A műsorvezető alig jutott szóhoz

A Szabad Magyar Szó összeállítást közöl Aleksandar Vučić előző esti tévészerepléséről.

* 

A műsorvezető alig jutott szóhoz
Aleksandar Vučić keddi tévészereplésének számszerűsített elemzése

Aleksandar Vučić kormányfő kedd esti tévészereplésében összesen negyvenöt alkalommal vágott a műsorvezető szavába, miközben ő kérdést szeretett volna feltenni neki – derült ki az Újvidéki Újságíróiskola elemzéséből, amelyet a Magločistač portál ismertetett.
Az adásban a műsorvezető ötvenkét kérdést tett fel, a szerb miniszterelnök pedig huszonhétszer kérdezett vissza.
Az elemzés megállapítja azt is, hogy Aleksandar Vučić a műsorban huszonkilenc alkalommal vádolta meg különböző dolgokkal a Szerbiai Rádió és Televíziót, valamint személyesen a műsorvezetőt.
A teljes műsoridőből a Szerb Haladó Párt leendő államfőjelöltje hetvennégy percet beszélt, míg a műsorvezetőnek mindössze kilenc és fél percre sikerült szóhoz jutnia – áll az elemzésben, amit a Magločistač portál ismertetett.

(Szabad Magyar Szó, 2017. február 15.)

Aleksandar Vučić benne volt a tévében

Szellemidézés a Magyar Szó jubileumi ünnepségén

A Szabad Magyar Szó a Visszhang című sorozatában közli Szabó Palócz Attila sajtószemléjét a Szabad Magyar Szó indulásáról.

*

Szellemidézés a Magyar Szó jubileumi ünnepségén

„Még Erdélyi Károlyt is partnerként kezelték, nem cselédként” – Baj van a vajdasági magyar sajtószabadsággal, vagyis vannak dolgok ebben az életben, amelyekhez lélekre, igazi emberi lélekre lenne szükség…

Nagyon sajnálom, hogy nem szóltak előre, mert ha tudom, hogy valódi szellemidézést tartanak, hát időt, energiát, és főleg költségeket nem kímélve, de magam is szívesen elmentem volna a Magyar Szó immár hagyományos év végi jubileumi rendezvényére. Zsinórban negyedszer – ezzel a fellengzős címmel ünnepelte a nyomtatott Magyar Szó december 23-i számában az szb monogramot használó szerző a cég mérhetetlen sikereit – vagy talán inkább ezzel szállt be ő maga is a sikerpropagandába. Vagyis Szeli Balázs annak örvendezett ennyire cikkében, hogy Ökrész Rozália igazgatónő szerint immár negyedik esztendeje pozitív a cég gazdálkodása. Vagyis nyereséges a Magyar Szó Kft. mérlege. Biztosra veszem, hogy ezt az állítását sok-sok papírral lehetne alátámasztani. De hát, mint azt a nyomtatott újság nap mint nap bizonyítja olvasói számára, a papír sok mindent elbír, meg aztán a legnagyobb bajok általában éppen abból erednek, ha szükséghelyzetben nincs belőle. Long live Aqua Tube!

A számokkal persze lehet bűvészkedni. Csak a kezemet figyeljék, mert csalok – idézhetne nagy klasszikusokat Örkrész Rozália, vagy akár Varjú Márta főszerkesztő is, hogy akkor ebben a szerény névsorolvasásban Kabók Erika és Németh Zoltán főszerkesztő-helyettesekre már ne is nagyon térjünk ki, hiszen nem kell az ő jelentőségüket sem túlértékelni… Futottak még! Egyszer talán majd célba is érnek…

Szóval mindez talán jól is hangzik egy ünnepi beszédben – akármilyen hazug legyen, s akármilyen kóros magatartásról, vagyis nyilvánvaló manipulációról tanúskodjék is –, de a kép persze csak akkor lenne/lehetne teljes, ha hozzátennénk a példányszámra vonatkozó adatokat is. Márpedig a Magyar Szóból, a vajdasági magyarság egyetlen közszolgálati napilapjából (hjaaa… valaha tényleg az volt!) ma már naponta ezer példányt sem adnak el a trafikokban, idáig sikerült leküzdenie magát szívós munkával, és következetes önkritikátlansággal a Varjú Márta-féle lapvezetésnek. Ezt ünnepelte hát cikkében Szeli Balázs, efölött ült diadalt a hallgatóság első sorában Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség (meg miegymás…) elnöke, s erről szónokolt Ökrész Rozália is. Együttes erővel, a nagy-nagy összefogásban ŐK erre voltak képesek.

Mondjuk, gyermekkoromban csak Zentán ennek a példányszámnak a többszöröse kelt el. Ezt magam is tanúsíthatom, izzadtságszagú tapasztalatból, hiszen szinte még gyerekfejjel, a nyolcvanas évek második felében, középiskolásként, nyaranta a szünidőben a lapterjesztőnél dolgozva kerestem meg a zsebpénzem… De akkoriban bizony egy-egy trafikba több Magyar Szót adtunk, mint amennyi ma némelyik észak-bácskai városba érkezik.

Ökrész Rozália most decemberi felszólalásban – amelynek nagyjából a hatvan százaléka a nyáron foganatosított, hivatalosan csak „átszervezésnek” mondott újabb leépítési hullámról, vagyis a nemkívánatos munkatársak kirúgásának (ön)igazolásáról szólt –, kínos elekkel is tarkítva, így fogalmazott: „A szigorú és céltudatos takarékoskodási intézkedések meghozták az eredményt – ma elégedetten mondhatjuk, hogy pénzügyileg konszolidáltuk a vállalatot, rendeztük a felvett kölcsönöket, rendszeresen törlesztjük kötelezettségeinket, dolgozóink decemberi fizetésüket még az év vége előtt kézhez kapják. Nyomdánk megerősödött, tevékenységeinket javarészt önállóan finanszírozhatjuk: háromnegyed részben a lapeladásból és hirdetésekből, a költségek megközelítőleg 25 százalékát pedig a tartományi kasszából, támogatásból. Pályázatok útján a Magyar Nemzeti Tanács és az anyaország támogatásai is segítik a működésünkhöz szükséges pénz előteremtését. Évi összbevételünk 380 millió dinár körül mozog, most, az év végén már bizonyossá vált, hogy zsinórban a negyedik évet zárjuk pozitívan” – idézte az igazgatónő szavait Szeli Balázs.

A sikerpropaganda jegyében mindez így ünneplésre is adhatna okot – feltételezem, hogy az illetékesek elégedetten koccintottak és kívántak egymásnak boldog új esztendőt (de a beszámoló szerzője erre tapintatosan és felettébb szervilis módon már nem tért ki…) –, árulkodó jel azonban, hogy egy ilyen egyszerű, átlagos muszanyagot is képtelen lehozni a lap otromba nyelvi és általános műveltségi hibák és hiányosságok nélkül. Szeli Balázs ugyanis tudósításának végén ezt írta: „A tegnapi ünnepségen jelen voltak vállalatunk Taggyűlési Jogokat Gyakorló Testületének képviselői, néhai munkatársaink, nyugdíjasaink, Pásztor István, a tartományi képviselőház elnöke is megtisztelt bennünket jelenlétével. Török Noémi népdalénekes moldvai és mezőségi karácsonyi dalokkal tette emlékezetesebbé, meghittebbé ünnepségünket.” Úgy tartom, hogy a Szabad Magyar Szó olvasóinak felesleges, a Magyar Szó szerzőinek azonban igenis érdemes a szájába rágni – ezért feloldom az itt idézett mondatokba kódolt rejtvényt: ha azt mondjuk valakire, hogy néhai, az bizony nem jelent mást, csakis azt, hogy már elhunyt. Megjelenhettek hát az ünnepségen a Magyar Szó egykori, régi, korábbi és miegyéb munkatársai, de a néhaiak csak abban az esetben lehettek volna jelen, ha a ceremónia részeként hatásvadászattól sem mentes szellemidézést tartanak.

A hatásvadászat való hajlamosság azonban ezúttal legfeljebb csak a tudósítás szerzőjét minősíti.

