A Közös (s)íróasztalunk című blog átveszi a Második Nyilvánosság írását.
*
Kakafónia
Ma déltájban került fel a Második Nyilvánosság Facebook-oldalára Stephen Bozhen igazán érdekes írása, ajánlom mindenkinek:
Szubjektíven a Szubjektívről
Nem akármivel szórakoztatott bennünket hétfőn, április 27-én a Pannon Szent Királyi Igazmondó Televízió! A Szubjektív című műsorban (
https://www.youtube.com/watch?v=EJSZDUnzvzA), más néven az Alákérdező Show-ban nem más válaszolgatott Fehér Márta (két emelettel lejjebb megírt, kinyomtatva kézhez kapott) kérdéseire, mint Pásztor István, a VMSZ újraválasztott elnöke (tehát nyugodjunk bele, hogy a következő négy évben sem változik egy szálat se a vm-politika, minden marad kézi vezérlésen, és kizárólag az rúghat majd labdába továbbra is, aki odapucsít).
Ha nem lenne Pásztor úr, akkor soha nem tudnánk meg, hogy a vm-közösség felgyorsult fogyása miatt aggódók tábora nem más, mint közönséges „picsogókórus”. Az is kiderül, hogy az ország általános leszegényedése miatti rossz hangulatot ezek az emberek csak fokozzák, és (most figyeld a logikát!) az általuk gerjesztett hangulat miatt hagyják itt az országot azok is, akiknek van itt is megélhetésük (nem tudjuk, hogy itt a saját párttagságának külföldre emigrált részére gondol-e a drága elnök úr).
A kommunikációs bravúrok sora ezzel még korántsem ér véget:
„A Vajdasági Magyar Szövetség nem a probléma vázolás része kíván lenni. A Vajdasági Magyar Szövetség a probléma keresés része kíván lenni, a probléma fölkutatásának, a megoldások fölkutatásának a részese kíván lenni...” – mondá Pásztor.
A Második Nyilvánosság önkéntes kódfejtőinek segítségét kérem ezúttal is, hiszen nem teljesen értem, miért áll szöges ellentétben egymással a probléma vázolása, és a probléma keresése, felkutatása, ill. a megoldások felkutatása?
A folytatásban az elnök úr azzal dicsekszik, hogy a kétéves munka eredményeként a programbeszédében már meghirdethette azokat a konkrét lépéseket, amikkel meg tudják erősíteni a kis- és nagyvállalkozókat. Lesz munkahelyteremtés is, meg minden földi jó. Nos, a kiszivárgott listájukat böngészgetve túl sok kisvállalkozással éppenséggel nem találkozhat az ember, ellenben a pártvezetés és holdudvar jól menő, nagy cégeivel annál inkább – akik bizonyára nem utasítanak vissza pár millió „élénkítő” eurót (és bizonyára nem is lesznek érte hálátlanok). A felvázolt elképzelés – ha az ország helyzetén nem is tud változtatni, de – „a mi helyzetünkben, a magyar közösség vonatkozásában egy kapaszkodót tud jelenteni” – szóval ne aggódjunk, VMSZ-es felsővezetőnek, vagy hozzájuk kötődőnek lenni továbbra is jó lesz.
A párt a problémákra a megoldásokat is meg tudja találni, hiszen mint mondja: „létezik egy olyan szakértői gárdánk, létezik egy olyan vállalkozói rétegünk, amelyik partner ebben”. Jó, azt eddig is tudtuk, kik gazdultak meg (részben) a pártnak köszönhetően (a kiszivárgott listán nem kevéssel találkozhatunk közülük), úgyhogy nem is ez a kérdésem, hanem az, hogy mégis ki a francból áll az a bizonyos szakértői gárda? Van ezeknek az embereknek nevük, arcuk? Kik azok a bizonyos nagytudású szakértők, akiknek munkája által a vajdasági magyarság élete egy hangos sikertörténetté válhat? (Becsszó, most már tényleg nem sokat kell rá várni, hiszen program is van, pénz is van.)
Ezek után egy keményet beszól nekünk is, mondván, hogy ő naponta találkozik emberekkel, nem egy virtuális világban él. Mit gondol az elnök úr, mi talán nem találkozunk naponta emberekkel? Ha a kedves barátnője nem züllesztette volna le a vm-sajtót a legprimitívebb pártkatonák vezető pozíciókba ültetésével, a paranoid cenzúrával, a félelemkeltéssel kicsikart öncenzúrával, minden létező ellenhang kiszűrésével, és ezzel az undorító, hányingert keltő, soha véget nem érő öntömjénezéssel, akkor a kritika sem kényszerült volna a virtuális térbe! És az elnök úrnak felfér a képére úgy beállítani a helyzetet, mintha a virtuális térben megnyilvánulóknak nem lenne valós életük? Nagyon is van valós életünk, azért is utáljuk ezt a szüntelen hazudozást a fejlődésről, miközben csak a pozícióhalmozást látjuk, meg a közpénzek szétlopását!
