfigyelő kamerák. Ezt a mérhetetlen ökörséget mi találtuk ki azzal a céllal, hogy az amerikaiaknak eladjuk.

Remélem jó biznisz lesz.

Ha már az újságírás nem jött be.

Németh Zoltán

P.S. Írhattam volna még sok mindenről, és írok is, ha a Szabad Magyar Szó vevő rá, ugyanis minden tezgám elveszett.

Éljen a sajtó- és véleményszabadság!

Éljen a Szabad Magyar Szó!

Ugyancsak a HülyegyerekPress című facebookos szatirikus álhíroldal, alig másfél órával később egy újabb poénnal „fejelte meg” a Szabad Magyar Szó indulása körül kialakult helyzetre adott válaszát, illetve az örökös főszerkesztő-helyettes reakcióját:

Büszkén jelentjük, hogy HülyegyerekPress (HP) munkatársának sikerült villáminterjút készítenie Németh Zoltánnal, a Magyar Szó főszerkesztő-helyettesével.

HülyegyerekPress: Németh úr, nem gondolja, hogy jobb lenne kijózanodni, mielőtt a következő levelét megírja?

Németh Zoltán: Nem.

HülyegyerekPress: Köszönöm az interjút.

Ennyit a humorról. Egyelőre…

Az anyaországi Népszava című napilap – a Vajdaság Ma hírportálra hivatkozva –, ugyancsak október 24-én az online felületén egy lényegre törő összeállítást tett közzé a Szabad Magyar Szó indulásáról Mi történt a Magyar Szóval? címmel:

Vasárnap délelőtt nem kis meglepetés érte azokat, akik beütötték az egyetlen vajdasági magyar nyelvű nyomtatott napilap internetes címét – írta a Vajdaság Ma. A www.magyarszo.com címen ugyanis egy Szabad Magyar Szó feliratú logó fogadta az olvasókat, amely a honlap fejléce értelmében független közéleti fórum. Az említett domain tulajdonosa Purger Tibor, aki úgy döntött, hogy megszakítja az együttműködést a Magyar Szóval és helyette a Szabad Magyar Szónak bocsátja rendelkezésére a tárhelyet.

Az impresszum szerint az új portált a szabad vajdasági magyar újságírók szerkesztik, alapítói Purger Tibor, aki 25 éve tudósítja a Magyar Szót Washingtonból és Kókai Péter, a lap volt főszerkesztője, akinek a nyáron mondott fel a lapvezetés. A főszerkesztő Vígi Zoltán, aki július végéig a napilap deszkfőnöke volt, amikor felmondtak neki is. Az oldalon a három első cikket Purger Tibor, Vígi Zoltán illetve a lap két előző főszerkesztője Kókai Péter és Pressburger Csaba közösen jegyzik, de találhatók még írások Bajtai Kornéltól és Vígi Zsoldos Zsaklinától, akiknek szintén a nyáron mondott fel a Magyar Szó, illetve Szabó Palócz Attilától, a Képes Ifjúság korábbi főszerkesztőjétől, akivel valamivel korábban szakította meg az együttműködést a lap vezetése.

Pressburger és Kókai Ahol a hír szent és a vélemény szabad című írásukban kifejtik, ők ketten, akik a vajdasági magyarság egyetlen napilapjának együttesen tízéves időszakát jegyezték, úgy érzik, hogy napjaink Magyar Szója mára teljesen elvesztette az irányérzékét, és letért arról az útról, ami az eredeti küldetése.

Vígi Zoltán Valódi kérdésre őszinte választ címmel írt cikkében kifejti, a vajdasági magyar közéleti kommunikáció téves irányt vett, a párbeszéd igénye is hiányzik. Célként pedig kiemeli, hogy „minden témában meg kell nyitnunk azokat a kommunikációs csatornákat, amelyek előre vihetnek bennünket emberként és közösségként is. Vajdasági magyarokat itthon, és a nagyvilágban egyaránt. Purger Tibor szövegének címe: Miért – és miért nem. Az alapító kétszer 12 pontban foglalja össze, hogy szerinte miért kell a Szabad Magyar Szó, illetve miért nem tudja folytatni munkáját a Magyar Szó hasábjain.

Akik a Facebookon megosztott magyarszós szövegekre kattintanak, őket a következő üzenet fogadja: „A keresett tartalom ezen a címen sajnos már nem érhető el. Ismerje meg és kövesse a Szabad Magyar Szót itt, ezen a honlapon.”

A régi Magyar Szó is időközben elérhetővé vált a magyarszo.rs oldalon.

(Népszava Online, 2016. október 24.)

A szabadkai Magločistač című portál – amelyre Visszhang című sorozatunk első és második részében már oly sokat hivatkoztunk – aznap szerb nyelven ismertette a Magyar Szó igazgató bizottságának funkcióját ellátó Taggyűlési Jogokat Gyakorló Testület (TJGYT) közleményét a lap honlapjának átvételéről, illetve a Szabad Magyar Szó megjelenéséről. Az összefoglalóból minden olyan délszláv olvasó számára, aki nem bűvöli legalább ugyanolyan jól a magyar nyelvet, mint egy harcedzett szellemidéző nagymester a túlvilági lényeket, kiderült, hogy a TJGYT jogi lépéseket tesz a Magyar Szó Kft. „szellemi tulajdonának” kvázi eltulajdonítása miatt.