Minderről pedig egy régi zeneszám jut az eszembe:

Hát, nincs más hátra, mint hogy bocsánatot kérjek mindenkitől, aki nem bűvöli legalább ugyanolyan jól a délszláv nyelveket, mint egy harcedzett szellemidéző nagymester a túlvilági lényeket, de a dal refrénjét szeretném az illetékesek figyelmébe ajánlani:

U tren se pretvorilo

hiljadu noći i dana

odgovora nije bilo

jer za ljubav treba imat' dušu

jer za ljubav treba imat' dušu

Sebtében összedobott fordítást ehhez most nem mellékelek. S habár az élményt – és főleg annak tartalmi vonzatait – persze kevéssé helyettesítheti, de mindazoknak, akik nyelvi okok miatt a fenti élményből kimaradtak, kárpótlásul csak az R-GO Szeánszát ajánlhatom:

Ilyen hangulatban telt hát a Magyar Szó szokásos év végi rendezvénye december 22-én. Ugyancsak Szeli Balázstól tudjuk, hogy Varjú Márta főszerkesztő a rendezvényen arról beszélt: „Nem volt se könnyű, se konfliktusmentes ez az időszak a lap életében. Megerősödve, megújulva, felülkerekedve kerültünk ki a számos veszéllyel, rosszindulattal, támadással és buktatókkal terhelt időszakból. A Magyar Szó történetében akadtak bőven álságos korszakok, de a 72 év alatt olyanra nem volt példa, hogy a szerkesztőség szerves részét, tartozékát belső erők megkísérelték eltulajdonítani, azon leplezetlen szándékkal, hogy csorbítsák a Magyar Szót tekintélyét. Ehhez olyanok asszisztáltak, akik a sorainkban voltak, most az ellenünk szurkolók táborát gyarapítják. Jelentem: a tervük meghiúsult, a közösségünk megmutatta, hogy mire képes, hogy összefog, határozott odafigyeléssel végzi a dolgát, küzd a lapért. Mindenki teszi azt, amiért itt van, ami a feladata, munkája és küldetése, készíti az újságot, a mi Magyar Szónkat, vagy ahogy az új szlogenünk szól: A valódi lapot”. Varjú Márta ünnepinek ugyan kevéssé nevezhető, de jó, hát mégiscsak az alkalmi rendezvényen elhangzott beszédének nagyjából negyven százaléka foglalkozott a Szabad Magyar Szóval, ami persze az idézett cikkből még véletlenül sem derülhetett ki, Németh Zoltán főszerkesztő-helyettes úgy nem is engedte volna nyomdába. Mint a fentebb már említett példányszámadatokból is nyilvánvalóan kiderül: a Varjú Márta vezette „közösség” már javában megmutatta, hogy mire képes, ha összefog…

Nagy szerencse azonban, hogy állításainak, vagyis hazug torzításainak egyetlen egy mondatával sem kell vitába szállnunk. Azokat nem kell sem cáfolnunk, sem minősítenünk. Minden gondolatkísérletének cáfolására untig elegendő, ha nem teszünk semmi mást, csak történetileg, az események sorrendjében áttekintjük a Szabad Magyar Szó indulásával kapcsolatos publikációkat, a más lapokban megjelent írásokat, tudósításokat, beszámolókat. S nem kell ezekhez semmiféle kommentárt fűznünk, amivel esetlegesen befolyásolhatnánk az olvasót, aki úgyis mindent egyértelműen láthat, ha áttekinti a rendelkezésre álló anyagot. Hiába teszi hát Varjú Márta és elhivatott csapata éppen azt, amiért ott van, ahol, amiért oda helyezték, ahová, hiszen a csúsztatásai, hazugságai, ferdítései és vádaskodásai semmiképp sem érhetik el a céljukat. A legnagyobb, és alapvető különbség ugyanis épp abban van: a Szabad Magyar Szó nem azért jött létre, hogy bárminek is az opponense, vagy a bírája, megítélője legyen; hanem épp ellenkezőleg, azért, hogy megnyissa végre a kommunikációs csatornákat. és szabad teret adjon nemcsak a véleménynyilvánításnak, de az elkerülhetetlen viták által a véleményformálásnak is. Ha van tehát „ellenfelünk”, ha opponensei kívánunk lenni bárminek is, az csakis a bezárkózottságban, az egyszólamúságban, a parancsuralomban és a szűklátókörűségben mérhető. Ezek pedig régi tapasztalatok alapján is társadalmilag káros jelenségek, amelyekről eddig csak azt hittük, hogy néhaiak, de a megfelelő politikai boszorkánygyűléseken, legalábbis egyelőre úgy látszik, túl jól sikerült az a bizonyos szellemidézés, ami által visszasegítették mindezeket a hétköznapjainkba.

jer za ljubav treba imat' dušu

Azokat az okokat, amelyek a Szabad Magyar Szó elindításához, létrehozásához vezettek, még a független online közéleti fórum indulása előtt, a Magyar Szó hivatalban lévő főszerkesztőjének írt e-mailjében foglalta össze Purger Tibor, amikor arról tájékoztatta, hogy megszünteti az együttműködést a nyomtatott lappal:

Kedves Márta!

Tájékoztatlak, hogy felfüggesztem az együttműködést a Magyar Szóval: huszonöt év után elmaradnak a külpolitikai jegyzetek és tudósítások, valamint visszavonom az internetes címtartományaim ingyenes használatát.

A hosszas fontolgatás után és fájó szívvel meghozott elhatározásra a következő tucatnyi ok vezetett:

1. Elődöd alaptalan leváltása nyomán óva intettelek attól, hogy Fekete Elvira nyomdokaiba lépj. Egyetlen napilapunk azóta a hatalom kiszolgálójává süllyedt – olyan mértékben, ahogyan azt egyetlenegy korábbi főszerkesztő sem engedte meg magának. Még Erdélyi Károlyt is partnerként kezelték, nem cselédként.

2. A lap tekintélyét féltve az idén januárban meg februárban rámutattam két plágiumra. Németh Zoltán főszerkesztő-helyettes nem engedte közzétenni a bizonyítékokat.

3. Az áprilisi választások kampánycsendje előtti utolsó nap a kívülálló Pósa Károly tollából soha nem látott módon, egész oldalas becsmérlő véleménycikket közöltetek a vajdasági magyar közélet jeles szereplőiről. Ebben engem is kiemelten rágalmazott a szerző, ám válaszomat nem voltatok hajlandók publikálni.

4. A főszerkesztő-helyettes egy trollportálon többször is megrágalmazott az Új Symposion „eltemettetésével”, sőt nyerészkedéssel.

5. A Magyar Szó – a szakmai méltóságról lemondva – partnerként szerepel a Jó Reggelt Vajdaságon, amely többnyire kilétüket sem vállaló szerzőkből áll, és Bayer Zsolt dicstelen hagyományait ültette át a korábban legalább mocskolódásmentes vajdasági magyar médiába.

6. Júniusban megpróbáltam előmozdítani a párbeszédet és az összefogást a szabadkai főszerkesztői kerekasztallal. Nem jöttél el a személyes meghívás és telefonbeszélgetésünk ellenére sem, sőt nem is tudósítottatok a háromórás rendezvényről, amelyen négy volt főszerkesztő és félszáz ember higgadtan, értelmesen beszélgetett a lapról a leglátogatottabb szabadkai értelmiségi találkozóhelyen.

7. Júliusi nyílt levelemben még egy kísérletet tettem arra, hogy kritikusan ugyan, de összefogásra bíztató, vajdasági magyar közösségünket féltő szóval forduljak hozzád, Hajnal Jenőhöz, valamint Pásztor Istvánhoz. Válaszra sem méltattál.

8. Pósa becsmérlő írásával kb. egy időben leálltatok vasárnapi jegyzeteim internetes publikálásával, anélkül, hogy szóltatok volna. (Díjmentesen írva elvártam, hogy legalább olvasható legyek a honlapon is.) Én hajlandó voltam elvégezni más munkáját az online posztolással, miközben vigyáztam arra, hogy ne zavarjam a szerkesztői elképzeléseket. Több mint öt hónappal később letiltattad az online szerkesztői hozzáférésemet, amiről egy rendszergazda – háromhetes késéssel, és csak ismételt rákérdezésre – tájékoztatott. Tetted ezt annak ellenére, hogy önkéntesen dolgoztam számos éjjelen át, hogy a Magyar Szó a világ összes napilapját lekörözze fontos események első magyar nyelvű online publikálásával.

9. Főszerkesztőként egyetlenegyszer sem kérdezted meg, hogy hajlandó vagyok-e díjmentesen lehetővé tenni a tulajdonomban lévő internetes címtartományok használatát.

10. Főszerkesztőként egyetlenegyszer sem kérdezted meg, hogy hajlandó vagyok-e díjmentesen írni hétről hétre, éveken át.

11. Pressburger Csaba botrányos leváltása után az idén még egy volt főszerkesztőt eltávolítottatok, pedig Kókai Péter az elmúlt negyed évszázad egyik legfontosabb lapvezetője volt. Közéleti szereplése miatti kirúgása vállalhatatlanná teszi az együttműködést.

12. Végül túlcsordult a pohár, amikor az idén augusztusban a legkiválóbb munkatársak egész sorát hoztátok lehetetlen helyzetbe. Ilyen csoportos kirúgásra még az egykori párt sem ragadtatta el magát.

Ismétlem: fájó szívvel szántam rá magam a fenti elhatározásra. A nyilvánosságot tájékoztatni fogom, az Olvasót továbbra is elkötelezetten szolgálom. A lapnak, mint a vajdasági magyarság egykori legfontosabb közintézményének, nem kívánok kárt okozni, és a felmerülő nehézségek megoldásában szívesen segítek.

Üdvözlettel,

Purger Tibor

A Naplo.org október 24-én a Napi ajánlójában egy szűkszavú kommentárral vette át a Szabad Magyar Szó honlapjáról Németh Zoltánnak, a Magyar Szó főszerkesztő-helyettesének levelét, amelyben az új független közéleti fórum szerkesztőit szólította meg:

A Szabad Magyar Szó talán a nyitottság és párbeszéd igénye miatt közölte oldalán Németh Zoltánnak, a Magyar Szó (VMSZ) főszerkesztőjének levelét. A Napló megjegyzése: soha nem szabad bizonyítottan gerinctelen pártkatonákkal szóba állni.