A továbbiakban is csak a sikerekről, a felelősségről, meg persze a kívülállók rosszakaratáról hallhatuk, ám egyszer csak Fehér Márta műsorvezető méltóságos asszony úgy kezdi el beállítani Lovas Ildikó szerepét, mint akinek minden, a kultúra területén elért eredmény köszönhető, és minden jó elképzelés hozzá köthető. Angyalom, már nem ez a film van befűzve, már a VMSZ-en belül is kimondják Lovas felelősségét a párt lezüllesztésében, az értelmes emberek félreállításában, a „pofára osztályozásban“ (értsd: pl. a kulturális célokra történő pénzosztás szakmaiatlanságában, szimpátia alapján történő megvalósulásában). Update-elni kéne lassan az elnök úr kommunikációját is, hiszen megint szembemegy a tagsággal, vagy legalábbis egy részével, mert bizony ez a mostani irány már nem csak nekünk nem tetszik, hanem sok jóérzésű, magyar ügy iránt valóban elkötelezett VMSZ-tagnak sem, akik jóhiszeműségből és meggyőződésből léptek be a pártba, gondolván, hogy csak az egységes fellépés hozhat valódi eredményt. Kíváncsi lennék rá, hogy a mostani helyzetben is ez-e a véleményük, vagy kezdenek már ráébredni, hogy egy szűk klikk érdekeinek kiszolgálása zajlik – nagyipari méretekben.
No de, miután Pásztor felvázolja, hogy Lovas távozásával semmi se fog változni, bevallja, hogy ő hozta meg a döntést Lovas leváltására. Ez csak azért vicces, mert először a MaSzó is Lovas leváltásáról cikkezett, aztán gyorsan világossá vált, hogy Lovas akkora autoritás (még mindig), hogy őt nem lehet csak úgy leváltani (legalábbis kommunikációban nem!), ő csak lemondhat (ha úri kedve úgy tartja!), és még bocsánatot is kért tőle Varjú Márta főszerkesztő az egyik cikk egy mondatában (értsd: bocsánatot kért, amiért véletlenül igazat írt a MaSzó!). Most erre Pásztor mondja ki, hogy tényleg le lett váltva (ő maga váltotta le). Lesz szíves Varjú Márta most már az olvasóktól is bocsánatot kérni a sokszori félrevezetés miatt!
Pásztor kifejti azt is, szerinte mit jelent a nyitottság: mindenkit szívesen lát konzultációra, de végül úgyis a VMSZ dönt. Akkor mi szükség van bármilyen egyeztetésre, párbeszédre? És hogy az ő általa 2007-ben megreformált párt a nyitottságnak köszönheti, hogy eddig is eljutott. Szívemből szól!
Arra a kérdésre, hogy a közvélemény egy része (azok mi vagyunk!) szerint a doktoranduszokat meg az értelmiséget nem veszi figyelembe a VMSZ, az elnök úr egy új szó feldobásával válaszol: „ez ennek a kakafóniának (sic!) a része, ami itt az elmúlt hónapokban folyamatosan tart” – vagyis amióta mi létezünk, mert előtte a kellemetlen témákat gond nélkül be lehetett söpörni a szőnyeg alá. Itt még egy pillanatot időzzünk: tehát a megszokott, egyszólamú, talpnyaló média hangja mellett megjelent kemény, következetes kritika az kakafónia. (Nem kakofónia!) Ezután a Korhecz-féle MNT-vel(!) példálózik, amiben szakértők, értelmiségiek bevonásával készültek a stratégiák. Vegyük észre a hazug csúsztatást! Korhecz is arról beszélt, hogy megszűnt az a gyakorlat, hogy nagyszámú szakembert foglalkoztasson, vonjon be a munkájába az MNT! Tehát az elnök úr a múlttal takarózik a jelenkor kritikáival szemben!
Ezután elmeséli, milyen szuper az együttműködés az egykori háborús uszítókból és nyerészkedőkből verbuválódott nacionalista párttal a parlamentben. Remek.
Aminek viszont én is örülök, az az, hogy Deli Andor az Európai Parlamentben képviselő a Fidesz-KDNP frakciójában, még akkor is, ha a VMSZ delegálta. Fontosnak tartom, hogy legalább egy szállal kapcsolódunk oda (az EU-hoz) is a politikai érdekképviselet terén.
Nyugodtan kimondhatjuk, hogy semmilyen változás nem következett be Lovas Ildikó távozásával, ugyanolyan félretájékoztatás folyik most is a Pannonban, ha politikai témáról van szó, mint az „ő idejében“. Hogy az egyszólamúság mennyire kontraproduktív, az látszólag nem érdekli a VMSZ-t. Jól rávilágít erre Korhecz is a második családi körös interjújában, miszerint a párbeszédnek, a vitáknak, az érvek ütköztetésének nagy ívben való elkerülése a párt részéről azt a paradox helyzetet teremtette meg, hogy akkor sem hiszünk már nekik, amikor igazuk van, az eredményeket akkor is keveselljük, amikor adott esetben többet nem lehetett elérni. Vagyis a nyitottságnak hazudott bezárkózással a VMSZ csak saját magának árt.
Bármennyire is kézenfekvő a kedves elnök úrnak az elviselhetetlen helyzetért immár a kritizáló személyeket hibáztatni, attól tartok, egyre kevesebben hisznek neki.
Stephen Bozhen
2015. április 29.
Királyhalom
(Második Nyilvánosság, 2015. április 29., 12:30)
(Közös (s)íróasztalunk, 2015. április 29.)
