Mindennapi nepismenségünket add meg nekünk ma

A Szabad Magyar Szó közli Szabó Palócz Attila glosszáját.

*

Mindennapi nepismenségünket add meg nekünk ma
A konkrét gondolatok útvesztőjében, avagy fiak és borjak takarodója a trollportálon

Az előzmények ismeretéhez megadok két linket: a Jó Reggelt Vajdaság című trollportál egy hevenyészetten és zagyván összelapátolt, elemista fogalmazás szintjén megírt jegyzetben reagált arra, hogy Bózsó István kapta a Vajdasági Újságírók Független Egyesületének díját. A díjazott pedig a Második Nyilvánosság nevű Facebook-csoport oldalán válaszolt.
Az utóbbiban írja a díjazott: „A gerinctelenségnek nincs határa, az erkölcsi lecsúszásnak nincs alja – legalábbis erre kell következtetnem, amikor elnézem a VMSZ Női Fórumának elnöke, azaz Horváth Noémi által fő- és felelős(???)szerkesztett Jó Reggelt Vajdaság című portált (így, ahogy írom: se vessző, se felkiáltójel, tehát már a címből is látszik, hogy nepismen társaságról van szó). Nagyon kíváncsi vagyok, mikor csapnak már bele a lecsóba, és kezdenek el kampányolni Nikolić vagy Vučić mellett az elnökválasztással kapcsolatban.”
Ezt pedig csak azért idézem itt előzményként, hogy megmutassam, honnan ered a cím…
Történt pedig, hogy elolvastam mindkettőt, s ebből pedig az alábbiak erednek…

Az a helyzet, hogy a trollportálon említett Adok-veszek Facebook-csoport adminisztrátora (akinek a foglalkozása igazából nem is autómechanikus, hanem számítógép-elektrotechnikus) előbb lenne méltó bármilyen elismerésre, mint a JRV „népes” gárdája, már csak azért is, mert az előbbi képes magyar mondatokat megfogalmazni, nemcsak helyesírási, de nyelvi hibák nélkül is. Tudom, persze, a JRV-nél a kettő közötti különbségtétel is komoly fejtörést okoz.
Idézet tőlük is (ne érezzék magukat elhanyagolva): „Persze mit is várhatnánk el attól a Vajdasági Újságírók Független Egyesületétől, akik útjára indították az Autonómia vajdasági civil portált, mely 2015 szeptemberétől magyar nyelven is követhető, és az említett portálon külön ablakban olvashatóak a frissen megjelentetett Második Nyilvánosság bejegyzései?”
Egy-egy ilyen mondat után sokszor van olyan érzése az embernek, hogy nincs mit mondani, felesleges tovább foglalkozni ezzel… Horváth Noémi lánykori pajzán naplójában talán lehetnek ilyen megfogalmazások, a kutyát sem érdekli az ő személyes nepismensége, de ha egy portál mérvadó szeretne lenni (ahogy a JRV hirdeti magát), akkor ilyesmi egyszerűen nem jelenhet meg.
Akkor csak a trollkodás marad, ami jóval kevésbé mérvadó…
Bózsó István felteszi a kérdést: „Náluk a pénz, a hatalom és a médiafölény. Miért vannak mégis ennyire beszarva tőlem, az állítólagos senkitől?” Csak az a baj, hogy – a kivételnek kötelezően megadandó tisztelet mellett – a VMSZ médiafölényében már szinte csak nepismen emberek maradtak.

Kedves Noémi, kedves Zsebek (akárki fia-borja legyél is): bele sem szólnék ebbe az egészbe, ha a fenti, a trollportálotokról idézett mondat nem szorulna helyesbítésre… Ülj le, lányom/fiam, egyes! Az Egyesület ugyanis nem akik, semmi esetre sem, „a frissen megjelentetett Második Nyilvánosság bejegyzései” mondatrész pedig olyan szórendi zavar, amely a gondolkodás sekélyességére utal. A Második Nyilvánosság már évek óta létezik, ilyen értelemben tehát még véletlenül sem friss termés…
Ja, hogy Te a Második Nyilvánosság friss bejegyzéseire gondoltál?! Az valami egészen más…
Ha ismered a viccet, akkor bizony értheted, hogy egészen konkrétan én egészen másra gondolnék…
Kedves Noémi, kedves Zsebek (akárki fia-borja legyél is), amikor a nagy Shakespeare az írta: „Nincs a világon se jó, se rossz: gondolkozás teszi azzá”, akkor nem a gondolkodás elhanyagolására biztatott…
És nem azért nagy Shakespeare, mintha lenne belőle kicsi is, csak szólok…

Veled ellentétben azonban én szívből gratulálok Bózsó Istvánnak az elismeréséhez!
Egészen konkrétan!