Íme az örökös főszerkesztő helyettes levele:

[A publikáció folytatásában Németh Zoltán levele olvasható csonkítások és kommentárok nélkül.]

Még aznap, ugyancsak a Napi ajánlójában közölte a Naplo.org Kókai Péter válaszát Németh Zoltán, a Magyar Szó örökös főszerkesztő-helyettesének levelére, amelyben a Szabad Magyar Szó szerkesztőit szólította meg:

Napi ajánló

Vajdmagyar kiberháború: Kókai válasza Németh Zoltán levelére

„Arra kérlek, hogy ez a közted és köztem most megkezdett párbeszéd jelenjen meg így, teljes egészében, a te és az én írásommal együtt a www.magyarszo.rs oldalon is.” Kókai Péter (Szabad Magyar Szó):

[A publikáció folytatásában Kókai Péter válasza olvasható csonkítások és kommentárok nélkül.]

Az eddigiekben idézett levélváltásra reagálva a HülyegyerekPress című facebookos szatirikus álhíroldal egy rövid jegyzetben figurázta ki Németh Zoltán levelét.

A bejegyzést az alábbiakban csonkítatlanul közöljük:

Német Zoltán levelét megírta

Habár a Szabad Magyar Szó azzal a megjegyzéssel tette közzé Németh Zoltán, a Magyar Szó főszerkesztő-helyettesének üdvözlő levelét, hogy abban egy árva betűt sem változtattak, a HülyegyerekPress (HP) hírügynökségnek sikerült megszerezni a küldemény eredeti változatát. Ebből pedig kiderül, hogy mégsem minden úgy jelent meg, ahogyan azt Német Zoltán megírta. Az eredeti, hiteles változatot mi közöljük!

Tisztelt Szabad Magyar Szó!

Gratulálok, hogy az újvidéki Magyar Szó szerkesztőségében, ha egy pillanatra is, de pánikot okoztatok. Megnyugtatlak benneteket, pálinka nem volt.

Nem tudom, kinek a fejéből pattant ki az ötlet, de sejtem, hogy Soros Gyuri bácsi ebből sem maradhatott ki. Régen, amikor még engem pénzelt, én is kedveltem őt, de mióta átittam magam a másik oldalra, már minden gonoszságot benne látok. Mert hát azt kell látnom, ha meg akarom kapni a fizetésemet. Prémiumostul!

Én nem pontokba foglalom gondolataimat (mint annak idején, nem 1956-ban, hanem jóval korábban tette volt Kossuth Lajos, ma meg Purger Tibor), hanem egyszerűen megírom azokat. Akinek van türelme, végigolvassa, akinek pedig van SZABAD sajtója, leközli.

Erkölcsről (mellesleg a fejléc lopott) beszélni nem tudok, mert azzal nem rendelkezem, a jobb pozíció, jobb fizetés érdekében bármikor bármilyen álláspontot hajlandó vagyok képviselni, egyik napról a másikra, még ha nem is értem, miért van szükség erre, főszerkesztő-helyettesként cserben hagyva kollégáimat, beosztottaimat. De így legalább különböző kiváltságokat élvezek mindvégig, annak ellenére, hogy bármilyen bűntudatot, vagy szakmai alázatot éreznék.

Úgy gondolom, hogy már túl hosszú vagyok, ezért még csupán egy dolgot említek meg. A kamerákat. A Magyar Szó mindhárom szerkesztőségében felszereltettük ezeket. Sokan tiltakoztak ellene, de le se szartuk. Ha kell, ez utóbbiról én is tudok küldeni rengeteg fotót – a feleségem csinálta mindegyiket. Mellesleg tudomásom szerint egyik amerikai szerkesztőségben sincsenek megfigyelő kamerák. Ezt a mérhetetlen ökörséget mi találtuk ki azzal a céllal, hogy az amerikaiaknak eladjuk.

Remélem jó biznisz lesz.

Ha már az újságírás nem jött be.

Németh Zoltán

P.S. Írhattam volna még sok mindenről, és írok is, ha a Szabad Magyar Szó vevő rá, ugyanis minden tezgám elveszett.

Éljen a sajtó- és véleményszabadság!

Éljen a Szabad Magyar Szó!

Ugyancsak a HülyegyerekPress című facebookos szatirikus álhíroldal, alig másfél órával később egy újabb poénnal „fejelte meg” a Szabad Magyar Szó indulása körül kialakult helyzetre adott válaszát, illetve az örökös főszerkesztő-helyettes reakcióját:

Büszkén jelentjük, hogy HülyegyerekPress (HP) munkatársának sikerült villáminterjút készítenie Németh Zoltánnal, a Magyar Szó főszerkesztő-helyettesével.

HülyegyerekPress: Németh úr, nem gondolja, hogy jobb lenne kijózanodni, mielőtt a következő levelét megírja?

Németh Zoltán: Nem.

HülyegyerekPress: Köszönöm az interjút.

Ennyit a humorról. Egyelőre…

Az anyaországi Népszava című napilap – a Vajdaság Ma hírportálra hivatkozva –, ugyancsak október 24-én az online felületén egy lényegre törő összeállítást tett közzé a Szabad Magyar Szó indulásáról Mi történt a Magyar Szóval? címmel:

Vasárnap délelőtt nem kis meglepetés érte azokat, akik beütötték az egyetlen vajdasági magyar nyelvű nyomtatott napilap internetes címét – írta a Vajdaság Ma. A www.magyarszo.com címen ugyanis egy Szabad Magyar Szó feliratú logó fogadta az olvasókat, amely a honlap fejléce értelmében független közéleti fórum. Az említett domain tulajdonosa Purger Tibor, aki úgy döntött, hogy megszakítja az együttműködést a Magyar Szóval és helyette a Szabad Magyar Szónak bocsátja rendelkezésére a tárhelyet.

Az impresszum szerint az új portált a szabad vajdasági magyar újságírók szerkesztik, alapítói Purger Tibor, aki 25 éve tudósítja a Magyar Szót Washingtonból és Kókai Péter, a lap volt főszerkesztője, akinek a nyáron mondott fel a lapvezetés. A főszerkesztő Vígi Zoltán, aki július végéig a napilap deszkfőnöke volt, amikor felmondtak neki is. Az oldalon a három első cikket Purger Tibor, Vígi Zoltán illetve a lap két előző főszerkesztője Kókai Péter és Pressburger Csaba közösen jegyzik, de találhatók még írások Bajtai Kornéltól és Vígi Zsoldos Zsaklinától, akiknek szintén a nyáron mondott fel a Magyar Szó, illetve Szabó Palócz Attilától, a Képes Ifjúság korábbi főszerkesztőjétől, akivel valamivel korábban szakította meg az együttműködést a lap vezetése.

Pressburger és Kókai Ahol a hír szent és a vélemény szabad című írásukban kifejtik, ők ketten, akik a vajdasági magyarság egyetlen napilapjának együttesen tízéves időszakát jegyezték, úgy érzik, hogy napjaink Magyar Szója mára teljesen elvesztette az irányérzékét, és letért arról az útról, ami az eredeti küldetése.

Vígi Zoltán Valódi kérdésre őszinte választ címmel írt cikkében kifejti, a vajdasági magyar közéleti kommunikáció téves irányt vett, a párbeszéd igénye is hiányzik. Célként pedig kiemeli, hogy „minden témában meg kell nyitnunk azokat a kommunikációs csatornákat, amelyek előre vihetnek bennünket emberként és közösségként is. Vajdasági magyarokat itthon, és a nagyvilágban egyaránt. Purger Tibor szövegének címe: Miért – és miért nem. Az alapító kétszer 12 pontban foglalja össze, hogy szerinte miért kell a Szabad Magyar Szó, illetve miért nem tudja folytatni munkáját a Magyar Szó hasábjain.

Akik a Facebookon megosztott magyarszós szövegekre kattintanak, őket a következő üzenet fogadja: „A keresett tartalom ezen a címen sajnos már nem érhető el. Ismerje meg és kövesse a Szabad Magyar Szót itt, ezen a honlapon.”

A régi Magyar Szó is időközben elérhetővé vált a magyarszo.rs oldalon.

(Népszava Online, 2016. október 24.)

A szabadkai Magločistač című portál – amelyre Visszhang című sorozatunk első és második részében már oly sokat hivatkoztunk – aznap szerb nyelven ismertette a Magyar Szó igazgató bizottságának funkcióját ellátó Taggyűlési Jogokat Gyakorló Testület (TJGYT) közleményét a lap honlapjának átvételéről, illetve a Szabad Magyar Szó megjelenéséről. Az összefoglalóból minden olyan délszláv olvasó számára, aki nem bűvöli legalább ugyanolyan jól a magyar nyelvet, mint egy harcedzett szellemidéző nagymester a túlvilági lényeket, kiderült, hogy a TJGYT jogi lépéseket tesz a Magyar Szó Kft. „szellemi tulajdonának” kvázi eltulajdonítása miatt.