A cikkből kiderült, hogy a TJGYT azt állította, hogy a Magyar Szó „regisztrációjában egyértelműen szerepel, hogy az online megjelenés a Magyar Szó Kft. tulajdona. A Purger Tibor, Kókai Péter és Vigi Zoltán által jegyzett oldal tehát ezzel a kisstílű hacker-eljárással elrabolta a közvagyont képező Magyar Szó szellemi termékét: a Magyar Szó archívumát, a domain nevet és a @magyarszo.com címre végződő e-maileket” – olvasható a közleményben, amelyet szerb nyelven teljesen korrekt módon, mintegy összefoglalóként ismertetett 2016. október 24-én a Magločistač című szabadkai portál, amelynek részéről ez a tárgyszerű tájékoztatás részeként professzionális magatartást jelez, s habár a tudósítás tartalma tulajdonképpen ellenünk irányult, a honlap magatartását mi is elfogadjuk, sőt, tiszteletben tartjuk és ezúton is megköszönjük. Tehát így még Újhelyi Lukács, a TJGYT elnöke is maximálisan elégedett lehetett volna vele, ha egyáltalán méltatja annyira, hogy elolvassa. Más kérdés azonban, hogy hasonló professzionalizmust részéről és a testület más tagjaitól egyáltalán nem tapasztalhattunk, hiszen mint arra már sorozatunk előző részében is rámutattunk, a közlemény hemzseg a tévedésektől, szándékos torzításoktól és hazugságoktól, kezdve attól, hogy a cégregiszterben a Magyar Szó tulajdonaként lenne bejegyezve a lap internetes elérhetőségének korábban használt címe, illetve, hogy bármiféle kis- vagy nagystílű hackertámadás történt volna. Ebből persze semmi sem igaz, ezekre a badarságokra kár lenne most újfent helyet és terjedelmet pazarolni, amikor egyszer már dokumentumokkal, cégnyilvántartási kivonattal alátámasztva egyszer már minden részletében cáfoltuk.

A Magločistač idézte a TJGYT közleményének azt a kitételét is, miszerint a cég jogi lépéseket tesz a történtek miatt. Eltelt időközben több, mint két hónap, karácsonyt ünnepeltünk és újévet köszöntöttünk, de azóta sem történt semmi ilyesmi. Nomármost, ha a TJGYT közleményének akár csak szava is összeegyeztethető lett volna az igazsággal és a valós helyzettel, akkor időközben egészen biztosan megtették volna ezeket a nagy dirrel-dúrral beharangozott jogi lépéseket.

Sokkal inkább arról van szó azonban, hogy az első indulat beszélt a szöveg megfogalmazójából, aki funkciójánál fogva ráerőltette a testület többi tagjára is a véleményét és az akaratát. Sajnos ebben sincs semmi meglepő, hiszen éppen ez jellemzi a vajdasági magyar politizálás utóbbi néhány esztendejét. Tény azonban, hogy ilyen viselkedéssel és ezzel a magatartással a TJGYT elnöki posztjának betöltésére való alkalmatlanságát bizonyította az, aki ezt így elkövette.

Másnap, 2016. október 25-én – a nemzeti ünnepünk miatti munkaszüneti napok után megjelenő első nyomtatott kiadásában –, keddi lapszámában az anyaországi Népszava című napilap igen nagy terjedelemben, kiemelten foglalkozott a Szabad Magyar Szó indulásával. Az ekkor megjelent írások – az elkerülhetetlen átfedések ellenére sem – nem azonosak a korábban az lap online felületén már megjelent összefoglalóval.

Azt, hogy a Népszavánál kiemelt jelentőséget tulajdonítottak az eseményeknek, szépen jelzi az is, hogy a Szabad Magyar Szó témája címlapos kiajánlót is kapott. Ezt most csonkítatlanul közöljük:

Gond van a vajdasági sajtószabadsággal is

Hónapok óta dúló médiaháború eredményeként új magyar internetes portál – a Szabad Magyar Szó – indult Szerbiában, az egyetlen országos magyar napilap – a Magyar Szó – pedig elveszítette megszokott online címét. Nem a szerb hatalom lépett így, az USA-ban élő magyar doméntulajdonosnál telt be a pohár. A vajdasági magyar közélet szereplőinek egy része a sajtószabadság korlátozásával, politikai tisztogatással és nyomásgyakorlással vádolja a Pásztor István vezette VMSZ-t, az Orbán-kormány egyik leghűbb külhoni szövetségesét.

CIKKÜNK A 8. OLDALON

Ugyancsak csonkítatlanul közöljük az itt hivatkozott, a nyolcadik oldalon megjelent írást:

A sajtószabadság korlátozásával, politikai tisztogatással vádolják a VMSZ-t

Vajdasági médiaháború

Puccs történt a vajdasági magyar sajtóban, vasárnaptól az egyetlen szerbiai országos magyar nyomtatott napilap, a Magyar Szó internetes címén egy új, Szabad Magyar Szó feliratú logó fogadta az olvasókat. Ez egy hosszú hónapok óta tartó magyar média- és kulturális háború végkifejlete, a vajdasági magyar kulturális élet szereplői ugyanis politikai nyomásgyakorlásra, a sajtó és véleményszabadság korlátozására panaszkodtak.

