[Magyar Mozgalom Hírlevél] Márki-Zay Péter Szabadkán – helyszínváltozás

A Magyar Mozgalom hírlevelében tájékoztat Márki-Zay Péter szabadkai és palicsi vendégszereplésének helyszínváltoztatásáról.

*

[Magyar Mozgalom Hírlevél] Márki-Zay Péter Szabadkán – helyszínváltozás

Tisztelt tagok!
A Márki-Zay Péter tervezett vendégszereplésének otthont adó vendéglátóipari objektumra bizonyos politikai körök nyomást gyakoroltak, ezért a vasárnapi programot a palicsi Női strand épülete helyett Szabadkán, a Magyar Mozgalom Šantić utcai székházában tartjuk meg 16,30 órai kezdettel. Ide várjuk szeretettel mindazokat, akik találkozni szeretnének a magyarországi egyesült ellenzék miniszterelnök-jelöltjével és a sajtó képviselőit is a program keretében tartandó sajtótájékoztatóra.
Sajnos a hatalmi pártok nem tűrnek meg semmiféle ellenvéleményt, ez Szerbia 2022-ben, de egyszer minden önkényuralmi rendszer megbukik

MM

(Magyar Mozgalom Hírlevél, 2022. március 12.)

[Magyar Mozgalom Hírlevél] Márki-Zay Péter Szabadkán és Palicson

A Magyar Mozgalom hírlevelében tájékoztat Márki-Zay Péter szabadkai és palicsi vendégszerepléséről.

*

[Magyar Mozgalom Hírlevél] Márki-Zay Péter Szabadkán és Palicson

Márki-Zay Péter valójában Gyurcsány bábja? Háborúba vinné Magyarországot? Zombiknak nevezte a határon túli magyarokat? Valójában Soros György ügynöke?
Vagy esetleg egy olyan politikus, aki Magyarországot visszaterelné a demokrácia talajára, rendezné a nyugati országokkal megromlott viszonyokat és felszámolná a korrupciót? Mindezeket a kérdéseket és bármi mást is, ami Önt érdekli, felteheti személyesen Márki-Zay Péternek, az egyesült magyarországi ellenzék kormányfő-jelöltjének, aki vasárnap, március 13-án Szabadkára és Palicsra látogat.
A palicsi Női strandon vasárnap, 17,30 órakor lesz egy nyitott, cenzúramentes lakossági beszélgetés, amelynek keretében a jelenlévők minden őket érdeklő témával kapcsolatban kérdést intézhetnek Márki-Zay Péterhez.
A média helyett higgyen a saját szemének és fülének. Jöjjön el vasárnap a Női strandra és tájékozódjon első kézből.

Mindenkit szeretettel várunk.
Magyar Mozgalom

(Magyar Mozgalom Hírlevél, 2022. március 10.)

Bence Erika nyílt levele a Magyar Mozgalom társelnökeihez

A Naplo.org közéli Bence Erika írását, amelyben nyilvánosságra hozza, hogy kilép a Magyar Mozgalomból.

*

Napi ajánló
Bence Erika nyílt levele a Magyar Mozgalom társelnökeihez

Hogy bárki értse: a VMSZ és elnökének politikáját továbbra is elutasítom! A Magyar Nemzeti Tanács által folytatott kisebbségi érdekvédelmi politikát szintúgy! A fentiekben leírt és más elvi okok miatt kilépek a Magyar Mozgalom tagjai sorából és a választási listája révén szerzett bizottsági tagságomról is lemondok.

Nem tudom, kik működtetik a Mozgalmas Mindennapok címen jegyzett – feltételezésem szerint magyarkanizsai – Facebook-profilt, mindenesetre a címében szerepel a Magyar Mozgalom neve. Az oldal rasszista, rendőrállamért kiáltó és migránsgyűlöletre felszólító tartalmakat közöl, kihasználva a kisember gerjesztett félelmeit, önzőségét és szűk látókörűségét. Teszi ezt otromba, magyartalan, gyalázatos szellemi színvonalról árulkodó nyelven.
Akár köthető a csoport működése a Magyar Mozgalomhoz, akár csak visszaél a civil szervezet nevével – amelynek magam is alapító tagja vagyok, egy ideig Ügyvivő Testülete munkájában is részt vállaltam; véleményét és állásfoglalásait különböző szervezetekben és bizottságokban (így: MNT Kulturális Bizottsága) képviselem – elvárom a testülettől, hogy határolódjon el ezektől a szélsőséges megnyilatkozásoktól, s a valóban létező menekültproblémáról értelmes, színvonalas, szakmai és humánus diskurzust nyisson, illetve folytasson!
A térségünkben tapasztalható menekültproblémát ismerem. Meggyőződésem viszont, hogy annak militáns, agressziót tartalmazó és rasszista megoldása társadalmi katasztrófákhoz, ezeknek elhallgatása és elnézése – képletesen – az Auschwitz–Birkenau-sínpárhoz vezethet csak.
A civil szervezet hitvallása és irányelvei létrehozásában, kijelölésében, megfogalmazásában magam is részt vettem, tudom, hogy nem szerepel benne olyan kitétel, mely eltérő megítélésre ad lehetőséget a saját, illetve a más szervezetek soraiban tapasztalható rasszizmus és intolerancia tekintetében. Elvárom, hogy a Magyar Mozgalom és vezetősége határozottan és bátran szálljon szembe minden ilyen jelenséggel és hangadással!
Nem tartom elfogadható magyarázatnak, miszerint a Magyar Mozgalom társelnökei, illetve Ügyvivő Testülete nem tud az inkriminált profil működéséről, illetve tőle függetlenül ténykedik, hiszen egy szervezet hatékonysága, egységessége, fegyelmezettsége, és főleg a méltósága függ a kiterjedt figyelem, a széles látókör, illetve az együttműködés, a vitakészség és a megbeszélés következetességétől. Ellenkezője a jelölt szerveződés gyengeségeire mutat.
Az sem releváns hozzáállás, miszerint a szervezet és társelnökei nem befolyásolhatják tagjai, illetve mások ideológiai meggyőződését, hiszen nevének felhasználása, illetve törekvései, hitvallása és programpontjai eltorzítása közösségi és nem magánügy.
A félreértések elkerülése céljából kijelentem, hogy nem változott meg az általam korábban bírált és elutasított vajdasági magyar pártok és érdekvédelmi szervezetek munkájáról alkotott véleményem. Hogy bárki értse: a VMSZ és elnökének politikáját továbbra is elutasítom! A Magyar Nemzeti Tanács által folytatott kisebbségi érdekvédelmi politikát szintúgy!
A fentiekben leírt és más elvi okok miatt kilépek a Magyar Mozgalom tagjai sorából és a választási listája révén szerzett bizottsági tagságomról is lemondok.

Dr. Bence Erika

egyetemi rendes tanár

(Naplo.org, 2019. november 28.)

Vajdasági magyarokkal találkoznak a Liberálisok politikusai

A Magyar Távirati Iroda jelentést tesz közzé egy ma esti palicsi rendezvényről.

*

Vajdasági magyarokkal találkoznak a Liberálisok politikusai

Budapest, 2018. január 25., csütörtök (MTI) – A Magyar Liberális Párt politikusai csütörtökön a Vajdaságba utaznak, hogy ott élő magyarok előtt ismertessék nemzetstratégiai programjukat – jelentette be budapesti sajtótájékoztatóján a Liberálisok külügyi szakpolitikusa.

Szent-Iványi István közölte, hogy a Magyar Mozgalom nevű közéleti egyesület hívta meg őket, akárcsak a többi magyarországi pártot. Csütörtök délutánra panelbeszélgetést is szerveznek számukra, ahol a résztvevők bemutathatják programjukat, hogy ezzel is segítsék a vajdasági magyarokat arról dönteni, kire szavazzanak az országgyűlési választáson.
Saját elképzeléseiket ismertetve azt mondta, hogy Magyarországnak alkotmányos és erkölcsi kötelessége a nemzeti szolidaritás, vagyis felelősséget kell viselnie a határon túl élő magyarok iránt. Hozzátette: eközben partneri viszonyt szeretnének kialakítani a határon túli magyar szervezetekkel, akiket egyenrangúnak tekintenek, ezért „nincs gyámkodás, nincs beavatkozás a belügyeikbe”. Szent-Iványi István kiemelte, a Liberálisok nem akarják megmondani az egyes közösségeknek, hogy mi a jó nekik, mert ennek eldöntése az érintettek dolga. A magyar politikai erőknek azokhoz a törekvésekhez kell támogatást nyújtaniuk, amelyek összhangban vannak Magyarország és az adott közösség érdekeivel – jelentette ki.
A politikus hangsúlyozta, hogy támogatják az önkormányzatiságot, az önrendelkezést, vagyis az autonómiatörekvéseket.
Külön kiemelte, hogy nem akarnak elvenni szerzett jogokat, ami vonatkozik a magyar állampolgárságra, a szavazati jogra, a magyarigazolványra vagy bármilyen más kedvezményre is. Végül azt mondta, hogy az anyagi támogatások szintjén sem szándékoznak változtatni, de a rendszerüket átalakítanák. A támogatásoknak normatívnak és transzparensnek kell lenniük, és be kell iktatni egy ellenőrző funkciót is, mert jelenleg a rendszer nagyon kicsi hatásfokkal működik és állandóan felmerül a korrupció gyanúja – mondta.

bnd \ ppd \ hgp
MTI 2018. január 25., csütörtök 13:31

(Magyar Távirati Iroda, 2018. január 25.)

Nikolić nem jó elnök (videó)

A Magyar Mozgalom egy rövid bevezetővel veszi át honlapján a Vajdasági Rádió és Televízió hírműsorainak anyagát.

*

Nikolić nem jó elnök (videó)

Az egész ország felemelte szavát Nikolić hátborzongató kijelentésére reagálva. Nem csak a pártok, hanem civil szervezetek, értelmiségiek, újságírók, átlagemberek utasították el egy újabb háborúnak még a gondolatát is.

A Magyar Mozgalom tagjai és szimpatizánsai elsöprő többsége számára Tomislav Nikolić nem jó elnök. De úgy érezzük, ez az a helyzet, amikor ugyanilyen nyugodt magabiztossággal kijelenthetjük: nem, Tomislav Nikolić nem jó elnök a VMSZ tagjai és szimpatizánsai elsöprő többsége számára sem. Mint ahogy nem az a vajdasági magyarok számára sem, és egyáltalán, az ebben az országban élő, bármilyen nemzetiségű ember számára sem. Mert aki háborút akar, az nem akar jót a saját országának.

(Magyar Mozgalom, 2017. január 23.)

Joó-Horti Lívia a Magyar Szóról kérdezett, Hajnal Jenő (nem) válaszolt (videó)

A Magyar Mozgalom honlapján rövid írás jelenik meg a Magyar Nemzeti Tanács előző napi üléséről.

*

Joó-Horti Lívia a Magyar Szóról kérdezett, Hajnal Jenő (nem) válaszolt (videó)

A Magyar Nemzeti Tanács december 29-i ülésén a Magyar Szó napilap 2017-es pénzügyi és működési tervéről szóló vita során Joó-Horti Lívia a Magyar Mozgalom képviselője elmondta, másfél hónapja kérte képviselői kérdésben a napilap eladott példányszámának alakulását. Nem csak, hogy nem kapott választ, de a most vitára bocsátott 47 oldalas terv egy szóval sem tér ki erre a kérdésre, így nem derül ki, igaz-e az, amiről szinte nyílt titokként beszélnek, hogy az eladott példányszám drasztikusan csökken.

