Laudáció Márti néni tiszteletére

A Második Nyilvánosság közli Stephen Bozhen, vagyis Bózsó István írását Varjú Márta újbóli megválasztása alkalmából a Magyar Szó élére.

*

Laudáció Márti néni tiszteletére

Vajdaság nem az a hely, ahol meglepetésszerű, pozitív változások borzolnák a hétköznapi apátiába süllyedt, békés polgárok idegeit. Itt ami szar, az még jó sokáig szar is marad, esetleg csak még szarabb lesz idővel.

E “szabály” alól természetesen a közpénzből fenntartott pártszennylapunk… oppardon, “közszolgálati, független” napilapunk, a Magyar Szó sem képez kivételt, amelynek szerkesztősége élén immár kilenc éve regnál az őt etető kézbe soha bele nem harapó, megbízhatóan akaratgyenge és szervilis Varjú Márta (azaz Márti néni; egyszer egy magánbeszélgetésben Mártaként hivatkoztam rá, mire a beszélgetőpartnerem rámszólt, hogy anyám lehetne, úgyhogy mutassak tiszteletet, nekem ő nem Márta, hanem Márti néni – azóta is ehhez tartom magam), aki a napilap Pressburger Csaba neve által fémjelzett, nyúlfarknyi, ám annál markánsabban polgári, kritikus és mérlegelő hangvételű korszakát (már amennyire ez kibontakozhatott a rövidre szabott idő alatt, és a nagyszámú, kommunizmusból megörökölt, ún. “nélkülözhetetlen”, azaz tehetségtelen, semmirekellő, ámde munkajogilag bebetonozott kolléga “segítségével”, akik azóta is boldogan muzsikálnak – azaz teszik a semmit – a VMSZ szolgálatában) volt hivatott a vajdasági magyar kollektív tudatból nyom nélkül kitörölni – a szavazóbázis töretlen elhivatottságát (és elöregedését, wahaha!) látva nyugodtan kimondhatjuk: teljes sikerrel.

Lehetne most itt retorikai tűzijátékok durrogtatásával dehumanizálni szegény Márti nénit, meg azon poénkodni, hogy a VMSZ a járt szamarat a járatlan lóért el nem hagyja, de egyrészt nem kívánok bayeri mélységekbe (vagy hogy közelebbi szarember példájával éljek: a jereváni rádió véresszájú törpepincsijeként Orbánnak csaholó, pósai mélységekbe süllyedni), másrészt teljesen szem elől tévesztenénk a jelenség lényegét, ha Márti néni személyére fókuszálnánk, nem pedig (kamu)tevékenysége kontextusára.

Márti néni összes nyilvános megszólalása a magyar “ékesszólás” ünnepe: az összefüggéstelen, minden józan logikát és való világgal való kapcsolatot nélkülöző mondatai nem pusztán önmagáról állítanak ki bizonyítványt, hanem az őt újra és újra megválasztó testületről is. Elég nyilvánvaló mindenki számára, aki a világ dolgait képes a sorosozás, a migránsozás és a brüsszelezés kereteinél kissé tágabb összefüggéseiben vizsgálni (egyébként ez meglepően kevés embert jelent valójában), hogy a Magyar Szót kilenc éve nem Márti néni főszerkeszti. Ehhez ő csupán a nevét adja, de valódi beleszólása, döntési joga abszolúte nincs. A báb reászabott szerepében jól is érzi magát, sőt, ő tényleg azt hiszi, hogy főszerkeszt (csak épp sosincs mit csinálnia – talán még azt is elhiszi, hogy ezen a poszton az embernek csupán ennyi, azaz semennyi a dolga), de valószínűleg azzal sincs tisztában, hogy az intellektuális képességei a cipőfűző bekötéséig terjednek, és egy normális világban, ahol a hatalmi politikumot nem a legromlottabb, legbetegebb aljanép alkotja (és ahol a szavazó többség nem annyira rövidlátó, hogy egy ilyen söpredéket folyamatosan hatalmon tartson), ő még a felmosóvödör fölötti rendelkezés jogát sem kapná meg a Magyar Szó székházában, nem hogy rovatvezetőnek és szerkesztőbizottsági tagnak nevezgessen ki egy olyan, többszörösen durva plagizáláson kapott (persze nem a maszós kollégák által lebuktatott), teológiai tanulmányaiba már jóval korábban belebukott (a “ne lopj!” parancsolatot nem vette be a gyomra) “újságírót”, aki az ilyen gerinctelen kamumunkahelyek létezése nélkül simán éhen halna.

Mint ilyen (mai kifejezéssel élve) “chiptuning-mentes” személy a lehető legautentikusabb programot vetette papírra a pályázatában: továbbra sem fog csinálni semmit, illetve továbbra sem fog semmit másként csinálni, mint ahogy eddig nem csinálta (shorturl.at/wyQVW). Lássuk be: ez a program annyira ütős, hogy akkor is nyert volna, ha rajta kívül lett volna más jelentkező is erre a posztra. De nem volt. Mondjuk nem is volt a pályázattal telekürtölve a sajtó, az igaz.

Így állunk tehát 2020-ban Vajdaságban, ahol nem mellesleg az a Kabók Erika kapott Pro Urbe-díjat Szabadkán a sorozatos, migránsozós uszításért, akit pont emiatt vágták ki a Vajdasági Újságírók Független Egyesületéből (lévén, hogy az újságírói kódexet keresztben-hosszában hágta át), de úgy, hogy a lába nem érte a földet. 

Végülis kettejükben (a megjelenésükön kívül) abszolút van valami közös: mindketten csak hiszik magukat valaminek: egyik főszerkesztőnek, a másik meg újságírónak.

Hölgyeim, mindkettejüknek szívből gratulálok, a megtartott poszthoz és a díjhoz egyaránt! Önök pontosan azok, akiket a földbedugott fejű, vajdasági magyarság jelenleg érdemel. Teljes az egyensúly az univerzumban.

(Második Nyilvánosság, 2020. szeptember 12.)

[Ma este ismét tömeges tüntetés volt Budapesten...]

A HülyegyerekPress nevű szatirikus Facebook-oldal egy újabb alkalmi mémet tesz közzé ezúttal Varjú Mártáról.

*

Ma este ismét tömeges tüntetés volt Budapesten...

(HülyegyerekPress, 2019. január 19.)

[Vajon melyik Mártára gondoltunk?]

A HülyegyerekPress nevű szatirikus Facebook-oldal egy mémmel reflektál az újvidéki Magyar Szónál történt változásokra.

*

Vajon melyik Mártára gondoltunk?

(HülyegyerekPress, 2018. szeptember 28.)

Német Szocialista Köztársaság

A Szabad Magyar Szó közli Szabó Palócz Attila válaszát Németh Zoltán levelére.

*

Német Szocialista Köztársaság

A keresztes harcos képzete, avagy Szabó Palócz Attila válasza Németh Zoltán nyílt levelére

Kedves Zoli!

Íme, hát itt van még egy álmatlan éjszaka, csak azért, nehogy aztán azt mondhasd, hogy megvárakoztattalak, előszobáztatlak terjengős válaszommal.

Bevallom, részben döbbenettel vegyes csodálkozással is olvastam leveled, mert valaha egész jól ismertelek (vagy legalábbis azt hittem…), a barátomnak tartottalak, és nem hiszem el, hogy mindazt, amit leírtál, te el is hiszed, vagy legalább komolyan gondolod. Furcsa lenne az nekem, ha te hinni tudnál mindebben… De persze – másfelől meg! – tudom azt is, hogy mennyire megváltoztál időközben, így hát mégsem lep meg, hogy keresztes harcosnak képzelve magad, kikelsz minden és mindenki védelmében, ha csak egy fikarcnyi bírálat is éri a Magyar Szót, illetve annak jelenlegi vezetőit, munkatársait. A régi kollégákat – s köztük engem is – persze ócsárolod, ahogy a billentyűzeteden kifér, mert a döglött oroszlánnak már úgyis mindegy…

Abba már nyugodtan bele mersz rúgni.

Hát ennyit az őszinte és bátor szókimondásodról!

Aki pozícióban van, akármit tegyen, akárhogy döntsön is, az csak jó lehet, aki meg már lemondott (Kókai), vagy kirúgták (és még sokan mások…), az már nem számít, minden örökül hagyott eredménye csak rossz lehet. Nagyon sajnálom, hogy erre a szintre jutott egykor éles elméd.

Abba a kellemetlen és kínos helyzetbe hozol, hogy válaszolnom kell leveledre, de hidd el nekem, nem akarlak bántani, nem akarlak megrugdosni, nem akarom veled felmosni a parkettát. Éppen ezért igyekszem (persze, tőlem telhetően…) rövidre fogni válaszaimat a vázlatosnak is csak jóindulattal mondható felvetéseidre.

Mivel is kezdjem?

Személyeskedő leveledben ott rúgsz belém, ahol érsz, összevissza csatarászva, ezért ezt nehéz eldönteni.

1. Kezdem talán a legfontosabbal – semmiféle sorrendiséget nem követve: azt hiszem, felettébb álságos dolog a részedről (meg persze mindenki mástól is, aki ezt igyekszik sulykolni; márpedig nagyon igyekeztek néhányan, veled is az élen…), hogy szinte mindent személyes sérelmekre és gyűlölködésre akarsz visszavezetni. Te tudod magad is (s tudtad akkor is, amikor leírtad…), de az olvasó tájékoztatására mondom: ezekből a soraidból egy szó sem igaz.

Egyrészt én nem gyűlölök senkit, még azokat sem, akik a Magyar Szóban dolgoznak, azokat meg pláne nem, akik a lapot, ha egyre kevesebben is, de még mindig olvassák. Ez utóbbiak a legfontosabbak ebben a mi kis vajdasági magyar valóságunkban, messze fontosabbak, mint te vagy én. Sajnos, azt látom, hogy ti a lapnál már lemondtatok róluk, odalöktök nekik bármit, akármilyen silány, mosdatlan és fésületlen is legyen, mérhetetlen nyelvi pongyolasággal, és aztán pedig kardoskodtok az igazatok mellett, hogy minden úgy volt jó, ahogy ti csináltátok. Lenézitek és semmibe veszitek az olvasót. Ha pedig valaki szakmai szempontok alapján szóvá teszi a hibáitokat, a baklövéseiteket, és igen, a hanyagságotokat is, akkor jöttök folyton azzal, hogy csak gyűlöletből, sértettségből, haragból vádaskodnak itt egyesek.

Hát most mit mondjak erre?

Szánalmas magatartás, ennyi biztos.

