A Yuhar közli Szabó Palócz Attila írását A mindent legázoló földi forgatagban címmel.

A mindent legázoló földi forgatagban
Idők tánca – Egy egyedülálló kampánynyitó, illetve egy zenés darab, amelyik nagyobb figyelmet érdemelt volna

Huszonhat évvel ezelőtt, 2000 nyarán – tehát még Slobodan Milošević regnálása idején – egy nagyszabású projekttel készült a Vajdasági Magyar Szövetség az augusztus 20-i nemzeti ünnepünkre, illetve az akkoriban már szokásossá vált palicsi alkalmi rendezvényre. Az Idők tánca zenéjének megírására néhány hónappal korábban, egy másik nemzeti ünnepünk környékén, még márciusban kérték fel Bakos Árpádot, az ismert vajdasági magyar népzenészt, zeneszerzőt. „Én elsősorban énekes vagyok. Talán az énekes-zenész meghatározás volna a legpontosabb. A mögöttem álló jó pár év és a feladatok, amelyekkel találkoztam, hozták magukkal az igényt, hogy zenét is írjak” – vallotta magáról egy jóval későbbi, 2006-os interjúban, ami abból az alkalomból készült vele, hogy Szabadka Község Közművelődési Közössége 2005-ben neki ítélte oda a Bodrogvári Ferenc-különdíjat.

„Itt az út és rajta nyom, zsenge árnyakat

gázol el, hol átvonul a földi forgatag… […]

Lenn az út és rajta nyom, zsenge szárnyakat

nyom agyon, hol átvonul a népi forgatag.”

Az Idők tánca című táncjátékot nem játszották túl sokszor – ilyen tekintetben tehát, felettébb sajnálatos módon, egy rövid életű vállalkozásnak bizonyult –, a 2000. augusztus 20-i palicsi bemutató után vendégszerepelt a produkció Kanizsán és Horgoson, illetve felléptek vele a budapesti Petőfi Csarnokban, a ma már nem létező, lebontott városligeti PeCsában is, ahol egy napon két egymást követő előadást tartottak. Így azonban, hogy csak nagyon kevés alkalommal került színre, a szélesebb publikumhoz sem volt igazán alkalma eljutni, nem válhatott igazán ismertté a produkció, ami csak azért jelent gondot ebben az esetben, mert a dalszövegek és a zenei anyag minősége ennél mindenképp többet érdemelt volna. Bakos Árpád zeneszerzőként Beszédes István verseihez nyúlt, és helyenként szabadon kezelte azokat, engedve a dallamvilág kívánalmainak, úgymond dalszövegesítve a költői sorokat, a produkciót Hernyák György rendezte az ismert, akkoriban még igencsak fiatal, a pályájuk elején járó színművészek – ifj. Szloboda Tibor, Mess Attila, Erdélyi Hermina, Katkó Ferenc – mellett a péterrévei Szőke Tisza Tánccsoport tizenhat tagjának közreműködésével. Az eddig megnevezetteknél idősebb vajdasági magyar színésznemzedékek tagjai közül a darabban fellépett Kovács Frigyes, valamint a zenészek közül kiemelhetjük Vörös Csongor, Vlada Rusić, Varga Attila és Horváth Lehel nevét. S tegyük hozzá, hogy ifj. Szloboda Tibort ebben a második felsorolásban is említeni kellene, hiszen az Akik utaztok, merre mentek? című számban hegedűn is játszott.
Mivel csak néhány alkalommal került színre, az Idők táncát tehát csak kevesek láthatták, csak kevesen ismerhették meg. A legtöbben talán annak köszönhetően találkozhattak vele, hogy zenei anyaga cédén is megjelent. Hiszen így jutott el Vajdaságunk határain túlra is. S ennek köszönhető az is, hogy egyes dalait később más produkciókhoz is felhasználták, elhangzottak vidéki gyermekelőadásokban, vagy kisebb-nagyobb, helyi érdekű rendezvényeken.