(Szabad Magyar Szó, 2017. február 1.)

„...már a címből is látszik, hogy nepismen társaságról van szó”

A Második Nyilvánosság Facebook-oldalán megjelenik Bózsó István írása.

*

MEGÉREM-E MÉG AZ ÉLETBEN AZT, HOGY A VMSZ ÁLNEVES TROLLPORTÁLJÁN EGYSZER ÚGY KRITIZÁLJA VALAKI A MUNKÁMAT, HOGY KÖZBEN FEL MERI FEDNI A KILÉTÉT IS?

A párt seggnyalói és csicska bértollnokai továbbra is gyáva névtelenségbe burkolóznak, miközben ontják magukból a hazugságokat és ferdítéseket. Persze nem csak rólam, hanem mindenki másról is, aki nem melegszik velük együtt a trágyaszagú „akoljukban” (hogy imádott elnök uruk szóhasználatával éljek).
Ha igazat írnának, mi okuk lenne álnév mögé bújni? Elvégre egyszerre két diktatórikus kormány (a szerb és a magyar) támogatását is élvezik, egyiknek részei is, a másik meg úgy kitömte őket zsozsóval, mint a karácsonyi töltött pulykát. Emellett rátehénkedtek a Magyar Szóra, Hét Napra, Pannonra, meg a kisvárosi tévéadókra, rádiókra, helyi lapokra is, amelyek szakadatlanul öntik a gyanútlan emberekre a hazugságaikat, öntömjénező baromságaikat. Minden közintézményt leuraltak, ami kicsit is magyar érdekeltségű, legyen az iskola vagy városháza.
Ám ha ekkora erőfölényben vannak, akkor hogy-hogy nem akad abban a rongyos VMSZ-ben legalább egyetlen egy, valamennyire tökös legény (vagy leány), aki meg meri mutatni az arcát is a világnak, amikor rólam vagy másokról hazudozik?
Náluk a pénz, a hatalom és a médiafölény. Miért vannak mégis ennyire beszarva tőlem, az állítólagos senkitől?
E súlyos kérdéseket felvető bevezető megírására az sarkallt, hogy a VMSZ valamelyik frusztrált, álnéven írogató trollja a maga módján „gratulált” a múlt pénteken átvett díjamhoz, amivel a Vajdasági Újságírók Független Egyesülete (NDNV) ismerte el az emberek tájékoztatásáért tett eddigi erőfeszítéseimet. Ahogy egyik barátom fogalmazott: „Lassan ez az egyetlen díj, amit nem szégyen átvenni.” Én is hasonlóan vélekedek róla, de ezt most hagyjuk.
A „szerző” – akit szemmel láthatóan elöntött a sárga epe – az NDNV mocskolása mellett „elfelejtette” megemlíteni, hogy az NDNV elsőként alakult meg a rendszerváltást követően a volt Jugoszlávia területén létrejövő, független újságíró egyesületek közül. Tagjait támadta és üldözte a milosevići rezsim, akik ennek ellenére mindvégig kiálltak a szakmaiság, a lakosság objektív tájékoztatása mellett. Talán még emlékeznek rá egyesek, hogy miközben a rezsim minden létező elektronikus csatornán mosta az emberek agyát, addig az NDNV újvidéki irodájának ablakából hangosan olvasták fel a világ valódi híreit, amit az odasereglett tömeg hallgatott. Eredeti célkitűzéseikhez ragaszkodva dolgoztak tovább a 2000-es eseményeket követően is, és teszik ezt a mai napig, a mostani rezsim brutális nyomásának ellenére is.