2. Így hát nem gyűlölöm Szeli Balázst sem, nincs vele semmi bajom, nem is ismerem személyesen. Viszont a nevéhez fűződik több olyan cikk is, amelyik vállalhatatlan hibákkal jelent meg a Magyar Szóban, amelyet főszerkesztő-helyettesként te is jegyzel, tehát, ha ott voltál, ha nem, akármilyen kifogást találj is, a te lelkeden is szárad, a felelősség alól nem tudsz kibújni. Hogy csak a legkirívóbb példát említsem: Nem félünk a tájkunoktól! (2014. február 22.) A kiktől nem féltek ti?! És ez a cikk ezzel a címmel megjelent a Magyar Szó címlapján, majd a belő oldalak egyikén folytatódott. Nem veszek el a felsorolásban, hogy aztán ne kelljen ismét a gagyi, a terjengősségre vonatkozó gúnyolódásodat olvasnom… De jött aztán tavaly december végén a másik írása, amelyben lenéhaizta a Magyar Szó egykori munkatársait, a nyugdíjas újságírókat, azokat a kollégáinkat, akikkel neked még volt alkalmad együtt dolgozni.

Mindez alapvetően nem Szeli Balázs hibája, hiszen, ha jól tudom, ő egy fiatal újságíró, nyelvi és stiláris kompetenciái még nem forrhattak ki, nem érhettek be. Meg hát egyszerűen csak nem tud rendesen magyarul. De ahelyett, hogy tettestárssá válva mentegetitek a hibáit, inkább arra kellene biztatnotok, hogy tanuljon meg. Tudod jól, hogy a Képes Ifjúság főszerkesztője voltam, tehát nem kell bizonygatnom neked, hogy sokat dolgoztam fiatalokkal. De aztán később is, már Magyarországon, rendszeresen voltak gyakornokaink a Magyar Hírlapnál is. Egyikük például az első napokban az NSZK rövidítést úgy oldotta fel cikkében, hogy Német Szocialista Köztársaság. És nem sorolom tovább ezeket a példákat sem… De amikor szerkesztőként megláttam, hogy mit követett el ellenem a gyakornok, akkor határozottan figyelmeztettem a hibájára. S nem is csak erre az egyre… Kiváló, megbecsült újságíró vált belőle utóbb, ma már több rangos, országos lapnak is dolgozik egyszerre.

Ti azonban, miközben azzal vagytok elfoglalva, hogy keresztes harcban támadtok mindenkire, aki szakmai bírálatot merészel megfogalmazni, nyilvánvalóan meg sem próbálkoztok azzal, hogy figyelmeztessétek a rátok bízott fiatalokat a hibáikra. Szeli Balázsnak is inkább meg kellett volna magyarázni, még 2014-ben, hogy ilyet még egyszer eszébe ne jusson leírni, meg azt is, hogy miért… De nem! Ti ehelyett belebonyolódtatok kétes értékű magyarázkodásokba, hogy igazoljátok, mennyire jó és helytálló volt az úgy. S most sem őt figyelmezteted, hogy aki még él, az semmiképp sem lehet néhai, akármennyire nyugdíjas legyen is; de már nem is érvelsz, egyszerűen csak meg szeretnél bélyegezni azzal, hogy én gyűlölöm őt. Meg gyűlölök mindenkit… „Mit ártott neked”? – kérdezed. Hát nekem ő semmit, viszont te neki nagyon is sokat ártasz ezzel a magatartásoddal.

Ugyanezt csináltátok akkor is, amikor Diósi Árpád egymás után két cikkét is az internetről összelopkodott részletekből ollózta össze, és a saját neve alatt adta le a Magyar Szóban mások gondolatait. Vagyis: rácáfolva a Taggyűlési Jogokat Gyakorló Testületetek októberi közleményére, távolról sem a Szabad Magyar Szó tulajdonította el bárkinek is a szellemi termékét, hanem a nyomtatott lap egyik, ma már kiemelt munkatársa. Őt sem vontátok felelősségre a nyilvánvaló és a leleplezett plágium miatt, hanem azzal mentegetted személyesen te, hogy „Diósi elfelejtett kitenni néhány idézőjelet”, más meg azzal, hogy „Esterházy óta nincs plágium”. De van, kedves Zoltán, nagyon is van, és bárhol a világon azonnali hatállyal kirúgnák azt az újságírót, aki ilyesmit követ el – csak nálatok történhetett meg, hogy előléptettétek és fizetésemelést is kapott. Ez a legnagyobb jóindulattal is kimeríti a kontraszelekció fogalomkörét. Akárhol tegyen is ilyet az ember, a legkevesebb, hogy fegyelmi eljárás indul ellene, kivéve a neveddel is jelzett lapban; de nem, nálatok nem, ti inkább olyan beteg embereket citáltok fegyelmi bizottság elé, és aláztok meg nyílt színen, akiket spiclivé degradált kollégák jelentgetnek fel. De tudod te ezt magad is, nem szorulsz a tájékoztatásomra…

Szerinted ez így vállalható?

3. Nem igazán tudok mit kezdeni azzal a végképp szakmaiatlan kérdéssel, hogy ha nem voltam ott az ünnepségen, honnan tudhatom, hogy Varjú Márta alkalmi beszédének nagyjából negyven százaléka a Szabad Magyar Szóval foglalkozott. Újságíró vagyok, tehát az a dolgom, az a munkám, abból van a megélhetésem, hogy tudjam. Ma, a 21. században, 2017-ben, a telekommunikáció korában kevés ennél szakmaiatlanabb kérdést lehetne feltenni. Viszont van bennem szakmai érdeklődés, ezért odafigyelek olyan eseményekre is, amelyek lehet, hogy nem érintik a mindennapi munkafeladataimat, de folyamatukban érdemes ismerni azokat. Te ellenben azzal „dicsekszel”, hogy nem olvasod a Szabad Magyar Szót. Lelked rajta, nem várja el tőled senki sem, de a régi aranyszabályt azért te se téveszd szem elől: az újságírás újságolvasással kezdődik.

Mellesleg a párizsi Bataclan klubban sem voltam ott 2015. november 13-án, mégis pontosan tudom, hogy mi történt ott.

Szóval ez a kérdésed teljesen értelmetlen és értelmezhetetlen…

4. Értetlenül állok a mérhetetlen irigységed előtt is. Emlékszem, amikor Varjú Mártával összedolgozva, sunyi módon, össze-vissza hazudozva megszüntettétek a Magyar Szóban korábban kilenc éven át folyamatosan, megszakítások nélkül vezetett Visszapörgetés című tárcasorozatomat, akkor azt írtad nekem e-mailben, hogy akkor írhatok majd én rendszeresen a hétvégi lapszámokba, ha te is írhatsz ugyanakkora terjedelemben a Magyar Hírlapba. Ezt persze több ok miatt sem tudtam volna neked garantálni… De azért nem engedtem ennek az alamuszi zsarolásnak, mert még csak mérlegelésre sem tartottam méltónak! Most pedig a Mindenkinek volt egy gyerekszobája címmel megjelent olvasói leveledben is visszatérően emlegeted az „anyalapomat”. Döbbenettel állok soraid előtt: Zoltán, te irigykedsz rám azért, ahol vagyok, amit csinálok?

Egyébként az elmúlt időszakban a Magyar Szó munkatársai közül többeket is beszerveztem írni a Magyar Hírlaphoz (Kókai, Bajtai), akiket felettébb szubjektív megítélésem alapján alkalmasnak tartottam erre. A még mindig a lapnál dolgozókat szándékosan nem említem… Talán gondolkodj el azon, hogy téged miért nem kerestelek meg.

De megnyugtatásodra közlöm, hogy ez az információd is legalább olyan téves, légből kapott, és hamis, mint egy Kabók-cikk. Egy ideje már nem vagyok a Magyar Hírlap munkatársa, így tehát azt még véletlenül sem lehet az anyalapomnak nevezni. Neked, mint újságírónak tudnod kell: ha feldolgozol, kivesézel egy témát (esetünkben engem!), alapvető követelmény lenne felkészülnöd, tájékozódnod legalább annyira, hogy ilyen butaságokba ne fuss bele. Akármilyen irigység feszüljön is benned…

5. Menet közben, ahogy így igyekszem pontokba szedve reflektálni pontatlanságoktól hemzsegő leveledre, engedd meg, hogy megköszönjem, hogy Zrínyi Miklóshoz méred szerénytelenségemet, de ez igazán túlzás! Már csak azért is, mert a Magyar Szóban vezetett másik sorozatom nem a Szigeti veszedelem címet viselte, hanem ezek voltak a Szigeti históriák. És igen, a Sziget Fesztivál történetével foglalkoztam ebben a sorozatban élményszinten.

A legnagyobb sajnálatomra, de süt az irigység és a gyűlölet azokból a soraidból is, amelyekben ezt a sorozatot említed. Ez is több évig futott a Magyar Szó mellékletében, az Üveggolyóban, de nem ért meg olyan kort, mint a Visszapörgetés. Lehet erre persze azt mondani erre, hogy „senki sem volt kíváncsi”, senki sem olvasta, mert olyan terjengős és unalmas volt, biztos vannak ilyen vélemények is, például a tiéd. Csak hát a tények cáfolják ezt is, mert hát annyira nem volt rá kíváncsi senki, hogy az egyik vajdasági magyar rádió (amelyet egyelőre még a rádióbezárásokban edződött Pásztor Istvánéknak sem sikerült becsukatniuk…) a hétfői megjelenésekhez igazította zenei műsorát, és rendszeresen azoknak az előadónak a dalait adta műsorba, amelyekről az adott részben épp szó volt. És számomra ugyanilyen cáfolattal ér fel, hogy a ma már méltán néhainak nevezhető zentai Nyári Ifjúsági Játékokon számomra vadidegen fiatalok vettek körül, alighogy megérkeztem, s örömmel újságolták, hogy az újságból kitépve gyűjtik a sorozatot, meg arra kértek, hogy az elmulasztott számokat pótoljam már ki nekik PDF-ben.

Szóval, gyalázkodhatsz, Zoltán, hogy csapnivaló volt minden, amit csináltam, „senki sem volt kíváncsi” rá, de hozzám egészen másfajta visszajelzések érkeztek.

Meg aztán te sem voltál még ekkora szájhős, amikor főszerkesztő-helyettesként épp neked javasoltam, hogy a Szigeti históriákért járó tiszteletdíjamat folyassuk bele az Árok-program anyagi keretébe. Nem azért akartam lemondani erről az összegről, mintha engem felvetne a pénz, hanem mert az Árok-programot egy nagyszerű kezdeményezésnek tartottam, és szívesen kapcsolódtam volna hozzá név nélkül is. Akkor te még elismerően nyilatkoztál a kezdeményezésről, a támogatásodról biztosítottál, és vállaltad, hogy megbeszéled, lemenedzseled az egészet Varjú Márta főszerkesztővel. A szemembe néztél, miközben eget-szelet megígértél. S aztán mi lett a vége? Az Árok-programot is megszüntettétek.

