Értékelés a Magyar Nemzeti Tanács jelenlegi felállásának elmúlt kétéves munkájáról a 2014–2016-os időszakra vonatkozóan

A Magyar Mozgalom honlapján közli a Magyar Nemzeti Tanács hét tanácstagjának néhány nappal korábban megfogalmazott közös értékelését az elmúlt időszakban végzett munkáról.

*

Értékelés a Magyar Nemzeti Tanács jelenlegi felállásának elmúlt kétéves munkájáról a 2014–2016-os időszakra vonatkozóan

Bevezető

A Magyar Nemzeti Tanács (a továbbiakban: Tanács) a 2014. október 26-ai szerbiai nemzeti tanácsi választásokat követően 2014. november 17-én megtartotta alakuló ülését. A Tanács összetétele a következőképpen alakult: a 35 tagból 31 tag a Magyar Összefogás listáról, 2 tag a VMDK CSONKA ÁRON listáról, 1 tag a Magyar Liga – Új Magyar Alternatíva – Vass Tibor listáról és 1 tag a Másként magyarságunkért – Fodor László listáról került a szerbiai magyar közösség országos önkormányzatába.

A választások a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól szóló törvény (Szerb Köztársaság Hivatalos Közlönye 72/2009., 20/2014. – AB határozat, és 55/2014. sz.) rendelkezéseinek értelmében történtek és első ízben bonyolította azt a Köztársasági Választási Bizottság.

A Tanács előző összetétele tevékenységének felismerhető védjegye a stratégiai tervezés volt, illetve azok a folyamatos erőfeszítések, amelyeket az elfogadott stratégiai programok és intézkedések végrehajtása tett szükségessé.

A Tanács az előző négyéves mandátuma alatt nyolc stratégiát, illetve középtávú fejlesztési tervet fogadott el az oktatásra, a kultúrára, a hivatalos nyelvhasználatra, a tájékoztatásra, a civil szférára, a felnőttképzésre, a tudományra és a népesedésre vonatkozólag, és ezek alapján folytatta tevékenységét a hatályos jogszabályokkal összhangban. Ezeket a programokat kellett volna továbbvinni és fejleszteni a magyar közösség javára, azonban ez 2014 novembere óta nem valósult meg maradéktalanul.

Több oka is lehet a felemás sikereknek vagy sikertelenségeknek, azonban néhány mindenképpen említésre méltó:

● A szerbiai alkotmánybíróság 2014. évi januári döntésével a törvény  tíz szakaszát nyilvánította részben vagy teljes egészében alkotmányellenesnek. Ez utóbbi fejlemény jelentős hátralépést jelent a nem területi autonómia ügyének Szerbiában.

● A Szerbiai Népképviselőház 2014 májusában jelentős mértékben módosította a nemzeti tanácsokról szóló törvényt, amivel stabilabb és kedvezőbb jogi keretet alkotott a 2014 októberében történt nemzeti tanácsi választások lebonyolításához (a módosítások a választásokat követően kerültek alkalmazásra), azonban mint a gyakorlatban kiderült számos hiányossággal is bírt, hiszen a végrehajtó bizottság hatáskörébe utalható döntések lehetősége és azok kötelező jelleggel történő jóváhagyása a Tanács részéről, a Tanácsot gyakorlatilag egy szavazógépezetté degradálta, előfordult pl. hogy az előterjesztések 93%-át egy ülésen a végrehajtó bizottság által elfogadott döntések jóváhagyása képezte.

● A szerbiai alkotmánybíróság 2016 évi májusi döntése az oktatási és nevelési rendszer alapjairól szóló törvény rendelkezéseiről, véglegesen megfosztotta a nemzeti tanácsokat a legerősebb hatáskörüktől, azaz az oktatási intézmények igazgatóválasztása kapcsán meglevő előzetes jóváhagyás gyakorlásától.

A Magyar Nemzeti Tanács elnökének felkérésére párton belüli és párton kívüli szakemberek, a magyar kisebbségi pártok képviselői tanácskoztak a szerbiai Kormány által elfogadott Kisebbségügyi Akcióterv tervezetéről. Ezen összejöveteleken elhangzottak ellenére az akcióterv végleges szövege által előirányozott programok, feladatok érdemi változatást (valószínűleg) nem hoznak majd. A valós problémák orvoslása helyett főként soft law intézkedéseket tartalmaz.

Stratégiai tervezés

A Tanács az elmúlt két évben elfogadott egy új oktatási stratégiát, mivel az addig érvényes Oktatásfejlesztési stratégiának az érvényességi határideje lejárt, ezenkívül elfogadásra került egy dokumentum a népesedéssel kapcsolatban (sajnos csak vázlatos kivonata az elődjének), amely gyakorlatilag felváltja a Népesedési Akciótervet, amelynek az érvényességi határideje 2017-ben járt volna le. Az ebben az időszakban elfogadott dokumentumok azonban hiányosságokat tartalmaznak, nem fedezhető fel azokban a stratégiai tervezés minden ismérve, sokszor nem tartalmaz eszközöket a kitűzött célok elérésére, vagy nincsenek idősíkok előirányozva azok végrehajtására, amelyek hiányában a számonkérhetőség is sérül, illetve ellehetetlenül.