Nem a szerb hatalom avatkozott bele a vajdasági magyar kulturális életbe, nem belgrádi intézkedések indították el a hónapok óta dúló magyar médiaháborút és eredményezték a Szabad Magyar Szó megszületését. A kulturális és médiaharc pedig nem véletlenül esik egybe a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) szakadásával és a Magyar Mozgalom megjelenésével sem. A Pásztor István vezette VMSZ-t és a kisebbségi támogatásokat is kezelő Magyar Nemzeti Tanácsot (MNT) az utóbbi időben egyre gyakrabban és nyíltabban vádolták azzal, hogy megengedhetetlen módon korlátozzák a sajtó- és véleményszabadságot. A vajdasági magyarság rendelkezik kulturális autonómiával, az MNT pedig a vajdasági magyar országos kisebbségi önkormányzati szerve, amely törvényben szabályozott keretek között a nyelvhasználat, az oktatás, a tájékoztatás és a kultúra kérdéseiben képviseli a magyar közösséget, részt vesz a döntéshozatali eljárásokban, egyes kérdésekben – mint például a magyarok által is jelentős számban lakott települések hivatalos magyar elnevezése – döntéshozatali jogkörrel rendelkezik, valamint intézményeket alapíthat és működtethet. A szerb költségvetési forrásokat kezelő MNT irányítása alatt működik a tulajdonképpeni vajdasági magyar kulturális intézményrendszer.

Az elégedetlenségek nem újkeletűek, de idén nyáron váltak kezelhetetlenné, amikor a lapalapítói jogkörrel rendelkező MNT úgy döntött, hogy a továbbiakban nincs szükség arra, hogy az egyetlen délvidéki magyar napilapnál, a Magyar Szónál és a Hét Nap hetilapnál a főszerkesztők megválasztásakor kikérjék a szerkesztőségek munkatársainak a véleményét. Előzőleg több főszerkesztőt leváltottak, munkatársakat rúgtak ki – és nemcsak a médiában, más kulturális intézményeknél is. Tüntetésre is sor került, a tiltakozók azt állították, hogy az egyre inkább a VMSZ végrehajtó szerveként működő nemzetiségi önkormányzati testület épp a politikai nyomásgyakorlás visszaszorítását célzó új szerb médiatörvényt használta fel arra, hogy szerzett jogokat megkurtítson és kedve szerint, politikai alapon nevezhessen ki a számára megfelelő szerkesztőségi vezetőket. Olyan vélemények hangzottak el, hogy a VMSZ egyre inkább az erő jegyében politizál, elnyom és kiszorít minden más véleményt, tisztogatásokat hajt végre a magyar kulturális életben, a médiát pedig pártfaliújsággá silányítja, a használt módszerek pedig a parancsuralmi rendszerek módszereire emlékeztetnek. (A Vajdasági Magyar Újságírók Egyesülete elnökének felszólalását az MNT ülésen például azzal utasították el, hogy „akinek ez nem tetszik, az foghatja a sátorfáját, és elmehet”.)

A Szabad Magyar Szót most tiltakozásképpen útnak indító Purger Tibor, a domain Egyesült Államokban élő tulajdonosa júliusban nyílt levelet intézett Pásztor István VMSZ elnökhöz, az MNT elnökéhez, valamint a Magyar Szó új főszerkesztőjéhez, amelyben arra kérte az érintetteket, tegyenek valamit a szakmai színvonal romlásának megállításáért. Semmi változás nem történt, ez vezetett a mostani szakításhoz. A Szabad Magyar Szó vezetősége tegnap közleményt adott ki, amelyben tudatta: a domaintulajdonos Purger Tibor azért döntött így, mert a Magyar Szó olyan mértékben vált a hatalom kiszolgálójává, amilyenre még az egypártrendszer utolsó évtizedeiben sem volt példa.

Ezekhez a sorokhoz felesleges is volna bármiféle kommentárt, azon kívül persze, hogy megköszönjük a szerző alapos munkáját. Miközben azonban végre az anyaországi médiában is teret kapott a Szabad Magyar Szó indulása, egy nappal később, október 26-án ismét a szabadkai Magločistač című portál foglalkozott velünk, amikor a Vajdaság Ma szerb nyelvű tudósítására hivatkozva ismertette szerkesztőségünk közleményét. Ebben is hangsúlyoztuk, hogy semmiféle hackertámadás nem történt, s hogy nyomtatott Magyar Szó által létrehozott tartalmak nem sérültek, nem károsodtak, azokat nem lopta el, nem törölte, és főleg nem tette elérhetetlenné senki sem.

A Magyarszo.com internetes címen azóta is ez a szöveg fogadja mindazokat, akik beütik böngészőjükbe ezt a címet:

Kedves Látogató!

Ön egy olyan címre érkezett, amely a magyarszo.com domain alá tartozik. Ez a cím nem a Magyar Szó napilap tulajdonában van, de a Szabad Magyar Szó segít Önnek a keresett tartalom elérésében. Kérjük, válasszon az alábbi lehetőségek közül:

Átirányítás a Magyar Szó napilap kért tartalmára Magyar Szó »

Átirányítás a Szabad Magyar Szó címlapjára Szabad Magyar Szó »

Amennyiben nem választ, 20 másodperc múlva átirányítjuk a Szabad Magyar Szó címlapjára.

A Szabad Magyar Szó, a vajdasági magyar szabad közbeszéd fóruma, tiszteletben tartja a szellemi tulajdont, és nem kíván akadályt gördíteni a napilap elérhetősége, illetve alkalmazottainak munkája elé.

A Magločistač – akárcsak a Vajdaság Ma – ismertette cikkében azt is, hogy a Szabad Magyar Szó szerint a TJGYT indulatos reakciója újfent bizonyítékul szolgált arra is, hogy a jelenlegi nyomtatott Magyar Szó ellenségnek tekint mindenkit, aki más véleményt képvisel.