Azt kérded, miért nem folytattam a Magyar Hírlapban a sorozatot? Tíz évig voltam ennek a budapesti napilapnak a munkatársa, s közben több különböző sorozatom futott ott is, köztük legutóbb egy olyan, amelyet a szerkesztőségből való távozásom után is tovább folytatnak a kollégák, mert annyira sikeres volt. Szóval ez is egy teljesen elhibázott kérdés a részedről, hiszen több esztendei előzmények nélkül nem lehet egy sorozatot csak úgy áttelepíteni egyik lapból a másikba. Ha ilyen helyzet adódik, akkor oda újat kell kitalálni, mint ahogy az meg is történt. De szerintem te ezt is tudod, az egész témával (amelyről nem is értem, hogy jön most ide…), csak azért hozakodtál elő, hogy ezzel is rúghass belém még egyet.

Megtörtént, gyerünk tovább.

6. Jó, hogy előhozakodsz a Magyar Szó jelenlegi példányszámára vonatkozó történetemmel, de te, akinek főszerkesztő-helyettesként mindenképp rálátásod kell, hogy legyen az ilyen adatokra, mellébeszélve ugyancsak nem közlöd a pontos adatokat. Ez egy olyan kérdés, amit baromi egyszerű tisztába rakni: pontosan lehet tudni, mennyi kel el a lapból. Ha nincs igazam, akkor tessék, hozzátok nyilvánosságra a kimutatásokat! És már meg is oldódik minden…

Csak, nagyon kérlek, nehogy arra merészeljetek hivatkozni, hogy ez üzleti titok. Egy közszolgálati médium (márpedig a Magyar Szó az, még ha ezt figyelmen kívül hagyva működik is!) példányszáma semmi szín alatt sem lehet üzleti titok. Sőt, épp ellenkezőleg, közérdek, hogy az adatok nyilvánosak és mindenki számára átláthatóak legyenek, mert ha nincs így, az már önmagában is felveti a korrupció gyanúját.

7. Az, hogy személyeskedve a feleségemet is belekevered abba, hogy nekem támadsz, és ennek fényében rá is ontod a tömény gyűlöletedet, végképp minősíthetetlen. Nem vagy párbajképes, különben egy fehér kesztyűt tennék ki ide illusztrációnak.

Csak néhány mondatban mindarról, amit az ő terhére összehordasz:

– Sejtelmem sincs, honnan szeded azt, hogy egy tudósítói megbízatás négy évre szól. Nem téveszted te ezt össze az amerikai elnökválasztással? Persze, hiszen Donald Trump beiktatása épp most aktuális, az egész világ az előttünk álló négy évben gondolkodik… Tudósítónak lenni egy munkakört jelöl, az egy beosztás, mint a szerkesztői, rovatvezető és a többi – soha, sehol sem volt mandátumhoz kötött. Gondolj csak bele, hány és hány kolléga csinálta végig – mint a vajdasági Sándorov Péter is a BBC-nél – egész pályafutását egy-egy médiumnál tudósítóként. Ha neked van bármilyen papírod arról, hogy feleségem tudósítói megbiztatása négy évre szólt volna, nagyon kérlek, tedd közzé, mert mi ilyet soha nem láttunk!

– Nagyon alamuszi módon azt igyekszel sugallni, hogy tudósítóként ő a mai ellenzék „posványába” került volna, és a „tárgyilagosság sajnos a Magyra Szó budapesti tudósítójának írásaiból hiányzott”. Ha arra gondolsz, hogy nem sulykolta megállás nélkül azt az egyoldalú propagandadumát, ami ma dől a Magyar Szóból, akkor igazad van. Mert épp az volt vele a bajotok, hogy tárgyilagosan tudósított a baloldal eseményeiről, rendezvényeiről, véleményéről is – ahogy a munkaköri leírása, és elsősorban a szakmai elhivatottsága előírta számára. Csakhogy ti ezt nem tűrhettétek! S ha annyira belesüppedt volna a baloldali meg a liberális „posványba”, akkor nem is tüntette volna ki a Fidesz-kormány Külügyminisztériuma Nívó-díjjal. Ezért is irigykedsz rá, Zoltán? Mert alig két héttel a kitüntetése után máris megkezdtétek az alattomos furkálódásokat ellene… Csak épp azt nem vállalta közületek senki, hogy a szemébe mondja az igazságot.

Végezetül:

Én jóval többet írtam, mint 4243 karakter, mert igyekeztem egy kis rendezettséget vinni a válaszaimba. Valljuk be, igazán feladtad a leckét, hiszen leveledben csapongasz, belekapsz ebbe-abba a témába, ami épp eszedbe jut, rúgsz egyet itt meg ott, hol vesére, hol ágyékra, s aztán már tovább is lendülsz, újabb dolgokkal hozakodsz elő felszínesen és felületesen, zavarosan. Így, ha a félmondatos torzításaidra és inszinuációidra válaszolni akar az ember, akkor meg kell világítania, hogy mi áll mögötte, az pedig lehetetlen ugyanolyan félmondatosan.

Ha csak negyedannyi energiát fordítanál főszerkesztő-helyettesként te magad is arra, hogy ne legyenek tájunok meg promilok a lapban, sőt, a még élő, de már nyugdíjas kollégákat se nevezze senki néhaiaknak, ahelyett, hogy bűnbakot gyártasz és minden sértett önérzeted rám zúdítod, képesek lehetnétek ti is sokkal jobb lapot csinálni. Mert ez a mostani dilettáns közlöny, amivé a sokkal jobb sorsra érdemes Magyar Szót silányítottátok, senkinek sem ad okot arra, hogy büszkeséggel, elégedettséggel töltse el.

Lehet, hogy ezt most ti teszitek a lappal, de közös a veszteségünk. És így ücsörgünk itt mindannyian ebben a felettébb elhibázott Német Szocialista Köztársaságban a végkimerülésig…

(Szabad Magyar Szó, 2017. január 13.)

Mindenkinek volt egy gyerekszobája

Németh Zoltán, a Magyar Szó főszerkesztő-helyettese nyílt levélben reagál Szabó Palócz Attila korábbi cikkére.

*

Mindenkinek volt egy gyerekszobája

Németh Zoltán válasza Szabó Palócz Attila cikkére

Szia Palócz!

Ritkán olvasom a Szabad Magyar Szót, mert azt tapasztaltam, hogy igencsak rossz a hírforrásuk, azaz hírforrásotok, hiányos, késik stb. és inkább arra fektetitek a hangsúlyt -- legalábbis te és még egy két szerző –, hogy mások sikerén vagy éppen baján éljétek ki beteges mániátokat. Te különösképpen, sok ezer méreggel átitatott karaktert öntve ki magadból álmatlan éjszakáidon. Nem tudom, hogy melyik lap közölné Magyarországon – a te anyalapod sem hajlandó erre – bő lére engedett, sokszor összefüggéstelen írásaid. Például, mit jelent ez a mondatod: „Varjú Márta ünnepinek ugyan kevéssé nevezhető, de jó, hát mégiscsak az alkalmi rendezvényen elhangzott beszédének nagyjából negyven százaléka foglalkozott a Szabad Magyar Szóval, ami persze az idézett cikkből még véletlenül sem derülhetett ki, Németh Zoltán főszerkesztő-helyettes úgy nyilván nem is engedte volna nyomdába.” Mi közöm nekem ehhez? Mellesleg ott sem voltam az ünnepségen, ugyanis beteg voltam, de különben Szeli Balázs írásainak átolvasása, azaz a cenzori javítása nem az asztalom. És más szerzők írásaiba sem avatkozom bele, feltéve, ha erre nyelvi vagy ténybeli hibák miatt nem szükséges. De, azt hiszem, ez a mindenkori szerkesztősnek kötelessége. Meg aztán ott sem voltál, honnan tudod, hogy Varjú Márta beszédének negyven százaléka a Szabad Magyar Szóval foglalkozott volna?

Tudom, miért gyűlölöd mindazokat, akik ma a Magyar Szóban dolgoznak. Meg is értelek. Személyesek a sérelmek, amelyek téged is, de legfőképpen párodat érintették. Mérges tollad hegyére a lap példányszámát tűzted, merthogy az alacsony, bezzeg, amikor még te itthon voltál... „Mondjuk, gyermekkoromban csak Zentán ennek a példányszámnak a többszöröse kelt el. Ezt magam is tanúsíthatom, izzadság alapú tapasztalatból, hiszen szinte még gyerekfejjel, a nyolcvanas évek második felében, középiskolásként, nyaranta a lapterjesztőnél dolgozva kerestem meg a zsebpénzem. Akkoriban egy-egy trafikba több Magyar Szót szállítottunk, mint ahány ma némely észak-bácskai városba érkezik.”

Hát, igen mindenkinek volt egy gyerekkora. De már te sem itt izzadsz, hanem odaát. És a nyolcvanas évektől elmúlt vagy harminc év, vagy még talán több is, attól, amikor te sebpénzt kerestél. És harminc év rettentően sok idő. És már barátod Kókai idejében is folyamatosan csökkent a Magyar Szó példányszáma. De, meg kell, hogy nyugtassalak, még annyira nem csökkent, hogy megszüntessük. Lehet, hogy még így is, sokatok eltávozása után is, átlagos példányszáma sok magyarországi napilap példányszámát meghaladja.

Még valami, nem értem miért szeretsz folyamatosan valakikbe belerugdosni. Mit ártott neked Szeli Balázs? Ökrész Rozáliára meg Varjú Mártára haragudhatsz, de ez még nem jelenti azt, hogy ócsárolni kell őket. Én ugyanis nem tudok egyetlen egy olyan újságot sem, azt hiszem ezek közé tartozik az általad fémjelzett pesti is, ahol életfogytiglani külföldi tudósítót tartanának. Négy év, kedves Attila, majd jön a váltás. Már csak azért is, hogy a politika bűvkörébe került külföldi tudósítót ebből a posványból kiszabadítsa a szerkesztőség, és helyette mást tegyen meg annak, olyat, aki tárgyilagosan tud megszólalni. A tárgyilagosság sajnos a Magyra Szó budapesti tudósítójának írásaiból hiányzott.

Az átszervezés kapcsán pedig csak annyit, hogy kedves bajtársad, Kókai Péter sokkal nagyobb átszervezést végzett el Mihók Rudolffal és Józsa Lászlóval karöltve. Több mint 35 kiváló szerkesztő és újságíró került az utcára akkor. Igaz, téged ez az átszervezés nem érintett, írhattad tovább a Magyar Szó jóvoltából a szigeti veszedelmeidet, amire már senki sem volt kíváncsi  – nem tudom miért nem folytattad művedet mostani anyalapodnál? – és élhettetek boldogan odaát, itt nem kellett többé verejtékezned, sem neked, sem családodnak.