Az elmúlt időszak legnagyobb hiányossága a stratégiai tervezés terén azonban a még érvényben lévő stratégiai dokumentumok betartásának a mellőzése, illetve teljes negálása. Például a Vajdasagi Magyar Civil Stratégia (2012-2018) esetében a nyolc beavatkozási terület egyikben sem történt érdemi előrelépés, sem a megvalósítás, sem a pénzelés tekintetében.

A stratégiák megvalósulásáról szóló éves beszámolókat is „elfelejtették”, esetleg pár mondatos, általános méltatásba sűrítették azokat, ezzel teljesen átláthatatlanná téve a kitűzött célok magvalósulását.

Közoktatás

Ez az a terület, amely talán a legfontosabb és a legkiterjettebb, és amely legtöbb embert érint közösségünkben. A terület terjedelmének függvényében a legtöbb döntés is itt születik, amely azonban az esetek többségében a Tanács Végrehajtó Bizottsága döntéseinek a jóváhagyását jelenti – mert ellenkező esetben megszűnne a Végrehajtó bizottság mandátuma. Ebből kifolyólag a döntés kizárólag pár ember kezében összpontosul, hiszen ha kérik is a szakbizottságok véleményét, az nem kötelezi a Végrehajtó Bizottságot. Téves az a magyarázat, hogy a törvényhozó kötelezte volna a nemzeti tanácsokat erre a belső szerkezeti, szervezési lépésre, ugyanis számtalan módon lehetett volna a döntéshozatali mechanizmust demokratikusabbá tenni. A törvényhozó akarata, hogy a tanácstagokból delegált végrehajtó szerv kivételes (hangsúlyozandó: kivételes) esetekben átveszi a tanács döntéshozatali hatáskörét, nem jelenti a végrehajtó szerv egyébként végrehajtó funkciójának kiterjesztését és a tanács döntéshozó szerepének állandó átvételét. A Magyar Nemzeti Tanácsban azonban az a helyzet állt elő, hogy a Végrehajtó Bizottság vált az állandó döntéshozó szervvé, amelynek döntéseit a Tanács utólogasan hagyja jóvá.

Az általános iskolák alapítói jogainak átvételében nem történt előrelépés.

A Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnázium igazgatóválasztása körüli huzavona jelentősen rontotta a Tanács jóhírét, és tapinthatóan kidomborodott a napi politikának való megfelelési kényszer. Ugyanide sorolható az MNT azon politikai döntése is, amikor a magyarcsernyei Petőfi Sándor Általános Iskola igazgatójának felmentését támogatta, egy teljesen szabálytalan, politikai bosszú okán indított iskolaszéki kezdeményezés kapcsán.

Régiónként megalakításra kerültek a hatalmas létszámú (40-50 fős) tanácsadói testületek (a felsőoktatásban is), amelyek, mint ahogyan a gyakorlat megmutatta, teljesen életképtelenek, és csak az aktuális kabinetpolitika igazolására szolgálnak.

Pozitívumként meg kell említenünk a magyar diákok kirándulásainak a megszervezését, a közoktatási dolgozók kataszterének összeállítását. Fontos eredmény a szerb nyelv, mint nem anyanyelv oktatási reformjának alapjául szolgáló standardok elfogadása is, amely ugyan sok tekintetben előrelépés az eddigi állapotokhoz képest, de kritériumait tekintve továbbra is túlzó.

Felsőoktatás

Mindenképpen jelentős az Európa Kollégium beindítása, mégha az zökkenőkkel is történt, azonban rendkívüli szerepe lehet majd a jövőben a közösség megtartó erejének a fejlesztésében és az értelmiségi utánpótlás kinevelésében.

A felsőoktatási és demonstrátori ösztöndíjak továbbra is léteznek, azonban jelentősen megreformálták azokat, felhígítva a jogosultságra vonatkozó feltételrendszert, illetve szigorítva a felhasználási lehetőségeket. A Várady-ösztöndíj is módosításra került.

A felvételi előkészítőket továbbra is megszervezik, csakúgy, mint a szerb nyelvi képzést a felsőoktatási intézménybe felvételt nyert hallgatók, illetve a középiskolás diákok körében. A 2015-ös évben a felvételi felkészítés jelentős késedelemmel kezdődött és így okafogyottá is vált arra a tanévre vonatkozóan.

Kultúra

A kulturális pályázatok kiírása és lebonyolítása mellett a Topolyai Múzeum önállósulása, a szabadkai Szentháromság szobor eredeti helyére történő visszaállítása, valamint az adai Szarvas Gábor Könyvtár alapítói jogainak átvétele nevezhető a legfőbb csapásvonalnak.