A Szabad Magyar Szó éppen azért jött létre, hogy ellensúlyozza a politikai kizárólagosságot, a megosztottság elmélyítését és a kirekesztési törekvéseket – ismertette szerb nyelven közleményünket a Vajdaság Ma és Magločistač hírportál október 26-án.

Purger Tibor, a Szabad Magyar Szó alapítója, Az Egyesült Államokból telefonon adott interjút a magyarországi Klubrádió műsorának, az Esti gyorsnak. Az október 28-i adásban elhangzott:

– Természetesen semmiféle meghekkelésről, semmiféle szellemitulajdon-ellopásról nem volt szó. A Szabad szó azt jelenti, hogy mi nagyon is büszkék vagyunk a Magyar Szó múltjára, amikor a hidegháború idején a világ legszabadabb magyar nyelvű napilapja volt – mondta Purger Tibor.

A telefoninterjút most olvasóink is meghallgathatják:

– Mi nem bosszút akarunk állni, hanem a kötelességünket teljesítjük, az olvasó iránti elkötelezettségünket, hogy visszaállítsuk a Magyar Szó reputációját – mondta el a Klubrádiónak adott interjúban Purger Tibor.

● Mi a probléma a Magyar Szóval az utóbbi időben, mit tapasztalt?

– Két főszerkesztővel ezelőtt, amikor Kókai Péter látta, hogy az általa meghirdetett független és tárgyilagos újságírás műveléséhez már nem élvezi az alapító bizalmát, akkor saját maga mondott le. Megmaradt a szerkesztőségnél, tovább dolgozott, de elmondott a megbízatásáról. A következő főszerkesztőt két év múlva leváltották, mert hasonlóan folytatta tovább a szerkesztéspolitikát. Az elmúlt öt év alatt egyre inkább érezzük azt, hogy valami módon egy pártközpontból sugalmazzák nemcsak a tartalmakat, hanem a kádermegoldásokat is – mondta el Purger Tibor.

A Klubrádió október 28-i adásából egy nagyobb részletet is meghallgathatnak olvasóink az alábbiakban:

Az pedig talán ma már akár hagyománynak is tekinthető a Szabad Magyar Szó oldalain, hogy Visszhang című sorozatunkban, minden egyes ilyen összeállításunk végén a feldolgozott publikációkat összefűzve, egy fájlban is az olvasók elé tárjuk, hogy ezzel is jelezzük, nem csalás, nem ámítás, mi csak a megtörtént eseményeket dokumentáltuk.

Az alábbiakban tehát a mai összeállításunkban szerepelő írásokat tekinthetik át olvasóink, teljes terjedelmükben, az eredeti publikálásuk formájában:

Sorozatunk harmadik része csak annyiban különbözik az eddigiektől, hogy ezúttal a korábban feldolgozott írásokra is visszatekintünk, tehát a Visszhangban feldolgozott publikációk teljes gyűjteménye áttekinthető itt:

Ahogy a legelején is mondtuk:

jer za ljubav treba imat' dušu

Így jutottunk el addig a szellemidézésig, amely a Magyar Szó tavalyi, év végi ünnepségén zajlott, s amely egyáltalán nem méltó ahhoz a mindig egyöntetű büszkeséggel felemlegetett múlthoz, ami a lap mögött áll.

S éppen ezért ezzel az összeállításunkkal kívánunk most minden kedves olvasónak – lapozgassa bár akármelyik Magyar Szót, a nyomtatottat, vagy az online Szabad Magyar Szót – professzionális és tényszerű tájékoztatással, szabad sajtóval teljes, élményekben gazdag nagyon boldog új esztendőt!

(Szabad Magyar Szó, 2017. január 2.)

Németh Zoltán levele a Naplo.org oldalán

Kókai Péter válasza a Naplo.org oldalán

Németh Zoltán fent idézett levele nyomán készült el a HülyegyerekPress című facebookos álhíroldal paródiája

A HülyegyerekPress című facebookos álhíroldal profilképe

A HülyegyerekPress röpke álinterjúja Németh Zoltánnal a fenti levélváltás ürügyén

A HülyegyerekPress című facebookos álhíroldal úgynevezett borítóképe

A Népszava online kiadásának cikke a Szabad Magyar Szó indulásáról

A Népszava online kiadásának reklámképe a Szabad Magyar Szóval foglalkozó cikk mellett

A Magločistač szerb nyelvű összefoglalója a Magyar Szó igazgatóbizottságának funkcióját ellátó Taggyűlési Jogokat Gyakorló Testületének (TJGYT) közleményéről

A Népszava október 25-i száménak címlapja

A Népszava Szabad Magyar Szóval foglalkozó cikkének címlapos kiajánlója

A Népszava cikke a Szabad Magyar Szóról a lapszám nyolcadik oldalán

A Vajdaság Ma hírportál szerb nyelvű kiadásának cikke a Szabad Magyar Szóról

Azt én értem, hogy a Bilicki vezette polgári csoportosulás eddig is koalícióban volt a helyi haladókkal...

A Második Nyilvánosság című Facebook-csoport közli Bózsó István kommentárját az adai polgármester pálfordulásáról.

*

Azt én értem, hogy a Bilicki vezette polgári csoportosulás eddig is koalícióban volt a helyi haladókkal és a véemeszesekkel (a 29 képviselői helyből 19 volt az ő listájuké, ami szinte kétharmad, szóval nem is voltak rákényszerülve a koalícióra, de mindegy). Ám kérdem én: ha az adai polgároknak lehetőségük volt a haladók meg (többek között) a Bilicki-féle független csoportosulás között választani, és kétharmaduk Bilickiék listáját választotta a haladóké (vagy bárki másé) helyett, akkor azok az emberek, akik négy éves felhatalmazást adtak arra, hogy NE(!) a haladók vezessék a községüket, nem lettek most egészen véletlenül arcul köpve? (S.B.)