Hát igen, valaki vállal valamit és teszi azt folyamatosan, más viszont abban éli ki kicsinyes konfliktusait, hogy folyamatosan rugdossa azt aki az általad itt hagyott közösségért még próbál valamit tenni. Mellesleg az Atomsko Sklonište pólai együttest én is kedvelem, kedveltem, talán már akkor, amikor te még cumisüvegen át néztél a világra.

Baráti üdvözlettel

Németh Zoltán

U.I. Remélem nem voltam túl hosszú. A 4243 karakter még valahogy megengedhető, akár levélben is.

(Szabad Magyar Szó, 2017. január 9.)

Szellemidézés a Magyar Szó jubileumi ünnepségén (rövidített változat)

A Naplo.org a szokásos Napi ajánlójában kivonatosan ismerteti Szabó Palócz Attilának a Szabad Magyar Szón két nappal korábban megjelent írását.

*

Napi ajánló

Szellemidézés a Magyar Szó jubileumi ünnepségén

Így jutottunk el addig a szellemidézésig, amely a Magyar Szó tavalyi, év végi ünnepségén zajlott, s amely egyáltalán nem méltó ahhoz a mindig egyöntetű büszkeséggel felemlegetett múlthoz, ami a lap mögött áll. Szabó Palócz Attila (Szabad Magyar Szó):

Nagyon sajnálom, hogy nem szóltak előre, mert ha tudom, hogy valódi szellemidézést tartanak, hát időt, energiát és főleg költségeket nem kímélve, magam is szívesen elmentem volna a Magyar Szó hagyományos év végi rendezvényére. Zsinórban negyedszer: ezzel a fellengzős címmel ünnepelte a nyomtatott Magyar Szó december 23-i számában az szb monogramot használó szerző a cég mérhetetlen sikereit – vagy talán inkább ezzel szállt be ő maga is a sikerpropagandába. Szeli Balázs annak örvendezett cikkében, hogy Ökrész Rozália igazgatónő szerint immár negyedik esztendeje pozitív a cég gazdálkodása, vagyis nyereséges a Magyar Szó Kft. mérlege. Biztosra veszem, hogy ezt az állítását sok-sok papírral lehetne alátámasztani. Dehát, mint azt a nyomtatott újság nap mint nap bizonyítja olvasói számára, a papír sok mindent elbír, meg aztán a legnagyobb bajok általában éppen abból erednek, ha szükséghelyzetben nincs belőle. Long live Aqua Tube!

A számokkal persze lehet bűvészkedni. Csak a kezemet figyeljék, mert csalok – idézhetne nagy klasszikusokat Ökrész Rozália, vagy akár Varjú Márta főszerkesztő is. Mindez talán jól is hangzik egy ünnepi beszédben – akármilyen legyen is a valóságtöltete, s akármilyen magatartásról vagy nyilvánvaló manipulációról tanúskodjék is. De a kép csak akkor lenne/lehetne teljes, ha hozzátették volna a példányszámra vonatkozó adatokat is. Csakhogy a Magyar Szóból, a vajdasági magyarság egyetlen közszolgálati napilapjából (hjaaa… valaha tényleg az volt!) ma már talán ezer példányt sem adnak el a trafikokban átlagos hétköznapokon: idáig sikerült leküzdenie magát szívós munkával, és következetes önkritikátlansággal a Varjú Márta-féle lapvezetésnek. Ezt ünnepelte hát cikkében Szeli Balázs, efölött ült diadalt a hallgatóság első sorában Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke, s erről szónokolt Ökrész Rozália is. Együttes erővel, a nagy-nagy összefogásban ŐK erre voltak képesek.

Mondjuk, gyermekkoromban csak Zentán ennek a példányszámnak a többszöröse kelt el. Ezt magam is tanúsíthatom, izzadság alapú tapasztalatból, hiszen szinte még gyerekfejjel, a nyolcvanas évek második felében, középiskolásként, nyaranta a lapterjesztőnél dolgozva kerestem meg a zsebpénzem. Akkoriban egy-egy trafikba több Magyar Szót szállítottunk, mint ahány ma némely észak-bácskai városba érkezik.

Ökrész Rozália most a decemberi felszólalásban – amelynek majd kétharmada a nyáron foganatosított, hivatalosan átszervezéssé „nemesített” újabb leépítési hullámról, vagyis a nemkívánatos munkatársak kirúgásának (ön)igazolásáról szólt –, kínos elemekkel is tarkítva, így fogalmazott: „A szigorú és céltudatos takarékoskodási intézkedések meghozták az eredményt – ma elégedetten mondhatjuk, hogy pénzügyileg konszolidáltuk a vállalatot, rendeztük a felvett kölcsönöket, rendszeresen törlesztjük kötelezettségeinket, dolgozóink decemberi fizetésüket még az év vége előtt kézhez kapják. Nyomdánk megerősödött, tevékenységeinket javarészt önállóan finanszírozhatjuk: háromnegyed részben a lapeladásból és hirdetésekből, a költségek megközelítőleg 25 százalékát pedig a tartományi kasszából, támogatásból. Pályázatok útján a Magyar Nemzeti Tanács és az anyaország támogatásai is segítik a működésünkhöz szükséges pénz előteremtését. Évi összbevételünk 380 millió dinár körül mozog, most, az év végén már bizonyossá vált, hogy zsinórban a negyedik évet zárjuk pozitívan” – idézte az igazgatónő szavait Szeli Balázs.

A sikerpropaganda jegyében mindez így ünneplésre is adhatna okot – feltételezem, hogy az illetékesek elégedetten koccintottak és kívántak egymásnak boldog új esztendőt (de a beszámoló szerzője erre már tapintatosan nem tért ki…) –, árulkodó jel azonban, hogy egy ilyen egyszerű, átlagos muszanyagot is képtelen lehozni a lap otromba nyelvi és általános műveltségi hibák és hiányosságok nélkül. Szeli Balázs ugyanis tudósításának végén ezt írta: „A tegnapi ünnepségen jelen voltak vállalatunk Taggyűlési Jogokat Gyakorló Testületének képviselői, néhai munkatársaink, nyugdíjasaink, Pásztor István, a tartományi képviselőház elnöke is megtisztelt bennünket jelenlétével. Török Noémi népdalénekes moldvai és mezőségi karácsonyi dalokkal tette emlékezetesebbé, meghittebbé ünnepségünket.” Úgy tartom, hogy a Szabad Magyar Szó olvasóinak felesleges, a Magyar Szó szerzőjének viszont talán érdemes a szájába rágni – ezért feloldom az itt idézett mondatokba kódolt rejtvényt: ha azt mondjuk valakire, hogy „néhai”, az bizony nem jelent mást, csakis azt, hogy már elhunyt. Megjelenhettek hát az ünnepségen a Magyar Szó egykori, régi, korábbi és miegyéb munkatársai, de a néhaiak csak abban az esetben lehettek (volna) jelen, ha a ceremónia szervezői (hatásvadász) szellemidézést is beiktatnak.

Ha viszont ilyen nem történt, akkor a hatásvadászat megmaradt a tudósítás „ékességének”.

(...) Ilyen hangulatban telt hát a Magyar Szó szokásos év végi rendezvénye december 22-én. De miért is örökítjük ezt meg itt, a Visszhangban? Nos, azért, mert ugyancsak Szeli Balázstól tudjuk, hogy Varjú Márta főszerkesztő a rendezvényen arról beszélt: „Nem volt se könnyű, se konfliktusmentes ez az időszak a lap életében. Megerősödve, megújulva, felülkerekedve kerültünk ki a számos veszéllyel, rosszindulattal, támadással és buktatókkal terhelt időszakból. A Magyar Szó történetében akadtak bőven álságos korszakok, de a 72 év alatt olyanra nem volt példa, hogy a szerkesztőség szerves részét, tartozékát belső erők megkísérelték eltulajdonítani, azon leplezetlen szándékkal, hogy csorbítsák a Magyar Szó tekintélyét. Ehhez olyanok asszisztáltak, akik a sorainkban voltak, most az ellenünk szurkolók táborát gyarapítják. Jelentem: a tervük meghiúsult, a közösségünk megmutatta, hogy mire képes, hogy összefog, határozott odafigyeléssel végzi a dolgát, küzd a lapért. Mindenki teszi azt, amiért itt van, ami a feladata, munkája és küldetése, készíti az újságot, a mi Magyar Szónkat, vagy ahogy az új szlogenünk szól: A valódi lapot”. Varjú Márta ünnepinek ugyan kevéssé nevezhető, de jó, hát mégiscsak az alkalmi rendezvényen elhangzott beszédének nagyjából negyven százaléka foglalkozott a Szabad Magyar Szóval, ami persze az idézett cikkből még véletlenül sem derülhetett ki, Németh Zoltán főszerkesztő-helyettes úgy nyilván nem is engedte volna nyomdába. Mint a fentebb már említett példányszámadatokból is kiderülhetett: a Varjú Márta vezette „közösség” már javában megmutatta, hogy mire képes, ha összefog…

Nagy szerencse azonban, hogy állításainak, vagyis torzításainak egyetlen egy mondatával sem kell vitába szállnunk. Azokat nem kell sem cáfolnunk, sem minősítenünk. Minden gondolatkísérletének cáfolására untig elegendő, ha nem teszünk semmi mást, csak történetileg, az események sorrendjében áttekintjük a Szabad Magyar Szó indulásával kapcsolatos publikációkat, a más lapokban megjelent írásokat, tudósításokat, beszámolókat. S nem kell ezekhez semmiféle kommentárt fűznünk, amivel esetlegesen befolyásolhatnánk az olvasót, aki úgyis mindent egyértelműen láthat, ha áttekinti a rendelkezésre álló anyagot. Hiába teszi hát Varjú Márta és csapata éppen azt, amiért ott van, ahol, amiért oda helyezték, ahová, hiszen a csúsztatásai, hazugságai, ferdítései és vádaskodásai semmiképp sem érhetik el a céljukat. A legnagyobb és alapvető különbség ugyanis épp abban van: a Szabad Magyar Szó nem azért jött létre, hogy bárminek is az opponense, vagy a bírája, megítélője legyen; hanem épp ellenkezőleg, azért, hogy megnyissa végre a kommunikációs csatornákat és szabad teret adjon nemcsak a véleménynyilvánításnak, de az elkerülhetetlen viták által a véleményformálásnak is. Ha van tehát „ellenfelünk”, ha opponensei kívánunk lenni bárminek is, az csakis a bezárkózottságban, az egyszólamúságban, az önelégültségben, a parancsuralomban és a szűklátókörűségben mérhető. Ezek pedig régi tapasztalatok alapján is társadalmilag káros jelenségek, amelyekről eddig csak azt hittük, hogy néhaiak, de a megfelelő politikai boszorkánygyűléseken, legalábbis egyelőre úgy látszik, túl jól sikerült az a bizonyos szellemidézés, ami által visszasegítették mindezeket a mai hétköznapjainkba.