A napi szintű, a Tanácsot érintő hatáskörgyakorláson (véleményezések, kinevezések, jóváhagyások) kívül nem valósultak meg jelentősebb projektumok, ugyanis az említettek még az előző mandátum alatt kezdődtek.

A szabadkai zsinagóga belső tereinek restaurálása késik.

Tájékoztatás

A Tanács legtöbb feszültséget megélő és gerjesztő tevékenységi területe. A Szabadkai Rádió megszűnésének a története (hatezer magyar rádióhallgató támogató aláírása ellenére), Vajdaság nagy részén a helyi tájékoztatási eszközök megszűnése, jogalap nélküli rádióadó létrehozatala, a Tanács által alapított és társalapított médiumok igazgatási szervei tagjainak megfélemlítése a szerv elnöke részéről, a főszerkesztők személye véleményezésének a megszüntetése a munkavállalók részéről, vezető újságírók és a volt főszerkesztő elbocsátása az egyetlen magyar napilaptól, a Tanács elnökének kirohanásaa a saját alapítású lap főszerkesztője ellen... mind rányomta a bélyegét erre a két évre, és megkérdőjelezi a Tanács pártatlan működését.

Hivatalos nyelvhasználat

Ezen a területen a legnagyobb sikert a Tanács vezetése részére Budiszava régi nevének Tiszakálmánfalvára történő visszaállítása jelentette. Kiírásra került a szerbül anyakönyvezett nevek magyarul történő átírási költségeinek visszatérítésére vonatkozó pályázat, azonban megfelelő reklámozás nélkül. 2015-ben és 2016-ban is megszervezték a Tanács jogi-nyelvhasználati tanácskozását, 2016-ban ingyenes volt a részvétel. 2016-ban azonban megszűnt az a többéves nem formális együttműködés a Létünk folyóirattal, amely a tanácskozás előadóinak tanulmányait különszámban jelentette meg.

A hivatalos nyelvhasználati díjak átadása elmaradt, a bizottsági ülések véleményezései kapcsán a Tanács nem fogadott el jelentősebb döntést (egyedül utcanév véleményezések és a nemzetek közötti viszonyügyi tanácsok tagjavaslatai voltak napirenden), a Tanács honlapjának reformja után az addig elérhető tartalmak eltűntek (magyar nyelvű formanyomtatványok, tájékoztató füzetek, egyes fordítások, stb.), a nyelv(rend)őrség eredményeit bemutató honlap (vagy honlaprész) terve bár elkészült, mind a mai napig nem nyilvános. A már elkezdett cselekvési programok is csak részben vagy egyáltalán nem folytatódtak.

A Tanács hivatalos nyelvhasználat terén kifejtett tevékenységéről nincs nyilatkozat, közlemény. A külső szemlélőnek úgy tűnhet, hogy ez a terület nincs is a Tanács hatáskörei között.

Többi terület

Az egyéb területeken hatályban lévő stratégiákat szinte kivétel nélkül nem alkalmazzák, pedig a Tanács nem helyezte hatályon kívül azokat.

Szakmai hibák, szándékos szembenállás

A 2014-ben felállt Tanács foglalkoztatottjainak személye csak részben képviseli a kontinuitást a Tanács előző mandátumához képest. A munkavállalók száma lényegében nem csökkent, azonban az új összetételű Tanács megalakulását követő első hónapok személycseréjének később súlyos következményei lettek: szakmai okokból kifolyólag megbukott a Végrehajtó Bizottság és tagjait fel kellett menteni mintegy fél évvel a kinevezésüket követően. Ezen felmondások sora a hivatal mintegy felét érintette, függetlenül attól, hogy esetleg tagjai voltak-e a Tanácsnak vagy sem.

Ahogyan azt a Tanács Alapszabálya is egyértelműen meghatározza, a tanácstagok, így a valamikori munkavállalók köréből kikerült tanácstagok is bármilyen beadványt, javaslatot, módosító indítványt előterjeszthetnek. Ezeket azonban minden alkalommal elutasították, ugyanígy történt a hibákra való rámutatással vagy az új kezdeményezésekkel.

Íme ezekből egy csokorra való, amely mind dokumentálható:

● az alapszabály 10 tanácstag javaslata nélkül lett előterjesztve és elfogadva (ezt nem lehet korrigálni), ezért az alapszabály jogszerűsége ma is vita tárgya lehet,

● az ügyrend elfogadásával nem a meglevő ügyrend lett hatályon kívül helyezve, hanem egy, az azt megelőző – külön előterjesztés került benyújtásra több helyen kérve a módosítást, amelyet figyelmen kívül hagytak (később került módosításra más előterjesztő tollából)

● az első ülések egyikén egy kegyvesztett tanácstag módosító javaslata lesöprésre került,

● téves hivatkozások a fejlécben a következő előterjesztéseknél:

● Záradékjavaslat a Forum Könyvkiadó Intézet a munkahelyek belső szervezéséről és rendszerezéséről szóló szabályzata módosításának elfogadásáról),