Persze anno, a 90-es években még nagyon más szelek fújtak: a vajdasági magyarokat egységfrontba tömörítette a háborúellenesség és a békevágy, és ezt képviselte az akkori VMSZ is, élvezve az emberek támogatását.
Ki hitte volna, hogy a diktatúra megbuktatása, a szerbiai „demokratikus átmenet” után cirka másfél évtizeddel az egykori békepártiak pont azoknak a seggét fogják majd két pofára nyalni, akik egymás ellen uszították a térség népeit, kirobbantották a modernkori Európa legvéresebb testvérháborúját, és nem mellesleg elhurcoltatták apáinkat, nagyapáinkat a horvát frontra golyófogónak. Tényleg ennyire fontosak azok a parlementi bársony székek?
A gerinctelenségnek nincs határa, az erkölcsi lecsúszásnak nincs alja – legalábbis erre kell következtetnem, amikor elnézem a VMSZ Női Fórumának elnöke, azaz Horváth Noémi által fő- és felelős(???)szerkesztett Jó Reggelt Vajdaság című portált (így, ahogy írom: se vessző, se felkiáltójel, tehát már a címből is látszik, hogy nepismen társaságról van szó). Nagyon kíváncsi vagyok, mikor csapnak már bele a lecsóba, és kezdenek el kampányolni Nikolić vagy Vučić mellett az elnökválasztással kapcsolatban. Idáig süllyedtek mostanra. Hát gratulálok.
Bővelkedik hazugságokban az alábbi irományuk, de nem fogok olyan lenni mint ők, akik legtöbbször úgy kritizálnak egy cikket vagy szerzőt, hogy közben nem merik azt belinkelni (mert akkor egyből látszana, miben mekkorát hazudnak):
https://www.facebook.com/joreggeltvajdasag/posts/1247439545324635
Kommentáltam a JRV Facebook-oldalára is eme bejegyzésük alá, de egyből elrejtették a hozzászólásomat (nem tudom, azóta megszüntették-e a rejtést). Nem merték kint hagyni, nehogy a kedves olvasó megismerje az én álláspontomat is. Ritka gyáva társaság. És miközben engem cenzúráznak, álnéven szakmai felelősségvállalásról rinyálnak. A skizofrénia manapság kisebb-nagyobb eredményeséggel gyógyítható, de akadnak gyógyíthatatlan esetek is, lásd a JRV „újságíróit”.
Kedves JRV-sek, VMSZ-es bértollnokok! Legközelebb majd akkor verjétek a nyálatokat, ha már meritek vállalni a pofátokat is meg a neveteket is, ne adj' Isten, a szemem elé mertek kerülni élőben is! Addig bújjatok szépen vissza Pásztor, Orbán meg Vučić seggébe, és melegedjetek. Oda valók vagytok.