Joó-Horti elmondta, hogy a jelentés a bírósági eljárásokra is kitér, ezekkel kapcsolatban pedig tudatosítani kell, hogy munkajogi perekről van szó, mert a lap embereket rúgott ki, akik nem voltak hajlandóak aláírni munkaszerződéseiket és vállalni, hogy minden nap több mint 100 kilométert utazzanak munkahelyükre és ugyanannyit vissza.

A képviselőnő megemlítette a magyarszo.com domain név ügyét is, amelyen tulajdonosa Purger Tibor döntése alapján október 23 óta a Szabad Magyar Szó olvasható. Kiemelte, a lap Taggyűlési Jogokat Gyakorló Testülete egy vehemens közleményt adott ki, amely jogi lépésekről szólt, az éves tervben már csak vizsgálódás van, vagyis kijelenthető, hogy semmilyen törvénytelenség nem volt, az ami történt, tiltakozás a lap szerkesztéspolitikája ellen.

Hajnal Jenő az MNT elnöke a fentiekből kizárólag a magyarszo.com körül történtekre reagált. Elmondta, ezt nem lehet egy sima kézlegyintéssel elintézni, de ahogy fogalmazott, nem szeretne további sajtóperekbe bonyolódni, ezért nem minősíti a történteket.

(Magyar Mozgalom, 2016. december 30.)

Kisvárosi karcolatok

A Magyar Mozgalom honlapján megjelenik Kókai Péter írása Kisvárosi karcolatok címmel.

*

Kisvárosi karcolatok

MERÉNYLET A ZENTAI VÁROSHÁZÁN!

AZ ÁLDOZATOT A ZENTAI KÖZKÓRHÁZ SÜRGŐSSÉGI OSZTÁLYÁN ÁPOLJÁK

Súlyos merénylet történt a 2016-os év utolsó napjaiban a zentai városháza épületében. Az áldozat életveszélyes sérüléseket szenvedett el, lapzártakor a helyszínelés még tartott.

Az ügy előzménye, hogy december 29-én a reggeli órákban a városháza nagytermében összegyűltek a községi képviselők, hogy megtartsák a képviselő-testület idei utolsó ülését. Ekkor még nem lehetett sejteni, hogy egy nagyobb létszámú összeesküvő csoport mire készül, az ülés azonban hamarosan eljutott a harmadik napirendi pontig. Ennek elnevezése már adott okot némi gyanúra: „Rendelet a kultúrában a programok és projektumok kiválasztásának módjáról, ismérveiről és mércéiről, amelyeket Zenta község költségvetéséből finanszírozunk, illetve társfinanszírozunk”. A valódi merénylet azonban a szóban forgó rendelet 3. szakaszában volt ravasz módon elrejtve, amely szó szerint így hangzott: „A jelen rendeletben minden fogalom a grammatika hímnemében van használatban, beleértve a férfi és női természetes nemet is”. (sic!)

Mielőtt még kibontakozhatott volna a termékeny vita a hímnemű grammatika nemi életéről (a nőnemű grammatika nem jelent meg az ülésen), a természetes nemű férfi és női képviselők (a többiek nem) kézhez kapták a Községi Tanács erre vonatkozó módosító javaslatát is. Kiderült, a Tanács egy nappal korábban alaposan megvizsgálta a fenti mondatot, és úgy találta, azzal minden rendben van, semmilyen javításra nem szorul, viszont önmagában nem áll meg, ezért egy magyarázó mondatot még hozzá kell fűzni. A következőt: „A jelen szakasz 1. bekezdésének rendelkezései nem vonatkoznak a jelen rendelet magyar fordítására, mert a magyar nyelvben nincsenek nemek”. A módosító javaslat indoklásában Ceglédi Rudolf polgármester kifejtette, „a Községi Tanács úgy véli, hogy a módosító javaslatok a rendeletjavaslat szövegének jobbá tételét szolgálják, így meghozták azok elfogadásáról a végzést”.

Ismétlés a tudás anyja, mondják, érdemes tehát együtt és integrálisan is megszemlélni az előterjesztett javaslat vonatkozó részét:

„A jelen rendeletben minden fogalom a grammatika hímnemében van használatban, beleértve a férfi és női természetes nemet is. A jelen szakasz 1. bekezdésének rendelkezései nem vonatkoznak a jelen rendelet magyar fordítására, mert a magyar nyelvben nincsenek nemek.”

Súlyosbító körülménynek számít, hogy még a rendeletjavaslat elfogadása előtt az egyik kotnyeleskedő ellenzéki képviselő felszólalásában arra figyelmeztetett, hogy a fenti szövegrészt ebben a formájában semmiképpen sem szabad elfogadni, mert az súlyosan károsít minden olyan emberi szervet, amelyik kapcsolatba kerül vele (fül, szem, agy, vegetatív idegrendszer), ezenkívül minden bizonnyal kimeríti az emberiség ellen elkövetett bűncselekmény fogalmát is. Figyelmeztetése és javaslata, mely szerint ezt így mindenestől törölni kell azonban hiábavalónak bizonyult, a VMSZ-es és haladópárti képviselők széttárták kezeiket (ez van, mit lehet itt tenni?), így december 29-én a délelőtti órákban a zentai városházán megtörtént a merénylet: a hatalmi többség megszavazta a rendeletjavaslatot, benne a már többször idézett mondatokkal!

A bűnüldöző szervek a magyar nyelv ellen elkövetett csoportos nemi erőszak megalapozott gyanújával indítottak eljárást, a magyar nyelvet a zentai közkórház sürgősségi osztályán ápolják. A nyomozás folyamatban van.

A gyengébb idegrendszerűek ekkor abban reménykedtek, hogy az ülés további része már izgalom- és stresszmentesen fog elmúlni, de tévedtek. További jelentős újítások bevezetéséről döntött évzáró ülésén a testület. Ezek egyike például a Roma Kávé.

A Roma Kávé tulajdonképpen nem egy új intézmény. Több évszázados múltra tekint vissza ez a gyakorlat, csak épp a Zenta község területén élő romák oktatási helyzetének előmozdítására irányuló, 4 éves időszakra vonatkozó akciótervén (ezen a napirendi ponton belül került megvitatásra ugyanis ez a tétel) kívüli világban ennek a gyakorlatnak más a neve. Szülői értekezletnek, vagy szülői fogadóórának szokás nevezni, és általában nincs költségvonzata. Az Akcióterven belüli világban azonban ugyanennek az aktusnak Roma Kávé a neve, és az a lényege, hogy az önkormányzat évente 10 ezer dinárt költ arra, hogy (az elnevezésből adódóan: minden bizonnyal kávéval) vendégelje meg a szülői értekezletre, vagy fogadóórára ellátogató roma szülőket.

Az egyik legjelentősebb újítást azonban a költségvetés elfogadása kapcsán vezetik be az idei évtől kezdve a zentai önkormányzatban. A büdzsé elfogadását ugyanis a jövőben összekapcsolják a hálaadás ünnepével. A hálaadás alapvetően amerikai hagyomány, de mint annyi minden más, úgy ez a tengerentúli szokás is begyűrűzött már Európába, és eljutott egész a zentai önkormányzatig, olyannyira, hogy a jövőben rendszeresítik azt. A hagyományteremtés útján az első lépést a Szerb Haladó Párt kevi képviselője tette meg, aki a 2017. évi költségvetés elfogadásával kapcsolatos napirendi pont alatti felszólalásában szükségét érezte annak, hogy nyilvánosan fejezze ki háláját és köszönetet mondjon a Szerb Haladó Pártnak, valamint név szerint Báló Tatjana kkt-elnökasszonynak, és Győri István alpolgármesternek, amiért elkészült a költségvetés, és annak egy jelentős tétele a kevi bekötőút felújításának költségeit fedi. Eme szép hagyomány megteremtéséhez azonnal csatlakozott az ellenzék is, egyik képviselőjük felszólalásában szintén nyilvánosan köszönetet mondott a költségvetés előkészítőjének, amiért előkészítette a költségvetést, a közigazgatási hivatal vezetőjének, amiért koordinálta a munkát, az önkormányzat valamennyi alkalmazottjának, amiért dolgozott, valamint a bejárati portásnak, amiért csak azt engedte be a városháza épületébe, akinek ott dolga volt, és így lehetővé tette a benti zavartalan munkát. A hálaadás gyakorlatát a jövőben minden bizonnyal szabványosítják a zentai önkormányzatban, a képviselők egy előre leadott formanyomtatványon sorolhatják majd fel mindazoknak a neveit, akiknek elrebeghetik hálaadó imájukat, amiért elkészült a költségvetés.

És az újítások bőséges tárháza ezzel még mindig nem merült ki. A 2017-es évtől kezdve a zentaiaknak ugyanis alaposan meg kell majd gondolniuk, hol, Zenta melyik részén akarnak gyülekezni. Életbe lép ugyanis a „rendelet Zenta község területén a terület meghatározásáról, amelyen tilos a nyilvános gyülekezés” (innen kívánunk jobbulást szegény magyar nyelvnek). Szóval, lesznek helyek, ahol nem lehet csak úgy gyülekezni. Hol vannak ezek a helyek? Nos, a rendelet szerint tilos a gyülekezés az egészségügyi intézmények (kórház, egészségház, mentőszolgálat, gyógyszertár), az általános és középiskolák, az iskoláskor előtti intézmények, és a Szerb Köztársaság létesítményei előtt, amelyek védelmi és biztonsági szempontból stratégiai és különleges jelentőségűek. Továbbá, tilos a gyülekezés azokon a helyeken is, „amelyeken a gyülekezéssel megszegik az emberi és kisebbségi és más jogokat és szabadságot, veszélyeztetik az erkölcsöt, vagy a helyeken, amelyek zártak a nyilvánosság számára”. A kedves olvasó ezen a ponton talán felteszi magában azt a bugyuta és teljesen felesleges kérdést, hogy: na jó, de Zentán hol vannak azok a helyek, ahol a gyülekezés megszegi az emberi és kisebbségi jogokat és szabadságot, és veszélyezteti az erkölcsöt? De ez már nem tartozik a kedves olvasóra. Semmi köze hozzá. Nem tartozik az ellenzéki képviselőkre sem. Nekik sincs közük hozzá. Sőt, még a hatalmi képviselőknek sincs közük hozzá, mert még azokból a padsorokból is feltették ugyanezt a kérdést, de hiába, az megválaszolatlanul maradt. Általánosságban tehát senkinek semmi köze hozzá, mint ahogy ahhoz sem, egyáltalán ki az, aki eldönti ezeket a helyeket. Juhász Attila szerint azonban ezeket a kérdéseket nem is kell pontosan megválaszolni, a lényeg az, hogy a rendeletet el kell fogadni. Ezért aztán el is fogadták.

Szóval: BÚÉK – de csak óvatosan azzal a gyülekezéssel!

(Magyar Mozgalom, 2016. december 30.)

Értékelés a Magyar Nemzeti Tanács jelenlegi felállásának elmúlt kétéves munkájáról a 2014–2016-os időszakra vonatkozóan

A Magyar Mozgalom honlapján közli a Magyar Nemzeti Tanács hét tanácstagjának néhány nappal korábban megfogalmazott közös értékelését az elmúlt időszakban végzett munkáról.