(A SZMSZ cikkének lapszemléje)

(...) Így jutottunk el addig a szellemidézésig, amely a Magyar Szó tavalyi, év végi ünnepségén zajlott, s amely egyáltalán nem méltó ahhoz a mindig egyöntetű büszkeséggel felemlegetett múlthoz, ami a lap mögött áll.

S éppen ezért ezzel az összeállításunkkal kívánunk most minden kedves olvasónak – lapozgassa bár akármelyik Magyar Szót, a nyomtatottat, vagy az online Szabad Magyar Szót – professzionális és tényszerű tájékoztatással, szabad sajtóval teljes, élményekben gazdag nagyon boldog új esztendőt!

(Naplo.org, 2017. január 4.)

Zsinórban negyedszer

A Magyar Szó összefoglalót közöl a szokásos év végi jubileumi ünnepségről. (A cikk szerzője szb, vagyis Szeli Balázs.)

*

Zsinórban negyedszer

Megünnepeltük lapunk megjelenésének 72. évfordulóját – Ezt az évet is, akárcsak az előző hármat, nyereséggel zárja a Magyar Szó Lapkiadó Kft.

Székházunk dísztermében tegnap a lap fennállásának 72. évfordulója és a Forum Nyomda 59 éves működésének alkalmából megtartott ünnepségen a jelenlevőket Ökrész Rozália igazgatónő üdvözölte.

– A vajdasági magyarság egyetlen napilapját köszöntjük ma. Említést tennék az elmúlt 4 éves időszak, illetve az idei év fontosabb történéseiről. 2012-ben, amikor az aktuális vezetés első ízben átvette az irányítást, több tízmillió dináros, felhalmozott adóssággal szembesültünk. A szigorú és céltudatos takarékoskodási intézkedések meghozták az eredményt – ma elégedetten mondhatjuk, hogy pénzügyileg konszolidáltuk a vállalatot, rendeztük a felvett kölcsönöket, rendszeresen törlesztjük kötelezettségeinket, dolgozóink decemberi fizetésüket még az év vége előtt kézhez kapják. Nyomdánk megerősödött, tevékenységeinket javarészt önállóan finanszírozhatjuk: háromnegyed részben a lapeladásból és hirdetésekből, a költségek megközelítőleg 25 százalékát pedig a tartományi kasszából, támogatásból. Pályázatok útján a Magyar Nemzeti Tanács és az anyaország támogatásai is segítik a működésünkhöz szükséges pénz előteremtését. Évi összbevételünk 380 millió dinár körül mozog, most, az év végén már bizonyossá vált, hogy zsinórban a negyedik évet zárjuk pozitívan – mondta többek között az igazgatónő. Említést tett arról is, hogy az idén új munkahelyi besorolásról hozott döntést a cégvezetőség, átszervezés is történt: újragondoltak egy tíz évvel korábbi, akkor gazdasági indíttatásból meghozott, több szempontból is káros döntést. Az újragondolás következményeképp a deszk, azaz a szerkesztőség magja az idén Szabadkáról visszakerült Újvidékre.

– Az elmúlt évtized mutatói nem tudták igazolni az átszervezés indokoltságát, a pozitív pénzügyi előrejelzések nem váltak be. Bebizonyosodott, hogy a már meglévő intézményeknek ott kell maradniuk, ahol létrehozták őket. A szerkesztőség „három lábra állításának” következtében felbomlott az addig jól működő, szellemi műhelyként is megélt deszkrendszer. Az akkori gazdasági logika mentén egy belgrádi cég javaslata alapján megszületett döntés teljes mértékben figyelmen kívül hagyta azt, hogy vajdasági magyar csúcsintézményről, újságról, tájékoztatásról van szó. A hatékonyabb lapszerkesztés érdekében újítottunk a munkamegosztáson – a deszket augusztus elsején visszahelyeztük Újvidékre, megkönnyítve ezzel a kommunikációt, leegyszerűsítve a munkaszervezést, csökkentve a hibalehetőséget, növelve a lap színvonalát. A deszkhez közvetlenül kötődő munkahelyen dolgozó foglalkoztatottainknak felajánlottunk újvidéki munkahelyeket – hat esetben elutasító választ kaptunk – mondta az igazgatónő, majd örömhírként bejelentette, hogy a jelentős magyarországi támogatásoknak köszönhetően jövőre tatarozási munkálatokba kezdünk – felújítjuk 1957-ben épült, újvidéki székházunkat.

Varjú Márta főszerkesztő az idén immár hatodik alkalommal intézett ünnepi beszédet az egybegyűltekhez, köszönetet mondott munkatársainak egész évi, odaadó munkájukért, majd visszapillantott az eltelt esztendő történéseire: Nem volt se könnyű, se konfliktusmentes ez az időszak a lap életében. Megerősödve, megújulva, felülkerekedve kerültünk ki a számos veszéllyel, rosszindulattal, támadással és buktatókkal terhelt időszakból. A Magyar Szó történetében akadtak bőven álságos korszakok, de a 72 év alatt olyanra nem volt példa, hogy a szerkesztőség szerves részét, tartozékát belső erők megkísérelték eltulajdonítani, azon leplezetlen szándékkal, hogy csorbítsák a Magyar Szót tekintélyét. Ehhez olyanok asszisztáltak, akik a sorainkban voltak, most az ellenünk szurkolók táborát gyarapítják. Jelentem: a tervük meghiúsult, a közösségünk megmutatta, hogy mire képes, hogy összefog, határozott odafigyeléssel végzi a dolgát, küzd a lapért. Mindenki teszi azt, amiért itt van, ami a feladata, munkája és küldetése, készíti az újságot, a mi Magyar Szónkat, vagy ahogy az új szlogenünk szól: A valódi lapot – hallottuk a főszerkesztőtől.

Elmondta azt is, hogy 2016-ban voltak felemelő, szép pillanatok is, nemcsak küzdelemről szólt az év. Következetesek voltunk abban a célkitűzésünkben, hogy a legjobb tudásunk szerint szolgáljuk az olvasóinkat, és az egész vajdasági magyarság megmaradását a szülőföldjén. Igyekeztünk oly módon tájékoztatni, ami nem a kilátástalanságot táplálja, hanem a hitet élteti. Mindenféle túlzás nélkül mutattuk be a magyarság közösségi és kulturális életét, sikereit, vállalkozásait, tudományos eredményeit, a fiatalok példáit, a rengeteg fölmutatott értéket. Sohasem a szélesebb közösségünkben gyakran megnyilvánuló széthúzást igyekeztünk táplálni, hanem az összefogás fontosságát kiemelni.

– Az év folyamán sok gáncsoskodást és akadályt is le kellett küzdenünk a szerkesztőségen belül, hiszen voltak olyan elképzelések, amelyek másfajta lapszerkesztést, inkább a megosztást igyekeztek szolgálni. Ez az irányvétel azonban csak szórványosan, de tartósan semmiképp sem érvényesülhetett, és a szerkesztőség tagjainak egy része inkább föladta azokat a törekvéseit, amelyek a lap irányváltását igyekeztek kieszközölni. Ebből adódóan ugyan sokkal egységesebbé vált a szerkesztőség, ugyanakkor a fogyatkozó dolgozói létszám mind nehezebb feladatok elé állította a megmaradt közösséget, s most is azon fáradozunk, hogy pótoljuk a hiányt új, a szakma iránt elhivatott, elkötelezett munkatársak bevonásával. Nem vonatkoztathatjuk el a korábbi, a lapot lejáratni igyekvő tevékenységtől a honlapunk elleni, október 23-ára időzített támadást, amivel – korábbi kollégáinkkal az élen – igyekeztek megbénítani a weblapunkat. Rövid időre ez meg is történt, de dolgozóink fáradhatatlan munkájának köszönhetően új domen alkalmazásával viszonylag gyorsan helyreállt a rend, internetes olvasótáborunk visszatért hozzánk – emlékeztetett a főszerkesztő, majd bejelentette, hogy január elsejétől új kinézettel indul a Magyar Szó online – áttekinthetőbb, egyszerűbb, felhasználóbarát felület várja majd olvasóinkat.

A tegnapi ünnepségen jelen voltak vállalatunk Taggyűlési Jogokat Gyakorló Testületének képviselői, néhai munkatársaink, nyugdíjasaink, Pásztor István, a tartományi képviselőház elnöke is megtisztelt bennünket jelenlétével. Török Noémi népdalénekes moldvai és mezőségi karácsonyi dalokkal tette emlékezetesebbé, meghittebbé ünnepségünket.

A Magyar Szó Kft. 2016-ban jubiláló dolgozói: 10 éve dolgozik nálunk Fehér Rózsa, Kávai Mucsi Katalin, Palalić Zora és Malešev Gabrijela, 20 éves munkásságát ünnepli Đorđević Žužana, Kumović Dragoljub, Mihajlović Radoslav, Nikolin Slobodan, Resnyák Zoltán, Stajčić Vladimir és Tešić Novo. Harminc munkaévet töltött nálunk Bágyi Sándor, Bojić Dragan, Dodony-Milinszki Aranka, Dudak Pavle, Ipač Đura, Petrović Saša, Szabó Tibor, Törőcsik Rozália, Turanski Petar és Újházi László, Adžić Terezija és Gligić Slobodanka pedig 35 éve tagja a munkaközösségnek. Miklós Valéria 40 éve dolgozik szerkesztőségünkben.

(Magyar Szó, 2016. december 23.)

Léphaft Pál Magyar Szó-életműdíjas kollégánk, Pápista László, a nyomda díjazottja, Ökrész Rozália igazgatónő, Virág Árpád újságírói díjjal kitüntetett munkatársunk, Varjú Márta főszerkesztő és Berta Zoltán nyomdaigazgató (Ótos András felvétele)

Fotó: Ótos András

A Magyar Szó ismét alulmúlja önmagát

A Varjú Márta vezette szerkesztőség ismét bizonyságot tesz arról, hogy a lapnál, vagy legalábbis az online kiadásnál ma már nem dolgozhat írástudó ember.

Rendkívüli igazgató bizottsági ülés a Magyar Szóban!

A Naplo.org portál tudósít a Magyar Szó igazgatóbizottságának (TJGYT; annyi, mint: Taggyűlési Jogokat Gyakorló Testület), a Szabad Magyar Szó megjelenésének apropóján sebtében összehívott üléséről.