A cikkből kiderült, hogy a TJGYT azt állította, hogy a Magyar Szó „regisztrációjában egyértelműen szerepel, hogy az online megjelenés a Magyar Szó Kft. tulajdona. A Purger Tibor, Kókai Péter és Vigi Zoltán által jegyzett oldal tehát ezzel a kisstílű hacker-eljárással elrabolta a közvagyont képező Magyar Szó szellemi termékét: a Magyar Szó archívumát, a domain nevet és a @magyarszo.com címre végződő e-maileket” – olvasható a közleményben, amelyet szerb nyelven teljesen korrekt módon, mintegy összefoglalóként ismertetett 2016. október 24-én a Magločistač című szabadkai portál, amelynek részéről ez a tárgyszerű tájékoztatás részeként professzionális magatartást jelez, s habár a tudósítás tartalma tulajdonképpen ellenünk irányult, a honlap magatartását mi is elfogadjuk, sőt, tiszteletben tartjuk és ezúton is megköszönjük. Tehát így még Újhelyi Lukács, a TJGYT elnöke is maximálisan elégedett lehetett volna vele, ha egyáltalán méltatja annyira, hogy elolvassa. Más kérdés azonban, hogy hasonló professzionalizmust részéről és a testület más tagjaitól egyáltalán nem tapasztalhattunk, hiszen mint arra már sorozatunk előző részében is rámutattunk, a közlemény hemzseg a tévedésektől, szándékos torzításoktól és hazugságoktól, kezdve attól, hogy a cégregiszterben a Magyar Szó tulajdonaként lenne bejegyezve a lap internetes elérhetőségének korábban használt címe, illetve, hogy bármiféle kis- vagy nagystílű hackertámadás történt volna. Ebből persze semmi sem igaz, ezekre a badarságokra kár lenne most újfent helyet és terjedelmet pazarolni, amikor egyszer már dokumentumokkal, cégnyilvántartási kivonattal alátámasztva egyszer már minden részletében cáfoltuk.

A Magločistač idézte a TJGYT közleményének azt a kitételét is, miszerint a cég jogi lépéseket tesz a történtek miatt. Eltelt időközben több, mint két hónap, karácsonyt ünnepeltünk és újévet köszöntöttünk, de azóta sem történt semmi ilyesmi. Nomármost, ha a TJGYT közleményének akár csak szava is összeegyeztethető lett volna az igazsággal és a valós helyzettel, akkor időközben egészen biztosan megtették volna ezeket a nagy dirrel-dúrral beharangozott jogi lépéseket.

Sokkal inkább arról van szó azonban, hogy az első indulat beszélt a szöveg megfogalmazójából, aki funkciójánál fogva ráerőltette a testület többi tagjára is a véleményét és az akaratát. Sajnos ebben sincs semmi meglepő, hiszen éppen ez jellemzi a vajdasági magyar politizálás utóbbi néhány esztendejét. Tény azonban, hogy ilyen viselkedéssel és ezzel a magatartással a TJGYT elnöki posztjának betöltésére való alkalmatlanságát bizonyította az, aki ezt így elkövette.

Másnap, 2016. október 25-én – a nemzeti ünnepünk miatti munkaszüneti napok után megjelenő első nyomtatott kiadásában –, keddi lapszámában az anyaországi Népszava című napilap igen nagy terjedelemben, kiemelten foglalkozott a Szabad Magyar Szó indulásával. Az ekkor megjelent írások – az elkerülhetetlen átfedések ellenére sem – nem azonosak a korábban az lap online felületén már megjelent összefoglalóval.

Azt, hogy a Népszavánál kiemelt jelentőséget tulajdonítottak az eseményeknek, szépen jelzi az is, hogy a Szabad Magyar Szó témája címlapos kiajánlót is kapott. Ezt most csonkítatlanul közöljük:

Gond van a vajdasági sajtószabadsággal is

Hónapok óta dúló médiaháború eredményeként új magyar internetes portál – a Szabad Magyar Szó – indult Szerbiában, az egyetlen országos magyar napilap – a Magyar Szó – pedig elveszítette megszokott online címét. Nem a szerb hatalom lépett így, az USA-ban élő magyar doméntulajdonosnál telt be a pohár. A vajdasági magyar közélet szereplőinek egy része a sajtószabadság korlátozásával, politikai tisztogatással és nyomásgyakorlással vádolja a Pásztor István vezette VMSZ-t, az Orbán-kormány egyik leghűbb külhoni szövetségesét.

CIKKÜNK A 8. OLDALON

Ugyancsak csonkítatlanul közöljük az itt hivatkozott, a nyolcadik oldalon megjelent írást:

A sajtószabadság korlátozásával, politikai tisztogatással vádolják a VMSZ-t

Vajdasági médiaháború

Puccs történt a vajdasági magyar sajtóban, vasárnaptól az egyetlen szerbiai országos magyar nyomtatott napilap, a Magyar Szó internetes címén egy új, Szabad Magyar Szó feliratú logó fogadta az olvasókat. Ez egy hosszú hónapok óta tartó magyar média- és kulturális háború végkifejlete, a vajdasági magyar kulturális élet szereplői ugyanis politikai nyomásgyakorlásra, a sajtó és véleményszabadság korlátozására panaszkodtak.

Nem a szerb hatalom avatkozott bele a vajdasági magyar kulturális életbe, nem belgrádi intézkedések indították el a hónapok óta dúló magyar médiaháborút és eredményezték a Szabad Magyar Szó megszületését. A kulturális és médiaharc pedig nem véletlenül esik egybe a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) szakadásával és a Magyar Mozgalom megjelenésével sem. A Pásztor István vezette VMSZ-t és a kisebbségi támogatásokat is kezelő Magyar Nemzeti Tanácsot (MNT) az utóbbi időben egyre gyakrabban és nyíltabban vádolták azzal, hogy megengedhetetlen módon korlátozzák a sajtó- és véleményszabadságot. A vajdasági magyarság rendelkezik kulturális autonómiával, az MNT pedig a vajdasági magyar országos kisebbségi önkormányzati szerve, amely törvényben szabályozott keretek között a nyelvhasználat, az oktatás, a tájékoztatás és a kultúra kérdéseiben képviseli a magyar közösséget, részt vesz a döntéshozatali eljárásokban, egyes kérdésekben – mint például a magyarok által is jelentős számban lakott települések hivatalos magyar elnevezése – döntéshozatali jogkörrel rendelkezik, valamint intézményeket alapíthat és működtethet. A szerb költségvetési forrásokat kezelő MNT irányítása alatt működik a tulajdonképpeni vajdasági magyar kulturális intézményrendszer.

Az elégedetlenségek nem újkeletűek, de idén nyáron váltak kezelhetetlenné, amikor a lapalapítói jogkörrel rendelkező MNT úgy döntött, hogy a továbbiakban nincs szükség arra, hogy az egyetlen délvidéki magyar napilapnál, a Magyar Szónál és a Hét Nap hetilapnál a főszerkesztők megválasztásakor kikérjék a szerkesztőségek munkatársainak a véleményét. Előzőleg több főszerkesztőt leváltottak, munkatársakat rúgtak ki – és nemcsak a médiában, más kulturális intézményeknél is. Tüntetésre is sor került, a tiltakozók azt állították, hogy az egyre inkább a VMSZ végrehajtó szerveként működő nemzetiségi önkormányzati testület épp a politikai nyomásgyakorlás visszaszorítását célzó új szerb médiatörvényt használta fel arra, hogy szerzett jogokat megkurtítson és kedve szerint, politikai alapon nevezhessen ki a számára megfelelő szerkesztőségi vezetőket. Olyan vélemények hangzottak el, hogy a VMSZ egyre inkább az erő jegyében politizál, elnyom és kiszorít minden más véleményt, tisztogatásokat hajt végre a magyar kulturális életben, a médiát pedig pártfaliújsággá silányítja, a használt módszerek pedig a parancsuralmi rendszerek módszereire emlékeztetnek. (A Vajdasági Magyar Újságírók Egyesülete elnökének felszólalását az MNT ülésen például azzal utasították el, hogy „akinek ez nem tetszik, az foghatja a sátorfáját, és elmehet”.)

A Szabad Magyar Szót most tiltakozásképpen útnak indító Purger Tibor, a domain Egyesült Államokban élő tulajdonosa júliusban nyílt levelet intézett Pásztor István VMSZ elnökhöz, az MNT elnökéhez, valamint a Magyar Szó új főszerkesztőjéhez, amelyben arra kérte az érintetteket, tegyenek valamit a szakmai színvonal romlásának megállításáért. Semmi változás nem történt, ez vezetett a mostani szakításhoz. A Szabad Magyar Szó vezetősége tegnap közleményt adott ki, amelyben tudatta: a domaintulajdonos Purger Tibor azért döntött így, mert a Magyar Szó olyan mértékben vált a hatalom kiszolgálójává, amilyenre még az egypártrendszer utolsó évtizedeiben sem volt példa.