*

Értékelés a Magyar Nemzeti Tanács jelenlegi felállásának elmúlt kétéves munkájáról a 2014–2016-os időszakra vonatkozóan

Bevezető

A Magyar Nemzeti Tanács (a továbbiakban: Tanács) a 2014. október 26-ai szerbiai nemzeti tanácsi választásokat követően 2014. november 17-én megtartotta alakuló ülését. A Tanács összetétele a következőképpen alakult: a 35 tagból 31 tag a Magyar Összefogás listáról, 2 tag a VMDK CSONKA ÁRON listáról, 1 tag a Magyar Liga – Új Magyar Alternatíva – Vass Tibor listáról és 1 tag a Másként magyarságunkért – Fodor László listáról került a szerbiai magyar közösség országos önkormányzatába.

A választások a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól szóló törvény (Szerb Köztársaság Hivatalos Közlönye 72/2009., 20/2014. – AB határozat, és 55/2014. sz.) rendelkezéseinek értelmében történtek és első ízben bonyolította azt a Köztársasági Választási Bizottság.

A Tanács előző összetétele tevékenységének felismerhető védjegye a stratégiai tervezés volt, illetve azok a folyamatos erőfeszítések, amelyeket az elfogadott stratégiai programok és intézkedések végrehajtása tett szükségessé.

A Tanács az előző négyéves mandátuma alatt nyolc stratégiát, illetve középtávú fejlesztési tervet fogadott el az oktatásra, a kultúrára, a hivatalos nyelvhasználatra, a tájékoztatásra, a civil szférára, a felnőttképzésre, a tudományra és a népesedésre vonatkozólag, és ezek alapján folytatta tevékenységét a hatályos jogszabályokkal összhangban. Ezeket a programokat kellett volna továbbvinni és fejleszteni a magyar közösség javára, azonban ez 2014 novembere óta nem valósult meg maradéktalanul.

Több oka is lehet a felemás sikereknek vagy sikertelenségeknek, azonban néhány mindenképpen említésre méltó:

● A szerbiai alkotmánybíróság 2014. évi januári döntésével a törvény  tíz szakaszát nyilvánította részben vagy teljes egészében alkotmányellenesnek. Ez utóbbi fejlemény jelentős hátralépést jelent a nem területi autonómia ügyének Szerbiában.

● A Szerbiai Népképviselőház 2014 májusában jelentős mértékben módosította a nemzeti tanácsokról szóló törvényt, amivel stabilabb és kedvezőbb jogi keretet alkotott a 2014 októberében történt nemzeti tanácsi választások lebonyolításához (a módosítások a választásokat követően kerültek alkalmazásra), azonban mint a gyakorlatban kiderült számos hiányossággal is bírt, hiszen a végrehajtó bizottság hatáskörébe utalható döntések lehetősége és azok kötelező jelleggel történő jóváhagyása a Tanács részéről, a Tanácsot gyakorlatilag egy szavazógépezetté degradálta, előfordult pl. hogy az előterjesztések 93%-át egy ülésen a végrehajtó bizottság által elfogadott döntések jóváhagyása képezte.

● A szerbiai alkotmánybíróság 2016 évi májusi döntése az oktatási és nevelési rendszer alapjairól szóló törvény rendelkezéseiről, véglegesen megfosztotta a nemzeti tanácsokat a legerősebb hatáskörüktől, azaz az oktatási intézmények igazgatóválasztása kapcsán meglevő előzetes jóváhagyás gyakorlásától.

A Magyar Nemzeti Tanács elnökének felkérésére párton belüli és párton kívüli szakemberek, a magyar kisebbségi pártok képviselői tanácskoztak a szerbiai Kormány által elfogadott Kisebbségügyi Akcióterv tervezetéről. Ezen összejöveteleken elhangzottak ellenére az akcióterv végleges szövege által előirányozott programok, feladatok érdemi változatást (valószínűleg) nem hoznak majd. A valós problémák orvoslása helyett főként soft law intézkedéseket tartalmaz.

Stratégiai tervezés

A Tanács az elmúlt két évben elfogadott egy új oktatási stratégiát, mivel az addig érvényes Oktatásfejlesztési stratégiának az érvényességi határideje lejárt, ezenkívül elfogadásra került egy dokumentum a népesedéssel kapcsolatban (sajnos csak vázlatos kivonata az elődjének), amely gyakorlatilag felváltja a Népesedési Akciótervet, amelynek az érvényességi határideje 2017-ben járt volna le. Az ebben az időszakban elfogadott dokumentumok azonban hiányosságokat tartalmaznak, nem fedezhető fel azokban a stratégiai tervezés minden ismérve, sokszor nem tartalmaz eszközöket a kitűzött célok elérésére, vagy nincsenek idősíkok előirányozva azok végrehajtására, amelyek hiányában a számonkérhetőség is sérül, illetve ellehetetlenül.

Az elmúlt időszak legnagyobb hiányossága a stratégiai tervezés terén azonban a még érvényben lévő stratégiai dokumentumok betartásának a mellőzése, illetve teljes negálása. Például a Vajdasagi Magyar Civil Stratégia (2012-2018) esetében a nyolc beavatkozási terület egyikben sem történt érdemi előrelépés, sem a megvalósítás, sem a pénzelés tekintetében.

A stratégiák megvalósulásáról szóló éves beszámolókat is „elfelejtették”, esetleg pár mondatos, általános méltatásba sűrítették azokat, ezzel teljesen átláthatatlanná téve a kitűzött célok magvalósulását.

Közoktatás

Ez az a terület, amely talán a legfontosabb és a legkiterjettebb, és amely legtöbb embert érint közösségünkben. A terület terjedelmének függvényében a legtöbb döntés is itt születik, amely azonban az esetek többségében a Tanács Végrehajtó Bizottsága döntéseinek a jóváhagyását jelenti – mert ellenkező esetben megszűnne a Végrehajtó bizottság mandátuma. Ebből kifolyólag a döntés kizárólag pár ember kezében összpontosul, hiszen ha kérik is a szakbizottságok véleményét, az nem kötelezi a Végrehajtó Bizottságot. Téves az a magyarázat, hogy a törvényhozó kötelezte volna a nemzeti tanácsokat erre a belső szerkezeti, szervezési lépésre, ugyanis számtalan módon lehetett volna a döntéshozatali mechanizmust demokratikusabbá tenni. A törvényhozó akarata, hogy a tanácstagokból delegált végrehajtó szerv kivételes (hangsúlyozandó: kivételes) esetekben átveszi a tanács döntéshozatali hatáskörét, nem jelenti a végrehajtó szerv egyébként végrehajtó funkciójának kiterjesztését és a tanács döntéshozó szerepének állandó átvételét. A Magyar Nemzeti Tanácsban azonban az a helyzet állt elő, hogy a Végrehajtó Bizottság vált az állandó döntéshozó szervvé, amelynek döntéseit a Tanács utólogasan hagyja jóvá.

Az általános iskolák alapítói jogainak átvételében nem történt előrelépés.

A Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnázium igazgatóválasztása körüli huzavona jelentősen rontotta a Tanács jóhírét, és tapinthatóan kidomborodott a napi politikának való megfelelési kényszer. Ugyanide sorolható az MNT azon politikai döntése is, amikor a magyarcsernyei Petőfi Sándor Általános Iskola igazgatójának felmentését támogatta, egy teljesen szabálytalan, politikai bosszú okán indított iskolaszéki kezdeményezés kapcsán.

Régiónként megalakításra kerültek a hatalmas létszámú (40-50 fős) tanácsadói testületek (a felsőoktatásban is), amelyek, mint ahogyan a gyakorlat megmutatta, teljesen életképtelenek, és csak az aktuális kabinetpolitika igazolására szolgálnak.

Pozitívumként meg kell említenünk a magyar diákok kirándulásainak a megszervezését, a közoktatási dolgozók kataszterének összeállítását. Fontos eredmény a szerb nyelv, mint nem anyanyelv oktatási reformjának alapjául szolgáló standardok elfogadása is, amely ugyan sok tekintetben előrelépés az eddigi állapotokhoz képest, de kritériumait tekintve továbbra is túlzó.

Felsőoktatás

Mindenképpen jelentős az Európa Kollégium beindítása, mégha az zökkenőkkel is történt, azonban rendkívüli szerepe lehet majd a jövőben a közösség megtartó erejének a fejlesztésében és az értelmiségi utánpótlás kinevelésében.

A felsőoktatási és demonstrátori ösztöndíjak továbbra is léteznek, azonban jelentősen megreformálták azokat, felhígítva a jogosultságra vonatkozó feltételrendszert, illetve szigorítva a felhasználási lehetőségeket. A Várady-ösztöndíj is módosításra került.

A felvételi előkészítőket továbbra is megszervezik, csakúgy, mint a szerb nyelvi képzést a felsőoktatási intézménybe felvételt nyert hallgatók, illetve a középiskolás diákok körében. A 2015-ös évben a felvételi felkészítés jelentős késedelemmel kezdődött és így okafogyottá is vált arra a tanévre vonatkozóan.

Kultúra

A kulturális pályázatok kiírása és lebonyolítása mellett a Topolyai Múzeum önállósulása, a szabadkai Szentháromság szobor eredeti helyére történő visszaállítása, valamint az adai Szarvas Gábor Könyvtár alapítói jogainak átvétele nevezhető a legfőbb csapásvonalnak.

A napi szintű, a Tanácsot érintő hatáskörgyakorláson (véleményezések, kinevezések, jóváhagyások) kívül nem valósultak meg jelentősebb projektumok, ugyanis az említettek még az előző mandátum alatt kezdődtek.

A szabadkai zsinagóga belső tereinek restaurálása késik.

Tájékoztatás

A Tanács legtöbb feszültséget megélő és gerjesztő tevékenységi területe. A Szabadkai Rádió megszűnésének a története (hatezer magyar rádióhallgató támogató aláírása ellenére), Vajdaság nagy részén a helyi tájékoztatási eszközök megszűnése, jogalap nélküli rádióadó létrehozatala, a Tanács által alapított és társalapított médiumok igazgatási szervei tagjainak megfélemlítése a szerv elnöke részéről, a főszerkesztők személye véleményezésének a megszüntetése a munkavállalók részéről, vezető újságírók és a volt főszerkesztő elbocsátása az egyetlen magyar napilaptól, a Tanács elnökének kirohanásaa a saját alapítású lap főszerkesztője ellen... mind rányomta a bélyegét erre a két évre, és megkérdőjelezi a Tanács pártatlan működését.

Hivatalos nyelvhasználat

Ezen a területen a legnagyobb sikert a Tanács vezetése részére Budiszava régi nevének Tiszakálmánfalvára történő visszaállítása jelentette. Kiírásra került a szerbül anyakönyvezett nevek magyarul történő átírási költségeinek visszatérítésére vonatkozó pályázat, azonban megfelelő reklámozás nélkül. 2015-ben és 2016-ban is megszervezték a Tanács jogi-nyelvhasználati tanácskozását, 2016-ban ingyenes volt a részvétel. 2016-ban azonban megszűnt az a többéves nem formális együttműködés a Létünk folyóirattal, amely a tanácskozás előadóinak tanulmányait különszámban jelentette meg.