Több volt tehát ez a produkció egy egyszerű hakninál – a nemzeti ünnepünkre politikai felkérésre készült egyszeri előadásnál (látta, aki látta… tudja, aki tudja…) – a rendező és a színészek számára, s ugyancsak több volt egy fél kézzel, rutinból összedobott alkalmi vállalkozásnál a zeneszerző és a zenésztársai számára. A helyzet komolyságát jelzi, hogy az eredeti tervek szerint az augusztusban megtartott bemutató, majd az azt követő néhány nyári előadás után a darab felkerült volna a szabadkai Népszínház repertoárjára, tehát eleve úgy tervezték, hogy rendszeresen játszani fogják. A produkció méretei azonban megdrágították az előadás játszását, repertoáron tartását, illetve a népes zenész- és szereplőgárda miatt az egyeztetési gondok is ránehezedtek a szervezésre, ezért végül is aztán az illetékesek elálltak ettől az elgondolástól. Pedig, ha a színház repertoárjára kerülhetett volna, és a társulatnak is lehetősége lett volna rendszeresen játszani, az nyilvánvalóan hozzájárulhatott volna ahhoz, hogy az Idők tánca szélesebb körben is ismertté váljon. Így azonban csak benne maradt egy lehetőség, amiből akár sokkal többet is ki lehetett volna hozni. Mondom ezt anélkül, hogy bárkit is hibáztatni szeretnék emiatt.

Hát most mit ne mondjak?! Sok ilyen esetet láttunk addig is, azóta is…

Itt azonban álljunk meg egy szóra. Mint már mondtuk is, a táncjáték (ős)bemutatóját a Vajdasági Magyar Szövetség augusztus 20-i, Szent István-napi ünnepségén tartották meg Palicson, tehát nem titkoltan, sőt, örömmel és büszkén felvállaltan egy politikai rendezvény keretében, aminek külön súlyt adott, hogy ez volt egyúttal a párt választási kampánynyitója, kampányindítója is, hiszen 2000 választási év volt, nem is akármilyen. A huszonhat évvel ezelőtti VMSZ azonban még nem a mai, nem a későbbi, távolról sem a 2015-ös vagy 2026-os VMSZ volt. Hiszen a 2000-es palicsi Szent István-napi rendezvény tulajdonképpen annak a választási kampánynak is a nyitóeseménye volt, amelynek végén – a balkáni polgárháborús helyzet és a vele járó (lét)bizonytalanság sok esztendeje, sok-sok felesleges és aljas, kegyetlen gyilkolás és szenvedés, egy ország szétesése után, és sokkal később, mint ahogy az országra, a népre, a hazára, a lakosságra, a kisebbségi közösségünkre nézve egészséges lett volna – Slobodan Milošević diktatúrája megbukott. Szóval ez még messze nem a Pásztor-házból származó uralkodók… izé… pártelnökök vezette VMSZ volt – akkor sem, ha a dinasztia egyes tagjai már akkor is közel álltak a csúcsvezetéshez –, a párt elnöki funkcióját akkoriban még Kasza József töltötte be, akit ugyan már akkor sem (meg korábban sem…) kedveltünk igazán, de az azóta eltelt idő mégis megmutatta, hogy mennyivel jobb és vállalhatóbb politikai vezető volt ő, mint azok, akik később megpuccsolták és ellopták, lenyúlták a pártját. Mint, akik átvették a helyét. Attól pedig persze messze járnak, hogy képesek lennének a helyébe lépni…

Mindebből következik, hogy a 2000-es VMSZ még egy vállalható párt volt azok számára is, akik nem értettek mindenben egyet vele, de értelmét és lehetőségét látták az együttműködésnek; a 2000-es VMSZ még egy vállalható párt volt azok számára is, akik nem voltak a tagjai, de egyes kiemelt fontosságú ügyek mentén és adott szituációkban helyét látták a közös munkának. De 2000 persze sok más tekintetben is egy igen eseménydús, mozgalmas évünk volt…