(Második Nyilvánosság, 2016. december 22.)

Ada: Bilicki Zoltán szerint a község érdeke volt az együttműködés szorosabbá tétele

A Vajdaság Ma hírportál tudósítást közöl arról, hogy Bilicki Zoltán, Ada polgármestere csatlakozott a Szerb Haladó Párthoz.

*

Ada: Bilicki Zoltán szerint a község érdeke volt az együttműködés szorosabbá tétele

Bilicki Zoltán, Ada község polgármestere ma délelőtti sajtótájékoztatóján megerősítette, hogy belépett a Szerb Haladó Pártba (SNS), és úgy fogalmazott, elsősorban a község érdeke volt, hogy szorosabbra fűzzék az együttműködést a tartományi és a köztársasági szervekkel.

– Egy hosszabb tárgyalási folyamat után jutottam arra az elhatározásra, hogy belépek a Szerb Haladó Pártba, ugyanis úgy gondolom, azzal, hogy szorosabb együttműködést alakítunk ki a tartományi, illetve a köztársasági kormánnyal, nagyobb mértékben hozzá fogunk tudni járulni a község fejlődéséhez. Mint azt valószínűleg a polgárok tudják, a Szerb Haladó Párt és a Mi igazoljuk a bizalmat! polgári csoportosulás eddig is koalícióban volt egymással, és mivel a Szerb Haladó Párt a pillanatnyi tartományi és köztársasági kormány meghatározó politikai opciója, ezért a község érdeke az volt, hogy szorosabbá váljon ez az együttműködés – fogalmazott Bilicki Zoltán, aki elmondta, a községi képviselő-testületbeli frakciók összetételében nem várható változás.

– A mandátumok tekintetében nem várható változás, nincsenek információim arról, hogy a képviselők közül bárkinek is hasonló szándékai lennének, ugyanakkor azt is szeretném kihangsúlyozni, hogy sem a községi tanács összetételében, sem az olyan funkciók esetében, amelyekre a községi képviselő-testület nevezi ki a megbízott személyeket, nem várhatók változások – tette hozzá Bilicki Zoltán.

Mint ismeretes, Bilicki Zoltán 2008-ban a Demokrata Párt (DS) színeiben lett Ada község polgármestere és egyben az ország legfiatalabb polgármestere. 2012-ben is ugyanennek a pártnak a jelöltjeként indult a választásokon, és újabb négyéves mandátumra kapott megbízást. A 2016-os választások előtt néhány hónappal kilépett a Demokrata Pártból, majd a Mi igazoljuk a bizalmat! polgári csoportosulás listavezetőjeként indult a választásokon. A csoportosulás minden várakozást felülmúló eredményt ért el, hiszen a 29 képviselői helyből 19-et szerzett a községi képviselő-testületben, ahol a polgári csoportosulás 19 képviselője jelenleg a Szerb Haladó Párt és a Vajdasági Magyar Szövetség 4-4 képviselőjével közösen alkotja a hatalmi többséget.

(Vajdaság Ma, 2016. december 22.)

Bilicki Zoltán, Ada község polgármestere

A nemzeti válogatottsághoz hasonlította az alkotmánybírói kinevezést Korhecz Tamás

A Vajdaság Ma hírportál közli Basity Gréta tudósítását Korhecz Tamás sajtótájékoztatójáról.

*

A nemzeti válogatottsághoz hasonlította az alkotmánybírói kinevezést Korhecz Tamás
Az MM távozó társelnöke továbbra sem ért egyet a VMSZ politikájával

Korhecz Tamás lemond a Magyar Mozgalomban betöltött tisztségeiről, de továbbra is az MM tagja marad – jelentette be hétfői sajtótájékoztatóján a VMSZ jelölésére alkotmánybírói tisztséget vállaló korábbi ellenzéki vezető. Hozzátette: a kinevezése ellenére fenntartja minden korábbi bíráló kijelentését, amelyet a VMSZ vezetőivel szemben megfogalmazott.