Maradok tisztelettel:
Bózsó István – Stephen Bozhen

(Második Nyilvánosság, 2017. január 31.)

,,Időben kell felkelni, dolgozni, egy irányba húzni“

A Jó Reggelt Vajdaság című trollportál közli Erdődi Edvina interjúját, amelyet Pásztor Istvánnak, a VMSZ elnökével készített.

*

,,Időben kell felkelni, dolgozni, egy irányba húzni“

Interjú Pásztor Istvánnal

Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke. Sokan csak ennyit tudnak róla, és talán ez is elég. Én arra vállalkoztam, hogy mást is kérdezzek, ne csak azt, ami a szokásos évértékelő interjúk része. A kérdéseim a Vajdasági Magyar Szövetség elnökéhez címeztem, de úgy igyekeztem fogalmazni, hogy ne (csak) az elnök, hanem az ember is válaszoljon: egyebek mellett kérdeztem arról, hogy Vajdaság vagy Délvidék, de az is érdekelt, milyenm tanulságokkal hagyja maga mögött 2016-ot. Az interjú úgy készült, hogy a kérdéseket írásban küldtem el és Pásztor István írásban válaszolt azokra.

● Hogyan indul egy átlagos napja? Hány találkozó, megbeszélés fér bele?

– Mindig koránkelő voltam. No, persze a korán is egy relatív fogalom, tudom. Én munkahelyi kötelezettségek szempontjából úgy szocializálódtam, hogy reggel negyed hatra oda kellett érni a Sugárút elején levő Fidelinka irodaház elé, onnan indult a vállalati busz, hatkor kezdődött a munkaidő az irodisták számára is. És kettőig tartott, aztán a vállalati busz, pályáját visszafele irányban leírva,  mindenkit úgymond hazavitt. Meg lehetett szokni. Ma már, tudom, sokan legyintenek erre, legjobb esetben is. Olyan, mint a Régmúlt idők focija... persze ebben a ,,filmben“ Garas Dezső nem szerepelt.

Noha, a korán is relatív, de nem gond ma sem korán kelnem, ha kell. Ha nem kell, hat körül kelek.

Igaz az is, nem mindig egyforma elánnal és kedvvel. De ki nincs ezzel így? Mi tagadás, van, hogy nehezen megy, van, hogy az embernek nincs is kedve felkelni. Vagy mert tudja, mi vár rá aznap, vagy a tegnapi napok miatt, vagy mindezekért, egyben.

Ha csak tudok, szeretek lassan „magamhoz térni”. Nem vagyok az a típus, aki, amint kipattan a szeme, máris ezerrel pörög.

Nyolc fele indul a napom.

Jóformán mindig autózással, csak az irány és a táv a változó. Ha nem utazok sehova, akkor is általában 250 kilométert teszek meg naponta. Sok. Monoton is.

Sok időt vesz el, de telefonálásra, gondolkozásra, olvasásra kiválóan alkalmas. Vagy csak ülni, ha másra nincs az embernek kedve, illetve, ha ahhoz van kedve.

A munkanapjaim általában megszakítás nélkül estig tartanak, hatig, hétig, ha van esti ülésem is, vagy valamelyik településünkre megyek, ilyesmi hetente kettő-három azért akad, akkor még tovább. A napba pedig sok tartalom fér. A fél órákra beosztott beszélgetésektől a hosszabbakig, mint a parlamenti, de annál meg minden felszólalás külön program. Oda kell nagyon figyelni.

Összességében minimum tíz különböző programom azért van a simább napokon is. Meg a telefonok, üzenetek.

Nem szoktam unatkozni, nem kell programokat kitalálnom, a feladatok mindig megtalálnak.

Vagy én találom meg azokat, fene se tudja.

Mindehhez hozzá is szoktam már. Erre mondják, aki felveszi a kolompot, kolompoljon. Igyekszem, de így is rengeteg helyre nem tudok odaérni, nagy az eklézsia, ezt is szokták mondani.

● Ön, mint házelnök, mit gondol, Vajdaság vagy Délvidék?

– Jó a kérdés, mert lehetőséget ad az alapállásom tisztázására.

Én mindenek előtt és felett a VMSZ elnöke vagyok. Ötödik éve házelnök, de tizedik éve a VMSZ elnöke.

Nem vagyok tudathasadásos, alapvető kérdésekről csak egy véleményem van, azt képviselem.

Nincsenek különbejáratú véleményeim annak függvényében, milyen minőségben beszélek.

Persze nem mindegy, hogy az ember milyen pozícióból beszél, de bármelyikből is beszélek, ugyanaz a  meggyőződésem, értékrendbeli állásfoglalásom. Ez tud az embernek kellemetlen pillanatokat okozni, nem mindig könnyű a többségitől, a megszokottól, az elvárttól eltérő modatokat kimondani.

A konkrét felvetésre összetett is és egyszerű is a válasz. A Délvidék az én számomra egy múltbeli állapotot takaró fogalom, amit sokan ránk vonatkoztatva használnak, nemzeti elkötelezettségüket erőteljesebben aláhúzandó. Mindig meg is szoktam őket mosolyogni. A Délvidék egy, a vajdaságitól nagyobb földrajzi egységet takart. Része volt a horvátországi és a szlovéniai magyarok által lakott térség is. Valamikor ez földrajzilag, politikailag egy térség volt, de már akkor is nagy különbségek léteztek a térségben élő magyar közösségek között. Idővel ezek a különbségek mindinkább erősödtek, a politikai-történelmi események forgatagában úgy maradtunk az egyetemleges nemzet részei, hogy mindinkább elsodródtunk egymástól.