Az elmúlt tízegynéhány esztendő hozadékai teszik, hogy ma már magyarázkodni kell, ha valaki együttműködik a VMSZ-szel. Messzire jutott el ugyanis ez a párt attól, hogy 2000-ben még a DOS (Demokratska opozicija Srbije; Szerbiai Demokratikus Ellenzék) tagjaként szállt szembe Slobodan Miloševićtyel és az ország diktatórikus vezetésével, ma meg már koalícióban kormányoz azokkal – vagy legalábbis azok egy részével –, akik ellen huszonhat esztendővel ezelőtt részt vett az összefogásban. Lássuk be, a VMSZ gyakorlatilag átállt a másik oldalra, elárulva mindent, amiért 2000 októberében még a VMSZ-esekkel együtt vonultunk az utcákra…

Itt természetesen nem politizálni szeretnék, az összefüggések és a mindenféle áthallások csak az augusztus 20-i rendezvényt szervező, a zenés produkciót megrendelő párt nevének említéséből következnek. Ezért kell hát magyarázkodni! Mert az adott pillanatban tulajdonképpen természetesnek is tekinthető (volt…), hogy egy ismert vajdasági magyar népzenészt kérnek fel a műsor elkészítésére, a program összeállítására. Egységes zenés műként, színpadi alkotásként Bakos Árpád pedig – afféle műfaji meghatározásként, vagy alcímként – táncjátéknak nevezete el művét. A dalok megírásához – mint már jeleztem is – Beszédes István verseit használta fel, de megidéződött benne például egy al-dunai székely népdal dallama is.

„A falról térkép sarka lóg,

beütve fejsze nyele csüng,

a tájrajzi részlet alól

eltűnt a pontos lényegünk.

Beléphetünk, beléphetünk,

a falon túlra érkezünk,

a tájrajzi részlet alá,

beütni, -vágni névjegyünk.”

„A falról térkép sarka lóg,

a térképen újabb falak,

ahol megváltunk, és ahol

fokossal minket váltanak.”

A Magyar Szó – amely akkoriban, a Varjú Márta előtti időkben még ugyancsak nem volt azonos a mai, s mondjuk 2015 óta datált halovány vázával, lecsupaszítottságában is szánalmas önmagával – 2000-ben még egy megbízható, hitelességét kényesen őrző és féltő, arra sokat adó újság volt. Mondom ezt csak azért, mert ma már azért is magyarázkodni kell, ha a Magyar Szóra hivatkozunk, vagy a Magyar Szót említjük… De 2000-ben ez még egy nagyon is vállalható újság volt – büszkén kimondható névvel –, ma azonban már rég nem az. Csak, hogy az alapokat is tisztázzuk…

Szóval…

A Magyar Szó tehát így tudósított az augusztus 20-i ünnepség programját beharangozó sajtótájékoztatóról:

Idők tánca
Ősbemutató a Szent István-napi ünnepségen

Augusztus 20-án, a millenniumi Szent István-napi ünnepség keretében lesz az Idők tánca című táncjáték ősbemutatója. A zeneszerző Bakos Árpád, a versek Beszédes István alkotói műhelyében születtek, a nagyszabású produkció rendezője Hernyák György.
A tegnapi sajtótájékoztatón Bakos Árpád szólt arról, hogy a táncjáték zenéje – mint más szerzeményei esetében is – népzenei alapokra épül, Beszédes István versei mai fogantatásúak.
– Elérkezett az idő, hogy a magunk módján, saját erőnkből létrehozzunk egy önálló előadást, amellyel a millennium évében méltóképp megünnepelhetjük Szent István napját. Az alkotói folyamat során elkerülhetetlenül szembesülnünk kellett a kérdésekkel: honnan? merre? meddig? miért?, miközben tudtuk, hogy mi egyetlen kérdésre sem adhatunk biztos választ, de a kérdéseket fel kell vetnünk. Szóljon rólunk, szóljon hozzánk, szóljon értünk a zene, a dal, a tánc – ezekkel a szavakkal ajánlja Bakos Árpád a figyelmünkbe az Idők tánca elnevezésű produkciót.
Palicson, a Vigadónál, a tó partján felállított alkalmi színpadon fellépnek a Népszínház magyar társulata és a Kosztolányi Színház művészei: G. Erdélyi Hermina, Hernyák György, Katkó Ferenc, Mess Attila (ének), ifj. Szloboda Tibor (hegedű, ének), Kovács Frigyes (vers), valamint Horváth Lehel (ének). A zenészek: Bakos Árpád (összesen 8 hangszeren játszik, amelyek között van koboz, sargia, moldvai kaval, töröksíp, és énekel is), Vörös Csongor (billentyűs hangszer, kísérő ének), Vlado Rusić (billentyűs hangszer, gitár, ütősök), Varga Attila (kaval, duda és furulya). Fellép a péterrévei Szőke Tisza Tánccsoport 16 tagja is. A koreográfus Terzin Róbert. Az előadás szerves részét képező film rendezője Siflis Zoltán.
A táncjáték hanganyaga CD-lemezen is megjelenik, a Szabadkai Rádió adja ki, a felvétel a Kreaton stúdióban készült.
Horváth László, a polgármesteri hivatal protokollosztályának képviselője arról szólt, hogy az augusztus 20- ai ünnepség idén kettős jubileum jegyében zajlik: a magyar keresztény állam megalapításának 1000. és a kereszténység 2000 éves évfordulója. Szilágyi Dorottya, a VMSZ szabadkai irodájának vezetője ismertette a tervezett programot: 17 órakor ünnepi szentmise lesz a Szent Teréz-székesegyházban, majd 19 órakor kezdődik a hagyományos Szent István-napi műsor Palicson, a Vigadó előtt, a tó partján, a VMSZ elnökének köszöntőjével, kenyérszenteléssel, majd 20 órakor mutatják be az Idők tánca című produkciót. Ezt követi az e napon immár hagyományos népünnepély. Most is több településről várnak részvevőket a nagyszabású rendezvényre.

m. k. [Mihályi Katalin]
(Magyar Szó, 2000. augusztus 5.)

Az ünnepnaphoz közeledve a lap egy újabb beharangozóval jelentkezett:

Ősbemutató Palicson
A VMSZ Szent István-napi műsorával indítja választási kampányát

A VMSZ a hagyománynak megfelelően az idén is Palicson tartja a központi Szent István-napi ünnepségét, amely ezúttal a kettős jubileum – a kereszténység 2000., illetve a magyar állam ezredik évfordulója jegyében kerül megszervezésre. Az augusztus 20-ai ünnepség kapcsán tegnap sajtótájékoztatót tartott a VMSZ, amelyen Szilágyi Dorottya irodavezető ismertette az ünnepi programot, Hernyák György rendező pedig az Idők tánca című zenés táncjáték vasárnapra beharangozott, az ünnepség fénypontját jelentő ősbemutatója kapcsán nyilatkozott. Az előadásról szólva kiemelte, hogy mind a szerzők, mind az előadók kivétel nélkül vajdaságiak, amire hosszú idő óta nem volt példa tájainkon.
A millenniumi ünnepség keretében 17 órakor Szabadkán, a Szent Teréz Székesegyházban ünnepi szentmisét celebrál dr. Pénzes János katolikus püspök, majd 19 órakor Palicson, a Vigadónál ökumenikus kenyéráldásra, illetve kenyérszentelésre kerül sor a katolikus, a református és az evangélikus egyház képviselőinek részvételével. Ezután hangzik majd el Kasza József pártelnök ünnepi beszéde, amely egyben a VMSZ választási kampányának kezdetét is jelenti. A folytatásban a Népkör MMK műsora következik, 20 órakor pedig az Idők táncának említett ősbemutatóját tekinthetik meg az érdeklődők. Az előadásban fellépnek a Szabadkai Népszínház művészei és a péterrévei Szőke Tisza Tánccsoport tagjai. A táncjáték szövegét Beszédes István írta, zenéjét Bakos Árpád szerezte, a rendező pedig Hernyák György.
Az ünnepi műsort követő népünnepélyen a Martini együttes szórakoztatja majd az egybegyűlteket, a vacsoráról a Népkör étterem gondoskodik. A rendezvény helyszínére 50 helységből indít díjmentesen különbuszokat a VMSZ, ezzel kapcsolatban bővebb információt a 024/553-801-es telefonszámon lehet kapni Somogyi Tündétől.

mr [Mihók Rudolf]
(Magyar Szó, 2000. augusztus 17.)