● Záradékjavaslat a Forum Könyvkiadó Intézet 2015. évi pénzügyi terve módosításának elfogadásáról),

● Záradékjavaslat a Forum Könyvkiadó Intézet 2015. évi kiadói terve és munkaprogramja módosításának elfogadásáról) – módosító indítványok kerültek benyújtásra de nem azokat fogadták el,

● előterjesztés a meglévő bizottságok hatásköreit rendező határozatok kidolgozását illetően 2015. április 30-ai határidővel – bár ennek nem szabályozása azóta is jelentős problémát okoz, az előterjesztést nem vették figyelembe

● képviselői kérdés: 12 diszkréciós joggal kiosztott hallgatói ösztöndíj jogtalanul, nem a hatályos, nem az érvényben levő, a Magyar Nemzeti Tanács által elfogadott döntések alapján került kiosztásra ‒ Magyar Szó reagálás, meghazudtolás, sértődöttség, 

● a Magyar Nemzeti Tanács munkája folytonosságának és hatékonyságának biztosítása érdekében három tanácstag Tájékoztatót nyújtott be a Tanács elnökéhez,  mivel két VB döntés nem került jóváhagyásra a Tanács következő ülésén – ez a VB bukását idézte elő,

● az Európa Kollégium Alapszabályának jogszerűtlen elfogadása (az alapító határozat módosítása később került elfogadásra) – az észrevételt elutasították,

● a törvényes hatáskörök figyelmen kívül hagyása, előzetes jóváhagyás helyett véleményezés a zentai Stevan Mokranjac Alsófokú Zeneiskola esetében,

● a törvényes hatáskörök figyelmen kívül hagyása, egy iskolaszéki tag felmentése során nem került elfogadásra véleményező záradék a felmentésre vonatkozóan – az ülésen került megemlítésre – teljesen figyelmen kívül hagyták,

● az Ügyrend rendelkezéseinek be nem tartása: az összehívások esetében, képviselői kérdésekre adott válaszok tekintetében,

● a kiírt pályázatok jogalapját képező H/13/2012-es határozat törlésre került az Alapszabály elfogadásával (amely alapján kiírásra kerültek a pályázatok több mint 10 millió dinár értékben), miután erre rámutattunk az ülésen a következő ülésre (miután a pályázatok elbírálásra kerültek) egyszerűen kicserélték a honlapon az Alapszabályt, és az új szöveg már nem tartalmazta, hogy a H/13/2012-es határozat törlésre került volna ‒ tehát jogszerűtlen alapszabály-módosítás történt,

● a Pannónia Alapítvány törvénytelen működtetésére vonatkozó döntés, a választási igéretek be nem tartása (Szabadkai Rádió),

● azon Magyar Összefogás listán mandátumot nyert képviselőket, akik időközben a Magyar Mozgalom nevű szervezet tagjaivá váltak, előzetes vagy akár utólagos tájékoztatás nélkül kizárták a Magyar Összefogás frakcióból. Lehetőséget nem kaptak, hogy kifejtsék álláspontjukat a kérdésről, illetve döntsenek, a továbbiakban is részt kívánnak-e venni a Magyar Összefogás frakció munkájában. Ezen lépést követően akár logikusnak is nevezhető az a magatartás a Tanács vezetése részéről, amely elutasítja ezen tanácstagok indítványait, hozzászólásait, stb. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy az elutasító, kirekesztő hozzáállás már a mozgalom megalakulása előtt is tetten érhető, ahogyan ezt a fentiekben felsorolt ügyek dátumai is bizonyítják.

● az elvándorlással kapcsolatos kutatásra vonatkozó beadvány elutasítása, stb.

Zárógondolat

Az MNT két éves működése folyamán sajnálatosan elveszítette azt a tekintélyét és súlyát, ami jellemző volt rá, határon innen és túl. Számos közösségileg fontos témáról nem nyilatkozik, nem foglal állást a hatáskörébe tartozó kérdésekben, pl. a könyvtári magyar dolgozók elbocsájtása Zomborban, felvételi vizsga a jogi karon, a Népszínház vezetőváltása, a helyi magyar nyelvű rádióadások megszűnése, stb. Saját jogi kereteinek alakításáról sem volt véleménye. A testület nem tárgyalt a kisebbségi akciótervről, a kisebbségi és nemzeti tanácsi törvény újraírásáról sem. Más esetben kimondottan a VMSZ politikai irányított szerveként a magyar-magyar leszámolások eszközévé vált, lásd iskolaigazgatók leváltása és annak kísérlete, újságírók ellehetetlenítése, az MNT által alapított magyar nyelvű médiumok pártmédiává silányítása, a médiaszabadság korlátozása.

Az MNT hivatalának megtizedelésével sajnos az első olyan magyar intézmény lett, amely magyar embereket tett az utcára, hagyott egzisztencia nélkül, ezzel olyan modellt teremtve, amely sajnálatosan azóta is tovább él az általa alapított intézményekben.