*

Breaking

Rendkívüli igazgató bizottsági ülés a Magyar Szóban!

Az egyik napirend bizonyosan a vasárnap meghekkelt honlap, de akár káderváltozások is lehetnek.

Az előzmények: Vígi Zoltán főszerkesztésével megjelent vasárnap a Szabad Magyar Szó, méghozzá a magyarszo.com oldalon, ahol mindeddig a véemeszes Magyar Szó, valljuk be, nem túl combos, online kiadása volt. Kiderült, hogy a honlap címe nem is a pártos Magyar Szó tulajdona, hanem Purger Tiboré, aki immár negyed százada tudósította a lapot. Ennek vállalhatatlan szerkesztési politikája miatt Purger bejelentette, hogy szakít a 25 éves hagyománnyal és mostantól a Szabad Magyar Szónak fog tudósítani, jegyzetet küldeni Amerikából. Erről előzetesen értesítette Varjú Márta főszerkesztőt.

Másik előzmény: a Varjú előtti két főszerkesztő, Pressburger Csaba és Kókai Péter közös levélben fejezte ki elégedetlenségét a Magyar Szó pártossága miatt: „Mi, alulírottak, akik a vajdasági magyarság egyetlen napilapjának együttesen tízéves időszakát jegyeztük, úgy érezzük, hogy napjaink Magyar Szója mára teljesen elvesztette az irányérzékét, és letért arról az útról, ami az eredeti küldetése.”

Várjuk a fejleményeket.

(Naplo.org, 2016. október 24.)

Purger Tibor felmondja az együttműködést a Magyar Szóval

Purger Tibor e-mailben tájékoztatja Varjú Mártát, a Magyar Szó főszerkesztőjét arról, hogy megszünteti az együttműködést a lappal.

*

Kedves Márta!

Tájékoztatlak, hogy felfüggesztem az együttműködést a Magyar Szóval: huszonöt év után elmaradnak a külpolitikai jegyzetek és tudósítások, valamint visszavonom az internetes címtartományaim ingyenes használatát.

A hosszas fontolgatás után és fájó szívvel meghozott elhatározásra a következő tucatnyi ok vezetett:

1. Elődöd alaptalan leváltása nyomán óva intettelek attól, hogy Fekete Elvira nyomdokaiba lépj. Egyetlen napilapunk azóta a hatalom kiszolgálójává süllyedt – olyan mértékben, ahogyan azt egyetlenegy korábbi főszerkesztő sem engedte meg magának. Még Erdélyi Károlyt is partnerként kezelték, nem cselédként.

2. A lap tekintélyét féltve az idén januárban meg februárban rámutattam két plágiumra. Németh Zoltán főszerkesztő-helyettes nem engedte közzétenni a bizonyítékokat.

3. Az áprilisi választások kampánycsendje előtti utolsó nap a kívülálló Pósa Károly tollából soha nem látott módon, egész oldalas becsmérlő véleménycikket közöltetek a vajdasági magyar közélet jeles szereplőiről. Ebben engem is kiemelten rágalmazott a szerző, ám válaszomat nem voltatok hajlandók publikálni.

4. A főszerkesztő-helyettes egy trollportálon többször is megrágalmazott az Új Symposion „eltemettetésével”, sőt nyerészkedéssel.

5. A Magyar Szó – a szakmai méltóságról lemondva – partnerként szerepel a Jó Reggelt Vajdaságon, amely többnyire kilétüket sem vállaló szerzőkből áll, és Bayer Zsolt dicstelen hagyományait ültette át a korábban legalább mocskolódásmentes vajdasági magyar médiába.

6. Júniusban megpróbáltam előmozdítani a párbeszédet és az összefogást a szabadkai főszerkesztői kerekasztallal. Nem jöttél el a személyes meghívás és telefonbeszélgetésünk ellenére sem, sőt nem is tudósítottatok a háromórás rendezvényről, amelyen négy volt főszerkesztő és félszáz ember higgadtan, értelmesen beszélgetett a lapról a leglátogatottabb szabadkai értelmiségi találkozóhelyen.

7. Júliusi nyílt levelemben még egy kísérletet tettem arra, hogy kritikusan ugyan, de összefogásra bíztató, vajdasági magyar közösségünket féltő szóval forduljak hozzád, Hajnal Jenőhöz, valamint Pásztor Istvánhoz. Válaszra sem méltattál.

8. Pósa becsmérlő írásával kb. egy időben leálltatok vasárnapi jegyzeteim internetes publikálásával, anélkül, hogy szóltatok volna. (Díjmentesen írva elvártam, hogy legalább olvasható legyek a honlapon is.) Én hajlandó voltam elvégezni más munkáját az online posztolással, miközben vigyáztam arra, hogy ne zavarjam a szerkesztői elképzeléseket. Több mint öt hónappal később letiltattad az online szerkesztői hozzáférésemet, amiről egy rendszergazda – háromhetes késéssel, és csak ismételt rákérdezésre – tájékoztatott. Tetted ezt annak ellenére, hogy önkéntesen dolgoztam számos éjjelen át, hogy a Magyar Szó a világ összes napilapját lekörözze fontos események első magyar nyelvű online publikálásával.

9. Főszerkesztőként egyetlenegyszer sem kérdezted meg, hogy hajlandó vagyok-e díjmentesen lehetővé tenni a tulajdonomban lévő internetes címtartományok használatát.

10. Főszerkesztőként egyetlenegyszer sem kérdezted meg, hogy hajlandó vagyok-e díjmentesen írni hétről hétre, éveken át.

11. Pressburger Csaba botrányos leváltása után az idén még egy volt főszerkesztőt eltávolítottatok, pedig Kókai Péter az elmúlt negyed évszázad egyik legfontosabb lapvezetője volt. Közéleti szereplése miatti kirúgása vállalhatatlanná teszi az együttműködést.

12. Végül túlcsordult a pohár, amikor az idén augusztusban a legkiválóbb munkatársak egész sorát hoztátok lehetetlen helyzetbe. Ilyen csoportos kirúgásra még az egykori párt sem ragadtatta el magát.

Ismétlem: fájó szívvel szántam rá magam a fenti elhatározásra. A nyilvánosságot tájékoztatni fogom, az Olvasót továbbra is elkötelezetten szolgálom. A lapnak, mint a vajdasági magyarság egykori legfontosabb közintézményének, nem kívánok kárt okozni, és a felmerülő nehézségek megoldásában szívesen segítek.

Üdvözlettel,

Purger Tibor

Mert: ELÉG VOLT!

A Mondjanakle.blogspot.hu weboldalon megjelenik a Varjú Márta, Ökrész Rozália, Újhelyi Lukács és Hajnal Jenő lemondását követelő petíció.

*

Mert: ELÉG VOLT!

Mi, a Magyar Szó olvasói követeljük Varjú Márta, a Magyar Szó főszerkesztője, Ökrész Rozália, a Magyar Szó Lapkiadó Kft. igazgatója, Újhelyi Lukács, a Magyar Szó Taggyűlési Jogokat Gyakorló Testületének elnöke és Hajnal Jenő, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke azonnali és visszavonhatatlan lemondását a fent felsorolt tisztségeikről.

Mert: ELÉG VOLT!

Követeljük Varjú Márta lemondását, mert soha nem látott mélységekbe taszította a vajdasági magyarság egyetlen napilapját, szakmai, erkölcsi és emberi értelemben egyaránt. Mert főszerkesztői „munkájának” öt éve alatt olvashatatlan pártközlönnyé züllesztette az itt élő magyarság szellemi csúcsintézményét. Mert a VMSZ-ből érkező napiparancsok teljesítésén kívül semmi más nem érdekli – a legkevésbé az újság példányszáma, amely már évek óta folyamatos zuhanórepülésben van. Mert átgázol a saját munkatársai életén, egzisztenciáján, becsületén és méltóságán, csak azért, hogy ő a székében maradhasson. Mert tönkretette egyetlen napilapunkat.

Követeljük Ökrész Rozália lemondását, mert mindvégig tűrte, elnézte és nem akadályozta meg Varjú Márta romboló tevékenységét. Mert a VMSZ parancsára beállt a végrehajtók sorába, és ahelyett, hogy védte volna, aláírásával pecsételte meg saját munkatársai sorsát, egzisztenciáját és életét. Mert ezzel elvesztette vezetői, emberi és erkölcsi hitelét. Mert segédkezett és asszisztált egyetlen napilapunk teljes tönkretételében.

Követeljük Újhelyi Lukács lemondását, mert férfihez és emberhez méltatlan módon zaklatta és fenyegette az általa vezetett testület hölgytagjait, mert nem tartotta tiszteletben a Magyar Szó Lapkiadó Kft. alapítói okiratát (holott tisztségénél fogva épp neki kellene elsősorban ügyelnie a szabályok és előírások betartására), mert felelősség terheli a Magyar Szóban kialakult helyzetért. Mert a színfalak mögé bújva, nyilvánosságot nem vállalva, önkényes diktátorként dönt kirúgásokról, leváltásokról, lefokozásokról, politikai és egzisztenciális kivégzésekről. Mert a VMSZ parancsára beállt a végrehajtók sorába. Mert tevékenysége káros és romboló nem csak a Magyar Szó, hanem egész közösségünk számára.

Követeljük Hajnal Jenő lemondását, mert a vajdasági magyarság legfelsőbb önkormányzati szervének vezetőjeként tűrte, elnézte és nem akadályozta meg a Magyar Szó vezetőinek romboló tevékenységét. Mert nem csak tűrte és elnézte, hanem felszólalásaival és szavazatával is támogatta a rombolást. Mert nem óvta és vigyázta a rá bízott szellemi csúcsintézmény hitelét és tekintélyét, hanem segédkezett annak lerombolásában. Mert ezzel elvesztette politikai és erkölcsi hitelét.

ELÉG VOLT!

A Magyar Szó volt és jelenlegi olvasói

–––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––

Mi, čitaoci Mađar so-a zahtevamo trenutnu i neopozivu ostavku glavne urednice Mađar so-a Marte Varju, direktorice D.O.O. Mađar so Rozalije Ekres, predsednika Tela Ovlascenih Lica Lukača Ujheljija i predsednika Nacionalnog Saveta Mađarske Nacionalne Manjine Jenea Hajnala sa navedenih dužnosti.

DOSTA NAM JE!

Zahtevamo ostavku Marte Varju, jer je srozala u neviđene dubine jedini dnevni list vojvođanskih Mađara u stručnom, moralnom, i ljudskom smislu. Jer je za pet godine njenog uređivanja jedna od najznačajnijih intelektualnih institucija vojvođanskih Mađara srozana na nivo najobičnijeg stranačkog almanaha. Jer je ne interesuje ništa osim ispunjavanja dnevnih zapovesti koje stižu iz SVM-a – a najmanje tiraž novina, koji je za vreme njene „vladavine“ u stalnom padu. Jer gazi preko života, egzistencije, poštenja i dostojanstva svojih saradnika samo da bi ona ostala u svojoj fotelji. Jer je upropastila naš jedini dnevnik.