Ezekhez a sorokhoz felesleges is volna bármiféle kommentárt, azon kívül persze, hogy megköszönjük a szerző alapos munkáját. Miközben azonban végre az anyaországi médiában is teret kapott a Szabad Magyar Szó indulása, egy nappal később, október 26-án ismét a szabadkai Magločistač című portál foglalkozott velünk, amikor a Vajdaság Ma szerb nyelvű tudósítására hivatkozva ismertette szerkesztőségünk közleményét. Ebben is hangsúlyoztuk, hogy semmiféle hackertámadás nem történt, s hogy nyomtatott Magyar Szó által létrehozott tartalmak nem sérültek, nem károsodtak, azokat nem lopta el, nem törölte, és főleg nem tette elérhetetlenné senki sem.

A Magyarszo.com internetes címen azóta is ez a szöveg fogadja mindazokat, akik beütik böngészőjükbe ezt a címet:

Kedves Látogató!

Ön egy olyan címre érkezett, amely a magyarszo.com domain alá tartozik. Ez a cím nem a Magyar Szó napilap tulajdonában van, de a Szabad Magyar Szó segít Önnek a keresett tartalom elérésében. Kérjük, válasszon az alábbi lehetőségek közül:

Átirányítás a Magyar Szó napilap kért tartalmára Magyar Szó »

Átirányítás a Szabad Magyar Szó címlapjára Szabad Magyar Szó »

Amennyiben nem választ, 20 másodperc múlva átirányítjuk a Szabad Magyar Szó címlapjára.

A Szabad Magyar Szó, a vajdasági magyar szabad közbeszéd fóruma, tiszteletben tartja a szellemi tulajdont, és nem kíván akadályt gördíteni a napilap elérhetősége, illetve alkalmazottainak munkája elé.

A Magločistač – akárcsak a Vajdaság Ma – ismertette cikkében azt is, hogy a Szabad Magyar Szó szerint a TJGYT indulatos reakciója újfent bizonyítékul szolgált arra is, hogy a jelenlegi nyomtatott Magyar Szó ellenségnek tekint mindenkit, aki más véleményt képvisel.

A Szabad Magyar Szó éppen azért jött létre, hogy ellensúlyozza a politikai kizárólagosságot, a megosztottság elmélyítését és a kirekesztési törekvéseket – ismertette szerb nyelven közleményünket a Vajdaság Ma és Magločistač hírportál október 26-án.

Purger Tibor, a Szabad Magyar Szó alapítója, Az Egyesült Államokból telefonon adott interjút a magyarországi Klubrádió műsorának, az Esti gyorsnak. Az október 28-i adásban elhangzott:

– Természetesen semmiféle meghekkelésről, semmiféle szellemitulajdon-ellopásról nem volt szó. A Szabad szó azt jelenti, hogy mi nagyon is büszkék vagyunk a Magyar Szó múltjára, amikor a hidegháború idején a világ legszabadabb magyar nyelvű napilapja volt – mondta Purger Tibor.

A telefoninterjút most olvasóink is meghallgathatják:

– Mi nem bosszút akarunk állni, hanem a kötelességünket teljesítjük, az olvasó iránti elkötelezettségünket, hogy visszaállítsuk a Magyar Szó reputációját – mondta el a Klubrádiónak adott interjúban Purger Tibor.

● Mi a probléma a Magyar Szóval az utóbbi időben, mit tapasztalt?

– Két főszerkesztővel ezelőtt, amikor Kókai Péter látta, hogy az általa meghirdetett független és tárgyilagos újságírás műveléséhez már nem élvezi az alapító bizalmát, akkor saját maga mondott le. Megmaradt a szerkesztőségnél, tovább dolgozott, de elmondott a megbízatásáról. A következő főszerkesztőt két év múlva leváltották, mert hasonlóan folytatta tovább a szerkesztéspolitikát. Az elmúlt öt év alatt egyre inkább érezzük azt, hogy valami módon egy pártközpontból sugalmazzák nemcsak a tartalmakat, hanem a kádermegoldásokat is – mondta el Purger Tibor.

A Klubrádió október 28-i adásából egy nagyobb részletet is meghallgathatnak olvasóink az alábbiakban:

Az pedig talán ma már akár hagyománynak is tekinthető a Szabad Magyar Szó oldalain, hogy Visszhang című sorozatunkban, minden egyes ilyen összeállításunk végén a feldolgozott publikációkat összefűzve, egy fájlban is az olvasók elé tárjuk, hogy ezzel is jelezzük, nem csalás, nem ámítás, mi csak a megtörtént eseményeket dokumentáltuk.

Az alábbiakban tehát a mai összeállításunkban szerepelő írásokat tekinthetik át olvasóink, teljes terjedelmükben, az eredeti publikálásuk formájában:

Sorozatunk harmadik része csak annyiban különbözik az eddigiektől, hogy ezúttal a korábban feldolgozott írásokra is visszatekintünk, tehát a Visszhangban feldolgozott publikációk teljes gyűjteménye áttekinthető itt:

Ahogy a legelején is mondtuk:

jer za ljubav treba imat' dušu

Így jutottunk el addig a szellemidézésig, amely a Magyar Szó tavalyi, év végi ünnepségén zajlott, s amely egyáltalán nem méltó ahhoz a mindig egyöntetű büszkeséggel felemlegetett múlthoz, ami a lap mögött áll.

S éppen ezért ezzel az összeállításunkkal kívánunk most minden kedves olvasónak – lapozgassa bár akármelyik Magyar Szót, a nyomtatottat, vagy az online Szabad Magyar Szót – professzionális és tényszerű tájékoztatással, szabad sajtóval teljes, élményekben gazdag nagyon boldog új esztendőt!

(Szabad Magyar Szó, 2017. január 2.)

Németh Zoltán levele a Naplo.org oldalán

Kókai Péter válasza a Naplo.org oldalán

Németh Zoltán fent idézett levele nyomán készült el a HülyegyerekPress című facebookos álhíroldal paródiája

A HülyegyerekPress című facebookos álhíroldal profilképe

A HülyegyerekPress röpke álinterjúja Németh Zoltánnal a fenti levélváltás ürügyén

A HülyegyerekPress című facebookos álhíroldal úgynevezett borítóképe

A Népszava online kiadásának cikke a Szabad Magyar Szó indulásáról

A Népszava online kiadásának reklámképe a Szabad Magyar Szóval foglalkozó cikk mellett

A Magločistač szerb nyelvű összefoglalója a Magyar Szó igazgatóbizottságának funkcióját ellátó Taggyűlési Jogokat Gyakorló Testületének (TJGYT) közleményéről

A Népszava október 25-i száménak címlapja

A Népszava Szabad Magyar Szóval foglalkozó cikkének címlapos kiajánlója

A Népszava cikke a Szabad Magyar Szóról a lapszám nyolcadik oldalán

A Vajdaság Ma hírportál szerb nyelvű kiadásának cikke a Szabad Magyar Szóról

Permanens forradalomban

A Szabad Magyar Szó közli Szabó Palócz Attila írását Permanens forradalomban címmel.

*

Permanens forradalomban

Avagy egy hirtelen összerántott ülés szomorú tanulságai

„A helyzettel való közvetlen megismerkedés során kiderült, hogy mind a szovjet katonai parancsnokság, mind a magyar fegyveres erők parancsnokságának előzetes jelentései némiképp – negatív irányban – túlzónak bizonyultak; a katonákkal folytatott megbeszélés után átmentünk az MDP KV-be, ahol megbeszélést folytattunk Gerővel, Nagy Imrével, Kádárral, Szántó Zoltánnal, Hegedűssel, akik tájékoztattak bennünket a városban kialakult helyzetről és az általuk foganatosított intézkedésekről a rendzavarások felszámolása érdekében” – Anasztasz Ivanovics Mikojan (1895–1978) és Mihail Andrejevics Szuszlov (1902–1982) fogalmazott így az 1956. október 24-én Budapestről Moszkvába küldött, közösen jegyzett rejtjeltáviratában. Hozzátették még: „Az a benyomásunk alakult ki, hogy különösen Gerő elvtárs, de más elvtársak is túlbecsülik az ellenség erőit, és lebecsülik saját erőiket. Moszkvai idő szerint 5 órakor a városban a helyzet ténylegesen a következő:

A felkelők valamennyi tűzfészkét felszámolták, most a legnagyobb, a rádiónál lévő tűzfészek felszámolása folyik, ahol körülbelül négyezer ember gyűlt össze. Kitettették a fehér zászlót ugyan, ám amikor a magyar hatóságok képviselői megjelentek, a kapituláció feltételeként Gerő elmozdítását jelölték meg, mely természetesen elutasíttatott. A mi parancsnokságunk azt a feladatot tűzi ki, hogy ezt a tűzfészket ma éjszaka meg kell semmisíteni. Jellemző, hogy itt a magyar munkatársak, de mindenekelőtt az államvédelmi munkatársak elkeseredett ellenállást tanúsítottak a felkelőkkel szemben, és itt csupán amiatt szenvedtek vereséget, hogy a hadianyagból kifogytak, és támadta őket egy, az engedelmességet megtagadó, pihent magyar zászlóalj is.” Ennyit tudtak hát Moszkvában az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc második napján, a Budapesten zajló eseményekről. Mikojan és Szuszlov aznap érkezett a magyar fővárosba és 31-éig tartózkodott Budapesten. Aznapi operatív jelentésük, amelyet úgynevezett rejtjeltáviratban küldtek meg a forradalmi események helyszínéről a szovjet birodalom központjába, mintegy három és fél évtizeddel később, 1993-ban jelent meg nyomtatásban magyar nyelven. A Móra Ferenc Könyvkiadó ugyanis akkor adta ki a Hiányzó lapok 1956 történetéből című kötetét a Zenit könyvek sorozatában. Válogatta, az előszót és az utószót írta: Vjacseszlav Szereda és Alekszandr Sztikalin. Fordította Bazsó Tibor, Bazsó Márton, Kádas Géza és Soproni András. Forradalmi pillanatok, amelyekről a két szovjet vezető magatartása és véleménye szinte mindent elárult. S hatvan esztendő távlatából visszaolvasva soraikat, felettébb sajnálatos módon, azt kell látnunk, hogy hiába telt el időközben ez a bizonyos hatvan esztendő, hiába volt időközben egy rendszerváltoztatás Magyarországon (az egykori Jugoszláviát pedig röviddel a többpártrendszer bevezetése után nyomban szétdúlta egy véres délszláv polgárháború…), hiába omlott össze a szovjet birodalom, s hiába éltünk korábban mi, vajdasági magyarok (no jó, én persze még csak gyerekfejjel…) egy mindettől elhatárolódó titói jugoszláv rendszerben… Hat évtized múltán is azt kell látnunk, hogy ugyanezek a berögződések, ugyanazok a diktatórikus normák működnek a társadalom vezető struktúráiban, mint akkoriban. A „tűzfészkek felszámolása” folyamatosan folyamatban van, mert ez a hatalom célja, és semmi más; s hiába tűzik ki esetenként a fehér zászlót némely ellenállók, kívánságaik, elvárásaik nem találnak meghallgattatásra.

Most nem Mikojan és Szuszlov írja a jelentéseket, nem Moszkva diktál, de a mozgástér nem kevésbé behatárolt.

Pedig – gondoljunk csak bele –, ha a vezető politikai erők csak fele annyi energiát fektetnének a saját munkájukba, s ha ezzel valóban elvégeznék a dolgukat, mint amennyit az ellenvélemények, a kritikák, a máskéntgondolkodók elhallgattatásába fektetnek, hol is tarthatnánk ma már…

Ma már piros betűs nemzeti ünnepként tartjuk számon az ötvenhatos forradalom és szabadságharc kitörését, a leverésére, brutális elfojtására pedig gyásznapként emlékezünk. A forradalmak tehát nem múlnak el észrevétlenül…

Akármennyire szeretné is ezt a szabadságharcok leverése után felálló hatalom. Márpedig hat évtizeddel ezelőtt Vajdaságunk szerepe épp a forradalom szovjet leverése után, a megtorlások és a vérbosszú elől menekülő százezrek befogadása – és későbbi továbbküldése – révén értékelődött fel. Mi képeztük a kapu szerepét nemcsak a nyugati… de a szabad világ felé is! Hatvan évvel később azonban most szinte minden másképp van: a sajtó- és szólásszabadságunkért most nekünk, vajdasági magyaroknak kell kiállnunk. Ugyanolyan nyílt, ámde eltökélt naivitással, ahogyan egykor a szovjet tankokkal, páncélosokkal néztek farkasszemet a pesti srácok. Tisztelet emléküknek! Mert – s idézzük csak ismét Mikojan és Szuszlov rejtjeltáviratának szövegét: „Az elvtársak azon a véleményen vannak, hogy a magyar hadsereg rosszul viselkedett, bár a debreceni hadosztály derekasan helytállt. A magyar matrózok, akik a Duna rakpartjain járőröztek, és különösen, mint ezt már említettük, az államvédelem katonái és munkatársai jól helytálltak.” Titkosított, és szigorúan bizalmas soraikat persze a történelem már rég cáfolta.

Az ötvenhatos magyar forradalom és szabadságharc hatvanadik évfordulóján indult a Szabad Magyar Szó – tisztelegve ezzel az áldozatok emléke előtt is –, hiszen az elnyomással, elhallgattatással szembeni küzdelemnek nincs alternatívája… A hat évtizeddel későbbi szellemi elnyomás, ha eszközeiben és módszereiben különbözik is, semmivel sem másabb elődjénél, s jól példázzák ezt a mai, vajdasági magyar politikai viszonyaink is. Azzal pedig, hogy az egyensúly helyreállításán ügyködünk, így kerülünk automatikusan, szándékainkon kívül is egy permanens forradalomba. S ez tulajdonképpen nem is a mi megfogalmazásunk vagy a hitvallásunk, még ha vállaljuk is, hanem – mint az alábbi összeállításunkból kiderül – tevékenységünket értékelve mások fogalmazták meg.

Az ötvenhatos magyar forradalom és szabadságharc hatvanadik évfordulóján jelent meg az interneten a Szabad Magyar Szó.

Azt már megállapítottuk Visszhang című sorozatunk első részében, hogy a Szabad Magyar Szó indulására – az egy Vajdaság Ma kivételével – a szerb sajtó sokkal élénkebben reagált, mint a magyar – legyen bár határon túli, vagyis esetünkben elsősorban vajdasági, de akár anyaországi is. Így hát például már aznap több, velünk (is…) foglalkozó cikkel jelentkezett a szerb nyelvű – de magyar cikkeket is rendszeresen publikáló – szabadkai Magločistač című portál, amely 2016. október 23-i első, a témával foglalkozó napi tudósításában beszámolt a Szabad Magyar Szó indulásáról.

A tudósításból kiderült, hogy aznap reggel a Magyar Szó című napilap addigi honlapjának helyén megjelent az új független közéleti fórum, amelyet a nyomtatott lap egykori, többségükben nemrég (javarészt a nyáron…) kirúgott munkatársai szerkesztenek. A szerzők közül név szerint említették – a felsorolás sorrendjében – PressburgerCsabát, KókaiPétert, Vígi Zoltánt, Vígi Zsoldos Zsaklinát, Bajtai Kornélt és Purger Tibort. A tudósítás hangsúlyozta, hogy utóbbi „több, mint két évtizeden át” volt a Magyar Szó washingtoni tudósítója, de kitért arra is, hogy a Magyar Szó az elmúlt időszakban eltávolodott az objektív tájékoztatástól, és ehelyett „a valóság kozmetikázásával” foglalkozik.

A Magločistač munkatársai tényszerűen ismertették, hogy a Szabad Magyar Szó alapítóinak célja, hogy ezt korrigálják, ellensúlyozzák, s hogy az új közéleti fórum a sajtó- és véleményszabadságnak kíván teret adni. A tudósítás hangsúlyozta, hogy a Magyarszo.com internetes cím (domain) a kezdetektől fogva Purger Tibor tulajdona volt – és maradt is.

Néhány órával később a Magločistač újabb írással jelentkezett – Urednik potvrdio preuzimanje portala Mađar soa címmel – a Szabad Magyar Szó indulásával kapcsolatban. Ebben már idézték Vígi Zoltán szavait, aki – mint írták – „megerősítette a portál átvételét”, és megismételték az addigra már több szerb nyelvű honlapon is megjelent információt, miszerint a Szabad Magyar Szó főszerkesztője közölte, hogy a lapot kezdetben nagyjából tíz újságíró készíti majd, akik közül többen egyelőre nem írják alá teljes nevükkel a cikkeiket, amíg jogilag nem rendeződik a státusuk.

Ugyancsak idézték Purger Tibornak az új független közéleti fórumon megjelent írását, kiemelve, hogy az új közéleti fórum beindítására elsősorban azért szánta el magát, mert a nyomtatott Magyar Szóból a nyáron „brutálisan” rúgtak ki vezető újságírókat és szerkesztőket, illetve minden, a hatalmi pozícióban lévő politikai erők álláspontjától különböző véleményt cenzúráznak. Gyakorlatilag semmi sem jelenhet meg, ami nem a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) álláspontját képviseli. „A sajtó- és szólásszabadság alapvető emberi jog, és ehhez joguk van a kisebbségeknek is – idézték Purger Tibor szavait. – A kritikát el kell fogadni, és egyértelmű álláspontot kell képviselni a gyűlölettel szemben. Meg kell szüntetni a megfélemlítés politikáját.”

A Magločistač cikke kitért arra is, hogy huszonöt esztendei washingtoni tudósítói munka után, az idén áprilisban a nyomtatott Magyar Szó megtagadta/megszakította Purger Tibor írásainak közlését.

14:13 A Második Nyilvánosság nevű Facebook-csoport még aznap koradélután ezzel az egymondatos kommentárral osztotta meg a Szabd Magyar Szó nyitó oldalát: „Forradalom van!”

Így van ez, amikor permanens forradalomban élünk!