Ha magunkra gondolok, akkor Vajdaság és a vajdasági magyarok.

És ha a vajdasági magyarokra gondolok, büszkeséggel teszem, mert életerős, kemény, szülőföldjükhöz és a nemzethez ragaszkodó egyének alkotják.

Szívósak, makacsok, szilajak, bátrak, harcosak, dolgosak, szorgalmasak, rendszeretők, becsületesek, de ugyanakkor önzők és dölyfösek és esendők.

Másmilyenek vagyunk, mint a többi határon túli magyar közösség.

Nem jobbak vagy rosszabbak, másmilyenek. Másmilyenné tett bennünket a közeg, amiben évtizedek, évszázadok óta boldogulnunk kellett és kell.

Vajdaságivá. Vajdasági magyarrá.

● Ön szerint mi a VMSZ erőssége? És mi az, amin javítani kellene?

– A VMSZ erőssége a tagság hite, elkötelezettsége, meggyőződése, hogy a szülőföldjét és a nemzetét szolgálja. Patetikusnak tűnhet a válasz, de ez az igazság. Ezt tapasztaltam az elmúlt tíz évben, mióta elnöke vagyok. Ilyenné formáltuk.

Persze a VMSZ tagok is húsból és vérből vannak, emberek.

De többségükben ilyenek. És amikor helyzet van, ilyenek.

A VMSZ párt. Úgy is működtetem, működtetjük. A közösen meghozott döntések mindenkit köteleznek. A VMSZ eredményorientált.

Amit eldöntünk, azt meg kell valósítani. Ha kell, tűzön, vízen át. Lehet, hogy nem sikerül, de az nem lehet, hogy azért ne sikerüljön, mert mi magunk nem tettünk meg mindent a siker érdekében.

Lévén, hogy a VMSZ egy politikai szervezet, párt, nem önmaga miatt van, de

ha önmagát nem tudja kondícióban tartani, ha nem alkalmazkodik a változó körülményekhez, ha nincs bátorsága akár önmaga számára is fájdalmas változtatásokra szánni magát, elsorvad, eltunyul, legatyásodik.

Ennek az elkerülése, az ilyen jelek kezelése az, amivel jobbá tehető a párt, és ez állandó feladat.

A VMSZ elnökének és vezetőségének folyamatosan minimum kettős feladata van. Egyrészről, mint a közösség legitim politikai érdekérvényesítőjének az érdekérvényesítés, és ugyanakkor önmaga alakítása: emberek bevonzása, hogy megőrizze az érdekérvényesítő képességét és készségét.

● Melyik politikai döntésére a legbüszkébb?

– Nincs ilyen. A politika, a pártvezetés egy folyamatos mérlegelés, értékelés és döntéshozás. Folyamatos! Minden nap új kezdet és új csata.

Persze a döntések illetve azok eredményei nem egyenlő fajsúlyúak, de minden egy egységes folyamat.

Vereségekkel és győzelmekkel. Jó és rossz döntésekkel.

Csak a stratégiai döntések legyenek jók! Eddig azok voltak, gondolom, kellő szerénységgel.

Legbüszkébb arra vagyok, hogy a VMSZ erős, elismert, tekintélyes párt, amelyik élvezi azok bizalmát és támogatását, akik érdekében politizál. Csak ez számít, csak ez a fontos!

● Milyen tanulságokkal hagyja maga mögött a 2016-os évet?

– Nem kívánom megismételni mindazt, amit már más helyeken a 2016-os év értékelése kapcsán elmondtam.

Tanulságokról sem szeretnék mondatokat megfogalmazni. Levontam azokat, de megtartanám magamnak.

Ennyi talán nekem is jár, meg mindent nem is volna jó feltárni, elmondani, kikotyogni.

Talán csak pár fontos megállapítást mondanék itt ki, tanulság helyett, de a szerzett tapasztalatok alapján!

Ha lépni és vágni kell, akkor lépni és vágni kell, bármennyire is kellemetlen és fájdalmas!

Az ügyhöz való hűség és ragaszkodás, mindenek felett!

Ami nem öl meg, megerősít!

A Nemzet része vagyunk, bizonyítottuk, újfent!

Szolgáljuk a szülőföldünk felemelkedését, megbecsülést vívva ki!