Korhecz ígérete szerint alkotmánybírói minőségében a pártoktól, a parlamenttől és a kormányzattól függetlenül, a szakmaiság messzemenő tiszteletben tartása mellett fog eljárni. Vajdaságiként és magyarként pedig külön feladatának tartja, hogy érvényt szerezzen az alkotmány azon rendelkezéseinek, amelyek a nemzetiségek védelmét és a polgárok autonómiára való jogát szavatolják – hangoztatta a jogászprofesszor.
Arra a kérdésre, hogy miért vállalta a kinevezést, dr. Korhecz Tamás egy hasonlattal reagált, szerinte egy alkotmányjogász számára az alkotmánybírói tisztség olyan, akár egy élsportolónak a nemzeti válogatottba való bekerülés, független az országos sportszövetséggel vagy annak tagjaival való viszonyától. Húsz éve foglalkozom alkotmányjoggal, tizenöt éve tanítok alkotmányjogot, ez a szakmám, ez a hivatásom, ehhez értek a leginkább – mondta Korhecz hozzátéve, hogy most sem váltott oldalt, nem paktált le senkivel és nem kötött alkut sem a hatalmi többséggel, sem pedig a VMSZ-szel.
Korhecz azt is hangsúlyozta, hogy nem tárgyalt személyesen az őt jelölő párttal, nem kértek tőle semmit és nem is ígértek. Leszögezte továbbá, hogy semmilyen anyagi szempont nem motiválta, hiszen csökkenni fog a bevétele, elismerve, hogy a kinevezésben közrejátszott a társadalmi problémákkal szembeni kritikus hozzáállása és az, hogy nem volt szófogadó és engedelmes a hatalommal szemben.
A Vajdasági Magyar Szövetség számos kérdésben súlyos hibákat követ el, mondta Korhecz, aki továbbra is károsnak és rossznak ítéli meg a másként gondolkodó magyar emberek üldözését, a pártalapú foglalkoztatást és az egyszólamú médiát és ezen az állásponton a kinevezés egyetlen millimétert sem változtat – tette hozzá. Viszont amíg a vajdasági magyarság körében ennek a politikának van a legnagyobb számú demokratikus támogatottsága, addig csupán a Magyar Mozgalom eszközeivel nem javulhat a helyzet – véli az MM korábbi társelnöke, aki eleget tesz a mozgalom Ügyvivő Testülete felszólításának és lemond a szervezetben vállalt tisztségeiről, de a tagságról mindaddig nem mond le, amíg a Magyar Mozgalom nem válik politikai párttá és hű marad a közösen elfogadott hitvalláshoz.
A sajtótájékoztatón Pásztor Istvánnak, a VMSZ elnökének vasárnapi évértékelőjén megfogalmazottakra, miszerint az újságból értesültek arról, hogy a vezérük eladta őket kilóra és elment alkotmánybírónak, Korhecz azt mondta, hogy tisztában volt Pásztor jellembeli tulajdonságaival, és nem véletlenül mondta azt korábban, hogy erkölcsi szempontból méltatlan arra, hogy a vajdasági képviselőház elnöke legyen. Nem érzi átverésnek a VMSZ részéről az alkotmánybírói jelölést, mert ez csupán akkor lett volna egy jó vezércsel – mondta –, ha ő nem lenne tisztában a háttérben zajló folyamatokkal. Nem az számít, hogy ki jelöl valakit alkotmánybírónak, hanem, hogy képes legyen arra, hogy azon a tisztségen a közérdekért és a jogállamiságért tegyen valamit – fogalmazott Korhecz.
A tagság megtorlástól való félelmére és csalódottságára úgy reagált, hogy az MM társelnökeként nem tudta megakadályozni a civil szervezetet támogatókat ért támadásokat és megtorlásokat, abban segített, hogy jogi szempontból védelmezze az embereket, de úgy látja, hogy mindaddig nem lesz másként, amíg a magyar közösség nagy része kiáll Pásztor István és a VMSZ mellett. Amint megszűnik a demokratikus politikai támogatás, attól a pillanattól már ezt a politikát sem lehet majd folytatni – szögezte le Korhecz, aki emlékeztetett arra, hogy sokszor érzett késztetést arra, hogy a szerbiai politika mocskából kilépjen, azért tért vissza az MM soraiban, mert leszámoltak a barátaival, üldözték őket, de ebben a harcban nem tudta megvédeni őket. Ma is ugyanaz zajlik a közéletben, ami korábban is, és mindaddig így marad, amíg a VMSZ mögött ott vannak a magyar szavazók.
Korhecz Tamás szerint nem arra esküdött fel, hogy élete végéig az MM arca legyen, a túlerővel és kormányokkal szemben pedig nem kíván tovább verekedni, amit a családja is támogat, ezért elfogadja az államfő alkotmánybírói kinevezését. Az MM lemondó társelnöke hibának nevezte azt, hogy halogatta a civil szervezet tagságával folytatott megbeszélést, viszont ez sem változtatott volna mostani döntésén.

(Vajdaság Ma, 2016. december 19.)

A Magyar Mozgalom székházában tartott sajtótájékoztatón a leköszönő társelnök

Kókai Péter nyilatkozatával fogták csúsztatáson Vona Gábort

A Vajdaság Ma hírportál ismerteti a budapesti Lokál című ingyenes hírújság cikkét.

*

Kókai Péter nyilatkozatával fogták csúsztatáson Vona Gábort

Miért nem vett részt a Jobbik elnöke a Máért ülésén?

Nem mondott igazat a Jobbik, amikor azt állította, hogy Vona Gábor Kókai Péterrel és Korhecz Tamással folytatott tárgyalásai miatt hagyta ki a határon túli magyarok értekezletét. A pártelnök wellnessezni ment, a tárgyalástól pedig odaért volna a Máért ülésére, írja a Lokál internetes portál.

Az egerszalóki Shiraz Hotelban járt Vona Gábor december 1-jén – erősítette meg a hírt a Lokálnak a Jobbik sajtóosztálya. A dátumnak azért van jelentősége, mert aznap a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) is ülésezett, csakhogy a nemzeti érzelmű Jobbik-vezér – bár kapott meghívást – nem vett részt a határon túli magyarok ügyeivel foglalkozó tanácskozáson. Az utolsó pillanatban lemondta a részvételt.

Amikor az ügy kipattant, a Jobbik tagadta, hogy Vona a wellnessezést választotta volna a Máért helyett. Azt mondták, a pártelnök azért nem ment el az értekezletre, mert azzal egy időben egy vajdasági szervezet, a Magyar Mozgalom (MM) vezetőivel tárgyalt. Csakhogy ez így nem igaz. A Lokál elérte a mozgalom társelnökét, Kókai Pétert, aki elmondta: december 1-jén valóban fogadta őket Budapesten a Jobbik elnöke, de a találkozó reggel fél 8-kor kezdődött, és egy órán át tartott. A Jobbik azt állította, hogy az egyeztetés „délelőtt” zajlott. A Máértot viszont 9 órás kezdéssel hirdették meg. Tehát ha Vona Gábor nagyon akart volna, bőven átér az ülésre.