A hivatalos nyelvhasználati díjak átadása elmaradt, a bizottsági ülések véleményezései kapcsán a Tanács nem fogadott el jelentősebb döntést (egyedül utcanév véleményezések és a nemzetek közötti viszonyügyi tanácsok tagjavaslatai voltak napirenden), a Tanács honlapjának reformja után az addig elérhető tartalmak eltűntek (magyar nyelvű formanyomtatványok, tájékoztató füzetek, egyes fordítások, stb.), a nyelv(rend)őrség eredményeit bemutató honlap (vagy honlaprész) terve bár elkészült, mind a mai napig nem nyilvános. A már elkezdett cselekvési programok is csak részben vagy egyáltalán nem folytatódtak.

A Tanács hivatalos nyelvhasználat terén kifejtett tevékenységéről nincs nyilatkozat, közlemény. A külső szemlélőnek úgy tűnhet, hogy ez a terület nincs is a Tanács hatáskörei között.

Többi terület

Az egyéb területeken hatályban lévő stratégiákat szinte kivétel nélkül nem alkalmazzák, pedig a Tanács nem helyezte hatályon kívül azokat.

Szakmai hibák, szándékos szembenállás

A 2014-ben felállt Tanács foglalkoztatottjainak személye csak részben képviseli a kontinuitást a Tanács előző mandátumához képest. A munkavállalók száma lényegében nem csökkent, azonban az új összetételű Tanács megalakulását követő első hónapok személycseréjének később súlyos következményei lettek: szakmai okokból kifolyólag megbukott a Végrehajtó Bizottság és tagjait fel kellett menteni mintegy fél évvel a kinevezésüket követően. Ezen felmondások sora a hivatal mintegy felét érintette, függetlenül attól, hogy esetleg tagjai voltak-e a Tanácsnak vagy sem.

Ahogyan azt a Tanács Alapszabálya is egyértelműen meghatározza, a tanácstagok, így a valamikori munkavállalók köréből kikerült tanácstagok is bármilyen beadványt, javaslatot, módosító indítványt előterjeszthetnek. Ezeket azonban minden alkalommal elutasították, ugyanígy történt a hibákra való rámutatással vagy az új kezdeményezésekkel.

Íme ezekből egy csokorra való, amely mind dokumentálható:

● az alapszabály 10 tanácstag javaslata nélkül lett előterjesztve és elfogadva (ezt nem lehet korrigálni), ezért az alapszabály jogszerűsége ma is vita tárgya lehet,

● az ügyrend elfogadásával nem a meglevő ügyrend lett hatályon kívül helyezve, hanem egy, az azt megelőző – külön előterjesztés került benyújtásra több helyen kérve a módosítást, amelyet figyelmen kívül hagytak (később került módosításra más előterjesztő tollából)

● az első ülések egyikén egy kegyvesztett tanácstag módosító javaslata lesöprésre került,

● téves hivatkozások a fejlécben a következő előterjesztéseknél:

● Záradékjavaslat a Forum Könyvkiadó Intézet a munkahelyek belső szervezéséről és rendszerezéséről szóló szabályzata módosításának elfogadásáról),

● Záradékjavaslat a Forum Könyvkiadó Intézet 2015. évi pénzügyi terve módosításának elfogadásáról),

● Záradékjavaslat a Forum Könyvkiadó Intézet 2015. évi kiadói terve és munkaprogramja módosításának elfogadásáról) – módosító indítványok kerültek benyújtásra de nem azokat fogadták el,

● előterjesztés a meglévő bizottságok hatásköreit rendező határozatok kidolgozását illetően 2015. április 30-ai határidővel – bár ennek nem szabályozása azóta is jelentős problémát okoz, az előterjesztést nem vették figyelembe

● képviselői kérdés: 12 diszkréciós joggal kiosztott hallgatói ösztöndíj jogtalanul, nem a hatályos, nem az érvényben levő, a Magyar Nemzeti Tanács által elfogadott döntések alapján került kiosztásra ‒ Magyar Szó reagálás, meghazudtolás, sértődöttség, 

● a Magyar Nemzeti Tanács munkája folytonosságának és hatékonyságának biztosítása érdekében három tanácstag Tájékoztatót nyújtott be a Tanács elnökéhez,  mivel két VB döntés nem került jóváhagyásra a Tanács következő ülésén – ez a VB bukását idézte elő,

● az Európa Kollégium Alapszabályának jogszerűtlen elfogadása (az alapító határozat módosítása később került elfogadásra) – az észrevételt elutasították,

● a törvényes hatáskörök figyelmen kívül hagyása, előzetes jóváhagyás helyett véleményezés a zentai Stevan Mokranjac Alsófokú Zeneiskola esetében,

● a törvényes hatáskörök figyelmen kívül hagyása, egy iskolaszéki tag felmentése során nem került elfogadásra véleményező záradék a felmentésre vonatkozóan – az ülésen került megemlítésre – teljesen figyelmen kívül hagyták,

● az Ügyrend rendelkezéseinek be nem tartása: az összehívások esetében, képviselői kérdésekre adott válaszok tekintetében,

● a kiírt pályázatok jogalapját képező H/13/2012-es határozat törlésre került az Alapszabály elfogadásával (amely alapján kiírásra kerültek a pályázatok több mint 10 millió dinár értékben), miután erre rámutattunk az ülésen a következő ülésre (miután a pályázatok elbírálásra kerültek) egyszerűen kicserélték a honlapon az Alapszabályt, és az új szöveg már nem tartalmazta, hogy a H/13/2012-es határozat törlésre került volna ‒ tehát jogszerűtlen alapszabály-módosítás történt,

● a Pannónia Alapítvány törvénytelen működtetésére vonatkozó döntés, a választási igéretek be nem tartása (Szabadkai Rádió),

● azon Magyar Összefogás listán mandátumot nyert képviselőket, akik időközben a Magyar Mozgalom nevű szervezet tagjaivá váltak, előzetes vagy akár utólagos tájékoztatás nélkül kizárták a Magyar Összefogás frakcióból. Lehetőséget nem kaptak, hogy kifejtsék álláspontjukat a kérdésről, illetve döntsenek, a továbbiakban is részt kívánnak-e venni a Magyar Összefogás frakció munkájában. Ezen lépést követően akár logikusnak is nevezhető az a magatartás a Tanács vezetése részéről, amely elutasítja ezen tanácstagok indítványait, hozzászólásait, stb. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy az elutasító, kirekesztő hozzáállás már a mozgalom megalakulása előtt is tetten érhető, ahogyan ezt a fentiekben felsorolt ügyek dátumai is bizonyítják.

● az elvándorlással kapcsolatos kutatásra vonatkozó beadvány elutasítása, stb.

Zárógondolat

Az MNT két éves működése folyamán sajnálatosan elveszítette azt a tekintélyét és súlyát, ami jellemző volt rá, határon innen és túl. Számos közösségileg fontos témáról nem nyilatkozik, nem foglal állást a hatáskörébe tartozó kérdésekben, pl. a könyvtári magyar dolgozók elbocsájtása Zomborban, felvételi vizsga a jogi karon, a Népszínház vezetőváltása, a helyi magyar nyelvű rádióadások megszűnése, stb. Saját jogi kereteinek alakításáról sem volt véleménye. A testület nem tárgyalt a kisebbségi akciótervről, a kisebbségi és nemzeti tanácsi törvény újraírásáról sem. Más esetben kimondottan a VMSZ politikai irányított szerveként a magyar-magyar leszámolások eszközévé vált, lásd iskolaigazgatók leváltása és annak kísérlete, újságírók ellehetetlenítése, az MNT által alapított magyar nyelvű médiumok pártmédiává silányítása, a médiaszabadság korlátozása.

Az MNT hivatalának megtizedelésével sajnos az első olyan magyar intézmény lett, amely magyar embereket tett az utcára, hagyott egzisztencia nélkül, ezzel olyan modellt teremtve, amely sajnálatosan azóta is tovább él az általa alapított intézményekben.

A stratégiai tervezés és cselekvés leépítésével a szakmai működésének keretei viszonylagossá és mérhetetlenné váltak, ezáltal magyar közösségünk közérzetének, lehetőségeinek meghatározó és  irányító szerepkörét is elengedte, pártpolitikától függővé tette.

Szabadka, 2016. december 13.

Bacskulin István, tanácstag sk.

Beretka Katinka, tanácstag sk.

Joó Horti Lívia, tanácstag sk.

Németh Ernő, tanácstag sk.

Siflis Zoltán, tanácstag sk.

Tari István, tanácstag sk.

Várkonyi Zsolt, tanácstag sk.

Zsoldos Ferenc, tanácstag sk. 

(Magyar Mozgalom, 2016. december 28.)

„Rossz húzás volt hallgatni”

Az Autonomija portál közli Pressburger Csaba interjúját Korhecz Tamással.

*

„Rossz húzás volt hallgatni”

Interjú Korhecz Tamás megválasztott alkotmánybíróval hallgatásának okairól, döntésének erkölcsi dimenzióiról és az alkotmánybírói bérezésről

Bombaként robbant december 7-én a hír, hogy Korhecz Tamás, a Magyar Mozgalom társelnöke elvállalta a Szerbiai Alkotmánybíróságba történő jelölést. Az pedig valóságos atombombaként robbant, amikor Pásztor Bálint, a Vajdasági Magyar Szövetség köztársasági képviselője bejelentette: e párt frakciója javasolta Korheczet alkotmánybírónak. Csakhamar az is kiderült, hogy az MM vezetői közül senkinek sem volt tudomása arról, hogy tartományi képviselőjük, szervezetük társelnöke és arca az ádáz ellenfél hívó szavára, szó nélkül elhagyja őket. Miután megszületett a hivatalos döntés az alkotmánybírók kinevezéséről, Korhecz Tamás hétfőn végre a nyilvánosság elé állt és beszélt. Az Autonómia azokra a részletekre kérdezett rá, amelyek a sajtótájékoztatón mondottakból nem derültek ki. Az interjú kérdéseit írásban küldtük el Korhecz Tamásnak és ő ugyanilyen formában válaszolt rájuk.

● A rendelkezésünkre álló információk szerint Ön november 23-án nyilatkozott hivatalosan arról, hogy elfogadja az alkotmánybíróvá történő jelölést, a nyilvánosság azonban csak december 7-én, azaz két héttel később értesült erről a tényállásról, valamint arról, hogy Önt épp az a Vajdasági Magyar Szövetség javasolta erre a tisztségre, amellyel a Magyar Mozgalom színeiben az utóbbi másfél évben kemény csatái voltak. Miért hallgatott erről? Miért hagyta meg Pásztor Bálintnak a hírbomba robbantásának diadalmas örömét?