Az Anyaország kormánya gondot visel rólunk!

A VMSZ- ben politizálók közösségi elkötelezettsége és szellemi teljesítménye megkérdőjelezhetetlen!

Sokan elmentek, de még mindig nagy közösség vagyunk, várjuk vissza azokat, akik ma máshol keresik a kenyerüket!

A vajdasági magyar emberek életereje óriási, szülőföldjéhez való ragaszkodása legalább akkora!

A vajdasági magyar emberek a VMSZ-től várják el, hogy segítse boldogulásukat! Ma is képesek vagyunk rá! És a vajdasági közéletben ma csakis mi!

● Mit jelent Önnek a karácsony és a szilveszter? Mit vár el az új esztendőtől?

– Nem szeretném az ismert dolgokat válaszolni. A karácsony már különben is mögöttünk van! Az idén sem sikerült úgy alakitani az életemet, hogy a karácsony olyan legyen, amilyennek kellene lennie. Nem tudtam ráhangolódni, csak úgy egyszerűen beleestem. Szebb lenne mást válaszolni, de nem volna igaz!

A szilvesztert sose szerettem! Ahogy múlik az idő felettem, mind kevésbé szeretem. Szembesít az idő múlásával, rohanásával. És a számomra kirótt idő fogyásával.

No, sem mélabús, sem ünneprontó nem akarok lenni, nincs is rá okom.

Ami pedig a jövő évre vonatkozó elvárásaimat illeti, azt szeretném megismételni, amit hasonló kérdésekre mindig válaszolok, merthogy ez a legtöbb, amit kívánhatok!

Hogy egy év múlva, mint VMSZ elnököt újra felkérjen a JRV szerkesztősége, hogy évet értékeljek, és hogy jövő ilyenkor is hasonlókat tudjak megállapítani, mint az idei év vonatkozásában.

Nem kevés, de megvalósítható.

Időben kell felkelni, dolgozni, egy irányba húzni, azt keresni, ami összeköt bennünket és nem azon rugózni, amiben különbözünk.

Boldog új esztendőt, jó egészséget kívánok a JRV minden Olvasójának és családtagjának, ismerőseiknek, a szerkesztőségnek! És hitet, mindenek felett.

(Jó Reggelt Vajdaság, 2016. december 28.)

Kishegyesen él Szerbia országos távolbalátó bajnoka

A HülyegyerekPress című facebookos szatirikus álhíroldal paródiát közöl a Jó Reggel Vajdaság című trollportál írása alapján..

*

Kishegyesen él Szerbia országos távolbalátó bajnoka

A Jó Reggelt Vajdaság című portálon március 1-én megjelent cikkel kapcsolatban – amely elérhető a http://www.joreggeltvajdasag.com/vajdasagi-de-magyar-blog/kishegyesen-el-szerbia-orszagos-tavlovaglo-bajnoka internetes címen – a Hülyegyerek Press a megfelelő pontosításokkal kénytelen kiadni az alábbi közleményt:

Kishegyesen él Szerbia országos távolbalátó bajnoka

Kishegyesen állította fel jurtáját Szerbia országos távolbalátó, jövőbenéző bajnoka, Pál Károly, mindenki Pali bácsija, aki akkor híresült el, amikor kizárta az igáslovakat a karámból. Döntésének indoklásában csak annyit mondott, hogy a jövőbe nézett, és látta, amit látnia kellett; látta amit a szabadkai pártirodáról az orra alá toltak. S azt is, amit meglebegtettek előtte...

Azt, sajnos, nem szivárogtatták ki, hogy melyik szomszéd földjére vetett szemet.

Vagy szemetet.

Mivel senki más nem képes Kishegyesről belelátni a szabadkai pártiroda titkos terveibe, Pál Károlyunkat méltán választották meg Szerbia távolbalátó bajnokává.

Ekkorát ebben az országban korábban még senki sem látott!

Arra, sajnos, továbbra sem kaptunk választ, hogy az adott pillanatban, amikor az igáslovakat kizárta a karámból, Pál Károly miért tiltotta el a falunak még csak a közeléből is az újságírókat. Talán nem szeretett volna egy természetfilmben szerepelni.