Mint ismeretes a Magyar Mozgalom vezetőinek kezdeményezésére december elsején elnöki szintű találkozóra került sor a Jobbik Magyarországért Mozgalommal, Korhecz Tamás és Kókai Péter társelnököket Vona Gábor pártelnök és Szávay István, a Jobbik Nemzetpolitikai Kabinet elnöke fogadta Budapesten. Ezt írta akkori közleményében a magyarországi jobboldali ellenzéki párt. Az MM akkori közleménye szerint a találkozónak az adott különös aktualitást, hogy ugyanazon a napon, december 1-jén tartotta meg idei rendes ülését a Magyar Állandó Értekezlet (Máért), amelyre a Magyar Mozgalomnak, határozott álláspontja szerint, szintén meghívást kellett volna kapnia, tekintettel arra, hogy az áprilisi választási eredménye alapján, magyar szervezetként (tartományi) parlamenti tényezővé vált. Az MM azonban nem csak meghívást nem kapott, hanem még magyarázatot sem annak okáról, rótta fel a vajdasági szervezet.

Később viszont a magyarázat is megérkezett.

(Vajdaság Ma, 2016. december 18.)

Kókai Péter nyilatkozatával fogták csúsztatáson Vona Gábort Vona Gábor pártelnök (jobbról) és Szávay István, a Jobbik Nemzetpolitikai Kabinet elnöke

Ózer Ágnes a leváltásáról: Mit ér az ember, ha magyar

A Naplo.org összefoglalót közöl Ózer Ágnes leváltásáról.

*

Napi ajánló

Ózer Ágnes a leváltásáról: Mit ér az ember, ha magyar

A kormánynyilatkozatból értesült, hogy Drago Njegovant nevezték ki a Vajdasági Múzeum megbízott igazgatói tisztségére

Ózer Ágnes a kormánynyilatkozatból értesült arról, hogy Drago Njegovant nevezték ki a Vajdasági Múzeum megbízott igazgatói tisztségére, s ebből vonta le a következtetést, hogy menesztették, s az idő kérdése, hogy erről mikor értesítik, nyilatkozta az Újvidéki Rádió híradójának.

Meglátása szerint Vajdaság Mán megjelent végkövetkeztetés nem áll. Ózer értelmezése szerint a Vajdaság Ma hírének következtetése az, hogy a leváltásában az MM-ben vállalt szerepe is közrejátszhatott, noha a portálunkon megjelent szövegben ilyen következtetést nem tettünk, csak mellékesen – s nem menesztésének okaként – jegyeztük meg, hogy a Magyar Mozgalom egyik alapítója, az Ügyvivő Testület tagja.

Beszélt arról is, hogy az ügy kapcsán felmerült benne a kérdés, mit ér az ember, ha magyar. Ugyanakkor szerinte egyértelmű, hogy a jelenlegi vajdasági kormányzat más koncepciót követ, más célokat tűzött ki. „Úgy tartották, hogy az én szakmai tudásomra nincs szükség, más koncepciót akarnak, mások a célok, lehet, hogy én ebben az új felállásban nem is találnám meg magam” – fogalmazott nyilatkozatában. (Vajdaság Ma)

(Naplo.org, 2016. december 15.)

Leváltották Ózer Ágnest a Vajdasági Múzeum éléről

A Vajdaság Ma hírportál tudósít Ózer Ágnes leváltásáról.

*

Leváltották Ózer Ágnest a Vajdasági Múzeum éléről

A vajdasági kormány szerdai ülésén leváltották a Vajdasági Múzeum igazgatói tisztségéről dr. Ózer Ágnest, akit szeptemberben neveztek ki ismételten az intézmény élére.
A cseréről a mai tartományi kormányülésről kiadott közlemény utolsó mondatából értesülhetett a nyilvánosság, eszerint ugyanis dr. Drago Njegovant nevezték ki a Vajdasági Múzeum megbízott igazgatójává.
Dr. Ózer Ágnes muzeológus, történész négy évvel ezelőtt vette át az intézmény irányítását, majd idén, mandátuma lejárta után újabb négyéves időszakra kapott megbízatást. Leváltását a kormányközleményben nem indokolták meg.
Dr. Drago Njegovan egyébként mostanáig a Vajdasági Múzeum múzeumi tanácsosa, s a honlapon közzétett életrajz szerint volt már igazgatóhelyettes és az újvidéki Városi Múzeum igazgatója is.
A Politika belgrádi napilap egy korábbi cikkéből egyébként arról értesülni, hogy Drago Njegovan szószólója és támogatója annak a kezdeményezésnek, hogy november 25-e, Vajdaság Szerbiához csatolásának napja legyen állami ünnep. Ózer Ágnesről ugyanakkor köztudott, hogy egyike a Magyar Mozgalom alapítóinak, s a szervezet Ügyvivő Testületének is tagja.

(Vajdaság Ma, 2016. december 15.)

Ózer Ágnes

Délvidék lesz a díszvendége a Magyarok karácsonyának Ópusztaszeren

A Vajdaság Ma hírportál közzéteszi a Magyar Távirat Iroda jelentését a Magyarok karácsonya című rendezvényről.