– A jelölésem, noha 23-án írásban nyilatkoztam annak elfogadásáról, november 29-ig meg sem történt. Hivatalosan pedig akkor lettem jelölt, amikor kiderült, kiket javasolt a házelnöknő a tízes jelöltlistára. Mindezt azért mondom el, hogy érzékeltessem azt, hogy az egész ügymenetre nekem nem volt ráhatásom, nem volt pályázat, előre lefektetett határidőkkel, kritériumokkal stb. Ebben a helyzetben nem akartam témává tenni valamit, ami bizonytalanabb volt, mint a kutya vacsorája. Ha tárgyaltam és egyezkedtem volna a VMSZ-szel, akkor talán okosabb lettem volna, és a pontos információk birtokában azokat az MM-vezetéssel is megoszthattam volna. Ismerve a jelölőszervezet működését és észjárását, azt is elképzelhetőnek tartom, hogy egyszerűen visszavonják a felkérést, nem adják át a jelölést stb. Ma már tudom, szándékuk komoly volt, és arról meg is egyeztek a kormányzó haladókkal – akkor ebben még nem lehettem biztos. A fenti tények ellenére ma már úgy látom, ennek minden veszélye ellenére az információimat és a döntésemet meg kellett volna osztani másokkal az MM-ben.

● Hétfői sajtótájékoztatóján úgy fogalmazott: „ma már úgy látom, hiba volt, hogy halogattam az ezzel kapcsolatos párbeszédet”, gondolván itt arra, hogy nem egyeztetett az alkotmánybíróvá történő jelöléséről a Magyar Mozgalom vezetésével. Miért döntött mégis úgy akkor, hogy nem osztja meg közvetlen munkatársaival (fogalmazhatunk úgy is: bajtársaival), hogy Ön fölkérést kapott és azt el is fogadta vagy el is szándékozik fogadni?

– Erre az előzőekben már válaszoltam.

● Számolt-e azzal, hogy az MM számára micsoda megszégyenülést jelent az, hogy a tagságnak, de még az ügyvivő testület tagjainak is a sajtóból kell értesülniük (egyik) vezetőjük döntéséről?

– Igaz, ideális helyzetben, az ilyen és ehhez hasonló döntésekről nem a sajtóból értesül egy szervezet vezetősége. A tagság más, nem gondolom, hogy a tagságot külön gyűléseken és fórumokon kellene tájékoztatni egy jelölés elfogadásáról, még akkor sem, ha az egy adott ponton személycseréhez vezethet a szervezetben. Megszégyenülésről azonban nem beszélnék, én sem éreztem magam megszégyenítve, amikor egy-egy vezetőségi tagunk elfelejtett értesíteni arról, hogy az életében bekövetkezett változás miatt a jövőben teljesen passzivizálja magát és nem vesz részt a szervezet munkájában.

● Milyen reakcióra számított a Magyar Mozgalom részéről mindezek fényében? Illetve milyen reakciót tartott volna elfogadhatónak?

– Barátok nem esnek nyilvánosan egymásnak, nem határolódnak el egymástól, akkor sem, ha neheztelnek egymásra egy-egy lépés miatt. A minimum az lett volna, ha akkor hozzák meg ezeket a döntéseket, amikor az ülésen én is részt tudok venni. Nem így történt. Most már kár is ezzel foglalkozni.

● Annyit tudunk az Ön fölkéréséről, hogy közvetett úton történt, Ön nem tárgyalt közvetlenül a VMSZ-szel. Mikor érkezett ez a felkérés és mennyi idő alatt döntött annak elfogadásáról?

– Ha jól emlékszem, november 17-én értesültem a felkérésről. Azt üzenték, 2-3 napon belül döntsek, én 21-én közöltem a döntésem. Mindez nagyon gyorsan történt egy rendkívül zűrös tanítási időszakban, amikor Újvidék, Palics és Budapest között ingáztam folyamatosan.

● Nyilván kevesen vitatják el Öntől, hogy alkalmas erre a tisztségre, azt pedig még kevesebben, hogy mindenkinek joga van saját karrierjét egyengetni. Ugyanakkor a döntésének van egy erkölcsi dimenziója is. Az ezzel kapcsolatos kritikákat a következőképp lehetne összefoglalni: Ön személyes ambícióit tartva szem előtt cserben hagyta azt a szervezetet, amelyet fölépített, ráadásul úgy, hogy annak a pártnak a segítségét fogadta el, amely mindent megtett szervezetük tagjainak ellehetetlenítéséért, sőt, mindezt titokban intézte. Elfogadja ezt a kritikát vagy ennek a kritikának legalább egy részét?

– Az MM nem én vagyok és az MM-et nem én építettem fel, sokan tettük bele az MM-be azt, amire képesek voltunk, másokkal együtt én is. Eközben mindvégig az vezérelt bennünket, hogy közülünk mindenki ott tegyen az ügyért, ahol éppen tevékenykedik, és annyit, amennyit abból a pozícióból tehet. Ebből a szempontból szabad, nyitott szervezet voltunk, parancsuralmi elemek nélkül. Tehát ha valaki az MM alapítók, vezetőségi tagok közül munkát, tisztséget vagy hivatást változtatott, akkor sokszor a munkához való hozzájárulása is jelentősen megváltozott.

Az elmúlt fél évben több meghatározó vezetőségi tagunk úgy változtatott eddigi életén, munkáján, hogy az radikálisan csökkentette részvételét a közös munkában. Egyetlen esetben sem tárgyaltuk meg ezeket a „személyes ambíciókat”, az új helyzeteket az MM Ügyvivő Testületén, senki sem kérte ki a testületek véleményét arról, hogy most egy nagyot vált és ez lehetetlenné teszi aktív részvételét a munkában. Most úgy tűnik, ez a szabály egyedül rám nem vonatkozott,

nekem kérnem kellett volna a vezetőség hozzájárulását ahhoz, hogy új pozícióból tegyem azt, amit közös érdekeinkért ott tehetek. Az egyetlen érdemi különbség, hogy engem a VMSZ javasolt az új tisztségre, ugyanakkor a jelölés mögött nem volt alku, kiegyezés, megegyezés, sőt tárgyalás sem, ezért ezt a különbséget sem tartom döntőnek. Az sem lényegtelen, hogy kizárólag parlamenti frakciók javasolhattak alkotmánybírót, nem tudom, hogy magyarként és vajdaságiként melyik frakciónak kellett volna javasolnia engem? Mivel a szótlanságom az ügyben minden alap nélkül a cinkosság látszatát keltette, ez mindenképpen rossz húzásnak bizonyult. Mindazonáltal ha másnap beszámolok a felkérésről és a döntésemről, akkor sem kaptam volna támogatást az MM-től, de ezt már nem fogjuk tudni modellezni vagy újrajátszani.

● Milyen biztosítékot kapott arra vonatkozóan, hogy a tíz jelöltből Ön benne lesz az öt befutóban? Vagy úgy fogadta el a fölkérést, hogy számolt a megválasztás bizonytalan kimenetelével? Ha ez utóbbi: nem gondolt arra, hogy az egész egy csapda, amelybe ha belesétál, két szék között a földre esik?

– Biztosíték nem volt arra sem, hogy a tízben benne leszek, az egyetlen érdemi biztosíték a VMSZ motivációjában keresendő, ez pedig, hogy távozzak a tartományi parlamentből, az Alternatíva a Vajdaságárt frakció éléről. Ha nem választanak meg, akkor ez a várt fejlemény nem következik be, Pásztor Istvánnak továbbra is minden ülésen szembesülnie kellett volna aktív jelenlétemmel. Ennek ellenére természetesen eshettem volna a két szék közé is, ezzel a lehetőséggel is számoltam. Akkor „se AB-tagság, se MM-társelnökség”-helyzet lett volna, de nem tragikus és nem is szánalmas állapot „csak” egyetemi tanárként élni. Ha az „asztal alá” estem volna, a képviselőséget addig csináltam volna, amíg értelmét látom.

● Pásztor Istvánról, a VMSZ elnökéről Ön a sajtótájékoztatóján igencsak elmarasztaló véleményt fogalmazott meg, ami reakció volt Pásztor Istvánnak az Önre vonatkozó igencsak elmarasztaló véleményére, amelyet a vasárnapi székházavató ünnepségen mondott. Ön ugyanaznap este mégis jelen volt a VMSZ által szervezett ünnepélyen. Milyen üzenetet közvetít azzal, hogy elmegy a VMSZ rendezvényére, másnap pedig azt mondja, nem váltott mezt?

– Itt most két nagy lyukat rúgott, szerkesztő úr. Először is a Pásztor Istvánra és a VMSZ-re vonatkozó kritikai megjegyzéseimet attól teljesen függetlenül mondtam el, hogy a nevezett mit mondott az ünnepi fogadáson, az írásos nyilatkozatomat már vasárnap megírtam anélkül, hogy a székházavató fogadásról, az ott elhangzottakról bármit tudtam volna. Pásztor mondanivalójával a sajtótájékoztatómon szembesítettek. Másodszor, a Magyar Karácsony nevű rendezvényen csakis azért voltam jelen, mert Boglárka lányom a Palics MME néptánccsoportjába jár és ők felléptek a műsorban. Nem hiszem, hogy szülőként az lenne a dolgom, hogy gyermekemet politikai okokból eltiltsam a fellépéstől, vagy szülőként ne legyek jelen. Az elmúlt két évben, ha tehettem, elmentem lányaim minden fellépésére, amit a Palics MME szervezett, akkor is, ha tudtam, hogy a fellépések időnként alig palástolt pártpropagandát szolgáltak. Ennyi az igazság, se több, se kevesebb.

● Ön arról biztosította a nyilvánosságot, hogy döntését nem a pénz motiválta, sőt, mivel legfeljebb egyetemi állását tarthatja meg az alkotmánybírói poszt mellett, bevételei „minden bizonnyal csökkenni fognak”. Mégis: mennyit keres ma egy alkotmánybíró és egy magánegyetem tanára?

– Ahogy a múltban, úgy most sem titkolom el a mindig tisztességesen leadózott jövedelmemet. Ezek nagy részét az elmúlt évtizedben nem költségvetési forrásból valósítottam meg. Visszatérve a kérdésére, azt, hogy mennyit keres egy főállású alkotmánybíró, eddig nem érdeklődtem meg. Számomra ez nem volt mérlegelési szempont, az azonban biztos, hogy szerbiai viszonylatban ez a legmagasabb állami bérek közé tartozik.

Én megtartom a főállásomat a Dr Lazar Vrkatić egyetemi karon (egyedül ezt a pénzkereső munkaviszonyt engedélyezi a törvény), ami azt jelenti, hogy az AB-n fizetéskiegészítést fogok kapni. Az egyetemen, ahol tanítok, kb. 1000 eurós nettó fizetést kapok.

Azért mondtam, hogy összességében kisebb lesz a jövedelmem, mint eddig, mert a törvényes tilalmak miatt elesek a képviselői és frakcióvezetői pótléktól, a szakfordítói jövedelmemtől és a magyarországi oktatói-tudományos tevékenységemből eredő jövedelmem egy részétől is. Ez valószínűleg meghaladja majd azt az összeget, amit az AB-től kapok.

● Az eskütétel után Ön kilenc évig szilenciumra lesz ítélve. Azok előtt az alkotmánybírósági döntések előtt is fejet kell hajtania, amelyekkel személy szerint mélységesen nem ért egyet, de a bírák többsége megszavazza. És még csak nem is nyilatkozhat erről, nem fogalmazhat meg különvéleményt. Hogyan fogja majd viselni ezt a „szerzetesi életvitelt”? Eljöhet-e, és ha igen, mikor, milyen ügy kapcsán az a pillanat, amikor azt mondja: kész, kilépek, ez vállalhatatlan számomra, ezt nem csinálom tovább?