Zahtevamo ostavku Rozalije Ekres, jer je sve vreme trpela i praštala rušilačke aktivnosti Marte Varju, koje nije sprečavala. Jer je na nalog SVM-a stala u red izvršilaca i umesto da je branila, svojim je potpisom zapečatila sudbinu, egzistenciju i život sopstvenih saradnika. Jer je time izgubila ljudski i moralni kredibilitet, preko potreban za rukovodioca. Jer je asistirala i pomagala u potpunom upropašćenju našeg jedinog dnevnika.

Zahtevamo ostavku Lukača Ujheljija, jer je muškarcu i čoveku nedolično pretio ženskim članovima tela kojim rukovodi, jer ih je šikanirao, jer nije ispoštovao osnivački akt D.O.O. Mađar so-a (mada bi prema funkciji baš on morao u prvom redu paziti na poštovanje propisa i pravila), jer snosi odgovornost za situaciju koja je nastala u Mađar so-u. Jer iza kulisa, sakrivajući se od javnosti, poput samovoljnog diktatora odlučuje o otpuštanjima, smenama, razrešenjima, političkim i egzistencijalnim egzekucijama. Jer je na nalog SVM-a stao u red izvršilaca. Jer je njegova aktivnost štetna i rušilačka ne samo za Mađar so, nego i za celu našu zajednicu.

Zahtevamo ostavku Jenea Hajnala, jer je kao čelnik najviše autonomne instance vojvođanskih Mađara trpeo i praštao rušilačke aktivnosti rukovodioca Mađar so-a, i jer nije sprečio to isto rušenje. Jer ne samo da je trpeo i praštao, nego je sa svojim govorima i svojim glasom i podržavao rušenje. Jer nije čuvao i branio kredibilitet i ugled institucije koja mu je poverena, nego je čak i pomagao u njenom rušenju. Jer je time izgubio politički i moralni kredibilitet.

DOSTA JE BILO!

Nekadašnji i sadašnji čitaoci Mađar so-a

A Magyar Szó egykori és jelenlegi olvasói, akik aláírásukkal követelik a felelősök lemondását:

Nekadašnji i sadašnji čitaoci Mađar so-a koji svojim potpisima zahtevaju ostavku odgovornih:

	Név	foglalkozás	lakhely
1	Soós Edit	nyugalmazott biológiatanár	Szabadka
2	Haskó István	vállalkozó	Hajdújárás
3	Csúszó Endre	magas szakképzett villanyszerelő	Szabadka
4	Csúszó Rebeka	textiltechnikus	Szabadka
5	Dr. Csányi Erzsébet	tanszékvezető egyetemi tanár	Újvidék
6	Dr. Horváth Futó Hargita	egyetemi tanár	Szenttamás
7	Horváth Tibor	elektromérnök	Szenttamás
8	Borsos Csilla	osztálytanító	Törökkanizsa
9	Joó Csaba	villamosmérnök, vállalkozó	Szabadka
10	Ladócki György	fémesztergályos	Magyarkanizsa
11	Joó Horti Lívia	pszichológus	Szabadka
12	Dorogi Endre	földrajztanár	Nagybecskerek
13	Sándor József	szövetkezeti igazgató, képviselő	Zenta
14	Dr. Novák Anikó	egyetemi docens	Magyarkanizsa
15	Molnár Márta	magyartanár	Kishegyes
16	Dr. Korhecz Tamás	egyetemi tanár	Palics
17	Dr. Lepeš Josip	egyetemi docens	Magyarkanizsa
18	Tomek Viktor	újságíró	Szabadka
19	Légvári Ágoston	fizikatanár	Bácsföldvár
20	Zsoldos Ferenc	történelemtanár	Zenta
21	Zillich Anna	német nyelv és irodalomtanár	Szabadka
22	Szabó Andrea	iskolapedagógus	Topolya
23	Kerekes Sándor	nyugalmazott művésztanár	Szabadka
24	Szabó Batancs Erika	háztartásbeli	Szabadka
25	Mengyán Pletikoszity Ildikó	pszichológus	Bajsa
26	Pozsár Irén	nyugdíjas	Szabadka
27	Gloncsák László	Szabadkai Rádió volt munkatársa, munkanélküli	Szabadka
28	Lázár Zoltán	munkás	Szabadka
29	Lázár Elvira	munkás	Szabadka
30	Gyermán Ibolya	adminisztratív titkár	Magyarcsernye
31	Dr. Gyermán Attila	orvos	Magyarcsernye
32	Cvitkó Ilona	nyugdíjas	Szabadka
33	Pozsár Valéria	háztartásbeli	Szabadka
34	Börcsök Erzsébet	nyugdíjas	Szabadka
35	Nagy Olajos Anna	háztartásbeli	Szabadka
36	Fero Rumenka	nyugdíjas	Szabadka
37	Szabó Batancs Livia	munkás	Szabadka
38	Várkonyi Zsolt	okleveles jogász	Ada
39	Szendi Zsolt	egészségügyi menedzser	Szabadka
40	Ljudmila Gubik Janković	újságíró	Zenta
41	Horváth Ódry Márta	magyartanár	Nemesmilitics
42	Gajda Nóra	textilipari technikus	Hajdújárás
43	Maglai Jenő	ügyvéd	Bajmok
44	Dr. Maglai Ildikó	fogszakorvos	Szabadka
45	Sablauer Brindza Beatrix	jogász	Topolya
46	Sövény Ferenc	vállalkozó	Palics
47	Szilágyi Dorottya	vállalkozó	Palics
48	Evetović Boban	jogász	Szabadka
49	Natalija Jakovljević	újságíró	Szabadka
50	Jávor Pál	adatfeldolgozó	Szabadka
51	Góbor Szénási Anna	hordozási tanácsadó	Palics
52	Góbor Attila	elektrotechnikus	Palics
53	Kormányos Ágnes	óvónő	Zenta
54	Kucsera Géza	nyugalmazott tanár	Szabadka
55	Kriska Olivér	egyetemi hallgató	Magyarkanizsa
56	Dobranic Aranka	pénzügyi tanácsadó	Újvidék
57	Simon Róbert	pszichológus	Zenta
58	Sátai Róbert	osztálytanító	Magyarkanizsa
59	Hernyák Vicei Natália	színművész	Szabadka
60	Greguss Erdélyi Hermina	színművész	Szabadka
61	Greguss Zalán	színművész	Szabadka
62	Kalmár Zsuzsa	színművész	Palics
63	Mezei Zoltán	színművész	Palics
64	Hernyák György	rendező	Szabadka
65	Csernik Árpád	színművész	Palics
66	Pesitz Mónika	színművész	Palics
67	Barna Léna	egyetemi hallgató	Zenta
68	Szőke Sarolta	művészeti titkár	Szabadka
69	Szőke Attila	színművész	Szabadka
70	Kovács Nemes Andor	színművész	Szabadka
71	Basity Erika	vállalkozó	Szabadka
72	Milišić Milutin	vállalkozó	Szabadka
73	Baráti Róbert	vállalkozó	Tornyos
74	Pásztor Zoltán	munkanélküli	Zenta
75	Vataščin Péter	etnológus	Szabadka
76	Nagy Bata Brigita	egyetemi hallgató	Zenta
77	Baráti Ákos	egyetemi hallgató	Tornyos
78	Simon Zoltán	nyugdíjas	Zenta
79	Bódis Gábor	újságíró	Szabadka
80	Bata Tibor	áruellenőr	Zenta
81	Sisák Lídia	informatikus	Budapest
82	Sisák Valentina	óvónő	Gunaras
83	Sisák Valéria	háztartásbeli	Gunaras
84	Urbán Gábor	chef	London
85	Balla Lajos	nyugdíjas, volt pedagógus	Oromhegyes
86	Sisák László	sofőr	Gunaras
87	Dr. Dévavári Zoltán	történész	Szabadka
88	Sisák Erzsébet	nyugdíjas	Gunaras
89	Borbély Tivadar	vállalkozó	Bácskossuthfalva
90	Cseh Ibolya	nyugdíjas	Szabadka
91	Papp Erika	tolmács	Szabadka
92	Danyi Szilvia	irodavezető	Zenta
93	Borbély Kálnán Viktória	óvónő	Bácskossuthfalva
94	Balassy Gyula	nyugdíjas	Zenta
95	Horák Anett	közgazdász technikus	Bácskossuthfalva
96	Szőcs Balassy Ildikó	nyugdíjas	Zenta
97	Borbély Teréz	vállalkozó	Bácskossuthfalva
98	Dr. Bence Erika	egyetemi tanár	Kupuszina
99	Dr. Ispánovics Csapó Julianna	egyetemi tanár	Bezdán
100	Ispánovics József	rendszergazda	Bezdán
101	Tóth László	területi képviselő	Zenta
102	Huzsvár József	nyugdíjas	Szabadka
103	Tóth Imre	újságíró	Szabadka
104	Tóth Dóra	ápoló	Szabadka
105	Gyulai Zsolt	vállalkozó	Szabadka
106	Sebők Ferenc	tanár	Szabadka
107	Knézi Péter	okleveles jogász	Óbecse
108	Varga László	okleveles jogász	Palics
109	Németh János	nyugdíjas újságíró	Szabadka
110	Németh Piroska	nyugdíjas könyvelő	Szabadka
111	Pejak Dejan	vállalkozó	Magyarkanizsa
112	Kiss Márta	építészmérnök	Magyarkanizsa
113	Mák János	tanügyi dolgozó	Magyarkanizsa
114	Halász Mónika	önkormányzati képviselő	Magyarkanizsa
115	Gajódi Csaba	tanuló	Magyarkanizsa
116	Sztojánovity Gábor	építésztechnikus	Szabadka
117	Dr. Kovács Sárkány Hajnalka	élelmiszertudományok doktora, auditor	Horgos
118	Dr. Kovács Vilmos	élelmiszertudományok doktora, auditor	Horgos
119	Sztojánovity Teréz	fényképész	Szabadka
120	Magyar Zoltán	fémesztergályos	Szabadka
121	Csányi Mihály	nyugalmazott magyartanár	Magyarcsernye
122	Futó Zsuzsanna	egészségügyi laboráns	Szabadka
123	Perčić Dianna	kozmetikus	Szabadka
124	Kenderesi Leona	állatorvos	Szabadka
125	Kovács Csilla	tanítónő	Magyarcsernye
126	Kovács László	magyartanár	Magyarcsernye
127	Kovács János	földműves	Magyarcsernye
128	Müller Éva	építésztechnikus	Magyarkanizsa
129	Hernyák Zsóka	egyetemi hallgató	Szabadka
130	Sárcsevity Bea	doktorandusz	Szabadka
131	Győri Norbert	szociológus	Zenta
132	Szabó Palócz Orsolya	egyetemi hallgató	Budapest
133	Rajsli Baranyi Emese	okleveles közgazdász	Szabadka
134	Szilágyi Andrea	konfekciós technikus	Szabadka
135	Garai Zsolt	vállalkozó	Szabadka
136	Gajda Attila	tanár	Zenta-Szeged
137	Gábor László	villanyszerelő	Zenta
138	Kovács János	gépészmérnök	Szabadka
139	Takács Sziráczky Katalin	színművész	Palics
140	Szalma Baksi Zsuzsanna	nyugalmazott jogász technikus	Szabadka
141	Légvári Katica	nyugalmazott tisztviselő	Bácsföldvár
142	Kulhanek Edina	munkanélküli	Szabadka
143	Papp Klára	újságíró	Budapest
144	Vörös Mária	cipőfelsőrész készítő	Csantavér
145	Vörös Rudolf	kőműves mester	Csantavér
146	Vörös Teodóra	tanuló	Csantavér
147	Vörös Erzsébet	nyugdíjas	Csantavér
148	Dr. Cservenák Péter	orvos	Topolya
149	Korhecz Dalma	egyetemi hallgató	Palics
150	Papp Katalin	egyetemi hallgató	Szabadka
151	Bakos Rebeka	egyetemi hallgató	Csantavér
152	Csicsai Ildikó	munkanélküli	Zenta
153	Özvegy Csaba	munkanélküli gyári munkás	Zenta
154	Özvegy Tünde	munkanélküli kertészmérnök	Zenta
155	Vicei Károly	irodalmár	Zenta
156	Varga Róbert	vállalkozó	Zenta
157	Sáfrány Ferenc	nyugalmazott újságíró	Szeged-Zenta
158	Krizsán Nándor	nyugdíjas, internetes portál szerkesztője	Zenta
159	Zsíros Jankelić Anikó	testneveléstanár	Zenta
160	Gubik Krisztián	tanuló	Zenta
161	Boros Gyevi Endre	sportelemző	Zenta
162	Papdancsó Tünde	marketing menedzser	Zenta/Milton Keyes (UK)
163	Kozma Rita	pedagógus	Horgos
164	Gál Hedda	énekesnő, költő	Zenta/Budapest
165	Kurunczi Veronika	nyugalmazott osztálytanító	Oromhegyes
166	Kókai Zsolt	munkanélküli	Zenta
167	Csízik Károly	munkanélküli	Zenta
168	Sándor Terézia	nyugdíjas	Zenta
169	Tolmácsy Géza	könyvelő	Zenta
170	Híres B. Ede	nyugdíjas	Buránysor
171	Rácz Szabó László	programozó	Zenta
172	Lenkes László	fordító	Temerin
173	Veréb Lóránt	pedagógus	Zenta/Szabadka
174	Mánich Andrea	jóga oktató	Hajdújárás/Weyarn
175	Sremčev Rózsa	menedzser	Belgrád
176	Gyurkovics Virág	újságíró	Szabadka
177	Apró Szilvia	tanár	Szabadka
178	Hauk Henrih	ellenőr	Szabadka
179	Petrović Julianna	élelmiszeripari dolgozó	Szabadka
180	Nagy Jenő	villamosmérnök	Szabadka
181	Nagy Ildikó	vegyésztechnikus	Szabadka
182	Tamási Mária	nyugalmazott tanítónő	Szabadka
183	Szénási Vilmos	nyugdíjas	Szabadka
184	Szabó László	nyugdíjas	Zenta
185	Csonka Áron	tanár	Ada