A stratégiai tervezés és cselekvés leépítésével a szakmai működésének keretei viszonylagossá és mérhetetlenné váltak, ezáltal magyar közösségünk közérzetének, lehetőségeinek meghatározó és  irányító szerepkörét is elengedte, pártpolitikától függővé tette.

Szabadka, 2016. december 13.

Bacskulin István, tanácstag sk.

Beretka Katinka, tanácstag sk.

Joó Horti Lívia, tanácstag sk.

Németh Ernő, tanácstag sk.

Siflis Zoltán, tanácstag sk.

Tari István, tanácstag sk.

Várkonyi Zsolt, tanácstag sk.

Zsoldos Ferenc, tanácstag sk. 

(Magyar Mozgalom, 2016. december 28.)

Előlépni a maradi álcák mögül

A Szabad Magyar Szó közli Szabó Palóc Attila interjúját, amelyet Bence Erikával, a Létünk című folyóirat főszerkesztőjével készített.

*

Előlépni a maradi álcák mögül

Bence Erika: A politikai egyeduralmiság és a nepotizmus a tudományra és a folyóiratokra is rátenyerelt

Egy tudományos folyóirat léte attól is függ, hogy a főszerkesztője és munkatársainak egy része szálka-e vagy sem az aktuálpolitika szemében – mondta el a lapunknak adott interjúban Bence Erika egyetemi tanár, a Létünk folyóirat főszerkesztője, aki 2007 óta vezeti a tudományos lapot. A felsőoktatásnak és a tudománynak eredendően pártatlannak és politikailag befolyásolhatatlannak kellene lennie, mégis megtörténhet, hogy egy kiadvány és annak szerzői-szerkesztői köre, anélkül, hogy bármit is vétene, csak azért válik kegyvesztetté egyik-másik politikai struktúrában, mert egy korábbi, más összetételű vezetőség kedvelte és szoros együttműködést alakított ki vele. A Létünk főszerkesztőjeként eltöltött éveket, és a közben szerzett tapasztalatokat összegeztük Bence Erikával.

● A Létünknek több évtizedes története van... Milyen elképzelésekkel vette át a lap vezetését? Miben követi a hagyományokat, és milyen megújulást, újításokat hozott?

– A Létünket negyvenöt évvel ezelőtt alapította az akkor aktuális társadalompolitikai szervezet, a Dolgozó Nép Szocialista Szövetsége. „Társadalmi kérdésekkel, kultúrával és művészetekkel foglalkozó” folyóiratként jegyezték be. Ez még bőven a szocialista érában volt, kommunista párttitkárok által és ideológiailag meghatározott irányvonallal. Ez nagyon súlyos dolog volt. Első főszerkesztője Rehák László lett, aki két évtizeden át irányította és szerkesztette a lapot. Rehák máig vitatott személyisége a vajdasági magyar kulturális, tudományos és politikai múltunknak. Amikor a lap 2011-ben négy évtizedes jubileumát ünnepelte, megpróbáltunk szembenézni ezzel a múlttal, megszólaltattuk a Létünk korábbi főszerkesztőit, olvasószerkesztőjét, állandó munkatársait és A láthatatlan változat címmel egy, a negyven év anyagából összeállított antológiát adtunk ki a Forum Könyvkiadó gondozásában. Ezek a jubileumi visszatekintések és vizsgálódások egy  árnyalt képet adtak a folyóirat rendszerváltás előtti történetéről. Természetesen az első két évtizedre nagyon is rányomta a bélyegét a szocializmus ideológiai diktátuma, ugyanakkor mindig voltak a lapnak „egészséges”, tudományosan releváns szólamai, kezdettől fogva az interdiszciplináris nyitottság volt rá jellemző; művészeti tartalmakat is megjelentetett.

● Mindehhez viszonyítva milyen változásokat hozott az Ön vezetése, milyen arculat alakult ki mára?

– A folyóirat mai arculatát tekintve ez az interdiszciplináris jelleg még kifejezettebb, még inkább domináns vonása. Nemcsak a Létünk vonatkozásában, hanem általában a tudományos és kulturális szférában is végső ideje leszámolni ezekkel a diszciplináris határokkal. Egyszerűen nincsen olyan, hogy bármely társadalomtudományi diszciplína önmagában állhat. És szinte egyik sem létezhet nyelvi és irodalmi kompetenciák nélkül.

● Szépen példázza mindezt az a sokrétű együttműködési háló is, amely a folyóirat körül kialakult az elmúlt időszakban. Melyek ennek a legfontosabb elemei?