– Az alkotmánybíráknak minden esetben joguk van a többség döntése ellen szavazni és különvéleményt megfogalmazni. Ezzel a lehetőséggel élni kívánok mindazokban az esetekben, amikor fontos ügyben szakmai meggyőződésemmel szemben álló döntést hoz az AB. Csak példaként említem, hogy dr. Kartag Ódri Ágnes igen erőteljes és meggyőző különvéleményt fogalmazott meg a nemzeti tanácsos AB-ügyben. Szóval eddig is lehetett. Természetesen nem kényelmes állandóan kisebbségbe szorulni, de bízom benne, hogy szakmai viták lesznek, ahol lehetőség lesz egymás meggyőzésére. Pontosan ezért gondolom azt, hogy sok esetben tehetek majd valamit az általam vallott értékekért az új helyzetben is. Természetesen, ahogy mindegyik tisztségről, úgy erről a tisztségről is bármikor le lehet mondani.

● Milyen a viszonya az MM meghatározó személyiségeivel, (egykori?) barátaival, támogatóival? Elismerte, hogy hiba volt nem egyeztetni velük, de kért-e bárkitől is bocsánatot emiatt?

– Az MM vezetésében voltak barátaim és voltak bajtársaim, munkatársaim egyaránt. Viszonyom velük megváltozott, miután ők nyilvánosan elhatárolódtak tőlem és exkommunikáltak. Az MM egyes vezetői határolódtak el tőlem és nem én tőlük, de nem szeretném fodrozni az ügyet. Senkit megbántani nem volt szándékom, ha az információ visszatartásával valakit megbántottam, akkor azt ezúttal is megkövetem. Egyelőre mosolyszünet van, a többit majd meglátjuk.

(Autonomija, 2016. december 20.)

A nemzeti válogatottsághoz hasonlította az alkotmánybírói kinevezést Korhecz Tamás

A Vajdaság Ma hírportál közli Basity Gréta tudósítását Korhecz Tamás sajtótájékoztatójáról.

*

A nemzeti válogatottsághoz hasonlította az alkotmánybírói kinevezést Korhecz Tamás
Az MM távozó társelnöke továbbra sem ért egyet a VMSZ politikájával

Korhecz Tamás lemond a Magyar Mozgalomban betöltött tisztségeiről, de továbbra is az MM tagja marad – jelentette be hétfői sajtótájékoztatóján a VMSZ jelölésére alkotmánybírói tisztséget vállaló korábbi ellenzéki vezető. Hozzátette: a kinevezése ellenére fenntartja minden korábbi bíráló kijelentését, amelyet a VMSZ vezetőivel szemben megfogalmazott.

Korhecz ígérete szerint alkotmánybírói minőségében a pártoktól, a parlamenttől és a kormányzattól függetlenül, a szakmaiság messzemenő tiszteletben tartása mellett fog eljárni. Vajdaságiként és magyarként pedig külön feladatának tartja, hogy érvényt szerezzen az alkotmány azon rendelkezéseinek, amelyek a nemzetiségek védelmét és a polgárok autonómiára való jogát szavatolják – hangoztatta a jogászprofesszor.
Arra a kérdésre, hogy miért vállalta a kinevezést, dr. Korhecz Tamás egy hasonlattal reagált, szerinte egy alkotmányjogász számára az alkotmánybírói tisztség olyan, akár egy élsportolónak a nemzeti válogatottba való bekerülés, független az országos sportszövetséggel vagy annak tagjaival való viszonyától. Húsz éve foglalkozom alkotmányjoggal, tizenöt éve tanítok alkotmányjogot, ez a szakmám, ez a hivatásom, ehhez értek a leginkább – mondta Korhecz hozzátéve, hogy most sem váltott oldalt, nem paktált le senkivel és nem kötött alkut sem a hatalmi többséggel, sem pedig a VMSZ-szel.
Korhecz azt is hangsúlyozta, hogy nem tárgyalt személyesen az őt jelölő párttal, nem kértek tőle semmit és nem is ígértek. Leszögezte továbbá, hogy semmilyen anyagi szempont nem motiválta, hiszen csökkenni fog a bevétele, elismerve, hogy a kinevezésben közrejátszott a társadalmi problémákkal szembeni kritikus hozzáállása és az, hogy nem volt szófogadó és engedelmes a hatalommal szemben.
A Vajdasági Magyar Szövetség számos kérdésben súlyos hibákat követ el, mondta Korhecz, aki továbbra is károsnak és rossznak ítéli meg a másként gondolkodó magyar emberek üldözését, a pártalapú foglalkoztatást és az egyszólamú médiát és ezen az állásponton a kinevezés egyetlen millimétert sem változtat – tette hozzá. Viszont amíg a vajdasági magyarság körében ennek a politikának van a legnagyobb számú demokratikus támogatottsága, addig csupán a Magyar Mozgalom eszközeivel nem javulhat a helyzet – véli az MM korábbi társelnöke, aki eleget tesz a mozgalom Ügyvivő Testülete felszólításának és lemond a szervezetben vállalt tisztségeiről, de a tagságról mindaddig nem mond le, amíg a Magyar Mozgalom nem válik politikai párttá és hű marad a közösen elfogadott hitvalláshoz.
A sajtótájékoztatón Pásztor Istvánnak, a VMSZ elnökének vasárnapi évértékelőjén megfogalmazottakra, miszerint az újságból értesültek arról, hogy a vezérük eladta őket kilóra és elment alkotmánybírónak, Korhecz azt mondta, hogy tisztában volt Pásztor jellembeli tulajdonságaival, és nem véletlenül mondta azt korábban, hogy erkölcsi szempontból méltatlan arra, hogy a vajdasági képviselőház elnöke legyen. Nem érzi átverésnek a VMSZ részéről az alkotmánybírói jelölést, mert ez csupán akkor lett volna egy jó vezércsel – mondta –, ha ő nem lenne tisztában a háttérben zajló folyamatokkal. Nem az számít, hogy ki jelöl valakit alkotmánybírónak, hanem, hogy képes legyen arra, hogy azon a tisztségen a közérdekért és a jogállamiságért tegyen valamit – fogalmazott Korhecz.
A tagság megtorlástól való félelmére és csalódottságára úgy reagált, hogy az MM társelnökeként nem tudta megakadályozni a civil szervezetet támogatókat ért támadásokat és megtorlásokat, abban segített, hogy jogi szempontból védelmezze az embereket, de úgy látja, hogy mindaddig nem lesz másként, amíg a magyar közösség nagy része kiáll Pásztor István és a VMSZ mellett. Amint megszűnik a demokratikus politikai támogatás, attól a pillanattól már ezt a politikát sem lehet majd folytatni – szögezte le Korhecz, aki emlékeztetett arra, hogy sokszor érzett késztetést arra, hogy a szerbiai politika mocskából kilépjen, azért tért vissza az MM soraiban, mert leszámoltak a barátaival, üldözték őket, de ebben a harcban nem tudta megvédeni őket. Ma is ugyanaz zajlik a közéletben, ami korábban is, és mindaddig így marad, amíg a VMSZ mögött ott vannak a magyar szavazók.
Korhecz Tamás szerint nem arra esküdött fel, hogy élete végéig az MM arca legyen, a túlerővel és kormányokkal szemben pedig nem kíván tovább verekedni, amit a családja is támogat, ezért elfogadja az államfő alkotmánybírói kinevezését. Az MM lemondó társelnöke hibának nevezte azt, hogy halogatta a civil szervezet tagságával folytatott megbeszélést, viszont ez sem változtatott volna mostani döntésén.

(Vajdaság Ma, 2016. december 19.)

A Magyar Mozgalom székházában tartott sajtótájékoztatón a leköszönő társelnök

The Korhecz Saga

A Naplo.org közli Bence Erika írását Korhecz Tamás alkotmánybírói kinevezéséről.

*

Napi ajánló

The Korhecz Saga

Az MM tagjai és szimpatizánsai közül az utolsó évben nagyon sokan veszítették el, mondtak le „életük álmáról és lehetőségéről” ahhoz a Hitvalláshoz való hűség jegyében, amelynek szellemi atyja épp dr. Korhecz Tamás volt. Ők meghozták az áldozatot. Korhecz Tamás ezt elfogadta. De maga már nem volt rá hajlandó. Itt bukott meg erkölcsileg. Bence Erika:

Itt a történet vége. Конец.

Már ami dr. Korhecz Tamás alkotmányjogásznak a VMSZ által történő alkotmánybírói jelölését és az illetékes szerv által való megválasztását illeti. Ünnepelje győzelmét, akinek van oka rá, vonja le a konzekvenciákat az, aki vereségként könyveli el magában ezt a történetet. Ha nem félnék a közhelyszerűségtől, azt mondanám: „az idő majd megmutatja”. Elméletibb hozzáállással: „a történelem nem volt, hanem lesz.” (Hayden White mondta a múlt század második felében.) Meg fog ítéltetni „nagy idők folyamait vezérelvén...” „Századok Istene.” (Ez meg Berzsenyi Dániel verse. Hivatalos körökben is szokás idézni.)

Mielőtt azonban így vagy úgy, de napirendre térnénk a dolgok felett, mégis el kellene varrni két, fölöslegesen és elvarratlanul fityegő, ezért hamis vonalvezetést indukáló szálat ebben a gobelinben. Mert hazugságként, hamis, legalábbis nem releváns gondolatként „lóg” az éterben.

Az egyik a VMSZ kommunikációjában fordul elő, miszerint nagy, „nagyon nagy” eredménynek könyvelhető el, hogy a párt kezdeményezése, dr. Korhecz Tamás alkotmánybírói jelölése pozitív visszhangra talált és elfogadtatott illetékes fórumokon és szervek által. Mert nem eredmény. És főleg nem nagy és nem egyedülálló. Magyar alkotmánybírája ugyanis eddig is volt a testületnek. A VMSZ tehát csak élt a törvény adta lehetőségekkel.

A jelölésnek több kimenete, vagyis igazsága is lehetséges. Értelmezés kérdése. Felfogható a párt szegénységi bizonyítványaként; azon negatív tendenciák következményeként, amelyeknek során eltávolította saját köréből és közvetlen holdudvarából az alkalmas jelölteket, mindenkit, aki képzettségénél és tehetségénél fogva veszélyeztethette legfőbb funkcionáriusainak hatalmát vagy helyét. Ám ezáltal szakmai potenciálja is sérült – vagyis saját soraiban nincsenek magasabb funkciókra és szerepekre alkalmas jelöltek. A másik értelmezés szerint viszont zseniális politikai húzásról van szó. Kihasználta a minden embert, így természetszerűleg Korhecz személyiségét is formáló „egót” – s úgy távolította (a párt szóhasználata szerint: „takarította”) el az útból, hogy az gesztusként hasson.

Van azonban ennek az eljárásnak egy elrettentő üzenete. Az, hogy az igazán „nagyhalakat” nem lehet ordináré módon elintézni, mert az negatív képet mutatna a hatalomról (és az még neki sem jó), viszont neked, „kisember”, neked „kuss!”. Téged még az Isten sem véd meg – ha nem vagy simulékony és szófogadó. Gyanítom, még akkor sem. Konkrétabb példával a történelemből, mondjuk, lehet, hogy Borisz Paszternákot, noha „kivonták” a közéletből, mégsem takaríthatták el egy Gulágra éhen-, fagyhalált, vagy élő robbanóanyagként (testre kötözött dinamittal útépítéseknél – tessék beleolvasni a Gulág-történetekbe!) szörnyethalni – viszont a barátait, a sofőrjét vagy a borbélyát igen. Molotovnak még a feleségét is. Neki nem esett bántódása.