186	Dr. Toldi Éva	egyetemi tanár	Újvidék
187	Kontra Ferenc	író	Újvidék
188	Pásztor Sándor	a Magyar Szó volt újságírója	Újvidék
189	Dr. Pásztor-Kicsi Mária	egyetemi tanár	Újvidék
190	Góbor Zoltán	építészmérnök	Újvidék
191	Pósa Erika		Magyarkanizsa
192	Vijatov Anikó	nyugdíjas	Zenta
193	Grabovac Dávid	állatorvos	Szabadka

194	Híres Mária	nyugdíjas	Buránysor
195	Horvát Ferenc		Zenta
196	Csernik Erzsébet	nyugdíjas	Topolya
197	Szabó Heléna	magyartanár	Hajdújárás
198	Pósa Ilona	nyugdíjas	Magyarkanizsa
199	ifj. Báló László	termodinamikai szaktanácsadó	Magyarkanizsa
200	Kókai Csilla	egyetemi hallgató	Zenta
201	Horti Szabolcs	egyetemi hallgató	Zenta
202	Szeles Csaba	vállalkozó	Zenta
203	Bende Ilona	gyermekorvos	Magyarkanizsa
204	Mura Nikoletta	varrónő	Felsőhegy
205	Szepcsik Mária	egyetemi hallgató	Felsőhegy
206	Ilcsik Szebasztián	gépészmérnök	Magyarkanizsa
207	Molnár Matild	nyugdíjas	Szabadka
208	Molnár László	nyugdíjas	Szabadka
209	Kovács Iván	állatorvos	Újvidék
210	Jánosi Károly	nyugdíjas	Magyarkanizsa
211	Fenyvesi István	nyugdíjas	Szenttamás
212	Poborai Örs	egyetemi hallgató	Mohol
213	Bajtai Tibor	villanyszerelő	Királyhalom
214	Bajtai Mária	fodrász	Királyhalom
215	Romoda Ferenc	közgazdász-technikus	Óbecse
216	Romoda Renáta	doktorandusz	Óbecse
217	Somogyi István	nyugalmazott gépészmérnök	Törökkanizsa
218	Fehér Tamás	újságíró	Magyarkanizsa
219	Szögi István	nyugdíjas	Magyarkanizsa
220	Mgr. Bozóki Antal	ügyvéd	Újvidék

221	Barlog Károly	pedagógus/irodalmár	Csóka/Budapest
222	Pacal Ágnes	vállalkozó	Kupuszina
223	Csüllög Éva	nyugdíjas	Újvidék
224	Ivanics Szabolcs	vállalkozó	Szabadka

225	Szalai Mónika	adminisztrátor	Szabadka
226	Varga Zsanett	mezőgazdasági technikus	Szabadka
227	Kiss Fehér Zsófia	osztálytanító	Hajdújárás
228	Tomek Béla	nyugdíjas	Szabadka
229	Szalai Jolán	nyugdíjas	Szabadka
230	Romoda Erika	textil-technikus	Óbecse

231	Frank Apró Anikó	a Magyar Szó egykori újságírója	Lohmar-Németország
232	Mezei Lídia	tanítónő	Szabadka
233	Dr. Utasi Csilla	egyetemi tanár	Újvidék
234	Juhász Lajos	nyugdíjas közgazdász	Bajsa
235	Barbu Krisztián	vállalkozó	Kupuszina
236	Szügyi Éva	okleveles közgazdász	Ada
237	Gajo László	vállalkozás fejlesztő	Temerin

238	Branka Gajo	angoltanár	Temerin
239	McConnell-Duff Márta	nyugalmazott egyetemi tanár	Újvidék
240	Korhecz Réka	tanuló	Palics
241	Dr.Korhecz Barna Ildikó	fogorvos	Palics
242	Serfőző Jenő	gyümölcstermelő	Horgos
243	Majoros Erzsébet	munkanélküli	Magyarkanizsa

244	Mucsi István	épület bádogos	Szabadka
245	Ljiljana Elek	újságíró	Szabadka
246	Szeredi Miklós	üzleti intelligencia fejlesztő	Bécs
247	Takács Mária	nyugdíjas	Szabadka
248	Deák Jenő	hűtőgép- és vezérléstechnikus	Zenta/Eisentadt
249	Juhász Gabriella	fogtechnikus	Szabadka

250	Nádi Endre	faműves	Magyarkanizsa
251	Tóth Valéria	igazgató	Szabadka

253	Kajári Ferenc	agrármérnök	Zenta
254	Kajári Irén	nyugdíjas	Zenta
255	Kókai Irén	nyugdíjas	Zenta
256	Szőke Teréz	nyugdíjas	Zenta
257	Szőke Károly	nyugdíjas	Zenta
258	Kókai Szilveszter	munkanélküli mezőgazdasági gépészmérnök	Pacsér
259	Kókai Annamária	informatikai mérnök	Pacsér
260	Zabos Árpád	állatorvos	Csantavér
261	Zabos Lídia	egészségügyi nővér	Csantavér
262	Zabos Irén	nyugdíjas	Csantavér
263	Zabos Sándor	nyugdíjas	Csantavér

264	dr. Káich Katain	emeritus professzor	Szabadka
265	Domonkos Gábor		Csantavér
266	Dér Andor	orvos	Csantavér
267	Sisák István	gépészmérnök	Topolya
268	Sövény Andrea		Palics

269	Evetović Anita	egyetemi hallgató	Szabadka
270	Tóth Ervin	szabó	Szabadka
271	Francsik József	földműves	Kispiac
272	Kotek Szabolcs	informatikai mérnök	Bácskossuthfalva
273	Kotek Sándor	munkanélküli	Bácskossuthfalva
274	Slijepčević Timea	adminisztrátor	Topolya

275	Koncsek Gizella	munkanélküli	Szabadka
276	Bodrogi Béla	okleveles menedzser	Szabadka
277	Bodrogi Hajnalka	master rendezvényszervező	Szabadka

278	Rác Szabó Luca	mesterszakács	Zenta-Belgrád
279	Okály-Lukács Aurélia	pszichológus	Bajmok
280	Horti Károly	nyugdíjas	Szabadka
281	Kozma Katalin	nyugdíjas	Szabadka
282	Huszár Emma	óvónő	Szabadka
283	Novák Piroska	jogásztechnikus	Magyarkanizsa
284	Ábrahám Mária	közgazdasági technikus	Magyarkanizsa
285	Dr. Nagy Zoltán	nyugdíjas	Temerin

Amennyiben Ön is csatlakozni szeretne követelésünkhöz, írja meg nevét, foglalkozását és lakhelyét a mondjanakle@gmail.com címre, vagy pedig kommentben illetve privát üzenetben FB-oldalunkon.

Ukoliko želite da se pridružite našim zahtevima, napišite Vaše ime, zanimanje i mesto stanovanja na e-mail adresu: mondjanakle@gmail.com ili u komentaru ili privatnoj poruci na našoj FB-stranici.

(Mondjanakle.blogspot.hu, 2016. július 29.)