– A pécsi tudóskör mellett jó kapcsolatot teremtettünk a szegedi alkalmazott pedagógiai területeken kutató tudósokkal, de a csíkszeredai és marosvásárhelyi Sapientia humán tanszékeivel is. Nagyon jó a kapcsolatunk a Mostari Egyetem Természettudományi-Matematikai és Neveléstudományi Kara több tanszékével és kutatói projektumával is. De sokan megszólaltak az elmúlt években a Létünkben: nápolyi és római egyetemi tanszékek komparatisztikával foglalkozó szakembereitől kezdve, a budapesti közgazdász-tudósokon, a brisbane-i germanista nyelvészeken, az accrai szuahéli kisebbségkutatókon át egészen az Európai Unió brüsszeli irodáinak politológusaiig. Ez utóbbira reflektálva: igen nagy sikernek tartom a Létünk idei kettes számának Európa válságmodelljei – A globalizációtól a migrációig című tematikus blokkját, amit Beretka Katinka szerkesztett. És itt kell megemlítenem a négyes szám genderblokkját is, ami Lendák-Kabók Karolina doktorjelölt munkája.

● Milyen a lap fogadtatása politikai körökben? Gondolok itt elsősorban azokra a testületekre, amelyek a potenciális támogatások felett diszponálnak...

– A Magyar Nemzeti Tanács korábbi összetételű csapata aktívan figyelt a Létünk működésére, nagyon jó volt a munkakapcsolatunk. A szervezet által rendezett évi jogi-tudományos konferenciák anyaga a Létünk különszámaiban látott napvilágot. Mivel még az előző összetételű csapat rendezte a tavalyi konferenciát, és kérte föl a Létünket az együttműködésre, azaz a különszám elkészítésére, megjelent a harmadik ilyen kiadványunk is – s engedtessék meg nekem, hogy ennyi év után kendőzetlenül beszéljek ezekről a játszmákról –, de már nagyon „nyögvenyelősen”, „fárasztás”-ra ment a dolog, mivel a konferencia résztvevői, valamint a szerzőinek egy része, és a Létünk is „kegyvesztett” lett az újonnan felállt kisebbségi hatalom szemében. Az idén pedig már nem tartottak igényt a közreműködésünkre az MNT-nél.

● Miért válhatott kegyvesztetté a Létünk? Hiszen ez egy tudományos folyóirat, amelyben megszólalnak ugyan esetenként politológusok is, de nem a napi sajtó szintjén működik, tehát politikai vizeket és érdekeket sem igen zavarhat...

– Hihetetlenül kicsinyes és rövidlátó machinációk ezek. Hiszen a tudománynak és a felsőoktatásnak eredendően pártatlannak és politikailag befolyásolhatatlannak kellene lennie. S most meg azt kell látnunk, hogy egy tudományos folyóirat léte attól is függ, hogy a főszerkesztője és munkatársainak egy része szálka-e vagy sem az aktuálpolitika szemében? Más folyóiratok és tudóskörök szárnyalását meg az teszi lehetővé, hogy – noha látszólag semlegesek, apolitikusak – a háttérből „jól gazsulálnak” a mai hatalmi struktúrának.

● Ahogy a névsort böngészem, úgy tűnik, hogy a folyóirat munkatársainak igen széles körében mindenféle politikai meggyőződésű emberek vannak. Talán szelektálni kellene közülük?

– A Létünk, alapítási szándékával szinkronban, nemcsak „társadalmi kérdésekkel”, hanem „kultúrával és művészetekkel” is foglalkozó folyóirat. Ennek szellemében a vajdasági magyar és a magyarországi kulturális közélet legjelentősebb aktorai közül többen, Végel László, Tolnai Ottó, Fenyvesi Ottó, Szombathy Bálint, az időközben elhunyt Gulyás József, Major Nándor, Várady Tibor, Géczi János, Márton László – ő a szerkesztő bizottságnak is tagja! –, írók, képzőművészek is publikáltak a lapban. Nagyon fontosnak tartom, hogy a Létünk egyes folyamodványaira is pozitív visszajelzés érkezett. Roginer Oszkár – akkor még doktorandusz – irodalomtörténész, szociológus nevében kérelemmel fordultunk a Cambridge University Presshez, illetve David Wileshez, hogy a neves teatralógus egy könyvének részleteit magyarra fordítva közölhessük, és mind a tudós, mind a kiadó hozzájárult ehhez.

● Találkoztak hasonló esetekben elutasítással is?

– Természetesen. Voltak olyan megszólítottjaink is, akik úgy utasítottak el bennünket, hogy az szinte megtiszteltetésnek hatott: Pálinkás József, az Magyar Tudományos Akadémia korábbi elnöke, vagy Heller Ágnes filozófus a legnagyobb tisztelettel beszélt a lapról, de elfoglaltságára és orientációjára való tekintettel nem adott kéziratot.

● Bárdolatlan elutasításokba, olyanokba, amelyek rossz szájízt hagynak az emberben, nem sikerült belefutni?