A másik dolog. Inkább az MM szimpatizánsai körében tapasztalt értetlenséget, illetve Korhecz Tamás erkölcsi felmenthetőségét illeti. Hogy inkább gratulálni kellene neki, mert több évtizedes munkája ezzel a jelöléssel ért be, pályája csúcsára érkezett – senki sem kívánhatja tőle, hogy elszalassza a lehetőséget. Emberileg semmiképp. Csakhogy ez önáltatás. És – akik ezt mondják – saját magukat becsülik le. Ember és ember között ugyanis – legalábbis születési és társadalmi rangját illetően – nincs értékesebb és értéktelenebb. Az asztalosmester, az újságíró vagy az alkotmányjogász között nincs értékbeli különbség. Az újságíró vagy a pedagógus szakmai karrierjén belül pl. egy főszerkesztői vagy igazgatói poszt épp annyira a „pálya csúcsa”, mint egy alkotmányjogász esetében az adott bírósági tagság. Az MM tagjai és szimpatizánsai közül az utolsó évben nagyon sokan veszítették el, mondtak le „életük álmáról és lehetőségéről” ahhoz a Hitvalláshoz való hűség jegyében, amelynek szellemi atyja épp dr. Korhecz Tamás volt. Ők meghozták az áldozatot. Korhecz Tamás ezt elfogadta. De maga már nem volt rá hajlandó. Itt bukott meg erkölcsileg. Emberileg pedig akkor, amikor nem számolt azzal, hogy a maguk pályáján áldozatot hozó emberek saját és családjuk egzisztenciáját is kockára tették. Meg sem fordult a fejében. Hogy maga ilyent tegyen.

De ezzel legyen vége! Menjen mindenki a dolgára!

The End.

(Naplo.org, 2016. december 18.)

Kókai Péter nyilatkozatával fogták csúsztatáson Vona Gábort

A Vajdaság Ma hírportál ismerteti a budapesti Lokál című ingyenes hírújság cikkét.

*

Kókai Péter nyilatkozatával fogták csúsztatáson Vona Gábort

Miért nem vett részt a Jobbik elnöke a Máért ülésén?

Nem mondott igazat a Jobbik, amikor azt állította, hogy Vona Gábor Kókai Péterrel és Korhecz Tamással folytatott tárgyalásai miatt hagyta ki a határon túli magyarok értekezletét. A pártelnök wellnessezni ment, a tárgyalástól pedig odaért volna a Máért ülésére, írja a Lokál internetes portál.

Az egerszalóki Shiraz Hotelban járt Vona Gábor december 1-jén – erősítette meg a hírt a Lokálnak a Jobbik sajtóosztálya. A dátumnak azért van jelentősége, mert aznap a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) is ülésezett, csakhogy a nemzeti érzelmű Jobbik-vezér – bár kapott meghívást – nem vett részt a határon túli magyarok ügyeivel foglalkozó tanácskozáson. Az utolsó pillanatban lemondta a részvételt.

Amikor az ügy kipattant, a Jobbik tagadta, hogy Vona a wellnessezést választotta volna a Máért helyett. Azt mondták, a pártelnök azért nem ment el az értekezletre, mert azzal egy időben egy vajdasági szervezet, a Magyar Mozgalom (MM) vezetőivel tárgyalt. Csakhogy ez így nem igaz. A Lokál elérte a mozgalom társelnökét, Kókai Pétert, aki elmondta: december 1-jén valóban fogadta őket Budapesten a Jobbik elnöke, de a találkozó reggel fél 8-kor kezdődött, és egy órán át tartott. A Jobbik azt állította, hogy az egyeztetés „délelőtt” zajlott. A Máértot viszont 9 órás kezdéssel hirdették meg. Tehát ha Vona Gábor nagyon akart volna, bőven átér az ülésre.

Mint ismeretes a Magyar Mozgalom vezetőinek kezdeményezésére december elsején elnöki szintű találkozóra került sor a Jobbik Magyarországért Mozgalommal, Korhecz Tamás és Kókai Péter társelnököket Vona Gábor pártelnök és Szávay István, a Jobbik Nemzetpolitikai Kabinet elnöke fogadta Budapesten. Ezt írta akkori közleményében a magyarországi jobboldali ellenzéki párt. Az MM akkori közleménye szerint a találkozónak az adott különös aktualitást, hogy ugyanazon a napon, december 1-jén tartotta meg idei rendes ülését a Magyar Állandó Értekezlet (Máért), amelyre a Magyar Mozgalomnak, határozott álláspontja szerint, szintén meghívást kellett volna kapnia, tekintettel arra, hogy az áprilisi választási eredménye alapján, magyar szervezetként (tartományi) parlamenti tényezővé vált. Az MM azonban nem csak meghívást nem kapott, hanem még magyarázatot sem annak okáról, rótta fel a vajdasági szervezet.

Később viszont a magyarázat is megérkezett.

(Vajdaság Ma, 2016. december 18.)

Kókai Péter nyilatkozatával fogták csúsztatáson Vona Gábort Vona Gábor pártelnök (jobbról) és Szávay István, a Jobbik Nemzetpolitikai Kabinet elnöke

Wellnesezett és hazudott Vona Gábor

A Lokál című ingyenes hírújság közli Hecker Flórián írását Vona Gábor és a Magyar Mozgalom egyeztetéséről.

*

Wellnesezett és hazudott Vona Gábor

Nem mondott igazat a Jobbik, amikor azt állította, hogy Vona Gábor egy tárgyalás miatt hagyta ki a határon túli magyarok értekezletét. A pártelnök wellnessezni ment, pedig odaért volna a MÁÉRT ülésére.

Az egerszalóki Shiraz Hotelban járt Vona Gábor december 1-jén – erősítette meg a hírt a Lokálnak a Jobbik sajtóosztálya. A dátumnak azért van jelentősége, mert aznap a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) is ülésezett, csakhogy a nemzeti érzelmű Jobbik-vezér – bár kapott meghívást – nem vett részt a határon túli magyarok ügyeivel foglalkozó tanácskozáson. Az utolsó pillanatban lemondta a részvételt.

Amikor az ügy kipattant, a Jobbik tagadta, hogy Vona a wellnessezést választotta volna a MÁÉRT helyett. Azt mondták, a pártelnök azért nem ment el az értekezletre, mert azzal egy időben egy vajdasági szervezet, a Magyar Mozgalom vezetőivel tárgyalt. Csakhogy ez így nem igaz. A Lokál elérte a mozgalom társelnökét, Kókai Pétert, aki elmondta: december 1-jén valóban fogadta őket Budapesten a Jobbik elnöke, de a találkozó reggel fél 8-kor kezdődött, és egy órán át tartott. A Jobbik lapunknak azt állította, hogy az egyeztetés „délelőtt” zajlott. A MÁÉRT-ot viszont 9 órás kezdéssel hirdették meg. Tehát ha Vona Gábor nagyon akart volna, bőven átér az ülésre.

Nem akart, mégpedig azért nem, mert attól a naptól foglalása volt az egerszalóki luxusszállodába, a Shiraz Hotelba, december 4-éig. A szálloda recepciójától megtudtuk, a szobakulcsok 15 órától vehetők át, tehát Vonának sietnie kellett, hogy időben érkezzen a fővárostól 150 kilométerre lévő szállodába.

A magát „a közel keleti és az 1001 éjszaka hangulatvilágát megelevenítő szállodaként” hirdető hotelban egy három éjszakás családi kiruccanásért 250-300 ezer forintot kérnek el. Ezért a pénzért Vona – aki az iszlámot az emberiség utolsó mentsvárának tartja – legalább jól szórakozhatott: a Shiraz a „szultánmasszázs”, a „vízipipaszeánsz” és a „marokkói hastáncest” mellett még „iráni fürdőzéssel” is szolgál.

(Lokál, 2016. december 16.)

Shiraz Hotel (Fotó: Facebook)

Shiraz Hotel (Fotó: Facebook)

Ki védi meg az embert, ha magyar?

A Magyar Mozgalom honlapján állásfoglalást tesz közzé Ózer Ágnes leváltásáról.

*

Ki védi meg az embert, ha magyar?

A Magyar Mozgalom állásfoglalása Ózer Ágnes leváltása kapcsán

A Magyar Mozgalom meglepetéssel értesült a médiából, hogy menesztették a Vajdasági Múzeum éléről Ózer Ágnest és helyére Drago Njegovant nevezték ki megbízott tisztségre. Mint azóta kiderült, maga az érintett is a kormány közleményéből tudta meg, hogy leváltották őt. A személycsere már csak azért is érthetetlen, hiszen Ózer Ágnest áprilisban nevezték ki ismételten az intézmény élére, most pedig, nyolc hónap elteltével módosították ezt a döntést.

A Hét Napnak Pásztor Bálint a Vajdasági Magyar Szövetség – Demokratikus Cselekvés Pártja képviselőcsoport vezetője a minap azt nyilatkozta: „Feladatunk továbbá, hogy minden vajdasági magyar szakembert, akinek a tudására az érdekérvényesítés szempontjából szükség van – függetlenül attól, hogy az elmúlt hónapokban milyen színekben politizált –, megpróbáljunk megszólítani, és olyan helyzetet teremtsünk, hogy a közösség érdekében munkálkodhassunk.”

Tekintve, hogy Ózer Ágnes az MM alapítója tagja, a most született döntés kapcsán felvetődik a kérdés: így néz vajon ki, amikor a más színekben politizáló magyar szakembereknek lehetőséget teremtenek?

A másik lehetőség, hogy a Szerb Haladó Párt magának követelte ezt a tisztséget, amelyre egy olyan személyt nevezett ki, aki amellett száll síkra, hogy Vajdaság Szerbiához való csatolásának dátuma állami ünnep legyen. Tekintve, hogy a VMSZ tartományi szinten (is) a haladók koalíciós partnere – amely szövetségről a párt illetékesei lépten-nyomon azt hangoztatják, hogy kiválóan működik – ebben az esetben az a kérdés merül fel, hogy vajon milyen mértékben tudja érvényesíteni akaratát a VMSZ ebben a koalícióban, ha egy ilyen kiváló szakember leváltásának nem állta útját?

Ózer Ágnes az Újvidéki Rádió híradójának elmondta, az ügy kapcsán felmerült benne a kérdés, mit ér az ember, ha magyar. A Magyar Mozgalom némileg módosítva is felteszi a kérdést: Ki védi meg az embert, ha magyar?

(Magyar Mozgalom, 2016. december 16.)

Ózer Ágnes

Leváltás a „nagy projekt” szolgálatában?

A Vajdaság Ma hírportál a szerező Levelek a Rózsa utcából című sorozatában közli Friedrich Anna összefoglalóját Ózer Ágnes leváltásáról.

*

Leváltás a „nagy projekt” szolgálatában?

Felháborító! – Ez volt az első reakcióm, amikor elolvastam a hírt, hogy dr. Ózer Ágnes muzeológus-történészt leváltották a Vajdasági Múzeum igazgatói posztjáról, mégpedig azt követően, hogy ugyanezen a tisztségen eltöltött négy eredményesnek mondható évet, és néhány hónappal ezelőtt újraválasztották.