S minderre reflektálva idézhetnénk tovább Mikojan és Szuszlov1956-os rejtjeltáviratának további sorait is: „Több mint 450 embert tartóztattak le a rendzavarások szervezői és főkolomposai közül – a főkolomposok felderítése és letartóztatása tovább folyik.” De maradjunk most csak a mánál, illetve a közelmúltnál…

Másnap, 2016. október 24-én a Naplo.org című portál vette át a vezető szerepet a Szabad Magyar Szó indulásával kapcsolatos eseményekről való tudósításban. A nyomtatott Magyar Szót gondozó kiadóházban összehívták a Taggyűlési Jogokat Gyakorló Testület , vagyis az úgynevezett TJGYT rendkívüli ülését. A Bódis Gábor által szerkesztett honlapnak az erről szóló előzetes információját – a helyenként ismétlődések ellenére is – teljes terjedelmében közöljük:

„Rendkívüli igazgató bizottsági ülés a Magyar Szóban!

Az egyik napirend bizonyosan a vasárnap meghekkelt honlap, de akár káderváltozások is lehetnek.

Az előzmények: Vígi Zoltán főszerkesztésével megjelent vasárnap a Szabad Magyar Szó, méghozzá a magyarszo.com oldalon, ahol mindeddig a véemeszes Magyar Szó, valljuk be, nem túl combos, online kiadása volt. Kiderült, hogy a honlap címe nem is a pártos Magyar Szó tulajdona, hanem Purger Tiboré, aki immár negyed százada tudósította a lapot. Ennek vállalhatatlan szerkesztési politikája miatt Purger bejelentette, hogy szakít a 25 éves hagyománnyal és mostantól a Szabad Magyar Szónak fog tudósítani, jegyzetet küldeni Amerikából. Erről előzetesen értesítette Varjú Márta főszerkesztőt.

Másik előzmény: a Varjú előtti két főszerkesztő, Pressburger Csaba és Kókai Péter közös levélben fejezte ki elégedetlenségét a Magyar Szó pártossága miatt: »Mi, alulírottak, akik a vajdasági magyarság egyetlen napilapjának együttesen tízéves időszakát jegyeztük, úgy érezzük, hogy napjaink Magyar Szója mára teljesen elvesztette az irányérzékét, és letért arról az útról, ami az eredeti küldetése.«

Várjuk a fejleményeket” – írta a Naplo.org.

Úgy tudjuk, nagy volt a fejetlenség és a kapkodás, mert a TJGYT ülését hirtelen „rántották össze”, így a vidéken élő tagokat nem lehetett az eredetileg kitűzött korai, reggeli időpontra leutaztatni Újvidékre. Késett ugyan az ülés, de a szervezők mégis nagyon expeditívek voltak: a szabadkai és zentai „tanácstagok” már úgy érkeztek meg Újvidékre, hogy ott a később kiadott közleményük – vagyis az ő véleményük – előre megírt változata várta/fogadta őket, a legnagyobb meglepetésükre.

A mi legnagyobb meglepetésünkre pedig mindannyian ellenkezés, zokszó nélkül aláírták, vagyis teljes nevükkel és hitelükkel vállalták azt, anélkül, hogy megvizsgálták volna annak tartalmi tévedéseit és szándékos csúsztatásait.

Így történhetett meg, hogy néhány órai késéssel ugyan, de a Magyar Szónak az immár az új címen megjelenő holnapján feltűnt a Taggyűlési Jogokat Gyakorló Testület (TJGYT) közleménye.

11:12 A TJGYT közleményét is csonkítatlanul tesszük közzé összefoglalónkban:

„A Magyar Szó Online-t 2016. október 23-án támadás érte, amelynek következtében az oldalról eltávolították a Magyar Szó Kft. által korábban létrehozott tartalmakat.

A Purger Tibor által korábban az USA-ban bejegyzett magyarszo.com oldalra a Magyar Szó által létrehozott tartalmak helyébe a szabadmagyarszo.com tartalma került közvetlen átirányítással.

A Magyar Szó regisztrációjában egyértelműen szerepel, hogy az online megjelenés a Magyar Szó Kft. tulajdona.

A Purger Tibor, Kókai Péter és Vigi Zoltán által jegyzett oldal tehát ezzel a kisstílű hacker-eljárással elrabolta a közvagyont képező Magyar Szó szellemi termékét: a Magyar Szó archívumát, a domain nevet és a @magyarszo.com címre végződő e-maileket.

A Magyar Szó napilap szellemi termékének ilyen alattomos eltulajdonítása miatt a Magyar Szó jogi lépéseket fog tenni.

A támadás célja a Magyar Szó Online felülete olvasóinak a megtévesztése, a Magyar Szó nevének, szellemi termékének, hetven év alatt létrehozott tevékenységének felhasználása a fent említettek és munkatársaik saját politikai és ideológiai meggyőződésük propagálása céljából.

A Magyar Szó TJGYT a jogi lépések megtétele mellett mélyen elítéli a Magyar Szó szellemi terméke és a közvagyon internetes elrablását.

Az éjszaka leple alatt az oldal átirányításával történt olvasói megtévesztést pedig példátlanul sunyi, minden újságíróhoz, értelmiségihez és a szellem embereihez méltatlan, példátlan és alantas cselekedetnek tekinti, aminek semmi köze nincs a függetlenséghez és a közéletiséghez.

Ehhez ugyanis saját weboldalt kellett volna felépíteni, nem pedig a Magyar Szó Online-t meghackelni.”

A Magyar Szó honlapját legfeljebb a nyomtatott újság jelenlegi főszerkesztője, Varjú Márta hekkelte meg – Németh Zoltán és Kabók Erika főszerkesztő-helyettesek hathatós támogatásával, a szerkesztőbizottság tagjainak „harsány bólogatásától kísérve”, vélhetően felsőbb politikai utasításra. Purger Tibor csak meghozott egy döntést a saját tulajdonával kapcsolatban.

A TJGYT közleményének nyilvánvaló csúsztatásait és félreértelmezésit (magyarán: a hazugságait) más helyen már cáfoltuk, egy lapszemlének ez nem feladata. Ezért csak néhány (ki)tételben összegezzük a legfontosabbakat a tisztánlátás érdekében:

● a Magyar Szó Kft. által létrehozott tartalmak a legcsekélyebb mértékben sem sérültek vagy károsodtak, azokat nem bántotta senki, csak a korábbi átirányítás szűnt meg, de más kiterjesztésű honlapcímen továbbra is hiánytalanul elérhetőek;

● a Magyar Szó regisztrációjában NEM szerepel, hogy az online megjelenés a Magyar Szó Kft. tulajdona, és főleg az nem, hogy ez a Magyarszo.com lenne elérhető;

A hivatalos cégkivonat igazolja, hogy a TJGYT közleményében valótlanságokat állítanak az aláírók

Tehát a magyarszo.com domain soha nem is volt a Magyar Szó nevére bejegyezve

 ● semmiféle „kisstílű hacker-eljárás”-t nem alkalmazott senki sem, csupán a tulajdonos döntött úgy, hogy ezentúl másra használja a saját elidegeníthetetlen tulajdonát (a TJGYT közleményének szerzője egyszerűen nincs tisztában a magántulajdon fogalmával!);

● a Magyar Szó valóban közvagyont képezett, amíg arra rá nem telepedett a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) és nem vonta kizárólagos irányítása alá, statisztaszerepet adva a pártot mindenben kiszolgáló Magyar Nemzeti Tanácsnak (MNT), ma már azonban legfeljebb pártvagyonnak, esetleg egy-két VMSZ-es vagy MNT-s vezető politikus magántulajdonának, homokozójának tekinthető;

● így hát „a közvagyont képező Magyar Szó szellemi termékét” senki sem rabolta el, a Szabad Magyar Szó nem használta és nem is használja fel semmire a Magyar Szó archívumát, a hetven esztendei megjelenés alatt felhalmozott értékeit, csakis azt „a domain nevet”, amely soha nem is volt a Magyar Szó tulajdona, de átmeneti ideig a valódi tulajdonos jóindulatának és segítőkészségének köszönhetően ingyen használhatta;

● jogi lépések helyett a Magyar Szó Kft.-nek inkább hálásnak kellene lennie Purger Tibornak, hogy évek óta térítésmentesen a szerkesztőség rendelkezésére bocsátotta a saját tulajdonát, aminek a megújításáéért ő minden évben rendszeresen fizetett;

● a közleményben ez olvasható: „A Magyar Szó napilap szellemi termékének ilyen alattomos eltulajdonítása miatt a Magyar Szó jogi lépéseket fog tenni”, s ez a mondat is igazolja, hogy a dokumentum megfogalmazójának fejében fogalmi zavar van. Egy domain név ugyanis nem szellemi termék – ellenben szellemi terméknek minősülnek a domain néven elhelyezett, ott elérhető tartalmak.

A Taggyűlési Jogokat Gyakorló Testület (TJGYT) tagjai: Bencsik István, Erdődi Edvina, Fodor István, Fremond Árpád, Nagy Imre, Újhelyi Lukács (elnök), Urbán Zsuzsanna, Verebélyi Árpád és Végvári Angéla. Ők tehát azok, akik kollektíven jegyzik ezt a csúsztatásoktól, félremagyarázásoktól és nyilvánvaló hazugságoktól hemzsegő közleményt.