Az augusztus 20-i lapszámban pedig interjú jelent meg a zeneszerzővel, Bakos Árpáddal:

Korok, emberek… találkoznak, keverednek
Az idők tánca mai palicsi ősbemutatója kapcsán beszélgettünk Bakos Árpád zeneszerzővel

Az Idők tánca című táncjáték ősbemutatója ma este lesz Palicson, a millenniumi Szent István-napi ünnepségen. Aki már hallotta a CD-n megjelent hanganyagot, azt mondja: méltán számíthat a sikerre.
Bakos Árpád márciusban kapta a felkérést, hogy készítse el a zenei anyagot, s ő pedig a versek szerzőjeként rögtön Beszédes István költőre gondolt. A produkció rendezője pedig Hemyák György.

■ Bárhol is hangzik fel egy-egy zeneszámod, világosan felismerhető, ennek te vagy a szerzője.
– Kortárs etnozenével foglalkozom, s nemcsak a magyar, hanem a környező országok és népek zenéjére is építem alkotásaimat. Örülök annak, ha már itt-ott sikerül olyan hangzást elérni, amitől felismerhetővé válik, hogy ez az én zeném. Egyébként, én nem tudok olyan dalt elénekelni, ami nem igazán a sajátom, ha teljes mértékben, szövegében és dallamában is nem érzem a magaménak – vallja Bakos Árpád.

■ Honnan az Idők tánca elnevezés?
– Franz Kafka egyik jegyzetében vagy a naplójában találkoztam e kifejezéssel, s nagyon megtetszett. Az időben keverednek a korok, keverednek az emberek… Ezen a helyen, ahol mi vagyunk, tudjuk jól, sokféle ember megfordul, akik annyiféle kultúrát hordoznak magukkal, ami valamilyen, talán szerencsés módon keveredik, s mi ennek részesei vagyunk, bármit teszünk is ellene.

■ A versek képezték az alapot, vagy pedig a zene ihlette a szöveget?
– Volt, amikor a vers született meg előbb, és ehhez készült el a dallam, de megtörtént az is, hogy Beszédes István kapta meg a zenei anyagot, s ehhez írta a szöveget.

■ Ennyiféle ritka hangszer kevésszer csendül fel egy-egy produkcióban, nyolc hangszer van a Bakos Árpád névnél feltüntetve.
– Igyekeztem minden dalban egy-egy olyan hangszert bemutatni, amely épp arra a fajta zenére jellemző. Ha egy picit keletiesebb a hangzás, akkor macedón kavalon játszom, ha archaikusabb, akkor a moldvai kavalt használom. Varga Attila dudán és kavalon, Vörös Csongor és Vlada Rusić billentyűs hangszereken játszik, de a ritmusok „feljátszásánál” is segítettek, s ifj. Szloboda Tibor hegedűjátékát is hallhatjuk. A dalokat a szabadkai Népszínház és a Kosztolányi Színház művészei adják elő: G. Erdélyi Hermina, Katkó Ferenc, Mess Attila, Hemyák György rendező, és Horváth Lehel, aki ugyan nem színész, de nagyon jól énekel. Egy vers is elhangzik Kovács Frigyes előadásában. A koreográfiát Terzin Róbert készítette, s közreműködik a péterrévei Szőke Tisza tánccsoport.

■ Mit jelent számodra, hogy létrejött ez a produkció, amit remélhetőleg láthatunk még, s az, hogy a Szabadkai Rádió megjelentette CD-n is az Idők táncát?
– Nagyon nagy dolog, hogy épp most létrejöhetett. Remélem, mindenkire ösztönzőleg hat, aki alkotni szeretne, vagy alkotással foglalkozik, hogy még mindig tudunk itt dolgozni, mert az alkotáshoz megfelelő ez a környezet, történjen bármi is. S ez a produkció is azt bizonyítja, hogy még mindig össze lehet gyűjteni az embereket valamilyen jó cél érdekében, s végig is lehet vinni azt, amit eltervezünk. Bízok abban, hogy ha nem is az egész táncjáték, de annak részei kőszínházban is láthatók lesznek; bár lehetséges, hogy teljes egészében bekerülhet őszre a szabadkai színház terveibe.