Meg nem erősített információk szerint a karámba csak azokat a most kizárt igáslovakat engedik majd vissza, akiken az állatorvosi állomáson időközben elvégzik a megfelelő szervilizmuskezeléseket, hozzádörgölődzéskúrákat és a benyaliságinjekciókat is beadják nekik.

(HülyegyerekPress, 2016. március 7.)

Kishegyesen él Szerbia országos távlovagló bajnoka

A Jó Reggelt Vajdaság című trollportálon megjelenik a Kishegyesen él Szerbia országos távlovagló bajnoka című írás, amelyet szerzőként egy bizonyos G. A. jegyez. [Ennek nyomán készül el néhány nappal később a HülyegyerekPress paródiája Kishegyesen él Szerbia országos távolbalátó bajnoka címmel.]

*

Kishegyesen él Szerbia országos távlovagló bajnoka

Magyar hagyomány a lovassport

A magyarság történetében ősidőktől fogva kulcsszerepet játszott a ló és a lovaglás. A nomád pásztorélet, a hosszú vándorlások és a honfoglalás utáni lovas életmód általánossá tette a ló sokoldalú használatát – az évszázadok során lovas nemzetté vált a magyar. Úgy Magyarországon, mint Vajdaság szerte is tradicionális múlttal bír a lovassport.

Nincs ez másként Kishegyesen sem, ahol az Endukas Lovasklub keretein belül egyre több lovas igyekszik eredményeket, sikereket elérni a különböző ágakban: távlovaglásban, ügetésben, hobbi lovaglásban.

A klub elnöke, Brezoszvki Miklós elmondása szerint, bár a lovassport a költséges sportok közé tartozik, és számos nehézséggel kellett szembenézniük, mégis sikeres évet tudhatnak maguk mögött. Az egyesület két legtömegesebb megmozdulása az Anna-napokon és a Virágkarneválon lezajlott lovas felvonulás volt.

A kishegyesi lovasok más helységekben is részt vettek felvonulásokon, meghívták őket Bácsfeketehegyre, Bajsára és Bácsgyulafalvára. A klub a nyilvános szerepléseken kívül jótékonysági tevékenységeket is vállalt.

Az egyesület szeretne egy saját pályát is, ugyanis a meglévő versenypálya tulajdonjogi viszonyai tisztázatlanok, így nem használhatják. A pálya hiánya ellenére is születtek szép eredmények a tavalyi évben: Cékus Árpád a Vajdasági Vágtán második lett Gádzsó lovával, és kijutott Budapestre, a Nemzeti Vágtára.

Cékus Noémi pedig a szerbiai országos távlovagló bajnokság összesített pontversenyében lett első Fickó nevű lovával.

A távlovaglás Szerbiában a fiatal sportágak közé tartozik, viszont nagyon komoly felkészülést és kitartást igényel. A kishegyesi Cékus Noémi öt éve foglalkozik vele, és legnagyobb sikereként a tavalyi évben összesített pontversenyben sikerült országos bajnoki címet szereznie. Hazánkban a legrövidebbnek számító 40 kilométeres távon szerveznek versenyeket.

Noémi lovak között nőtt fel, 6-7 évesen kezdett el lovagolni. Első lovával, Culóval 2010-ben kezdett el versenyezni távlovagló versenyeken. Első komolyabb eredményüket 2014-ben érték el, amikor összesítettben Szerbia harmadik legjobb távlovaglója lett. Hetente 3-4 alkalommal edz, azonban verseny előtt szükség van a mindennapi lovaglásra, hogy a ló is jó kondícióban legyen. A tavalyi évben összesen három távlovagló versenyt tartottak: Topolyán, Tarán valamint Smederevóban, az országos bajnoki címet pedig az adott év versenyein elért pontszámok átlaga alapján lehet megszerezni.

Noémi jelenleg a topolyai Mezőgazdasági Iskola Állategészségügyi technikus szakán tanul, tervei között szerepel, hogy valamilyen lovas szakra jusson be, ugyanis a későbbiekben is szeretne lovakkal foglalkozni. Számára a lovaglás kikapcsolódás, a ,,ló hátán van a földi mennyország..."

(Jó Reggelt Vajdaság, 2016. március 1.)