*

Délvidék lesz a díszvendége a Magyarok karácsonyának Ópusztaszeren

A világ magyarságának közös, jelképes karácsonyi ünnepségére várják a vendégeket pénteken az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban - tájékoztatta az intézmény marketingvezetője az MTI-t.

Kodácz Csengele közölte, a Magyarok karácsonya évről évre olyan üzenetet, felhívást, kérést fogalmaz meg, amely minden magyarhoz szól és segíti a nemzeti egység megteremtését.
Az ünnep díszvendége az idén Délvidék lesz, az onnan érkező művészek, civil szervezetek mutatkoznak be a nemzet karácsonyfája előtt, amelyet az emlékpark látogatóközpontjában állítanak föl.
A szabadkai Talentum Tehetséggondozó Művészeti Egyesület ifjúsági tánckara mutatja be Fundák Kaszai Lili és Fundák Kristóf Dömöckölés - Györgyfalvi táncok című darabját, a talpalávalót a Juhász zenekar szolgáltatja. Ezt követően a fiatalok felelevenítik a horgosi betlehemes hagyományokat. Az ünnepségen hallhatja a közönség a Szabadkai Zeneiskola növendékeit és Bagi Valentina népdalénekest is.
A közelgő karácsonyt ökumenikus istentisztelettel köszönti Kiss-Rigó László, a katolikus Szeged-Csanádi Egyházmegye püspöke, Juhász András, a Csongrádi Református Egyházmegye esperese, Paskó Csaba kelebiai plébános, Orosz Attila bácskai református esperes és Dolonszky Gábor evangélikus püspökhelyettes.
Az ünnepségen Farkas Sándor (Fidesz) országgyűlési képviselő, Pásztor István, a vajdasági képviselőház és a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke, valamint Andócsi János, a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közösségének alelnöke mond beszédet.
A látogatóközpontban Történelmünk néma tanúi címmel Recskó Béla zentai festőművész, kopjafafaragó alkotásaiból rendeznek kiállítást.

(Vajdaság Ma, 2016. december 14.)

Zenta: Bemutatják Balatoni Boli és Szögi Csaba közös kötetét

A Vajdaság Ma hírportál előzetest közöl Szögi Csaba és Balatoni Boli közös kötetének zentai bemutatójáról.

*

Zenta: Bemutatják Balatoni Boli és Szögi Csaba közös kötetét

December 13-án, kedden 17 órai kezdettel mutatják be a Zentai Alkotóházban Balatoni Boli: Brother Boli levelei és ing. Ekszerovits Szög (Szögi Csaba) Utazásaim című közös kötetét, amely a Forum Könyvkiadó Intézet gondozásában látott napvilágot.

– Többünk közös, régi álma volt ez a kötet, persze elsősorban Bolié és az enyém. Nem sokkal azután, hogy megismerkedtünk, felmerült egy közös kötet ötlete, amelyben benne lennének az ő útleírásai, valamint az én vertikális utazásaim, ami tulajdonképpen a Képes Ifi drogprevenciós rovatában még a 2000-es évek elején megjelent cikksorozatomat jelenti, számos utólagos kiegészítéssel természetesen, hiszen folyamatosan utazok – mondta el a Vajdaság Mának nyilatkozva Szögi Csaba, a kötet társszerzője.

– Amikor felvetettem ezt a pikáns ötletet, Boli azonnal belelkesedett. Éppen Zentán jártak a Narco Polo zenekarral, amelynek a VHK mellett szintén oszlopos tagja volt, itt aludt nálam az egész horda, egyébként is kreatív, meg persze bulizós energiáktól vibrált a Szögi-lak. Aztán egy időre elfelejtettük, neki ment a sorozata továbbra is a Képesben, tettük a dolgunkat, azaz aludtunk rá egyet-kettőt. Amikor aztán utoljára találkoztunk, persze nem tudhattuk, hogy ez lesz az utolsó, akkor éppen a Nyári Ifjúsági Játékok zajlott, és valamiről megint eszünkbe jutott a nagy tervünk. És akkor a következő tavasszal érkezett a hír, hogy Boli dimenziót váltott Szumátrán. Üstdobjával a hóna alatt elhajózott a csillagtengeren, a Jupiternél balra fordulva, ahogy maga is szokta mondani – emlékezett vissza a kötet szerzője, aki saját elmondása szerint nekrológjában ismét megígérte barátjának, hogy a közös könyvük egyszer mindenképpen napvilágot fog látni.

– Jött négy kemény év, nem csak ebből a szempontból, de ebből különösen. Nem szeretném részletezni a számtalan akadályt, ami közben felmerült, néha már úgy éreztem magam, mint Dürrenmatt hőse, az ígéret megszállottja, de a lényeg, hogy végül sikerült! Idén tavasszal a Forum kiadásában megjelent a kötet. Ennek első bemutatóját tartjuk most kedden, december 13-án, Luca napján, a Zentai Alkotóházban, 17 órakor. Lesz egy kis dobolás, Boli szellemét megidézendő, a fantasztikus fotóiból is fogunk vetíteni, közben persze beszélgetünk is: a könyvről, valamint Boliról, a zenészről, Boliról, az íróról, Boliról, az utazóról. Meg persze kicsit majd a kábítószerekről is – fogalmazott Szögi Csaba, hozzátéve, minden érdeklődőt szeretettel várnak a rendezvényre.

H. A.

(Vajdaság Ma, 2016. december 11.)

Balatoni Boli sajnos már nem lehet ott a kötet bemutatóján, különleges fotóiból azonban vetítést láthatnak majd az est vendégei