Dr. Ózer Ágnes neve és személyisége ismert Vajdaság-szerte, és bizton állítom, szűkebb pátriánkon túl is. Nem vagyok szakmabeli – csak egy újságíró, aki a munkája folytán találkozott vele néhányszor az életben – de ezt a nézőpontot figyelembe véve is meg merem kockáztatni a véleményt, hogy kiváló történész-szakembert ismertem meg a személyében, aki az érzékeny történelmi kérdésekre is mindig tudta a választ. És ha a szerb-magyar történelmet nézzük, szerintem ez a fontos: szakmai, szakértői válasz az érzékeny kérdésekre. Hogy igazgatóként milyen volt (bár tudjuk, hogy ez esetben a politika a mérvadó), szerintem erre a kérdésre a pozitív választ az támasztja alá, hogy nem is olyan régen újraválasztották a közvélemény előtt ismertté vált számos érdekes kiállítás megszervezésével a háta mögött.

De most a vajdasági (bácskai, bánáti, szerémségi) kormány leváltotta, mert egy bizonyos dr. Drago Njegovan kell, hogy megbízott igazgatóként a helyébe kerüljön. Megnéztem Njegovan úr életrajzát a Vajdasági Múzeum honlapján, ugyanis az újonnan kinevezett igazgató úr eddig ugyanebben az intézményben múzeumi tanácsos, tudományos főmunkatárs és a tudományok doktora volt. Most tehát ő a tartományi kormány által kinevezett új igazgató dr. Ózer Ágnes helyett. Az új igazgató a Vajdasági Múzeum honlapja szerint Lukaviceben született (a Wikipédia azt írja, hogy ilyen helység a Cseh Köztársaságban van, de sejtem, hogy inkább Lukavicát kellett volna feltüntetni). Az életrajzából az sem derül ki, hogy hol érettségizett, hol diplomált és hol doktorált, de azt már tudni lehet, hogy 1992-től „Vajdaság politikai-gazdasági kusztoszaként” dolgozott és ettől kezdődően számos tudományos tett is a nevéhez fűződik a Vajdasági Múzeumban. Előtte valahol (?) 1973-ban befejezte a gimnáziumot, a politikai karon diplomált 1978-ban (valahol?), és például 1987 és 1991 között előadó volt a Pedagógiai Karon (valahol?). Életrajzából ezt követően már tudni lehet, hogy Vajdaságban dolgozott.

Na már most, az internetről azt megtudtam, hogy Lukavica Szarajevó keleti része lehet, és dr. Njegovan úrnak a Vajdasági Múzeum honlapján közölt tudományos munkáinak adataiból (http://www.muzejvojvodine.org.rs/index.php/lat/odeljenja-zaposleni/odeljenje-savremene-istorije/dr-drago-njegovan) azt is kikövetkeztettem, hogy az a bizonyos Pedagógiai Kar, ahol előadó volt 1991-ig, eszéki székhelyű lehetett, ugyanis ott szerzőtárs volt egy olyan munkában, aminek a címe Az iskola és a társadalmi közösség (1986), és amelyet az eszéki Pedagógiai Karon adtak ki.

Bosznia, Horvátország és most Vajdaság – sorolom, és rögtön meg is fedem magam: az előítéleteim miatt. Az előítéletek ugyanis általában téves következtetéshez vezetnek, de mégis rámeredek e tudományok doktorának a főbb műveire, amelyek mind-mind 1990 után, tehát a délszláv háború idején és annak utána keletkeztek, és amelyek súlypontja Szerémség, Bácska és Bánát Szerbiához történő csatolása. Az előítéleteimet folytatva leírom ide azt is, hogy a kinevezésnek ennek tudatában csakis politikai – és nem szakmai – indíttatása lehet, hiszen itt van a köztudatban a szerb államfő által minap bejelentett „nagy projekt” is, azaz november 25-ének, Szerémség, Bánát és Bácska Magyarországból való kiszakítása és Szerbiához való csatolása napjának állami ünneppé tétele. Ez az államfői ötlet összecseng az idézett tudományos munkákkal, a jelek szerint ezt a szándékot kell tehát „tudományos-történelmi” emlékekkel igazolni, amihez, íme, a megfelelő emberek meg is vannak immár.

Nézem továbbá a tartomány (Bácska, Bánát, Szerémség) kormányának az összetételét is. A 14 kormánytag között egy a magyar (a VMSZ soraiból), a többiek a Szerb Haladó Párt, a Szerb Szocialista Párt és a Szocialisták Mozgalmának a tagjai vagy párton kívüliek, s születtek közülük egyesek Kruševacon, Belgrádban, Bijelinában, Prizrenben, Loznicában… (Jól átérezhetik az itteni történelmi múlt hozadékait.)

A szűkszavú kormányközleményből nem derül ki, hogyan szavazott az egyetlen VMSZ-es kormánytag, pedig annak vonatkozásában, hogy dr. Ózer Ágnes a Magyar Mozgalom alapító tagja, ez is fontos hírelem lenne. Kár, hogy maga a VMSZ nem nyilatkozott erről. Ez ugyanis a nyilvánosságra tartozna, nem azért, hogy esetleg a Magyar Mozgalom és a VMSZ viszonyán rágódjunk, hanem elvi kérdések miatt, hiszen itt nem napi politikáról, hanem sokkal messzebbre mutató politikai üzenetről van szó. Ez a leváltás nem egy puszta személycsere, ez egy üzenet a történészi szaktudás és a napi politika összefonódásáról. Jelzi, hogy a magyarok ősi szálláshelyeit – Szerémséget, Bácskát, Bánátot – újra és újra elfoglalják az élet számos vonatkozásában, tehát nem csak területileg és új lakosság betelepítésével lakosságilag, hanem például a célnak megfelelő irányultságú történészek által a történelmi tényekkel való esetleges manipulálással, vagy finomabban fogalmazva, egyes események és adatok elhallgatásával, mások kiemelésével is.

Ezek után azt mondanám, hogy itt az ideje tömören néhány mondatban megfogalmazni a november 25-ei esetleges szerb állami ünneppel kapcsolatos 1918-as történelmi tényeket angol, német, francia, orosz és más nyelveken és várható „ünnepkor”, alkalmas apropóként minden évben terjeszteni a világban, hogy mi volt, és mi van. Igaz, ez nem elégtétel, de jelzés lehet, hogy a történelmi igazságot leváltásokkal és kinevezésekkel, elhallgatásokkal és szépítésekkel nem lehet semmissé tenni még akkor sem, ha a terület elfoglalása és a lakosság összetételének átalakítása az új hatalom szemszögéből sikeresen befejeződött.

(Vajdaság Ma, 2016. december 15.)

Ózer Ágnes

Ózer Ágnes a leváltásáról: Mit ér az ember, ha magyar

A Naplo.org összefoglalót közöl Ózer Ágnes leváltásáról.

*

Napi ajánló

Ózer Ágnes a leváltásáról: Mit ér az ember, ha magyar

A kormánynyilatkozatból értesült, hogy Drago Njegovant nevezték ki a Vajdasági Múzeum megbízott igazgatói tisztségére

Ózer Ágnes a kormánynyilatkozatból értesült arról, hogy Drago Njegovant nevezték ki a Vajdasági Múzeum megbízott igazgatói tisztségére, s ebből vonta le a következtetést, hogy menesztették, s az idő kérdése, hogy erről mikor értesítik, nyilatkozta az Újvidéki Rádió híradójának.

Meglátása szerint Vajdaság Mán megjelent végkövetkeztetés nem áll. Ózer értelmezése szerint a Vajdaság Ma hírének következtetése az, hogy a leváltásában az MM-ben vállalt szerepe is közrejátszhatott, noha a portálunkon megjelent szövegben ilyen következtetést nem tettünk, csak mellékesen – s nem menesztésének okaként – jegyeztük meg, hogy a Magyar Mozgalom egyik alapítója, az Ügyvivő Testület tagja.

Beszélt arról is, hogy az ügy kapcsán felmerült benne a kérdés, mit ér az ember, ha magyar. Ugyanakkor szerinte egyértelmű, hogy a jelenlegi vajdasági kormányzat más koncepciót követ, más célokat tűzött ki. „Úgy tartották, hogy az én szakmai tudásomra nincs szükség, más koncepciót akarnak, mások a célok, lehet, hogy én ebben az új felállásban nem is találnám meg magam” – fogalmazott nyilatkozatában. (Vajdaság Ma)

(Naplo.org, 2016. december 15.)

„Korhecz katasztrofális alkotmánybíró-jelölt, doktori oklevelének honosítása érvénytelen”

A Délhír portál összefoglalót tesz közzé az alkotmánybíró-jelölésekről folytatott parlamenti vitáról.

*

„Korhecz katasztrofális alkotmánybíró-jelölt, doktori oklevelének honosítása érvénytelen”

Ezt nem mi állítjuk, hanem Vojislav Šešelj, a Szerb Radikális Párt elnöke.

Mint ismeretes, a hírhedt csetnikvajda és körei háborús uszító politikájukkal a kilencvenes években rengeteg szenvedést okoztak a délvidéki magyarságnak és más nemzeti közösségeknek. Ugyanakkor tény, hogy a nyers nacionalista kirohanásain kívül Šešelj fellépései során olykor széles körű műveltségről és éles elméről tesz tanúbizonyságot. Emellett köztudottan rendkívül jól tájékozott. Ettől még természetesen cseppet sem szimpatikusabb, de a nyilatkozatait nem kell feltétlenül félvállról venni.

A szerb parlamentben minap napirendre került az alkotmánybíró-jelöltek névsorának megvitatása. Mint ismeretes, Korhecz Tamásnak, a Magyar Mozgalom társalapítójának is erre a hangzatos posztra fáj a foga. A VMSZ pedig ismét a keblére szorította „rebellis” Tamásunkat, mert úgy érzi, „a vajdasági magyarság megérdemli, hogy saját alkotmánybírója legyen”.

A szerb ellenzéki pártok képviselőinek számos észrevétele akadt az alkotmánybíró-jelöltek zömével kapcsolatban. Leginkább a rátermettségük hiányát, a nem éppen makulátlan múltjukat vagy éppen a rezsimhez való dörgölőzésüket kifogásolták.

Šešelj is keményen bírálta a jelöltek többségét.

Ami Korhecz Tamást illeti, katasztrofálisan rossz jelöltnek minősítette, aki a legalapvetőbb feltételeket sem teljesíti ahhoz, hogy alkotmánybíró lehessen.

Šešelj állítása szerint Korhecz doktori oklevelének honosítása érvénytelen.

Mint mondta, Korhecz megpróbálta honosítani oklevelét az újvidéki Jogi Karon, de ez nem sikerült neki. Ekkor a kamanci (Sremska Kamenica-i) Fabus menedzserképző magénegyetemhez fordult. Ez 2003-ban történt, amikor a Fabusnak nem volt semmi köze a jogi (hanem kizárólag a közgazdasági) tanulmányokhoz.

Ott furcsamód elfogadták Korhecz honosítási kérelmét. Az erről szóló végzést egy prof. dr. Lazar Brkatić nevű egyén írta alá.

Šešelj szerint a Fabus rendkívül gyanús hírű egyetem, Korhecz doktorátusa pedig egyszerűen hamisnak tekinthető.

(Délhír, 2016. december 14.)

Korhecz Tamás