– Valami olyan érzésem van egy évtized után, hogy a legotrombább elutasítások a legkevésbé perspektivikus, legkevésbé jelentős és legkevésbé tehetséges emberek részéről érkeztek. Kevésbé ismert kutatók, pályájuk elején levő tudósok között volt, aki nem volt hajlandó a recenzensi vélemények alapján módosítani, de még formailag sem rendbe hozni írását, közben pedig rendes egyetemi tanárok, akadémiai doktorátussal rendelkező tudósok szó nélkül akceptálták a véleményeket. Megtörtént velem, hogy olyan ember üvöltözött rám és hordott le mindennek mint szerkesztőt, akiről azt gondoltam, hogy közeli ismerősöm és támogatja a lapot. Mint később kiderült, hogy az illető egyéni frusztrációi álltak a dolog mögött – középszerű írását én nem kezeltem valamiféle eufórikus lelkesedéssel, hanem arra kértem, hogy segítsen az illusztrációk, fényképek beszerkesztésében.

● Miért kellett egy jó barátot elutasítani?

– Azért, mert az írása nem kapta meg – miként az követelmény – a két teljesen pozitív recenziót. Én egyéni szerkesztői döntés alapján javasoltam mégis közlésre. Más esetben elsőéves doktoranduszok vonták vissza a tanulmányukat, mert a folyóirat nem tudta garantálni számukra a méltányos – és nem szerény – tiszteletdíjat. Ismerve akár a szerbiai, akár a magyarországi folyóiratok mai anyagi lehetőségeit és helyzetét, az is csoda, ha egy folyóirat – mint a Létünk – szerény tiszteletdíjat fizet. Ugyanilyen történet, hogy amikor a folyóiratunk számára késtek az anyagi támogatások, és ezért mind a nyomdai, szerkesztői, mind a szerzői tiszteletdíjak kifizetését prolongálta a kiadó, az a személy telefonálgatott be a szerkesztőségbe nap mint nap a tiszteletdíját követelve, aki pontosan tudta, hogy mi a helyzet.

● Beszéljünk a kezdetekről. Milyen elképzeléssel, milyen koncepcióval vette át a folyóirat vezetését?

– Amikor 2007-ben egy új összetételű szerkesztőbizottság élén átvettem a folyóirat szerkesztését, egyik legfontosabb célom az volt, hogy kiemeljük végre a szakmai egyoldalúság és a negatív értelemben vett tudománynépszerűsítő kiadvány korlátai közül. A folyóirat ugyanis a megelőző éveiben majdnem kizárólag művelődéstörténeti és néprajzi jellegű tanulmányokat közölt, azt is inkább valamiféle ismeretterjesztő kontextusban. Ezzel önmagában nincs baj, egyik tudománnyal sem, sőt, az ismeretterjesztés is bizonyos értelemben küldetése egy folyóiratnak. De a kizárólagosság, illetve az „örökös egyszint”-en való mozgás a hátrányára vált. Ez (kiadás)politikai szempontból is előnyösnek volt mondható bizonyos körök és klikkek számára. Egyrészt a múlt ilyen értelmű feltárása sokkal kevesebb vizet zavar mint például a politikai, etikai, történeti elemzések, jogi-nyelvhasználati, oktatáspolitikai, szociokulturális vagy más anomáliák feltárása, ugyanakkor a folyóirat ismertsége és jelentősége is csak bizonyos szakterületeken volt tetten érhető. 

● Hogyan lehetett mindezt tudományos szempontok alapján is mérhető elismertségre váltani?

– Nagyon fontos feladatnak tartottam az ismeretterjesztő jelleg helyett a nemzetközi tudományos mozgásokkal való szinkronitás elérését, az ilyen történésekre való reflektálás készségét. Mert az egy dolog, hogy népszerű tudomány, meg hogy ismeretterjesztés, azonban, nem biztos, hogy épp a Létünknek kellene ezt a küldetést teljesítenie, hiszen vannak még Vajdaságban más, hasonló folyóiratok, amelyek profiljához ez sokkal jobban illik, például a Híd vagy a Bácsország.

● Egy minisztériumi döntés azonban „megakasztotta” ezeket a folyamatokat...

– Feltehetően sohasem fogjuk megtudni, hogy milyen ténykedés állt mögötte, de 2009-ben a Létünket levették a tudományügyi minisztérium tudományos folyóiratlistájáról, ezért külön próbatételt jelentett, hogy tudományos kompetenciái alapján ismét felkerülhessen erre a szintre. Három évnyi „küzdelmet” követően, 2012-ben aztán végre újra kategorizálták.

● A folyóirat témaválasztásában melyek voltak a legfontosabb szempontok?

– A Létünk az elmúlt időszakban több nagyon fontos nemzetközi problémakörre, területre, kérdésre reflektált. Még ma is kisebb gyanú árnyékolja kompetenciáit illetően a neveléstudományt. Viszont ez is egy maradi álca. A 21. század oktatása és nevelése nem létezhet, ha nem teremtünk magunk köré egy nagyon korszerű és haladó oktatási és nevelési stratégiát. Én ennek – sajnos – jelenleg sem Vajdaságban, sem Magyarországon nem látom jelét; épp ezért a Létünk folyamatosan görget egy ilyen típusú tudományos diskurzust is a lapjain, illetve konferenciáin. Aktuális válságokra is képesnek kell lennie reagálni. Ilyen törekvés volt az idei kettes szám, amelyben Európa mai válságmodelljeivel néztek szembe a Létünk hazai és külföldi munkatársai, a genderblokk, ami a társadalmi nem problematikájával foglalkozik világunkban, illetve az etikai diskurzusok is, amelyeket 2007-től kezdve folyamatosan folytat a Létünk, ugyancsak megkerülhetetlenek. Ez utóbbi folyamatok jegyében jött létre a Létünk idei hármas, tematikus száma A filozófia határai címmel, amit Bene Adrián pécsi egyetemi oktató szerkesztett.