S ők azok is, akiket 2016. október 24-én, a TJGYT pánikszerűen összerántott ülésén készen várt az előre megfogalmazott közlemény szövege, de nem vették maguknak a fáradtságot, hogy ellenőrizzék annak tartalmát.

A Naplo.org még aznap ismertette a TJGYT közleményét, amihez kommentárként csak egy nyúlfarknyi mondatot fűzött: „Várjuk a szabadmagyarszósok válaszát. Mert, hogy lesz, afelől semmi kétség.” Majd röviddel ezután, de még mindig 2016. október 24-én részletesen ismertette a magyarországi Népszava című napilap honlapján megjelent összefoglalót a Szabad Magyar Szó indulásáról. Ebből kiderült, hogy az új független közéletifórum impresszuma szerint a portált a szabad vajdasági magyar újságírók szerkesztik, s hogy a domain tulajdonosa, Purger Tibor úgy döntött, hogy megszakítja az együttműködést a Magyar Szóval. „Vígi Zoltán Valódi kérdésre őszinte választ címmel írt cikkében kifejti, hogy a vajdasági magyar közéleti kommunikáció téves irányt vett, a párbeszéd igénye is hiányzik. Célként pedig kiemeli, hogy »minden témában meg kell nyitnunk azokat a kommunikációs csatornákat, amelyek előre vihetnek bennünket emberként és közösségként is. Vajdasági magyarokat itthon és a nagyvilágban egyaránt.«”

A nemzeti ünnep után 2016. október 24-én jelent meg először Budapesten a Miniszterelnökség mellé rendelt Nemzetpolitikai Államtitkárságon működő Stratégiai Tervező és Tájékoztatási Főosztály, valamint a Nemzetpolitikai Kutatóintézet által szerkesztett Napi Nemzetpolitikai Sajtószemle. Ennek hírösszeállításában a Vajdaság Ma hírportálra és a Vajdasági Rádió és Televízióra hivatkozva szűkszavú, tényszerű híradás olvasható a Szabad Magyar Szó megjelenéséről. Ezt csonkítatlanul közöljük:

„Szabad Magyar Szó a napilap internetes oldalán

Vasárnap délelőtt nem kis meglepetés érte azokat, akik beütötték az egyetlen vajdasági magyar nyelvű nyomtatott napilap internetes címét. A www.magyarszo.com címen ugyanis egy Szabad Magyar Szó feliratú logó fogadta az olvasókat, amely a honlap fejléce értelmében független közéleti fórum. Az említett domain tulajdonosa Purger Tibor, aki úgy döntött, hogy megszakítja az együttműködést a Magyar Szóval és helyette a Szabad Magyar Szónak bocsátja rendelkezésére a tárhelyet.”

Egy nappal később, október 25-én jelent meg a Kisebbségi Sajtófókusz, vagyis a Kárpát-medencei Sajtófókusz – a Civitas Europica Centralis (CEC) – napi sajtófigyelőjének első, az október 23-i nemzeti ünnep utáni száma (szerkeszti: Boér Krisztina). Ez volt az első kiadvány, amely nemcsak a Szabad Magyar Szó indulásáról – és azt övező viharos fejleményekről, reakciókról – számolt be, de hivatkozási alapként több témában is az új független közéleti fórumunkat jelölte meg forrásként.

A sajtófókusz Vajdasági médiaháború címmel azt írta: „Puccs történt a vajdasági magyar sajtóban, vasárnaptól az egyetlen szerbiai országos magyar nyomtatott napilap, a Magyar Szó internetes címén egy új, Szabad Magyar Szó feliratú logó fogadta az olvasókat. Ez egy hosszú hónapok óta tartó magyar média- és kulturális háború végkifejlete, a vajdasági magyar kulturális élet szereplői ugyanis politikai nyomásgyakorlásra, a sajtó és véleményszabadság korlátozására panaszkodnak. Nem a szerb hatalom avatkozott bele a vajdasági magyar kulturális életbe, nem belgrádi intézkedések indították el a hónapok óta dúló magyar médiaháborút és eredményezték a Szabad Magyar Szó megszületését. A kulturális és médiaharc pedig nem véletlenül esik egybe a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) szakadásával és a Magyar Mozgalom megjelenésével sem. A Pásztor István vezette VMSZ-t és a kisebbségi támogatásokat is kezelő Magyar Nemzeti Tanácsot (MNT) az utóbbi időben egyre gyakrabban és nyíltabban vádolták azzal, hogy megengedhetetlen módon korlátozzák a sajtó és véleményszabadságot.”

Három anyagunk pedig, amelyet a Kárpát-medencei Sajtófókusz hivatkozási alapként idézett, a következő:

POLITIKAI BESZÉDEK NÉLKÜL

A Magyar Mozgalom vasárnap tartotta meg 56-os megemlékezését

A Magyar Mozgalom küldöttsége az 1956-os forradalom 60-ik évfordulójának napján, október 23-án emlékezett a történelmi eseményre, és annak jugoszláviai/szerbiai vonatkozásaira. Vasárnap délelőtt dr. Korhecz Tamás társelnök, Maglai Jenő vezetőségi tag és Sövény Ferenc, a palicsi helyi szervezet koordinátora helyezték el a kegyelet koszorúit a palicsi befogadótábor helyén emelt emlékműnél (http://szabadmagyarszo.com/).

BEKAMERÁZOTT ÚJSÁGÍRÓK

Kamerákkal figyelik a Magyar Szó újságíróit, szerkesztőit és munkatársait az újság szabadkai, újvidéki és zentai szerkesztőségében. Sőt, nem csupán őket, hanem mindenkit, aki bármilyen oknál fogva betéved ezekbe a szerkesztőségekbe, hisz a kamera „mindent vesz”. Zentán legalább egy figyelmeztető felirat hívja fel erre a szerkesztőségbe belépő figyelmét, Szabadkán azonban még ezt sem tartották fontosnak feltüntetni, ami már valószínűleg az alapvető emberi- és szabadságjogok kérdését is felveti (lásd képeinket!). Az intézkedést körülbelül két hónappal ezelőtt vezették be a Magyar Szó jelenlegi vezetői (http://szabadmagyarszo.com/).

KÖNYVET A KÉZBE!

Megnyílt a Belgrádi Könyvvásár

Az írott szó ünnepe, egy olyan oázis, ahol a szellemi integritást óvják, ahol bizonyosságot nyer, hogy az emberek olvasnak – így jellemezték a kiállítók, az írók, költők a Belgrádi Nemzetközi Könyvvásárt, amely 61. alkalommal vasárnap este nyílt meg a szerb fővárosban. A rendezvény idei díszvendége Irán, összesen 450 kiállítója van, az október 30-ig tartó rendezvénynek pedig hétfőn és kedden családi, csütörtökön iskolanapja van, de közben szakmai fórumok, vitaestek várják az érdeklődőket. Több kerek évforduló is köthető a mostani szervezéshez, így lesz vitafórum Cervantes és Shakespeare születésének 400. évfordulója kapcsán, Petar Kočić százéves évfordulója apropóján. A rendezvényt vasárnap este a Szerb Matica elnöke, prof. dr. Dragan Stanić és az iráni Narges Abjar író, rendező nyitotta meg (http://szabadmagyarszo.com/).

A sorrendben második összeállításunkban feldolgozott publikációkat olvasóink ezúttal is áttekinthetik az eredeti közlések csonkítatlan változatában is:

Végül pedig talán egy kis öncélúságot is megengedhetünk magunknak. Bár az is igaz, hogy ha bárki többet látna ebben, egyáltalán nem biztos, hogy messze jár az igazságtól:

Nagy szerencse, hogy Gloria Gaynor decemberben, karácsony és újév között, Budapesten koncertezik…

UTÓ-MOTTÓ: „Az éjszaka folyamán az a feladat, hogy likvidáljuk a házakba befészkelődött megmaradt csoportokat. Mivel az eseményekben fordulat következett be, elhatároztuk, hogy a járőrözésbe, a bevezetett rendkívüli állapotot megsértő gyanús elemek és személyek letartóztatásába, a fontos objektumok – állomások, utak – védelmébe bátrabban bevonjuk a magyar egységeket is” – írta rejtjeltáviratában Anasztasz Ivanovics Mikojan (1895–1978) és Mihail Andrejevics Szuszlov (1902–1982), amikor 1956. október 24-én megküldte jelentését Budapestről Moszkvába. Hat évtizeddel később, ma, amikor a vajdasági magyar közéletben önjelölt Mikojanok és Szuszlovok vannak irányító pozíciókban, ők talán levonhatnának legalább annyi tanulságot az időközben jelentős fordulatot vett történelemből, hogy nem célszerű mindig kapásból likvidálni mindazon csoportokat, amelyek merészelnek a vezető politikai struktúrákétól eltérő véleményeket is megfogalmazni.

Gloria Gaynor december 29-én koncertezik Budapesten

(Szabad Magyar Szó, 2016. november 25.)