■ Úgy tudom, az ősbemutatót követően sem sok időd jut pihenésre.
– Szeptember elején utazom Budapestre, ahol a Téka együttessel készítem a második zenei anyagomat, az első egy kazetta volt, most egy CD-t fogunk kiadni közösen. Októberben pedig Szkopjéban macedón zenészekkel magyar, moldvai népzenét fogok CD-re játszani. Ez is egy nagyon érdekes kihívás lesz – hallottuk Bakos Árpádtól.
MIHÁLYI Katalin
(Magyar Szó, 2000. augusztus 20.)

Az Idők tánca ma már a YouTube-on is elérhető:

Az előadásból mindössze egy fénykép – Hevér Miklós felvétele – jelent meg a Magyar Szónak a palicsi ünnepségről készült beszámolója mellett:

Itt hívjuk fel olvasóink figyelmét, hogy cikkünk végén a cédé teljes anyagát meghallgathatják! Érdemes közben megfigyelni, hogy Az első lépés című nyitószerzemény gyakorlatilag két részből áll: a) Egy lépés; b) Tánc. Ez pedig csak azért érdekes, hogy felidézhessük a produkció hangulatát: az Egy lépés című résznél az előadás még nem kezdődött el, ez csak afféle felvezetése, megalapozása volt a darabnak. A nézők közben még a helyüket keresték, vagy épp az ismerőseiket üdvözölték, talán csevegtek is, de mivel a hangszórókból figyelmeztetően már megszólalt a zene, lassan minden bizonnyal el is csendesedtek. A ráhangoló felvezetés után pedig 3:40-nél kezdődött el a valódi műsor.
A cédé utolsó dalaként hallható remix természetesen csak zenei különlegesség, az előadásnak ez nem volt a része.
Technikai megvalósításában az előadás play back módszerrel került színpadra, tehát a szereplők a helyszínen nem énekeltek, a dalok teljes egészében felvételről hangzottak el. A színészek közül többen is érintettek voltak a Tanyaszínház tárgyesztendei bemutatójában és turnéjában, Bakos Árpádnak tehát ezzel a nehezítő tényezővel is számolnia kellett. A stúdiómunkálatokat tehát úgy kellett megszervezni, hogy egy-egy szereplő dalainak felvételét mindig arra a rövid időszakra időzítsék, amíg ő rendelkezésre tudott állni. Ugyanez nehezítette a rendező munkáját is, aki külön dolgozott a péterrévei táncosokkal és a Tanyaszínházban foglalt színészekkel, és csak a közös jelenetek próbáira kellett mindenkit egyszerre behívnia.

Mess Attila felénekli a Vaskapuban című dalt a szabadkai Kreaton stúdióban

„A Menny kapuján egy vaskilincs,

a kaszás learat ma,
özvegysírás-rívás
be nem juthat alatta.

Mert őérte van a háború,

a mindenható úrért,
bár szajkózzák az okosok,
hogy a léten túlért.

Épp e léten túlért,

engem annyi bú ért.”

Bakos Árpi személyre szabott dedikációja a cédé borítójának belső hátlapján az akkoriban immár második közös munkánkra utalt a szabadkai Gyermekszínházban, ahol – Ágoston Pribilla Valéria igazgatónő vezetése idején – először a János Vitéz című darabon dolgoztunk együtt, majd pedig a mesefeldolgozásaim alapján rendezte Rumi László a Mátyás király bolondja című előadást. Ez utóbbinak a bemutatójára készülődtünk épp, amikor az énekes és zeneszerző aláírta nekem a kiadványt…

A következő alkalmak egyikét fogjuk kihasználni arra, hogy egyszer még majd erről is részletesen meséljünk! 🙂