● Mindez összefüggésben állhat bármilyen szinten is a korábban említett minisztériumi döntéssel? Hogyan befolyásolja ez a kategorizálást?

– Kevesen tudják, de a Létünket, bár mindannyian annak határozzuk meg szándékunk szerint, 2006-ban – akkor még nem én szerkesztettem – a nyelvészeti és irodalmi folyóiratok közé sorolta a kompetens minisztérium, tehát kicsit borotvaélen táncol a lap, amikor publikációinak kisebb része tartozik csak tisztán ezeknek a diszciplínáknak a hatáskörébe. A paradoxon az, hogy a rosszindulatú, és a konkurens lapkiadás – s ezt nem a Létünk gondolja így, mert mi nem gondolkodunk konkurenciában – felől érkező bírálatok, amelyek érték az utóbbi évtizedben, épp ezt igyekeztek kikezdeni. Vagyis azt, hogy miért közöl irodalomtudományi és nyelvészeti tanulmányokat. A válasz az eddigiekből egyértelműen következik. Egyébként a rosszindulatúság jele volt az is ezekben a támadásokban, hogy utána sem számoltak az arányoknak – ez úgy néz ki, hogy ha évente nagyjából ötven tanulmány jelenik meg a lapban, akkor abból legfeljebb öt-hat számít tisztán irodalomtudományi dolgozatnak.

● Milyennek tartja a nyomtatott folyóiratkiadás lehetőségét és jövőjét?

– Katasztrofálisnak tartom. Semmilyen pozitív tendenciát nem látok. A társadalom minden területére kiterjedő tudománytalanítás, kultúramegvonás és kontraszelekció a folyóiratokat sem kíméli; a politikai egyeduralmiság és a nepotizmus erre is rátenyerelt. Folyóiratoknál is erőszakosan igyekeznek meghatározni – a tudományos eredményeket nélkülözve –, hogy ki szerkeszthet, ki írhat, ki jelenhet meg benne. Nyugodtan kimondhatom, hogy csakis az uralkodó hatalmi struktúráknak megfelelő emberek. A legkönnyebb ezt úgy megoldani, hogy anyagilag kivéreztetik a lapot, míg mást – akár ugyanannak a kiadónak a másik folyóiratát – felvértezik és felpumpálják anyagilag, illetve támogatásokkal. Túlfavorizálják, felturbózzák, nagy port vernek körülötte. Olyan retorikát alkalmaznak, amelyben a szokásosnál többször fordul elő a „legrégibb”, „legtekintélyesebb”, „legrangosabb”  és sok más hasonló jelző. A nem kívánatos folyóiratokat, illetve szerkesztői gárdájukat pedig magukra hagyják, munkatársaikat folyamatosan nyomásnak teszik ki: „Miért ott publikál?  ha vinni szeretné valamire, akkor nem mindegy, hogy hol publikál! Maga miért vállalta el?”

● A számítástechnika, a világháló széleskörű elterjedése milyen irányban befolyásolja – segíti vagy hátráltatja – ezeket a folyamatokat? Magyarán: nyújthat-e, jelenthet-e védelmet azoknak, akiket ilymódon „magukra hagynak”?

– Kapóra jött mindezen törekvések esetében a társadalom „digitalizálódása”, az elektronikus média kiterjedtsége. Elhangzottak olyan kijelentések, hogy semmi értelme tovább támogatni a nyomtatott folyóiratokat, amikor a kíbertéré a jövő. Igen, természetesen. Csakhogy ezeknek a fejlesztése nem zárja ki a papír alapú megjelenést, mivel annak is vannak pótolhatatlan előnyei, amit sohasem tud kivitelezni egy elektronikus kiadvány. Nagyon szembetűnő – és olykor úgy érezhetjük, hogy tulajdonképpen mindent meg is magyaráz –, hogy a feleslegességnek ezt a vádját csak a „nem kívánatos” sajtótermékek irányában kommunikálják.

(Szabad Magyar Szó, 2016. december 14.)

Bence Erika

A Folyóiratok éjszakája című rendezvényen tavaly is bemutatkozott a Létünk

A Létünk csapata a Folyóiratok éjszakáján: Németh Ferenc, Bence Erika és Novák Anikó

A Létünk-könyvek temerini bemutatóján

Egy ritkán látott fedőlap: a 2014-es tanácskozás virtuális szekciójának CD-ROM melléklete

Az idei hármas szám